Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-22 / 12. szám
&«£»*»**«* «J* «j» *J» »J* »J* ♦*♦ «J« »J» ♦*♦ «J» ♦'* «J» »J« «J* ♦♦♦ «J« «*« ♦*« ♦♦♦ »J* ♦♦♦ ♦♦♦ *£♦ *J* »J* »*« »*• ♦♦♦ «J* »g« «g» ♦♦♦ «J* «j» ♦♦♦ ♦*« «$« »g* « Uborka fólia alatt és szabadban FÓLIASÁTORBAN A 4,5—7,5 m széles berendelésekben a fűtés erősségének megfelelően illesztjük az uborkát a hasznosítási rendszerbe. Fűtött sátrakba általában március közepétől április közepéig ültetjük a salátafajtákat. A fűtés nélküli berendezések alá a salátauborkát április 5—10- től április 20-ig, a konzervuborkát április közepétől ültetjük. A konzervuborka kedvező ára jő lehetőséget nyújt a berendezések gazdaságos és kora őszi hasznosítására is. A fóliasátrakban az uborkát támbeoldal földelésének eltávolításával, a palást fölhajtásával szellőztethetjük. Az öntözéshez a növényvédelmi munkához, az ápolásához a palástot fölhajtjuk. A magvetést a fóliaalagútban április 1—10. között, az ültetést április 10-től végezhetjük. A kedvező időjárás beköszöntésével a fóliát és a vázat fölszedjük és a növényeket a továbbiakban szabadföldi állományként kezeljük. A fóiiaalagutas takarás a szélsőséges hőingadozást kiegyenlíti, ezáltal a termésátlag növekszik, és korábban szedhetünk. VÁZNÉLKÜLI TAKARÁSSAL A váznélküli fóliás sortakatulajdonképpen hidegágyat képezünk. A növényeket védjük a szél, a homokverés ártalmaitól is. A fóliával fedett légtér hőgazdálkodása javul. A lyukon keresztül a légcsere zavartalan, s a csapadék is a talajba juthat. A növények fejlődése gyorsabb, kiegyenlítettebb lesz. tgy időt nyerünk. Korábban szedhetjük a termést és a hozamot is növeljük. Az új eljáráshoz a 0,04—0,03 mm vastagságú fólia a legmegfelelőbb. Egységnyi területre ebből kell súlyban a legkevesebb, tehát ez a gazdaságos. Házikertben a 0,15—0,20-as polietilén (használt és új) fólia is megfelel a váznélküli taka rásra. Természetesen ebből a rendezéssel és hagyományosan, ■ talajon termeszthetjük. A támrendszer nagy előnye, hogy ■ termőfelnlet függőleges síkba állításával a berendezés lég terét is hasznosítjuk, a növények biológiai igényét fokozottabban elégítjük ki, könnyebbé, pontosabbá és hatékonyabbá tehetjük a szedést. FÖLIAÁGYBAN Néhány termőtájon terjedt el • fóliaágyas uborkahajtatás. A fóliaágy a hollandágyat he lyettesíti. Palántanevelésre, retek-, majd uborkahajtatásra jól hasznosítható. Szeged környékén a fűszerpaprika palántáinak nevelését, a retek hajtatását szinte egyidőben végzik, majd a retek után kiültetik az uborkapalántákat. A fűszerpap rika palántáinak fölszedése után az uborka elfoglalja a rendelkezésre álló területet. Az ország más tájain, főleg palántanevelés után hasznosítják a fóliaágyakat uborkával. A kiültetés idejét az esetenként használt trágyatalp, technikai fűtés és a termesztett palánta kikerülésének ideje határozza meg. FÓLIAALAGŰTBAN Ez a legegyszerűbb fóliás berendezés. Kisüzemben bevált az uborka időszakos takarására. A kiültetett, illetve vetett sorok fölé építjük. Az uborkát addig neveljük az alagút alatt, amíg az időjárás tartósan föl nem melegszik. Kezelése egyszerű: a végfalak nyitásával, kedvező időben az egyik rás, a kis- és nagyüzemekben egyaránt megvalósítható egyszerű eljárás. Helyrevetés, palántázás esetén egyaránt használható. Kézzel és géppel fektethetjük le a fóliát. A váznélküli sortakarással a szokásosnál korábban vetett, illetve ültetett növényeket védhetjük meg a túlzott lehűléstől. A sortávolságnak megfelelően és a rendelkezésre álló fólia szélességétől függően a sor vagy sorok (ikersorok) mellett két 15—20 cm magasságú bakhátat képezzünk ki. A bakhátakat és a köztük levő növényeket perforált fóliával takarjuk. A fóliát a bakhátak mellett földdel rögzítjük, tgy súly tekintetében lényegesen több kell. A 120—180 cm széles vékony fóliákat kézi villanyfúróval fúrjuk ki 5x5—10x10 ernes kötésben, 14 mm es fúróval. A váznélküli fólia az alagúthoz hasonlóan az áprilisi-májust kedvezőtlen időjárási viszonyok mérséklésére szolgál. A vetés, illetve az ültetés idő pontja a fóliaaiagútnál leírtakkal egyezik. A sor- és tőtávolságot a fajta növekedési erélye, a fólia szélessége és a termesztési cél szabja meg. A váznélküli fóliát az erősebb lehűlések elmúltával, a termős virágok megjelenésekor vegyük le. A takarással 1—2- hetes koraiságot tudunk elérni! TÁMRENDSZERREL A hatékonyságot fokozhatjuk a szabadföldi termesztés esetén is, ha a termöfelületet függőlegesen neveljük. Hagyományosan az uborka hajtásrendszere a talajon maradt, Üjabban „talpra állítjuk“ az uborkát, így a rendelkezésre álló helyet jobban hasznosíthatjuk. Szélvédett helyeken támberendezés mellett termeszthetjük az uborkát. A soroknak megfelelően alakítjuk ki a támrendszert. 150— 170 cm-es T-alakú tartóoszlopokat állítunk, tetejükre 70—90 cm es vízszintes lécet erősítünk. A tartóelemeket 2—3 m énként állítjuk föl. A keresztléceket vastagabb dróttal kötjük össze. A tervezett növényszámnak (2 db/m2) megfelelően vezessünk föl a dróthoz spárgát (1. ábra). A spárgára a növekedési ütemnek megfelelően, balróljobbra tekerjük föl a főhajtást. Az erőteljesen növekvő főhajtás gyakran éri el a támrendszer tetejét. Hajtsuk vissza a hajtást, akkor nem tud lecsúszni. A támberendezés mellé április végétől ültethetjük az uborkát. A termesztés biztonságát a fejlődés kezdetén kedvezőtlen időjárás veszélyezteti. A támrendszeres uborkát ekkor fóliaalagutas takarással védhetjük. Az alagút elhelyezésének két módozata van: 1. A támberendezést csak a fóliaalagút lebontása után építjük. Az alagút 90 cm s^gles, 90 cm magas és tetszés szerinti hosszúságú lehet. Két sor növényt ültetünk alája. A kedvező időjárás beköszöntésével levesszük a fóliát, elkészítjük a támberendezést és rávezetjük a növényeket. 2. A már megépített támberendezések esetében a fóliaalagutat csupán két tartószerkezet közötti két sor fölé építjük (2. ábra). Ilyen esetben a fóliát tovább tarthatjuk fenn. Ha a főhajtás már túlnőtte a fóliát, akkor kivágjuk a palástot és a tartószerkezetre vezetjük a növényt. Így nagyobb biztonsággal dolgozhatunk és korábban kezdhetjük szedni az uborkát. A kiültetést ez esetben az alagútnál leírt időpontban kezdhetjük. Trágyatalpon a kiültetés ideje még előbbre hozható. Az uborkát így fejlődésének első szakaszában hajtatott, majd a második szakaszban szabadföldön termesztett növényként kezeljük. Tenyészideje így meghosszabbítható, hajtásrendszere az adott klímához edződik, s így a termőképessége is nagyobb lesz. Dr. NAGY JÖZSEF (Kertészet és Szőlészeti Állategészségügyi tanácsadó A pulykák feketefejűsége A betegséget a Histnmonas meleagridis véglény okozza, amely (a bélsárral, a munkaeszközökkel stb.) közvetlenül megfertőzheti az állatokat. Közvetett fertőzés esetén a véglény a Heterakis gallinarum bélféreg petéivel terjed, és az aiom útján vagy a kifutóban még évek múltán is képes megbetegíteni a pulykákat. A betegség leggyakrabban a 8—16 beles állatoknál fordul elő, de nem ritkaság a későbbi fertőződés sem. A betegség főbb tünetei a következők: étvágytalanság, bágyadtság, ritka bélsár, erős hasmenés. Néha megfeketedik a pulykák feje (innen ered a feketefejűség elnevezés), sőt a nyak egy része is, de ez nem minden esetben következik be. A fej színének elváltozására rendszerint akkor kerül sor, ha az említett betegséggel párhuzamosan a kokcidiózis is fennáll, helytelen a takarmányozás, esetleg egyéb stresszhatást kiváltó tényezők is közrejátszanak. Az állományon belüli megbetegedés általában 20— 50 százalékos szokott lenni, de esetenként előfordul, hogy minden állat megfertőződik és elhullik. A betegség idült alakja esetén a tünetek váltakoznak, a beteg állatok elkorcsosodnak és elhullanak. A betegség heveny változata esetén a kórbonctani leletek elég jellemzőek: a vakbél fala megvastagodik, a bélsár véres kására emlékeztető, mely a későbbiek folyamán kiszikkad és a bél formájához idomodik. A nyálkahártyán apró fekélyek keletkeznek. A májra jellemző tünetek közé soroljuk az elhalásos gócokat, melyek akár 15 mm átmérőjűek is lehetnek. Ha a betegség túlságosan heveny lefolyású, akkor az említett kőrtünetek nem jelentkeznek, ezért problémát okoz a pontos kőrmeghatározós. Persze, a felsoroltakon kívül másféle tünetek is előfordulnak, de ezekről nem szólok, mert csupán a szakembernek adhatnak kiegészítő tájékoztatást. A betegség meghatározása az említett tünetek alapján történik, de jól tesszük, ha nem érjük be ennyivel, hanem kérjük a laboratóriumi kivizsgálást. A betegség megelőzése érdé kében nagy gondot kell fordítani a higiéniára, a kifutók asszanálására, s az állatokat óvnunk kell a külső, ingerlő és egyéb stressz-hatásoktól. A beteg állatok gyógykezelésére a Melanokran, az Acinitrazol, az Avimetronid, a Vibriogal, az Enheptin, a Ridzol stb. készítmények alkalmasak. (vajdr) A palántadofésről A palántadölés a tavaszi melegágy! palántanevelés rettegett betegsége. A káposztaféléket, a paradicsomot és a paprikát egyaránt károsítja. Ha az alacsony hőmérséklet követkéz tében a csírázás elhúzódik, a magvak már a duzzadás idején fertőződhetnek, és ki sem kel a növényzet. A zsenge növények viszont a palántanevelés folyamán bármikor fertőződhetnek. Észrevételeim szerint a szikleveles növénykék megbetegedése a leggyakoribb. A gombák a sziklevél alatt hatolnak be a szár szövetébe, s annak bámulását, elhalását, a növény szárának vékonyodását, sorvadását okozzák. A beteg palánta eldől. A magágy felületes előkészítése, illetve a csírázás idején vagy után jelentkező, hosszan tartó hűvös idő fokozza a fertőződés veszélyét. Aki elejét akarja venni a bajnak, csakis egészséges, jó csíraképességű vetőmagot használjon, magágyat pedig lehetőleg friss, tehát palántanevelésre még nem használt (vagy szakszerűen fertőtlenített), laza szerkezetű földből készítsen. A sűrű vetést kerülni kell! Ugyanúgy a rossz melegágyl ablakok használatát is, mert azt tapasztaltam, hogy a repedezett üveg rendszeresen csöpögteti a vizet, a betegség gócai pedig általában az ilyen csöpögési helyeken találhatók. Ritkán, de annál alaposabban locsoljunk, lehetőleg napos időben, a délelőtti órákban, és közben gyengén szellőztessünk. Ügyeljünk rá, hogy mindig a mag, illetve a nevelt palánta igényének megfelelő hőmérsékletű vízzel locsoljunk. A hideg víz tartósan lehűti a talajt, s ilyenkor nagyobb a fertőződés lehetősége. A túlöntözést, persze, kerüljük. A palántadőlés vegyszeres megelőzésére a Perozin 75 В készítményt használom. A vetést az említett szer 0,3—0,5- százalékos töménységű oldatán val öntözöm be (3—5 dkg szer 10 liter vízben kijuttatva)', majd nyolc nap elmúltával megismétlem a kezelést. Ha uéhány növényen mégis észre-* veszem a gomba kártételét, a beteg palántát kitépem és meg-* semmisítem, a növények helyét pedig jól beöntözöm a már említett oldattal. VEHOVSKY PÁL, Štúrova A rendelkezésünkre álló földterület lehető legjobb kihasználására törekedve, az ésszerűség mellett a célszerűségről sem szabad megfeledkezni. Legalább Monofág faj, kizárólag a szőlőt károsítja. Szúrása helyén a levél fonákján, néha a fürtön is tömött, fehér vagy halványpiros, később elbarnuló gyapjas bevonat képződik (szöszösödés). Nagyobb kárt nem okoz. Az elterjedt fajták közül főleg a Csabagyöngyén, a Hamburgi muskotályon, az Olaszrizlingen, a Pannónia kincsén és a Piros traminin fordul elő. Terjedését a megtámadott levelek kora tavaszi leszedésével és elégetésével korlátozhatjuk. A vegyszeres növényvédelmet fakadáskor, rügybarkásodáskor kell megkezdeni (Thio vit 0,2 % + tapadást segítő szer, Sulka 4—5 %). A szőlő 3—5 leveles fejlettsége idején a Bi 58 ЕС 0,1 %-os töménységű oldatát hasznosítjuk, amit a későbbiek során a peronoszpóra elleni permedéhez keverve alkalmazhatunk. sgy-két négyzetméteren a virágoknak Is biztosítsunk helyet — szebb lesz i kertünk és a látás díszítésére is mindig lesz friss SZŐLÖ1LONCA Fakósárga, aranyosan csillogó szárnyú lepke, ha elszaporodik, súlyos károkat okozhat. Rendkívül élénk mozgású hernyói rügypattanáskor bújnak elő rejtekhelyükről, falánkságuk szinte határtalan. Előbb a rügyeket, később a leveleágott virágunk. két, majd a fürtöket károsít* ják. A gondos gyomirtás csökkenti az előfordulás veszélyét, Vegyszeres védekezés: rügy fakadás után a Soldep vagy az Anthio 0,2-százalékos, illetve a Metation 0,1 %-os oldatával* Ne sajnáljuk a permedét, áztatásszerű kezelést végezzünk. Ha szükségesnek mutatkozik, virágzás után ismételjük meg a permetezést. SZOLOORBÁNC A levelek sajátos vörös színe* ződését okozza. A gomba főleg hegyi szőlőkben károsít A fér* tőzött tőkék hozama csökken; a korai lombhullás károsan hat a termés és a vesszők be* érésére. Csapadékszegény év-* ben a fertőzés veszélye kisebb', A gomba a hullott leveleken telel át, ezért azokat tanácsos összegyűjteni és elégetni, vagy; szüret után (október vége; november eleje) a Nitrosan 2 %-os oldatával bepermetezní. Kora tavasszal a harmadik levél kifejlődése után kell első ízben permetezni, a következő kezelés ideje (8—10 nap elmúltával) már egybeesik a peronoszpóra elleni első per* metezéssel. A peronoszpóra elleni kezeléssel a szőlőorbánc ellen is védekezünk. A réztartalmú készítmények (Kupri* kol, Neroxon) helyett inkább a Dithane és az Antracol 0,2%-os, illetve a Perozin 0,4 %-os oldatát használjuk, esetleg Thiovi* tot (0,3—0,4%) is adjunk a permedébe, hatásnövelés céljából. FULAJTÁR PÉTER, mérnök
