Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-08 / 10. szám

hogy így több időt igényel a munka, mintha géppel dolgoz­nánk, viszont ez a módszer ol­csóbb, és ráadásul a zsenge növénykék is kedvezőbben fej­lődnek a kevésbé tömörített földben. Márciusban szorgos munka folyik az üvegházakban, elér­kezett a tűzdelés ideje. Március van, az időjárás melegebbre fordult, a kertész­­kedők keze tele van munkával. Hiába, ez már csak így van: aki szüretelni akar, annak vet­nie, ültetnie Is kell. S ennek most van a legfőbb ideje. A gondosan előkészített mag­ágyba elvetjük a sárgarépát, petrezselymet, pasztinákot, hó­napos retket, a vörös- és póré­hagymát. Aki fogyasztásra ter­meli a vöröshagymát, az rit­kábbra vesse a magot, aki vi­szont dughagymát akar termel­ni, az sűrűbbre. Kiválogatjuk a dughagymát, majd a másfél centiméter átmérőjfloket és az ettől kisebbeket téli tárolásra szánt hagyma termelésére, a nagyobbakat pedig zöldhagyma termelésére használjuk. Eldug­­gatjuk a tavaszi fokhagymát, természetesen gerezdekre bont­va, majd a hónap derekán el­ültetjük az előcsíráztatott korai burgonyát. A sóskát korán kell vetni, hiszen a magja a fagypont fölötti hőmérsékleten gyorsan kicsírázik. Az jár el helyesen, aki ősszel Istállótrágyázott te­rületet jelöl ki a sóska számá­ra, s most műtrágyát is ada­gol. A sóskát sorjelző növények (saláta, retek) magjával kever­ve kell vetni, lehetőleg huszon­öt centiméteres sortávolságra és négyzetméterenként két grammot. Vessünk még zöldborsót is! Ha csak egy fajtánk van, fel­tétlenül szakaszos vetést alkal­mazzunk, bogy a szedés idejét meghosszabbítsuk. Egy család szükségleteinek fedezésére és folyamatos ellátására egyszerre körülbelül két négyzetméternyi területen.vessünk borsót. Ugyan­ez ' vonatkozik lényegében a hónapos retekre is, bár itt bő­vebb a fajtaválaszték. Viszont a hosszabb tenyészidejű fajtákat is most kell vetni. A kertbarát mozgalom fel­lendülése, az értérkesítési gon­dok enyhülése sok helyütt fel­lendítette a kertészkedés iránti ' érdeklődést. Sokan immár kor­szerű üvegházakban, fóliaborí­tású hajtató berendezésekben termelik a korai zöldséget. Számukra már hetekkel, talán hónapokkal ezelőtt elkezdődött az idény, de nyár végéig nem fogynak ki a munkából. A pa­­lánlanevelés, tűzdelés, ültetés sok munkát ad. A fűtött fólia­házakban néhány hét múlva piacképessé fejesedik a saláta, másutt még csak most készü­lődnek a februárban vetett sa­láta, karalábé, paprika, paradi­csom tűzdeléséhez. A palántá­kat tápkockákba, égetett pa­­lántanevelö cserepekbe, ketté­vágott tejeszacskókba vagy egy­szerűen a melegágy földjébe tűzdeljük át. A saláta és a ka­ralábé 4x4 cm-es tápkockával is beéri, viszont a párosával tűzdelt paprika, illetve a na­gyobb életteret kívánó paradi­csom már 6x6 vagy 7x7 centi­­méteres tápkockát igényel. A salátauborka magját újabban ugyanúgy szaporítóládába vetik, mint a már említett növénye­ket, és akkor kezdik a tflzde­lést (pikírozást), amikor a zsenge növénykéknek megjele­nik az első valódi levelük. A tűzdelés persze nagyobb táp­kockákba, cserepekbe vagy más palántanevelő alkalmatosságok­ba (tejeszacskó, tejfölös mű­anyag „totyka“ stb.) történik. Aki eredményesen akar ker­tészkedni, nagyon ügyeljen a használt földkeverék minőségé­re, homogenitására. Általános* alapelv, hogy a keverék alap­anyagát adó érett marhatrágya a keverék tömegének egyhar­­madát adja. A további harma­­dot erdei föld vagy tőzeg, a maradékot pedig — főleg ne­héz talajok esetében — termő­­homok adja. A tápkockás pa lántanevelés jól bevált és széles körben elterjedt. Sok község­ben sajátos tápkocka-készítési eljárást dolgoztak ki. A csicsói Fehérváry mérnök például 35 cm hosszú és 6—7 cm széles sololit-lemezekből készített ügyesen egymásba illeszthető elemeket, s ezekből pillanatok alatt összerakja a kockakészí téshez szükséges formát. A vo nalzóhoz hasonló lapokon a le­endő tápkocka , nagyságának megfelelően bevágást csinált, így a lapok egymásba illeszt­hetők. A formát eternit lapokra (háztető pala) helyezi, meg­tölti nedves földkeverékkel, jól tömöríti, betűzdeli a palántá­kat, szétszedi a formát, a táp­kockás növénykéket pedig az eternit lapokkal együtt helyezi el a melegágyban vagy a pa­lántanevelő sátorban. Igaz, A március elején tápkockába tűzdelt salátát és karalábét a hónap végén akár Hitetlen fó­liasátor alá is kiültethetjük, a salátát 20x20, a karalábét pedig 25x20 centiméteres térállásban, A sekély ültetés az előnyösebb, hiszen a talaj felső rétege me­legszik fel korábban, így gyor­sabb a növények fejlődése. A terület ésszerű kihasználása céljából a karalábé közé 2,5-­A sok-sok tennivaló közepette nem szabad megfeledkezni a virágoskertek rendbetételéről A tojásgyümölcs (padlizsán) ter­mesztése iránt im­már falvainkon is fedezik az érdeklő­dés. Megfelelő pa­lántát sajnos nehéz leszerezni, ezért zaporításáról ma­gunknak kell gon­doskodnunk. Mag­ját március dere­kán kell elvetni, hogy tűzdelés után május közepére erős palántáink le­gyenek. A gyep­vagy földkockába tűzdelt növények két héttel koráb­ban adnak élvez­hető termést, mint a sima palántáról nevelt tojásgyü­mölcs. Fotó: —bor 3 cm átmérőjű dughagymát ta­nácsos duggatni, hogy legyen korai zöldhagymánk is. A március elején vetett ret­ket a hónap végén ritkítjuk és locsoljuk. Ha módunkban áll fűteni a fóliasátorban, akkor a hónap végén kiültethetjük a fejlett paprikapalántákat. A korai ká­posztaféléket (karalábé, kel, káposzta, karfiol), valamint a zellert március derekán kell tűzdelni. A szabadföldi termesz­téshez szükséges palánta elő­nevelésére 15-e táján kell el­vetni a melegágyba a paprika, a fűszerpaprika és a paradi­csom magját. Ezek a palánták már nem le.sznek tűzdelve, ha­nem a melegágyból kerülnek állandó helyükre. A hónap vé­gén lehetőleg a tököt és a ko­rai dinnyét is vessük el. A diny­­nye ugyanúgy tűzdelhető, mint a salátauborka-palánta. Belucz János mérnök, a tudományok kandidátusa з jpr Naszvadon (Nesvady) 1976 óta eredményesen működik a postagalamb-tenyésztők klubja. Tagjai a tenyésztői munkán túlmenően társadalmilag is nagyon tevékenyek. t— Először a szellemi igényt kellett felmérnünk ahhoz, hogy eleven kapcsolat alakulhasson ki a klubtagok között, s ez a kapcsolat később a tenyésztői munkában is realizálódhassék i— mondotta Gál István, a klub lelkes vezetője. Talán kissé szokatlannak tűnik, hogy a kisállattenyésztés szakterületén gyakorlati munkát végző tagjaink részére közös klubestéket, országjáró tanulmányi kirándulásokat rendezünk. Ogy véljük azonban, hogy a szellemi igény felmérése és felkeltése nem korlátozódhat a mindennapi tenyésztői munkához kötött téma­körre. Az érdeklődés középpontjában természetesen a klub profiljába illő viták, véleménycserék, szakelőadások állnak, amelyek egyben lehetőséget adnak tapasztalatcserére is. 9 A múltban a galambállomány fajtaösszetétele ebben a községben is eléggé heterogén volt, s főképpen a parlagi ga­lambot részesítették előnybe. Ma viszont a klubtagok ragasz­kodnak a fajtatiszta állományhoz. Tevékenységükkel tehát megalapozták a korszerű galambtenyésztést. Hogyan alakult ez ki, s országos összehasonlításban milyennek látja a helyt galambtenyésztés helyzetét? tettük fel a kérdést Gál elv­társnak. * t— A galambtenyésztésnek községünkben hagyományai van­nak. Ez is közrejátszott abban, hogy a kisállattenyésztésnek ez a formája alakuljon ki. Két irányban kellett tevékenyked­nünk ahhoz, hogy a mai fajtatiszta állomány kialakulhasson. Egyik a munkaszervezés volt, a másik pedig a tenyésztői cé­loknak legjobban megfelelő állomány kialakítása. Később a klubon belül olyan vezetőség és közösség alakult ki, amely fogékony volt az új iránt, s minden lehetőséget igyekezett kihasználni. Elsősorban az utóbbiban keresendő a korszerű galambtenyésztés kialakításának szellemi előzménye. Gyakor­latilag tapasztalatok nélkül indultunk, s hoztunk létre egy kétezres tenyészetet, ahol magunk alakítottuk ki az épületet, a felszerelést, s a galamb élettani követelményeihez igazodó technológiát is. Ma már olyan tenyészbázissal rendelkezünk, amely gyorsan képes segíteni a galambtenyésztést, s rugalma­san tud alkalmazkodni a minőségi követelményekhez. A klub huszonnégy tagja ma már kerületi viszonylatban is számot­tevő eredményekkel dicsekedhet. A területi és a külföldi ver­senyeken elért előkelő helyezések is bizonyítják ezt. 9 Mivel magyarázható a galambtenyésztés növekvő népsze­rűsége? i— A galambtenyésztés nem igényel nagyobb beruházást. Régi, korábban kihasználatlan ólakban, fészerekben, padláso­kon folyik a tenyésztés. Nem igényel megerőltető fizikai mun­kát, s a galamb nem takarmányigényes. A röptetés bizonyos mértékben kedvtelés, de nemes sporttevékenység is, mellyel célszerűen kitölthető és hasznosítható a szabad idő. 9 A postagalamb tenyésztő éltető eleme a sportszeretet, amely elsősorban a versenyeken domborodik ki. A klub tagjai milyen versenyeken vesznek részt? i— Hazai viszonylatban leggyakoribbak a területi szintű ver­senyek, melyek képzeletbeli pályáját a Komárom (Komárno), Dunaszerdahely (Dunajská Streda) és a Galánta közötti há­romszög képezi. A hosszútávú maratoni röptetések célja pedig leggyakrabban Teplice és Litvinov. A nemzetközi útvonalak közül leggyakoribbak Gdynia (Lengyelország), valamint Sverín és Eisenach (NDK). 9 A galambok röpkészsége és röpképessége a meghatározó. Min alapszik, és hogyan fejleszthető a készség, illetve képes­ség? i— Az az igazság, hogy a röpkészség és röpképesség nem más, mint belső tulajdonság, pontosabban fogalmazva belső fajtajelleg. A tenyésztőnek éppen ezeket a belső tulajdonsá­gokat kell tovább fejlesztenie. A röpgalambtenyésztőnek tehát még nehezebb a helyzete, mint a díszgalambtenyésztőé, mert a ktillemi jegyek megtartásán kívül a belső tulajdonságokat is állandóan fejleszteni kell. Az a tenyésztő, aki céltudatosan arra törekszik, hogy ga­lambjainak repülési technikáját a táv fokozatos növelésével fejlessze, helyesen cselekszik. A kitartás és repülési technika kialakítása közben viszont ügyelni kell a postagalambot jel­lemző külső fajtajellegek megtartására is. # A röpteljesítmény kialakítása — sebesség, gyorsaság —< fokozatosságot igényel. Hogyan érvényesül ez a gyakorlatban? A röptetést tíz-ttzenöt kilométeres távon kell kezdeni. Ezt a lakhely negyven kilométeres körzetében végzett úgy­nevezett csillagalakú röptetés követi. Fiatal példányoknál így alakul a 250 kilométeres táv. amely aztán fokozatosan 800—- 900 kilométerre növelhető. 9 A kiállítások és versenyek milyen szerepet töltenek be a galambtenyésztés fejlesztésében? s— AZ eszközök és módszerek összességében jelentős helyet foglalnak el a kiállítások és a versenyek. Kiindulási pontnak kell vennünk hazánkban a galambtenyésztés helyzetét. Sajnos kevés az olyan speciális képzettséggel rendelkező szakembe­rünk, aki képes nagyobb területeket, a szükséges mélységben, megfelelő informáltság mellett átfogni. Tehát olyan fórumot kell megteremtenünk, amely nemcsak egyoldalúan a tájékoz­tatás, hanem egyben a tapasztalatszerzés és az információ szerepét is betölti. A vázolt igények kielégítését szolgálják legtömörebben a kiállítások és versenyek. Egyesül bennük a dokumentálás, a tenyésztői munka fejlesztése, az együttmű­ködési lehetőségek feltárása és az összefüggések láttatása. 9 Milyen klubokkal, illetve szervezetekkel tartanak fenn kapcsolatot? — Főleg az ógyallai (Hurbanovo), izsai (Iža), gútai (Kolá­rovo), marcelházi (Marcelová), galántai, vágsellyei (Sala) és a nitrai postagalamb-tenyésztőkkel alakult ki gyümölcsöző kapcsolatunk. A szomszédos országok közül a magyarországi tenyésztőkkel szeretnénk kapcsolatot kialakítani, akik valóban mesterei a szakmának. 9 Milyen veszélyek leselkednek a postagalambokra? — Betegség, környezetszennyeződés, magasfeszültségi veze­tékek, ragadozó madarak. 9 És a felelőtlen puskások? — Sajnos, a felelőtlen egyének még a közel­múltban is sok bosszúságot okoztak. Szerencsére a szép szó hatott rájuk: Többnyire egy japán mondással érveltünk, mely szerint már akkor is van értelme az emberi -életnek, ha egy másik embernek örömet szerez. Nekünk az örömöt, ga­lambjainknak pedig a békét biztosították XXX A puskák elnémultak, s Dudák András, ifjú Barkóczi József, Suba Martin, Kelemen Tivadar, Gál Gyula, Pásztó József, Asztalos János, Takács Boldizsár és a többiek kicsi rakétái, galambjai békésen röpdösnek. Bárcsak mindenben és a világon mindenhol hatna a szép szó és a béke ereje, akkor a puska után nyúló „héjákat“ is sikerülne elhallgattatni* CSIBA LÁSZLÓ FELHÍVÁS П A Karvai (Kravany nad Dunajom) Középfokú Mezőgazdasági Szak­­tanintézet igazgatósága értesíti a szaktanintézetben kertészeti és szőlészeti szakot végzett dolgozókat, hogy 1980. szeptember 1-vel megnyitja a dolgozók középiskolája kertészeti irányzatának nappali tagozatát. A tanulmányi idő két év, ebből 2X5 hónap elméleti okta­tás. A jelentkezők felvételi vizsgát tesznek. A tanulás magyar nyel­ven folyik és érettségivel végződik. Részletesebb felvilágosítást az érdeklődők az iskolában kaphatnak. Jelentkezni lehet írásban vagy személyesen az alábbi címen: Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet, 948 38 Kravany nad Dunajom, okr. Komárno. I ________________

Next

/
Thumbnails
Contents