Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-22 / 12. szám
1980. március 22. SZABAD FÖLDMŰVES Valóban a szélsőséges időjárás volt a bűnös? A műit években mezőgazdasági Szemeinkben a termelés több vonatkozásában figyelmet érdemlő sikerek születtek. A legjobb eredményt a gabonatermesztésben érték el, ám ezen terület lehetőségeit még számtalan gazdaság nem merítette ki. Ugyanakkor a cukorrépatermesztésben az utóbbi tíz esztendőben nem ilyen jók az eredmények. Ennek persze több oka is van. Nem véletlen tehát, hogy a CSKP KB 1975. évi októberi plénumának fő beszámolója erre is nyomatékosan figyelmeztette az illetékeseket. Ösztönözte azonban mezőgazdaságunk dolgozóit is, hogy a hatodik ötéves tervidőszak éveiben a tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati hasznosításával segítsék elő a cukorrépa termésátlagának javulását, » azoknak a fogyatékosságoknak a kiküszöbölését, amelyek előidézői a termés ingadozásának, tehát nem teszik lehetővé az optimális cukornyeredék elérését. Vitán kívüli, hogy a cukorrépa termesztésében nagyon sok a tennivaló. Csehszlovákia viszonylatában évek óta mintegy 220 ezer hektáron termesztjük ezt az ipari feldolgozás tekintetében fontos növényt, amelynek melléktermékei felbecsülhetetlen értékűek szarvasmarháink takarmányozásában. Ismeretes, hogy a hagyományos műveletek helyett ma a cukorrépatermesztésben már a gépeké és a vegyszereké a döntő szó. A munka menetét jó néhány gazdaságban az alapozástól kezdve a begyűjtésig gépsorokkal végzik, a hozamok azonban nem kielégítőek. A hatodik ötéves tervidőszak négy esztendejének az időszakában az 1976-os év termésátlaga volt a leggyöngébb. A nyugat-szlovákiai kerületben például az említett évben csak 25,5 tonna répát gyűjtöttek be hektáronként. Sajnos, más körzetek átlagos hozama sem volt lényegesen jobb. Figyelmet érdemel még az is, hogy hazánkban 1977-ben 5,05 tonna tiszta cukornyeredéket értek el hektáronként, a mólt évben azonban csak négy tonnát, részben azért, mert a mezőgazdasági üzemek a forgalmazás tervét csak 87,4 százalékra teljesítették. A dél-morvaországi kerület volt az egyedüli, mely a feldolgozó üzemeknek a tervezett répamennyiséget szállította. A kérdés tehát nyitott. Mi a tő oka a lemaradásnak? Ezt a kérdést természetesen már sokan feltették, azonban az esetek többségében a lemaradást az időjárás szélsőségeivel magyarázták, mintha a gyönge termésátlag elérésében más okok nem lettek volna. Köztudomású, hogy az utóbbi években lényegesen javult a cukorrépa termelési technológiája. Ezzel szemben alig észlelhető javulás történt a fajták választékában. A nagytáblás termelési szerkezetben továbbra is a „Dobrovicei A“ fajta dominál, amely korábban a kézzel művelt területeken nyújtott jó termésátlagot. Ez a fajta még ma is a legbiztonságosabb, bár nem teljes mértékben felel meg a gépesített termelés feltételeinek. A nemesiteknek ennél biztonságosabb fajtának az előteremtése sajnos nem járt sikerrel. Olyan — genetikai szempontból — egycsírájú vetőmagra gondolok, amelynek termése teljes mértékben megfelelne a géppel való betakarítás feltételeinek. A termésátlag évenkénti nagy ingadozását jelentősen befolyásolták az elavult munkamódszerek. A termelők túlnyomó többsége már az alapozó munkák során helyrehozhatatlan agrotechnikai és termeléstechnológiai hibát követ el. Sokan a talajt rossz minőségben készítik elő a vetéshez, s a tápanyagok pótlása során sem nagyon jeleskednek. Kevesen gondolnak például arra, hogy már az előveteménnyel gyommentes talajt hagyjanak hátra, s mivel a répát főleg őszi búza után tanácsos vetni, a gabona begyűjtését követően a földet sekélyen meg kell szántani, a talajelemzést követően istállótrágyázni, kijuttatni az alapozó műtrágyát és középmélyen beszántani azt a talajba, s a nedvesség megőrzése céljából simítani. Ezt kell követnie — alkalmas időben — a mélyszántásnak és a simításnak, tavasszal pedig a minimális talajművelésnek, a vetésnek és a hengerelésnek. Ha tehát minden munkaműveletet kifogástalanul és idejében végeztünk, akkor a feltételek adottak a jó termésátlag eléréséhez. Alapvetően fontos tehát, hogy hektáronként 80—90 ezer répaegyed maradjon a földön. A múlt évben például a CSSZSZK- ban a cukorrépa egy hektárra jutó növényegyedeinek száma nem volt több 69 ezernél. Ez is előidézője volt annak, hogy a termésátlag gyengébb lett a feltételezettnél, de az is, hogy nem vetettek répát a tervezett vetésterületen, és a begyűjtés során keletkezett veszteség több gazdaságban 20—30 százalék között váltakozott. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol jobban odafigyeltek, tehát a munkaműveleteket körültekintően, hozzáértéssel és főleg időben végezték, ott a „Dobrovicei A“ fajta szélsőséges körülményekben is nagy termésátlagot nyájtott. A cukorrépatermesztésben gyengélkedő“ gazdaságok növénytermesztőit ez arra figyelmezteti, hogy a „kullogást“ indokló terjedelmes ömlengések helyett ismerjék be: a lemaradásnak ők is előidézői. A múlt szélsőséges évben akadtak olyan gazdaságok is, amelyek kimagasló átlagot értek el cukorrépából. Köztük említhetjük például a V. VSe lisy-i szövetkezetei, ahol 183 hektáron termelték a növényt, s egy hektár átlagában 7,17 tonna tiszta cukrot értek el. Hasonló jó termesztője a cukorrépának a horkai szövetkezet is, ahol évente 110 hektáron vetnek répát, s egy hektár átlagában 6,85, a zsigárdiban (Žiharec) 6,83, a Dobrá Voda-iban 6,54, a družstevnái szövetkezetben pedig 6,44 tonna tiszta cukrot értek el a vetésterület hektárjaként. Figyelemre méltó, hogy hazánkban a szélsőségesnek minősített múlt évben 103 termelő több mint 21 ezer 600 hektáron öt tonnán felüli tiszta cukrot biztosított — hektáronként — társadalmunknak. Talán mondanunk sem kell, hogy ez jó bizonyítéka a répatermesztésben rejlő tartalékoknak, még a szélsőséges viszonyok között is. Mi ebből a tanulság? Az, hogy minden munkaműveletre jobban figyeljünk. Tartsuk be a cukorrépa termesztésnek írott és íratlan szabályait. Szlovákiában ugyanis az optimálisnak tekinthető 80 ezer tőszámot mindöszsze huszonegy répatermesztő gazdaság érte el. Ez azonban még a szélsőséges időjárással sem indokolható) Sajnos, Szlovákiában egy járásban sem érték el a hektáronkénti öt tonna tiszta cukorhozamot. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) és a gaiántai járásban 4,31 tonna tiszta cukrot értek el hektáronként. Ezek voltak a legjobbak. Elgondolkoztató, hogy Szlovákia 360 répatermesztő gazdasága közül mindössze 24 érte el a tervezett, illetve az annál némileg jobb átlagot. Szükséges, hogy a cukorrépatermesztésben minden gazdaságban gyökeres javulás álljon be a munkaműveletek végzésében, a tápanyagpótlásban, de a begyűjtésben is. Ha a termelők jobban odafigyelnek a műveletekre, akkor a termésátlag sokkal jobb lesz. Hoksza István a nagy cukortartalom elérése A Szovjetunió mezőgazdaságában a répatermesztés előkelő helyet foglal el. Ukrajnában, továbbá más déli fekvésű tájakon, a krasznodari körzetben és a Kaukázus északi részein termesztik ezt a az ipari növényt legnagyobb mértékben. Kisebb területet foglal el a cukorrépa Moldáviában és Közép-Ázsiában. Az utóbbi években a Szovjetunióban figyelmet keltő sikereket értek el a cukortermelésben. Míg például 1965-ben átlagban 34, addig a múlt évben már 43 kilő volt az átlagos cukorfogyasztás, egy lakosra számítva. A felmérések arra engednek következtetni, hogy a jövőben tovább növekedik a fogyasztás. Ez adta az indítékot, hogy 1985-íg a gyártáshoz szükséges répa mennyiségét évi átlagban 97 millió tonnára növeljék a korábbi 90 ezer tonna helyett. A hatvanas évek első felében a cukorrépa állami felvásárlását követően mintegy négymillió tonna répa maradt a gazdaságokban takarmányozási célokra. A hetvenes években azonban a takarmányozási célzatú cukorrépa mennyisége nyolc, majd tizenkét millió tonnára növekedett. A legfrissebb adatok szerint a cukorrépa termésátlaga a közeli években meghaladja a százmillió tonnát. Erre bármely átlagosnál jobb évben megvan a lehetőség. Valószínű, hogy az utóbbi tizenöt év törekvése tovább folytatódik, illetve a cukorrépának takarmányozásra való termesztése mégjobban előtérbe kerül a Szovjetunióban. A mezőgazdasági üzemek és a szovjet népgazdaság számára a cukorrépa termesztésének fellendítése nemcsak a mennyiségi tényezőkre korlátozódik, hanem a minőségi követelményekre is kiterjed. A Szovjetunió számtalan körzetében a hasonló vagy a megközelítően hasonló feltételekben a répatermesztés eredménye több eset ben különböző. A guszjatini Micsurin kolhozban például évente több mint ötven tonna cukorrépát érnek el hektáronként. Ugyanakkor Ukrajna és Moldávia körzeteiben jelentős a hozamok eltérése. Ha például összehasonlítjuk a bjelgorodi és a kurszki körzetek adottságait, azt láthatjuk, hogy feltételeik hasonlóak, a bjelgorodi körzetben mégis három-négy tonnával több cukorrépát gyűjtenek be hektáronként, mint a kurszklban. Ennek oka a szervezés és az agrotechnika különbözőségében rejlik. A Szovjetunió répatermesztői ma már saját nemesítésű, nagy termésátlagot biztosító fajtákkal rendelkeznek. Olyan cukor répát termelnek, amelynek cukortartalma a húsz százalékot is eléri. A legígéretesebb fajtákat A. L. Mazlonov nemesítette, amelyek tíz tonna cukrot biztosítanak hektáronként. Tény azonban, hogy országos méretben a répa cukortartalma tizenkettő-tizennégy százalék között váltakozik. A Szovjetunióban azért tulajdonítanak nagy jelentőségei a jampolszki járás répatermesztő gazdaságai és a Vinyica körzetében levő cukorgyár kezdeményezésének, ahol a dolgozók arra kötelezték magukat, hogy öt tonna tiszta cukrot érnek el hektáronként. —zn — Cjokszor hallhatjuk, hogy a cu* korrépa termesztése népgazdaságunknak érdeke. Ez így igaz. Arról persze mór kevés szó esik, hogy mi az okozója a termelés egy helyben való topogásának, illetve a tervben kijelölt feladatok foghíjas teljesítésének. A napokban azzal a szándékkal kerestem fel PÁPAY JÓZSEFET, a zsigárdi (Ziharec) szövetkezet főagronómusát, hogy elbeszélgessünk a cukorrépa termesztésének hogyanjáról. A szövetkezetben ugyanis a hatodik ötéves tervidőszak négy évében hektáronként 4,94 tonnás termésátlagot értek el cukorrépából — kilencvenhektáros területen — és a köztudottan szélsőséges 1976-os évben is 3,57 tonna répát gyűjtöttek be egy egységnyi területről. Az is figyelmet érdemel, hogy a sokak által kedvezőtlennek ítélt múlt esztendőben a szövetkezetben 6,12 tonna termésátlagot értek el, és ezzel nagyon megcáfolták azoknak az állítását, akik a gyenge termésátlag elérését az időjárás szélsőségeivel indokolták. ■ Mi a titka, hogy a hatodik ötéves tervidőszak négy évében nagyon jó termésátlagot értek el cukorrépából? — tettem fel a kérdést Pápay elvtársnak. — Titokról szó sincs. A cukorrépa előveteménye szövetkezetünkben minden évben az őszi búza. A termény begyűjtése után a tarlót tizenöt centi mélyen megszántjuk, majd hengereljük. A répa termesztésében csakúgy, mint más növények esetében, a következetesség elvét tartjuk be. Előre tudjuk ugyanis, hogy a vetésforgóban melyik táblára kerül a répa. Ezért a parcella végében halmozzuk fel az istállótrágyét, hogy kéznél legyen. Hektáronként negyven tonna szerves anyagot adunk a talajnak. Naponta csak annyit szórunk ki belőle, amenynylt még az éjjel beszánthatunk. Így minimális a tápanyagok vesztesége. A földet a középmély szántással egymenetben hengereljük, és megőrizzük a talaj természetes vízkészletét. Az alapozó műtrágyáknak háromnegyed részét ősszel adjuk a talajba. Trágyaléből ötvenezer litert juttatunk ki a terület hektárjaként. Olymódon rendezzük el a dolgokat, hogy a mélyszántást október első felében befejezzük. Ezt követően a talajt simítjuk és hengereljük. A föld így marad tavaszig. ■ Tavasszal milyen talajművelést alkalmaznak? — A sokéves tapasztalat birtokában tavasszal a minimális talajmüvelésre alapozunk és arra törekedünk, hogy továbbra is megtartsuk a répaföld vízkészletét. A vetést akkor végezzük, amikor a talaj hőmérséklete ezt lehetővé teszi. SePUZ géppel juttatjuk a magot két-három centiméter mélyen a földbe. Viszonyaink között a „Dobrovicei A“ fajta vált be. Termésátlaga a gondos talajművelés, valamint az okszerű tápanyagpótlés és begyűjtés kapcsán nagyon kedvező. Hektáronként 420 kiló NPK hatóanyagot dolgozunk a földbe. A talajelemzés adael. Fontosnak tartom még persze azt is, hogy vetéskor naponta két-három esetben kitisztítsuk a vetőszerkezetet. így sokszorta biztonságosabb a magvak egyenletes szóródása, nem érhet bennünket meglepetés. Az egyenletes kelést mindenkor a vetést követő hengerelés segíti elő. Erről mi sem feledkezünk meg. ■ Akadnak olyan egyének, akik azt hangoztatják, hogy könnyű a zsigárdiaknak, mert tenyészidőben öntözhetik a cukorrépát. Mi ebből az igazság? — Tény, hogy földterületünkből 547 hektár öntözhető. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a vetésforgó nem minden évben teszi lehetővé a répának öntözhető földön való vetését. így alakult a helyzet a múlt évben is. sze az is, hogy minden munkaműveletre jobban kell ügyelni. Ezért soha nem feledkezünk meg arról, hogy a termelés minden műveletében az ember a fő tényező. Tőle függ a jó terméseredmény. Szövetkezetünkben már évek óta Bácsai Ferenc traktorosra bízzuk a cukorrépa vetését, aki nagy mestere ennek a fontos műveletnek. Lényeges persze még az is, hogy a láncszemek jól kapcsolódjanak egymáshoz. Értem alatta az agronómus, a gépesítő, a brigádvezető, a segédagronómus és a vetést végző traktoros együttműködését. Nekik kell ügyelniük a vetés munkálatainak a minőségére. És még valami. A múltbeli sikertelenségek okát többen az időjárásra, esetleg a vetőmag állítólagos gyenge minőségére szerették HogpitMei rekordtermés cukorrépából? tainak megfelelő megoszlásban 140 kg P, 160 kg К és 120 kg N hatóanyagot adunk a répaföld hektárjaként. A földterületet közvetlenül vetés után gyomtalanítás céljából Burexel kezeljük. Tenyészidőben fejtrágyának hatvan kiló nitrogént juttatunk ki hektáronként. A növények három-négyleveles állapotéban a fejtrágyát rotációs kapával dolgozzuk a talajba, s ezt követi a ritkítással párosuló kézi kapálás. Ezt a műveletet négy-öt napon belül jó minőségben elvégezzük. Gondoskodunk róla, hogy hektáronként 80—90 ezer egyedet érjünk el. ■ Hogyan biztosítják a bő termést nyújtó kedvező növénysűrűséget? — Erről a fentiekben tulajdonképpen már szóltam, ám a témát bővebben is kifejthetem. Amint megérkezett a vetőmag, tüstént megkezdjük kitisztítását. Megtisztítjuk azt a sok portól s — mivel „koptatott“ magot használunk — a magház morzsalékaitól. Ennek nagy előnyét látjuk vetéskor. A ki nem tisztított mag ugyanis hamar eldugaszolná a vetőszerkezetet és a szórás nem volna egyenletes, lehetetlenné válna az optimális tőszám elérése. Sokan akkor követik el a legsúlyosabb hibát, amikor a megérkezett magét tisztítás nélkül vetik Olyan földön vetettünk, ahol a répát nem öntözhettük, mégis az utóbbi évek legkiválóbb termésátlagát értük el. Ez Jól bizonyítja, hogy gondos agrotechnikával, öntözés nélkül is elérhető a nagy termésátlag. Ténv perA 12 soros univerzális hasznosítású SePUZ vetogép. csak annyit, hogy nagyon fontos az optimális csírázó erély. Mit mondjak még? ... A hatodik ötéves tervidőszak éveiben ugyanazt a magot kaptuk vetésre, amelyet mások. Már ismeretes, hogy milyen termésátlagot értünk el, míg mások siránkoztak. Ez a valóság. A mellébeszélés senkipek nem segít. ■ Gondolom a begyűjtést is körültekintően szervezik. — Természetesen. Ez jelentősen befolyásolja a termésátlag alakulását. A kiszántó berendezést Bácsai Ferenc és Takács Béla traktorosokra bízzuk. A nyesőn pedig Ürge Gyula és Kovács Lajos dolgozik. Megéri ugyanis, ha a nyesőre és a kombájnra plusz munkaerőt adunk. Ezzel pontosabbá, s főleg rugalmasabbá válik a munka, a begyűjtési veszteség pedig lényegesen csökken. Jól bevált módszerünk, hogy a kombájn felhordó szerkezetének a végére elhasználódott gumiszalagból egy jó darabot felszereltünk. Az akadályozza meg, hogy a répa a pótkocsiról lehulljon. Begyűjtéskor a pótkocsikra oklalmagasltót teszünk, ugyanakkor megszervezzük a földre lehullott répa pótlólagos összegyűjtését is. Ezért szövetkezetünkben a begyűjtés vesztesége nem haladja meg a nyolc-kilenc százalékot! A komplex munka nagy eredménye, hogy a répa cukortartalma mindig kedvezően alakult. Például 1978-ban 18,9, a múlt évben pedig 16,7 százalékos volt a cukortartalom, de a korábbi években sem lett kevesebb tizenöt százaléknál. A prostéjovi felhívás kapcsán mi is vállaltuk, hogy a hatodik ötéves tervidőszak utolsó évében ötven tonnás átlaghozamot érünk el répából hektáronként. Ennek hátterét közös erőfeszítéssel biztosítottuk. A fentiekből kitűnik, hogy szélsőséges évjáratban is elérhető kimagasló hektárhozam cukorrépából. Szükséges, hogy minden gazdaságban hasonló következetességgel teremtsék meg ennek optimális feltételeit. Nagyon hasznos volna például, ha a jó termésátlagot elérő gazdaságok agronómusai a Szabad Földműves hasábjain tömören ismertetnék, hogy milyen módszerekkel értek el a hatodik ötéves tervidőszak négy évében vagy esetleg 1979-ben az átlagosnál jobb hozamot, és mit tettek azért, hogy ebben az évben is hasonló, jó termést érjenek el. —hai— volna hárítani. A jó időjárás helyre hozhatja az agronómus által elköve tett agrotechnikai hibákat, szélsősé ges évjáratban azonban a hibák elkö vetéséért megbünteti őt. A vetőmag minőségével összefüggésben talár
