Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-08 / 10. szám

1980. március 8.

.SZABAD FÖLDMŰVES.

Pártkongresszusra készülnek a magyar dolgozók

Á Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Kádár Jánosnak, a KB első titkárának vezetésével a múlt héten ülést tartott és megvitatta a XII. pártkongresszus előkészületeiről előterjesztet beszámolót, továbbá meghallgatta és elfogadta az időszerű nemzetközi kérdésekről, valamint a hatodik ötéves népgazdaságfejlesztési tervről adott tájékoztatást

Az ország népe már hetek óta lelkesen készül a párt és a társadalom életének nagy eseményére. Jó példának bizonyult a Vörös Csillag Gépgyár Sziklai Sándor szocialista brigádjának kezdeményezése, melynek nyomán brigádok ezrei vállalták, hogy márciusban kongresszusi és felszabadulási műszakokat tartanak, és keresetükkel hozzájárulnak gyermekintézmények fejlesztéséhez. A kongreszszust köszöntő kezdeményezések között olyan is szerepel, hogy a Budapesti Húsipari Vállalat kollektívája a március 22-i szabadnapon fél sertéseket készít elő a lakosság jobb ellátására, a Habselyem Kötöttárugyár brigádjai pedig olyan cikkeket gyártanak a lakosság részére, amelyekből viszonylag kicsi a kínálat.

A pártszervezetekben behatóan vitatják a XII. kongresszus tanácskozásainak körvonalazására novemberben kiadott irányelveket, melyeket annak idején már röviden ismertettünk. Lássuk részletesebben az irányelvek egyes fontos megfogalmazásait.

A bevezető rész megállapítja: „Hazánk belpolitikai élete kiegyensúlyozott, a munkáshatalom szilárd, a párt betölti vezető szerepét, egyre szorosabbá válik a szocialista nemzeti egység. Az elmúlt öt esztendőben pártunknak, népünknek bonyolultabb és nehezebb helyzetben kellett dolgoznia. Ennek ellenére az elért eredmények jelentősek. A magyar nép előbbre jutott a programnyilatkozatban megfogalmazott célok valóraváltásában, a fejlett szocialista társadalom építése nemzeti programmá vált. Fejlődött a népgazdaság, javultak népünk életkörülményei, erősödött szocialista tudata, gyarapodott műveltsége“.

Az irányelvek hét fejezetben körvonalazzák a következő időszak feladatait. A nemzetközi helyzettel és a külpolitikával foglalkozó fejezet leszögezi: „A nemzetközi viszonyok alapvető tartalma a szocializmus és a kapitalizmus világméretű küzdelme és versengése. Ugyanakkor a békés egymás mellett élés politikája, az enyhülés — az imperializmus szélsőséges köreinek minden erőfeszítése ellenére — tért hődít, a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködése szélesedik. A nemzetközi viszonyok alakulásában növekvő szerepe van a szocialista világrendszernek, a nemzetközi munkásosztálynak s a nemzeti felszabadító és függetlenségi mozgalmak világméretű imperialistaellenes küzdelmének. Külpolitikánk, összhangban elveinkkel és hazánk érdekeivel, aktívan segíti a szocializmus, a társadalmi haladás, a béke híveinek harcát“.

Az irányelvek külpolitikai vonatkozásban leszögezik továbbá, hogy „külpolitikánk egyeztetésében, a szocialista vívmányok és a béke védelmében nélkülözhetetlen szerepet tölt be a Varsói Szerződés szervezete. Országaink gazdasági fejlődésének fontos támasza a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében megvalósuló együttműködés. A szocialista országok építőmunkájuk eredményeivel, az emberről való sokrétű gondoskodással, a haladó forradalmi erők harcának sokoldalú támogatásával, következetes békepolitikájukkal jelentős hatást gyakorolnak a világra.“

Ebből kiindulva állapítják meg az Irányelvek, hogy „külpolitikánk alapvető célja továbbra is az, hogy biztosítsa a kedvező külső feltételeket a szocialista építőmunkához, s hozzájáruljon az egyetemes béke, a társadalmi haladás ügyéhez, a szocializmus térhódításához. Kiemelkedően fontos feladatnak tekintjük, hogy erősítsük szövetségünket, barátságunkat, együttműködésünket a Szovjetunióval, a Varsó Szerződésnek, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagállamaival, a szocialista közösség országaival. Azon munkálkodunk, hogy jól összehangoljuk külpolitikai lépéseinket, hozzájáruljunk a Varsói Szerződés szervezetének, védelmi erejének tökéletesítéséhez. Ez a politika megfelel népeink közös eszméinek, alapvető érdekeinek és céljainak, ugyanakkor országunk szuverenitásának,

nemzeti függetlenségünknek, békés szocialista építőmunkánk folytatásának is szilárd támasza és biztosítéka.“

A társadalmi él gazdasági viszonyok fejlődésével foglalkozó fejezet megállapítja, hogy „tovább erősödtek a szocialista társadalmi viszonyok. Rendszerünk szilárd gazdasági alapja a termelőeszközök szocialista — állami és szövetkezeti — tulajdona. A szocialista szektorban termelik meg a nemzeti jövedelem 98 százalékát. A jövőben is támogatjuk a háztáji és klségltő gazdaságok termelését, a magánkisipart és -kiskereskedelmet. Az aktív keresők 59 százaléka munkás, 13 százaléka mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag, 25 százaléka értelmiségi és alkalmazott. Az önálló kisárutermelők aránya 3 százalék. A munkásosztály eredményesen tölti be az egész nép érdekében vezető szerepét. Tovább erősödött politikai öntudata, fokozódott aktivitása és kezdeményező készsége. A munkásosztály a társadalom legnagyobb létszámú osztálya, s döntő mértékben járul hozzá a nemzeti jövedelem termeléséhez“.

Az igényelvek fontos megállapítása még, hogy „a nemzetiségek hazánk teljes jogiá állampolgárai. Pártunk a lenini nemzetiségi politika érvényesítését változatlanul fontos feladatnak tekinti. Elősegíti, hogy a magyarországi nemzetiségek továbbra is aktív részesei legyenek társadalmi, politikai életűinknek, megőrizzék és fejlesszék anyanyelvi kultúrájukat, hozzájáruljanak a szomszéd népekkel való barátság és együttműködés elmélyítéséhez“.

A gazdasági építőmunka feladatait összefoglaló fejezet körvonalazza, hogy „a népgazdaság az V. ötéves tervidőszakban tovább fejlődik. Bővülnek és korszerűsödnek a szocializmus anyagi-műszaki alapjai. Gyarapodik a nemzeti vagyon. A gazdasági növekedés üteme mérsékeltebb a korábbi évekénél, de meghaladja a fejlett tőkésországok átlagét, s közel áll a KGST-országok átlagához. A nemzeti jövedelem növekedése teljes egészében a munka termelékenységének az emelkedéséből származik. Az ipari termelés a tervezettnél mérsékeltebben, de jelentősen emelkedik. Tovább növekedett a vegyipar és a gépipar részaránya. A központi fejlesztési programok, a rekonstrukciók, a vállalati beruházások segítették a termelési és termékszerkezet korszerűsítését, a műszaki haladást és a hatékonyság javulását. A mezőgazdaság a korábbinál magasabb színvonalon elégítette ki az ország, a lakosság igényeit.“

A következő fejezet az életszínvonal emelésvel és az életkörülményekkel, a párt szociálpolitikájával foglalkozik. Az ideológiai és a művelődéspolitika területét felölelő fejezet kiemelkedő megállapítása, hogy „a marxista-leninista elmélet alkotó alkalmazásával erőnket az építőmunka időszerű feladatainak segítésére, a társadalmi fejlődés és a nemzetközi osztályharc által felvetett kérdéseknek a megválaszolására kell összpontosítanunk. Tanulmányozni és általánosítani kell a gyakorlati munka tapasztalatait, erősíteni kell az elmélet

és a gyakorlat kapcsolatát__Az

ideológiai munka fejlesztését sürgeti a szocializmus és a kapitalizmus között folyó világméretű eszmei küzdelem. A testvérpártokkal e téren megvalósuló szorosabb együttműködés segíti közös ideológiai feladataink megoldását, eszméink terjesztését és a szocializmus nagy vívmányainak propagálását.“

A hatodik fejezet a párt- és tömegszervezetek feladatait vázolja fel, az utolsó pedig a párt nemzetközi tevékenységével kapcsolatban szögezi le, hogy a párt „a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elvei alapján folytatja nemzetközi tevékenységét. Cselekvő részt vállal a kommunista mozgalom egységének elmélyítését, a közös célok elérését szolgáló akciókban. A jövőben is aktívan hozzájárul az európai kommunista és munkáspártok berlini értekezletén meghatározott közös feladatok végrehajtásához,“

A múlt héten tartotta ötnapos XV. kongresszusát a Japán Kommunista Párt, melynek tanácskozásán 29 testvérpárt képviseltette magát. Pártunkat Mikuláš Beöo, a CSKP Központi Bizottságának titkára képviselte. Az SZKP Központi Bizottsága a kongresszushoz intézett üdvözlő táviratában kiemelte, milyen nagy jelentősége van a kommunisták részvételének a Távol-Kelet és a csendes-óceáni térség békéjének és biztonságának erősítésében. A JKP aktívan támogav ja az indokínai népeket, melyek az új élet útjára léptek, és bátran védelmezik függetlenségüket.

A JKP XV. kongresszusára azt követően került sor, hogy a két pártküldöttség moszkvai tárgyalásain tisztázták az SZKP és a JKP viszonyának 1964-től tapasztalt rendezetlenségét, s az elvtársiasság és a barátság szellemében megalapozták a két testvérpárt és a két nép baráti kapcsolatainak további fejlesztését.

Miamoto Kendzsi, a JKP elnöke kongresszusi beszédében az internacionalista szolidaritás erőteljes megnyilvánulásaként értékelte, hogy a mostani alkalommal a legtömegesebben képviseltették magukat a testvérpártok a JKP kongresszusán. Méltatta a párt belső fejlődését. Bár megismételte a JKP Központi Bizottsága Elnökségének azt az álláspontját, hogy nem értett egyet az Afganisztánnak nyújtót szovjet katonai segítséggel, újra hangsúlyozta, hogy a kérdésben fennálló véleménykülönbség nem akadályozhatja a két párt kapcsolatainak fejlődését, s méltatta a két párt moszkvai tanácskozásainak jelentőségét, normális kapcsolataik helyreállítását.

Miamoto beszámolójának külpolitikai részében határozottan visszautasította a JKP belügyeibe való pekingi beavatkozást. Leszögezte, hogy ebben az esetben nem vitáról, hanem Kína hegemonista törekvéseinek durva megnyilvánulásáról van szó. A maóista vezetés 1968 óta bátorít különféle

Demokratikus összefogással

az antikommunizmus visszaverésére

ÜLÉSEZETT A JAPAN KP XV. KONGRESSZUSA

japán pártellenes csoportokat, s állandóan érintkezik velük.

A pártelnök az egyik legfontosabb feladatként említette a Kína által is támogatott japán-amerikai szerződés felbontásáért folyó harc kibontakoztatását. Hangoztatta, hogy az ilyen Imperialista katonai szövetségek létezése akadályozza a feszültség enyhítését, s elkerülhetetlenül a hadikiadások fokozásának irányába hat. Washington, más országok segítségével, kirívó módon beavatkozik Afganisztánban.

Miamoto hangoztatta: A JKP szem előtt tartja a feszültség csökkentésének és a békés egymás mellett élésnek az elveit, ám ugyanakkor jogos, indokolt változásnak tekinti a nemzeti felszabadulásért, az imperialista és neokolonialista elnyomás ellen vívott harc eredményeit, így a népek döntését a szocializmus mellett. A JKP maga ugyan azt szorgalmazza, hogy a japán—amerikai katonai szövetség felbontása után Japán ne köthessen katonai szerződést más államokkal sem, s barátsági szerződéseibe ne foglaljon bele cikkelyt esetleges védelmi támogatásról. Ezt a véleményét azonban nem tünteti fel egyedül üdvözítőnek, s nem kívánja ráerőltetni a szocialista országokra vagy a nemzeti felszabadulásukért küzdő államokra.

Fuva Tecuzo pártfőtitkár beszámolójában felvázolta a demokratikus kibontakozásra vonatkozó elképzeléseket. Az ezzel kapcsolatos teendőket öt pontban foglalta össze:

— a pártnak bővítenie kell szerepét a tömegharcban, a központi törvényhozásban, a helyi önkormányzati szervekben, és szembe kell szállnia a haladó erők megosztására Irányuló antikommunista taktikával;

— a nép követeléseinek, óhajainak szóvivőjeként világosan meg kell ‘fogalmaznia a haladó erők akcióinak közvetlen céljait;

— széles körű eszmecserék és viták rendezésével meg kell értetni a demokratikus összefogás jelentőségét;

— kudarcra kell Ítélni az antikom-i munista ideológiai támadásokat;

— meg kell gyorsítani a pártépftést, újabb sikereket kell elérni a választásokon.

A pártunkat képviselő Mikuláš Benő elvtárs a nagojai dolgozók nagygyűlésén köszöntötte a vendéglátó testvérpártot, s hangoztatta, hogy a CSKP elvszerű és alkotó szellemű lenini politikája 1969 áprilisa után megteremtette a párt és a nép egységének szilárd alapját, alapot adott arra, hogy céltudatosan megoldjuk az ország társadalmi és gazdasági fejlesztésének feladatait. Leszögezte, hogy * Szovjetunió békepolitikája és a szocialista közösség államainak egybehangolt béketörekvése döntő érdemeket szerzett abban, hogy a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, valamennyi haladó, antlimperlalista és békeszerető érdeméből az emberiség már a negyedik évtizede békében él.

A kongresszus a vita, az új vezetőség megválasztása és a határozathozatal után befejezte munkáját.

A békés építésre szavaztak

A szovjet emberek február utolsó vasárnapján az urnák elé járultak, hogymegválasszák a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának, a szövetségi köztársaságok és az autonóm köztársaságok legfelsőbb tanácsainak és a helyi szovjeteknek képviselőit. A választók nemcsak a legjobbak közül kiválasztott képviselőjelöltekre, hanem egyúttal a fejlett szocialista társadalomnak az SZKP vezetésével elért eredményeire, a szocialista demokráciára, az emberi szabadság megtestesülésére is szavaztak.

Akí e napokban a Szovjetunióban járt, tanúja lehetett a mindenütt megnyilvánuló választási hangulatnak. Annak a gigászi küzdelemnek, amelyet a párt vezetésével minden munkehelyen, üzemben, hivatalban vívnak a tizedik ötéves tervidőszak feladatainak megvalósításáért. Ez minden szovjet polgárnak szívügye. Országszerte versenyben állnak a termelés hatékonyságának fokozásáért, a termékek kiváló minőségéért. A szovjet emberek egy pillanatig sem kételkednek ügyük sikerében, abban, hogy a kommunizmus nagy művének sikerei közelebb viszik őket a kommunizmushoz. Kiemelkedő teljesítményekkel és újabb munkagyőzelmekkel készülnek Lenin születése 110. évfordulójának megünneplésére.

Miből fakad a szovjet emberek ilyen hatalmas munkalelkesedése? Abból, hogy minden szovjet ember magáénak tekinti a párt által kijelölt feladatokat, továbbá a több mint félszázadon át elért eredményekből. A tudományosan megalapozott pártprogram, a szovjet ember egyre emelkedő életszínvonala, a jövőbe vetett hit a lelkesedés forrása. A szovjetország az egykori cári félfeudális rendszerből alig egy emberöltő alatt hatalmas iparral és fejlett mezőgazdasággal rendelkező társadalmat teremtett. Az írástudatlanság sötétségét felszámolva fejlett tudományos-műszaki hatalommá alakult, amelynek eredményei barátot, ellenséget egyaránt csodálatba ejtenek. Az elmúlt több mint hat évtized alatt a szovjetország ellenségei nemegyszer igyekeztek megállítani ezt a lendületes fejlődést, sőt még a fegyverek bevetésétől sem riadtak vissza.

Am egyik eszközzel sem tudták feltartóztatni a szovjet népet. Senki sem tudta térdre kényszeríteni a szovjet embert, aki megismerte a szocialista társadalom előnyeit. Az ilyen kísérletek a múltban sem vezettek sikerre, és ma sem sikerül senkinek megállítani a történelem kerekét. Hiába próbálkozik az Egyesült Államok hidegháborúval, gazdasági bojkottal, hiába fenyegetőzik. Ami nem sikerült Hitlernek, Trumannak, Carternak sem fog sikerülni. Levonhatta volna a tanulságot elődei keserű tapasztalataiból.

A kommunizmus építése a szovjet nép ügye, ehhez pedig nem fog engedélyt kérni sem Cartertől, sem a többi hidegháborús csörtetőtői, amint azt választási beszédében Leonyid Brezsnyev is hangoztatta.

A szovjet nép a lenini párt vezetésével jelentős eredményeket ért el a népgazdaság fejlesztésében az elmúlt

több mint hat évtized alatt. A szovjet ipar ma hússzor annyit termel, mint 1940-ben. A szovjetország nemzeti jövedelme tavaly 13,6-szerese volt a háború előtti utolsó évben elért nemzeti jövedelmének, 1970 és 1979 között pedig 57 százalékai emelkedett. A szovjet népgazdaság fejlődésének üteme 1951 és 1978 között Jóval nagyobb volt a kapitalista államokénál. Íme, néhány jellemző adat a gazdasági növekedés összehasonlítására a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonylatában.

nemzeti jövedelem

(növekedés zsázalékban)

Szovjetunió

7,7

USA

3,5

ipari termelés

(növekedés százalékban)

9,1

4,3

mezőgazdasági termelés

(növekedés százalékban)

3,5

1,7

A beruházás

(növekedés százalékban)

8,7

3,1

Társadalmi munkatermelékenység

(növekedés százalékban)

6,7

2,2

munkatermelékenység az Iparban

(növekedés százalékban)

5,9

3,3

A Szovjetunió alkotmánya a búr- állam fedezi,

csak a többihez

járul

zsoá alkotmányokkal szöges ellentétben teljes mértékben biztosítja a munkára és a pihenésre való jogot Az elmúlt években mennyiségi és minőségi szempontból is nagy fejlődés történt a lakosság foglalkoztatottságában. A szovjet népgazdaságban 1928-ban 11 millió 400 ezer személy dolgozott, számuk 1979-ben elérte mér a 110 millió 600 ezret, a kolhozok dolgozóinak száma pedig 14 millió 100 ezer volt. Évről évre emelkedik a munkabér, a reáljövedelem .Az egy főre számított havi átlagkereset a társadalmi juttatásokkal együtt 1940-ben 40,6; 1965-ben 129,2; 1975-ben 198,9;

tavaly pedig már 224 rubel volt.

A szovjet társadalom legfőbb szociális feladata az emberről való gondoskodás. A szovjetpolgár Ingyenes gyógykezelésben részesült, de egészségvédelmében előtérbe helyezik a betegség-megelőzést. Az orvosi ellátás terén a Szovjetunió messze maga mögött hagyja a világ többi államait. A legutóbbi statisztikai adatok szerint a szovjetországban 36, az NSZK-ban 24,5, az Egyesült Államokban 21,9, Franciaországban 17,5, Japánban 15,5 orvos jut ezer személyre. A társadalmi alapokból egészségvédelemre fordított összeg 1978-han elérte a 15,6 milliárd rubelt.

Az alkotmány biztosítja a lakásra való jogot — 1950-ben két milliárd 300 millió, 1965-ben 9 milliárd 600 millió, tavalyelőtt azonban már 17 és fél milliárd rubelt fordítottak lakásépítésre.

Az ingyenes oktatás előnyét csakis a szocialista társadalom nyújtja. Ebben minden szovjet ember részesül: íme, hogy képet nyerjünk az ilyen rendeltetésű összegekről: évente 180 rubelbza kerül egy diák általános iskolai, 670 rubelba középiskolai s több mint ezer rubelba főiskolai oktatása. Egy bölcsődei hely évente átlag 550, egy óvodai hely pedig 470 rubelébe kerül az államnak, s ennek 80 százalékát teljesen a szocialista

hozzá a lakosság. A bölcsődék és as óvodák társadalmi alapokból létesülnek, s ugyanezekből a közművelődésre 1940-ben kétmilliárd, 1978-ban pedig már 29 milliárd 100 millió rubelt fordítottak.

Az SZKP szociális programjának eredményes teljesítése a lakosság kulturális színvonalának állandó emelkedésében Is visszatükröződik. Bátran állíthatjuk, hogy nincs még egy olyan ország, ahol annyit olvasnának az emberek, mint a Szovjetunióban. Ékesszóló bizonyságok: a könyvtárak száma 1940-ben 95 ezer

volt, tavaly elérte a 131 ezret. Állományuk 1 milliárd 771 millió darab. A tudományos és egyéb könyvtárak száma 1976-ban 350 volt, több mint 4 milliárd 200 millió darab állománynyal. A kultúra népi jellegéből kifolyólag a legszélesebb tömegek élvezhetik a szocialista kultúra vívmányait.

. PÉK VENDEIj

A Szovjetunióban összegező jelentést adtak ki a 15 szövetségi köztár* saságban, húsz autonóm köztársaságban tartott parlamenti választásokról« valamit 50 691 helyi szovjetbe rendezett választásokról. Az urnákhoz a választók 99,99 százaléka, vagyis 176 565 746 személy járult. A szövetségi és autonóm köztársaságok legfelsőbb tanácsainak képviselői megszerezték az abszolút többséget, tehát képviselővé választották őket. A 2 274 861 választókerületből hetvenhétben a jelöltek nem szerezték meg a felénél nagyobb többséget, tehát nem választották meg őket. Hat választókerületben érvénytelennek nyilvánították a választásokat, mert törvénysértést állapítottak meg. Itt megismétlik a választásokat, összesen 2 284 887 képviselőt választottak meg« akiknek kétharmada munkás és szövetkezeti paraszt. Több mint a felük első ízben nyert képviselői megbízatást.

«