Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-22 / 12. szám
SZABAD FÖLDMŰVES * 1930. március 22. ♦ MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET Az utóbbi években méhészetünkben ■ nyilvántartásra nem fordítottunk kellő figyelmet. Valószínűleg azért, mert méhállományunk 1974-ben volt a legnépesebb: akkor 41B ezer családot tartottunk számon, s ezt rendkívül nagy eredménynek véltük, bár a gyenge nektártermés miatt csak 1902 tonna mézet adhattak méhészeink társadalmunknak. Egy évre rá, vagyis 1975-ben, amikor sem az akác, sem az erdei növények nem mézeltek eléggé, ennek következményeként csökkent a családok száma. Az említett év utolsó negyedében csak 397 ezer családot tartottunk szómon. Akkor 1986 tonna mézet forgalmaztunk, s ez ismét kedvezőtlenül befolyásolta a méhészet kifizetődőségét, amely az állomány további csökkenésével járt. Nem volt különb a helyzet a későbbi években sem. Például 1978-ban 385 ezer 608, majd a múlt évben 370 ezer 412-re apadt a méhcsaládok száma. Míg korábban, tehát 1975-től főleg a szocialista szektor méhészetében volt nagy a visszaesés, addig 1979- ben már az egyéni méhészet is közel 13 ezer családdal csökkent. A szervezet tagjainak száma szlovákiai méretben 458-al lett kevesebb, s ez elgondolkoztató. Erre azt mondhatná valaki, hogy miért kell félreverni a vészharangot, hiszen az említett évben a méhészek több mint 3200 tonna mézet adtak el társadalmunknak, s a múlthoz képest ez nagyon figyelemreméltó. Amikor a múlt év decemberében az SZMSZ KB plénumán jeleztük az állomány szokottnál nagyobb csökkenését, abban állapodtunk meg, hogy halaszthatatlanul fel kell tárnunk a visszaesés okait, s erről a MÉM-et is tájékoztatnunk kell. Ezért követeltük meg alapszervezeteinktől, hogy aprólékosan indokolják a visszaesés okait. A fő okok központi mérlegeléséhez összesen 80 alapszervezetünktől kaptunk elfogadható adatanyagot. Ez azonban nem elégítheti ki szövetségünket, bár ezek az adatok is jó kinduló pontot nyújtottak az értékeléshez. A visszaesés tüzetes elemzése arra hívta fel figyelmünket, hogy az állomány csökkenését főleg a virágba borult növények vegyszeres kezelése, illetve a méhek pusztítása okozta. így tettek tönkre vagy károsítottak meg a komáromi (Komárno) alapszervezetben háromszáz, a Darov Lom-iban kilencven, a topofčanyiban háromszáz, a bátovceiben huszonnégy méhcsaládot, s így sorolhatnám a többi megkárosított alapszervezetet is, amelyben a növények helytelen vegyszeres kezelését tartották az állomány csökkenése legfőbb okának. Az alapszervezetek indoklásában a helytelen vegyszeres kezelést negyvenhat esetben jegyezték fel. További oknak említették az alapszervezetek a nektárgyűjtés gyenge lehetőségét és a tagok kiöregedését, mások a méhészkedést nem tartották kifizetődőnek. Kevesen indokolták az állomány csökkenését a méhészeti kellékek hiányával, az etetéshez szükséges cukor problematikus beszerzésével, a fiatalok közönyével a méhészet iránt, és azzal, hogy a mezőgazdasági üzemek nem veszik tudomásul a méhek felbecsülhetetlen szerepét a növények megporzásában. Napjainkban az a feladatunk, hogy mindenekelőtt az állomány csökkenését előidéző fő okot elhárítsuk. Azért fordultunk segítségért az agrokémiai vállalatokhoz és a Slovair-hoz, hogy oktassák ki a vegyszerekkel dolgozókat, ismertessék velük a 35/78 Zb. hirdetmény tartalmát, amely védi a méhállományt mindennemű károsítástól. Kérelmünkre nagyon pozitívan reagáltak. Megkértük továbbá a jmi-k vezetőit is, hogy a mezőgazdasági üzemeknél járjanak közben a növények szerződéses alapon történő megporzása kiszélesítésében, mert ez a művelet segítője a hektárhozamok növelésének. A megporzás terjesztését célozta az általunk meghirdetett szocialista verseny is. Köztudomású, hogy a megporzás mind a mezőgazdaság, mind a méhészet érdeke. Az elemzés alkalmával kiderült, hogy olyan körzetekben, amelyekben az ipar káros hatásai állandósultak, mint például a hnúšťai, a dobšinái, a rozsnyói (Rožňava), a pelsőci (PleSivec) és a revúcai alapszervezetek területén, ott összesen 1590 családdal csökkent a méhállomány. Ezekben a körzetekben a nektár gyűjtésének lehetősége a minimálisra apadt. Megdöbbentett minket a méhcsaládok csökkenése a lévai (Levice) járásban. A lévai alapszervezetben például 427, a zseliziben (Želiezovce) 916, a bátovceiben pedig 98-al lett kevesebb a méhcsalád, bár ebben a körzetben úgyszólván a legkedvezőbbek a méhészkedés feltételei. Nagy az akáchordás lehetősége. A múlt évben például jócskán túlteljesítették a mézeladás tervét. Ugyanakkor ebből a járásból adták el a legtöbb pempőt, azonban az említett szervezetek a pempőértékesítés behatárolt lehetőségét tartották az állomány csökkenése fő okozójának. Ez az indoklás természetesen nem helytálló. Érthetetlen az állomány csökkenése a párkányi (Štúrovo), a losonci (Lučenec), az ógyallai (Hurbanovo) alapszervezet körzetében is, mert ezeken a tájakon jól mézelő akácosok vannak. Nem meglepő ugyanakkor a csökkenés a humennéi, a michalovcei és a nagykaposi (Vefké Kapušany) alapszervezetek körzetében (1240 család csökkenés), ahol a Varroa-atka tizedelte a családokat. Sajnos tovább folytatódott a szocialista szektor méhállományának a felszámolása is. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) körzetben az Állami Erdészet 355, Fülek (Filakovo) körzetében 66, Zseliz körzetében a farnadi (Farná) szövetkezet 101, Szepsi (Moldava nad Bodvou) körzetében a buzicai szövetkezet 312, Levoča körzetében az Állami Erdészet 170, és Érsekújvár (Nové Zámky) körzetében 139 méhcsaládot számoltak fel. Az Állami Erdészet méhállományának a felszámolása azért meglepő, mert éppen ők kapták a legnagyobb lehetőséget a pempő , nagy mennyiségének az értékesítésért. A nem éppen kedvező légkörben méltányolnunk kell olyan tagjainknak a törekvéseit, akik hűek maradtak a méhészethez, nem csökkentették, hanem inkább növelték állományukat. Ezek között említhetem a bratislavaí szervezetet, ahol 417, a bytčait, ahol 17, a brodskéit, ahol 20, a giraltovceit, ahol 22, a myjavait, ahol 50, a Slovenská Lupča-lt, ahol 102, a somorjait (Šamorín), ahol 105 családdal bővítették állományukat, s ezek a szervezetek az esetek túlnyomó többségében nem rendelkeznek a méhészethez optimális feltételekkel. A felmérést követően még igényesebb feladatok várnak mindnyájunkra. El kell érnünk, hogy a méhészet általános megbecsülésnek örvendjen. Az anyagi természetű ösztönzés mellett elérje a méltó társadalmi elismerést. JURAJ FERENCIK mérnök, az SZMSZ KB titkára Ez is tartalék! A társadalom szükségleteinek kielégítésében jelentős szerepe van annak, hogy mennyiben ismerjük és alkalmazzuk a természet törvényeit. A szükségletek kielégítésében kiemelt szerepe van az élelemnek. Éppen ezért minden lehetőséget meg kell ragadnunk a termelési eredmények növelésére. A CSKP KB-nak nincs olyan ülése, amely ne foglalkozna a gabonatermesztés és más mezőgazdaságból származó nyersanyagok termelése kapcsán az önellátásra való törekvéssel. Olyan mezőgazdasági növények esetében, amelyek megporzást igényelnek, a terméshozam növelése céljából jelentős szerep jut a méheknek. A megporzási tevékenységet már a múltban is felhasználták a gyümölcstermesztésben. Az utóbbi időben széleskörű tudományos kutatási eredmények bizonyítják a mezőgazdasági növények megporzásának jelentőségét. Az eddigi belföldi, de külföldi kutatási tapasztalatok is azt igazolják, hogy a repce terméshozama harminc százalékkal emelkedik, ha a virágzásban lévő növényhez kellő menynyiségben méhcsaládot szállítunk. Hasonlóan a mustár és a napraforgó terméshozama is negyven-hatvan százalékkal növekedhet. A magra termesztett lucernánál és hereféléknél az eredmény néhányszorosra is emelkedhet. A megporzás jelentőségét hangsúlyozta Ján Janovic mérnök, a SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere is az SZMSZ Ili. kongresszusán. A minisztérium által jóváhagyott megporzási elveket 1979 január elején minden kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságra megküldték, hogy a mezőgazdasági vállalatok gazdasági szerződésekkel biztosítsák a növények megporzását alapszervezeteiknél. Az említett elvek IV. szakasza azt tartalmazza, hogy a szövetség a növények megporzásának befejezése után értékeli az ebből eredő eredményeket és előterjeszti megvitatásra az SZMSZ KB és a MÉM aktívájának. Sajnos, a szövetség alapszervezeteinek túlnyomó többsége ebben a kérdésben negatív jelentést küldött a KB-nak, mivel elenyésző volt a megporzást célzó szerződéseknek a száma. Ügy tűnik, hogy mezőgazdászainkat nem érdekli a megporzást igénylő növények hektárhozamának a javítása. A megporzással szemben tanúsított negatív állásfoglalásukkal nem érthetünk egyet. A világban fennálló éles gazdasági harc arra ösztönöz minket, hogy minden igyekezetünkkel gazdasági eredményeink javítására töj rekedjünk. Ha a megporzásból származó eredmények olyan jók, mint ahogyan ezt a kutatási eredmények is igazolják, akkor az agrotechnikában a megporzásnak egyértelművé és szükségszerűvé kell válnia. Hasonlónak, mint amilyen a szántás, a vetés vagy S növények vegyszeres kezelése. Tudatosítanunk kell azt is, hogy az intenzív termelési technológiában a növényvédő-vegyszerek használatának a természetben szabadon élő, a megporzásban részt vevő rovarok számát már a minimumra csökkentették, s ezt a műveletet már a méhcsaládoknak kell elvégezniük. A Szovjetunióban a mezőgazdasági vállalatok a megporzást tevékenység elvégzésére saját méhészetet szerveztek. Az NDK- ban 1975. január 1-től törvényerejű rendelet kötelezi a mezőgazdasági vállalatokat a megporzási tevékenységre. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban tehát nagy gondot fordítanak a megporzásra. A természetes és az olcsó megporzásnak Szlovákiában csekély jelentőséget tulajdonítanak. Az olcsó szót tudatosan használtam, mert ha például egy vállalat száz hektár repcét és hatvan hektár maglucernát termel, akkor ennek a megporzásához hatszáz méhcsaláot és öt méhészt kellene tartania, mintegy 360 ezer korona költséggel. Ha ezt a szolgáltatást a szövetség alapszervezetein keresztül biztosítja, akkor körülbelül egyharmadnyi költséggel elérheti a megporzást, valamint élmárad a saját méhészetéről való egész évi gondoskodás és minden kockázat vállalása. Szlovákia méhészetének mintegy egyhetede vándorkocsikban van. Ezért a vándoroltatás könnyen megvalósítható. A méhészek készek a megporzási feladatok végzésére. A mezőgazdászoktól függ, hogyan használják ki ezeket a lehetőségeket. Befejezésül még néhány szót Ján Janovic mérnök miniszternek az SZMSZ III. kongresszusán elhangzott felszólalásából: „A megporzást igénylő növényeknek a méhek által történő porzása az agrotechnikai feladatok közé lesz sorolva úgy, hogy azt minden haladó növénytermesztőnek tudomásul kell vennie a növénytermesztés fejlesztése érdekében.“ Ha ezek az elképzelések valóra válnak, létre jön a kölcsönösen előnyös, kétoldalú együttműködés a méhészek és mezőgazdászok között. Török Lajos, méhészeti szakoktató Ék Szabad Földműves 1978. novembér 11. „Méhészet“ rovatában nagy érdeklődéssel olvastam a méhanyák teleltetéséről szóló írást. Főként az egybeépített különleges pároztatókaptárak keltették fel érdeklődésemet. A sorokból a tapasztalt méhész alapos szaktudása áradt. Sokat mond az utolsó bekezdés soraival, amikor bevallja, úgy döntött, hogy korábban használt kis pároztatóit fölszámolja és áttér az új módszerre. Tulajdonképpen nem csak a teleltetésre, hanem a pároztatás más módszerére is gondolt. A cikk olvasásától kezdve az irodalom tanulmányozása közben, s méhésztársaimnál járva nagy figyelmet fordítottam a pároztatás Ilyen módjának. Vártam lapunkban a hozzászólásokat, amelyre a cikk szerzője kérte a méhészeket. Hiába várva egy évet, éppen elkészítettem az említett négyes pároztatók tervét, és hozzáfogtam a kivitelezéshez is, amikor végre az ez évi január 26. számban Viczén István írt Kovács Lajos cikkéből kiindulva a méhanyák teleltetéséről. Sajnos, nem olyan formában, ahogyan én vártam. Biztonságos teleltetési módjával lényegében egyet kell értenünk, sőt a tartalékcsaládokban való pároztatással is. Kovács Lajos azonban a méhanyák minőségével szemben igényes méhésznek olyan pároztatőkról írt, amelyek viszonylag gazdaságosak. Ezért fogtam tollat. Nem az anyák átteleltetése, hanem a nagyobb és mégis gazdaságos pároztatók egyéb előnyei miatt. Felsorakoztatom elgondolásom érveit, teljes tudatában annak, hogy az ilyen pároztatókkal még nincs tapasztalatom. Anyanevelésben a legtöbb méhész végigkísér egy fejlődési sort, az egyszerűtől az igényesebbig. A rajbölcsők mentésével kezdi. Az érett bölcsőket termelő családoknak vagy tartalékcsaládoknak adja. Ha a párzás sikerül, az anya minősége ellen aligha lehet kifogás. A mesterségesen nevelt anyák bölcsőit kalitkázzuk. A kikéit anyák ritkán söpört rajba, főleg azonban kis pároztatőba kerülnek. A természetellenes állapotok egész sora követi egymást, ami ha kis mértékben is, de befolyásolja a fejlődő anya minőségét. Sok apró hiba elkövetésére van mód. Nehéz valamennyit kiküszöbölni. Tapasztalatom is az, hogy ugyanabból a sorozatból nevelt kis pároztatóban párzott anyák között több a selejt, mint azok között, amelyek érett bölcsős korukban nagy családba vagy kölyökcsaládba kerültek. Biológiailag kifogásolja a kis pároztatók alkalmazását Svancer Lajos neves méhész is. Ezeket részletesen ki is fejti „A gyakorlati méhész“ című könyvében. A kis családocska maroknyi népének szinte mindent kell csinálnia: meleget fejlesztenie, építenie, feldolgoznia az eleséget, vizet és virágport hordania stb. Nehezen juthat ereje az anyáról való megfelelő gondoskodásra, még akkor sem, ha a pároztató betelepítéséhez fiatal és elegendő mennyiségű méhet használunk. A bölcsők kalitkázása eltér az anyák természetes kelésmódjától. Az utolsó napokban is fontos, hogy a méhek közvetlenül a testükkel melengethessék az érett bölcsőben levő anyát, kibújását elősegítsék. Közismert, hogy a jó részt körülrágott szélső bölcső nyílásain keresztül a dajkák etetik a kelés előtt álló anyát. Közvetlenül a kelés után ugyanez történik. Ezért használnak egyes anyanevelők rostszövet helyett anyarácsot, azokon a kalitkákon, amelyekben az érett anyabölcsőket iskolázzák.-Fényképen is bemutatta ezt lapunkban Nagy Kálmán méhésztársunk. Az anyák kelése még így sem teljesen természetes, mert a méhek nem minden bölcsőt, illetve fiatal anyát gondoznak egyformán. A helyes tehát az lenne, ha az anya már leendő családjának dajkaméhei között kelne ki és párzana. A még párzatlan anya fejlődében van. Nem mindegy tehát, hogy elegendő dajkaméh veszi-e körül vagy olyan méhek, amelyek építéssel és a táplálék feldolgozásával vannak elfoglalva. Kovács Lajos méhésztárs elgondolását követendőnek tartom. Eddig kölyökcsaládokban és a gödöllői pároztató mintájára készült kaptárkákban pároztattam. Tervem az, hogy megpróbálom az ajánlott módszert is. Őt ilyen kaptárka elkészítését tervezem. Mindegyikbe négy családocskát helyezhetek, tehát körülbelül egy sorozat (húsz darab) érett bölcső elhelyezésére lesz módom. Minden rekeszbe négy olyan félkeret kerülne, amelyekből kettő fér el egymás mellett, egy szabványos B-keretbec- Minden családocska kapna két keretkében kelő és érett fiúsítást, egy keretkében már feldolgozott mézkészletet és egy üres lépes vagy műlépes keretkét, valamint a kaptárka nagyságának megfelelő népet. Mindezt úgy lehet elérni, hogy a műlépezett keretkéket kette sével egy felső normál keretlécre erősítve nagy családok fészkébe tűz deljük az anyanevelés kezdete előtt hét-nyolc nappal. A serkentett családok a műlépeket kiépítik, befiasítják, az anyák kelésének idején ezekben már érett, kelő fiasítás lesz. Méhestől együtt átrakjuk a pároztató kaptár egy rekeszébe. Egy fiasításos lépről még méheket seprűnk hozzá. A nagy családot ezzel nem gyengyítjük meg túlságosan. A feldolgozott készletet valamennyi pároztató részére elkészíthetjük, egy erős család mézkamrájában bő etetéssel. Ha az tízkeretes, akkor húsz keretke, jobbára fe dett mézet kapunk. Minden pároztatóba jut tehát egy darab. Negyediknek adhatunk kiépített lépű keretkét, vagy műlépest is. Ezek az apró műrajok kapják az érett bölcsőt, a fiasításos lépre tűzve. A kelő anyák kedvező környezetben melegben vannak, nyitott fiasítás nincs, a fiatal méhek folytonosan kelnek. A ládikákból a családocskák négy irányba repülhetnek. Ha az anya bepárzott, nem kell túlságosan sietni elvételével, mert a petézésre két nagy lépnek megfelelő hely van. Az anya minőségét petézéséből jobban megismerhetjük, esetleges elvéte le után pedig újabb bölcsőt adhatunk, és azt az idény végéig probléma nélkül többször is megismételhetjük. De a négy keretkét két nagykeretbe illesztve, középütt az anyával, felhasználhatjuk termelő nagycsaládok anyásítására is. tgy az anya kezdettől fogva saját méhei között maradhat. Ha valamelyik anya párzás közben elveszne, a családocskát szomszédjával könnyű egyesíteni. Ilyen négyes pároztatót használt a nagyhírű Mikulás méhésztársunk is. ö azonban egy rekeszben csak két félkeretet alkálmazott. Az általában használatos kis pároztatóknál hőtartóbb és nagyobb pároztatókat használ Dedinský mérnök bratislavaí méhész és közismert anyanevelő. Helyi szervezetem titkára is szigetelt falú négyes pároztatókaptárt használ. Ennek rekeszeiben négy olyan kis keret van, amelyek egymás mellé és fölé rakva beférnek a В-típusú keretbe. A pároztatók betelepítését a leírt módon végzi. Véleménye szerint ezeknek az anyáknak a minősége mindig jobb a kisebb pároztatókban párzott anyákénál. Jó tulajdonságú, öreg tenyészanyák tartalékolására is használja ezeket a kaptárkákat, belőlük szedi a tenyészanyagot. Erre és más célból tartalékolt anyák elhelyezésére a félkeretes pároztatók még alkalmasabbak. A tartalékanyák ilyen kicsi kaptárakban történő átteleltetésének kérdésében kellő tapasztalat híján nem szólhatok bele. Gazdaságosságát tekintve azonban úgy gondolom, hogy a családocskák kellő megfiatalítása után (augusztusi serkentés) megéri a próbálkozást. A kérdésről egy év tapasztalataival gazdagodva az eredeti cikk szerzője bizonyára tájékoztat bennünket. írásommal nem az eddig használatos pároztatók támadása volt a cél, hanem az, hogy közlésre ösztönözzem — a Szabad Földművest olvasó valamennyi méhész hasznára, — azokat a méhésztársakat, akiknek az ajánlott pároztatókkal összefüggésben van tapasztalatuk. A Kovács Lajos méhésztárs által ajánlott pároztatók előnyei az alábbiakban foglalhatók össze: ф A családocskák népét mentesíti az erejüket meghaladó munkáktól, a fejlődő anyáknak megfelelő környezetet biztosít, tehát élettanilag jobb a kicsi pároztatóknál. 9 Négy nagylépes kölyökcsaládot használva, egy sorozat anya vagy érett bölcső elhelyezésére, nyolcvanszáz lép és ennek megfelelő mennyiségű élő méh szükséges. Az élettani előnyök megtartása mellett az ajánlott módszer gazdaságosabb: fele anyag szükséges hozzá. Ha olyan keretkéket használunk, amelyekből négy fér egy nagy keretben, akkor az élő méh és a lépszükséglet a negyedére csökken. • A pároztatók népének és főleg Hasításának hasznosításával nincs probléma. • A pároztatók más célokra: anya tartalékolására, tenyészanyag nevelésére, kellő szaktudással méhanyák átteleltetésére is használhatók. Tudom, hogy az ajánlott módszer kompromisszum a gazdaságosság és a kiváló minőségű anyák iránti igény között. Többszáz anya nevelésére a takarékosság miatt tapasztalt méhész kezében a kicsi pároztatók szükségesek. A saját részére nevelő harmincnegyven családos méhésznek azonban megéri a nagyobb munka és anyagbefektetést az anyák jobb minősége. Kovács Péter, méhészeti szakoktató
