Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-22 / 12. szám
1980. március 22. .SZABAD FÖLDMŰVES. 3 Hosszútava csehszlovák-szovjet gvártússzakffiátásí és kooperációs ppoi A múlt héten a prágai Hrzán-palotában befejeződtek a csehszlovák és szovjet kormányküldöttség tárgyalásai országaink gazdasági együttműködésének elmélyítéséről. A tárgyalások eredményeként — Husák és Brezsnyev elvtárs megállapodása alapján — kidolgozták és aláírták az 1990-ig terjedő időszakra vonatkozó hosszú távú csehszlovák-szovjet gyártásszakosítási és koordinációs programot. Az okmányt csehszlovák részről Václav Hüia szövetségi miniszterelnökhelyettes, az Állami Tervbizottság elnöke, és Nyikolaj Bajbakov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke látta el aláírásával. A program megszabja Csehszlovákia és a Szovjetunió együttműködésének alapvető irányait, feltételeit és formáit az anyagi termelés legfontosabb ágazataiban. Hozzájárul ahhoz, hogy megbízható alap jöjjön létre a két ország szüntelen népgazdaságfejlesztésére és összehangolt ipara ésszerű szerkezetének kialakítására. A dokumentumot az 1981—1985. évi állami tervek egyeztetésével és a KGST tagországok sokoldalú együttműködési célprogramjaival szoros összefüggésben dolgozták ki a csehszlovák-szovjet gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési bizottságnak és a két ország szakágazati minisztériumainak tevékeny részvételével. A program aláírásával új szakasz nyílt testvéri országaink együttműködésében, mert a dokumentum biztosítja a termelés kiegyensúlyozott fejlesztését, hatékonyságának fokozását és ennek alapján a két ország népei életszínvonalának fokozását és ennek alapján a két ország népei életszínvonalának tervszerű emelését. A programban rögzített együttműködési elvek és célok alapján a csehszlovák és a szovjet szakágazati minisztériumok közösen bontják le a gyártásszakosítás és a kooperáció fő irányelveit, vagyis számos népgazdasági ágazatban kidolgozzák az ún. ágazati alprogramokat, melyek egyegy ágazatban konkretizálják az együttműködés formáit. Az ágazati alprogramok széles körű intézkedések foganatosítását teszik szükségessé a termelési programok elosztásával kapcsolatban, elsősorban a gép- és vegyiparban. A gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatok fejlesztésével kapcsolatos alapvető problémák megoldását is tervezik, hogy megszervezzék és növeljék a két ország szükségletét kielégítő, korszerű, műszakilag tökéletes termékek gyártását, és csökkentsék a tőkésországokból való ésszerűtlen termékbehozatalt. A nehézipar és a közlekedési gépek gyártása, a vegyipar, az olajipar, az elektronikai ipar, az állattenyésztési és takarmánytermelési gépeket gyártó ipar, a traktor- és meződasági gépgyártás, a vegyipar és a A nehézgépipar és a közlekedési géírták az ágazati együttműködési alprogramot. Az alprogramokban rögzített intézkedések végrehajtásának fő formája a csehszlovák és szovjet minisztériumok konkrét termékfajtákra vonatkozó gyártásszakosítási és kooperációs egyezményeinek megkötése. Az év végéig további 12 ágazati alprogramot dolgoznak ki és írnak alá. Az egyezményeknek a tudományoskutatási és fejlesztési munkáktól a gyártás megkezdéséig, a termékek kiváló minőségének biztosításáig és a gyártási feltételek meghatározásáig számos kérdést kell érinteniük. A hosszú távú csehszlovák-szovjet gyártásszakosításí és kooperációs program aláírása ismét meggyőzően bizonyítja, hogy kudarcra van ítélve a nyugati országok agresszív köreinek a szocialista országok gazdasági zsarolására irányuló politikája. A program a szocialista országok politikai egységének és összetartozásának további erősítését célozza, összefogja a fontos gazdasági feladataik megoldására irányuló erőfeszítéseiket. Olaszországnak ismét megvan a ^ maga botránya, van min csámcsogniuk a bulvárlapoknak, ugyanakkor ájabb bizonyítékok kerültek a haladó sajtó kezébe arra vonatkozóan, milyen korrupt és züllött a Democrazia Christiana fémjelezte rendszer, melyről egyértelműen megállapítják — a kormánykörökben is —, hogy alapos változtatásra szorul. A jelenlegi C o s s i g a kormánynak azonban aligha volna rá erkölcsi ereje és aligha lesz rá alkalma, mert az ország újabb kormányválság küszöbén áll, annak ellenére, hogy a Cossiga-kormány bizalmat kapott a képviselőházban az ország egyik idült baja, a terrorizmus elleni harc kérdésében. Igaz, a parlamenti szavazás idején a baloldali képviselők, elsősorban a kommunisták és a szocialisták hangoztatták, hogy a biza lom csak az említett kérdésben szólt a hivatalban levő kormánynak, a jövőre nézve azonban elkerülhetetlennek tartják lemondását. A Cossiga-kormány mintegy két hónapja ideiglenes megbízatással alakult, háromszínű kormányként a liberálisok és a szociáldemokraták támogatásával. Felemás magatartásával ШШРК MARfiőJÁEA Újra válaszúton nem hagyott kétséget affelől, hogy ez is tiszavirág életű kabinet lesz. Várható volt, hogy a kormányfenntartó Kereszténydemokrata Pártnak lépnie kell. Lépett is, s mint jellemző rá, megint rossz irányba. A párt közelmúltban megtartott országos kongresszusán ugyanis a legszélsőbb jobboldali szárny került ki győztesen, az aktív politikai életből visszavonult Amintore F a n f a n i fémjelezte ún. dorottyás csoport képviselői, ami azt bizonyítja, hogy végleg hátat fordítottak a néhai Aldo M o r о főtitkár reális politikai szemléletének. Ogy fest, mintha Moro halála — a „vörös brigádokhoz“ tartozó terroristák gyilkolták meg két évvel ezelőtt — kapóra jött volna a DC jobboldali vezetőinek. A pártkongreszszuson ugyanis az elvakult a n t ikommunizmus győzött. Az új vezetőség — Arnaldo F о r 1 a n i elnök és Flaminio P i с с о 11 főtitkár — hallani sem akar a kormányban a Külpolitikai kommentárunk Egy földrész mozgásban JEGYZETÜNK Kin csattan az ostor? Az USA kormányának azon korlátozó intézkedése, miszerint a jövőben a Szovjetuniónak nem adnak el gabonát, ez év januáriéban a chicagói gabonatőzsdén nagy kavarodásra adott okot. A pánikban tornyosuló láncreakció fokozatosan a tőkés világ más gabonatőzsdéire is átterjedt. Az USA korlátozó intézkedése ugyanis jónéhány tőkés országban a gabona árfolyamának csökkentését idézte elő, és napokba került, amíg a folyamatot megfékezhették. Az USA kormánya azonban Ígéretben kötelezte magát, hogy a termelőknek segítséget nyújt a gabona értékesítésében és elhelyezésében. Ez azonban nincs teljesen így, mert ezzel csak részben oldódott meg az átvett gabona sorsa. A kormány által zárolt tizenhétmillió tonna gabona világpiaci megítélés szerint mintegy tíz százalékot képvisel a kereskedelemben. Tény, hogy a Szovjetuniót az USA egyoldalú korlátozó intézkedése nem érinti érzékenyen, mert más úton is beszerezheti ô gabonát, ha éppen akarja. Ebben nagyon előnyös partnernak ígérkezik Argentína, Brazília és más országok. Ezek bármikor készek a Szovjetunióval kölcsönös előnyök alapján folytatott kereskedelem kiszélesítésére. Az USA kormánya által elrendelt gabonazárlat fő célja az volt, hogy gazdaságilag gyöngítse a Szovjet-Igv halt meg Lie Sao-Csi Nyilvánosságra hozták L i u S a ocsi egykori kínai államelnök halálé nak körülményeit. A maóista „kulturális forradalom“ garázdálkodásának áldozatul esett vezetőt meztelenül egy pokrócba csavarták, vonatra rakuniót. Kérdés azonban, hogy a meggondolatlan intézkedés valójában kiket sújtott. Ha például csak a tárolt, tehát az el nem adott gabona elhelyezési költségeit vesszük számításba, akkor azt mondhatjuk, hogy tekintélyes holtösszeg áll rendelkezésükre. A zárlatból ugyanakkor a legkevesebb haszna éppen az amerikai termelőknek van, hiszen rákényszerülnek a gabona vetésterületének a csökkentésére, vagy vállalniuk kell a termés bizonytalan értékesítésének nagy kockázatát, mert a raktárak teltek. Ez pedig maga után vonhatja a gabona felvásárlási árának lényeges csökkenését. Ha figyelemmel kísértük a világpiac utóbbi kétévi gabonakereskedelmét, azt tapasztalhattuk, hogy az árak gyorsan emelkedtek. Az 1978. év eléggé gazdag gabonatermése azonban kilátásba helvezte az árak csökkenését, a múlt évben azonban a gabona tonnája újra 150 dollárra szökött, s azóta elérte a 165 dollárt. Felmerül tehát a kérdés, hogy a tárolt, vagyis a termelőktől és a kereskedőktől átvett gabonát az USA kormánya hogyan, de főleg milyen áron értékesítheti? Ez nagyon is lényegbe vágó kérdés, mert a meggondolatlan politika terheinek a viselője végső soron nem az USA kormánya, hanem az amerikai polgárság egésze. —hai— Iák és központi utasításra Pekingből a Honan tartományi Kaifeng börtönébe szállították. A súlyos beteg Liu Sao-csivel a kényszerszállítás és tüdőgyulladás végzett. Röviddel börtönbe érkezése után 1969. november 12- én hunyt el a 71 éves politikus. Halálának körülményeit most, hivatalos rehabilitálása után hozták nyilvánosságra, többek között annak a nyilatkozatnak alapján, amelyet özvegye, Vang Kuang-mej adott kínai újságíróknak. ■papjainkban mind több hír érkezik mozgalmas eseményekről Latin-Amerikából. Ogy fest a helyzet — s ez beleillik az általános világpolitikai képbe is —, hogy a haladó erők, elsősorban a sandinista mozgalom nicaraguai győzelme óta Washington valahogy elvesztette „önbizalmát“, azaz azt a múltbeli magabiztos szellemi fölényét, hogy a nagyhatalmú State Departement, vagyis a külügyminisztérium titkos szalonjaiból uralni és irányítani tudja a térség helyzetét, ellensúlyozni az Egyesült Államoknak nem kívánatos tendenciákat, befolyásolni a legtöbb latin-amerikai országban kormányzó Juntát. Általános tünet, hogy népi megmozdulások tapasztalhatók a közép-amerikai diktatúrák ellen, s a legvéresebb rendszerek is védekezésre kényszerülnek. Ezeknek a haladó forradalmi mozgalmaknak azonban megvannak még a gyenge pontjaik, amelyek miatt nem mindenütt tudnak felülkerekedni, noha érzékeny csapásokat mérnek a reakcióra és felfigyeltetnek magukra, ami önmagában is eredménynek számít. Fogyatékos-Š Korunk szégveiMia: a faiiiidözés Az Egyesült Nemzetek Szervezete a faji megkülönböztetés elleni küzdelem napjává nyilvánította március 21-ét, annak emlékére, hogy húsz évvel ezelőtt a délafrikai Sharpevilleban szörnyű vérfürdőt rendezett a legelemibb jogaikat követelő afrikai tüntetők körében. A fajgyűlöletet mint a sovinizmus legdurvább megnyilvánulását, azonban még korántsem sikerült teljesen kiiktatni az emberi társadalom életéből. Ha fajüldözésről beszélünk, az emberek elsősorban Dél-Afrikára gondolnak, Rhodesia—Zimbabwe népe éppen most gigászi erőfeszítésekkel próbálja lerázni magáról a faji megaláztatottság évszázados bilincseit, hogy az országban a fekete többség kormányozzon. A faji kérdés, a tényleges faji egyenlőtlenség árnyékot vet a legnagyobb imperialista hatalom, az Egyesült Államok életére is. Négersors, indiánsors — ez még mindig Washington szégyenlistáján szerepel, orvoslást kíván a bevándorolt Puerto Rico-iak és mexikóiak, a gringók sorsa is. Az ENSZ nemzetközi szankcióinak a semmibe vevését, a legnemesebb emberi elvek megcsúfolását jelenti, hogv az amerikai kormány mindmáig szoros kapcsolatokat tart fenn a dél-afrikai apartheid rendszer képviselőivel és más elnyomó fajüldöző államokkal, gazdasági-kereskedelmi kedvezményekben részesíti őket. A faji megkülönböztetés elleni harc napjainkban is szervesen öszszefügg minden haladó és demokratikus mozgalommal. Ennek élén pedig rendületlenül a szocialista közösség államai állnak. A világ térképéről az utolsó szégyenfoltokat is le kell mosni! (Kanizsa) ságaik közös nevezője a szervezési tökéletlenség, mert a félelmetes ellenséggel vívott küzdelemben minden siker forrása csakis az egység lehet, a forradalmi akciók egybehangolása. A nicaraguai eseményekkel egyidejűleg, ezek alakulásától további lökést kapva, felgyorsultak a Salvadort események. A 21 és fél ezer négyzetkilométer területű és hárommillió lakosságú Salvador földjének alig háromnegyed részét művelik meg, s itt is ültetvényes gazdálkodás folyik. A kávé és a gyapot exportálása jelenti bevételének fő forrását, amely elsősorban a maroknyi hazai nagybirtokos és amerikai nagytőkések javát szolgálja. Nem meglepő, ha ebből kiindulva jellegzetes közép-amerikai kép tárul elénk: az észak-amerikai gyümölcstermesztő és exportáló társaságokkal érdekszövetségben álló nagybirtokos családok terrorszervezeteinek rémuralma. Az egyik oldalon maximálisan kisajtolt profit, a másikon a legborzalmasabb nyomor. Érthető, hogy Nicaragua forradalmi példája nagy impulzust adott a salvadori elégedetlenkedők mozgalmának, mely annyira kibontakozott, hogy tavaly október 15-én elűzte a választási csalással hatalomra került Carlos Rumberto Romero tábornok-elnököt. Washington kénytelen volt ezt a keserű pirulát is lenyelni, de a maga javára okult a nicaraguai példából. Mindent megtett azért, hogy az elűzött elnök hívei megtartsák pozícióikat, az országvezetés fő irányvonala ne változzék, vagyis Salvador továbbra is az Egyesült Államok engedelmes csatlósa maradjon, s az észak-amerikai gazdasági érdekek ne szenvedjenek kárt. A salvadori helyzetre amolyan kettős hatalom kormányzása Jellemző. A katonai és polgári személyekből álló kormányzó junta tett ugyan bizonyos intézkedéseket az előző rendszer okozta bajok orvoslására, ugyanakkor korlátokat is szab a reformintézkedéseknek. Például az agrárreform alaptörvénye mintegy 200 család tulajdonában levő 376 nagybirtokot érintett (500 hektárnál nagyobb földekről van szó), ezeket a jövőben osztatlan szövetkezeti tulajdonnak fogják tekinteni és a parasztok közösen végzik megművelésüket. Ám a kisebb földterületek parcellázását sem engedik. A junta gazdasági intézkedései a szegény nép felé tehát amolyan „nesze semmi, fogd meg jól“ alapon történnek. A salvadori élet további jellemzője kommunistákkal való együttműködésről. Rossz szolgálatot tesz a dolgozók ügyének, amikor miniszterelnöki poszt Ígérete fejében Craxi szocialista pártfőtitkár felajánlotta támogatását a Kereszténydemokrata párt új vezetőségének, noha ezt pártja többi vezetőségi tagjai ellenzik. Az Olasz KP kitart feltételei mellett, s nem hajlandó támogatni egy olyan koalíciót, amely ismert követelményeit figyelmen kívül hagyná. A kereskedelmi flotta miniszterének lemondásával, vagy negyven bankigazgató és más pénzember törvény elé idézésével kapcsolatban kirobbant újabb korrupciós botrány csupán kiegészíti Olaszország általános politikai képét. Hátra van a kormány lemondása (Cossiga is Moro és a kongresszuson lemondásra kényszerült Z a c c a g i n 1 főtitkár követőjének számít), s a kibontakozás még nehezebbnek mutatkozik, mint bármikor a múltban. —In—< még, hogy a hivatalos karhatalmi szervek a különféle illegális magánhadseregekkel, a nagybirtokosok jobboldali szervezeteinek fegyvereseivel karöltve hajtóvadászatot rendeznek a salvadori forradalmi szervezetek tagjai ellen, mint amilyenek a Népi Forradalmi Tömb, a Február 28. Népi Liga, Salvadori Forradalmi Diákmozgalom stb. A rendszer valóságos tömegméretű vérfürdőket rendez. A salvadori népi mozgalom jellegzetes vonása, hogy — csakúgy, mint annak idején Nicaraguában —, a katolikus egyház támogatását is élvezi. Éppen a rendszer legutóbbi ellenforradalmi és népellenes terrorintézkedéseível kapcsolatban jelentette ki Oscar Arnulfo Homero salvadori érsek, hogy ha a junta a nép alapvető követeléseit nem veszi figyelembe, akkor a forradalmi erők jogosan folyamodnak a fegyveres harc eszközéhez. Ennek megnyilvánulásait tapasztalhattuk baloldali csoportok külföldi nagykövetségeken végrehajtott túszakcióival kapcsolatban, melyek mostanában egész Latin- Amerikában divatos harcmodor jellegét öltötték. A salvadori kibontakozást nemcsak a junta részéről fenyegeti veszély, hanem további nagy csapással veszélyezteti a washingtoni beavatkozás is, melynek számtalan bizonyítékát tárták fel. Az USA Hondurason és Guatemalán keresztül szállít fegyvereket külföldön kiképzett ellenforradalmi csoportoknak, amelyek erősítéseket is kapnak. Nem véletlen, hogy az ellenzéki pártok és szervezetek közös programban követelték a Fehér Guerilla Szövetség, a Nemzeti Demokratikus Falange és hasonló ultrajobboldali terrorszervezetek feloszlatását. Az Egyesült Államok beavatkozása ellen pedig valamennyi közép-amerikai haladó szervezet felemelte szavát. Érthető, hogy a Salvadori Kommunista Párt e helyzetben a forradalmi népi egység szilárdítását és a latinamerikai közvélemény támogatását sürgette. Ebben a szellemben alakult ki a salvadori baloldal négy legnagyobb szervezetének közös kormányprogramja, melynek súlypontja a népi szervezetek egységakciójának megerősítése, népi demokratikus, oligarchiaellenes kormány létrehozása, az elnyomó erőszak szervezett feloszlatása, s helyükbe népi rendőrség felállítása, a bankok és a külkereskedelem, az energiaellátás és a kőolajfeldolgozás államosítása, átfogó földreform és módosított adórendszer. Egy ilyen kormány hatalomra jutása esetén, szorgalmazná Salvador kilépését a közép-ameriaki védelmi rendszerből, mely a valóságban Washington sugallta csatlósrendszer, és érvényt szerezne az ország el nem kötelezettségének. Az időszerű jelszó tehát: egység és koordináltságl LÖRINCZ LÁSZLÓ
