Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-08 / 10. szám
1980. MÁRCIUS 8. XXXI. évfolyam 10. szám. Ara 1,— Kčs Szakad S" •• IJ ■■ földműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja A nemzetközi Különböző alkalmakkor számtalanul elmondtuk, leírtuk: nőtársaink elválaszthatatlan szövetségeseink, fegyvertársaink az ú) világ megteremtésében, megosztják velünk gondjainkat, bajainkat, nélkülük még csak nem is gondolhatnánk az új, szocialista társadalom építésére. Megszoktuk, hogy ezzel kapcsolatban a marxizmus— leninizmus klasszikusait is idézzük. Valóban, Marxtól, Engelstől, August Bebeltől Leninig és a mindenkori szocialista vezetőkig mind vallották, hogy a szocializmus és a nőkérdés szervesen összefügg egymással, hogy a nő mint egyén és közösségi lény csakis a szocializmusban érheti el teljes felszabadulását, szűnhet meg a konyhának a háztartásnak, a szűk családi környezetnek a rabja lenni, s léphet ki teljesen felszabadult, egyenértékű lényként a társadalmi közéletbe. Ez a kérdés mindmáig időszerű. Természetesen, másként vetődik fel a létező szocializmus viszonyai között, másként a fejlett országokban, fŔegint másként az útjukat kereső fejlődő országokban, és másként a fejlett tőkés országokban. Van-e tehát nálunk nőkérdés? KI tagadná? Csakhogy ez egészen más természetű, mint azokban a társadalmi rendszerekben, ahol a nőknek elemi jogaikért kell harcolniuk. Égbekiáltó igazságtalanságokra derül fény, ha vizsgálni kezdjük a nők helyzetét a nem szocialista rendszerű országokban. Hiszen vagy 15 évvel ezelőtt bejárták a világsajtót a brazíliai őserdőkben és ültetvényeken szinte rabszolgaként alkalmazót lndián'nők tragédiái. A lázongókat niegkínozták, egyeseket macsetával, nádvágó késsel szabályosan kettészeltek a felügyelők. Ehhez hasonló kép csak nemrégen Pol Pót Kambodzsájában tárulhatott elénk, vagy olyan őrült diktátorok országában, mint amilyen Bokassa „császár“ közép-afrikai állama, vagy Egyenlítői Guinea volt. Az sem derűsebb életkép, amikor egyes fejlődő országokban az anyák ölében hal meg rosszul táplált gyermekük, mert az éhezés következtében elapad az anyák teje. A számok, a statisztikai adatok olykor főbe kólintják az olvasót, különösen ha tömegével nehezednek rá. A nők világhelyzetét illetően azonban érdemes felfigyelni egv-két adatra. Érvényesülésük egyik feltétele iskolai végzettségük, felkészültségük bizonyos társadalmi és gazdasági szerepkör betöltésére. Ne feledjük, hogy világméretben az írástudatlanok több mint a fele a nők közül kerül ki, hogy például Afrikában a nők 80 százaléka analfabéta, Ázsiában 55, Latin-Amerikában 27 és fél százalék az írástudatlan nők arányszáma. Am a kapitalista világ fejlett részében is sok visszásság- jellemzi a nők helyzetét. Hiszen a tőkés világban az írástudatlanoknak több mint a fele nő. Olyan fejlett tőkés országban pedig, mint Franciaország, a munkásnők negyedrészének elemi végzettsége sincs, az NSZK-ban a lányok ötödrésze sem végzi el az alapiskolát. A tőkés világ viszonyai között még a jómódú rétegek helyzetében is erős megkülönböztetést látunk a férfiak és nők között. A főiskolásoknak csak egyharmada nő, további megkülönböztetéssel pedig a gyakorlati életben kell szembenézniük a diplomás lányoknak. A tőkés világban a nők tehát eleve kisebbb esélyekkel indulnak. Az iskolai és szakképzettség hiánya ugyanis közvetlenül kihat gyakorlati érvényesülésükre, ám ha még minden rendben is van e téren, a nők sok országban akkor is jóval kisebb fizetést, bért kapnak ugyanolyan munkáért, mint férfitársaik. Az Egyesült Államokban a munkaerők több mint 40 százalékát nők alkotják, de a férfiak jövedelmének átlagban csak 70 százalékát érik ei, noha már 1963 óta érvényben van egy, béregyenlőségre vonatkozó szövetségi törvény. Hasonló a helyzet a többi tőkés országban is, ahol az ilyen megkülönböztetések fokozottabban sújtják a vendégmunkásnőket. Nem egy fejlett tőkés országban külön helyeket tartanak fenn férfiak és külön helyeket nők számára, természetesen bérezési különbséggel, s erre még a törvényhozás is áldását adja. Természetesen, nem valamilyen fizikai vagy biológiai okokból történő megkülönböztetésre gondolunk. Mindezek után pedig nem csoda, ha a nők arányszáma a munkanélküliek között túlszárnyalja a férfiakét. És a kapitalista viszonyoknak az is természetes következménye, hogy a nők bizonyos mértékben kiszorulnak a közéletből. Svájcban nem is olyan régen kaptak választójogot, Spanyolországban és Portugáliában az elmúlt évek társadalmi reformjai jelezték, hogy orvoslás várható egyenjogúsításukban. Ami a nők aktív választási jogát illeti, képviseleti jogát, szintén nem rózsásak a viszonyok, hiszen az amerikai szenátusban mindössze 17, a képviselőházban 16 nő van. Angliában több mint 4 százalékos a nők képviseleti arányszáma, a többiekben valamivel magasabb, Dániában eléri a 15,6 százalékot. Fölösleges volna tovább sorolnunk. A puszta számadatok mögött ugyanis bizonyos minőségi tényezőket is meg kell látnunk. Például azt, hogy a tőkés országok viszonyait jellemző többé-kevésbé szerény eredményekben az az elszánt harc is visszatükröződik, melyet a baloldali pártok és haladó szervezetek folytatnak a mindenkori kormányzattal szemben a gyengébb nem felkarolásáért, mert a kétségtelenül Itt is megnyilvánuló lassú haladás nem önmagától következik be. Hazánk, mint a szocialista rendszer egyik képviselője egészen más helyzetképpel vesz részt a nők sorsának alakításáért folyó világmozgalomban, melyet az öt évvel ezelőtt Mexikó városban ülésező nők világkonferenciája indított el, amikör az egyenlőség, fejlődés, béke hármas jelszó jegyében meghirdette a nők évtizedét, mely 1985-ben ér véget. Államunk törekvését a női egyenjogúság kérdésében is az a lenini útmutatás vezérli, hogy „a törvény előtti egyenlőség még nem valóságos egyenlőség. Nekünk az kell, hogy a dolgozó nő necsak jogilag, hanem a gyakorlati életben is kivívja az egyenlőséget a dolgozó férfival.“ Ennek gyakorlati érvényesítése pedig nehezebb a törvényhozási aktusnál. Államunk szorgalmazza a nők bekapcsolódását a gazdasági és társadalmi életbe, s ezt nem formális jelenségként várja el, hanem úgy, hogy a nők valóban beleszóljanak a dolgok alakulásába, érvényesüljön kezdeményező és végrehajtó szerepük. Hiszen nálunk a nők 48 °/o-a a népgazdaságban dolgozik, s a nők foglalkoztatottságát tekintve, a Szovjetunió és az NDK után világméretben mindjárt a harmadik helyen vagyunk. A Szövetségi Gyűlésben és a Szlovák Nemzeti Tanácsban a képviselőnők arányszáma meghaladja a 28 százalékot, alkotói a döntéseknek és a legtöbb esetben ellenőrzik is végrehajtásukat. A statisztika azonban nem fejez ki mindent. A nők helyzetével kapcsolatban ugyanis a számokban megnyilvánuló eredményekkel szerves egységben látnunk kell a kommunista párt és a szocialista állam olyan irányú törődését is, hogy javuljanak a nők munkahelyi feltételei és életkörülményei, a számukra tehermentesítést jelentő lakossági szolgáltatások, erőteljes társadalmi mozgalom bontakozódjék ki a családok egységét veszélyeztető alkaholizmus ellen, kötelességeik teljesítésére kényszerítsék a család gondozását elhanyagoló apákat, s természetesen azért is, hogy kevesebb legyen a társadalmilag nem kívánatos válások száma. Mindezek mellett látnunk kell, hogy nálunk és általában a szocialista országokban kibontakozóban van a szocialista család típusa, s enek keretébe illeszkedik be a ma szocialista asszonya: a felszabadult, öntudatos családanya és társadalmi tényező, közösségi lény. LÖRINCZ LÁSZLÓ nőolvasóinkat! A nők munkájának gyümölcse benne van népgazdaságunk, a kultúra és az egészségügy eredményeiben. Számítunk rájuk jövő terveink megvalósításában is. Egyenrangú társaink a nemzetközi küzdőtéren a békéért és haladásért vívott harcban; ezért illeti őket tisztelet és elismerés — nemcsak a nőnapon, hanem azon túl és mindennap. Fotó: Matis P* Meg kell teremteni ez idei termelési felsdstok teljesítésének teltételeit A múlt héten a trenčíni járáshoz tartozó Krajná község impozáns kultúrházában két napos aktívaértekezletet tartottak a mezőgazdaság és az élelmiszeripar központi, kerületi és járási irányító szerveink vezető dolgozói. Az értekezleten részt vett Miloš Jakeš elvtárs is, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a Központi Bizottság titkára, valamint részt vettek az SZLKP kerületi és járási bizottságainak titkárai és a társadalmi szervezetek képviselői. Az aktívaértekezletet Ján Janovic elvtárs, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere nyitotta meg. A főbeszámolót, amely részletes és elmélyült helyzetelemzéssel párosulva áttekintést adott azokról a feladatokról, amelyek a CSKP KB 14. ülésének és az SZLKP KB ülésének határozatából a mezőgazdaságra és az élelmiszeriparra hárulnak, Ján Janik elvtárs, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára tartotta. A főbeszámoló elhangzása utáni felszólalók, a kerületi mezőgazdasági igazgatóságok vezető dolgozói, továbbá az élelmiszeripari vállalatok vezérigazgatói és további szocialista szervezetek, illetve vállalatok vezetői, s persze nem utolsó sorban a kerületi pártvezetőségek titkárai, elmélyült felelősségtudatot tükröző hozzáállással körvonalazták azokat az intézkedéseket, amer lyeket a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelés minden területén az idei tervfeladatok teljesítésének érdekében tettek. A vitában felszólalt Miloš Jakeš elvtárs, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a KB titkára is. Meggyőződését fejezte ki, hogy az aktívaértekezlet, amely alkalmat adott tapasztalatcserére is, hozzájárul a termelés tervszerű növelésével járó problémák sikeres megoldásához. — Arról azonban egy pillanatra sem szabad megfeledkezni — mondotta —, hogy a feladatok teljesítése attól függ, hogyan dolgozunk. S tudomásul kell venni azt, hogy az irányítás és a munkaszervezés szíiivonala nagyon befolyásolja a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek helyzetét, a termelési és a fejlesztési tervek teljesítését. — Nem tagadjuk, hogy sokszor komoly gondot okoz a közellátás zavartalanságának biztosítása — mondotta Jakeš elvtárs — de a jelenlegi életszínvonalat tartani akarjuk. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha hiány nélkül teljesítjük a CSKP KB 13. és 14. ülésének határozatában és a 6. ötéves tervben előirányzott feladatokat. Legfontosabb feladat a növénytermesztés fejlesztése, a gabonaprogram teljesítése és a jó minőségű takarmányalap megteremtése. Egy pillanatra sem szabad megfeledkezni arról — mondotta Jakeš elvtárs —, hogy a szarvasmarhaállomány tervszerű növelése, hasznosságának fokozása csak úgy lesz lehetséges, ha kellő mennyiségben tápanyagdús tömegtakarmánnyal rendelkezünk. S ha a jövőben mentesülni akarunk a takarmányellátással kapcsolatos gondoktól, akkor feltétlenül napirendre kell tűznünk a tartalék takarmányalap képzését is. Beszéde további részében felhívta a figyelmet a trágyatárolók építésére, az anyagi érdekeltség elvének helyes alkalmazására, valamint a szocialista verseny fejlesztésére. Ján Janik elvtárs beszédéből Janik elvtárs bevezetőben hangsúlyozta, hogy az aktívaülés célja a politikai és gazdasági dolgozók teendőinek megvitatása és meghatározása a szlovákiai mezőgazdaság és élelmezés vonalán. Tudjuk, hogy gazdasági téren rendkívül igényes feladatokat tűztünk ki, amit egyrészt a nemzetközi politikai és gazdasági fejlődés; másrészt égető belső szükségleteink, a lakosság folyamatos ellátásának politikai és gazdasági jelentősége indokolnak úgy, hogy ez összhangban legyen az önellátottság fokozatos elérésének irányvonalával. Ennek jelenleg nemcsak rendkívül nagy gazdasági, hanem igen kiemelkedő politikai jelentősége is van. Köztudott, hogy az árak emelkedésén és a külföldi kapitalista piacokon való élelmiszer-vásárlás egyre rosszabbodó feltételein kívül az imperializmus legreakciósabb köreinek, elsősorban a hadiipari komplexumnak olyan tendenciáit is érvényesítik, mint például az élelmiszernek mint stratégiai nyersanyagnak politikai zsarolásra, megfélemlítésre ,és nyomásra történő. felhasználása. Ennek .fényében is látnunk kell a feladatok igényességét. Nagyfokú igényesség nyilvánul meg abban, hogy a földművelési-élelmiszeripari komplexumban általában történelmileg a legnagyobb termelési volumen elérését tűzzük ki célul, továbbá rekorderedményeket kell elérnünk valamennyi terményben és az összes haszonállatfajták hasznosságában is, ami eddig egyetlen évben sem sikerült. Rideg valóság, hogy nálunk sok helyütt a hozzáférhető belső és behozat tali lehetőségek korlátozzák a termelési feladatok és árualap-ellátások anyagi-műszaki biztosítását, s a tervfeladatok teljesítését elsősorban a belső tartalékok mozgósításával, a szubjektív tényező nagvobb fokú aktivizálásával kell biztosítanunk. FŐ A GABONAPROGRAM A CSKP és az SZLKP Központi Bizottságának tavaly márciusi ülése meghatározta a mezőgazdaság és az élelmezés ágazatai továbbfejlesztésének jövőbeni alapvető irányait. Ennek komplexumában elsődleges rendeltetésű lett továbbra is a gabonaprogram, különösen kidomborítva a teri(Folytatás a 2. oldalon)
