Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-22 / 12. szám

12 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. március 15. is[V|i?n USLmjű о Tagadhatatlan tény, hogy a múlt évi szélsőséges időjárás alaposan próbára tette mező­­gazdasági dolgozóinkat. A ked­vezőtlen feltételek közepette bi­zony csak kevés szövetkezetnek és állami gazdaságnak sikerült elfogadható gazdasági ered­ményt felmutatni. E kevesek sorába tartozik az ógyallai (Hurbanovo) „Februári Győze­lem“ Efsz, melynek közel ezer tagja az 1977-ben egyhangú­lag megszavázott egyesülés óta jár új, felfelé ívelő úton. A több mint négyezer hektá­ros gazdaság három, általában közepes eredményeket felmu­tató szövetkezet határát fog­lalja magába. Az erők egyesí­tése új távlatokat ígért, a ve­zetők és a szövetkezeti tagok feladata volt, hogy a megnö­vekedett kötelezettségek telje­sítésének feltételeit megteremt­sék. Közben eltelt három év, s az eredmények arról tanúskod­nak, hogy az egyesült szövet­kezet nagyot lépett előre a fej­lődésben. KÜZDELMES ÉV VOLT Meglehet, a növénytermesztés múlt évi eredményei első pil­lantásra nem éppen meggyő­zőek, de ha egy kicsit behatób­ban tanulmányozzuk a helyi adottságokat, más lesz a véle­ményünk. Homokon még csapa­dékos évben sem könnyű elis­merést kiváltó eredményt fel­mutatni, hát még, ha aszály van. Egyébként: nem lehet gyenge a gazdaság, ahol sze­mesekből öt tonnát meghaladó átlaghozamot mernek tervezni. És nem négy-ötszáz hektáron termelnek óm gabonát meg ku­koricát, hanem több mint két­ezerkétszázon. Gondosan előké­szítik a magágyat, időben el­vetik a magot, permeteznek, fejtrágyáznak, aratáskor min­den szemre ügyelnek, de a Tél­apó szakállát nem tudják meg­rázni, a jégesőt nem tudják el­hárítani, és egyelőre még az .„esőcsinálás“ mesterségére sem okítják a szakembereket. Tavaly a szövetkezet csupán hetven­egy százalékra teljesítette a növénytermelés nyerstermelési tervét, s ez elsősorban a szeme­sek gyengébb hozamának kö­szönhető. A fagykárt szenvedett őszi búzát 150 hektáron tavaszi árpával és kukoricával kellett helyettesíteni, 350 hektáron pedig felülvetést kellett végez­ni. Később szárazság és 30 C- fok körüli hőség gyötörte a növényzetet, s aratáskor a 3,6 tonnás átlaghozamnak is örül­tek a szövetkezetesek, mert az árpa még ennél is kevesebbet nyújtott. A kukorica sokat síny­lődött a forró homokban, s vé­a mag. Ennek ellenére olyan döntés született, hogy nem sza­bad kiszántani a répát. A kom­bájnok ősszel csapnivaló mun­kát végeztek a kőkemény tala­jon, hiába végeztek utószedést, az átlaghozam a huszonkilenc tonnát sem érte el. A gazdaság harmadik éve kí­sérletezik a fűszerpaprika hely­­bevetéses termelési módszeré­nek meghonosításával. Bizonyos sikert már elértek e téren, hi­szen gépesített módszerrel ter­melik az egyébként munka­­igényes növényt, de az egy tonnát meghaladó átlaghozam nem egy kiugró eredmény. Igaz, hogy ennél többet, ter­veztek, és talán többet is szü­reteltek volna, ha vetés után megerednek az ég csatornái. Csapadék azonban csak június derekán hullott, s a későn kelő növényektől már ez is szép teljesítmény volt. Arról nem is beszélve, hogy az uralkodó gyomok irtására a kijuttatott Parlane egyáltalán nem vált be. A zöldségtermesztéstől sokat reméltek, keveset kaptak. Fólia alatt tizennégy hektáron ter­meltek csemegepaprikát, az utóbbi években elértnél jobb, de a tervezettnél gyengébb eredménnyel. Ebben az is köz­rejátszott, hogy akkor kapták meg a fóliát, amikor már pa­­lántáznl kellett volna. A haj­tatást egyébként jelentősen drágítja a sátrak gyakori át­helyezése, amire azért van szükség, mert megfelelő gyom­irtó hiányában képtelenek ele­jét venni a kicsiny gombvirág rohamos terjedésének. A saláta­uborka keveset, a korai káposz­ta viszont bőven termett, de akadozott a felvásárlás, és a júniusi esők után megrepede­zett, piacképtelenné vált a termés jelentős hányada. A konzervpaprikával dicsekedni szoktak, most meg legszíveseb­ben elhallgatják az eredményt. S ez már nem csupán objektív okokra vezethető vissza. Igaz, hogy szárazság volt, amikor ültették, s mert az új öntöző­­hálózat még nem üzemelt, a csöves berendezéssel meg kép­telenek voltak naponta hét hek­tárt meglocsolni, hát, bizony sok palánta elpusztult. De ha életképesebb palántákat nevel­nek, és időben kezdik az ülte­tést, hogy napi három hektár­nál nagyobb teljesítményt ne kelljen elérniük, akkor a locso­lást Is megoldhatták volna. Más lapra tartozik, hogy a konzervgyár kérésére sokat vállaltak és nem győzték a be­takarítást. Lényeg, hogy tanul­tak a hibából, s az Idén már kisebb területen fognak kon­­zervpanrikát termelni. S amiről egy húsz százalékát sikerült megtermelniük. TÖBB NAPRAFORGÓ ÉS TAKARMÁNY A növénytermesztésben dol­gozóknak lényegében csak a napraforgó és a takarmányok termelésében elért siker oko­zott örömöt. Napraforgóval első ízben foglalkoztak, ezért az eredmény dupla sikernek számít. Másfélszáz hektáron 2,1 tonna átlaghozam, ez már nem kicsiség. S ettől jóval több is lehetett volna, ha az augusztus eleji szélvihar nem tesz kárt a növényzetben. A takarmánytermesztés fej­lesztésére évek óta megkülön­böztetett figyelmet fordítanak, s ez gazdagon kamatozik. A szántóterület 24 százalékán ter­melnek takarmányt, s a több­évesek hetvenhét százalékát lo­csolják. Nincs is gondjuk az állatok Igényeinek kielégítésé­vel. Közben a szárítót is ész­szerűen kihasználják. Tavaly 2383 tonna t— a laboratóriumi vizsgálat alapján vitamindüs, I.' minőségi osztályba sorolt : szárítmányt készítettek. sítési feladataival, a tervezett összteljesítményt a biztosító által fizetett térítés nélkül is elérte, s 54 ezer koronával na­gyobb tiszta nyereséget muta­tott ki, mint ahogyan azt až év elején tervezték. Ehhez termé­szetesen a melléktermelési üzemág dolgozói Is hozzájárul­tak, akik tizennégy százalékkal túlteljesítették feladatukat. Így azután persze, hogy nem jelen­tett gondot az alapok .feltölté­se, mint ahogy az sem, hogy miből fizessék ki a tizennyolc százalékos nyereségrészsese­­dést. AZ ELNÖK BIZAKODIK Nemrég Ögyalián jártam, s megkérdeztem Pollák János mérnököt, az egyesült szövetke­zet jónevű elnökét, milyen feladatok elé állította a gazda­ságot a hatodik ötéves tervidő­szak utolsó éve, s lehetséges­nek tartja-e, hogy a szövetke­zet megtérítse társadalommal szembeni tartozását? — Feladataink nagyok, ko­molyak, do nem teljesíthetetle­nek — válaszolta Pollák mér-Így érdemes élni! Március tizen­kilencedikén töltötte be 80. életévét Kmoskó László, az is­mert mezőgaz­­sági szakem­ber. Az évfor­duló alkalmat nyújt arra, hogy tömören érté­keljük a jubilánsnak népünk jólétéért kifejtett, sokéves munkáját. Profiljáról 1975-ben már ír­tunk. Magyarországon, Budaté­­tényen született. Ősei Liptóból származnak. Főiskolai tanul­mányának befejezése után kü­lönböző növénynemesítö, répa­termesztő uradalmakban sze­rezte meg gyakorlati tapasz­talatait. Később a pénzügyi közigazgatás — földadó nyil­vántartás-kataszteri helyszíne­lés — ágazatában folytatta szolgálatát, ahol 1945-ig ismert kataszteri szakemberként mű­ködött. A Pénzügyminisztérium­ban, majd a Mezőgazdasági és Erdőgazdasági Megbízotti Hiva­tal szolgálatában 1946-ban, 1950-ben pedig Bratislavában a kerületi nemzeti bizottságon hasznosította tapasztalatait. Komoly segítséget nyújtott szakismeretével, mert akkori­ban kevés jól képzett, gyakor­lati tudással is rendelkező me­zőgazdasági-talajtani szakem­berünk volt. Derekas munkát fejtett ki a sajtóban is. írásai­val nemcsak a mezőgazdasági termelés fellendítéséhez járult hozzá, hanem cikkei más terü­letek kérdéseire is kiterjedtek, Több köszönőlevél, „újítási bi­zonylat“ tulajdonosa. Legutóbb a szocialista mezőgazdaság 25, évfordulója alkalmából emlék­éremmel tüntették ki. Érdemes megjegyezni, hogy Kmoskó nemcsak szakelőadásaiban, ha­nem írásaiban is tudásának a legjavát adta. Értékesek azon munkái, amelyek a talajtannal, tápanyagpótlással, a talaj ter­mőerejének jobb hasznosítás—­­val és egyéb fontos termetest kérdésekkel kapcsolatosak. Je­lentősnek minősíthető újítói te­vékenysége is, különösen ai okszerű műtrágyázás, a homok­talajok gyógyítása, a talajtani szakkifejezéseknek a fordítót és kiadóhivatali technikában való helyes használata stb. Ak­tivitása, szívóssága, céltudatos­sága évek múltán sem csök­kent. Ma is fiatalos lendülettel igyekszik szakismereteinek leg­javát adni a nagyüzemi mező­­gazdaság továbbfejlesztése ér­dekében. Gratulálunk a jubilánsnak! AGONAL '*мпV -<--«!{■ Az egyesült szövetkezet zársza aauu közgyűlésén Pullák János mérnök, a közös elnöke, összegezte a múlt év eredményeit. A „Februári Győzelem“ Efsz-ben tavaly 4,4 millió korona értéket hozott a jól szervezett szocialista munkaverseny. A leg­jobb eredményt elérő szövetkezeti tagok erkölcsi elismerés­ben és jutalomban részesültek. Fotó: —bor gül csak 4,3 tonna szemet ter­mett egy hektáron. A szövet­kezet földjein tavaly 2680 ton­nával kevesebb szemes termett, mint ahogy azt a gazdaság vezetői eltervezték. Sajnos, a cukorrépa, a do­hány, a korszerű, helybeveté­­ses módszerrel termelt fűszer­­paprika, sőt még a kertészet és a gvümölcsészet sem tudta nyújtani a várt eredményeket. A cukorrépában a korábban alkalmazott vegyszerek rezidu­­ális hatása, később pedig a szélvihar tett kárt. Hetven szá­zalékos kártételről volt sző, és felülvetést nem lehetett alkal­mazni, mert a kiszáradt talaj­ban úgysem csírázott volna ki feltétlenül említést kell tenni: az ógyallai szövetkezet példát mutat a fogyasztói piac friss áruval való rugalmas ellátásá­ban. Tavaly közvetlenül a žili­­nai, martini és őadeai járás zöldségboltjaiba szállították ter­mékeik zömét. A szőlőjüket tavasszal fagy­kár sújtota, június derekán jégeső károsította, így a hat tonna körüli hektárhozam szép eredménynek mondható. A gyü­­mölcsészetben dolgozók is szo­morúan zárták az évet. A kaj­szit és az őszibarackot a tavaszi fagy leszüretelte helyettük, a szélvihar és a jégeső viszont az almásban tett kárt, ahol a tervezett hozamnak csak mint-BECSÜLETÜKRE VÄLIK Mármint az állattenyésztés­ben dolgozóknak, hogy múlt évi feladataikat is a tőlük megszo­kott szorgalommal teljesítették. Az egyesülés óta a közös állat­­tenyésztése sokat fejlődött, s úgymond az élvonalbeliek szín­vonalára emelte a gazdaságot a komáromi járásban. Az egye­sülést megelőző évben a három szövetkezet állattenyésztésének nyerstermelése 32 millió korona volt, most pedig meghaladja a 41 millió koronát. A járás második legnagyobb szövetkezete tavaly 3124 szar­vasmarhát tartott, ebből 1141 volt a tehenek száma. Száz hek­tárra számítva huszonhét tehe­net tartanak, ami a helyi adott­ságokhoz képest Is jelentős ál­latsűrűség. Még ilyen feltéte­lek mellett is elérték, hogy egy év alatt 128 literrel javuljon a darabonkénti évi tejtermelés, melynek átlaga immár megha­ladja a három és félezer litert. Összesen 164 ezer liter tejet adtak el terven felül. Közben ügyeltek a minőségre és az abraktakarékosságra is. A tej­üzem csaknem kivétel nélkül az első minőségi osztályban vette át tőlük egész évben a tejet, melynek literjét huszon­hét deka erőtakarmány felhasz­nálásával termelték. Hízómar­háik naponta és darabonkénti átlagban 1,11 kilóval lettek ne­hezebbek, s egy kiló súlygya­rapodáshoz 1,82 kg abrakot igé­nyeltek. A borjúelhullást 4,5 százalékra csökkentették, a ko­­cánkénti malacelválasztás átla­gát pedig 19,1 darabra növel­ték. A hízósertések átlagos napi súlygyarapodása meghaladta az ötvenhat dekát, a termék­­egységre Jutó abrakfogyasztás pedig mindössze 3,84 kg volt. A baromfitenyésztők maroknyi csoportja is kitett magáért: több vágóállatot és napos csi­bét értékesítettek, mint tervez­ték, s ez másfél millió korona pluszbevételt eredményezett. AKTIV MÉRLEG A növénytermesztésben ész­lelt lemaradás ellenére a szö­vetkezet megbirkózott értéke­nök. — Elsősorban tizenöt szá­zalékkal több szemest kell ter­melnünk, s ez nem könnyű fel­adat. A napraforgó területét és átlaghozamát növelni szeret­nénk, eredményesebbé kíván­juk tenni a cukorrépa, a fű­szerpaprika és valamennyi zöldség termelését. Összesen 1479 tonna húst kell értékesí­tenünk, a tejtermelésben pedig 20 ezer literes növekedést kell elérnünk, hogy teljesítsük öt­éves fejlesztési elképzelésein­ket. Közel hatmillió koronát költünk majd építkezésre, hár­mat pedig gépek és berende­zések vásárlására. S közben minden téren takarékoskod­nunk kell, hogy megfogjuk a koronákat. Jóleső érzés tudni, hogy a dolgozók ugyanígy gondolkoznak. A hazánk fel­szabadításának 35. évfordulója tiszteletére vállalt kötelezett­ségek értéke megközelíti a 2,7 miliő koronát. Én bízom a si­kerben. Az elnök tehát bizakodik. S tegyük mindjárt hozzá: joggal. Mert a gazdaságban a közös útra lépés első napjától nagy gondot fordítanak a feladatok meghatározására, a szocialista munkaverseny szervezésére, az emberek kezdeményezésének felkarolására, érdemeinek er­kölcsi és anyagi elismerésére, a vétett hibák és tartalékok feltárására, az új feltételek nyújtotta lehetőségek mind messzebbmenő kihasználására. És nemcsak követelnek, hanem cserébe adnak is valamit a jól végzett munkáért. Valamit? Sokat. Kedvező élet- és munka­­feltételeket biztosítanak a szö­vetkezeti tagok számára: gon­doskodnak az étkeztetésről, se­gítik az óvodák és a kulturális létesítmények építését, üdülni küldik a legjobb dolgozókat és a gyermekeket, legutóbb pedig üzemi orvosi rendelőt nyitottak. Az csak természetes, hogy a közös tagjai értékelik és jő munkával viszonozzák ezt a gondoskodást. Egyszerű mate­matika: a jól végzett munka, az eredményes gazdálkodás a szövetkezet izmosodásához, tag­jainak jólétéhez vezeti Kádek Gábor A gazdag termés alapja Egy találó megjegyzés sze­rint a növénytermesztés „mű­vészete“ abban rejlik, hogy a termesztő jól kiaknázza a kör­nyezeti tényezőket. Erre egyéb­ként a termesztől munka kez­detétől törekedni kell, vagyis ennek figyelembevételével — minden tekintetben megfelelő, kiváló minőségű talajművelés után . kell vetni is. Az Eperjesi (Jahodná) „Hala­dás“ Efsz évek óta kiváló ered­ményeket ér el a növényter­mesztésben. Szemesekből ön­ellátók: cukorrépából három, silókukoricából 20,2, naprafor­góból pedig 0,4 tonnával szár­nyalták túl a tervezett hektá­ronkénti hozamokat. :— A tél fagyából kibonta­kozott talaj várja a magot. Gazdaságunkban hetek óta előkészületek folynak. Foko­zatosan, ahogy az időjárás en­gedi, megindul a gépezet. A mezőgazdasági termelés kor­szerűsítésének feltételei között alapvető szerepe van a bioló­giai, a műszaki és a termelés­­szervezési feltételeknek. A to­vábblépés lehetőségei az idén is biztosítottak, ha nem Is tel­jesen hiánytalanul — mondotta Godó János, a szövetkezet fő­­agronómusa. A műszaki és vegyi feltéte­leik gyakorlatilag összhangban vannak a tervvel. A tavaszi munkákat tehát gyorsan és jól elvégezhetik. Később esetleg a növényvédelem okozhat gondot. A megfelelő növényvédőszer­­ellátás érdekében tett erőfeszí­téseik viszont azzal biztatnak, hogy okszerű felhasználás, terv­szerű, figyelmes elosztás esetén a növényvédelemmel sem lesz­nek problémáik. A biológiai feltételek közül nagy jelentőséget tulajdoníta­nak a vetőmagnak. A tavaszi vetéshez szükséges fajtaössze­tétel jobb a korábbinál. Nőtt azoknak a fajtáknak az aránya, amelyek az utóbbi évek gya­korlati tapasztalatai alapján biztosabb, jobb minőségű ter­mést adnak. Tavaszi árpa vetéséhez a Spartan és Trumf, cukorrépá­ból a Dobrovicei A, kukoricá­ból a korai és középkésel hib­rideket, napraforgóból pedig a Romsun fajtát részesítik előny­ben. A talajelőkészítő és vetőgé­peik rajtrakész állapotban van­nak. A jó minőség, elsődleges szempont a munka szervezésé­nél és kivitelezésénél egyaránt. A minőségileg megfelelő asz­talsima vetőágy előkészítését már az őszi szántással meg­alapozták. Szántóterületük har­­mine százalékán végezték ef az istállótrágyázást, kétszáz­­húsz hektáron pedig a kukori­­caszár bedolgozásával javítot­ták a talaj humusztartalmát. Árpa és cukorrépa alá a mű­trágyát már ősszel bedolgoz­ták, hogy elkerüljék a feles­leges tavaszi talajtömörítést. Az ésszerű tápanyag-gazdálkodás­sal összhangban mindenütt ta­lajminta-vizsgálat alapján vé­gezték a tápanyagok pótlását, Tavaszi ütemtervük fő célja az, hogy a talajelőkészítést minél kevesebb mozzanattal végezzék. A talaj nedvességtar­talmának a megőrzése érdeké­ben négy nap alatt befejezik a simitózást. Vele egyidőben végzik el a tavaszi árpa veté­sét és a lucerna telepítését, A tavaszi munkák második szakaszában a kukorica, a cu­korrépa és a napraforgó veté­sét ütemezték be. A legmegfelelőbb időpontban való vetés fontosságát már évekkel ezelőtt felismerték.­­Gyakorlati tapasztalataik sze­rint a késedelem, de a sietség Is hátrányos lehet. A helyi viszonyoknak és adottságoknak legmegfelelőbb vetésidő az adott területen végzett szaka­szos vetés gondos megfigyelé­sével pontosan meghatározható. Vetésnél nagy figyelmet for­dítanak a tervezett egyedszám, és a növények megfelelő tér­állásának a megválasztására. Előnyösnek tekintik a növény­szám megfelelő biztosítását abból a szempontból, hogy ez a talajfelület gyorsabb bebo­­rítását eredményezi, s a jól árnyékolt talajban kedvezőbben fejlődhetnek a gyökerek. Ki­sebb lesz a talajpárolgásből eredő vízveszteség, növekszik a növények légterének pára­­tartalma, csökken a túlhevüiés veszélye is. Ezek a viszonyok nem kedveznek az elgyomoso­­dásnak , tökéletesebben hasz­nosul az öntözővíz és a táp­­anyag, s maximálisan haszno­sulnak a növényvédőszerek. A kiváló minőségű vetőágy és a megfelelő időben végzett vetés a gazdag termés alapját képezheti. A sikeres tavaszi munkák legfontosabb feltételét a vezetők szervezőkészsége és hozzáértése, a dolgozók szor­galma jelenti. Magasra állított mércéhez kell igazodni már most a tavaszi munkák idején. Reméljük, ehhez az időjárás is szövetségesnek szegődik. >— Csiba —i

Next

/
Thumbnails
Contents