Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-08 / 10. szám

1980. március 8. SZABAD FÖLDMŰVES 13 /WWWWWWS^WWWWS/V4>VW4<V4/\/WW>/WV\^^WWW^W\A/WWWVV A kukorica­­termesztés problémái A kukoricát a legtöbb helyen vetésváltásban termesztik. Ennek helyenként határt szab, hogy a talajok triazin hatóanyaggal telí­tettek. Mi hát a megoldás? Lehet-e a triazinszármazékokat helyettesí­teni, vagy ügy alkalmazni, hogy a gyomokat kellően irtsa, ugyanak­kor a kukorica után más növényt is lehessen termeszteni? JÖ „GYOMIRTÓ“ A BÜZA IS Az újszászi Szabadság Termelő­szövetkezetben (MNK] a szakmai kérdésekről Bajnai László elnök­­helyettes az alábbiakban nyilatko­zott: —; Mi tulajdonképpen kedvező helyzetben vagyunk. Jelentős terü­leten foglalkozunk a gazdasági növények vetőmagtermesztésével, így elegendő mennyiségben meg­kaptuk a gyomirtáshoz szükséges jó minőségű vegyszereket. Egyet viszont le kell szögezni, az ismert és forgalmazott kukoricaherbici­­dek a gyomnövényeknek csak meghatározott körét irtják. Ezért a kellő védelem csak a helyes tábla­kiválasztással, talajműveléssel, az elővetemény okszerű gyomirtásá­val érhető el. — Ogy tervezzük a „vegyszer­forgót“, hogy a muharfélékkel fertőzöttebb területekre adunk tri­­zin hatóanyagú vegyszereket, de kisebb dózisban. Ugyanakkor eze­ken a területen két-három éves forgóban termesztjük a kukori­cát. Csak ott váltjuk évenként a növényeket, ahol a talajban nem található káros mennyiségben triazin hatóanyag. Kukorica után mindig búzát vetünk, mivel sűrű állományával jól irtja a gyomokat. Elnyomja például a kakasiábfű egyes, a vegyszerre rezisztens faj­táit, a csillagpázsttot és a vadkö-' lest. ф A kukorica kuitivátorozása sok vitára adott már okot a szak­emberek körében. A legtöbben úgy. vélekednek, hogy a müvelőeszközt nem szabad beengedni a kukorica­­sorok közé. — Mi nem fogadjuk el ezt az álláspontot, mindaddig járatjuk a kultlvátort, ameddig a növényállo­mány engedi. Ezt még akkor is tesszük, ha nem gyomos a terüle­tünk, mivel a kukorica szereti a levegős talajt. A vegyszerrel való takarékosság is erre késztet ben­nünket. A felülkezelést szükség­szerűen végezzük. Azt viszont tud­ni kell, hogy a vegyszeres keze­léssel nem lehet helyrehozni az agrotechnikai hibákat! INDIKÄTORNÔVÉNY A FEHÉRMUSTÄR A jászjákóhalmi Béke Termelő­­szövetkezetben — ahol szintén szeretnék megszüntetni a kukorica monokultúrás termesztését — a talajok magas triazintartalma miatt ezt csak részben tudják megvalósítani. A gondokról Sza­­bari István elnök és Koós László főágazatvezető-helyettes az aláb­biakban tájékoztat: — Mint a KITE taggazdasága, kétszáz hektár kukoricára kap­tunk Endrikán vegyszert. Kétszáz­ötven hektárra viszont még nem tudtuk milyen vegyszert szerezhe­tünk be. Nagyon szeretnénk „ki­váltani“ a triazinos területeinket. A korábban nagy adagú triazin­­tartalmú gyomirtószerekkel kezelt területekről talajmintát veszünk és ebbe a mintába egy indikátor nö­vényt, fehérmustárt vetünk. Ez ki­mutatja a triazin mennyiséget. Ha kedvező eredményt kapunk, utána napraforgót vagy cukorrépát ve­tünk. Tudni kell, hogy a tenyész­­idő alatt 0,7—1,4 kilogramm tria­zin hatóanyag bomlik le hektáron­ként, az időjárástól függően. Van­nak olyan tábláink, ahol a triazin­­szint hektáronként eléri a 3—5 kilogrammot. Itt kénytelenek va­gyunk továbbra is kukoricát vetni. Ahol kisebb a dózis, oda is kuko­ricát teszünk, de ezeken a terüle­teken már az új vegyszerrel kezel­jük a növényt. így búzát vagy esetleg más növényt vethetünk a kukorica után. Azokon a területe­ken, amelyeken kukoricát termesz­tünk ugyan, de alacsony a triazin­­szint Rabixent használunk kombi­nációban. Kombinációban alkal­mazzuk a Hungazint, a Rapid 41 FW-t. Az egyszerű gyomokat, ami­vel mintegy kétszázötven hektáros területünk erősen fertőzött, jól irtja az Igrán Is, ami kombiná­cióban biztos védelmet nyújt a tenyészidőszak alatt. EGY TENYÉSZIDÖ ALATT LEBOMLIK A jászapáti Velemi Endre Terme­lőszövetkezetben Bordás Imre szakirányitó és Járvás Miklós nö­vényvédelmi ágazatvezető az aláb­bi gondolatokat fejtette ki: — Nálunk sajnos négyszázötven hektár van „betáplálva“ triazin­­származékokkal. Valamikor ugyan­is azt tartottuk, hogy a búza elbír hektáronként egy kilogramm tria­zin hatóanyagot. Ez meg is lát­szott a terméseredményeinken! Ezt a négyszázötven hektárt sze­retnénk felszabadítani, erre meg is kaptuk az Endrikánt. Kukoricát viszont ezerhatszáz hektáron ter­mesztünk, így a többi vetés vegy­szeres gyomirtására Hungazint, Ra­­pidot, Buvínolt és Ravixent hasz­nálunk. Ezek a szerek tíz-tizenöt százalék triazint tartalmaznak, ami egy tenyészidőszak alatt lebomlik. E szereket a kukoricavetés és a talaj sima hengerrel történő lezá­rása után juttatjuk ki. Erre nem­csak a nedvesség megőrzése miatt van szükség, hanem azért is, mert csak így lehet egyenletesen kijut­tatni a szert a talaj felszínére. A kukoricatermesztés agrotech­nikáját nagy vonalakban minden üzem jól ismeri, ma azonban már az apróbb finomításokon is múlik a siker. Nem mindegy például, hogy a vetés után milyen irányban permetezzük a táblákat. A tapo­­sási kár elkerülése érdekében a vetésre merőlegesen kell kijuttatni a vegyszert. Menetközben a szóró­fejeket is állandóan ellenőrizzük. Korábban előfordult, hogy nem vettük észre a dugulást és felül­­kezeléssel kellett gyommentessé tenni a kukoricatáblát. Ez jelentős többletköltséggel járt. (M. M.) Ipari módszerekkel A közelmúltban Moldáviában Golcov össz-szövetségi mezőgazdasági minisz­terhelyettes vezetésével, össz-szövetsé­­gi kukoricatermesztési tanácskozást tartottak. A tanácskozáson megállapították, hogy 1979-ben a Szovjetunióban 16U ezer hektár területen termelték a ku­koricát iparszerű módszerekkel. Ezen módszerek elterjesztéséhez jelentős mértékben járult hozzá a Moldáviai SZSZK, amely e technológiát elsőként honosította meg. Az elmúlt évben a köztársaságban százezer hektáron al­kalmazták az iparszerű termesztés módszereit és hektáronként öt tonna szemes kukoricát takarítottak be. A központi szervek célul tűzték ki, hogy 1980-ban az iparszerűen ter­mesztett kukorica vetésterületét egy­millió hektárra növelik. Az Ukrán Szocialista Köztársaságban például 1980-ban a 380 ezer hektár területen átlagosan 5,8 tonna kukorica terme­lését tervezik hektáronként. Az értekezleten megállapították, hogy a kukorica átlagtermése a X. öt­éves tervidőszak utóbbi négy évében a megelőző ötéves terv átlagához vi­szonyítva évente 943 tonnával nőtt. Országosan 3,23 tonna a kukorica át­lagtermése. A termésátlag gyors növe­lése érdekében intézkedéseket tesznek az anyagi-műszaki ellátottság javítá­sára, és a vetőmagtermesztés fejlesz­tésére, valamint a szakember- és szakmunkásképzés fejlesztésére. Az értekezleten részletesen elemez­ték a Csadür—Lunga-i járás kukori­catermesztési tapasztalatait. Az élen­járó módszerek elterjesztése érdeké­ben már az elmúlt évben rendkívül nagy szervező munkát fejtettek ki. Ennek eredményeként Ukrajnában például már 2700 munkacsoportot és 212 gazdaságközi egységet hoztak létre. Az értekezlet anyagából megállapít­ható, hogy a tervezett fejlesztést a szovjet mezőgazdaság irányítói hazai gépek, eszközök, és anyagok felhasz­nálásával akarják megvalósítani. Prob­lémát jelent, hogy nem rendelkeznek elegendő, nagy terméshozamú korai hibridvetőmaggal, amelyre egyes uk­rajnai területeknek és a Volga-vidék­­nek lenne szüksége. A kukoricatermesztés fejlesztése ér­dekében egyéb intézkedéseket is el­határoztak. Többek között megállapí­tották: változtatni kell azon, hogy jelenleg tizenegyezer gazdaságban termelnek kukoricát viszonylag kis területen (100 hektár, vagy ennél va­lamivel több). Ezért szükséges a ku­korica vetésterületeinek növelése a gazdaságokban is. (Sz. Zs.) Újítók a Šumavában Az újítások és a tematikus felada­tok szintén a műszaki haladás szer­ves részét képezik. Jelentőségük min­denekelőtt a termelés racionalizálá­sában domborodik ki. Úgyszólván kényszerűségből kelnek életre és sok esetben megmentik a helyzetet, eny­hítenek az áldatlan állapotokon, se­gítik a termelés hatékonyságának a növelését. A Sumaval Állami Gazdaság Český Krumlov-i szakágazati igazgatóságához tartozó üzemekben a múlt év folya­mán több mint 2 millió 900 ezer ko­rona társadalmi hasznot hozó újítást és tematikus feladatot valósítottak meg. Bevezetésre került 118 újítási javaslat és negyvenegy tematikus fel­adat. A dolgozók tizenhárom olyan újításra nyújtottak be javaslatot a vállalathoz, amelyek országos méret­ben is figyelemreméltók és bevezet­hetők. Az újítások és a tematikus felada­tok szerzői összesen 148 ezer 503 ko­rona jutalmat kaptak. A legeredmé­nyesebb újítók között tartják számon R. Pribylt, a kaplicel Agroszolgáltató üzem dolgozóját, akinek az újításával 119 ezer 604 korona társadalmi ha­szon keletkezett. A Nové Hrady-i üzemből pedig J. Dvofákot, akinek az újításával 95 ezer 648; majd a malon­­tyi üzemből F. Vaništ és F. Bauer­neplt, akiknek az újításával 79 ezer 734 korona értékű haszon keletkezett. Így sorolhatnánk a többieket is. Tény azonban, hogy az állami gaz­daságnak nem minden üzemében gon­doskodtak az újítási javaslatok rugal­mas megvalósításáról. Amíg például a kaplicei Agroszolgáltató Üzem kere­tében egy dolgozó átlagában 610, a gépesítő üzemben 576, a malontyi üzemben 435, addig a Vyšší Brod-iban csak tizenhat korona értékű újítás került megvalósításra. A vállalat üzemeinek vezetőit arra ösztönözték, hogy törekedjenek az újítási javaslatok és a tematikus fel­adatok rugalmasabb megvalósítására, mert ezek nagy segítséget nyújtanak a termelés komplex szocialista racio­nalizálásában, a tervek sikeres telje­sítésében. err-Zn—! A termőföld optimális kihasználására törekednek Növénytermesztésünk dinamikus fej­lesztése a hatodik ötéves tervidőszak utolsó évében is fontos követelménye a piacok bőséges ellátásának, s ugyan­úgy az állatok takarmányszükséglete kielégítésének. A növénytermesztés dolgozóinak sikeres munkájától függ az erőtakarmányok szükségletének hazai termelésből való fedezése, s a külföldi behozatal csökkentése. Szlo­vákiában ebben az évben is kiemelt feladatnak számit a gabonafélék hek­tárhozamának a növelése. A hatodik ötéves tervidőszak négy évének termelési átlagához viszonyít­va ebben az esztendőben a népgazda­sági. terv 8,3 százalékos növekedést irányoz elő a gabonatermesztésben. Ez azt jelenti, hogy szlovákiai méret­ben 4,3 tonna termésátlagot kell elér­ni hektáronként. A vetésszerkezetben számolnunk kell a tavaszi árpa terü­letének arányos növekedésével, de az­zal is, hogy a cukorrépa, a burgo­nya, a zöldség, a takarmány- és az étkezési hüvelyesek, továbbá a takar­mánynövények termesztésében is ked­vező fordulatot kell elérni. A népgazdasági tervben hangsúlyt kapott a tömegtakarmányok termelé­sének a fellendítése. A múlt négy év átlagához viszonyítva — szénában számítva — ebben az évben a terme­lést 18,3 százalékkal kell növelni. A terv ugyanakkor — a múlt év való­ságához képest — az állattenyésztés hatékonyságának, illetve termelésének 1,2 százalékos növekedésével számol. Arra kell tehát törekednünk, hogy a szarvasmarha-tenyésztésben a terimés takarmányok képezzék a táplálék zö­mét, s ugyanakkor ebben az ágazat­ban figyelemre méltó megtakarítást érjünk el erőtakarmányokból. A napokban N é m e t h János ag­rármérnökkel, a Dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) Jmi főagronómusával a növénytermesztők feladatairól és a vetésszerkezet alakulásáról beszélget­tünk. — Hangsúlyoznom kell, hogy járá­sunk vetésszerkezete — jegyezte meg a főagronómus — az állami tervnek kerületi lebontása kapcsán részünkre adott. A kerületi mezőgazdasági igaz­gatóságtól kapott irányszámok meg­határozzák feladatainkat, s ezeket a gazdaságokra bontottuk le. így sze­mes terményeket — beleértve az őszi kalászosokat, továbbá a tavaszi gabo­naféléket — a szántóterületnek 61 százalékán termeljük, s ennék hatvan százaléka a kukoricával együtt tava­szi vetés. A tavaszi árpa választéká­ban kilencven százalék erejéig a Spartan és a Trumph, kisebb terüle­ten pedig a Korái és a Safir fajta do­minál. Mindent megteszünk azért, hogy elérjük árpából a 4,9 tonnás hektárhozamot. Kukoricát több mint 18 ezer 600 hektáron termelünk s ar­ra törekszünk, hogy járási átlagban 6,5 tonnás hektárhozamot érjünk el. Ehhez azonban jó minőségű, biológiai anyagra van szükségünk. Járási mé­retben nagyüzemi fajtakísérletekben állapítjuk meg egy-egy szemes ter­mény biológiai értékét. Két helyen árpa, három helyen búza, két helyen pedig kukorica fajtakísérletet folyta­tunk és ezeket a területeket szemmel tartjuk. Ugyanakkor több gazdasá­gunk saját kisparcellás fajtakísérlete is azt a célt szolgálja, hogy egy-egy körzetben a lehető legjobb termés­átlagot érjék el. Ezzel magyarázható, hogy a gabonafélék hektárhozama kedvező évjáratokban eléri járásunk­ban a maximumot. ■ Mit tesznek a növénytermesztők azért, hogy az igényeket jó minőségű tömegtakarmányokkal elégítsék ki, fő­leg lucernával, s ezáltal az állatok hasznossága szüntelenül javuljon. — Ebben az évben a szántóterület­nek 24,7 százalékán takarmánynövé­nyeket termelünk. Ennek mintegy hatvan százaléka évelő takarmány. Az állami terv azonban más növények­nek, mint például cukorrépának, zöld­ségnek, takarmány- és étkezési hüve­lyeseknek s egyebeknek a termelésé­vel is számol. Ezek szintén tekinté­lyes területet foglalnak el vetésszer­kezetünkben. Ez azt jelenti, hogy a szántóföldi tömegtakarmányok —• vagyis a lucerna — termésátlaga már­­már elérte az optimumot, s ezen a téren nem nagy tartalékokkal rendel­kezünk, hiszen szénában számítva lu­cernából a múlt évben is kilenc ton­nás terméshozamot értünk el. Ugyan­akkor a silókukorica harmincnyolc tonnás hektárhozamot adott, méghoz­zá szélsőséges évben. Ez azt jelenti, hogy kedvezőbb feltételekben a siló­­kukorica termesztésében és a mellék­­termékek ésszerű hasznosításában még vannak némi tartalékaink. Tény persze az is, hogy helyenként a talaj­művelésben is vannak feltárást sür­gető tartalékok. Járásunkban azonban ilyen eset kevés akad. ■ Gondoskodnak a talajok táp­anyagpótlásáról? — Természetesen. A szántóterület negyed részét évente szerves trágyá­val — főleg istállótrágyával — gaz­dagítjuk, s ugyanakkor hektáronként 320 kiló NPK hatóanyagnak megfelelő műtrágyát dolgozunk a földek hek­tárjára. Ezzel a lehető legjobb ter­mésátlag elérését szorgalmazzuk. Já­rásunk mezőgazdasági üzemeinek többségében a tudományosan megala­pozott módszerek alapján gazdálkod­nak. Gondoskodnak a termőtalajok ésszerű kihasználásáról, aminek a gyakorlatban nagy haszna van. Valóban így igaz. A dunaszerdahe­lyi járás szorgalmas mezőgazdasági dolgozói az SZLKP járási bizottságá­nak és a jmi vezetőinek irányításával már eddig is szép sikereket értek el, nagy szolgálatot tettek társadalmunk­nak. Jelentősen hozzájárultak például az országos méretű gabonatermesztési program sikerre viteléhez, de más vonatkozásban is úttörő szerepet töl­tenek be Szlovákia mezőgazdaságának fejlesztésében. Ebben az évben is mindent megtesznek azért, hogy a tervben meghatározott feladatokat példásan teljesítsék. Hoksza István Ésszerűen „Az éjszaka nyugtalanul aludtam“ — mondta Nagy Ernő a vásárvámosi (Trhové Mýto) szövetkezet kertészeti csoportjának vezetője, aki a nyárasdt (Topol'níky) gazdaságban látja el a teendőket. „Nyugodtan pihenhetsz, gondoskodok én mindenről“ — jegyezte meg álmosan az éjjeliőr. A csoportvezető bepillantott egy-egy üvegházba, majd a fóliasátrakba is bement. Nem észlelt semmi rendellenességet, ezért nyugodtan visszasie­tett a kis irodába. Közben az asszonyok is gyülekeztek. Átöltöztek, majd várták az „utasítást“. „Mindenki folytatja a tegnap megkezdett munkát, persze délután meg kell öntözni a karalábé egész területét.“ Az asszonyok a munkaszakaszokra siettek. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban ez a szövetkezet haszno­sítja legjobban a rendelkezésére álló hetvennégy C-fokos termálvizet. Az üvegházakban százezer karalábé, a fóliasátrakban pedig több mint kilencvenezer saláta szépen fejlődik. Ez még csak a kezdet. Már a papri­­kapalántával is dolgoznak. Az üvegházak 1,2 hektárnyi területet, a fólia­sátrak pedig nyolcvan árat foglalnak el. Akad elég munka itt... Két üvegházban szinte egész évben szegfű virágzik. Szedését úgy irá­nyítják, hogy egy szál se vesszen kárba, mert minden szál hat-nyolc ko­rona veszteséggel járna. Évente félmillió szál szegfűt szállítanak a virág­boltokba, az ország különböző tájaira. Nagy előnyt jelentenek a szövetkezetnek az üvegházak és a fóliasátrak, mert már februárban friss karalábét és salátát adhatnak a közellátásnak. Figyelmet érdemel persze az is, hogy a termálvíz kihasználásával egy év átlagában kétezer-kétezerötszáz tonna fűtőolajat takarítanak meg társadal­munknak! Krajcsovics Ferdinánd

Next

/
Thumbnails
Contents