Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-08 / 10. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1980. március 8 TÖMEGKAPCSOLATAIM Idejében szót érteni az emberekkel 30. néhány nap múlva fennállásának jubileumi évfordulóját ünneplő Szabad Földművesnek, mint társada­lompolitikai és mezőgazdasági heti­lapnak, az eltelt három évtized során nagy erőssége volt a mezőgazdasági üzemekre alapozott tömegkapcsolata. Évente több alkalommal Is (nemcsak a sajtónap alkalmából!) istápoltuk, erősltgettük ezt a kapcsolatot. Kikér­tük az olvasóink véleményét, taná­csait, javaslatait azzal kapcsolatban, hogyan lehetne a Szabad Földműves i— a lenini hármas követelménynek piegfelelően >— jobb kollektív szerve­ző, még meggyőzőbb és hatékonyabb agitátor, valamint a hasznos ismere­tek széleskörű elterjesztője, népsze­rűsítője. Vagyis, még tartalmasabb, Ismeretgazdagítóbb, s a problémák megoldásához, a hibák, fogyatékossá­gok megelőzéséhez több segítséget nyújtó. Nos, ezt tettük a közelmúlt napok­ban Ipolynyéken (Vinica), amikor el­beszélgettünk a szövetkezet vezetői­vel, szakembereivel, dolgozóival, pon­tosabban a közvéleményt és a terme­lést egyaránt jelentősen befolyásoló kommunistákkal, lapunk rendszeres olvasóival. Greiio Juraj, az immár 4000 hektá­ron felüli szövetkezet elnöke örömét fejezte ki aziránt, hogy az olvasók és az illető hetilap munkatársai, Pathó Károly főszerkesztővel az élen, meg­­tanácskozhatják közös dolgaikat, problémáikat, a Szabad Földműves még tartalmasabbá, ismeretgazdagí­­tóbbá tételét. Röviden ismertette az elnök a szövetkezet múlt évi gazdál­kodásának eredményeit. Kézenfekvő bizonyíték a jó gazdálkodásukra: a nagykürtösi (Veľký KrtíS) járásban csupán nekik sikerült mérleghiány tő szakcikkeknek.“ Ajánlotta: a lap munkatársai többet írhatnának a me­zőgazdasági üzemek szocialista bri­gádjainak tevékenységéről, szervezeti életéről, közölve az egyszerű embe­rek, a brigádtagok véleményeit arra vonatkozólag, hogy látják munkahe­lyük egyes problémáit, s milyen meg­oldást .látnak helyénvalónak. musa, aki többek között nemcsak azt hiányolta, hogy kevés a járás mező gazdasági üzemeiről megjelent cikk, hanem a külföldi mezőgazdasági ta­pasztalatok közlésére is nagyobb fi­gyelmet kellene fordítani. Afelől is érdeklődött, milyenek az újságírók lehetőségei, ami a külföldre jutást, más országok mezőgazdasága tanul­mányozását illeti. Tóth Ferenc gépjavító jogosan ve­tette fel: a gyártott kézi szerszámaink (kapa, villa, ásó stb.) nagyon ócskák, durvák, ezen a helyzeten valamikép­pen lehetne-e változtatni? Meg azon is, hogy a mezőgazdasági üzemeknek nagy szüksége lenne szárvágó gépek­re, nehogy az egyébként takarmány­nak számító kukoricaszár veszendőbe menjen. Vajon mit csinálnak a mező­­gépgyárak tervezői, ha ilyen fogyaté­kosságra nem figyelnek fel...? Szerkesztőségünk munkájáról, eredményeiről, illetve lapunknak a mező­­gazdaság fejlődését szolgáló küldetéséről Pathó Károly főszerkesztő tar­tott vitaindító tájékoztatót. Dobos Mihály, a szövetkezet takar­­mányozója például helyeselte, hogy a Szabad Földműves-ben helyt kapnak a kertbarátok, a méhészkedők, továb­bá a lap a falu sportéletének fejlesz­tését is szorgalmazza, amellett a kül- és belpolitikai eseményekről is meg­bízhatóan, tömören tájékoztat. Ugyan­akkor hiányolta, hogy Közép-Szlová­­kla járásaiból ritkábban jelennek meg cikkek, riportok az újságírók tollából. Az egyesült szövetkezet dolgozói, kommunistái érdeklődéssel hallgatták végig a beszámolót és a feltett kérdésre adott válaszokat. nélkül zárni a múlt évet, még a mostoha természeti- és talajadottsá­gok ellenére is, ami példás gazdálko­dásra, hozzáértő gazdaságirányításra vall. Mert ezen a vidéken, ilyen ter­melési adottságok közepette 4 tonnát is meghaladó gabona-hozamátlagot elérni, bizony dicséretes dolog. No meg az is, hogy tavaly például 27 millió tojást termeltek, ami kétmillió­val több a tervezettnél. Jó szervezettségre vall ez is, hogy már sok évvel ezelőtt, az illető járás­nak ebben a szövetkezetében honosí­tották meg elsőként a szabad szom­batokat, ami azóta is jól bevált, a termelésben fennakadás nem történt. Természetesen, a szabadszombat-rend­­szert nem praktizálják a legfőbb munkacsúcsok idején. Hát nem szívderítő például az a hír, amivel Nagypál Gyula, főgépesítö lepett meg minket, már ottjártunkkor: a tavaszi munkához szükséges erőgé­pek, pótkocsik, vetőgépek, műtrágya­szórók, talajművelő gépek és gépi eszközök üzemképesen várják a ta­vasznyílást. A műszaki ellenőrzés szemléjét már február derekán maguk mögött tudhatták. S ne rejtsük véka alá azt sem, hogy nemcsak hosszított műszakban végezték a gépjavítást, hanem kommunista szombatokat is beiktattak (a gépjavító szocialista brigádjuk aranyérmes!), amivel más járások mezőgazdasági üzemek gép­javítói részére is példát mutattak. Ez aztán a példás kezdeményezőkészség, a derekas helytállási A közvetlen hangvételű tanácsko­zás vitájában többek között Dimik Ti­bor, a községi pártszervezet elnöke is' szót kért. Kifejtette a Szabad Föld­művessel kapcsolatos véleményét, mondván: „Tartalmas, sokoldalú ez a mezőgazdasági hetilap, amelyben sok levelező és külső munkatárs kap he­lyet hétről hétre. A kertészkedők pél­dául Igen nagy hasznát veszik a nö­vényvédelmi szaktanácsadónak, s más gyakorlati tapasztalatokat népszerűsí-Többen is hangoztatták a vitában: a kertészkedők nemegyszer segítség­re szorulnak, ehhez lapunk is haté­konyabb támogatást nyújthatna. Pél­dául a pártszervezetek csúcsbizottsá­gának elnöke, a szövetkezet elnök­­helyettese azt vetette fel, hogy a Gyümölcsészek és Kertészkedők Szö­vetsége helyi szervezeteire is nem csekély feladat hárul a XV. pártkong­resszus határozatából eredően. Arány­lag sok a nyugdíjas, ezek igyekezeté­hez, szorgalmához kétség nem fér. Vagyis: sok kicsi, sokra megyl A zöldség- és gyümölcs-önellátásunk kérdése hamarabb megoldódhatna, ha még több megértést tanúsítanának a terményfelvásárló szervek. A nagy­üzemi művelés alá nem fogható, ki­sebb földterületeket ezek a szerveze­tek jól hasznosíthatnák. Igen, ha... Arra is kiváncsi volt Nagypál elvtárs, hogyan reagálnak a felsőbb szervek a továbbított jogos panaszokra, a problémákra? ... Nagyon fején találta a szöget Ho­­molya Károly, a szövetkezet agronó-A szövetkezet elnöke, Greiio elv­társ reálisabb limitmeghatározást lát­na helyénvalónak, ami az üzemanyag- és energiakérdést illeti. Felvetette elég élesen a kérdést: „Mi történik akkor, ha az energiatakarékossági intézkedések következetes gyakorlati érvényesítése mellett, majd az őszi munkák kellős közepén merül ki a meghatározott üzem- és hajtóanyag­mennyiség? Leáll széltében-hosszában a munka...?“ Egyetért az energia- és üzemanyagtakarékossággal, erre szük­ség van, de azért nem szabadna a „lónak a túlsó oldalára átesni...!“ Takarékoskodjunk úgy, hogy az sem­miképp se vezethessen a termelés ütemének lefékezéséhez. Még egy kérdéssel rukkolt ki az elnök: hely­telenítette, hogy megvonják tőlük a tej- és tojásszállítás lehetőségeit, ami­re speciális szállítóeszközöket vásá­roltak. Erre a megoldásra szinte rá­kényszerültek. Ha most majd az ille­tékes vállalatokra hárul a szállítás feladata, akkor vajon kevesebb üzem­anyag használódik fel?... Egyebek között arra is kiváncsi volt Greüo elvtárs, hogy. a nyári idő­számítás hozott-e valamiféle megta­karítást a népgazdaság javára? S az idén számíthatunk-e ismételt beveze­tésével t..? Mert ilyesmit jó lenne tudni, már jóval előbb... A vitában felmerülő, a lappal kap­csolatos és más, érdekesnél érde­kesebb kérdésekre Pathó Károly főszerkesztő válaszolt, eléggé köz­érthetően, részletesen, előremuta­­tóan, az egyéni, a csoport- és társa­dalmi érdekek közös nevezőre hozá­sát messzemenően figyelembe véve. A hozzáértő, szakszerű válaszokból ké­pet kaphattak a Szabad Földműves ipolynyéki olvasói arról: sokminden megoldható, ami szinte megoldhatat­lannak tűnik, csak egy kis jóakarat, a közös ügyek jobb felkarolása, a problémák rugalmasabb megoldása, a népgazdasági érdek előtérbe helyezé­se szükséges hozzá, nem pedig a bürokrácia elharapódzása. Ezen nagyon hasznos tanácskozás­ból Is kitűnt, mennyire fontos idejé­ben szót érteni az emberekkel, aki­ket nemccsak az egyéni, hanem a kö­zösségi és a társadalmi kérdések megoldásának hogyanja foglalkoztat. A HOGYAN? megvilágítása nem kis mértékben éppen a sajtóra, a tömeg­tájékoztatási eszközökre hárul. (kovács) a pihenésre Népgazdaságunk valamennyi ágaza­tában a dolgozókról való komplex gondoskodásban elsődleges helyet kap az üdültetés, a gyógykezelés. Az elmúlt évtizedben a mezőgazdasági üzemek gazdasági helyzetének meg­szilárdításával jelentős mértékben gyarapodott a szociális és kulturális alap. Ez lehetővé tette a szövetkezeti tagokról való gondoskodás színvona­lának fokozását s kedvező feltétele­ket teremtett a jól végzett munkáért, a megérdemelt pihenésre és gyógy­kezelésre. Az elmúlt évtizedekben végbement fejlődést szemléltetően érzékeltetik a statitsztikai kimutatások. Így például 1969-ben hazai és külföldi üdültetés­ben 6598 szövetkeztei tag, 3744 mező­­gazdasági szaktanintézeti tanuló és 3434 szövetkezeti dolgozó gyermeke részesült. Gyógykezelésben pedig csu­pán 53 szövetkezeti dolgozó vehetett részt. Viszont az elmúlt esztendőben a SZFSZ Szlovákiai Bizottságának szervezésében hazai és külföldi üdülő­­központban több mint tizenháromezer szövetkezeti tag és több mint három­ezer szaktanintézeti tanuló pihenhe­tett. A szövetkezeti dolgozók gyerme­kei közül pedig úgyszólván tizenkét­ezer nyaralhatott különböző pionírtá­­borokban. A SZFSZ szervezetei ebben az esz< tendőben is szorgalmazzák, hogy ha­zai és külföldi üdültetésben minél több szövetkezeti dolgozó részesedjem A külföldi utazások közül előtérbe kerülnek a tengerparti üdülőközpon­tok főleg a Szovjetunióban, a Bolgár Népköztársaságban és Jugoszláviában, Több Szovjetuniói társas és tanulmá­nyi utazásra is sor kerül. Ezen túl­menően a szövetkezeti tagok a SZFSZ által szervezett tíznapos utazás kere­tében a Moszkvai nyári olimpiai játé­kokon vehetnek részt. Továbbá 200 szövetkezeti tag részt vesz egy hajó­­kiránduláson, amelyet a SZFSZ Szlo­vákiai Bizottsága hazánk felszabadu­lásának 35. évfordulójának alkalmá­ból szervez. A mezőgazdasági dolgozók megte­kinthetik a Jugoszláv Nový Sad-i me­zőgazdasági kiállítást, valamint Ma­gyarországi és az NDK-beli tanulmá­nyi utakon vehetnek részt. A hazai üdültetések során a szövet­kezeti dolgozók Bratislavában, Pieš­­fanyban, Prágában, Luhaőovicében, Marianske Lázne-ban, Starý Smoko­­vecen és Tatranská Lomnicán pihen­hetnek. A SZFSZ Szlovákiai Bizottsága a szövetkezeti tagok gyermekei számá­ra lehetővé teszi, hogy Jugoszláviai, NDK-beli, Bulgáriai, valamint hazai pionírtáborokban nyaralhassanak. Fel­tehetően a nyári szünidő kezdetéig átadják küldetésének a SZFSZ kor­szerű pionírtáborát is a Senica pri Kunov-i vízierőmü mellett. A SZFSZ szervezetei együttműködve a kerületi nemzeti bizottságokkal fo­kozott figyelmet szentelnek a szövet­kezeti tagok gyógykezelésének is. Az állami alapból évente közel tízezer beutaló a szövetkezeti dolgozók ren­delkezésére áll, akik hazánk vala­mennyi gyógykezelő központjába ke­rülhetnek, betegségüktől függően. Jozef Prokeš mérnök Amikor az elnök vidám Meg nem mondanám pontosan, me­lyik esztendőre emlékszem a legszí­vesebben: a huszonöt évvel ezelőtti ismerkedés első benyomásaira, avagy az újraismerkedések során szerzett maradandó élményekre? Pólyán (Po­­fany) gyakran látogatott, reprezen­táló szövetkezet volt, a kiemelkedő kukorica-, cukorrépahozamok elérésé­ben. Hasznos szakmai tapasztalatu­kért a környező szövetkezetek dolgo­zóit rendszerint ide irányították. Matyi János elnök gyakorlott, előadói készséggel állt mindig a láto­gatók rendelkezésére. S az évek so­rán elnöki irodájának fala megtelt elismerő oklevelekkel. Mi tagadás, pó­­lyáni kiszállásom alkalmával ma is jólesik felidézni az egykori riportutak hangulatát. Az elnök immár három évtizeden át áll e gazdaság élén. Jóban-rosszban kitartott tagsága körében. Legutóbb májusban jártam itt, akkor már előre láttam, hogy bizony nagy próbatétel­nek néz elébe e gazdaság. A biztató kezdet után hirtelen elbánt velük az időjárás. S a döntő szót a belvizek mondták ki. Jónak ígérkező termésük egy része víz alá került, s vele remé­nyeik jő része. Kétszáz hektár búzát kellett kiszántaniuk. Pedig, ha a táb­larészeken termett 4,5—5,5 tonnás át­lagra gondolunk, akkor meggyőződ­hetünk, mennyire vetette vissza a bel­víz' a gazdaságot. Kérdéses, hogy eb­ben az időjárás volt-e a főbenjáró kárt okozó, avagy az ésszerűtlenül elvégzett talajjavító munkálatok. Tény, hogy az alagcsövezés elvégzése jogo­san bírálható, mert a belvíz mai na­pig sem tud a talajba leszivárogni így kénytelen elárasztani a termőte­rületeket. Unják már e témát maguk a pólyániak is, s bár megunták a méltatlankodások sorozatát, kényszer­­helyzetben kötelesek reflénszerűen a zárszámadási beszámolóba foglalni. Nem annyira igazolásképpen, mint in­kább — szokásból. Vajon hullámvöl­gyet jelent-e a gazdasági tevékenysé­gük egészében a tavalyi esztendő? — Egyáltalán nem jelent hullám­völgyet. Májusban, valóban rossz volt a helyzet, de a negyven százalékos vízkárt végeredményben pótolni tud­tuk, s ezt pedig az alapos munkai szervezéssel sikerült elérnünk. Heten­te értékeltük gazdálkodásunk ered­ményeit és ahol probléma mutatko­zott azonnal intézkedtünk. Tehát az elmúlt év újabb próbaté­telt jelentett a gazdálkodásban, az emberek számára pedig szigorú ön­vizsgálatot, tárgyilagos mérlegelést. — De mindenekelőtt a vezetők számára a munkaszervezés, a fegye­lem megszilárdításának a fontosságá­ra utalt. S amikor itt fegyelemről, szervezésről beszélek, akkor nemcsak a tagság részvállalására gondolok, ha­nem a szakszerű gazdálkodás köve­telményeinek betartására is. Minden­képpen tanulságos esztendő volt ez számunkra, amelyből vezetőnek, tag­ságnak egyaránt okulnia kell. Minde­nekelőtt a talajgazdálkodásra gondo­lok. S itt nemcsak az elmúlt eszten­dőre utalok, hanem az idei évre ki­ható hiányosságokra is. A talajerő fenntartásában legfontosabb, legérté­kesebb szerves anyagunk, az istálló­trágya. A belvizek lúgozó hatása fo­kozott mértékben szükségessé teszi, hogy megadjuk a talajnak, amit nél­külöz. Végre a drága műtrágyák rak­tározását is meg kellene már oldani, mert évente félmillió korona értékű trágya megy veszendőbe. — A kezdetén a mostoha esztendő kapcsán csupán a növénytermesztés­ről esett szó. Az állattenyésztésben a hasznosságot mennyiben befolyásolta a szűkös termés? — Természetesen ez kihatott a ta­karmánykészlet létrehozásává, de még­sem volt komoly lemaradásunk. Jó erőben van állományunk, s takarékos fejadagokkal eddig sikerült a célki­tűzéseinket elérnünk. — Végeredményben hogyan zárták az évet? — Jól. A növénytermesztés szaka­szán a kieséseket pótolni tudtuk, sőt 1 millió 691 ezer korona tiszta nyere­séggel zártuk az évet. Mindössze 1400 hektár földterületen gazdálkodunk, ennek ellenére 15 millió 886 ezer ko­rona a nyerstermelés értéke. A ter­vezett költségekből félmilliót, az anyagi költségekből 280 ezret, a bér­alapból 100 ezer koronát sikerült megtakarítanunk. Tavaly feltöltöttük az állatállományt és kétmillió koro­nát költöttünk korszerűsítésekre. Vá­sároltunk gépeket és építkeztünk. Re­mélem, a nehezebb után könnyebb év következik. Egyelőre, ami az idei ter­mésünkre biztató: kitünően telelnek vetéseink, szépek, dúsak, egyenlete­sek, szép hozamokkal kecsegtetnek. Befejezésül annyit mondhatok, hogy végtelenül örülök, mert a huszon­nyolcadik évet is nyereséggel zártuk. Mindenegyes dolgozónk megkapta a kijáró osztalékát, én azt hiszem, hogy a tagság is elégddett. Amikor Matyi János megkapta a Munkaérdemrend-et megkérdeztem tő­le, miért ez a magas kitüntetés, ő er­re azt mondta: több évtizedes mun­kájának az elismeréséért. Most már tudom, hogy rászolgált a kitüntetésre, hiszen a legnehezebb évben is a leg­jobb eredményt tudta kimutatni a te­­rebesi járásban. ILLÉS BERTALAN A nők és a fiatalabb korosztály képviselői is aktívan bekapcsolódtak a beszélgetésbe, (Kádek Gábor felvételeij /vwwwvwwvwwwvwwwwwvwwwww

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents