Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-01 / 9. szám

A GYÜMÖLCSÖSBEN Legfőbb ideje, hogy sort ke­rítsünk a fák rügypattanás előtti lemosó permetezésére. Elsősorban az almagyümölcsü­­eket és a ribiszkét kell leper­metezni (Arborol M, 4%), hogy elpusztítsuk a kaliforniai pajzstetveket. Ha az utóbbi há­rom évben már használtunk olajtartalmú készítményt, ak­kor most Nitrosannal perme­tezzünk. Ezzel kezeljük az eg­rest, a birset és a cseresznyét is. A pajzstetveken kívül még sok rovarkártevőt elpusztítha­tunk, sőt a lisztharmat-fertőzés veszélyét is csökkenthetjük. Az alma- és szllvafák gyökér­sarjait — saját célra — alany­ként hasznosíthatjuk. A sarja­­kat gyökerestől kiássuk, meg­tisztítjuk a felesleges részek­től, 10 cm-re visszavágjuk, el­ültetjük, s majd ősszel besze­mezzük a kívánt fajtával. Ugyanígy járunk el a magon­­cokkal is. Az őszi telepítésű csemeték koronáját most kell visszavág­ni. Gondosan járjunk el, mert ezzel az első metszéssel egy életre meghatározzuk a fa ko­ronájának formáját. Gyenge növekedésű alanyon (M IX, birs) álló oltványból alacsony­törzsű, termőkaros, bokor- vagy sövényfát neveljünk, erős ala­­nyú oltványt viszont ne kény­­szerítsünk törpe növekedésre, inkább középtörzsü fát nevel­jünk belőle. Folytassuk a két évnél idő­sebb, de még nem termő fák koronaalakítását. Arra töreked­jünk, hogy teherbíró, nem túl sűrű, jól átvilágított koro­nát nyerjünk. A sövényfáknál a támberendezés segít arányos koronát nevelni. A szabadon álló termőkaros és bokorfák lelógó ágait kötözéssel, a me­redeken felfelé törőkét pedig kitámasztással vezetjük helyes irányba. Előfordul, hogy a fiatal fa nem a kívánt fajtát nyújtja. A fiatal fák ámításá­nak márciusban van a legmeg felelőbb időpontja. A korona­ágakat visszametsszük és a fát beoltjuk a még ősszel megsze­dett oltóvesszővel. Fiatal fákon héj alá oltunk vagy hasíték ol­tást végzünk. Fiatal gyümölcsfáknál néha előfordul, hogy a korona nor­málisan növekedik, viszont a törzs nem vastagodik. Ha nem segítünk a bajon, később a ko­rona is lassan fog fejlődni. Hogyan segíthetünk? A törzs kérgét éles kacorral függőle­ges irányban felhasítjuk (kö­­pülyözés). A seb gyorsan gyó­gyul, s nemsokára vastagodni fog a törzs. • Az őszibarackot, a kajszit és a mandulát rügypattanáskor lepermetezzük, hogy elejét ve­gyük a levélfodrosodás, a mo­­nília, a levéllyukasodás kár­tételének és elpusztítsuk a bú­vóhelyüket elhagyó sodró- és barackmolyokat. Kombinált per­­metlét használunk: a Kuprikol 0,75 százalékos (7,5 dkg szer 10 liter vízhez) vagy a Nero­­xon 0,8 százalékos oldatát ke­verjük a Metation 0,25 százalé­kos, vagy a Bi-58 0,1 százalé­kos oldatával. Ezzel a keverék­tennivalók kel a körtét megvédhetjük a varasodástól, a sodrómolyok és araszolók kártételétől, a cseresznyét és a meggyet a moníliától és a levéllyukaso­­dástól, valamint a szilvát a sodrómolyoktól és ugyancsak a levéllyukasodástól. A szamócást tisztítsuk meg az elszáradt levelektől, a fagy elleni védekezést szolgáló A szakszerűen metszett fák minden évben gazdagon teremnek Fotó: —dek Ui-I i 3 КмШШепyészUsi тшвюошьйк TYÜKTENYÉSZTÉS KACSA- ÉS LÜDTENYÉSZTES Hosszabbodnak a nappalok, érezhetően erősödik a levegő felmelegedése, ennek következ­tében nő a tyúkok tojásterme­lése. Ebből következik, hogy igényesebben kell etetni a tyú­kokat. A téli takarmányozás­kor az energiapótlást tartottuk szem előtt, most viszont a fe­hérjében gazdag takarmányok részarányát kell növelni. Ha volna elég tojótápunk, mindez nem lenne probléma. De a szervezett kisállattenyésztők a szükséges tápmennyiségnek csak körülbelül a felét kapják. A tápok jó minőségűek, de az ésszerű felhasználás érdekében házilag készített darát is kell hozzá adagolni. Van aki házi keveréket készít, mások meg egyszer tiszta tápot adnak, a további etetéskor pedig saját takarmányt szórnak az állatok elé. Adhatunk szemeseket (ár­pa, búza, kukorica), vagy meg­darálhatjuk a rendelkezésre álló takarmányokat, és ezt hü­velyesekből (borsó, bükköny, szójaj készült darával keverve etetjük. Vitaminpótlóként a ke­reskedelem által forgalmazott készítmények valamelyikét ada­goljuk a házi keverékhez. A szemeseket csíráztatva, vagy legalább néhány napi áztatás ntán ésszerű adagolni. A tyúkok többet tojnak, tehát több fészket kell készítenünk. A keltetésre szánt tojásokat kétőránként összegyűjtjük, hű­vös helyiségben, hegyesebb vé­gűkkel lefelé fordítva, papír­tálcán tároljuk.. A keltetési to­jásokat megmosni tilos! A kacsák tojástermelése már folyamatos, tehát szintén sok fehérjére van szükségük. Táp­lálásukra a darával meghintett és nedvesített konyhai hulla­dék és ételmaradék is felhasz­nálható. A tojókat nem taná­csos kiengedni a kifutóból, mert eltojják a tojást. Az idősebb ludak korán kot­lának, néhol már vannak kisli­bák, másutt meg most folyik a keltetés. Vigyázatl A kislibák és a kacsapipék nagyon érzé­kenyek a hidegre és a huzatra. A lúd áital melengetett kisli­bákat is csak pár nap múlva engedjük a szabadba. Táp hiá­nyában a fiatal állatokat ned­vesített, finom kukoricadarával etetjük, amihez reszelt főtt to­jást keverhetünk. Olyan Ható­kat használjunk, melyekben az állatok nem tudnak megfüröd­­ni. A vízibaromfi sokat pancsol, ezért gyakran kell cserélni az almot. A második héten már apróra vágott zöldet is kever­hetünk a darához, s a zöld eleség mennyiségét fokozatosan a napi adag felére növeljük. Kezdetben naponta öts^pr ete­tünk, később már csak négy­szer, legelőre engedés után pedig háromszor, mégpedig csupán darával. GALAMBTENYÉSZTÉS Most kezdődik a tenyész­­idény, megjelennek az első to­jások, sőt néhol már az első fiókák is. A jól párbaállított galambok kifogástalanul költe­nek, némely pár viszont rend-A baromfi szívesen sütkérezik az immár meleget is adó kora tavaszi napfényben. Fotó: —bor Faluhelyen sokan még ma is oszlopos galambdúcban tartják a galambokat, holutt ez — főleg állategészségügyi szempont­ból cseppet sem helyes. szertelenül melegíti a tojáso­kat. Az ilyen galambpárt né­hány napra költőszekrénybe zárjuk. Ne zaklassuk feleslege­sen az állatokat, naponta csak egyszer ellenőrizzük a fészke­ket. Ilyenkor eltávolítjuk az elpusztult fiókákat, a törött vagy terméketlen tojásokat, s szükség szerint kijavítjuk, ki­béleljük a fészkeket. NYÜLTENYÉSZTÉS Ne halogassuk a pároztatást, hiszen az ügyesebb tenyésztők már az első ellés napját vár­ják, és általában a márciusi fiókákból választják ki a to­­vébbtenyésztésre legalkalma­sabb utódokat. A korai fiókák gyorsan növekednek, hiszen mire kóstolgatni kezdik a ta­karmányt, már némi zöldet is tudunk adni nekik. A zöld ete­tésére folyamatosan térjünk átl A flaztató ketrecet alaposan kitakarítjuk, fertőtlenítjük, el­helyezzük az ellétőládát és kiadósán almozunk. Néhány nappal az ellés előtt már nem adunk a nősténynek tejképző­dést serkentő takarmányt (pél­dául gumósok, árpa). Az ellést követő napon ellenőrizzük a fészkeket, kivesszük az élette­len fiókákat, a fölöslegeseket pedig dajkaságba adjuk vagy elpusztítjuk. Ismét adagolni kezdjük a tejképződést serken­tő takarmányokat. KECSKE- ÉS JUHTENYÉSZTÉS Ügyeljünk rá, hogy az ellés meleg és száraz Istállóban tör­ténjen, s friss legyen az alom. Ezzel megelőzzük a fertözéses megbetegedést A jól etetett anyák ragaszkodnak a kicsi­nyeikhez, megszoptatják őket. Az első szoptatásnál a tenyész­tőnek is segítenie kell. Azon le­gyünk, hogy az első szoptatás­ra mielőbb sor kerüljön, mert ezt követően az életképes utó­dok gyorsan megerősödnek! Előfordul, hogy az anya el» hagyja a kicsinyét. Ilyenkor rekeszbe zárjuk az állatokat* hogy az anya ne menekülhess sen el a szopni készülő gida vagy bárány elől. Az elhagyás» nak mindig oka van: vagy nin­csen teje az anyának (rossz takarmányozás), vagy gyulla­dásban van a tőgye. A tej kép­ződést lédús takarmányok ada­golásával serkentjük, a beteg állatot pedig orvossal kezeltet» jük, de előbb kifejjük a föcs» tejet és megitatjuk az újszülöt­tet. EGZOTIKUS MADARAK Madaraink már türelmetlenül várják a tavaszt. Amint csak lehet, azonnal adjunk nekik zöld eleséget. A szabadban elhe­lyezett röpdék talaját felássuk és tavaszi gabonával bevetjük.! A kanári számára előkészítjük a költőkalickát, a fészket és a fészekbélelő anyagot, majd beengedjük a tojót, hadd is­merkedjék a környezetével! Amint megkezdi a fészeképl­­tést és hívogatja a párját, a reggeli órákban engedjük be hozzá a hímet. Néhány tenyész­tő az első porosodás után el­távolítja, és csak másnap reg­gel engedi ismét a tojóhoz a hímet. A tojásokat azonban mindig elszedjük és csak akkor tesszük vissza a fészekbe, ha már a negyedik tojás is meg­jelent. Ilyenkor a szokásos mageleséghez sárgarépával ke­vert, reszelt főtt tojást adunk, kotlás idején viszont kizárólag magkeveréket adagolunk. Balázs Fereno A szőlőtermelők egyik legfontosabb tennivalőja a metszés. Fotó: —blm anyagoktól, majd kapálással lazítsuk fel a talajt, és végUl az Orthopbaltan vagy az Ortho­­cid 0,2 százalékos töménysé­gű oldatával permetezzük le a növényzetet (levélfoltosság). Az almának legveszedelme­sebb ellensége a lisztharmat. juk kf a sorokból és égessük el. így elejét vesszük a fertő­zés terjedésének és a kártevők szaporodásának. A fiatal ültetvényekben fel­tétlenül kerítsünk sort a har­­matgyökerezésre. Az oltvány­tőkékről el kell távolítani a tőkenyakból vagy tőkefejből fakadó gyökereket, mert ezek a harmatgyökerek gyorsan megerősödnek, gátolják a talp- és oldalgyökerek fejlődését, ami­nek következtében a tőke rövid életű lesz. A tőkenyakat óva­tosan kitakarjuk, a harmatgyö­kereket éles késsel vagy olló­val tőből levágjuk, majd vissza­húzzuk a földet. Ezt a mun­kát a tőkék 4--5 éves koráig évente ajánlatos elvégezni. Tisztogassuk meg a tőkefe­jet, a kordonkarokról és a törzsekről kaparjuk le az el­halt, foszló kérget, a kaparé­­kot égessük el. Ha az idő kedvez, március­ban megkezdhetjük a telepí­tést. Vigyázatl Gyökeres olt­ványt ne ültessünk fúró után, mert a visszametszett gyöke­rek felkunkorodnak, s rossz lesz az eredés. Fáradságosabb munka, de inkább ássunk 40x40 cm-es gödröket, azok alját még ásóval lazítsuk fel, helyezzük be az oltványt, terítsük szét a gyökereit, majd húzzuk rá a földet. Ha komposztot is adunk és minden oltványt kiadósán beöntözünk, minimális lesz a kiesés. A gyökereket közvetle­nül ültetés előtt kell vissza­vágni, az eltelepített oltvá­nyokat pedig porhanyós földdel felcsirkézzük (takarjuk) úgy, hogy a legfelső rügyet 2—3 ujjnyi földréteg takarja. A pincében időnként ellen­őrizzük a bort, s ha netán hi­bát észlelünk, azonnal tegyük meg a szükséges óvintézkedést. Varga József Az ellene folytatott védekezés­hez most a Sulka 5 százalékos (0,5 liter szer 10 liter vízhez) vagy a Karathane FN-57 0,15 százalékos töménységű oldatát használjuk. Ezek valamelyiké­vel a feketeribiszkét és az egrest Is kezelhetjük. Utoljára hagyjuk az őszi­barack metszését. RUgypattanás után kezdjük a metszést, ez a legmegfelelőbb időszak. A SZÖLÖSKERTBEN Amint az időjárás és a talaj állapota megengedi, haladékta­lanul szórjuk el a barázdákba a műtrágyát, és végezzük el a nyitást. Ha ősszel elmulasz­tottuk a foszfor és a kálium kijuttatását, akkor most több kombinált műtrágyát adjunk. A trágyázás mértékét a múlt évi hozam nagysága és a tőkék fejlettsége szerint kell meg­állapítani. Aranként 10—15 kg NPK műtrágyát számítunk, amihez öt-hat kiló kálisót is adunk, ha a múlt évi hozam meghaladta az árankénti 150 kg átlagot. Az NPK helyett ésszerűbb Ceretitet adni, mert ez a műtrágya mikroelemeket (bór, mangán, vas stb.) is tar­talmaz, s nagyban hozzájárul a szőlőben gyakran jelentkező hiánybetegségek megelőzéséhez. A lugas- és kordonművelésű szőlőnél az első talajmunkák idején végezzük el a műtrá­gyázást. A háztájiban márciusban leg­ésszerűbb metszeni a szőlőt. A levágott vesszőt mielőbb hord-

Next

/
Thumbnails
Contents