Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-01 / 9. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1980. MÁRCIUS 1. 12 termuztik az élvonalban Köztudomású, hogy a hatodik öt­éves tervidőszakban a gabonaprogram megvalósításának, s azon belül a kukoricatermesztés fellendítésének kulcsfontosságú szerepe van. Ez tette indokolttá a kukoricatermesztés kör­zetekbe való összpontosítását és ott a nagytáblás termelési szerkezet ki­alakítását. Ilyen feltételekben a lehe­tő legjobb terméshozam .érhető el. A nyugat-szlovákiai kerület mező­­gazdasági üzemeiben például a múlt évben 136 ezer 400 hektáron termel­tek szemes kukoricát. Ebbe a kerület­be összpontosítottuk a kukorica túl­nyomó többségét. A gazdaságok dol­gozói az Üzbég SZSZK kukoricater­melőinek a felhívásán felbuzdulva vállalták, hogy az öntözhető kukori­caföldek hektárjáról tíz, az öntözés nélküli területekről pedig hét tonna szemes kukoricát gyűjtenek be, má­jusi morzsoltban. SZÉLSŐSÉGES VISZONYOKBAN IS Tény, hogy a múlt szélsőséges év jól megtréfálta a felkészületleneket. Persze az Is tény, hogy a nyugat­szlovákiai kerület mezőgazdasága ku­koricából éppen a szélsőséges évben érte el a legjobb terméshozamot, vagyis hektáronként az 5,32 tonnát. Mivel magyarázható ez? Azzal, hogy a termelés fellendítéséért indított szocialista verseny élére a legtapasz­taltabb termelők álltak. Bebizonyítot­ták, hogy következetes munkával, szélsőséges viszonyokban is lehetsé­ges a jó terméshozam elérése. Nem a véletlen műve tehát, hogy a kerület összes kukoricatermesztő gaz­daságai közül ötvenkettőben — a ve­tésterületnek több mint huszonkét százalékán — hat; tíz gazdaságban pe­dig hét tonnán felüli termésátlagot értek el hektáronként. Az élenjárók között említhetjük a trnavai járás ostrovi „Haladás“ szö­vetkezetét, ahol 309 hektáron 8,37, ebből öntözéssel pedig 150 hektáron tíz tonnán felüli termésátlagot értek el. Nagyon jó eredményt mutattak fel a galántai (Galanta) járás sókszelőcei (Selice) szövetkezetében is. Kubicsko elvtársnak, a gazdaság főagronómu­­sának tájékoztatója alapján négyszáz hektáron 7,39 tonna szemes kukoricát gyűjtöttek be hektáronként. A tapasz­talatok azt mutatták, hogy a BCSK— 0625-ös hibrid hatvan hektáron 7,9, a KSC—360-as pedig negyven hektáron 7,5 tonna csúcseredményt nyújtott. A HANGSÜLY A KORAI VETÉSEN VAN Sókszelőcén a kukorica egy részét — 280 hektáron — április 10.—20. között vetették. Ezen a területen 7,6, a hátramaradó 117 hektáron pedig, ahol április 25,—30. között vetettek, ott 6,9 tonnás termésátlagot értek el. Figyelmet érdemel persze az is, hogy hatóanyagban számítva nitrogénmű­trágyából 240, foszforból 101, kálium­ból pedig 162 kilót adtak a kukorica hektárjára, s az egész területet gyom­irtó szerekkel kezelték. A hasonló tápanyagpótlás és gyimortás kedvező alapot teremtett a nagy hozam eléré­sére. A különbség, amint látjuk a ve­tés eltérő idejéből adódott, s ez na­gyon jó tanulság a termelőknek. Fel­tételezhető, hogy azoknak is, akik négy tonna körüli átlagot értek el. Ebben az évben Sókszelőcén 650 hektáron vetnek szemes kukoricát, és a termelés, valamint a begyűjtés min­den műveletét gépesítik. Míg a gyom­irtó szereket hasonló adagban hasz­nosítják, mint a múlt évben, addig az NPK műtrágyázással kis módosításra kerül sor. Nitrogéntrágyából például 212, foszforból 110, káliumból pedig 174 kilót adnak hatóanyagban hektá­ronként, és 6,8 tonnás átlaghozammal számolnak. TELJESÍTIK a program CÉLKITŰZÉSEIT Ernest Kobetiő elvtárs, az Agro­komplex vezérigazagtósága nagyme­gyeri (Calovo) vállalatának főmérnö­ke arról tájékoztatott, hogy a hatodik ötéves tervidőszak négy évében sze­mes terményekből a tervezett 5,64 helyett 6,4 tonnát értek el, s ebben a kukorica előkelő helyet foglalt el. Tény, hogy a múlt szélsőséges év a nagy termelői tapasztalattal rendelke­ző vállalat vezetőit is megtréfálta. A tervhez viszonyított lemaradás per­sze itt is számottevő, vagyis 1500 ton­na körüli volt, a hatodik ötéves terv­időszak gabonatermesztési irányzatát azonban mégis 2920 tonnával túlszár­nyalták, s ebben jelentős szerep ju­tott a szemes kukoricának. A múlt évben például 1550 hektáron 7,16 Ionná termésátlagot értek el, vagyis 0,61 tonnával többet gyűjtöttek be hektáronként, mint tervezték. ♦ Mit tart fontos követelménynek a kukoricatermesztésében? — kérdez­tem a főmérnököt. — Gondoskodni kell az alapvető termelőeszközök biztosításáról, a ter­mőföldnek rendszeres szervestrágyá­zásáról. Mi ugyanis évente a szántó 22—23,5 százalékát megtrágyázzuk. A kukoricaföldeken — a szokott idő­közökben — 35 tonna kitűnő minősé­gű istállótrágyát dolgozunk a talajba, így a föld humuszkészlete nagyon kedvező, ami a műtrágyák érvénye­sülésének is jó feltétele. Az istállótrá­gyát az elővetemény begyűjtése után középmélyen szántjuk a földbe. Az őszi szántással bedolgozzuk az alapo­zó műtrágyákat Is. Foszforból 112, káliumból 232, nitrogénből pedig 142 kilót adunk hatóanyagban hektáron­ként. A kukoricát komplex gépesítés­sel termesztjük. Ezért nagyon fontos­nak tartom a növény tisztán tartását. Erre gyomirtószereket használunk. A vegyszeres kezelést két változatban végezzük: Bizonyos területeken a vegyszert vetés előtt permetezzük ki, más területeken pedig a növény kike­lése után, levélre permetezünk. Mind a két változat jól bevált. Az első vál­tozatban két kiló Zeazint és hat liter Eradicanet, esetleg két kiló Zeazint és 3,5 liter Dualt, a másik változat­ban pedig két kiló Zeazint és öt liter Togastant adunk vegyesen keverve hektáronként. ♦ És a talajfertőtlenltés? — A biztos, vagyis a nagy termés­átlagnak ez szintén fontos feltétele. A drótféreg ugyanis nagy károkat okozhat, ha nem védekezünk ellene. Idejében vesszük a talajmintákat, s ha drótférget találunk, akkor Difo­­náteval, Mocappal vagy Dursbannal védekezünk ellene nagyon jó sikerrel. Nem olcsó készítmények ezek, hasz­nálatuk indokolt esetben azonban ki­fizetődő. Korábban 40—45 kiló védő­­szert dolgoztunk a drótférgekkel fer­tőzött vetésterület hektárjára. Vállala­tunk újító csoportja azonban olyan hasznos készüléket szerkesztett, amely a vetőgépre szerelve, a vetéssel egy­­menetben csupán tíz-tizenöt kiló vé­dőanyagot juttat ki hektáronként, persze hasonló hatásfokkal, mint ko­rábban. Az ebből eredő haszon felbe­csülhetetlen. Az egyik oldalon drága vegyszereket takaríthatunk meg, a má­sikon pedig még szélsőséegs évjárat­ban is biztonságos a kukorica ter­mesztése. ANYAGI ÖSZTÖNZÉS, MINT TERMELŐERŐ Az elmondottakon túl még az is nagy mértékben befolyásolja a kima­gasló hozam elérését, hogy a trakto« rokra és vetőgépekre a legtapasztal­tabb dolgozók kerülnek, s a munka minőségét anyagi ösztönzéssel ser­kentik. Így válik az anyagi ösztönzés termelőerővé. Ehhez fő mutató a ve­tés mélysége és egyenletessége. Min­denki jól tudja, hogy egy-egy fajtából hány egyedet kell vetni hektáronként. A vetőgépet ennek megfelelően állít­ják be. A kukorica vetésekor az igazgató­ság vezető tisztségviselőit — köztük az igazgatót, a főmérnököt és máso­kat is — hiába keresnénk az irodá­ban. Olykor csak a vetésnél találha­tók meg. Felügyelnek a vetés minősé­gére. Csak akkor távoznak onnét, ha a munkálatokat befejezték. A kukorica összterületének harminc százalékán a FAO 300—400, hetven százalékán pedig a FAO 400—500 éréscsoportba tartozó hibridet vetnek. Esetenként kisebb területen a na­gyobb FAO számú, kései fajtákat is hasznosítják, mert kedvezően meleg őszön ezek nagyon jó hozamot nyúj­tanak. A múlt évben a KWSC—343-as hib­rid 354 hektáron több mint 7,9 tonna átlagos hozamot nyújtott, de a BCSC —6625-ös, az SZSC—369-es, a BCSC— 488-as, a TO—510-es és az SZSC— 363-as kukoricahibrid is kimagasló átlaggal jeleskedett. KINŐTTÉK A GYEREKCIPŐT A vállalat jő pár éve kinőtte a gye­rekcipőt. Értsük ezt úgy, hogy a kis­­parcellás fajtakísérletet nagyparcel­lásra cserélték fel. Kapcsolatot tar­tanak több külföldi hírneves kukori­catermesztő vállalattal és kutatóinté­zettel. Azoktól hasznos információkat szereznek egyes fajták teljesítőképes­ségéről, s ezeket hasznosítják. Ezzel magyarázható, hogy a múlt évben a tervezett 114 helyett 88 koronáért termelték a szemes kukorica száz ki­lóját. A tervezett 28,7 helyett 58,9 százalékos rentabilitással termeltek. Így a tervezett nyereséget 3 millió 789 ezer koronával túlteljesítették. Ebben az évben 1300 hektáron vet­nek kukoricát, hasonló törekvéssel, mint a múlt évben Ha olyan fajtákat kapnak, amilyeneket kértek, akkor a vállalat elérheti a hét tonnás termés­átlagot. A fajtaválaszték tekintetében azonban az ígéret még nem tekint­hető készpénznek. A kukorica ter­mesztése — a program keretében — úgy válhat teljesen biztonságossá, ha a vállalatok szubjektív jellegű teen­dői mellett az objektív, vagyis a tő­lük független jellegűek is jó hátteret biztosítanak ehhez. Arról van szó, hogy a fajtaválaszték hosszú távon elősegítheti a termelés fellendítését. Ilyen feltételekben a termelők jobban felkészülhetnének és oda lehetne figyelni azokra, akik szemes kukori­cából nem érik el az elvárt termés­hozamot. HA EGYIK HELYEN LEHET, AKKOR A MÁSIKON ISI Örvendetes, hogy a múlt évben a trnavai járásban több mint 15 ezer 400 hektáron hat, a dunaszerdahelyi­ben (Dunajská Streda] több mint 18 ezer hektáron 5,86, a galántaiban 5,38, az érsekújváriban (Nové Zámky) 5,30, a komáromiban (Komárno) pe­dig 5,44 tonna szemes kukoricát gyűj­töttek be hektáronként. Ez azt bizo­nyítja, hogy más járásokban is lehe­tőség nyílt volna jobb termésátlag el­érésére, ha odafigyeltek volna. A lévai (Levice) járásban például csak 4,35 tonna kukoricát gyűjtöttek be a vetésterület hektárjáról. Ezért időszerű volna, ha az élenjáró járá­sok és gazdaságok tapasztalataiból okulnának, és jobb termésátlag eléré­sére törekednének. Az élenjáró mező­­gazdasági üzemek érdeme, hogy a szocialista verseny kibontakoztatásá­val ebben az évben — kerületi mé­retben — 700 ezer tonna szemes ku­korica elérését tűztük ki célul. Ha a sereghajtók is felzárkóznának, akkor a végeredmény sokkal jobb lehetnel Hoksza István Mit tegyünk a zsizsikkel fertőzött babbal? Luzsica József érsekújvári (Nové Zámky) olvasónk tanácsot kért, hogy mit tegyen a zsizsikkel fertőzött babbal. Kérésére az alábbiakban válaszolunk. О 0 A zsizsik fertőzését a bab begyűjtésekor szabad szem­mel nehéz megállapítani. Későbben is csak akkor vesz­­szük észre, ha a babszem „ablakossá“ válik, vagy ami­kor mér a babszembe behúzódó lárvából a babhélyon keresztül kibújik a bogár. A babzsizsik kártétele ellen szántóföldön, illetve házi kertben a Metatíon E 50 készítménnyel, az elvirágzás idején egyszeri vagy Ismételt permetezéssel védekezhe­tünk. (Két liter Metation/400 liter víz.) A frissen szedett bab fertőzöttségét a következőkép­pen lehet megállapítani: két liter vízben feloldunk 1 kiló konyhasót, abba beleteszünk körülbelül fél kiló babot. A bab zöme ilyen töménységű oldatban a fel­színen úszik. Ezután fokozatosan tiszta vizet öntünk az oldatba, s addig hígítjuk azt, amíg a babszemek több­sége lesüllyed. Csak a zsizsikes magok maradnak a fel­színén. A zsizsikes magokat a folyadék felszínéről szi­tával leszedjük. Az egészséges babot meg kell szárítani, nehogy kicsírázzon. Az étkezési célokra szolgáló babból a bogarakat úgy is eltávolíthatjuk, ha télen pár napra meleg helyiségbe visszük. A meleg hatására a bogarak kimásznak a bab­ból és az ablakon gyülekeznek. Egyesek e célból a babot 40—50 C-fokra hevített sütőbe helyezik bizonyos időre. A vetőmag pácolására nálunk a Nexion L Kombi (500 g/100 kg) engedélyezett hivatalosan. Ez a készítmény kis csomagolásban nem kapható. Ezért vetési célokra csak zsizsikmentes elismert vetőmagot, vagy a leírt módon saját magunk által zsizsiktelenített vetőmagot használjunk. Renczés Vilmos * H A szóját sajnos mezőgazdasági üze­meink többségében nem szívesen ter­melik. Pedig rosszul teszik, mert ma­napság a szója „az élet sója“. Erre jó bizonyíték, hogy Délkelet-Azsiában az emberek kétharmadának a szója jelenti az életet. Nálunk mint ismeretes, állandó probléma a fehérjekérdés megoldása. Az olajnövények termesztése nem ki­elégítő, mert állítólag a repce kifagy, a mák megkukacosodik, a naprafor­gót meg akkor látják, amikor a hátuk közepét. Ez a meztelen valóság. Mi­lyen a helyzet a szójával? Mostoha­­gyermek lett! Ahol a szója megterem, ott har­minchárom-harmincöt százaléknyi fe­hérjét és tizennyolc-húsz százalék olajat biztosít. Ezt a növényt a múlt­ban nagyon sikeresen termesztettük. Szomorú, hogy ma ugyanerre képte­lenek vagyunk. Gondoljuk csak el, hogy az eltelt időszakban a helyte­len szemlélet kapcsán mennyi kiváló minőségű fehérjeösszetevőt veszítet­tünk ... A jó szakmai képességgel rendel­kező mezőgazdász tudja, hogy mire van szüksége a szójának, sikeres ter­mesztéséhez és a begyűjtéshez. Persze azt is tudnia kell, mit vethet utána. Gyakorlatból tudom, hogy Szlovákia területének jelentős hányadán a szója jó eredménnyel termeszthető. Előnye mellett szó, hogy önmaga után is sikeresen termelhető. Ezen rendkívül jó tulajdonsága lehetőséget ad arra, hogy a kukoricával, vagyis a másik önmaga után termeszthető növénnyel silóként takarmányra ter­meljük. A múltban olvastam, hogy egyik in­tézményünk nagy erőfeszítéseket fejt ki a szója termesztésében. Aztán saj­nálattal állapítottam meg, hogy azóta alig történt valami, nagy a hallgatás. Valószínűleg kezdeti felbuzdulás volt az egész, és mielőtt „szárnyra“ kapott volna, máris a feledés homályába me­rült. A szója sikeres termesztése talaj­oltással oldható meg. Olyan talajok­ról lévén szó, amelyeken korábban még nem termesztették. Mint ismere­tes, ez a növény is a pillangósok közé tartozik és a gyökérbaktériumok segítségével a levegőből nitrogént vesz föl. Így gazdagítja a talajt táp­anyagokkal. Ha tehát önmaga után termelik, akkor szükségtelen a talaj beoltása. Olyan területeken, ahol korábban szóját még nem termeltek, teljesen elegendő, ha egy szójatermő terület­ről földet helyezünk át, és azt boro­nával bedolgozzuk. Ha azonban el­maradt a talaj oltása, akkor a mag­vak kelése előtt gyorsan ható nitro­gént kell szórnunk a talajra, hogy a növényt serkentsük a gyökérbaktériu­mok kialakulásáig. Ha a virágzás kezdetéig a növény nem kapott kiadós esőt, akkor feltét­lenül szükséges a harminc-negyven milliméteres öntözés. Amennyiben ez nem történne meg, akkor nagy vesz­teségünk keletkezne. Az öntözés ugyanis tekintélyes terméstöbbletet eredményez, ezért nagyon kifizetődő. A szóját minél korábban kell vet­nünk. Azt is tudnunk kell, hogy na­gyon érzékeny a májusi fagyokra. Köztudomású, hogy a négy-öt centi mélyre vetett szója nyolc-tíz C-fok hőmérsékletnél kevesebb melegben nem csírázik, de csíraképességéből sem veszít. A felmelegedést követő napokon hamar kikel. Az agronómusnak éberen kell fi­gyelnie az időjárást, s a fagyok való­színűsége esetén füstölőanyagokkal „ködösítenie“ kell a vetésterületet, hogy megvédje a fagykártól. Ennek módozatát minden falusi ember is­meri. A szója begyűjtését hasonlóan vé­gezhetjük, mint a Viktória borsóét. Tárolása vékony rétegben ajánlatos, mert vastagon felhalmozva minden más szemes terménynél korábban be­fülled. Azoknak, akik a szóját másod­vetésként termesztik, tanácsolom, hogy a nem trágyázott, mélyen szán­tott kapások után feltétlenül dolgoz­zanak a talajba közepesen érett is­tállótrágyát. Ősszel a szója talaját mélyítő-szántással munkáljuk, tavasz­­szal pedig hegyesszögben kétszer tiz­­tizenöt centiméter mélyen megdolgoz­zuk, mert a szója nagyon igényli a gyomtalan földet. Rendkívüli népgazdasági hasznáról Fáber Sándortól, a keszthelyi egyetem tanárától hatvan évvel ezelőtt szerez­tem jó ismereteket. 0 a szója neme­sítésével is foglalkozott. A mi éghaj­latunk tehát hasonló, mint a magyar­­országi, s ez indokolttá teszi a szója nagyüzemi termesztését. Helyes vol­na, ha a gazdaságok a sárgaszínű középérésű fajtát termelnék. Tudnunk kell, hogy a szójának nagy szüksége van a bórra. Ezért en­nek készletét talajelemzéssel kell megállapítani, s ha a bőr kevés vagy hiányzik a talajból, akkor azt a ve­tés előtt be kell dolgoznunk. Szuperfoszfátot és káliumot 3:2 arányban még a mélyszántással kell a talajba juttatni, ugyanakkor a nit­rogént tenyészidőben önmaga fedezi, s bizonyos tartalékot az utóvetemény részére is kialakít. Ez azt jelenti, hogy nitrogént csak „steril“ talajon adjunk kis mennyiségben. A későbbi érésű fajták vetése csak ott indokolt, ahol ezt az éghajlati vi­szonyok lehetővé teszik. Ne feledjük el, hogy a szója silónak termesztve nagy fehérjemennyiséget biztosít az állattenyésztés részére. BERTA FERENC, okleveles mezőgazdász A TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA ^ĹČcLfťíb-ó-t' Ipari tv a „teigvárban" Egy gombnyomás: a tv-képernyő­­jén a tehenek egy csoportja jele­nik meg. Még nyugodtan állnak, majd hirtelen — szinte parancs­szóra — megindulnak egy még is­meretlen cél felé. A lindtorfi állat­­tenyésztési kombinát berendezé­sein a tőlünk néhányszáz méterre fekvő kétezer férőhelyes tehén­­istálló életét figyelhetjük. Ipari televízió a tehénistállóbanl Ojabb gombnyomás: láthatóvá válik, hogy az állatok a fejőtérbe tülekednek. Fejés közben takar­mányt kapnak, ezért a sietség! Nem kevesebb, mint nyolc kamera figyeli mindazt, ami a tehénistálló­ban történik. A tv-átvitelnek még egy óriási előnye: a szigorú állategészségügyi előírások értelmében idegenek nem léphetnek az istállóba. Am az NDK minden részéből sokan jön­nek ide tapasztalatcserére, ezen kívül sok fiatal is itt ismerkedhet választott szakmájával. A televíziós adás „kommentáto­ra“ Helmut Gahl, az üzem vezetője, Elmondta: az üzemhez a kétezer férőhelyes tejtermelő részleg mel­lett még egy négyszáz férőhelyes tenyészlstálló is tartozik. Lindtorf egyike az ország első tenyészállo­­másainak, ahol iparszerű feltételek mellett úgyszólván egy fedél alatt folyik a teyésztés és a tejtermelés. A tehenek között a „sztár“ két­ségkívül Greta, amelytől évente nem kevesebb, mint tizennégyezer liter, majdnem öt százalék zsír­­tartalmú tejet várnak. No, és nem kevésbé nagy teljesítményű utódo­kat! Persze, ez a rekord több, mint háromszorosával túlszárnyalja az NDK átlagát. Ehhez hasonló ered­ményt csak kevés állattal lehet el­érni, de a lindtorfiak tehenenkéntl évi 5111 literes tejhozama is lé­nyegesen felülmúlja az országos átlagot. A képernyő a fejőteret mutatja, ahonnan a csövekből hatalmas, át­látszó tartályokba ömlik a tápláló fehér folyadék. Évente 11,5 millió tejet szállítanak innen a tejcsar­nokokba. Nem túlzás tehát a „tej­gyár“ kifejezés. S ha ehhez hozzá­vesszük, hogy évente 1200 üsző kerül a törzstenyészetekbe, meg­érthetjük a lindtorfiak büszkesé­gét. Minden a legszigorúbb rend sze­rint történik az üzemben. Az álla­tok naponta nyolcszor kapnak táp­lálékot. Az állatorvosok naponta vizsgálják a borjúállományt, így az elhullás messze az átlag alatt marad. „A legkisebb hiba sem fordulhat elő. Ez a siker előfeltétele. Ennek biztosítéka -a begyakorolt és szak­maértő gárdánk. Az átlagéletkor mindössze harminchárom év, de egyre fiatalodunk: az itt képzett fiatalok legtöbbje ugyanis — a szakmunkásvizsga letétele után — nálunk kíván maradni. Persze, ar­ról sem feledkezhetünk meg, hogy máshol is szükség van jól képzett szakember-utánpótlásra“ — fejezte be tájékoztatóját az üzemvezető. (gi)

Next

/
Thumbnails
Contents