Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-15 / 11. szám

1980. március IS.

.SZABAD FÖLDMŰVES.

A CSKP KB Elnökségének és a CSSZSZK kormányának határozata a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerének tökéletesítésére irányuló intézkedésekkel kapcsolatban

(Folytatás a 2. oldalról)

tése az egyik feltétele annak, hogy fejlődjön a dolgozók munkakezdeményezése, növekedjen az emberek részvétele az irányításban, s hogy a dolgozók munkahelyeik igazi gazdáivá váljanak. Ez _ átgondolt, színvonalas politikai-szervező munkát követel meg a párt- és állami szervek, a gazdasági szervezetek, a szakszervezet és a többi társadalmi szervezet részéről egyaránt.

Az intézkedések rendszerének ismertetése és végrehajtása előkészítése során fordítsunk nagy figyelmet a marxista—leninista eszmei kiindulópontok megmagyarázására, az ezek és a tárgyi problémák megoldása, a fogyatékosságok kiküszöbölése közötti összefüggések feltárására. Mutassunk rá, milyen következményekkel járt a gazdaságfejlesztés belső, főleg pedig külső feltételeinek módosulása. Nem kelthetünk olyan Illúziót, hogy egy csapásra sikerül megoldanunk az összes kérdést. Ellenkezőleg, meg kell magyarázni, hogy az összes intézkedés végrehajtása szívós, türelmes munkát követel, és hogy hatalmas Igényeket támasztunk az irányítási káderek munkája iránt, a munkafegyelem és az irányítási fegyelem megszilárdítására pedig különös gondot fordítunk.

A népgazdaság tervszerű Irányítási rendszerének tökéletesítésére 1980 után életbe lépő intézkedéseket a CSSZSZK kormánya jóváhagyta, a CSKP KB Elnöksége megvitatta. A dokumentum a CSKP gazdaságpolitikájának fontos alkotóeleme. Végrehajtására a CSKP KB Elnöksége, a CSSZSZK kormánya és a Szakszervezetek Tanácsa megfelelő politikaiszervezési Intézkedéseket hozott. Ezek az intézkedések az összes párt- állami, gazdasági szervezetet és társadalmi szervezetet a feladatok következetes végrehajtására, a hetedik ötéves terv színvonalas előkészítése és végrehajtása előfeltételeinek megteremtésére kötelezi.

Az intézkedések végrehajtásának előkészítésével és megvalósításukkal párhuzamosan tovább növekszik a párt vezető és ellenőrző szerepének jelentősége a gazdasági életben. A párt vezetésével biztosítani kell az összes szerv és szervezet tevékenységének összehangolását és a politikai előkészítés felelősségteljes végrehajtását, hogy az intézkedések érvényesítése tgy jelentősen hozzájárulhasson szocialista társadalmunk fejlődésének szavatolásához.

Irán Immár második éve a nemи zetközi történés középpontjában áll, az Egyesült Államok középkeleti politikájának a gyújtópontjában. Az iráni kibontakozásról a figyelmet a szomszéd Afganisztánban történt események sem terelhették el, sőt nagyon evidens az összefüggés az amerikai külpolitikának a két iszlám országban követett céljai között. Ennek a politikának közös vonása, hogy mindkét országban leplezetlen beavatkozásra törekedett, megvoltak a maga emberei is, ám a különféle tényekből kifolyólag kudarcot vallott ez a politika, a választási hadjáratra készülő elnök egymásra halmozta a baklövéseit. A két érintett ország különböző forrásokból eredő politikai magatartásának közös vonása pedig a következetes antiimperializmus volt, amely a belső és külső fejlemények folytán igen markáns vonásokat öltött Iránban.

Az egykori perzsa birodalom utódállamában új fejlődési szakasz kezdődött. Abol Hasszán Baniszadr személyében köztársasági elnök áll az ország élén, egyben az iszlám forradalmi tanács és a kormány elnöke is, Khomeini ajatollah, Irán politikai és vallási vezetője pedig a hadsereg főparancsnokságát is ráruházta. Baniszadr tehát nagy hatalommal rendelkezik, s ami különösen fontos, Khomeini bizalmát élvezi. Ortodox siita muzulmán, de európai műveltségű közgazdász, aki össze tudja egyeztetni a hagyományokat és a modern demokrácia követelményeit. Természetesen, következetes antiimperialista is. Mint ilyennek a személye két okból is előtérbe került, és hol nyílt, hol kulisszák mögötti mesterkedések célpontja lett. Bizonyos szélsőséges erők, melyek az ajatollah legodaadóbb híveinek a színében szeretnének feltűnni, bírálták Baniszadr egyes intézkedéseit, melyek a jogrend megmegnyilvánulásának megszüntetésére s a nagy, korszakjelző forradalmi változásokkal elkerülhetetlenül vele járó bizonyos zűrzavar elosztására irányultak. Sőt, Baniszadrnak ellentétei támadtak a rendszert támogató, de annak kifejezetten iszlám jellege miatt háttérbe szorult Tudeh Párttal (kommunista párt) is, mert a gazdaság- és társadalom-fejlesztési politikájában a mezőgazdaság fellendítését, a parasztkérdés rendezését helyezi előtérbe az Iránban egyébként szolid alapokkal rendelkező ipar fejlesztésével szemben.

A másik oldalról viszont azért került előtérbe Baniszadr személye, mert bizonyos washingtoni körök, okulva Carter erőfitogtató fellépésének csődjéből, alkalmas, személyt vélnek látni benne arra, hogy elsimítsa az Imperialista nagyhatalom és Irán áthidalhatatlannak látszó ellentéteit. Ezek a körök talán próbaléggömbként bocsátanak szárnyra ilyen állításokat, pu-55 éves a szovjet pionírok lapja

A Pionyerszkaja Pravda, a szovjet pionírok népszerű, hetente kétszer megjelenő lapja most ünnepelte fennállásának 55. évfordulóját. Tízmillió példányszámban jelenik meg, tehát világméretben a legnagyobb példányszámú lapok között foglal helyet, s a szovjetország legtávolabbi részébe is eljut.

A lap alapítóit az vezérelte, hogy a pionírmunka nem a felnőttek tevékenységének miniatúr tükörképe, tehát megfelelő sajtóra van szükség, hogy támogassa, segítse a pionírokkal foglalkozó pedagógusok törekvéseit. Ezért az SZKP Központi Bizottsága határozatban szorgalmazta a pionírmunka színvonalának emelését, a pionírvezetők képzésének megszervezését, pionírtáborok, műhelyek, játszóterek létesítését. Ekkor döntött a pionírlap megjelentetéséről is. A Pionyerszkaja Pravda első száma 1925. március 6-án jelent meg, s a szovjet úttörők szervezetének akkor már másfél millió tagja volt.

A szervezet gyarapodásával párhuzamosan a lap iránti érdeklődés is fokozódott. Szívesen olvassák a pionírok életéről, sokrétű tevékenységéről, munkájáról, akcióiról közölt írásokat. A vlagyivosztokí, habarovszki pionírok kíváncsiak, mit csinálnak bakui, szamarkandl pajtásaik. A lap munkatársai soksok iskolába eljutnak, beszámolnak életükről, tapasztalataikról. A cikkekben a haladó hagyományok tiszteletére nevelik a gyermekeket. Teret kapnak a lapban az ifjú levelezők, tudósítók írásai és élménybeszámolói is.

Nem véletlen, hogy a lap számos ankétot, pályázatot, versenyt szervezett. Egy-egy ilyen akció visszhangját levelek millió bizonyítják.

Szovjet pajtásaink 55 éves lapja híven teljesíti a párt megbízását, s ezért hetente kedden és pénteken érdekes és tartalmas lap kerül a szovjet pionírok kezébe.

BENYÄK MARIA

Öj állam születik

i^özel két évtizede folyó nemzeti felszabadító küzdelem, a régi és új gyarmatosítók örökös cselszövései, az afrikai nép ellen irányuló merényletek és a bennszülöttek hazafias mozgalmában törvényszerűen bekövetkező polarizálódás után végre lezajlottak a rhodesiai választások. Mint várható volt, az afrikai többség pártjai győztek, s a londoni konzervatív kormánykörök fennhéjázó kijelentései, a londoni megállapodást már-már felborító fenyegetőzései ellenére is a legtöbb szavazatot nyert afrikai párt, a Zimbabwe Afrikai Nemzeti Unió Hazafias Front vezetője, Robert Mugabe kapta meg a kormányalakítási megbízatást. Miért nagy győzelem ez, és miért kell Zimbabwe népének továbbra is résen lennie és őrködnie nehezen kivívott politikai szabadsága és függetlensége felett, majd a továbbiakban kifejtjük.

Afrika térképén tehát egy öj állam jelenik meg, melynek neve csak Zimbabwe lesz, a múltra utaló Rhodesia elnevezés teljesen eltűnik mellőle. Az új állam parlamentjében a lakosságnak mintegy 3 százalékát kitevő fehér telepeseket Ian Smith Rhodesiai Front pártjának már korábban megválasztott húsz „honatyája“ fogja képviselni. Előzetes megállapodás értelmében történt ez így. A mandátumoknak a néper többség számára fenntartott négyötöde a mostani választások eredményei alapján így oszlik meg: 57 mandátumot kap a már említett ZANU — Hazafias Front, Mugabe Pártja, húsz mandátumot a nemzeti felszabadító mozgalomban a ZANU- val szövetséges Zimbabwe Afrikai Népi Uunió —■ Hazafias Front, Joshua Nkomo pártja, mindössze három mandátumot pedig a fehértelepes rendszerrel lepaktált Abel Muzorewa püspöknek, a leszerepelt bábkormány volt elnökének pártja, az Egyesült Afrikai Nemzeti Tanács.

A napnál is világosabb, a nemzeti felszabadító erők győztek, őket támogatta a nép, mely hátat fordított a hivatalos támogatást élvező Muzorewáknak.

Önálló politikai fejlődés és füg^getlenség útjára lép egy sokat megpróbáltatott nép, mely végre saját államot alkothat. Afrikának ezt a térségét még 1514-ben a portugálok fedezték fel, 1870-ben már megjelentek it a hagyományos brit hódítók, akiket a matabelék földjének ásványkincsei roppant vonzottak. Mint mellékelt térképünk is bizonytíja, Zimbabwe földje ásványkincsekben igen gazdag. Sir Cecil Rhodes vezetésével 1889 és 1898 között be is fejeződött e föld gyarmatosítása. Az alkalmazott módszerek ismertek volt — ha kényszert kellett alkalmazni, ott volt a kegyetlen gyarmati katonaság, de az ajándékok is megtették hatásukat a megvesztegethető törzsfőnököknél. Az angolok a „Rule Britannia!“ (uralkodj, Britannia) jelszó jegyében rövid idő alatt berendezkedtek és vőrbefojtották a törzsi lázadásokat. 1927-ben már kényszermunkarendszert vezettek be.

A második világháborút követően az imperializmus gyarmati világrendszerének felbomlása Anglia dél-afrikai pozícióit is veszélyeztette. Nagy- Britannia mint klasszikus gyarmattartó évszázados tapasztalatait felhasználva ravaszkodással próbálta útját állni a történelmi fejlődésnek, kijátszani az elnyomott népek szabadságmozgalmát. Lehetőleg kevés vérrel, nem úgy, mint a végzetes kalandokba bocsátkozó franciák. A brit birodalom „Adentól keletre“ pozícióinak fo kozatos feladása után az afrikai brit gyarmatok felszabadulása is közelgett, miután Aranyport Ghana néven független állammá vált. Ezt megelőzően, London már 1963-ban nyélbe ütötte három gyarmatának — Észak- és Dél-Rhodeslának, valamint Nyasz-OLAJFÜRÖTORNYOK — AMERIKAI FORMATERVEZÉSSEL

— Nos uraim, abból kiindulva, hogy a Egyesült Államok globális felelősséget visel a világ sorsáért, e térségben is új körvonalakat kell kapniuk az olajfúrótornyoknak ...

(L. Cseprunov rajza)

Külpolitikai kommentárunk

Változások sodrásában

hatolódzásként, mint ahogy Afganisztánnal kapcsolatban is olyan híreket szivárogtattak ki, hogy a Fehér Ház fontolgatja a megegyezés lehetőségét a Szovjetunióval Afganisztán semlegesítése kérdésében. Ez arra vall, hogy már Washingtonban is sokan felismerték a Carter féle kardcsörtető beavatkozási és embargo-politika csődjét és szeretnék megtalálni a sima visszakozás útját — még az elnök álláspontjával ellentétben is —, ám a valamilyen kompromisszumot kikényszerítő kísérleteket kudarc éri.

A Teheránban már hónapok óta fogva tartott amerikai túszok kérdésében — jórészükkel szemben kémkedés és egyéb ellenséges cselekedet gyanúja és vádja vetődött fel — Baniszadr nagyon is világos álláspontot foglal el. Feltételei között szerepel a sah népellenes bűntetteit kivizsgáló nemzetközi jogászbizottság munkájának befejezése, s erről jelentés előterjesztése, továbbá a sah Iránból elorzott vagyonának lefoglalása és viszszaszolgáltatása az országnak, végül önbírálat az amerikai kormány részéről, hogy beavatkozott Irán belügyeibe és része volt a sah bűntetteinek elkövetésében.

A túszokat fogva tartó diákok azonban ennél radikálisabb állásponton vannak, követelik a volt uralkodó feltétlen kiadatását, s hangoztatják, csak Khomeini ajatollahnak engedelmeskednek. Sőt, úgy fest, hogy az utóbbi időben Khomeini még a diákok radikalizmusának is engedett, tehát olyan domináns szempont ez, amelyet a nagyhatalmú főpap is mérlegel. Szadegh Ghotbzadeh külügyminiszter radikálisabb álláspontot képvisel a túszkérdében, s most az a közös álláspontjuk, hogy a túszok kérdését különválasztják a sah ügyeinek kivizsgálásától s az előbbiben majd a most megválasztandó nemzetgyűlés hivatott dönteni valamikor áprilisban.

A választások kérdése egyébként újabb ellentéteket szított Iránban. A

»■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■i

papok tanácsa — egyebek között Báni* szadr elképzelésével ellentétben is —* a kétfordulós választási rendszer mellett döntött, szűk teret szabva Bani* szadr demokratizálási eikepzeiesW- nek. A választásokat egyébként elhalasztották, s éppen most kerül rajuk sor. Az említett okok miatt ellenségeskedés tört ki az egyes iszlám csoportok között; az egyes csoportok választási gyűlései véres tüntetésekké fajultak, s Baniszadr kénytelen volt erélyes biztonsági rendszabályokat alkalmazni, illetve kilátásba helyezni. Bonyolítja még a helyzetet a nemzetiségek önrendelkezésének, illetve autonómiának megoldatlansága, valamint az is, hogy a főpapok között nincs meg az egyetértés, Khomelninek több a bírálója, mint a múltban.

Technikai okokból elmaradt az iráni kormány átalakítása, illetve új kormány kinevezése. Baniszadr meg akarja várni a választások eredményeit, hogy ezeknek megfelelően állítsa majd össze kabinetjét. Lehet, hogy meglepetéseket tartogat. A függetlenek listáján például Mehdi Bazargan, volt kormányfő Is jelöltette magát és indul a választásokon.

Óvatos demokratizálás, elsősorban a gazdasági kérdések határozott megközelítése jellemzi Baniszadr politikáját, elhangzó nyilatkozatait, s látni kell, hogy bár Khomeini feltétlen híve, az ajatollah félelmetes vétójoga a jövőben is ott fog lebegni az államügyek, a törvényhozás fölött.

Baniszadr helyzetét ugyanakkor az is nehezíti, hogy szembe kell néznie az imperialista ügynökök beférkőzésének ugyancsak el nem múlt veszélyével. Ezért van most kilátásban a hadsereg újabb megtisztítása a nem szilárd elemektől, akikre a Nyugat esetleg építhetne.

Irán tekervényes úton, leselkedő veszedelmek között, de határozottan és magabiztosan elindult azon az úton, amelyet antiimperializmusnak neveznek. e-in—

sza-földhek unióját. Ez az államszövetség azonban 1964-ben felbomlott s két tagja — Észak-Rhodézia Zambia néven, Nyasszaföld pedig Malawi néven elnyerte függetlenségét. A brit politika a fegyveres szembenállás helyett a neokolonializmus módszereinek alkalmazását választotta a jövőre nézve. Dél-Rhodesiában azonban túl erősek voltak a fehértelepes kisebbség pozíciói, hallani sem akartak a londoni tervről, s Ian Smith vezetésével 1965-ben, jobboldali támadást intézve London politikája ellen, egyoldalúan kikiáltották a fehérek uralta Rhodesiai Köztársaságot. Még kegyetlenebb elnyomás nehezedett a bennszülöttekre. Nemzeti felszabadító mozgalmukkal már többször foglalkoztunk.

Д fehér terroruralom azonban csak másfél évtizedig tarthatta magát. Az erők polarizálódása, nemzetközi viszonylatban a szocialista közösség, a demokratikus és haladó közvélemény erősödő követelésére és szolidaritási mozgalmának erősödő követelésére és szolidaritási mozgalmának hatására az Egyesült Nemzetek Szervezete többször is kénytelen volt megvizsgálni 1960. évi dekolonizációs határozatának végrehajtását, s ennek mellőzése, sőt megtagadása miatt többször is elmarasztalni a salisburyi kormányt. Gazdasági szankciókat is életbe léptetett, de ezeket bizonyos brit gazdasági körök az észak-amerikai monopolista társaságokkal összejátszva megkerülték.

1977-ben annyira kiéleződött a helyzet Dél-Rhodesiában, hogy az ország már polgárháború szélén állott. Ekkor kezdődtek a tárgyalási mentőakciók. Ian Smith kormánya kénytelen volt belekapaszkodni az odahajított mentőkötélbe, bár folytatta a fehér lakosság terrorszervezeteinek fegyveres kiképzését. Amikor aztán felsült azzal a trükkel is, hogy az áruló Muzorewa püspök személyében tényleges hatalommal nem létező bábkormányt állítson cégérként a fajüldöző kormány élére, kénytelen volt visszatérni a múlthoz: újra elismerte London fennhatóságát, s tőle várta a megoldást. Az pedig álandó módosítások, ravasz cselfogások, de nemegyszer durva fegyveres beavatkozás után is a mostani választásokhoz vezetett.

Jellemezve a pillanatnyi helyzetet: a rhodesiai afrikaiak győztek, s megtehetik az első lépést a még bizonytalan rendezés felé. Margaret Thatcher konzervatív kormánya az utolsó percig hangoztatta, hogy nem a választások eredménye alapján ad megbízást az új kormányfőnek, ám mégis a realitás tiszteletben tartására kényszerült.

Másrészt, az a tény, hogy Mugabe pártja különlistán indult, bizonyos vonatkozásban gyengítette a hazafias erőket. Viszont látnunk kell a múlt örökségeként azt az erősen ható tényt, hogy Zimbabwe törzsi' szempontból igen megosztott. Mugabe pártja, a ZANU—HF a néger lakosság négyötödét alkotó shona törzsbelieket képviseli, vele szemben ZAPU Joshua Nkomo pártja a nbele törzsbeliek pártja. London a Hazafias Frontot alkotó mindkét pártot marxistának tekinti, s a fehér telepesekkel együtt most törzsi viszály szítására fog törekedni.

Mugabe kormány■ ".^programját körvonalazva óvatosságai. ra, mértékletességre intette párthíveit. A megbékülést hirdeti, de a zimbabwei nép érdekeinek megfelelően. Az idegen kézben levő bánya* ipar és mezőgazdaság államosítása egyelőre nem jön tekintetbe, de a további fejlődés útján, ha csak a külső vesztes erők nem fogják zavarni — Zimbabwe népe el fog jutni odáig, hogy hazája minden kincsével? ura lehessen, teljesen élvezhesse a szabadságot és függetlenségét.

LÖRINCZ LÄSZLÖ