Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-22 / 12. szám

1980. március 22. .SZABAD FÖLDMŰVES. 3 Hosszútava csehszlovák-szovjet gvártússzakffiátásí és kooperációs ppoi A múlt héten a prágai Hrzán-palo­­tában befejeződtek a csehszlovák és szovjet kormányküldöttség tárgyalá­sai országaink gazdasági együttmű­ködésének elmélyítéséről. A tárgya­lások eredményeként — Husák és Brezsnyev elvtárs megállapodása alapján — kidolgozták és aláírták az 1990-ig terjedő időszakra vonat­kozó hosszú távú csehszlovák-szovjet gyártásszakosítási és koordinációs programot. Az okmányt csehszlovák részről Václav Hüia szövetségi mi­niszterelnökhelyettes, az Állami Terv­bizottság elnöke, és Nyikolaj Bajba­­kov, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese, az Állami Terv­bizottság elnöke látta el aláírásával. A program megszabja Csehszlová­kia és a Szovjetunió együttműködésé­nek alapvető irányait, feltételeit és formáit az anyagi termelés legfonto­sabb ágazataiban. Hozzájárul ahhoz, hogy megbízható alap jöjjön létre a két ország szüntelen népgazdaság­fejlesztésére és összehangolt ipara ésszerű szerkezetének kialakítására. A dokumentumot az 1981—1985. évi állami tervek egyeztetésével és a KGST tagországok sokoldalú együtt­működési célprogramjaival szoros összefüggésben dolgozták ki a cseh­szlovák-szovjet gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműködési bizott­ságnak és a két ország szakágazati minisztériumainak tevékeny részvéte­lével. A program aláírásával új szakasz nyílt testvéri országaink együttmű­ködésében, mert a dokumentum bizto­sítja a termelés kiegyensúlyozott fej­lesztését, hatékonyságának fokozását és ennek alapján a két ország népei életszínvonalának fokozását és ennek alapján a két ország népei életszín­vonalának tervszerű emelését. A programban rögzített együttmű­ködési elvek és célok alapján a csehszlovák és a szovjet szakágazati minisztériumok közösen bontják le a gyártásszakosítás és a kooperáció fő irányelveit, vagyis számos népgazda­sági ágazatban kidolgozzák az ún. ágazati alprogramokat, melyek egy­­egy ágazatban konkretizálják az együttműködés formáit. Az ágazati alprogramok széles körű intézkedések foganatosítását teszik szükségessé a termelési programok elosztásával kapcsolatban, elsősorban a gép- és vegyiparban. A gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatok fejlesztésével kapcsolatos alapvető problémák megoldását is tervezik, hogy megszervezzék és növeljék a két ország szükségletét kielégítő, kor­szerű, műszakilag tökéletes termékek gyártását, és csökkentsék a tőkés­­országokból való ésszerűtlen termék­­behozatalt. A nehézipar és a közlekedési gé­pek gyártása, a vegyipar, az olaj­ipar, az elektronikai ipar, az állat­­tenyésztési és takarmánytermelési gé­peket gyártó ipar, a traktor- és mező­­dasági gépgyártás, a vegyipar és a A nehézgépipar és a közlekedési gé­­írták az ágazati együttműködési al­­programot. Az alprogramokban rögzített intéz­kedések végrehajtásának fő formája a csehszlovák és szovjet minisztériu­mok konkrét termékfajtákra vonat­kozó gyártásszakosítási és kooperá­ciós egyezményeinek megkötése. Az év végéig további 12 ágazati al­­programot dolgoznak ki és írnak alá. Az egyezményeknek a tudományos­kutatási és fejlesztési munkáktól a gyártás megkezdéséig, a termékek kiváló minőségének biztosításáig és a gyártási feltételek meghatározásáig számos kérdést kell érinteniük. A hosszú távú csehszlovák-szovjet gyártásszakosításí és kooperációs program aláírása ismét meggyőzően bizonyítja, hogy kudarcra van ítélve a nyugati országok agresszív körei­nek a szocialista országok gazdasági zsarolására irányuló politikája. A program a szocialista országok poli­tikai egységének és összetartozásá­nak további erősítését célozza, össze­fogja a fontos gazdasági feladataik megoldására irányuló erőfeszítéseiket. Olaszországnak ismét megvan a ^ maga botránya, van min csám­csogniuk a bulvárlapoknak, ugyan­akkor ájabb bizonyítékok kerültek a haladó sajtó kezébe arra vonatko­zóan, milyen korrupt és züllött a Democrazia Christiana fémjelezte rendszer, melyről egyértelműen meg­állapítják — a kormánykörökben is —, hogy alapos változtatásra szo­rul. A jelenlegi C o s s i g a kormány­nak azonban aligha volna rá erkölcsi ereje és aligha lesz rá alkalma, mert az ország újabb kormányválság kü­szöbén áll, annak ellenére, hogy a Cossiga-kormány bizalmat kapott a képviselőházban az ország egyik idült baja, a terrorizmus elleni harc kérdésében. Igaz, a parlamenti sza­vazás idején a baloldali képviselők, elsősorban a kommunisták és a szo­cialisták hangoztatták, hogy a biza lom csak az említett kérdésben szólt a hivatalban levő kormánynak, a jö­vőre nézve azonban elkerülhetetlen­nek tartják lemondását. A Cossiga-kormány mintegy két hó­napja ideiglenes megbízatással ala­kult, háromszínű kormányként a li­berálisok és a szociáldemokraták tá­mogatásával. Felemás magatartásával ШШРК MARfiőJÁEA Újra válaszúton nem hagyott kétséget affelől, hogy ez is tiszavirág életű kabinet lesz. Várható volt, hogy a kormányfenn­tartó Kereszténydemokrata Pártnak lépnie kell. Lépett is, s mint jel­lemző rá, megint rossz irányba. A párt közelmúltban megtartott orszá­gos kongresszusán ugyanis a legszél­sőbb jobboldali szárny került ki győztesen, az aktív politikai életből visszavonult Amintore F a n f a n i fémjelezte ún. dorottyás csoport kép­viselői, ami azt bizonyítja, hogy vég­leg hátat fordítottak a néhai Aldo M o r о főtitkár reális politikai szem­léletének. Ogy fest, mintha Moro ha­lála — a „vörös brigádokhoz“ tartozó terroristák gyilkolták meg két évvel ezelőtt — kapóra jött volna a DC jobboldali vezetőinek. A pártkongresz­­szuson ugyanis az elvakult a n t i­­kommunizmus győzött. Az új vezetőség — Arnaldo F о r 1 a n i el­nök és Flaminio P i с с о 11 főtitkár — hallani sem akar a kormányban a Külpolitikai kommentárunk Egy földrész mozgásban JEGYZETÜNK Kin csattan az ostor? Az USA kormányának azon korlá­tozó intézkedése, miszerint a jövőben a Szovjetuniónak nem adnak el gabo­nát, ez év januáriéban a chicagói gabonatőzsdén nagy kavarodásra adott okot. A pánikban tornyosuló láncreakció fokozatosan a tőkés világ más gabonatőzsdéire is átterjedt. Az USA korlátozó intézkedése ugyanis jónéhány tőkés országban a gabona árfolyamának csökkentését idézte elő, és napokba került, amíg a folyamatot megfékezhették. Az USA kormánya azonban Ígéret­ben kötelezte magát, hogy a terme­lőknek segítséget nyújt a gabona ér­tékesítésében és elhelyezésében. Ez azonban nincs teljesen így, mert ezzel csak részben oldódott meg az átvett gabona sorsa. A kormány ál­tal zárolt tizenhétmillió tonna gabo­na világpiaci megítélés szerint mint­egy tíz százalékot képvisel a keres­kedelemben. Tény, hogy a Szovjet­uniót az USA egyoldalú korlátozó in­tézkedése nem érinti érzékenyen, mert más úton is beszerezheti ô ga­bonát, ha éppen akarja. Ebben na­gyon előnyös partnernak ígérkezik Argentína, Brazília és más országok. Ezek bármikor készek a Szovjetunió­val kölcsönös előnyök alapján foly­tatott kereskedelem kiszélesítésére. Az USA kormánya által elrendelt gabonazárlat fő célja az volt, hogy gazdaságilag gyöngítse a Szovjet-Igv halt meg Lie Sao-Csi Nyilvánosságra hozták L i u S a o­­csi egykori kínai államelnök halálé nak körülményeit. A maóista „kultu­rális forradalom“ garázdálkodásának áldozatul esett vezetőt meztelenül egy pokrócba csavarták, vonatra rak­uniót. Kérdés azonban, hogy a meg­gondolatlan intézkedés valójában ki­ket sújtott. Ha például csak a tárolt, tehát az el nem adott gabona elhe­lyezési költségeit vesszük számításba, akkor azt mondhatjuk, hogy tekinté­lyes holtösszeg áll rendelkezésükre. A zárlatból ugyanakkor a legkevesebb haszna éppen az amerikai termelők­nek van, hiszen rákényszerülnek a gabona vetésterületének a csökken­tésére, vagy vállalniuk kell a termés bizonytalan értékesítésének nagy koc­kázatát, mert a raktárak teltek. Ez pedig maga után vonhatja a gabona felvásárlási árának lényeges csökke­nését. Ha figyelemmel kísértük a világ­piac utóbbi kétévi gabonakereskedel­mét, azt tapasztalhattuk, hogy az árak gyorsan emelkedtek. Az 1978. év eléggé gazdag gabonatermése azon­ban kilátásba helvezte az árak csök­kenését, a múlt évben azonban a ga­bona tonnája újra 150 dollárra szö­kött, s azóta elérte a 165 dollárt. Felmerül tehát a kérdés, hogy a tárolt, vagyis a termelőktől és a ke­reskedőktől átvett gabonát az USA kormánya hogyan, de főleg milyen áron értékesítheti? Ez nagyon is lé­nyegbe vágó kérdés, mert a meggon­dolatlan politika terheinek a viselője végső soron nem az USA kormánya, hanem az amerikai polgárság egésze. —hai— Iák és központi utasításra Pekingből a Honan tartományi Kaifeng börtö­nébe szállították. A súlyos beteg Liu Sao-csivel a kényszerszállítás és tü­dőgyulladás végzett. Röviddel börtön­be érkezése után 1969. november 12- én hunyt el a 71 éves politikus. Halálának körülményeit most, hiva­talos rehabilitálása után hozták nyil­vánosságra, többek között annak a nyilatkozatnak alapján, amelyet öz­vegye, Vang Kuang-mej adott kínai újságíróknak. ■papjainkban mind több hír érke­­zik mozgalmas eseményekről Latin-Amerikából. Ogy fest a helyzet — s ez beleillik az általános világ­­politikai képbe is —, hogy a haladó erők, elsősorban a sandinista mozga­lom nicaraguai győzelme óta Wa­shington valahogy elvesztette „önbi­zalmát“, azaz azt a múltbeli maga­biztos szellemi fölényét, hogy a nagy­hatalmú State Departement, vagyis a külügyminisztérium titkos szalonjai­ból uralni és irányítani tudja a tér­ség helyzetét, ellensúlyozni az Egye­sült Államoknak nem kívánatos ten­denciákat, befolyásolni a legtöbb latin-amerikai országban kormányzó Juntát. Általános tünet, hogy népi megmoz­dulások tapasztalhatók a közép-ame­rikai diktatúrák ellen, s a legvére­sebb rendszerek is védekezésre kény­szerülnek. Ezeknek a haladó forra­dalmi mozgalmaknak azonban meg­vannak még a gyenge pontjaik, ame­lyek miatt nem mindenütt tudnak felülkerekedni, noha érzékeny csapá­sokat mérnek a reakcióra és felfi­gyeltetnek magukra, ami önmagában is eredménynek számít. Fogyatékos-Š Korunk szégveiMia: a faiiiidözés Az Egyesült Nemzetek Szerveze­te a faji megkülönböztetés elleni küzdelem napjává nyilvánította március 21-ét, annak emlékére, hogy húsz évvel ezelőtt a dél­afrikai Sharpevilleban szörnyű vérfürdőt rendezett a legelemibb jogaikat követelő afrikai tüntetők körében. A fajgyűlöletet mint a sovinizmus legdurvább megnyilvá­nulását, azonban még korántsem sikerült teljesen kiiktatni az em­beri társadalom életéből. Ha fajüldözésről beszélünk, az emberek elsősorban Dél-Afrikára gondolnak, Rhodesia—Zimbabwe népe éppen most gigászi erőfeszí­tésekkel próbálja lerázni magáról a faji megaláztatottság évszázados bilincseit, hogy az országban a fekete többség kormányozzon. A faji kérdés, a tényleges faji egyen­lőtlenség árnyékot vet a legna­gyobb imperialista hatalom, az Egyesült Államok életére is. Né­gersors, indiánsors — ez még mindig Washington szégyenlistáján szerepel, orvoslást kíván a beván­dorolt Puerto Rico-iak és mexi­kóiak, a gringók sorsa is. Az ENSZ nemzetközi szankcióinak a semmi­be vevését, a legnemesebb emberi elvek megcsúfolását jelenti, hogv az amerikai kormány mindmáig szoros kapcsolatokat tart fenn a dél-afrikai apartheid rendszer kép­viselőivel és más elnyomó fajüldö­ző államokkal, gazdasági-kereske­delmi kedvezményekben részesíti őket. A faji megkülönböztetés elleni harc napjainkban is szervesen ösz­­szefügg minden haladó és demok­ratikus mozgalommal. Ennek élén pedig rendületlenül a szocialista közösség államai állnak. A világ térképéről az utolsó szé­gyenfoltokat is le kell mosni! (Kanizsa) ságaik közös nevezője a szervezési tökéletlenség, mert a félelmetes ellen­séggel vívott küzdelemben minden siker forrása csakis az egység lehet, a forradalmi akciók egybehangolása. A nicaraguai eseményekkel egyide­jűleg, ezek alakulásától további lö­kést kapva, felgyorsultak a Salvadort események. A 21 és fél ezer négyzet­­kilométer területű és hárommillió la­kosságú Salvador földjének alig há­romnegyed részét művelik meg, s itt is ültetvényes gazdálkodás folyik. A kávé és a gyapot exportálása jelenti bevételének fő forrását, amely első­sorban a maroknyi hazai nagybirto­kos és amerikai nagytőkések javát szolgálja. Nem meglepő, ha ebből kiindulva jellegzetes közép-amerikai kép tárul elénk: az észak-amerikai gyümölcs­­termesztő és exportáló társaságokkal érdekszövetségben álló nagybirtokos családok terrorszervezeteinek rém­uralma. Az egyik oldalon maximáli­san kisajtolt profit, a másikon a leg­borzalmasabb nyomor. Érthető, hogy Nicaragua forradalmi példája nagy impulzust adott a salva­­dori elégedetlenkedők mozgalmának, mely annyira kibontakozott, hogy ta­valy október 15-én elűzte a válasz­tási csalással hatalomra került Carlos Rumberto Romero tábornok-elnököt. Washington kénytelen volt ezt a keserű pirulát is lenyelni, de a maga javára okult a nicaraguai példából. Mindent megtett azért, hogy az el­űzött elnök hívei megtartsák pozí­cióikat, az országvezetés fő irányvo­nala ne változzék, vagyis Salvador továbbra is az Egyesült Államok en­gedelmes csatlósa maradjon, s az észak-amerikai gazdasági érdekek ne szenvedjenek kárt. A salvadori helyzetre amolyan kettős hatalom kormányzása Jellemző. A katonai és polgári személyekből álló kormányzó junta tett ugyan bi­zonyos intézkedéseket az előző rend­szer okozta bajok orvoslására, ugyan­akkor korlátokat is szab a reform­­intézkedéseknek. Például az agrár­reform alaptörvénye mintegy 200 család tulajdonában levő 376 nagybir­tokot érintett (500 hektárnál nagyobb földekről van szó), ezeket a jövőben osztatlan szövetkezeti tulajdonnak fogják tekinteni és a parasztok közö­sen végzik megművelésüket. Ám a kisebb földterületek parcellázását sem engedik. A junta gazdasági in­tézkedései a szegény nép felé tehát amolyan „nesze semmi, fogd meg jól“ alapon történnek. A salvadori élet további jellemzője kommunistákkal való együttműködés­ről. Rossz szolgálatot tesz a dolgozók ügyének, amikor miniszterelnöki poszt Ígérete fejében Craxi szocialis­ta pártfőtitkár felajánlotta támogatá­sát a Kereszténydemokrata párt új vezetőségének, noha ezt pártja többi vezetőségi tagjai ellenzik. Az Olasz KP kitart feltételei mellett, s nem hajlandó támogatni egy olyan koalí­ciót, amely ismert követelményeit fi­gyelmen kívül hagyná. A kereskedelmi flotta miniszteré­nek lemondásával, vagy negyven bankigazgató és más pénzember tör­vény elé idézésével kapcsolatban ki­robbant újabb korrupciós botrány csupán kiegészíti Olaszország általá­nos politikai képét. Hátra van a kor­mány lemondása (Cossiga is Moro és a kongresszuson lemondásra kény­szerült Z a c c a g i n 1 főtitkár köve­tőjének számít), s a kibontakozás még nehezebbnek mutatkozik, mint bármikor a múltban. —In—< még, hogy a hivatalos karhatalmi szervek a különféle illegális magán­hadseregekkel, a nagybirtokosok jobb­oldali szervezeteinek fegyvereseivel karöltve hajtóvadászatot rendeznek a salvadori forradalmi szervezetek tagjai ellen, mint amilyenek a Népi Forradalmi Tömb, a Február 28. Népi Liga, Salvadori Forradalmi Diákmoz­galom stb. A rendszer valóságos tömegméretű vérfürdőket rendez. A salvadori népi mozgalom jellegzetes vonása, hogy — csakúgy, mint annak idején Nica­raguában —, a katolikus egyház tá­mogatását is élvezi. Éppen a rend­szer legutóbbi ellenforradalmi és népellenes terrorintézkedéseível kap­csolatban jelentette ki Oscar Arnulfo Homero salvadori érsek, hogy ha a junta a nép alapvető követeléseit nem veszi figyelembe, akkor a forradalmi erők jogosan folyamodnak a fegyveres harc eszközéhez. Ennek megnyilvánu­lásait tapasztalhattuk baloldali cso­portok külföldi nagykövetségeken végrehajtott túszakcióival kapcsolat­ban, melyek mostanában egész Latin- Amerikában divatos harcmodor jelle­gét öltötték. A salvadori kibontakozást nemcsak a junta részéről fenyegeti veszély, hanem további nagy csapással veszé­lyezteti a washingtoni beavatkozás is, melynek számtalan bizonyítékát tár­ták fel. Az USA Hondurason és Gua­temalán keresztül szállít fegyvereket külföldön kiképzett ellenforradalmi csoportoknak, amelyek erősítéseket is kapnak. Nem véletlen, hogy az ellen­zéki pártok és szervezetek közös programban követelték a Fehér Gue­rilla Szövetség, a Nemzeti Demokra­tikus Falange és hasonló ultrajobb­oldali terrorszervezetek feloszlatását. Az Egyesült Államok beavatkozása ellen pedig valamennyi közép-ameri­kai haladó szervezet felemelte szavát. Érthető, hogy a Salvadori Kommu­nista Párt e helyzetben a forradalmi népi egység szilárdítását és a latin­­amerikai közvélemény támogatását sürgette. Ebben a szellemben ala­kult ki a salvadori baloldal négy legnagyobb szervezetének közös kor­mányprogramja, melynek súlypontja a népi szervezetek egységakciójának megerősítése, népi demokratikus, oli­garchiaellenes kormány létrehozása, az elnyomó erőszak szervezett fel­oszlatása, s helyükbe népi rendőrség felállítása, a bankok és a külkeres­kedelem, az energiaellátás és a kő­olajfeldolgozás államosítása, átfogó földreform és módosított adórend­szer. Egy ilyen kormány hatalomra jutása esetén, szorgalmazná Salvador kilépését a közép-ameriaki védelmi rendszerből, mely a valóságban Wa­shington sugallta csatlósrendszer, és érvényt szerezne az ország el nem kötelezettségének. Az időszerű jelszó tehát: egység és koordináltságl LÖRINCZ LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents