Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-01 / 9. szám
1980. március 1. .SZABAD FÖLDMŰVES. .11 Mivel küzd мияяп Társadalmunkban már megszoktuk az élelmiszer-fogyasztás aránylag magas szintjét, és egészen természetesnek vesszük az élelmiszerellátás helyzetének állandó javítását. Nem mindenki tudja azonban, milyen körülmények között kell élelmiszeriparunk dolgozóinak a szükséges élelmiszerek előállítását — a megkövetelt minőség mellett — időben biztosítani. Mezőgazdaságunk által az ötödik ötéves tervidőszakban elért eredmények azt mutatták, bogy reális lehetőségeink vannak az önellátottság szintjének fokozatos elérésére az alapfontosságú élelmiszerekben. Hatodik ötéves tervünk első három esztendejében azonban váratlan helyzet alakult ki. Egyrészt ezekben az esztendőkben szélsőségesen gyenge terméseredményt értünk el, és Így évről évre nőtt a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti aránytalanság. Másrészt pedig a gabonafélék, a takarmányfehérjék, egyes nyersanyagok és igen sok mezőgazdasági-élelmiszeripari alapanyag ára szédületesen emelkedett a külföldi piacokon. Az őstermelésnek ilyen kedvezőtlen fejlődése rendkívül lecsökkentette az élelmiszeripari termelés fejlődésének ütemét és 1979-ben több termelési és gazdasági egységben lemaradást idézett elő a tervfeladatok teljesítése terén. Ezen felül egyre sürgetőbben lép előtérbe az a feladat, hogy kellő összhangot teremtsünk a feldolgozó ipar kapacitása és az őstermelés térfogata között. Az új feldolgozó kapacitások és a megkezdett építkezések idejében történő átadása mellett is megoldatlan hiány mutatkozik, 1900 végén például a tejfeldolgozásban 143,3 millió liter (azaz a feldolgozásra kerülő mennyiség tíz százaléka), a tőkehús hűtésében 92 ezer tonna, a cukorrépa feldolgozásában csaknem hétezer tonna a cukorkampány minden egyes napján. Az előző adatok láttán bárki megjegyezhetné, hogy a szükséges tejmennyiség boltjainkból nem hiányzik, a vágómarha nem marad az istállókban és minden évben feldolgozzuk az egész cukorrépatermést. EZ IGAZ, DE MILYEN ÁRON? feldolgozásával foglalkozó ágazatokra esik, amelyek az abszolút növekedésnek több mint ötven százalékát adják. Az élelmiszeriparnak alapfontosságú termelőeszközökkel való ellátásában mutatkozó helyzet súlyosságát igen szemléletesen mutatják az élelmiszeripari tárca által az új kapacitások létesítésével szemben támasztott óriási igények. AZ ÉPÍTKEZÉSI BERUHÁZÁS körhintája A tej feldolgozását úgy oldjuk meg, hogy a kitermelt mennyiség többlete esetén néhány tízmillió litert lefölözése utón a mezőgazdasági üzemek állatállományával etetünk meg. Viszont az idényen kívüli időszakban nincs lehetőség a lefölözött tejmenynyiséget szárítás után értékesíteni. A tej esetében tehát a kapacitás hiánya csökkenti a végtermékek előállításának mennyiségét. Ez kevesebb sajt, egyéb tejtermék és szárított tejfehérje legyártását jelenti. A túlterhelt kapacitás következtében időnként elkerülhetetlen a termékek minőségének leromlása. A tejfeldolgozó ipar pillanatnyilag helyzetét úgy általánosíthatjuk, hogy az égés élelmiszeriparra érvényes kapacitás-hiány a választék, a végtermékek mennyiségének és minőségének csökkkenését idézi elő, annak ellenére, hagy a termelés dolgozói és irányítói fokozott Igyekezetei fejtenek ki. A hús esetében e kedvezőtlen állapot főleg abban mutatkozik meg, hogy a tőkehús túlnyomó hányadát a kereskedelmi hálózatba feldolgozatlan állapotban juttatjuk, ami egyrészt csökkenti a nemzeti jövedelmet, és lerontja a húsipar gazdasági hatékonyságát. Másrészt pedig lehetőséget teremt arra, hogy egyes húsboltokat „aranybányává" változtassanak. Így sorolhatnánk fel az élelmiszeripar többi ágazatát is, de a helyzetet a fogyasztók ismerik. Ezért a párt és állami szervek olyan intézkedéseket hagytak jóvá, amelyek leszögezik ez élelmiszeripar fejlődésének irányelveit, valamint az egyes termelési és gazdasági egységek céljait. Ebben felsorolják a piaci alapokba való felvásárlás és áruszállítás feladatait. E- szerint például az élelmiszerek piaci alapjának feltöltése kiskereskedelmi árakban számítva a következő fejlődést éri majd el: 1980 ban 34,2, 1985- ben 38,9 és 1990-ben 44,9 milliárd korona összegben alakul, ((összehasonlításképpen 1975-ben az élelmiszerek piaci alapja 26,5 milliárd koronái tett ki. A hatodik ötéves tervidőszak esztendeiben a piaci árutermelésnek még a tervfeladatokban mutatkozó lemaradás mellett is 24 százalékos növeke désével számolunk, az országos mé retű 16—18 százalékos növekedéssé! szemben. Emellett a fejlődés súlypontja az állattenyésztési termékek Az ötödik ötéves tervben az új építkezések költségvetése 3,2 milliárd koronát, a hatodik ötéves tervidőszakra 3,5 milliárd koronát tett ki, s a tárca igénye a hetedik és nyolcadik ötéves tervidőszakra 9,4 milliárd koronára növekedik. Tekintet nélkül azonban a hetedik ötéves tervidőszak építkezési-beruházási tervének végleges megoldására az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma összeállította az elkövetkező ötéves tervidőszak legfontosabb, összesen 137 beruházásának jegyzékét, éspedig a fontosság sorrendjében azzal a megjegyzéssel, hogy amely akciót bizonyos okok miatt az 1981-es évben nem tudnák beindítani, úgy áttolódik az 1982-es évre, mint a fontossági sorrend első építkezése. Emellett e jegyzékbe olyan beruházásokat is besorolnak, amelyek tervezési szempontból még nincsenek kellőképpen előkészítve. Ezáltal ekerülhető, hogy az építkezés ideje fölöslegesen elhúzódjon. Nem hallgatható el, hogy az építkezési beruházás az élelmiszeriparban igen sokrétű és összetett feladatot jelent. A tárca építkezési szervezetei mind káder-, mind műszaki szempontból képtelenek megbirkózni a beruházási feladatokkal. Az építőipar részéről viszont az élelmiszeripari építkezések nem élveznek e Isőbbséget. Az akció ünnepélyes alapkőletétele után az építkezés rendszerint csak tengődik. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma ezért javasolta, hogy az építőiparban létesítsenek egy szervezetet, amely majd az építkezések szervezőjének szerepét tölti be és gondoskodik a tervek előkészítéséről, s ezen túlmenően az egész építkezésről átadásáig, üzembe helyezéséig. Az élelmiszeripari tárca szívesen fizetne az ilyen szolgáltatásért, sőt az élelmiszeripar üzemeiből a munkaerők, százait és kellő gyakorlattal rendelkező beruházási szakembereket tudna e célra felszabadítani. Sajnos, ez a javaslat nem találkozott kellő megértéssel, de bizonyos idő múlva, előbb-utóöb sor kerül ilyen megoldásra. A beruházási politika terén a legközelebbi időszakban a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium előnyben részesíti majd az átépítést és korszerűsítést, utat keres az építkezések olcsóbbá tételére, hogy ezáltal az új üzemeket jobb minőségű műszaki berendezéssel láthassa el. Jelenleg felülvizsgálják a már üzemelő gépsorokat, és ahol erre szükség van, ott az egyes berendezéseket nagyobb teljesítményűre cserélik ki. Az ágazat fejlődését igen megnehezíti az a tény, hogy az élelmiszeripar már évek óta alacsony rentabilitást mutat ki, amely egyes gazdasági és termelési egységekben lehetetlenné teszi az új források, alapok kialakítását, sőt sok esetben még az egyszerű újratermelést is. Ez az állapot hátrányosan befolyásolja a szociális létesítmények megteremtését. MINŐSÉG, MENNYISÉG ÉS EGYENLETES TERMELÉS A legutóbbi négy év során szem mel láthatóan javultak a minőségi mutatók. Az irányítás részéről tartós és céltudatos nyomást gyakorolnak a minőség javítására. Korlátozták a szabványok alól való kivételeket. A szabvány megszegéséért nemcsak a? üzemet, hanem az egész vállalatul büntetik Az élelmiszerek országnösszehasonlítását rendszeresen vég zik, ami igazolja, hogy sikeresei egyenlítjük ki a csehországi és a szlovákiai üzemek gyártmányai között mutatkozó minőségi eltéréseket. Az 1977-es év előtt a minőségi mutatók összehasonlításakor élelmiszeriparunk csehországi partnerei mögött hat ponttal maradt el. Az elmúlt évben — az első félévben végzett értékelés alkalmával a csehországi üzemekkel szemben már bizonyos észlelhető előnyben voltak élelmiszeripari vállalataink. Például baromfiiparunk —termékeinek minőségét tekintve — megelőzte a csehorszgi baromfiipar üzemeit. A legutolsó értékelés alkalmával a Szlovákiában gyártott tartós szalámik ugyan jobbnak bizonyultak, azonban húsiparunk a gyors minőségi javulás ellenére a csehországi vállalatok termékei mögött marad. Már hagyományosan jó eredményeket érnek el, termékeik minőségét tekintve, a borászati üzemek, a kozmetikai cikkeket gyártó üzemek és a dohányipar. Ezzel szemben megoldatlan kérdésekkel küzd a tejipar, a Palma nemzeti vállalat, a szesz- és konzervgyárak egyes ágazatai, a sörgyárak stb. A termékek minősége komplex irányítási rendszerének bevezetése során eddig elért eredmények egyértelműen igazolták előnyeit, s ezért az elkövetkező évek során e rendszert igyekszünk meghonosítani egész élelmiszeriparunkban. Kétségtelen, hogy az élelmiszeripar termelésének jelenlegi színvonala a feldolgozási folyamat során nemcsak megőrzi, hanem javítja is az élelmiszerek minőségét. Ennek ellenére azonban a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium igyekszik mindjobban érdekeltté tenni őstermelésünket az általuk kitermelt nyersanyagok minőségének javításában. Ezt a célt szolgálja a kenyérgabona, a sörárpa, a tej és más alaptermékek minőségének értékelésekor az árkülönbségek növelése is. Az 1981-es évtől kezdődően bevezetik a cukorrépának a cukortartalom szerinti felvásárlását. Nagy lehetőségek mutatkoznak az élelmiszeripar és az őstermelés integrálásában. Egyelőre igen nehezen tudatosítják az üzemek és vállalatok gazdasági vezetői a szocialista vállalkozásnak azt a törvényét, hogy szervezetük számára a nyersanyagok minősége, mennyisége és a termelés egyenletessége most és a jövőben is létkérdés. A szocialista integráció szép példáival már ma is rendelkezünk. Például a tojás és a vágóbaromfi termelői számára ma már egészen természetes, hogy az élelmiszeripar kellő minőségben és idejében dolgozza fel a biológiai alapanyagot. A dohányipar a szükséges biológiai anyag biztosításán túlmenően az őstermelő számára a szükséges technikát is beszerzi, valamint szerviz- és karbantartó szolgáltatást is nyújt. E téren azonban nagyobb aktivitásra volna szükség a tej-, a hús-, a malom- és sütőipar, valamint a szesz- és konzervgyárak berkeiben. A fagyasztók szükségleteinek kiegészítése terén komoly akadályt jelent az élelmiszerek csomagolásának alacsony szintje. A csomagolástechnika általános hiányán kívül az élelmiszeripar a göngyöleganyag folyamatos hiányával is küzd. E kérdésben még sok a megoldatlan. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium követelményeit a szállítók nem teljesítik, például a töltőgépek és a csomagoló automata gépsorok kérdésében még ötven százalékra sem. Bízunk abban, hogy az érdekeit minisztériumok aktív hozzájárulása által a hetedik ötéves tervidőszak végéig sikerül e nyílt kérdéseket közmegelégedésre megoldani, és a csomagolás színvonalát emelni. Az inovációs programot kidolgoztuk, s e munkában jelentős részt vállalt az SZSZK kereskedelmi Minisztériuma is, annak érdekében, hogy az új élelmiszeripari gyártmányok a lehető leghatékonyabban tölthessék ki az élelmiszerek választékában jelenleg mutatkozó hiányosságokat, elősegítsék a választék bővítését életstílusunk változásának és a racionális étkezés követelményeinek megfelelően. Ladislav Čupík mérnök, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettese Valamennyi garancialevelet — feleségem jóvoltából egy irattartóban tartunk. A minap, amikor televíziónk szenzor-alkatrésze felmondta a szolgálatát, kénytelen voltam elővenni az említett iratokat. Lapozgatás közben feltűnt a következő: A garancialevelek többsége a KOVOSMALT pecsétjével volt ellátva. Sosem hittem volna, hogy az említett cég gyártmányai ilyen mértékben képviseltetik magukat egy háztartásban. Persze csodálkozásom fő tárgya más volt: A tröszt gyártmányainak jótállási irataira 'csak ritkán volt szükségünk. FELFELÉ A RANGLÉTRÁN K0V0SMALT-a minőség útján Á formatervezés befolyásolja a gyártmány minőségét. (A szerző felvételei) Mikor Branislav Struhárikkal, a vállalat műszaki igazgatójával beszélgettem, főleg a gyár termékeinek minőségéről esett szó. Nem véletlenül. Ugyanis a gyér vezetősége az elkövetkezendő évekre a „Minél több minőségileg kifogástalan terméket gyártanil“ jelszót tűzte ki. Habár kissé burkoltan, de a bevezetőben már kifejeztem: A KOVOSMALT ott áll a „kirakatban“. Közszükségleti cikkeket gyárt, tehát nem lehet számára közömbös, hogy elégedettek-e az emberek termékeikkel, vagy sem. • Milyen tapasztalataik vannak a minőséggel kapcsolatban? — kérdeztem Branislav Struháriktól. — Termékeink kivitelezésénél — mind a múltban, mind a jelenben — az európai szinthez igyekszünk igazodni. Ez megszabja a gyártás módszerét. Habár nagyon sok olyan közhasználati cikket gyártunk, melyeket évek óta a vásárlók teljes megelégedésére kiváló minőségben forgalmazunk, voltak olyan termékeink Is, melyek bizofty nem feleltek meg a követelményeknek. . — Megemlítenék egy-két konkrét esetet: Mind a mai napig gondjaink vannak a Poprádi Tatramat üzemrészlegünkkel, ahol az automata mosógépeket gyártjuk. A problémák régebbi keletűek. Ugyanis a gyáregység üzembeállításakor nem tudatosítottuk, hogy a műszakilag igényes berendezéseket gyártó üzem csakis jól felkészült szakemberekkel, kellő tapasztalattal rendelkező vezetőgárdával indulhat. A gyártmány műszaki terve kiváló volt — a Tatramat 241-es jugoszláv licenc alapján készült —, de bajok voltak a szakembergárdával. Gondjainkat radikális intézkedésekkel sikerült enyhíteni. A műszakilag igényesebb munkahelyekre szakképzett dolgozókat állítottunk, és szocialista brigádokat létesítettünk. A műszaki igazgató a továbbiakban említést tett a flfakovoí gyáregység tevékenységéről Is. A múltban sajnos több közepes vagy gyenge minőségű termék hagyta el az üzemet, mint elsőrendű. Habár a mennyiség viszonylatában az edénygyártás terén a hasonló gyárakkal szemben rendszerint az első között volt, az áru értékesítésében viszont — az említett gyengébb minőség miatt — hátul kullogtak. Az itt gyártott akkumulációs kályhákkal is a vásárlók korántsem voltak megelégedve. Gyenge minőségüket nem az emberi hozzáállás, vagy a „túlhajtott“ tervfeladatok okozták, hanem a műszaki hiányosságok. A KOVOSMALT vezetősége, az üzemi pártszervezet, az említett hiányosságok elhárítása érdekében több döntést hozott, amelyeknek végső kicsengése a következő volt: A termelésben jelenleg és az elkövetkezendő években a minőségnek kell dominálnia. Ezért nagy hangsúlyt helyeztek főleg a káderképzésre. Több külföldi tanulmányutat szerveztek. Tárgyalásokat folytattak a nyersanyagszállító partnereikkel ónnak érdekében, hogy ők ts lavítsák termékeik minőségét. Rö-J тшт mm* smmxf-mm" viden szólva mindent elkövettek an* nak érdekében, hogy ne másodrendűi de kiváló minőségű árut gyártsanak, A határozott intézkedések meghozták gyümölcsüket. A garanciális javítások számának' csökkenése, a gyártmányok hosszabb élettartama — az utolsó há* rom évben — 154 millió korona megtakarítást jelentett a népgazdaságnak, A füleki gyáregység termékeinek harminchat százaléka ma már első osztályú. a minőségi Áru — KORKÖVETELMÉNY Gyakran felvetődik a kérdés: kiváló minőségű árut csakis magas előállítási költségek mellett lehet-e gyártani? E kérdésre Géczi Tibor, a fejlesztési osztály vezetője válaszolt. — Külföldi tanulményutalnk lehetőséget nyújtottak arra, hogy feleletet kapjunk a kérdésre: Másutt „hogyan gyártanak?“ Amikor Japánban jártunk, nagy meglepetésünkre a következőket tapasztaltuk: A szigetország gyárainak számos terméke nem üti meg azt a műszaki színvonalat, mint a mi gyártmányainké, azonban a világszintet képviselő formatervezésük, egyszerű és ötletes szerkezetük megbízhatósága, nem a standard, de garantáltan a kiváló termékek osztályába sorolják ezeket. Tehát ez a példa azt bizonyítja, hogy lehet jól és olcsón termelni. Erre több hazai példa is van: Legújabb porszívóink, zománcozott edényeink, hűtőberendezéseink európai színvonalat képviselnek, s előálítási költségük aránylag alacsony. Persze Ismerjük- ennek a fordítottját is. A Füleken gyártott akkumulációs kályháink elektromos hőszabályozója megbízhatatlan, szükséges lenne kicserélni. Dolgozóink kifejlesztettek egy újszerű kapcsolót. Ehhez viszont más üzemekből harminc-ötven összetevő elemet kellene szállítanunk, így előállítási költségük túl magas lenne. Külföldi cégek aránylag olcsón forgalmaznak Ilyen hőszabályozót, azonban hogy betudjuk-e hozni ezeket az alkatrészeket vagy sem, valutahelyzetünk határozza meg. — A második példa azt jelzi, sokszor csakis nagyobb befektetés mellett tudunk jő terméket gyártani, öszszegezve tehát a két példa tanulságát: a lehetőségekhez mérten igyekszünk optimális befektetés mellett kiváló terméket gyártani, s árucikkeink legtöbbje az említett irányvonalat képvísélí. # Az energiatakraékosság bizonyos értelemben összefüggésben van a termékek minőségével is. — Természetesen — folytatta az osztályvezető. — Napjainkban a kis fogyasztású és optimális teljesítményű háztartási gépek számítanak világviszonylatban és minőségi árunak. Központi határozatok alapján egy egész sor intézkedést léptettünk életbe, több kísérletet végeztünk az említett cél érdekében. Ezen a területen vannak még tartalékaink: Folynak a kísérletek az új szigetelő anyagok vonalán is. Például ha kívülről szigeteljük a Tatramat dobhengerét, nagy mennyiségű hő- és elektromos energiát takaríthatunk meg. Az üzemeinkben tevékenykedő újítók, konstruktőrök már eddig is sokat tettek annak érdekében, hogy minőségileg kifogástalan, energiatakarékos cikkeket kínáljunk a vásárlóknak. A két szakember szavaiból kiéreztem: a KOVOSMALT vezetősége megbecsüli az alkotni vágyó embert, az ötletekben gazdag lelkes dolgozókat. Ez a megbecsülés az új irányzatok bátor, kockázatot vállaló támogatása eddig sem maradt eredménytelenül. A nagyvállalat ma már nagyrészt olyan minőségű termékeket gyárt, melyek mind a hazai, mind a külföldi vásárlók körében — közkedveltek. KALITA GABOR
