Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-15 / 11. szám

1980. március IS. .SZABAD FÖLDMŰVES. A CSKP KB Elnökségének és a CSSZSZK kormányának határozata a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerének tökéletesítésére irányuló intézkedésekkel kapcsolatban (Folytatás a 2. oldalról) tése az egyik feltétele annak, hogy fejlődjön a dolgozók munkakezdemé­nyezése, növekedjen az emberek rész­vétele az irányításban, s hogy a dolgozók munkahelyeik igazi gazdáivá váljanak. Ez _ átgondolt, színvonalas politikai-szervező munkát követel meg a párt- és állami szervek, a gazdasági szervezetek, a szakszervezet és a töb­bi társadalmi szervezet részéről egy­aránt. Az intézkedések rendszerének is­mertetése és végrehajtása előkészítése során fordítsunk nagy figyelmet a marxista—leninista eszmei kiinduló­pontok megmagyarázására, az ezek és a tárgyi problémák megoldása, a fogyatékosságok kiküszöbölése közöt­ti összefüggések feltárására. Mutas­sunk rá, milyen következményekkel járt a gazdaságfejlesztés belső, főleg pedig külső feltételeinek módosulása. Nem kelthetünk olyan Illúziót, hogy egy csapásra sikerül megoldanunk az összes kérdést. Ellenkezőleg, meg kell magyarázni, hogy az összes intézke­dés végrehajtása szívós, türelmes munkát követel, és hogy hatalmas Igényeket támasztunk az irányítási káderek munkája iránt, a munkafe­gyelem és az irányítási fegyelem meg­szilárdítására pedig különös gondot fordítunk. A népgazdaság tervszerű Irányítási rendszerének tökéletesítésére 1980 után életbe lépő intézkedéseket a CSSZSZK kormánya jóváhagyta, a CSKP KB Elnöksége megvitatta. A do­kumentum a CSKP gazdaságpolitiká­jának fontos alkotóeleme. Végrehajtá­sára a CSKP KB Elnöksége, a CSSZSZK kormánya és a Szakszerve­zetek Tanácsa megfelelő politikai­szervezési Intézkedéseket hozott. Ezek az intézkedések az összes párt- álla­mi, gazdasági szervezetet és társadal­mi szervezetet a feladatok következe­tes végrehajtására, a hetedik ötéves terv színvonalas előkészítése és vég­rehajtása előfeltételeinek megterem­tésére kötelezi. Az intézkedések végrehajtásának előkészítésével és megvalósításukkal párhuzamosan tovább növekszik a párt vezető és ellenőrző szerepének jelentősége a gazdasági életben. A párt vezetésével biztosítani kell az összes szerv és szervezet tevékenysé­gének összehangolását és a politikai előkészítés felelősségteljes végrehaj­tását, hogy az intézkedések érvénye­sítése tgy jelentősen hozzájárulhas­son szocialista társadalmunk fejlődé­sének szavatolásához. Irán Immár második éve a nem­­и zetközi történés középpontjá­ban áll, az Egyesült Államok közép­keleti politikájának a gyújtópontjá­ban. Az iráni kibontakozásról a fi­gyelmet a szomszéd Afganisztánban történt események sem terelhették el, sőt nagyon evidens az összefüggés az amerikai külpolitikának a két iszlám országban követett céljai között. En­nek a politikának közös vonása, hogy mindkét országban leplezetlen be­avatkozásra törekedett, megvoltak a maga emberei is, ám a különféle té­nyekből kifolyólag kudarcot vallott ez a politika, a választási hadjáratra készülő elnök egymásra halmozta a baklövéseit. A két érintett ország kü­lönböző forrásokból eredő politikai magatartásának közös vonása pedig a következetes antiimperializmus volt, amely a belső és külső fejlemények folytán igen markáns vonásokat öl­tött Iránban. Az egykori perzsa birodalom utód­államában új fejlődési szakasz kezdő­dött. Abol Hasszán Baniszadr szemé­lyében köztársasági elnök áll az or­szág élén, egyben az iszlám forradal­mi tanács és a kormány elnöke is, Khomeini ajatollah, Irán politikai és vallási vezetője pedig a hadsereg fő­parancsnokságát is ráruházta. Bani­szadr tehát nagy hatalommal rendel­kezik, s ami különösen fontos, Kho­meini bizalmát élvezi. Ortodox siita muzulmán, de európai műveltségű közgazdász, aki össze tudja egyeztet­ni a hagyományokat és a modern demokrácia követelményeit. Termé­szetesen, következetes antiimperia­­lista is. Mint ilyennek a személye két okból is előtérbe került, és hol nyílt, hol kulisszák mögötti mesterkedések célpontja lett. Bizonyos szélsőséges erők, melyek az ajatollah legoda­­adóbb híveinek a színében szeretné­nek feltűnni, bírálták Baniszadr egyes intézkedéseit, melyek a jogrend meg­­megnyilvánulásának megszüntetésére s a nagy, korszakjelző forradalmi változásokkal elkerülhetetlenül vele járó bizonyos zűrzavar elosztására irányultak. Sőt, Baniszadrnak ellen­tétei támadtak a rendszert támogató, de annak kifejezetten iszlám jellege miatt háttérbe szorult Tudeh Párttal (kommunista párt) is, mert a gazda­ság- és társadalom-fejlesztési politi­kájában a mezőgazdaság fellendítését, a parasztkérdés rendezését helyezi előtérbe az Iránban egyébként szolid alapokkal rendelkező ipar fejleszté­sével szemben. A másik oldalról viszont azért ke­rült előtérbe Baniszadr személye, mert bizonyos washingtoni körök, okulva Carter erőfitogtató fellépésének csőd­jéből, alkalmas, személyt vélnek látni benne arra, hogy elsimítsa az Impe­rialista nagyhatalom és Irán áthidal­hatatlannak látszó ellentéteit. Ezek a körök talán próbaléggömbként bocsá­tanak szárnyra ilyen állításokat, pu-55 éves a szovjet pionírok lapja A Pionyerszkaja Pravda, a szov­jet pionírok népszerű, hetente két­szer megjelenő lapja most ünne­pelte fennállásának 55. évforduló­ját. Tízmillió példányszámban jele­nik meg, tehát világméretben a legnagyobb példányszámú lapok között foglal helyet, s a szovjet­ország legtávolabbi részébe is el­jut. A lap alapítóit az vezérelte, hogy a pionírmunka nem a felnőttek te­vékenységének miniatúr tükörké­pe, tehát megfelelő sajtóra van szükség, hogy támogassa, segítse a pionírokkal foglalkozó pedagó­gusok törekvéseit. Ezért az SZKP Központi Bizottsága határozatban szorgalmazta a pionírmunka szín­vonalának emelését, a pionírveze­tők képzésének megszervezését, pionírtáborok, műhelyek, játszó­terek létesítését. Ekkor döntött a pionírlap megjelentetéséről is. A Pionyerszkaja Pravda első száma 1925. március 6-án jelent meg, s a szovjet úttörők szervezetének ak­kor már másfél millió tagja volt. A szervezet gyarapodásával pár­huzamosan a lap iránti érdeklődés is fokozódott. Szívesen olvassák a pionírok életéről, sokrétű tevé­kenységéről, munkájáról, akcióiról közölt írásokat. A vlagyivosztokí, habarovszki pionírok kíváncsiak, mit csinálnak bakui, szamarkandl pajtásaik. A lap munkatársai sok­sok iskolába eljutnak, beszámol­nak életükről, tapasztalataikról. A cikkekben a haladó hagyományok tiszteletére nevelik a gyermekeket. Teret kapnak a lapban az ifjú le­velezők, tudósítók írásai és él­ménybeszámolói is. Nem véletlen, hogy a lap számos ankétot, pályázatot, versenyt szer­vezett. Egy-egy ilyen akció vissz­hangját levelek millió bizonyítják. Szovjet pajtásaink 55 éves lapja híven teljesíti a párt megbízását, s ezért hetente kedden és pénte­ken érdekes és tartalmas lap kerül a szovjet pionírok kezébe. BENYÄK MARIA Öj állam születik i^özel két évtizede folyó nemzeti felszabadító küzdelem, a régi és új gyarmatosítók örökös cselszövé­sei, az afrikai nép ellen irányuló me­rényletek és a bennszülöttek hazafias mozgalmában törvényszerűen bekö­vetkező polarizálódás után végre le­zajlottak a rhodesiai választások. Mint várható volt, az afrikai többség párt­jai győztek, s a londoni konzervatív kormánykörök fennhéjázó kijelenté­sei, a londoni megállapodást már-már felborító fenyegetőzései ellenére is a legtöbb szavazatot nyert afrikai párt, a Zimbabwe Afrikai Nemzeti Unió Hazafias Front vezetője, Robert Mu­gabe kapta meg a kormányalakítási megbízatást. Miért nagy győzelem ez, és miért kell Zimbabwe népének to­vábbra is résen lennie és őrködnie nehezen kivívott politikai szabadsága és függetlensége felett, majd a továb­biakban kifejtjük. Afrika térképén tehát egy öj állam jelenik meg, melynek neve csak Zim­babwe lesz, a múltra utaló Rhodesia elnevezés teljesen eltűnik mellőle. Az új állam parlamentjében a lakosság­nak mintegy 3 százalékát kitevő fehér telepeseket Ian Smith Rhodesiai Front pártjának már korábban megválasz­tott húsz „honatyája“ fogja képvisel­ni. Előzetes megállapodás értelmében történt ez így. A mandátumoknak a néper többség számára fenntartott négyötöde a mostani választások eredményei alapján így oszlik meg: 57 mandátumot kap a már említett ZANU — Hazafias Front, Mugabe Pártja, húsz mandátumot a nemzeti felszabadító mozgalomban a ZANU- val szövetséges Zimbabwe Afrikai Népi Uunió —■ Hazafias Front, Joshua Nkomo pártja, mindössze három man­dátumot pedig a fehértelepes rend­szerrel lepaktált Abel Muzorewa püs­pöknek, a leszerepelt bábkormány volt elnökének pártja, az Egyesült Afrikai Nemzeti Tanács. A napnál is világosabb, a nemzeti felszabadító erők győztek, őket támo­gatta a nép, mely hátat fordított a hivatalos támogatást élvező Muzore­­wáknak. Önálló politikai fejlődés és füg­^getlenség útjára lép egy sokat megpróbáltatott nép, mely végre saját államot alkothat. Afrikának ezt a térségét még 1514-ben a portugálok fedezték fel, 1870-ben már megjelen­tek it a hagyományos brit hódítók, akiket a matabelék földjének ásvány­kincsei roppant vonzottak. Mint mel­lékelt térképünk is bizonytíja, Zim­babwe földje ásványkincsekben igen gazdag. Sir Cecil Rhodes vezetésével 1889 és 1898 között be is fejeződött e föld gyarmatosítása. Az alkalmazott módszerek ismertek volt — ha kény­szert kellett alkalmazni, ott volt a kegyetlen gyarmati katonaság, de az ajándékok is megtették hatásukat a megvesztegethető törzsfőnököknél. Az angolok a „Rule Britannia!“ (ural­kodj, Britannia) jelszó jegyében rövid idő alatt berendezkedtek és vőrbefoj­­tották a törzsi lázadásokat. 1927-ben már kényszermunkarendszert vezettek be. A második világháborút követően az imperializmus gyarmati világrend­­szerének felbomlása Anglia dél-afri­kai pozícióit is veszélyeztette. Nagy- Britannia mint klasszikus gyarmattar­tó évszázados tapasztalatait felhasz­nálva ravaszkodással próbálta útját állni a történelmi fejlődésnek, kiját­szani az elnyomott népek szabadság­­mozgalmát. Lehetőleg kevés vérrel, nem úgy, mint a végzetes kalandokba bocsátkozó franciák. A brit biroda­lom „Adentól keletre“ pozícióinak fo kozatos feladása után az afrikai brit gyarmatok felszabadulása is közel­­gett, miután Aranyport Ghana néven független állammá vált. Ezt megelő­zően, London már 1963-ban nyélbe ütötte három gyarmatának — Észak- és Dél-Rhodeslának, valamint Nyasz-OLAJFÜRÖ­­TORNYOK — AMERIKAI FORMA­­TERVEZÉSSEL — Nos uraim, ab­ból kiindulva, hogy a Egyesült Államok globális felelőssé­get visel a világ sorsáért, e térség­ben is új körvona­lakat kell kapniuk az olajfúrótornyok­nak ... (L. Cseprunov rajza) Külpolitikai kommentárunk Változások sodrásában hatolódzásként, mint ahogy Afganisz­tánnal kapcsolatban is olyan híreket szivárogtattak ki, hogy a Fehér Ház fontolgatja a megegyezés lehetőségét a Szovjetunióval Afganisztán semlege­sítése kérdésében. Ez arra vall, hogy már Washingtonban is sokan felis­merték a Carter féle kardcsörtető be­avatkozási és embargo-politika csőd­jét és szeretnék megtalálni a sima visszakozás útját — még az elnök álláspontjával ellentétben is —, ám a valamilyen kompromisszumot kikény­szerítő kísérleteket kudarc éri. A Teheránban már hónapok óta fogva tartott amerikai túszok kérdé­sében — jórészükkel szemben kém­kedés és egyéb ellenséges cselekedet gyanúja és vádja vetődött fel — Ba­niszadr nagyon is világos álláspontot foglal el. Feltételei között szerepel a sah népellenes bűntetteit kivizsgáló nemzetközi jogászbizottság munkájá­nak befejezése, s erről jelentés elő­terjesztése, továbbá a sah Iránból el­­orzott vagyonának lefoglalása és visz­­szaszolgáltatása az országnak, végül önbírálat az amerikai kormány részé­ről, hogy beavatkozott Irán belügyei­­be és része volt a sah bűntetteinek elkövetésében. A túszokat fogva tartó diákok azon­ban ennél radikálisabb állásponton vannak, követelik a volt uralkodó fel­tétlen kiadatását, s hangoztatják, csak Khomeini ajatollahnak engedelmes­kednek. Sőt, úgy fest, hogy az utóbbi időben Khomeini még a diákok radi­kalizmusának is engedett, tehát olyan domináns szempont ez, amelyet a nagyhatalmú főpap is mérlegel. Sza­­degh Ghotbzadeh külügyminiszter radikálisabb álláspontot képvisel a túszkérdében, s most az a közös ál­láspontjuk, hogy a túszok kérdését különválasztják a sah ügyeinek ki­vizsgálásától s az előbbiben majd a most megválasztandó nemzetgyűlés hivatott dönteni valamikor áprilisban. A választások kérdése egyébként újabb ellentéteket szított Iránban. A »■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■i papok tanácsa — egyebek között Báni* szadr elképzelésével ellentétben is —* a kétfordulós választási rendszer mel­­lett döntött, szűk teret szabva Bani* szadr demokratizálási eikepzeiesW- nek. A választásokat egyébként elha­lasztották, s éppen most kerül rajuk sor. Az említett okok miatt ellensé­geskedés tört ki az egyes iszlám cso­portok között; az egyes csoportok választási gyűlései véres tüntetésekké fajultak, s Baniszadr kénytelen volt erélyes biztonsági rendszabályokat al­kalmazni, illetve kilátásba helyezni. Bonyolítja még a helyzetet a nemze­tiségek önrendelkezésének, illetve autonómiának megoldatlansága, va­lamint az is, hogy a főpapok között nincs meg az egyetértés, Khomelni­­nek több a bírálója, mint a múltban. Technikai okokból elmaradt az irá­ni kormány átalakítása, illetve új kor­mány kinevezése. Baniszadr meg akarja várni a választások eredmé­nyeit, hogy ezeknek megfelelően ál­lítsa majd össze kabinetjét. Lehet, hogy meglepetéseket tartogat. A füg­getlenek listáján például Mehdi Ba­­zargan, volt kormányfő Is jelöltette magát és indul a választásokon. Óvatos demokratizálás, elsősorban a gazdasági kérdések határozott meg­közelítése jellemzi Baniszadr politiká­ját, elhangzó nyilatkozatait, s látni kell, hogy bár Khomeini feltétlen hí­ve, az ajatollah félelmetes vétójoga a jövőben is ott fog lebegni az állam­ügyek, a törvényhozás fölött. Baniszadr helyzetét ugyanakkor az is nehezíti, hogy szembe kell néznie az imperialista ügynökök beférkőzé­sének ugyancsak el nem múlt veszé­lyével. Ezért van most kilátásban a hadsereg újabb megtisztítása a nem szilárd elemektől, akikre a Nyugat esetleg építhetne. Irán tekervényes úton, leselkedő veszedelmek között, de határozottan és magabiztosan elindult azon az úton, amelyet antiimperializmusnak neveznek. e-in— sza-földhek unióját. Ez az államszö­vetség azonban 1964-ben felbomlott s két tagja — Észak-Rhodézia Zambia néven, Nyasszaföld pedig Malawi né­ven elnyerte függetlenségét. A brit politika a fegyveres szembenállás he­lyett a neokolonializmus módszerei­nek alkalmazását választotta a jövőre nézve. Dél-Rhodesiában azonban túl erősek voltak a fehértelepes kisebb­ség pozíciói, hallani sem akartak a londoni tervről, s Ian Smith vezeté­sével 1965-ben, jobboldali támadást intézve London politikája ellen, egy­oldalúan kikiáltották a fehérek uralta Rhodesiai Köztársaságot. Még kegyet­lenebb elnyomás nehezedett a benn­szülöttekre. Nemzeti felszabadító mozgalmukkal már többször foglal­koztunk. Д fehér terroruralom azonban csak másfél évtizedig tarthatta magát. Az erők polarizálódása, nem­zetközi viszonylatban a szocialista közösség, a demokratikus és haladó közvélemény erősödő követelésére és szolidaritási mozgalmának erősödő követelésére és szolidaritási mozgal­mának hatására az Egyesült Nemze­tek Szervezete többször is kénytelen volt megvizsgálni 1960. évi dekoloni­­zációs határozatának végrehajtását, s ennek mellőzése, sőt megtagadása miatt többször is elmarasztalni a salisburyi kormányt. Gazdasági szank­ciókat is életbe léptetett, de ezeket bizonyos brit gazdasági körök az észak-amerikai monopolista társasá­gokkal összejátszva megkerülték. 1977-ben annyira kiéleződött a helyzet Dél-Rhodesiában, hogy az or­szág már polgárháború szélén állott. Ekkor kezdődtek a tárgyalási mentő­akciók. Ian Smith kormánya kényte­len volt belekapaszkodni az odahají­tott mentőkötélbe, bár folytatta a fe­hér lakosság terrorszervezeteinek fegyveres kiképzését. Amikor aztán felsült azzal a trükkel is, hogy az áruló Muzorewa püspök személyében tényleges hatalommal nem létező báb­kormányt állítson cégérként a fajül­döző kormány élére, kénytelen volt visszatérni a múlthoz: újra elismerte London fennhatóságát, s tőle várta a megoldást. Az pedig álandó módosí­tások, ravasz cselfogások, de nem­egyszer durva fegyveres beavatkozás után is a mostani választásokhoz ve­zetett. Jellemezve a pillanatnyi helyze­tet: a rhodesiai afrikaiak győztek, s megtehetik az első lépést a még bizonytalan rendezés felé. Mar­garet Thatcher konzervatív kormánya az utolsó percig hangoztatta, hogy nem a választások eredménye alapján ad megbízást az új kormányfőnek, ám mégis a realitás tiszteletben tartására kényszerült. Másrészt, az a tény, hogy Mugabe pártja különlistán indult, bizonyos vo­natkozásban gyengítette a hazafias erőket. Viszont látnunk kell a múlt örökségeként azt az erősen ható tényt, hogy Zimbabwe törzsi' szem­pontból igen megosztott. Mugabe pártja, a ZANU—HF a néger lakosság négyötödét alkotó shona törzsbelieket képviseli, vele szemben ZAPU Joshua Nkomo pártja a nbele törzsbeliek pártja. London a Hazafias Frontot alkotó mindkét pártot marxistának tekinti, s a fehér telepesekkel együtt most törzsi viszály szítására fog töre­kedni. Mugabe kormány­­■ ".^programját körvo­nalazva óvatosság­ai. ra, mértékletesség­re intette párthí­veit. A megbékü­­lést hirdeti, de a zimbabwei nép ér­dekeinek megfele­lően. Az idegen kézben levő bánya* ipar és mezőgaz­daság államosítása egyelőre nem jön tekintetbe, de a to­vábbi fejlődés út­ján, ha csak a kül­ső vesztes erők nem fogják zavar­ni — Zimbabwe népe el fog jutni odáig, hogy hazája minden kincsével? ura lehessen, telje­sen élvezhesse a szabadságot és füg­getlenségét. LÖRINCZ LÄSZLÖ

Next

/
Thumbnails
Contents