Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-01 / 9. szám

Egy kis sütnivaló

Fölöttébb szokatlan munkában találtam a minap Erzsi nénit, akiről azt tartják a faluban, hogy ő a legügyesebb kiskertész. Egy bögrében éppen kulímászt kevert. Gondoltam, sütni készül, bár kicsinek véltem az edényt, amelybe a lisztet szórta. Vizet öntött hozzá, aztán csak keverte-kavarta, míg el nem simult a massza. Ugyancsak furcsa ■ kalács lesz ez — gondoltam —, de kivárom a végét, s ha finom, elkérem a receptjét.

Erzsi néném a bögrét az asztal szélére állította, s előhúzott egy ív selyempapírt. _Matatott még egy picit a fiókban, mire előkerült a vonalzó, meg a ceruza is. Közben beszélgettünk. Arról, hogy milyen is volt a múlt esztendő, hogy a paradicsom majdnem a nyakukon maradt. De sebaj, az idén koraibb fajtát vetnek, s remélhetőleg erős, fejlett palántákat ültetnek. Most próbálja megelőzni őket a behozatalt

Míg folyt a szó, Erzsi néném keze sem tétlenkedett. Bár a „ kapához, metszöollóhoz szokott ujjaival nehézkesen szorította a ceruzát, és a számokat is inkább csak sejtette, mint látta . az ütött-kopott vonalzón, mégis haladt a munkával. Húzta a vonalakat, mígnem az egész ív papirost behálózta kétszer-két centiméteres ‘négyzetekkel. A bögréről meg közben látszólag megfeledkezett.

Lassan kifogytunk a szóból.

Én már elvégeztem a dolgomatj amit a helyi kertészkedők munkájáról tudni akartam, már megtudtam. Sietős volt az utam, így hát végül •csak kiböktem:

— Erzsi néném! Ha nem sér* tem meg, árulja már el a kalács receptjét — pillantottam a bögre felé.

— Kalács? Nem érek én rá kalácsot sütni. Meg aztán, nem is szeretik az enyéim. Csak húst ennének nap mint napé Kalácsot akar sütni?

— Hát nem sütéshez készülődött az imént? Akkor mit ke-, vergetett a bögrében?

— Nem kalácsnak valót, an* gyalom! Sütnivalót is csak anynyiban, hogy volt annak sütnivalója, aki kitalálta ezt az új vetési módszert. A dunamocsi asszonyoktól hallottam felőle. Mindenütt a takarékosságról meg a racionalizálásról — jól mondom? — beszélnek. A tévében már láttunk olyan vetőmagot, amelyik két papírszalag közé rejtve kerül a földbe. Nagyon okos dolog. Most én is hasonlóval próbálkozom. Valaki kitalálta, hogy a paprikamagot papírra ragasztva is lehet „vetni". A ragasztáshoz kell az a kulimász, amit a bögrében kevertem. Nem fogjuk már liszttel meg homokkal keverve elszórni a magot a melegágyba. Takarékoskodunk, ésszerűsítünk mi is. Ha eljön az ideje, csak egymás mellé helyezzük a teleragasztott papírlapokat a jól beöntözött földön, s már kész

A fóliával borított berendezéseit a termőföld kihasználásának ésszerűbbé tételét segítik, és a termelés eredményességét javítják. A kerttelepi kiskertekben is érdemes pár négyzetméternyi fóliabázat létesíteni, mert benne könnyen megtermelhető a család folyamatos ellátásához szükséges uborka, paprika, retek, saláta, padlizsán. Fotó: —bor

is a vetés. A kis négyzeteknek minden sarkára ragasztunk egy magot, így a növénykéknek kellő életteret biztosítunk. Így kevesebb mag fogy, könnyebb a a gyomlálás és a palánták is kedvükre erősödhetnek, növekedhetnek. A paradicsomot majd háromszor három centiméteres négyzetekre osztott lapokra ragasztjuk. Így már csak sikeres lesz a palántanevelés. Hát ezért vagyok bizakodó.

A íňina menti kertészkedők leleményessége meglepett és

örömmel tölt el. Hadd tegyem hozzá én is a magam javaslatát. Hiszen a módszert tovább lehet ésszerűsíteni. Ha kartonlapot vagy papírdoboz tetejét hálózunk be, s azt sorvezető* ként a selyempapír alá helyez* zük, jól láthatók lesznek л metszést pontok, a négyzetek, nem kell annyit vonalazni, a* zonnal lehet ragasztani a magokat. így is megtakaríthatunk némi fáradságot meg időt.

(era)

fr ❖ *;♦ ♦;* *;♦ •> *;♦ ♦;* *3,**♦ 4, *3,<3. *♦. **, *•* «,**... ... ^ ... .j..

A kaktusz és virága

Különleges tüskézetok és szép virágjuk miatt sokan kedvelik a kaktuszokat és pozsgás növényeket. Mindkét növénycsoport olyan gazdag fajokban és fajtákban, hogv részletes ismertetésükkel nem foglalkozhatunk. Ha virágablakunkat kaktuszokkal és pozsgás növényekkel rendezzük be, néhány ápolási szabályt meg kell tanulnunk.

Fényigényes növények, télen-nyáron sok fényre van szükségük. Tavasztól őszig, amikor hajtanak és virágzanak, bőséges öntözést igényelnek. A legtöbb fajta virágzást ideje augusztusban van.

Az őszi hónapok beköszöntésével fokozatosan vonjuk el az öntözővizet. Ilyenkor kezdődik a virágok pihenési időszaka. Visszakerülnek a szobába, ahol lehetőleg világos helyen tartjuk őket. A téli hónapokban elég öt-tíz naponként meglocsolni a növényeket, csak éppen annyira, hogy a gyökerük körül a föld ne legyen száraz. Februárig a szoba hőmérséklete ne haladja meg a 8—12 C-fokot, de ne is süllyedjen 5 C-fok alá. Kivételt képeznek az úgynevezett levélkaktuszok (például a karácsonyi kaktusz), amelynek meleg, párás környezetet igényelnek.

Február végén, március elején kezdődik az új élet. Lassan megjelennek a hajtások, és újra több nedvességre van szüksége a növénynek. Ha szükséges, a kaktuszt is ültessük át új földbe. A vízáteresztő, laza talajt kedveli. A túlságosan meszes talaj nem jó a kaktusznak.

Az elmondottakból láthatjuk, hogy kaktuszokat más növényekkel vegyesen nem tarthatunk. Aki kedveli ezt a különleges „növénytársaságot“, bő választékot talál egy tágasabb virágablak benépesítésére is. Kúszó- és ámpolnanövény is van közöttük.

A kaktuszokat és pozsgás növényeket magvetéssel, dugványozással és oltással szaporíthatjuk. A megszedett dugványokat levágás után egy két napon át fonn^asztant kell.

(Csmh)

A kertészkedők közül so

" kan felteszik a kérdést, tőlen vagy kora tavasszal legfőbb metszeni a szőlőt. A metszés idejével kapcsolatos vélemények még szakkörökben is meglehetősen különbözőek. Nem is olyan régen még az volt a nézet, bogy a tavaszi időszak (március) a legmegfelelőbb erre a munkára. A nagyüzemi kordon művelésű szőlőkben a gyakorlat beigazolta, hogy a szőlő a nyugalmi időben bármikor metszhető. Természetesen, mind az őszi téli, mind pedig a tavaszi metszésnek megvannak a maga előnyei és hátrányai.

A korai metszés előnye, hogy a szőlő tavasszal korábban fakad, tehát hosszabb tenyészidö áll rendelkezésére. A téli metszésű szőlőben a vágási sebek beszáradnak, tavasszal nem könnyeznek a vesszők, nincsen felesleges tápanyagveszteség, és elkerülhető a rü gyek esetleges bevakulása is. Ezzel szemben a téli metszés nek az a hátránya, hogy erősebb fagyok esetén a metszési sebeken keresztül a vesszők fagykárt szenvednek.

Bizonyos körzetekben a rügyek telelése eléggé bizonytalan, s tavasszal már nincs módunkban i kárt szenvedett rügyeket pótolni. A kistermelő ráér tavasszal metszeni, de a nagyüzemek, melyek sok esetben száz hektárnál is nagyobb szőlészettel rendelkeznek, nem halogathatják ezt a fontos mnnkát.

Mi tehát a teendő? A nyugalmi állapot beálltával feltétlenül meg kell kezdeni a nagyüzemekben a metszést, annál is inkább, mert télen más munka alig akad, jubban van idő meg munkaerő a metszésre, no meg a levágott veszsző kihordására, mint tavasszal. Télen a fagyra kevésbé érzékeny fajtákat vegyük sorra, mint például az Olasz rizling. Leányka, Burgundi, Szentlőrinci stb. Az érzékeny fajták (Müller, Semillon, Ezerjó, Mézesfehér stb.) metszését ajánlatos későbbre halasztani.

A metszés során a tőkén, illetve a terraőkarokon meghagyott rügyek szárnál terhelésnek nevezzük. Ennek nagysága függ a tőkék erősségétől, n fajtától, a természeti adottságoktól, talajviszonyoktól, a környezettől és az «fénytől.

A környezetet több tényező befolyásolhatja. Például ugyan-Iazon a területen vagy körzetben az éghajlati viszonyuk (napfény, csapadék) nem muTÉLEN vagy TAVASSZAL?

tatnak különösebb eltérést, viszont az egyes talajok között nagy különbség lehet. Sovány, száraz vagy homoktalajon a szőlő hajtásai gyengén fejlődnek, s a terhelést ennek megfelelően kell beállítani. Viszont a jő erőben levő, kiadósán trágyázott talajon a szőlő sokkal nagyobb terhelést is elbír.

A megterhelés az alannyal is összefüggésben van. Vannak kimondottan erős fejlődésű, dús hajtásokat nevelő alanyok, amelyeken a ráoltott fajtát több rüggyel kell megterhelni, hogy a termoBgyensúlyt biztosítsak. Ilyenek a Vinifera x Rupestris, és a kötöttebb talajokon a Kober 5 BB is. Más alanyok a ráoltott fajtának kisebb fejlődési energiái adnak, tehát ezek csak kevesebb rügygyei terhelhetők meg.

Az elmondottakat összefoglalva tehát megállapíthatják, hogy a metszéskor meghagyott rügyek száma, vagyis a terhelés nagysága a tőkék erősségének a függvény«. Minden tényező, mely a tőkék erősségét növeli,

maga után vonja a terhelés növelésének szükségességét. Természetesen, ugyanez fordítva is érvényes.

A meghagyott rügyek száma a termesztés céljától is függ. He minőségre törekszünk, akkor kisebb a terhelés, he viszont nagy hozamút akarunk, akkor több rügyet kell meghagyni. Most már az a kérdés, milyen az ideális terhelés, mennyi rügyet hagyjunk meg? Es fajtánként változó. Néhány ismertebb fajtánál hektáron ként 13—15 tonnás átlaghozam eléréséhez magasvezetékes knrdonmiivelés esetén a következő megterhelés szükséges: Müller Thurgao, Zöld veitelini, Olasz rizling, Seinillon, Ezerjó, Zöld szilváin 120—150 ezer rügy (tőkénként 40—50 rügy). A minőséget adó fajtáknál (Leányka, Szürkebarát, Sanvignun, Tramini, Rajnai rizling) 10—11-tonnás átlaghozamhoz 150—175 ezer (tőkénként 50 — 60) rügyei kell meghagyni.

Magától értetődd, hogy es a

megterhelés olyan metszési időszakban esedékes, amikor már rügyveszteséggel nem, vagy csak minimális mennyiségben kell számolni. Az őszi vagy téli metszéskor előfordulhat bizonyos rügykiesés, amire s*ámftani kell. Ilyenkor tehát 25 — 30 százalékkal több rügyet kell alkalmaznunk. A felesleges rügyeket azután tavasszal, amikor a várható termés mór felmérhető, utómetszéssel vagy zöldválogatás idején eltávolfl* ink.

A kertészkedők, a háztáji szőlőtermelők kedvezőbb helyzetben vannak, hiszen csak néhány ér szőlővel rendelkeznek, s módjukban áll kivárni a metszésre legalkalmasabb, kora tavaszi időpontot. Az említetteket azonban ők is megszívlelhetik. Főleg azt, hogy a metszést mindig a fajta igényének és a vesszék növekedési intenzitásának, valamint a talaj táperejének megfelelően kell végezni. Ügyeljenek a terhelés helyes beállítására, mert a rendszeres túlterhelés a tőkék legyengüléséhez, a túlzott mértékletesség pedig kisebb hozamhoz és fagyra érzékenyebb vesszők fejlődéséhez vezet. Négyzetméterenként általában 10—18 rügyos terheléssel kell számolni. A nagyfürtű, hőtermő borszőlőknél, valamint a csemegeszőlőknél 10—14, az apróbb füriíí borszőlőknél pedig 14—1B rügyre metszhetnek. Tőkeműveléső szőlőben általában vóltócsapus metszést végzünk. A csapokat igyekezzünk a tőkefej közelében tartani, mert a szarvasagancshoz hasonló, felmagasndott csapok a tőke deformálódásához és a hozam csökkenéséhez vezetnek. Kordon- és lugasmőveléskor szintén terinőcsapos, illetve kombinált vagy szálvessző* metszési alkalmazunk, a termelt fajták termőképességének megfelelően. Ehhez persze tudni kell, hogy melyik fajta igényel rövid- és hosszácsapos, avagv szálvesRzüs metszést. A rövid csapon termő fajtákat nem szabad hosszúcsapra vagy szálvesszőre metszeni, mert hamarosan legyengülnek a tőkék, és a termés minősége sem lesz kielégítő. Viszont ne akarjunk rövidcsapon termelni például Leánykát, Muskotályt, Szürkebarátot, Traminit, Hamburgi muskotályt stb., inert ezek csak szálvesszős metszéssel adnak megfelelő termést. A legtöbb fajtánál jól bevált a rövtdesapos, legyezővel vagy szálvesszővel kiegészített, knm*$»{**fr*fr*fr*fr Tináit metszési eljárás. (Vjj