Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-22 / 12. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. március 22. Moszkvába ttszüNk... VJACSESZLAV MKRTICSEV Sportága: birkózás. Fogásneme: kötöttfogás . Életkora: 27 esztendős. Foglalkozása: egyetemi hallgató. Családi állapota: nőtlen. Egyesülete: Lokomotív Moszkva. Legjobb eredménye: a Szovjetunió kétszeres bajnoka. — Tudja, hogy érdekes embernek tartják? — Hallottam róla ... Valószínűleg azért, mert érdekesen alakult a sportpályafutásom. — Éspedig? — .Svédországban, 1973-ban megnyertem a kötöttfogás akkori egyik legnagyobb versenyét, a Klippan Kupát. Győzelmem nagy feltűnést keltett. Egyesek a jövő bajnokaként emlegettek ... Sajnos, elkiabálták! Bár ne tették volna... A Nikola Petrov emlékversenyen „csak“ a második helyet tudtam megszerezni, s így nem kerültem a válogatottba. — Sokáig alig lehetett hallani a nevét... — Két évem is a bronz jegyében telt el. Harmadik voltam a Poddubnijemlékversenyen, a szovjet, spartakiádon és 1975-ben a szovjet szövetség ranglistáján. Aztán lassan-lassan magamra találtam, s 1978-ban sikerrel tértem vissza; megnyertem a szovjet bajnokságot. — Budapesthez is fűződik egy sikere, ha igaz? — Igen. Kocsis ellen 12:5-re győztem! Nagyon boldog voltam, de ezúttal is korán örültem, mert végül nem nyertem meg a versenyt. — A nagy csatáknak ezzel nem lett vége ... — Kocsissal mindig ádáz küzdelmet vívunk, de világversenyen mindig előttem végez. Európa- és világbajnok. Remélem, hogy az olimpián fordul a kocka ... —Biztos, hogy szembe kerülnek egymással? — Remélem rám esik a választás, bár Nyiftullajev nagyon nagy ellenfél, nehéz lesz kiszorítanom a csapatból. — Hogyan készül? — Soha Ilyen keményen nem gyakoroltam, mint most. Naponta három részletben, általában 4—6 órát töltök a szőnyegen, vagy az erősítőteremben, de sok időt szentelek a futásnak is. — A felkészülésében alkalmaz valami különleges dolgot is? — Kár lenne tagadnom, expanderrel erősítem a karizmaimat, de hogy hogyan, azt hadd ne áruljam el... És, súlyt is emelek. Az elmúlt hónapokban több gondot fordítottunk a fizikai felkészülésre, mint a technikai képzésre. Ennek most van itt az ideje ... Az olimpiáig hátralevő hetekben a technikai felkészülésé a főszerep. Ha sérülés nem akadályoz, biztos, hogy kirobbanó formában leszek. — Mikor volt utoljára sérült? — Már több, mint két éve. Igaz, akkor operálni kellett a lábam. És napokkal hamarabb tudom az időjárásváltozást, mint a meteorológusok... Sajnos, „jelez“ a lábam. Szerencsére a szőnyegen nem befolyásol. Nincs is időm arra, hogy azzal törődjem-, fáj-e, vagy sem ... Az ellenfelekkel vagyok elfoglalva. — Súlyproblémái nincsenek? — Soha sem voltak. Általában egy, legfeljebb két kiló többletem szokott lenni, de ezt könnyen leadom. Kevés folyadékot iszom, sokat ülök a gőzfürdőben, s keményen gyakorolok. És nem eszem sokat. — Soha sem? — Nem vagyok nagyétkű. A húst szeretem. Szerencsére az nem hizlal. — Nem szokott éhes lenni? — Dehogynem. A versenyeken. A győzelemre! Az olimpiai szőnyegen szeretnék „jóllakni“ ... L. G. Rendhagyó órák folynak a Szepsi (Moldava nad Bodvnu) Magyar Tan nyelvű Gimnázium tornatermében. A régen megszokott gyakorlatok helyett most minden időt a járási spartakiád га való felkészülésére fordítunk. Lelkesen, szorgalmasan gyakoro Ilink, mert szeretnénk eljutni Prágába is. Lehet, hogy sikerülni fog. Az utolsó értékelés szerint a Kassa-vidéke (Košice vidiek) járás került az élre kelet-szlovákiai viszonylatban. Az iskolák közötti versenyben — a szlovák tannyelvű gimnáziummal együtt — a nyolcadikok lettünk. A két iskolából hetvenketten gyakoroljuk в számunk ra kedves gyakorlatokat. Nem elég szünk meg a tornatermi próbákkal, amikor alkalom nyílik — tornászunk. Alig várjuk a jobb időt, hogy a szabadban gyakorolhassunk, eddigi eredményeink köteleznek bennünket. Szeretnénk, ha a tanórákat kibővítenék, ugyanis csak kétszer gyakorolunk he tente, viszont vannak iskolák, ahol majdnem mindennap próbálnak a diákok. Nálunk azért kevés a gyakorlási órák száma, mert a betanítást a legelfoglaltabb ember, Nagy (ános igazgató végzi. Pedig igyekeznünk kell, mert nemsokára elérkezik a szabadtéri bemutató ideje, ahol eldől a sorsunk. Vagyis az, hogy eljutunk-e Prágába, az országos spartakiádra. Cs. 1. Ötezer galamb А XXII. Nyári Olimpiai (átékok ünnepélyes megnyitóján ötezer galambot bocsátanak majd fel a béke jelképeként. A szervezők a jól haladó előkészületekről tájékoztatták a mintegy hetven ország nemzeti olimpiai bizottságának már Moszkvában tartózkodó olimpiai attaséját. A tájékoztatón elhangzottak szerint až előzetes nevezési határidő május 24. — moszkvai idő szerint — 24 óra. A név szerinti nevezéseket pedig a szabályoknak megfelelően az egves sportágak versenyeinek rajtja előtt tizennégy nappal kell a szervezőknek eljuttatni. Vitalij Szmirnov, a NOB alelnöke, a szervező bizottság első elnökhelyettese, aki egyébként^ családi gyásza miatt a NOB-ülés után hazautazott Lake Piacidból, a sajtó munkafeltételeiről tájékoztatta az attasékat. Amint már jelentettük Donald Hull, a Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség (AIBA) amerikai elnöke is csatlakozott a Carter elnök által szorgalmazott bojkott ellenzőihez. Az amerikai sportvezető az újabb jelentések szerint „nevetségesnek“ minősítette Carter terveit és kijelentette „Az olimpia a nemzetközi érintkezés nagyszerű fóruma. A legrosszabbb dolog volna, ami egyáltalán történhetne, ha az olimpiát nem rendezhetnék meg...“ A francia AFP hírszolgálati irodának adott nyilatkozata további részében arról a szívélyes és baráti vendéglátásról számolt be, amelyben az Egyesült Államok ökölvívóit részesítették januári szovjetunióbeli túrájuk alkalmával. A hírügynökségek Hull nyilatkozatával kapcsolatban emlékeztettek arra, a tényre, hogy Lake Placidben, a téli játékok kezdetén ismertetett állásfoglalások szerint az ökölvívók szövetsége volt az egyetlen, amelyik nem csatlakozott az olimpiai látékok Moszkvában történő megrendezését megerősítő NOB-nyilatkozathoz. A felsővámosi színjátszók. A felsővámosi (Horné Mýto) mflkedvelő színjátszók eredményekben gazdag múltra tekintenek vissza. Munkájuk a hatvanas években kezdett kibontakozni, amikor Oláh Ödön fiatal tanító személyében ügyj buzgó rendező vette át a csoport irányítását. Azóta több kimagasló eredményt értek el. 1972-től rendszeres résztvevői a színjátszók járási seregszemléinek, ahol minden alkalommal első helyezést értek el. Háromszor képviselték a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járást a műkedvelő színjátszók kerületi versenyének „C“ kategóriájában. Amikor 1978-ban első díjat nyertek, nagy volt az öröm, mert ezzel biztosították a Jókai-napokon való szereplés jogát. Sőt, mi több, ezen a versenyen a kiosztott négy fődíj közül hármat ők szereztek meg. Oláh Ödön rendező a legszívesebben a XV. Jókai-napokra emlékezik vissza: — A legnagyobb öröm számunkra az volt, mikor a bíráló bizottság elismeréssel beszélt rólunk, megdicsérte törekvésünket és akaraterőnket. A bemutatón Jókai—Kovács: Gazdag szegények című darabjával léptünk fel. Kissé izgatottak voltunk, már csak azért is, mert a férfi főszerepet nem az eredetileg kiszemelt személy alakította, hanem én ugrottam be helyette. Persze, velem együtt a többiek is izgultak. Megérte az izgulástl Minden jó, ha a vége jó — tartja a szólás, s ez a rendezvény a felsővámosiak számára jól végződött: Oláh Ödön elnyerte a legjobb férfialakítás díját. A húsz tagú csoportot szövetkezeti tagok, üzemi munkások és egy óvónő képezi. A szereplők általában műszakban dolgoznak, ezért elég nehéz öszszeegyeztetni a próbák időpontját. Hetente háromszor-négyszer tartanak szakmai megbeszélést. A feltételek adottak. Jól fűtött művelődési otthonban próbálnak, a szereplők erkölcsi magatartása, odaadása pedig kitűnő. Jelenleg lengyel író, Skowronsky színművét „Az igazgató úr nevenapja“ című háromfelvonásos vígjátékát próbálják. Az akaraterő nem hiányzik és ez a legfontosabb. A színművet január elejétől próbálják, s jelenleg a színpadi mozgást gyakorolják. A színdarabhoz a MATESZ nyújt módszertani segítséget. Ezenkívül támogatást kapnak a dunaszerdahelyi Járási Művelődési Központtól, a járási kultúrügyi szakosztálytól és a szövetkezettől, mely autóbuszt biztosít a vendégszerepléseikhez. Már nyakukon a helyi bemutató, amit a dramaturgiai bíráló bizottság is megtekint. Szeretnének bejutni a kerületi versenybe, ott első díjat nyerni, hogy ismét eljussanak a Jókai-napokra. A csoport célja a csehszlovákiai magyar kultúra és a szép szó ápolása, a közönség nevelése és szórakoztatása. A kitűzött célokért játszanak és nem a versenyeken elért eredményekért. Évente átlagosan tíz fellépésük van, ezek elsősorban a környéken és a járás területén zajlanak le, de eljutottak már az országhatáron túlra is. Tavaly például Töltéstaván és Ácson léptek fel. A töltéstavai fellépésen Kállay István: Ilyennek hazudtalak c. színművét, az ácsi bemutatón pedig a Gazdag szegények című színdarabot mutatták be, nagy sikerrel. Van olyan szereplőjük, aki Bratislavában dolgozik és csak a hét végén járna haza, ha ... Ha nem tartaná szívügyének a falu kulturális életének fellendítését. Este hétkor megjelenik a próbán és hajnali négykor már utazik is vissza a munka-1 helyre. Vagy egy másik példa: A Kaviár és lencse című vígjáték bemutatásakor a csoport egyik törzstagja és összetartója, Füzék Lőrinc erős szívbántalmakra panaszkodott. Két hét múlva az orvosok megállapították, hogy a fellépéskor vészelte át a szívinfarktust. Jelenleg jó egészségnek örvend és ő az újabb színmű főszereplője. Felsővámoson nem unatkoznak az emberek. A kulturális eseményből bőven kiveszik részüket. Ezt főleg a műkedvelő színjátszók odaadásának, lelkesedésének köszönhetik. A faluban tehát nemcsak hagyománya, hanem jelene és ígéretes jövője is van a színjátszásnak. FARAH VALÉRIA KÖNYVBE ZÁRT KINCS A könyv az igazi jó barát, mert számos, érdekes és hasznos ismeretet szerezhetünk általa. Minél több szépirodalmi és szakirodalmi könyvet olvasunk, annál jobban fejleszthetjük kifejezőkészségünket és bővíthetjük szókincsünket. Az irodalom egyre fejlődik, szüntelenül formálódik, ugyanúgy mint az egyre fejlődő és szüntelenül formálódó élet, s ennek leghívebb tükrözőjévé talán az irodalom vált. A könyv egy hű útitárs, vezető, amely az örökké élő és fejlődő irodalom csodálatos és sokoldalú birodalmába kalauzolja el az olvasót. Az emberiség már évezredekkel ezelőtt tudott olvasni, ezt megállapíthatjuk az ókori népek különböző írásjeleiből. De bizony nagy különbség van az olvasni tudó és az olvasó ember között, mert az olvasni tudó ember nem mindig olvasott. A magyar irodalomban az olvasóközönség felé vezető utat a 18. század végén feltörő íróknak kellett megkeresniük. Az irodalmi nyelvben Kazinczy Ferenc nyelvújításának nagy és pótolhatatlan szerepe volt, írói és emberi példamutatásának fellángolása nagy szerepet játszott abban, hogy az irodalom hatalmas erővel robbant végig az olvasni tudó ember gondolatvilágában és megalkotta azt, akiért létrejött, az „olvasót“. Az irodalmi alkotás az olvasó embert visszavezeti a múltba, s az olvasó előtt feltárja, feleleveníti a régmúlt idők alkotásait és sokrétűségét. Az idők folyamán az irodalom fokozatosan sokrétűen fejlődött. Az olvasás útján különféle ismereteket szerzünk az egyes művekről, a különféle írói alkotásokról. A gyönyörű lírikus költemények, s a hosszas emberi tájakon mozgó regény feltárja előttünk az élet sokszor elgondolkoztató mozzanatait. Az ilyen érdekes és izgalmas elbeszélések, s maga a mű, amelyért az írót, a költőt megszerettük, megkedveltük, s ezért ismerni akarjuk az életét is. Az irodalmi alkotásnak nagyon nagy jelentősége van, s ez az egyik legszebb, s legmaradandóbb művészi alkotás. / —JáV— tanárok — akik azon fáradoznak, hogy minél több könyv eljusson az olvasóhoz. A könyvhónap alkalmából felkerestem a szepsi (Moldava nad Bodvou) könyvesboltot, ahol elbeszélgettem Orbán István üzletvezetővel, aki a szakmájában jártas ember. Szereti a könyvet, de nemcsak eladni, hanem olvasni is. Ezért tud tanácsot adni mindenkinek, amit szeretetből tesz. Munkájában segít a felesége, aki szintén könyvrajongó és elárusító, így beszélgetésünk során nem véletlenül vetődött fel a kérdés, hogy milyen az üzlet forgalma? — Évszakonként változik — mondotta az üzletvezető. — Legtöbb könyvet októberben és novemberben adunk el. Ugyanis ebben az időszakban a legtöbb iskolában és üzemben versenyeket szerveznek, kiállításokat rendeznek, amelyhez a szervezők könyvet is vásárolnak. De talán legforgalmasabb hónap a december, az ajándékozás időszaka. A múlt évben 130 500 könyvet adtunk el az említett hónapban. Forgalmas időszak a tavasz is, a csúcspontot a könyvhónap jelenti. — A vásárlók leginkább milyen könyveket keresnek? — Ez korosztályonként változik. Az ifjúság a tudományos-fantasztikus könyveket, kalandregényeket keresi, illetve vásárolja. Mai írók közül Szilvásit és Berkesit kedvelik, valamint Csontos Vilmos költeményeit olvassák. Az idősebbek többnyire a klasszikus írók műveit vásárolják. Közkedveltek Gárdonyi, Jókai, Mikszáth és Duma» regényei. Nagy megbecsülést ért el járásunk „halhatatlan“ írója, Fábry Zoltán is. — Kik a törzsvásárlók? — Általában diákok, üzemek, iskolák képviselői, akik minden héten benéznek az üzletbe s érdeklődnek az új könyvek iránt. Akadnak alkalmi vevők is, természetesen. Ezért nagy segítséget nyújtanak számunkra a könyvterjesztők — dr. Tamás Gellér, Lengyel Zoltán és Szalacsi Aranka — Akad-e olyan vevő, akire szívesen visszaemlékezik? — Hogynel ... Egy óvodás benyitott a boltba, szépen, udvariasan köszönt. Először azt gondoltam, hogy valakit keres, de amikor megláttam kezében a pénztárcát, megmutattam neki a képeskönyveket. Sokáig gyönyörködött bennük, válogatott. Végül megtalálta a legszebbet. Megvette és távozott. így ismertem meg legfiatalabb vásárlómat. Csurilla Ilona Orbán István es ieiesega \
