Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-29 / 13. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1930. március 29. A galántai Járásban a múlt év leg­eredményesebb sportolójává Jozef Syrovy sportmestert, a vízimotorosok kétszeres országos bajnokát válasz­tották. A Járás további legeredményesebb sportolói — a sorrendet nem határoz­ták meg — Jozef Lacika (Duslo Šaľa) atléta, Sztojka Ferenc (OSP Galánta) ököl vivő, Kovács Pál (OSP Galánta) ökölvívó. Kiss László (OSP Galánta) ökölvívó és Csánó Edit (Olympia Ga­lánta) atléta. Oláh Gyula A közelmúltban a Sumerjai (Samo­­rín) Testgyakorlók Körének (STK) évzáró taggyűlésén vettem részt. Jó érzés töltött el, amikor Gyulai Lajos elnök elsőnek a hetven éves Góber Károlyt, a Testgyakorlók Körének volt aktív labdarúgóját, a sportszer­vezet tiszteletbeli elnökét üdvözölte. A sportolók számadásán a CSSZTSZ járási bizottságénak küldöttein kívül megjelent Szamos László, a vnb el­nöke is. S ami talán a legfontosabb, az elvtársak nem kötelességből, ha­nem a város sportéletének fellendí­tése érdekében ültek a vezetőségi asztalhoz. A város sportolói — túlzás nélkül — országszerte ismertek. Ép­pen ezért megérdemlik, hogy törőd­jenek velük. A Slávia SZISZ színei­ben versenyző vívók, kajakozók és kosárlabdázók már eddig is sok szép sikerrel öregbítették a város sportjá­nak hírnevét. Am az STK színeiben is akadnak olyan fiatalok, akik megér­demlik a dicséretet. A főbeszámolóbői kitűnt, hogy az STK keretén belül négy szakosztály működik. Mint általában mindenütt, Somorján is a labdarúgó-szakosztály­ba tömörül a legtöbb fiatal. A felnőtt csapat a járási bajnokság II. osztá­lyéban szerepel, s az őszi idényben a második helyen végzett. Az ifik a kerületi bajnokság I. В osztályában rúgják a bőrt, s a középmezőnyben tanyáznak. A diákcsapat a járás egyik legeredményesebb együttese, s min­den feltétel adott ahhoz, hogy baj­nokságot nyerjenek. Az utóbbi persze nem a véletlen szüleménye. Konkoly edző közreműködésével rendszeressé váltak az edzések, ami lényegében a siker egyik alapfeltétele, örvendetes, hogy az elmúlt évben Ürge András vezetésével egy diákcsapat is tevé­kenykedett. Űk csak barátságos mér­kőzéseken szerepelnek — a korosz­tály számára nincs külön bajnokság —, s úgyszólván veretlenek. A teke-szakosztály munkája évről évre gyümölcsözőbb. Első csapatuk a kerületi bajnokság őszi idényében a hetedik helyen végzett. Nagy István edző irányításával ifjúsági csapat ala­kult, ami azt jelenti, hogy az után­pótlás is biztosítva van. Tekében a sportszervezet В csapata is eredmé­nyesen szerepelt, s minden feltétel adott ahhoz, hogy a Bratislava város III. osztályában bajnokságot nyerjen. A teniszszakosztály szintén jó eredmé­nyekkel zárta az évet. Fő problémát az jelenti, hogy nem rendelkeznek elegendő női játékossal, így az egyes mérkőzéseken sok pon­tot veszítenek. Ezen a téren nagy gond és felelősség nehezedik az ed­zőkre, ami csak a tömegsport további fellendítésével enyhíthető. A múlt év egyébkéjnt alaposan pró­bára tette a teniszszakosztály munká­ját. Ugyanis a teniszezőket a bratisla­­vai városi csoportból átsorolták a nyugat-szlovákiai kerületi bajnokság­ba. Ennek pedig az lett a következ­ménye, hogy az egyes fordulók mér­kőzései — az utazással együtt — tíz órát is igénybe vesznek. Szerencsére a sport iránti szeretet leküzdötte ezt az akadályt, a sportolók vállalták ezt a többletet is. Nem torpantak meg, s első csapatuk a kerületi bajnokság I. osztályában nyolc résztvevő versen­gésében a harmadik helyen végzett. Második csapatuk pedig a kerületi bajnokság II. osztályának éllovasa. A tenisz-szakosztály szép eredményt ér el az ifjúság nevelése terén. Sán­dor Arpád edző irányításával beindult a rendszeres edzői munka, s ennek eredményeként az idén ifjúsági csa­patukat is benevezik a bajnokságba. S hogy nem kell tartaniuk a sikerte­lenségtől, azt a játékosok egyéni he­lyezései is bizonyítják. Ugyanis a IV. járási ifjúsági bajnokságon Plutzer Zoltán első, Pálinkás László pedig a második helyet szerezte meg. A birkózó-szakosztály 1978 őszén kezdte el tevékenységét, eléggé nehéz körülmények között. Mivel terem­sportról van szó, a legnagyobb gon­dot a tornaterem hiánya jelenti. Igaz, a régi iskola tornaterme rendelkezé­sükre áll, ennek méretei azonban nem felelnek meg a mai követelmé­nyeknek. Ennek ellenére a somorjai birkózók eredményesen zárták a múlt évet. Ki­tűzött céljaikat teljesítették, sőt Nyár­­sik edző vezetésével a fiatalokat is sikerült megnyerni a sportágnak. A kisdiákok a nyugat-szlovákiai kerület egyéni bajnokságán szabadfogásban egy első és három harmadik helye­zést értek el, kötöttfogásban pedig két első és egy harmadik helyezés tanúskodik eredményességükről. Szlo­vákia birkózó bajnokságán, szabadfo­gásban egy harmadik és egy negye­dik, kötöttfogásban pedig egy máso­dik és egy hatodik helyezést értek el. A jó szervező munka lehetővé tette a fiatalok számára, hogy Komárom­ban, illetve Bratislavában nemzetközi versenyen is részt vegyenek. A somorjai sportolók adottságaik­nak megfelelően a maximumot nyúj­tották és a társadalmi munkából is aktívan • kivették részü­ket. Többek között az egyesület tagjai 2350 órát dolgoztak le társadalmi munka keretében, vala­mennyi sportoló bekap­csolódott a pályák gon­dozásába. Tavaly a teke-szakosz­tály Somorja város fel­­szabadulásának tisztele­tére megrendezte a fel­­szabadulási kupát. Az STK május elsején diák­­labdarúgó-tornát is szer­vezett, az A csapat pedig barátságos mérkőzést ját­szott az Inter Bratisla­va volt játékosaival. A NOSZF és a csehszlovák —szovjet barátsági hónap tiszteletére vetélkedőt rendeztek, melyre hat csapat nevezett be. A győzteé a teke-szakosz­tály csapata lett, Így őket Illette az ötszáz ko­ronás vásárlási utalvány. gyermekeink születésének évfor­­dűlőin nemcsak ünnepelni, de emlékezni is szoktunk. Visszaidézzük az anya vajúdását, az újszülött első mozdulatait, a felcseperedés örömeit és a jövőt színező reménykedéseket. Tízéves évfordulója alkalmából így emlékezünk vissza a csehszlovákiai magyar kultúra legfiatalabb gyerme­kének, a MATESZ Thália Színpadának eddig eltelt esztendeire is: Azokra az esztendőkre, amelyek a legnehezeb­bek, de a legszebbek is egy új szín­ház életében. Mert bizony a Thália sem jöhetett világra vajúdások nélkül. Hiába han­goztatta Kelet-Szlovákia magyar nem­zetiségű lakossága, hogy nekik Is kel­lene egy színház, és hiába terhelte a MATESZT az 500 kilométeres körzet­ben való tájolás, a komáromiaknak nagyon meg kellett fontolniuk újabb színházuk létrehozását. Félniük kel­lett pénzalapjuk csökkenésétől, az új színház elhelyezésének gondjaitól, ne­hezen összekovácsolt együttesük meg­osztásától és nem utolsó sorban leány-együttesük színvonalának bizto­sításától. Emlékszem például a MA­TESZ egyik legképzettebb színésze, Веке Sándor kétségbeesésére, aki még azután sem tudta, hogy meg­alakul-e a Thália, amikor már otthont is talált számára. Az anyák azonban nem szoktak megijedni, a szülés fájdalmaitól. A MATESZ vezetősége is magára vállal­ta végül a színházalapítással együtt­­járő gondokat. Nyolc színészét, Веке Sándort, Gombos Ilonát, Lengyel Fe­rencet, Szabó Rózsit, Csendes Lászlót, Kovács Józsefet és Várady Bélát Kas­sára helyezték át, s ezek a fiatalok a tehetségkutató pályázaton felvett kez­dő színészekkel együtt 1969. novem­ber 29-én már be is mutatkoztak a gömörhorkai (Gemerská Hôrka) kö­zönség előtt. Az 1970-es színházi idényben pedig már hivatalosan is részt vett a MATESZ Thália Színpada a kassai (Košice) színjátszó program­ban. No, persze, az új együttes sem te­hette meg az első lépéseket minden botladozás nélkül. Hiába fogadta pro­dukcióikat nagy lelkesedéssel Kelet- Szlovákia magyar nemzetiségű lakos­sága, hiába fűtötte a színészeket a bizonyítani akarás vágya, néha gik­­szerek is be-becsúsztak előadásaikba. Sokat segített azonban a MATESZ-ból átjött színészek rutinja, különösen Jelenet Lovicsek Béla: „Alattunk a város, felettünk az ég“ című szín­művéből. A képen Kövesdi Szabó Mária és Lengyel Ferenc. Gyurkovics Mihályé, Gombos Ilonáé, Lengyel Ferencé, Várady Béláé és Szabó Rózsié, akik a MATESZ meg­alakulása előtt már az Állami Falu­színház magyar tagozatának is színé­szei voltak. Egyszer például magam is szem- és fültanúja voltam egy vidéken játszódó fonójelenetnek, amely a falu közön­ségétől óriási tapsot kapott. S hogy miért volt ez siker? Nos, hát nem egyébért, minthogy a jelenet szereplői kitűnően fontak. Később tudtam csak meg, hogy a jelenet női szereplőinek a darabra való felkészüléskor tökéle­tesen meg kellett tanulniuk — a fo­nást. Hadd beszéljek azonban a tízesz­tendős színház művészgárdájának egyéb áldozatvállalásáról is. Először is nem egy színész többet kereshetne, ha eredeti foglalkozását űzné. Nagy gondjuk továbbá az is, hogy nincs biztosítva művészeti-szakmai képzé­sük. Ha egy-egy művész be is jut va-Jelenet Kmeczkó Mihály: „Mint a fű fölé az árnyék“ című színművéből. Fotó: Kontár Gyula Sikeres évet zártak a somorjai tekézők. Öváry Péter Egy község művelődési otthona K akkor tud csak eredményesen dolgozni, ha munkáját, tevékenységét a helybeliek igényeihez igazítja. Vég­eredményben az az igazi és termé­keny népművelés, amit , az emberek között végzünk. Az alsópéteriek (Dol­ný Peter) is ezt vallják, amikor a képzőművészet népszerűsítését támo­gatják, amikor meghívják a falu la­kosságát a művészettel való találko­zásra. Ha számba vesszük, mi minde­nért felelős egy népművelő, bizony sok minden kerül a listájára. De csak a tények bizonyítanak, csak a színvo­nalas kiállítások láttatnak és tolmá­csolják mindazt, ami a képzőművé­szetben egyben rangot is jelent. Ren­dezvényeink csak akkor érnek vala­mit, ha azok tartalmától, formai el­rendezésétől gazdagabbak lettünk. Mindez érvényes arra a kiállításra, melyet az alsópéteri könyvtárban lát­hatott az érdeklődő a közelmúltban. Kopócs Tibor alkotásaiban ráismer­hettünk azokra az értékekre, amelye­ket csak igazi, bátor és kitartó mun­kával lehetett elérni. Képei saját mű­vészi nyelvként szólaltak meg. Kopócs Tibor gondolkodásmódjában és téma­­választásában a festészet és a grafi­kusművészet párhuzamos szálai fo­nódnak. Olaj és tempera technikájú képein alig lehet megkülönböztetni, mikor melyik énje jut az előtérbe. Ez a kifejezésmódja akkor kerül előtér-Friss élmények be, amikor hagyományos olajfestés­sel készült képeit vetjük össze más technikai bravúrokra ösztönző, eset­leg illusztratív hatású festményeivel. Ekkor értjük meg, hogy ezek a képek továbbfejlődést jelentenek a művész életében, egyfajta „kopőcsi“ folyama­tosságot jeleznek és kellemes megle­petést biztosítanak laikusnak, szak­embernek egyaránt. Kopócs Tibor képei előtt nem ha­ladhattunk el érzéketlenül. Alkotásai lamilyek színiiskolába, az Ilyentől többnyire el is búcsúzhat a színház. Mivel a Thália tájoló színház tagjai többet vándorolnak, mint száz bolygó hollandi. Egy-egy fellépés kedvéért gyakran 150 kilométert is elautóbu­­szoznak, s még az is előfordul, ha meghibásodik a jármű, együtt tolja a buszt a színésznő s a színész. De, hogy egy kis statisztikával is igazol­jon! falujárásukat, az elmúlt tíz esz­tendő alatt 230 000 kilométert utazga­tott a Thália Színpad hős színészgár­dája. Ami annyit jelent, hogy az egyenlítő mentén ennyi fáradsággal többször utazhatták volna körül a Földet. Hősöknek tituláltam előbb а кад­­saiak művészegyüttesét, ám ezt a ki­fejezést nem banalitásnak szántam. Mert hát-miért is fáradoznak ennyit? Csupán azért, mert megszállottjai a szép szó és a színházművészet tolmá­csolásának. Bessenyei Ferenctől a nagy magyar színművésztől hallottam egyszer, hogy a színházi játék több mint képesség: erkölcsi fogalom. Szí­nészek nyelvén ez annyit jelent, hogy nem szabad roszabbul játszani, mint ahogyan tudnak.Jgy játszani viszont minden becsületes színésznek köte­lező. Nos, a kassaiaknak semmivel sem több és semmivel sem kevesebb az ars poeticájuk. Mindent elkövetnek azért, hogy még az olyan helyeken is, ahol sohasem járt színház, hűen tol­mácsolják Shakespeare-t, Ibsent vagy Tamási Áront. És hogy mit várnak el azért, amiért száz kilométereken ke­resztül rázatják magukat, s néha egy tenyérnyi deszkatákolmányra sűrítik le a csillagokat verő álomvágyaikat? Egy kis tapsot csupán, vagy néhány tucat kérges tenyerű földműves és munkás hálás pillantását. Igen, tízéves kora ellenére is érett színházzá vált a MATESZ Thália Szín­pada. Tolmácsolták Ibsent, Goldonit, Arbuzovot, Osztrovszkijt, Solovícot, Z?hradnikot, Tamási Áront, Vörös­­martyt, Örkényt, Sarkadit, Mesterházit és még néhány igen neves írót. Néhá­nyat mondtam? Nos, az elmúlt tíz esztendű alatt 40 bemutatót tartott a MATESZ kassai részlege, ami annyit jelent, hogy „születése“ óta több mint 1500 előadásban tolmácsolta a szép szót a Thália 18 tagú közössége. A Thália szolgálatába szegődött gárdának a jubileum alkalmából erőt, egészséget és további művészeti sike­reket kívánunk. Neumann János csupa friss élmények voltak. Tárgyi­lagos mértéktartással, szeretettel és odaadással megfogalmazott képei köz­lemények arról a világról, amelyet éppen vásznára rögzített. A hortobá­gyi és a jugoszláviai emlékek, a csendéletek és a komáromi utcarész­letek, a színekben pompázó virágok különféle változatban kerültek elénk. Kár, hogy alakos kompozícióit, karak­teres portréit itt nem láthattuk. Az itt bemutatott alkotások igazol­ták, hogy a Nagykesziről (Veiké Ko­­sihy) származó Kopócs Tibor nem a forma, hanem a tartalommal azono­suló sajátos kifejezésmód mestere. Képei a valót, a jelent, az életet azo­nosították. Semmit nem akar felfedez­ni, hanem a lényeget, a szubsztanciá­­lis igazságot keresi. Aki figyelemmel kíséri munkásságát, figyeli a sajtóban gyakran közzétett illusztrációit és megérzi humanista ábrázolásainak képleteit, az egyben meg is szereti művészetét, melynek leszűkített ke­resztmetszetét itt megtekinthette. Szuchy M. Emil Jozef Syrovy sportmester. f/ъ t, I /Я * j! / SMvrtmňw оаш7мш*мъ %WlmlKßii 4wl v И» 4>ií 1st ft/éi Á á Á Ч/i KÁ KÁ 1»J KÁ TÍZ ÉV ТН1 А ам ваш jk ав ам С ш в м щ «ав а ч % #111 f* n f n *¥■ я О А ly #е Кв В лЩ ж i"% В A nt Ш -ЯШ Í в

Next

/
Thumbnails
Contents