Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-22 / 12. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. március 22. Moszkvába ttszüNk... VJACSESZLAV MKRTICSEV Sportága: birkózás. Fogásneme: kötöttfogás . Életkora: 27 esztendős. Foglalkozása: egyetemi hallgató. Családi állapota: nőtlen. Egyesülete: Lokomotív Moszkva. Legjobb eredménye: a Szovjetunió kétszeres bajnoka. — Tudja, hogy érdekes embernek tartják? — Hallottam róla ... Valószínűleg azért, mert érdekesen alakult a sport­­pályafutásom. — Éspedig? — .Svédországban, 1973-ban meg­nyertem a kötöttfogás akkori egyik legnagyobb versenyét, a Klippan Ku­pát. Győzelmem nagy feltűnést kel­tett. Egyesek a jövő bajnokaként em­legettek ... Sajnos, elkiabálták! Bár ne tették volna... A Nikola Petrov emlékversenyen „csak“ a második he­lyet tudtam megszerezni, s így nem kerültem a válogatottba. — Sokáig alig lehetett hallani a nevét... — Két évem is a bronz jegyében telt el. Harmadik voltam a Poddubnij­­emlékversenyen, a szovjet, spartakiá­­don és 1975-ben a szovjet szövetség ranglistáján. Aztán lassan-lassan ma­gamra találtam, s 1978-ban sikerrel tértem vissza; megnyertem a szovjet bajnokságot. — Budapesthez is fűződik egy si­kere, ha igaz? — Igen. Kocsis ellen 12:5-re győz­tem! Nagyon boldog voltam, de ez­úttal is korán örültem, mert végül nem nyertem meg a versenyt. — A nagy csatáknak ezzel nem lett vége ... — Kocsissal mindig ádáz küzdelmet vívunk, de világversenyen mindig előttem végez. Európa- és világbajnok. Remélem, hogy az olimpián fordul a kocka ... —Biztos, hogy szembe kerülnek egymással? — Remélem rám esik a választás, bár Nyiftullajev nagyon nagy ellenfél, nehéz lesz kiszorítanom a csapatból. — Hogyan készül? — Soha Ilyen keményen nem gya­koroltam, mint most. Naponta három részletben, általában 4—6 órát töltök a szőnyegen, vagy az erősítőteremben, de sok időt szentelek a futásnak is. — A felkészülésében alkalmaz va­lami különleges dolgot is? — Kár lenne tagadnom, expander­rel erősítem a karizmaimat, de hogy hogyan, azt hadd ne áruljam el... És, súlyt is emelek. Az elmúlt hóna­pokban több gondot fordítottunk a fi­zikai felkészülésre, mint a technikai képzésre. Ennek most van itt az ide­je ... Az olimpiáig hátralevő hetek­ben a technikai felkészülésé a fősze­rep. Ha sérülés nem akadályoz, biz­tos, hogy kirobbanó formában leszek. — Mikor volt utoljára sérült? — Már több, mint két éve. Igaz, akkor operálni kellett a lábam. És napokkal hamarabb tudom az időjá­rásváltozást, mint a meteorológu­sok... Sajnos, „jelez“ a lábam. Sze­rencsére a szőnyegen nem befolyásol. Nincs is időm arra, hogy azzal törőd­jem-, fáj-e, vagy sem ... Az ellenfe­lekkel vagyok elfoglalva. — Súlyproblémái nincsenek? — Soha sem voltak. Általában egy, legfeljebb két kiló többletem szokott lenni, de ezt könnyen leadom. Kevés folyadékot iszom, sokat ülök a gőz­fürdőben, s keményen gyakorolok. És nem eszem sokat. — Soha sem? — Nem vagyok nagyétkű. A húst szeretem. Szerencsére az nem hizlal. — Nem szokott éhes lenni? — Dehogynem. A versenyeken. A győzelemre! Az olimpiai szőnyegen szeretnék „jóllakni“ ... L. G. Rendhagyó órák folynak a Szepsi (Moldava nad Bodvnu) Magyar Tan nyelvű Gimnázium tornatermében. A régen megszokott gyakorlatok helyett most minden időt a járási spartakiád га való felkészülésére fordítunk. Lelkesen, szorgalmasan gyakoro Ilink, mert szeretnénk eljutni Prágába is. Lehet, hogy sikerülni fog. Az utol­só értékelés szerint a Kassa-vidéke (Košice vidiek) járás került az élre kelet-szlovákiai viszonylatban. Az is­kolák közötti versenyben — a szlovák tannyelvű gimnáziummal együtt — a nyolcadikok lettünk. A két iskolából hetvenketten gyakoroljuk в számunk ra kedves gyakorlatokat. Nem elég szünk meg a tornatermi próbákkal, amikor alkalom nyílik — tornászunk. Alig várjuk a jobb időt, hogy a sza­badban gyakorolhassunk, eddigi ered­ményeink köteleznek bennünket. Sze­retnénk, ha a tanórákat kibővítenék, ugyanis csak kétszer gyakorolunk he tente, viszont vannak iskolák, ahol majdnem mindennap próbálnak a diákok. Nálunk azért kevés a gyakorlási órák száma, mert a betanítást a leg­elfoglaltabb ember, Nagy (ános igaz­gató végzi. Pedig igyekeznünk kell, mert nemsokára elérkezik a szabad­téri bemutató ideje, ahol eldől a sor­sunk. Vagyis az, hogy eljutunk-e Prá­gába, az országos spartakiádra. Cs. 1. Ötezer galamb А XXII. Nyári Olimpiai (átékok ün­nepélyes megnyitóján ötezer galambot bocsátanak majd fel a béke jelképe­ként. A szervezők a jól haladó előké­születekről tájékoztatták a mintegy hetven ország nemzeti olimpiai bizott­ságának már Moszkvában tartózkodó olimpiai attaséját. A tájékoztatón el­hangzottak szerint až előzetes neve­zési határidő május 24. — moszkvai idő szerint — 24 óra. A név szerinti nevezéseket pedig a szabályoknak megfelelően az egves sportágak ver­senyeinek rajtja előtt tizennégy nap­pal kell a szervezőknek eljuttatni. Vitalij Szmirnov, a NOB alelnöke, a szervező bizottság első elnökhelyette­se, aki egyébként^ családi gyásza miatt a NOB-ülés után hazautazott Lake Piacidból, a sajtó munkafeltéte­leiről tájékoztatta az attasékat. Amint már jelentettük Donald Hull, a Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szö­vetség (AIBA) amerikai elnöke is csatlakozott a Carter elnök által szorgalmazott bojkott ellenzőihez. Az amerikai sportvezető az újabb jelen­tések szerint „nevetségesnek“ minősí­tette Carter terveit és kijelentette „Az olimpia a nemzetközi érintkezés nagyszerű fóruma. A legrosszabbb dolog volna, ami egyáltalán történ­hetne, ha az olimpiát nem rendezhet­nék meg...“ A francia AFP hírszol­gálati irodának adott nyilatkozata to­vábbi részében arról a szívélyes és baráti vendéglátásról számolt be, amelyben az Egyesült Államok ököl­vívóit részesítették januári szovjet­unióbeli túrájuk alkalmával. A hír­­ügynökségek Hull nyilatkozatával kapcsolatban emlékeztettek arra, a tényre, hogy Lake Placidben, a téli játékok kezdetén ismertetett állásfog­lalások szerint az ökölvívók szövet­sége volt az egyetlen, amelyik nem csatlakozott az olimpiai látékok Moszkvában történő megrendezését megerősítő NOB-nyilatkozathoz. A felsővámosi színjátszók. A felsővámosi (Horné Mýto) mfl­kedvelő színjátszók eredmé­nyekben gazdag múltra tekintenek vissza. Munkájuk a hatvanas években kezdett kibontakozni, amikor Oláh Ödön fiatal tanító személyében ügyj buzgó rendező vette át a csoport irá­nyítását. Azóta több kimagasló ered­ményt értek el. 1972-től rendszeres résztvevői a színjátszók járási sereg­szemléinek, ahol minden alkalommal első helyezést értek el. Háromszor képviselték a dunaszerdahelyi (Dunaj­ská Streda) járást a műkedvelő szín­játszók kerületi versenyének „C“ ka­tegóriájában. Amikor 1978-ban első díjat nyertek, nagy volt az öröm, mert ezzel biztosították a Jókai-napokon való szereplés jogát. Sőt, mi több, ezen a versenyen a kiosztott négy fő­díj közül hármat ők szereztek meg. Oláh Ödön rendező a legszíveseb­ben a XV. Jókai-napokra emlékezik vissza: — A legnagyobb öröm számunkra az volt, mikor a bíráló bizottság elis­meréssel beszélt rólunk, megdicsérte törekvésünket és akaraterőnket. A be­mutatón Jókai—Kovács: Gazdag szegé­nyek című darabjával léptünk fel. Kissé izgatottak voltunk, már csak azért is, mert a férfi főszerepet nem az eredetileg kiszemelt személy alakí­totta, hanem én ugrottam be helyette. Persze, velem együtt a többiek is izgultak. Megérte az izgulástl Minden jó, ha a vége jó — tartja a szólás, s ez a rendezvény a felsővámosiak számára jól végződött: Oláh Ödön elnyerte a legjobb férfialakítás díját. A húsz tagú csoportot szövetkezeti tagok, üzemi munkások és egy óvónő képezi. A szereplők általában műszak­ban dolgoznak, ezért elég nehéz ösz­­szeegyeztetni a próbák időpontját. Hetente háromszor-négyszer tartanak szakmai megbeszélést. A feltételek adottak. Jól fűtött művelődési otthon­ban próbálnak, a szereplők erkölcsi magatartása, odaadása pedig kitűnő. Jelenleg lengyel író, Skowronsky színművét „Az igazgató úr nevenapja“ című háromfelvonásos vígjátékát pró­bálják. Az akaraterő nem hiányzik és ez a legfontosabb. A színművet január elejétől próbálják, s jelenleg a szín­padi mozgást gyakorolják. A színda­rabhoz a MATESZ nyújt módszertani segítséget. Ezenkívül támogatást kap­nak a dunaszerdahelyi Járási Művelő­dési Központtól, a járási kultúrügyi szakosztálytól és a szövetkezettől, mely autóbuszt biztosít a vendégsze­repléseikhez. Már nyakukon a helyi bemutató, amit a dramaturgiai bíráló bizottság is megtekint. Szeretnének bejutni a kerületi versenybe, ott első díjat nyerni, hogy ismét eljussanak a Jókai-napokra. A csoport célja a csehszlovákiai magyar kultúra és a szép szó ápo­lása, a közönség nevelése és szóra­koztatása. A kitűzött célokért játsza­nak és nem a versenyeken elért ered­ményekért. Évente átlagosan tíz fellépésük van, ezek elsősorban a környéken és a já­rás területén zajlanak le, de eljutot­tak már az országhatáron túlra is. Tavaly például Töltéstaván és Ácson léptek fel. A töltéstavai fellépésen Kállay István: Ilyennek hazudtalak c. színművét, az ácsi bemutatón pedig a Gazdag szegények című színdarabot mutatták be, nagy sikerrel. Van olyan szereplőjük, aki Brati­­slavában dolgozik és csak a hét vé­gén járna haza, ha ... Ha nem tar­taná szívügyének a falu kulturális életének fellendítését. Este hétkor megjelenik a próbán és hajnali négy­kor már utazik is vissza a munka-1 helyre. Vagy egy másik példa: A Ka­viár és lencse című vígjáték bemu­tatásakor a csoport egyik törzstagja és összetartója, Füzék Lőrinc erős szívbántalmakra panaszkodott. Két hét múlva az orvosok megállapították, hogy a fellépéskor vészelte át a szív­­infarktust. Jelenleg jó egészségnek örvend és ő az újabb színmű fősze­replője. Felsővámoson nem unatkoznak az emberek. A kulturális eseményből bő­ven kiveszik részüket. Ezt főleg a mű­kedvelő színjátszók odaadásának, lel­kesedésének köszönhetik. A faluban tehát nemcsak hagyománya, hanem jelene és ígéretes jövője is van a szín­játszásnak. FARAH VALÉRIA KÖNYVBE ZÁRT KINCS A könyv az igazi jó barát, mert számos, érdekes és hasznos ismeretet szerezhetünk általa. Minél több szép­­irodalmi és szakirodalmi könyvet olvasunk, annál job­ban fejleszthetjük kifejezőkészségünket és bővíthetjük szókincsünket. Az irodalom egyre fejlődik, szüntelenül formálódik, ugyanúgy mint az egyre fejlődő és szüntelenül formá­lódó élet, s ennek leghívebb tükrözőjévé talán az iro­dalom vált. A könyv egy hű útitárs, vezető, amely az örökké élő és fejlődő irodalom csodálatos és sokoldalú birodalmába kalauzolja el az olvasót. Az emberiség már évezredekkel ezelőtt tudott olvasni, ezt megállapíthatjuk az ókori népek különböző írásjelei­ből. De bizony nagy különbség van az olvasni tudó és az olvasó ember között, mert az olvasni tudó ember nem mindig olvasott. A magyar irodalomban az olvasóközönség felé vezető utat a 18. század végén feltörő íróknak kellett megke­resniük. Az irodalmi nyelvben Kazinczy Ferenc nyelv­újításának nagy és pótolhatatlan szerepe volt, írói és emberi példamutatásának fellángolása nagy szerepet játszott abban, hogy az irodalom hatalmas erővel rob­bant végig az olvasni tudó ember gondolatvilágában és megalkotta azt, akiért létrejött, az „olvasót“. Az irodalmi alkotás az olvasó embert visszavezeti a múltba, s az olvasó előtt feltárja, feleleveníti a régmúlt idők alkotásait és sokrétűségét. Az idők folyamán az irodalom fokozatosan sokrétűen fejlődött. Az olvasás útján különféle ismereteket szerzünk az egyes művek­ről, a különféle írói alkotásokról. A gyönyörű lírikus költemények, s a hosszas emberi tájakon mozgó regény feltárja előttünk az élet sokszor elgondolkoztató mozza­natait. Az ilyen érdekes és izgalmas elbeszélések, s ma­ga a mű, amelyért az írót, a költőt megszerettük, meg­kedveltük, s ezért ismerni akarjuk az életét is. Az irodalmi alkotásnak nagyon nagy jelentősége van, s ez az egyik legszebb, s legmaradandóbb művészi al­kotás. / —JáV— tanárok — akik azon fáradoznak, hogy minél több könyv eljusson az olvasóhoz. A könyvhónap alkalmából felkeres­tem a szepsi (Moldava nad Bodvou) könyvesboltot, ahol elbeszélgettem Orbán István üzletvezetővel, aki a szakmájában jártas ember. Szereti a könyvet, de nemcsak eladni, hanem olvasni is. Ezért tud tanácsot adni mindenkinek, amit szeretetből tesz. Munkájában segít a felesége, aki szintén könyvrajongó és elárusító, így beszélgetésünk során nem vélet­lenül vetődött fel a kérdés, hogy mi­lyen az üzlet forgalma? — Évszakonként változik — mon­dotta az üzletvezető. — Legtöbb könyvet októberben és novemberben adunk el. Ugyanis ebben az időszak­ban a legtöbb iskolában és üzemben versenyeket szerveznek, kiállításokat rendeznek, amelyhez a szervezők könyvet is vásárolnak. De talán leg­forgalmasabb hónap a december, az ajándékozás időszaka. A múlt évben 130 500 könyvet adtunk el az említett hónapban. Forgalmas időszak a ta­vasz is, a csúcspontot a könyvhónap jelenti. — A vásárlók leginkább milyen könyveket keresnek? — Ez korosztályonként változik. Az ifjúság a tudományos-fantasztikus könyveket, kalandregényeket keresi, illetve vásárolja. Mai írók közül Szil­­vásit és Berkesit kedvelik, valamint Csontos Vilmos költeményeit olvassák. Az idősebbek többnyire a klasszikus írók műveit vásárolják. Közkedveltek Gárdonyi, Jókai, Mikszáth és Duma» regényei. Nagy megbecsülést ért el járásunk „halhatatlan“ írója, Fábry Zoltán is. — Kik a törzsvásárlók? — Általában diákok, üzemek, isko­lák képviselői, akik minden héten benéznek az üzletbe s érdeklődnek az új könyvek iránt. Akadnak alkalmi vevők is, természetesen. Ezért nagy segítséget nyújtanak számunkra a könyvterjesztők — dr. Tamás Gellér, Lengyel Zoltán és Szalacsi Aranka — Akad-e olyan vevő, akire szíve­sen visszaemlékezik? — Hogynel ... Egy óvodás benyitott a boltba, szépen, udvariasan köszönt. Először azt gondoltam, hogy valakit keres, de amikor megláttam kezében a pénztárcát, megmutattam neki a képeskönyveket. Sokáig gyönyörkö­dött bennük, válogatott. Végül meg­találta a legszebbet. Megvette és tá­vozott. így ismertem meg legfiata­labb vásárlómat. Csurilla Ilona Orbán István es ieiesega \

Next

/
Thumbnails
Contents