Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-08 / 10. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. március 8. ♦ MÉHÉSZÉT ♦ MÉHÉSZÉT +• MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET + Méhek a növények beporzásában A CSKP KB 13. és 14. plénumát kö­vetően a mezőgazdasági üzemekben keresik a tartalékok feltárásának le­hetőségeit. A termelés fellendítése azonban több tényezőnek az együttes függvénye. Nagy tartalékut rejt magában a gyümölcsösök, a repce, a hüvelyesek, a napraforgó, valamint az évelő ta­karmányok magtermesztő területeinek méhekkel való beporzása, megtermé­kenyítése. Ez azért is időszerű, mert a vegyszerek nagyarányú elterjedése folytán lényegesen csökkent a bepor­zást végző, szabadban élő rovarok száma. A tudósok megállapították, hogy a növények túlnyomó többségének a termése a beporzás minőségének szo­ros függvénye, s ebben a méhek jó szolgálatot tehetnek mezőgazdasá­gunknak. Nagy előnnyel jár az is, hogy a növényi kultúrák méhekkel való beporzását tervszerűen végezhet­jük. A gyümölcsösökben elhelyezett kap­tárait egy-egy dolgozó méhe naponta legalább tízszer kirepül a virágokra, s minden alkalommal legalább het­ven virágra száll rá.. Ha tehát egy családnak tízezer kirepülő méhe van, akkor ezek naponta hétmillió virágot látogatnak meg és meg is terméke­nyítik azokat. Ennek kapcsán egy hektárnyi gyümölcsösre négy-öt jól fejlett méhcsaládot tanácsos kihelyez­ni, persze nem egymás mellé, hanem arányosan elosztva, mert hűvösebb időben a méhek ötven-száz méternél távolabbra nem repülnek. Mezőgazdasági üzemeink ebben az évben mintegy húszezer hektáron ter­melik az olajrepcét. Szükséges tehát, hogy a méhcsaládok okszerű elhelye­zésével elősegítsük a magtermés nö­vekedését. Ha tehát hektáronként há­rom-négy méhcsaládot helyezünk ki, akkor a hektárhozam legalább két­száz kilóval javulhat. Az említett te­rület viszonylatában tehát a termés­többlet négyezer tonna, illetve tizen­hét millió korona értékű. Hasonló kedvező eredmény érhető el a napraforgó magból is a méhek közreműködésével. Ebben az évben a napraforgót Szlovákiában tizenhat­­ezer hektáron termeljük és ha jól elhelyezzük a méheket, akkor a hek­tárhozamot itt is kétszáz kilóval nö­velhetjük. Így a többlettermés 3200 tonna, illetve huszonnégy millió koro­na értékű lesz. Ez ösztönözhetné a mezőgazdasági üzemeket arra, hogy szerződést kössenek a méhészekkel a növények beporzására, Figyelmet érdemlő többlettermés és bevétel érhető el aprómagvakból is a méhek közreműködésével, amennyi­ben hektáronként hat-nyolc méhcsa­ládot helyeznek ki egyenletes elosz­tásban. Ebben az évben mintegy ti zenháromezer hektáron termelnek lu cérnát magnyerésre, s ha a méhe! segítségével csak ötven kilóval töbl magot érnek el hektáronként, a több lettermés nem kevesebb mint hatszáz ötven tonna lehet. Mint tudjuk a lu cernamagért nagyon jó árat fizetnek Ugyanilyen haszonnal termeszthető í hercmag is. Ebben az évben a mag termő terület kilencezer hektár lesz s amennyiben hasonló elosztásban he lyezzük ki a méhcsaládokat, mint r lucerna esetében, akkor hektáronkénl száz-háromszáz kiló magtöbbletel gyűjthetünk be. A méhek beporzó tevékenységének az értékelésével a múltban főleg kül földi tapasztalatokat publikáltunk. Ma azonban hazánkban is vannak e téren figyelemreméltó sikerek. Ebben a te kintetben említést érdemel a Bratisla va-vidéke, a dunaszerdahelyi (Dunaj­ská Streda), a kassai (Košice), a topoľčanyi, a trnavai és más járások eredménye. Szlovákiában a múlt évben a rima­szombati (Rimavská Sobota) járás volt a legjobb a növények méhekkel való beporzásában. Figyelmet érdem­lő hozamot értek el repcéből, napra­forgóból és heremagból. Ebben nagy érdeme van a jmi főmérnökének, Asz­talos László elvtársnak, a szenvedé­lyes méhésznek is. A méhészeti kutatást hazánkban és külföldön már jó ideje élénken fog­lalkoztatja a méhek beporzó munká­ja. A Liptovské Hrádok-i Méhészeti Kutatóintézetben legutóbb megállapí­tották, hogy a magherének foszforral, káliummal és bórral való trágyázása után lényegesen javult a virágok nek­tárhozama és a magtermés. Azt is megállapították, hogy a maghere és más magra termesztett növények nek­tártermését nagymértékben befolyá­solják a nyomelemek. A kísérleti par­cellák szemtermése a méhek megpor­­zó munkája eredményeként harminc­hat százalékkal volt jobb, mint a kontroll csoporthoz tartozó parcel­láké. Az utóbbi években több növényfaj­tánál próbálják а Си, а Со, a Mo és а В nyomelemek kombinációját. Az eredmények biztatóak. Ez a kombiná­ció nagymértékben befolyásolja a maghozó növények nektártermését, és a méhek iránti vonzalom kapcsán a magtermés növekedését is. A növények vegyszeres kezelésével a méhészkedés eléggé kockázatos. Ez­zel magyarázható, hogy többen nem szívesen szállítják méhcsaládjaikat a növényi kultúrák közelébe. Amikor a múlt évben a méhállomány csökkené­sének az okait vizsgáltuk, (14 545 család csökkenés) azt állapítottuk meg, hogy ennek fő okozója a növé­nyek vegyszeres kezelése, az elégte­len mézhozam, no meg a tagság ki­öregedése. Az állomány csökkenésé­pek további okozója, hogy nem sze­rezhetők be az igényeket teljesen ki­elégítő méhészeti kellékek, és nem eléggé kifizetődő a méhészkedés. Azért említettem ezeket, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetői a nö­vények vegyszeres kezelésekor tekin­tettel legyenek a méhészek érdekeire is, hiszen a mezőgazdaságnak több haszna származik a növények méhek­kel való beporzásából, mint a méhé­szeknek a nektárgyűjtésből. Köztudomású, hogy a mezőgazda­sági-élelmezésügyi tárca törvényerejű hirdetményt adott ki (35/78 Zb) a méhek, a halak, a mezei vadak vé­delmére. A hirdetmény közérthetően körvonalazza a növények kezelésének minden feltételét s ezeknek a betar­tása nem tetszés szerinti, hanem kö­telező. Fontos tehát, hogy a mezőgazdasági üzemek és a méhészek között jó kap­csolat alakuljon s ez a növények be­porzására vonatkozó szerződéskötés­sel, mind a két fél érdekeinek figye­lembe vételével érdemben megold­ható. JURA] FERENClK mérnök A repce és a méhek IP Tehergépkocsira szerelt vándorlásra alkalmas méhészet. Mit kell tudni a méhszűrásról? Mit kell megtanulni? A kaptárakat úgy kell állítani, hogy emberek, illet­ve háziállatok előttük ne közleked­hessenek. Ha szükséges a kaptárak előtti munka, akkor nem szabad siet­ni, vagy futni. A mozgás legyen ki­mért, nyugodt. A méhek szapora re­pülése alatt nem tanácsos tíz méter­nél közelebb kerti munkát végezni. Kapálni, sarlózni, vagy kaszálni, még nagyobb távolságban is csak akkor szabad, ha nem repülnek. Ha előttük kell kapálni, vagy kaszálni, tanácsos a kijárókat elzárni. Ellenkező eset­ben, a legrosszabb időben is kitódul­nak. A fejfedő nélküli hosszú hajúak számolhatnak vele, hogy a véletlenül fejüknek repülő méhek a hajukba ga­­bajodnak. A hajból a méh nem tud kijutni, és idegessé válik, később pe­dig nem is akar kijutni onnan. A szúrás valószínű. A sapka (kalap) ne legyen bolyhos, vagy sötét anyagból. Bolyhos vagy tapadós bársony anya­gok ingerük a méheket. A sötét színt jobban támadják. A méhcsaládok kezeléséhez jól föl kell Készülni. Azzal senki sem lett jobb méhész, ha arcvédő nélkül dol­gozott. Azt hiszem, hogy a legedzet­tebb méhészt is idegesíti, ha a sze­mének vagy az orrának repülnek a méhek. A méhész maradjon nyugodt. Az idegeskedés a méhekre is átter­jed. Legjobb a szaküzletben vásárolt fá­tyolos, könnyű méhészkalap. Az utób­bi időben a fátyol világos színű, azon­ban az arc előtti rész fekete. A sötét színek ingerük a méheket, de legjob ban keresztüllátni a fekete fátyolon lehet. A kombináció mindkét követel­ménynek ésszerű megoldása. A mé­hészálarc is megfelelő. Öltözzünk az időjárásnak megfele­lően. Tanácsos világos, sima anyagból készült munkaköpenyt ölteni. Nagy melegben inget sem kell alája venni. Ha csak ingben dolgozunk, az ne le­gyen bolyhos anyagból. Gondolok itt a flanellra, és a gyapjas anyagokra. A méheket igen feldühítí, ha testük szőrzete az anyagokhoz súrlódlk. Nyugodtak lehetünk, hogy a vásznat, puplint és hasonló anyagokat, addig míg nincsenek különösen földühítve, nem szúrják keresztül. A felső öltö­zet ujját kapcsoljuk, vagy kössük be. Ha véletlenül mégis sikerül a mé­hecskének alábújnia, az sem nagy szerencsétlenség. Ha a kéz szabadon hagyott részét nem szúrta meg, az ujj alatt már nem támad, nem szúr. Ha­csak nem szorítjuk a testünkhöz. Még a kezdő is észrevehette, ha a méh valami okból nem repülhet, ak­kor mászik. Mindig fölfelé. Például a fűszálon, a kaptár falán, vagy a ru­házaton. Ha még nem jutott a ruha alatt a vállon túl, nyugodtan ki kell bontani a ruha ujját, a kart merőle­gesen föl kell emelni. A bandukoló méhecske azonnal irányt változtat. Most már nem a váll, hanem a föl­emelt kézfej felé iparkodik. Pár pil­lanat múlva ki talál és boldogan el­repül. Ha már a vállon túl jutott, ki kell az inget elől bontani, ott kell kiengedni. A nadrág vászon, vagy hasonló anyagból legyen. Sokan ajánlják a szárát leszorítani. Fölösleges. Még a felbőszített támadó méhek sem ipar­kodnak alulról a védtelen testhez jutni. Ha a nagy sár miatt kénytelenek vagyunk széles szárú gumicsizmát húzni, a nadrág szárát húzzuk a csiz­ma szárára azért, hogy a lepottyanó méh ne hulljon a csizmába. Biztos megszúrná a boka környékét. Csak a méhszúrás iránt nagyon ér­zékeny méhészek használjanak kesz­tyűt. Nem árt azonban, ha az edzett méhész felszerelésében is található kesztyű. Előfordulhat, hogy nagyon felbőszült családok között kell felbo­rult kaptárt szűk helyre állítani. Eset­leg nem méhész segítségét igénybe venni. Olyankor jól jön a kesztyű. Rendes körülmények között a kesztyű használata nehezíti a munkát. Ügyet­lenné és bizonytalanná teszi a fogást. Milyen anyagból legyen a kesztyű? A szakirodalom gyakran ajánlja a bőrt és a gumit is. A gumiban kelle­metlenül izzad a kéz. A méh fullánk­ja a bőrön nem hatol át, de belefú­ródik és a méh testéből kiszakad. Nem csak a fullánkját vesztett méhek keserves zümmögése, de a méhméreg fanyar szaga is nagyon izgatólag hat a többire, tgy nem csak a kesztyűbe szakadt fullánkok száma gyarapodik, hanem a méhek támadókészsége is. Az ilyen kesztyű több használat után bűzlik a sok méregtől. Elég az ilyen kesztyűket a lezárt kaptár fedelére tenni, rövid időn belül nagyszámú méh fogja támadni és szürkülni. U- gyanakkor talán egy darabig a kap­tár mellett állókat figyelmen kívül hagyják. Ha viszont a kesztyű oly ke­mény bőrből készül, hogy a fullánk nem hatolhat be, merevsége miatt szinte használhatatlan. Legjobb a puha, sűrűszövésű (ballon) anyagból készült kesztyű. A fogás érzékenysé­gét legkevésbé tompítja, a fullánk nem hatol bele és eléggé levegős. Veress Ervin Az olajrepcét fenntartás nélkül a legfontosabb kultúrnövényeink egyi­kének tekinthetjük. Ezt mindennél jobban igazolja az is, hogy a világ­­viszonylatban évente hét-nyolc millió hektáron termesztik a repcét, és az átlagos évi magtermése négy-öt millió tonna. A legnagyobb repcetermelő or­szágok: Kanada, Japán, India, stb. Európában Franciaországban, Len­gyelországban, az NDK-ban, hazánk­ban és Svédországban termesztik a legtöbb repcét, azonban jelentős az az eredmény is, amit a finn, a nyu­gatnémet, a dán, az osztrák, a román, a bolgár, a jugoszláv és a magyar mezőgazdászok elértek. \ Tudjuk, hogy a repcét évszázadok óta magjának olajtartalmáért ter­mesztik. A repceolajat a múltban el­sősorban világításra (mécsesek) hasz­nálták, míg ma az élelmiszeripar egyik fontos terméke, nem beszélve arról, hogy a finomabb gépekbe, re­pülőgépek motorjába is repceolajai használnak. Hazánkban már jó hagyománya van a repcetermesztésnek. Ezt az is bizo­nyítja, hogy Prágában már 1936-ban — Európában elsőként — olajkészítő céhet alakítottak. Ez a céh többek kö­zött a repceolaj felvásárlásával és árusításával foglalkozott. Az 1800-as években Csehországban egy Horský nevezetű mezőgazdász, Szlovákiában pedig Juraj Fándly volt a rejiceter­­mesztés legnagyobb propagátora, és 1808-bari hazánkban 22 433 hektáron termesztettek repcét, ugyaniakkor 1935-ben Csehországban és a morva területen 4000, Szlovákiában pedig csak 2200 hektár repce termett. Ennyit a múltból és most beszél­jünk a legfrissebb adatokról, mely szerint Szlovákiában a nyolcvanas évenben 90—100 ezer hektáron kell repcét termelni. „ Ehfyez még talán annyit, hogy az őszi repcék közül ná­lunk Dubljanszka és a svéd Svalöf­­ský Matador fajták termesztése a leg­gazdaságosabb, mert az egyiknek az olajtartalma 52,5, a másiké pedig 47,3 százalék. A repce olajtartalma persze nem csak a mezőgazdászokat érdekli, hiszen ma már tudjuk: ha több az olaj, jobb a növény nektártermése is. Ismert, hogy a repce önmegporzó növény, ám az is bizonyított, hogy a méhek segítsége a beporzásban jelen­tős, hiszen segítségükkel húsz-huszon­öt százalékkal nagyobb hektárhoza­mot lehet elérni. Ez pedig azt is je­lenti, hogy a repcét a főhordású, mé­zelő növények közé sorolhatjuk. Magam átlagosan ötven méhcsalád­dal húsz éve vándorolok repcére. A második világháború utáni évekről — amikor öt-tíz, esetleg húsz hektáros repcetáblák voltak — azt mondhatom, hogy a repcevlrág a méhek számára kevés segítséget (serkentést) nyúj­tott. Ezen a téren jelentős változás történt, mikor a nagyüzemi gazdasá­gokban száz-kétszáz hektáros táblá­kon kezdtek repcét termeszteni. Ta­pasztalatból mondom,. hogy azóta tizenöt-húsz kilogrammos hordást le­het elérni a fejlett méhcsaládokkal. A repce mézelését természetesen nagyban befolyásolja az időjárás, sok függ azonban a mezőgazdászoktől is» A közepes, laza talajba vetett repce például sokkal jobban mézel, mint a kötött, agyagos talajba vetett. Egyik éven kötött talajban lévő repcére vándoroltam. A méhcsaládokat a rep­ce tábla szélén helyeztem el. Az idő-' járás tűrhető volt, a méhek nagy ré­sze azonban mégsem a repcére, ha­­nem az egy kilométer távolságban —< ellenkező irányban — lévő virágzó galagonyára röpült. Abban az évben a mezőgazdasági üzem repcéből na* gyón kis hektárhozamot ért el. Okulásként megemlítek még egy tapasztalatot. A nagyüzemi méhészet­tel egy hatvan hektáros repcetáblán voltam. A méhek odaszállítása után egy pár napig jó idő volt. Három­négy nap múlva azonban hirtelen megváltozott az időjárás, erősen le­hűlt. Az egyik reggel még borult, hű­vös időben mentem ki a helyszínre. Odaérkezésem után azonban kisütött a nap. A méhek kiröpültek a repcére. Tizenegy óra tájban ismét beborult és a levegő erősen lehűlt. Mivel dél­után sem melegedett fel, a méhek ott maradtak a repcevirágon. Másnap reggel ismét kimentem a repcetáblára és szomorúan vettem tudomásul, hogy a kirepült méhek nagy része elpusz­tult. Persze ezt megakadályozni nem lehetett. Tudni kell azonban, hogy a méhek nyolc C-fokon kirepülnek a repcére s az csak tíz-tizenkét C fok­nál mézelnek. A történethez még annyi tartozik, hogy a károk ellenére méh­családjaim nem mentek tönkre, sőt az akácra megerősödtek. Ez pedig annak tulajdonítható, hogy a korai fejlődéshez elegendő virágport tudtak gyűjteni. Itt megemlíteném, hogy egy mézelő növény sem ad annyi virág­port, mint a repce. Milyen fontos tudnivalók vannak még a repcéről? Nos, nem árt tudni, hogy jó mézelése a virágzás első nap­jában van. Nem kevésbé fontos arra is figyelni, hogy a repcén a méhek nagyon ingerlékenyek. A kaptárakat ezért úgy kell elhelyezni, hogy a ki­repülő nyílás és a repcetábla közötti útvonalba ember vagy állat ne kerül­hessen. A repcevirágzás Idején a méhcsaládokban nagy a fiasítás fej­lődése is. Ezért a méhésznek gondos­kodnia kell elegendő Ivóvízről, és arra is ügyelnie kell, hogy a gyors nektár és virágpor hordás kapcsán ne kerüljön sor kirajzásra. Végezetül néhány szót a repce­mézről: könnyen kristályosodik és ezért a mézes kereteket nem szabad hosszabb ideig a kaptárban hagyni. Jóllehet, a pergetést elhamarkodni nem ajánlatos, mert a helytelenül pergetett repceméz hamar romlik. Mi­kor kell pergetni? Nos, mivel a mé­hek nem minden időben egyformán pecsételik a kereteket, ezért a leg­ajánlatosabb a felső keretléc két vé­gét megfogni, s megrázni. Ha nem csordul ki a méz, lehet pergetni! És még valamit — repcevirágzás közben óvakodjanak a méhészek a szirupos cukor etetésétől, mert ez erősen ront­ja a méz értékét! Szaszák László méhészeti szakoktató * ♦♦♦ *2* *2* *«• *2* *2* *2* *2* *2* *»* *2* ♦♦♦ ♦♦♦ *2* *2* *2* *1* *2* *♦* *** ♦♦♦ «£♦ «J« »J* *2« A141 NEM I ПММАГЛ BEPORZÄS Egy összefoglaló cikk közli, hogy a lucerna nektártermelése vidékek szerint erősen különbözhet. A legjobb magtermést úgy lehet elérni, ha je­lesen mézelő lucernafélét olyan méhcsaládokkal poroztatnak, melyek ezt a növényt különösképpen látogatják. Atkins és Keltűm összefoglalója szerint a dinnye termése Is erősen növe­kedett, ha a méhcsaládok nem a tábla szélén voltak, hanem annak a terü­letén. Legjobb porzást, s ennek megfelelően legnagyobb termést akkor érték el, ha egy hektárnyi területen hat méhcsaládot tartottak, már az első kinyílt virágok jelentkezésétől fogva. ♦♦♦ A méhészek tudják, hogy a lógesztenye, más néven vadgesztenye ked­ves a méheknek. Virágzásakor tele van gyűjtögetőkkel. Legtöbbször azon­ban kevés ez a fa egy csoportban, s nem szoktak nagy jelentőséget tulaj­donítani neki. A svájci Maurizió 75 százalék cukrot is talált a nektárjá­ban. A méhek könnyen elérik a nektárt. Virágport is bőségesen gyűjte­nek, kivált reggelente. Egy-egy virágporcsomó súlya 11 milligrammot is el­ér. A lógesztenye harmadik terméke a méhek számára a rügyeket bevonó anyag. A méhek ezt szintén lábukra csomózva hordják el, ragasztónak. ♦♦♦ ANYANEVELÉS AZ NDK-BAN A münchenbergi méhész szakcsoport tagjai egy pároztató állomásra szokták küldeni az anyákat. Az állomást igénybe vevő tenyésztők és az oda juttatott anyák száma kezdetben csekély volt, de aztán gyorsan nőtt. Tizenegy év mérlege szerint 1968-ban 34 tenyésztő 1129 pároztató kaptárt küldött oda anyával, 1972-ben 154 tenyésztő 2264-et, 1977-ben pedig 191 tenyésztő 2846 anyát juttatott a telepre. (M.) »2* *;»❖ *2* *2* »2* »2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2" *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *•* *2* *2* *2* *2* *2

Next

/
Thumbnails
Contents