Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-08 / 10. szám

12 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. március 0. A hozamnövelés járható étiéi A vándorzászló átadásának ünnepélyes pillanata. Foto: Holub Ferenc Február a zárszámadások időszaka. A múlt év eredményeinek összegezé­se, az idei évre valú felkészülés alap­vető vonása ezeknek a zárszámadá­soknak. Gazdaságaink komoly erőfe­szítésekkel készültek az évvégi mér­legkészítésre, hogy szakmailag, gaz­daságilag felkészülve tárják fel a múlt év fogyatékosságait. A hű és hiteles mérlegek mellett az idei évre való felkészülés is beke­rült a zárszámadási közgyűlések tárgysorozatába, a beszámolókba. Ko­moly erőfeszítésekre lesz szükség, hogy az 1980-ra kitűzött népgazdasági terveket a mezőgazdasági üzemekben teljesítsék. Megalapozott, megfontolt elemzés és bölcs előrelátás szükséges ahhoz, hogy reális mérleg készüljön a nem éppen kedvező tavalyi évről, hogy a gondok az idén már ne is­métlődhessenek. A naszvadi (Nesvady) szövetkezet­ben a zárszámadás a tavalyi eredmé­nyeket méltató ünnepséggel vette kez­detét: Elnyerték a Szövetkezeti Föld­művesek Szövetsége járási bizottságá­nak, a járási mezőgazdasági igazga­tóság és a szakszervezet vándorzász­laját, melyet minden évben a szocia­lista versenyben élenjáró és a legjobb termelési eredményeket elérő gazda­ságoknak adományoznak. — Az idejében érkezett elismerés nemcsak a termelést serkenti abban a kollektívában, amelyik erejének és tudásának teljes latbavetésével mun­kálkodik — mondotta joggal Póka Vilmos, az SZLK járási bizottságának mezőgazdasági titkára a vándorzászló átadásakor. Pet'ovsky mérnök a járási mezőgaz­dasági igazgatóság igazgatóhelyettese pedig kiemelte azt a tényt, hogy az efsz vezetősége és tagsága, a nem éppen kedvező adottságok között is megtalálta az intenzív és gazdaságos termelési szerkezet kialakításának le­hetőségeit. A szövetkezet egyrészt a tej- és a hústermelés, másrészt az ehhez kap­csolódó növénytermesztés irányába szakosodott. A növénytermesztésben is sikerült jó eredményt elérniük, an­nak ellenére, hogy talajadottságaik kedvezőtlenek, s öntözési lehetőségeik pedig minimálisak. A jelentős ered­mény elérésében döntő szerep jutott az alapos felkészülésnek, a jól szer­vezett munkának, a javuló anyagi-mű­szaki ellátottságnak. Jól érvényesítették a növényter­mesztés kettős szerepét. A tervfelada­tok teljesítése mellett megoldották a másik fő részleg, az állattenyésztés takarmányalapjának biztosítását is. Tavaly ezerötszázhuszonnyolc hektár átlagában, közel öt tonna gabonát termelt a gazdaság. Kukoricatermelésben állandósultak az elmúlt évek jó eredményei, s an­nak ellenére, hogy a nyári aszály je­lentős kiesést okozott, rekordtermést takarítottak be. Az agrotechnikai elő­írások pontos betartásával, és a gyomirtószerek hatékony alkalmazá­sával hatszáztíz hektár átlagában több mint hat tonnás hozamot értek el. A százharminc hektáros cukorrépa­terület nagy része átvészelte a meg­szokottnál jóval szeszélyesebb időjá­rást. Hektáronként harmincöt tonnás hozamot takarítottak be, amely ked­vező 14—15 százalékos cukortartalom­mal párosult. A kétszáz hektáron termesztett nap­raforgó szintén gazdag termést ho­zott. A fontos olajosnövényből hektá­ronként 2,28 tonnás hozamot — a ter­vezettnél közel 0,5 tonnával többet — takarítottak be. A szélsősége?, szeszé­lyes időjárást legjobban a kertészeti termények, a dohány, gyümölcs és a szőlő sínylette meg. Az elért eredmények is igazolják, hogy megfelelő agrotechnika alkalma­zásával, a technológiai fegyelem be­tartásával kedvezőtlen adottságok kö­zött is eredményesen biztosíthatók a növénytermelés eredményes szervezé­si és gazdaságos termelési módszerei. Az eredmények mellett olyan ter­melési tapasztalatokat is szereztek, amelyeket érdemes kiemelni és hasz­nosítani az elkövetkezendő évek ter­melésének megalapozásánál és a ter­melés fejlesztésénél: ■ A hozamok növelésében és stabi­lizálásában döntő szerep jut az anya­gi-műszaki ellátottság fokozásának. ■ A későn érő kukoricafajták ho­zamát a korai fagyok csökkentették, ezért tovább kell javítaniuk a fajta­­összetételt és nagyobb területen kell termelni korai és középkései érésű fajtákat. ■ A búza vetésénél négy fő felada­tot emeltek ki: Minőségi talajmunka, talajerő-visszapótlás, a fajták jó meg­választása és a vetőmagfelújítás. ■ A cukorrépafej hasznosítása ér­dekében továbbra is azokat a gépe­ket alkalmazzák, amelyek lehetővé teszik a melléktermékek betakarítá­sát. A cukorrépa betakarításánál a jövőben nagyobb figyelmet fordítanak a szedés, az átvétel és a szállítás tervszerűségére és a minőségi mun­ka — föld és gyommentesség — vég­zésére. ■ javítják a napraforgó betakarí­tásának technológiáját, s ügyelnek az időben történő betakarításra: Az aratás késésével növekszik a madár­kártétel, egy szeptember végi esőzés pedig „megfelebheti“ a még kint levő termést. XXX A növénytermesztésben elért hoza­mok nem rekorderedmények. Viszont az már figyelemre méltó, hogy a mos­tohább természeti feltételek között is sikerült előrelépni a termelésben s a növénytermelésen keresztül sikerült megalapozniuk a gazdaság profilját képező jövedelmező ágazatot, az ál­lattenyésztést. Az egy tehénre jutó 3770 literes el­ismerésre méltó tejhozamot a terme­lést alapvetően meghatározó takarmá­nyozási módszereknek köszönhetik. Országos gondunk szemléletválto­zást sürget — hangsúlyozva —, hogy az összetett gyomrú szarvasmarhával feleslegesen túl sok abrakot etetünk és nem használjuk ki a biológiailag is indokolt, olcsó tömegtakarmányo­zásban rejlő lehetőségeket, pedig er­re még az igényesebb fajtáknál is van lehetőség. A naszvadiak magas szintű példá­ját adták annak, hogy miként lehet nagy tömegekben is jó minőségű szi­­lázst készíteni, hogyan kell a szántó­földi legelők adta lehetőségeket hasz­nosítani. Egy liter tej előállításéhoz a tervezett 0,30 dekagramm abrakta­­karmány helyett 0,25 dekagrammot használtak fel, s ez pozitívan befolyá­solta a tej önköltségének alakulását. A lelkiismeretes munka és a szak­értelem nyomán 4,39 százalékra csök­kentették a borjúelhullást, s száz te­hén átlagában 103,3 borját neveltek fel. A megfelelő borjúszaporulatnak köszönve tehénállományuk harminc­két százalékát kicserélték, s a terve­zett 241 üsző helyett kétszázhatvan­egyet állítottak tenyésztésbe. A tehenészetben törzsgárdát alakí­tottak ki. A dolgozók többsége több éves tapasztalattal rendelkezik. Po­­dibný Sándor például 4078 liter tejet ért el egy tehén átlagában, Vicena Imre pedig tavaly 33 borját nevelt fel. Hasonlóan jó eredményeket értek el Magyar Mária, Jurcsikova Mária, Horvátit Lajos és Farkas júlia is. A dolgozók megkülönböztetett fi­gyelmet fordítottak a sertés- és mar­hahústermelés fellendítésére is. A gondos munka, a jól szervezeti irá­nyítás, valamint a haladó módszerek és termelési eljárások meghonosításá­val teljesítették feladataikat. Marhahúsból a tervezett háromszáz­hatvan tonna helyett 406 tonnát érté­kesítettek, sertéshúsból pedig tíz ton­nával adtak többet közellátásunknak. Egy kiló marhahús termeléséhez 1,91, s ugyanennyi sertéshús előállításához pedig 3,87 kiló erőtakarmányt hasz­náltak fel. Az eredmények a dolgozók hozzáértő, lelkiismeretes munkájának köszönhetők. Legjobb eredményt a hústermelési szakaszon Kezes Gyula, Simonies Ferenc, Pásztó János, Hen­­gerics Imre és Marko Imre érte el. A naszvadi efsz a hatodik ötéves tervidőszak négy évében dinamikusan fejlődött, s teljesítette a vele szem* ben támasztott elvárásokat. A szak­vezetés igyekezett új utakat keresni <— elsősorban a munkakörülmények ja­vításával, a szaktudás és a munkater­melékenység növelésével — a növényi és állati termékek mennyiségének nö­velése és minőségük javítása érdeké­ben. Gazdálkodásukból kiszűrték a kap­kodást, elkötelezetten dolgoztak. Ered-" ményeik fő forrása a bátran gondol­kodó, a vállalkozó és hangyaszorga­lommal munkálkodó ember. Közülük is elismerés illeti az élenjárókat: Paluska Jánost, Froncz Aniont, akik a szocialista versenyben elért ered­ményeikért a „Szocialista munka út­törője“ kitüntetést kapták. A sort folytathatjuk ifjú Fekete Józseffel „A mezőgazdaság kiváló dol­gozója“ miniszteri kitüntetés tulajdo­nosával, valamint Tóth Imrével, idős Fekete Józseffel, Tóth Mihállyal és Takács Máriával, akik emlékplakettel lettek kitüntetve. A szövetkezet tiszta számlával, ala­­posann felkészülve kezdhette a hato­dik ötéves terv utolsó évét. Figyel­mük homlokterében már az idei igé­nyes tervek teljesítése és a következő tervidőszak megalapozása áll: Áruter­melés az idén a CSKP KB 14. plenáris ülésének határozataival összhangban növekedik. Az eredményekre alapoz­va joggal tűzhetnek ki még nagyobb feladatokat. Ismerik azokat a tartalé­kokat, amelyek — a jó gazda gondos­ságát kihasználva — még eredménye­sebbé és hatékonyabbá tehetik gaz­dálkodásukat. Csiba László A i SZLKP Kosice-vidéki Járási Bizottsága a kelet-szlovákiai kerület azon pártszervei közé tarto­zik, amely munkájában a párthatáro­zatok -következetes megvalósítását szorgalmazza. E járás mezőgazdasági jellegű, és elsőként kapcsolódott be abba a mozgalomba, amely céljául tűzte ki az egymillió tonna gabona kitermelését a kelet-szlovákiai kerü­letben. E feladat teljesítésében már eddig is figyelemre méltó sikert ért el annak ellenére, hogy hatodik öt­éves tervidőszakunk legutóbbi eszten­dei nem kedveztek a mezőgazdaság­nak. Említést érdemel továbbá, hogy e Járás mezőgazdasági üzemei élen jár­nak az egy tehénre jutó tejtermelés­ben is. Míg a kerületi átlag tavaly­előtt 2600 liter volt tehenenként, a Kosice-vidéki járás háromezer literen felüli átlagot ért el. Ugyanígy a sze­mes kukorica átlagos hektárhozamai­ban is elsők. Az SZLKP járási bizott­sága az elért eredményekkel mégsem elégedett. A járási pártbizottság ezért aprólékosan elemezte az 1979-es év növénytermesztési eredményeit, hogy kiküszöbölhessék az egyes mezőgaz­dasági üzemek termelési eredményei között mutatkozó és az állami tervfel­adatok teljesítését gátló okokat. Az elemzés során kitűnt, hogy a gátló körülmények mellett (az idő­járási viszonyok kedvezőtlen alakulá­sa) a gabonatermesztés kitűzött fel­adatainak hiányos teljesítését jelentős mértékben szubjektív okok, azaz a dolgozók által vétett hibák és hiá­nyosságok okozták. A nem megfelelő elővetemény miatt például 2420 ton­nával kevesebb búza termett. Így a bődi (Bidovce) szövetkezetben a búza után vetett búza hektárhozama csu­pán huszonhét mázsa, míg a megfe­lelő elővetemény után termesztett búza átlagos hektárhozama 36,7 má­zsa volt. A kalászos gabona tehát nem hozta meg a várt eredményt (14 656 tonná­val kevesebb lett a tervezettnél), mi­vel a szántás és a vetés között sok idő telt el, helytelenül alkalmazták a vegyszereket és nem teljesítették az agrotechnika alapkövetelményeit. E tényezők főképp a bődi, královcei, novufcany, rudníky, ždanai és poproči szövetkezetek hektárhozamaiban mu­tatkoztak meg. Ezzel szemben a járási pártbizottság kellőképpen értékelte a perényi (Perín), az újbodvai (Nová Bodva), a csécsi (Geöejovce) szövet­kezet kommunistáinak és többi dol­gozójának munkáját, akik a kedvezőt­len időjárás ellenére is jelentősen túlszárnyalták a kalászosok termesz­tési tervét. A legnagyobb hektárhoza­mot, 4,43 tonnát a perényi szövetke­zet érte el, s ezzel a múlt mezőgazda­sági évben a járásban az első helyet szerezte meg. Második az újbódvai szövetkezet lett négy tonnás átlagos hozamával. A párt járási bizottsága a szemes kukorica termesztésének eredményei­vel sem elégedett. E növény termesz­tésére a járásban ugyanis nem min­denütt kedvezőek a feltételek. A szán­tóterületnek ugyan 27,5 százaléka al­kalmas kukoricatermesztésre, azon­ban alig ötezer hektár sorolható a kukoricatermesztésre legalkalmasabb szántóterületek közé. A termelésnek e területén jelentős különbségek észlelhetők a szövetke­zetek és az állami gazdaságok között, habár hasonló feltételek mellett ter­melnek. A járásban a múlt öt év átla­gát tekintve 4,12 tonna szemes kuko­ricát termeltek hektáronként, ami a kerület adottságai közepette a többi járással összehasonlítva, szép ered­ménynek mondható. Az eredmény jobb lehetett volna, ha minden szö­vetkezet és állami gazdaság elérte volna a kukorica optimális egyedszá­­mát, az egész területet szervestrágyá­val kellőképpen megtrágyázzák, to­vábbá ha gondosabban készítik elő a talajt és nagyobb gondot fordítanak a vegyszeres növényvédelemre. Ezért a járási pártbizottság elégedetlenségé­nek adott kifejezést és elmarasztalta a csécsi, šacai, a ždanai, ruskovi, královcei, bodollói szövetkezetek, va­lamint a tornaváraljai Állami Gazda­ság és a nagyidai Magtermesztő Álla­mi Gazdaság kommunistáit, vezető gazdasági dolgozóit. Pártfeladatként jelölte meg számukra, hogy nagyobb igényességgel elemezzék a sikertelen­ség okait és kiküszöböljék a munka eredményességét gátló szubjektív té­nyezőket. Hiszen az újbodvai, buzicai, perényi és más szövetkezetek gyakor­latilag bebizonyították, hogy a kuko­ricatermesztésre kevésbé alkalmas területeken is lehet hektáronként át­lagban hat tonna szemes kukoricát termelni. Természetesen csakis úgy, hogy a vetőmag tíz C-fokra felmele­gedett talajba kerül és pontosan be­tartják a kukoricatermesztés összes követelményét. Bírálva elemezték a járás mezőgaz­dasági üzemeinek cukorrépatermesz­tését is. Feladatát e téren csupán a družstevnái szövetkezet teljesítette, amely harminc hektáros területen 592,8 mázsás átlagos hektárhozamot ért el. A cukorrépa termesztésében mutat­kozó sikertelenséget — a tervet csu­pán 69,1 százalékra teljesítették — a mezőgazdasági szövetkezetek zöme a kedvezőtlen időjárással indokolta. Említést érdemel azonban az a tény, hogy azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek megfelelő öntözőberendezés­sel rendelkeztek, a májusi szárazság idején nem öntöztek. Az e téren szer­zett tapasztalatok alapján a járá­si pártbizottság hatékony és konkrét intézkedéseket foganatosított, hogy az 1980-as év tavaszi mezőgazdasági munkáiban ilyen fogyatékosságok elő ne forduljanak. A járási pártbizottság figyelmet for­dít a gazdasági vezetés ellenőrzési jogának érvényrejuttatására, valamint a párt alapszervezetei munkájának további javítására. A szövetkezetek és az állami gazdaságok pártszervezetei munkájának elemzése megmutatta, hogy néhány alapszervezetben nem értelmezik helyesen az ellenőrző te­vékenységet. E téren a járási pártbi­zottság megdicsérte a buzicai, a peré­nyi, az újbodvai szövetkezetek, vala­mint a Tornaváraljai Állami Gazdaság üzemi pártszervezetét, mivel a tag­gyűléseken foganatosított intézkedései és határozatai a munka javítását szol­gálták, a kommunisták egyre mélyeb­ben hatolnak a munka minőségének és hatékonyságának kérdéseibe és nagyobb igényeket támasztanak a gazdasági vezetéssel szemben. Egyre nagyobb mértékben befolyásolják a munkaigyekezet fokozását és a fegye­lem megszilárdítását. Az említett szö­vetkezetek és állami gazdaságok ve­zetői a párt taggyűlésein rendszere­sen beszámolnak arról, hogyan való­sítják meg a párt káderpolitikáját, miként oldják meg a gazdasági léte­sítmények építésének problémáit, mennyiben segítik elő a gazdaság fej­lődését, milyen intézkedésekkel tá­mogatják a szervezés tökéletesítését és a termelés irányítását. Még mielőtt az üzemi pártbizottság foglalkozna az egyes kérdésekkel, ap­rólékosan felülvizsgálják az adat­anyagot, megvizsgálják a feladatok teljesítését, eszmecserét szerveznek a dolgozókkal, figyelmesen meghallgat­ják nézetüket, javaslataikat és taná­csaikat. Ez az üzemi pártbizottság számára lehetővé teszi, hogy a kér­désben helyes álláspontot foglalhas­son el és konkrét intézkedéseket ajánlhasson a probléma megoldására. Az említett mezőgazdasági üzemek­ben a CSKP KB 11. ülése után megér­tették, hogy társadalmunk — s ennek keretében szocialista mezőgazdasá­gunk — sikeres fejlődése főképp az emberi tényező minőségétől, a hiá­nyok megoldásától és eltávolításától, a felelősségtudatától, a fegyelmezett­ségétől, s az öntudatosságától függ. A járási pártbizottság különös gondot fordít a személyes agitáció széleskörű fejlesztésére, a munkahelyeken ész­lelhető jó példák népszerűsítésére. Ez mindenekelőtt, de nem kizárólag a kommunistákra vonatkozik. A járás üzemi pártszervezetei tevé­kenységük fejlesztése során új utakat keresnek arra, hogyan lehet az elkö­vetkező évek termelési feladatait si­keresen teljesíteni. A feladatok na­gyok, azonban az eddiginél jobb hoz­záállással teljesíthetők. Ennek kap­csán eredményesebben kell szervezni a szocialista versenyt, nagyobb mér­tékben kell kibontakoztatni a dolgo­zók kezdeményezését és jobban fel kell használni az élenjáró hazai és külföldi mezőgazdasági üzemek érté­kes tapasztalatait. E téren jó példát mutat a csécsi szövetkezet, ahol a dolgozók szocialista vállalásai igen konkrétak és alkotó jellegűek, első­sorban a szövetkezet tervfeladatainak teljesítésére s ha lehet túlszárnyalá­sára irányulnak. Befejezésül szeretném kiemelni, hogy a járási pártbizottságnak azon intézkedései, amelyek a mezőgazda­sági üzemek termelési eredményei­nek javítását célozzák a gabonafélék, a szemes kukorica, a cukorrépa és a burgonya termesztése terén teljes összhangban állnak a CSKP KB 13. és' 14. ülésének határozataival. A párt­­szervezetek taggyűlésein nyert tapasz­talatok azt bizonyítják, hogy a mező­­gazdasági üzemek kommunistái és minden dolgozója tökéletesen elsajá­tította és magáévá tette a CSKP KB 14. ülésének határozatát, ami a szo­cializmus ügyéért végzett mindennapi becsületes munka alapfeltételét ké­pezi. Kertész Pál, az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottságának dolgozója Hatékonyabb módszereket keresnek ааааааааааааааваавввааааааааааавааааавааваавваааааааваааааававваааааааааааааааваавваааааваавававаааааааааваааваааааааааааавваааааааааавааааааааававааааааав

Next

/
Thumbnails
Contents