Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-01 / 9. szám

1980. március f. SZABAD FÖLDMŰVES Lapunk színvonalának további emeléséért A Szabad Földműves első száma megjelenésének 30. évfordulója jegyében tárgyalták meg a szerkesz­tőség dolgozói és a lapunk legaktívabb levelezői azokat a feladatokat, amelyek a hatodik ötéves tervidőszak utolsó évében lapunkra hárulnak. Egy­értelműen állítható, hogy az ipolysági tanácskozó nagyon hasznosnak bizonyult. Nemcsak azért, mert a szerkesztők és levelezők közös felelősségvállalá­sát szimbolizálta, hanem azért is, mert a Szabad Földművesről alkotott vélemények, lapunk tartalmi szerkezetével kapcsolatos megállapítások és a szer­kesztőséggel, valamint a levelezőkkel és külső mun­katársakkal szemben támasztott követelmények megítélésében teljes nézetazonosság uralkodott. A véleményt nyil­vánítók mindegyi­ke — köztük Dr. Durdiak Mihály, a Szövetkezeti Föld­művesek Szövetsé­ge Szlovákiai Bi­zottságának vezető dolgozója, Csontos Vilmos költő, Dr. Kertész Pál politi­kai dolgozó, Ve­­hovszky Pál párká­nyi kertbarát, Pla­vec Pál pedagógus, Dr. Szladovnyik Jó­zsef, a Malom- és Pékipari Vállalatok vezérigazgatóságá­nak dolgozója, Mag Gyula, a dunászer­­dahelyi múzeum igazgatója, Jakab Sándor hnb-elnök, Gacsó István szö­vetkezeti dolgozó és Svinger István (az d,lat a lanfelügyelő — tel­jes egyetértésüket fejezték ki azokkal a megállapításokkal, amelyeket mint a szerkesztőség önbírálatot sem nél­külöző kollektív véleményét a főszer­kesztő terjesztett elő. Egyetértettek azokkal az észrevételekkel, bíráló megjegyzésekkel is, amelyeket Hoksza István és Kovács István rovatvezető, valamint Bara László mérnök, főszer­kesztőhelyettes, a Szabad Földműves Kertészet és Kisállattenyésztés című rovatának volt vezetője hangoztatott. A felszólalók mindegyike rendkívül pozitívan értékelte a születésének 30. évfordulóját ünneplő Szabad Földmű­vest. Örömmel konstatálták, hogy a Szabad Földműves közkedvelt társa­dalompolitikai és mezőgazdasági heti­lappá formálódott az eltelt harminc esztendő folyamán. Hasznos és fárad­hatatlan segítőtársa lett mind a me­zőgazdasági nagyüzemi termelés fej­lesztésén fáradozó, mind a házkörüíl kistermelést folytató dolgozóknak. De a segítő szándékot tükröző cikkei­vel, hatékony propagandájával, agitá­­ciós és szervező munkájával hozzájá­rult a dolgozókról való sokrétű szo­ciális gondoskodás, valamint a falu kulturális és sportéletének fejleszté­séhez is. Míg a szocialista társadalom érdekeit tükröző bel- és külpolitikai vonatkozású kommentárjaival érdeme­ket szerzett a szocialista közvélemény formálásában, valamint a dolgozók kezdeményező- és alkotókészségének fejlesztésében. A kétnapos értekezletnek azonban nem az volt a küldetése, hogy lapunk köré babérkoszorút fonjon. Hanem az, hogy összegezze a Szabad Föld­műves fejlesztésében szerzett tapasz falatokat, az olvasók által támasztott követelményekkel összhangban körvo­nalazza azokat a teendőket, amelyek lapunk eszmei hatékonyságának, pro­pagandájának, agitációs és szervező munkájának további javulását ered­ményezhetik. Lényegében tehát az ér­tekezlet arra vállalkozott, hogy az el­ért eredmények tükrében feltárja és összegezze azokat a feladatokat, ame­lyeket a szerkesztőség, a levelezőkkel és a külső munkatársakkal való e­­gyüttműködésben, belátható időn be­lül meg akar oldani, s melyek min­den bizonnyal a Szabad Földműves színvonalának további emelkedését eredményezik. Lapunk szerkesztői és levelezői — A két II. díjas, zsűri nem ítélte oda senkinek!). az elmélyült felelősségsudatot tükröző hozzáállásukkal — annak fontosságát hangsúlyozták, hogy a szerkesztőség­nek és a levelezőknek könyörtelen harcot kell folytatniuk az egyes cik­kekben gyakran érzékelhető öncélú­­ság ellen, vagyis azért, hogy a Sza­bad Földműves minden cikke nemes célokat szolgáljon, míg a hírek és rövidebb tudósítások közérdeklődésre igényt tartó eseményekről tájékoztas­sák az olvasókat. Teljes egyetérés uralkodott abban a kérdésben is, hogy lapunknak még következetesebben kell hozzájárulnia a gazdasági, a kulturális és a társa­dalmi életünkben gyakran észlelhető nem kívánatos jelenségek kiküszöbö­léséhez. A hibák és fogyatékosságok elleni harc leghatékonyabb formájá­nak — az értekezlet résztvevői — a helyzetelemző cikkeket tartják. Tehát arra a következtetésre jutottak, hogy a Szabad Földműves hatékonyságát úgy lehet fokozni, ha mind a szer­­keszrtőség, mind a levelezők — a feL lületes szemléletet tanúsító, dicshim­nuszokat zengő vagy az eredményeket mellőző éles bírálatot, lebunkózást tartalmazó cikkek helyett — olyan cikkeket írnak, amelyek alaposan elemzik az adott helyzetet és jelen­ségeket, az eredmények mellett fel­tárják a hibákat és fogyatékosságokat is, s így hozzájárulnak — mégpedig a segítőszándékú bírálat fejlesztése által — a termelés- és gazdaságfej­lesztési lehetőségek feltárásához, va­lamint a falu társadalmi, kulturális és sportéletének fejlesztéséhez is. Egyetértettek abban is, hogy a Szabad Földművesben megjelenő cikkek nem lehetnek mentesek a politikai agitá­­ciótól sem. Főleg azt a tényt kell köztudatba vinni, hogy az életkörül­ményeink javulása a munkának, az emberek hasznos tevékenységének a függvénye. Mint már említettük is, a levelezők dícsérőleg nyilatkoztak a Szabad Földművesről. Ugyanakkor azonban megmondták azt is, amivel nem csak ők, hanem az olvasók szélesebb réte­ge sem elégedett. Hibának tartják például, hogy az utóbbi években any­­nyira dél-szlovákiai jellege lett a Sza­bad Földművesnek, hogy szinte „so­rompóval“ gátolja azt, hogy olvasói a Cseh Szocialista Köztársaság, vagy Észak-Szlovákia, valamint a testvéri A kétnapos levelezői és külső munkatársi aktíva résztvevőinek egy csoportja. {Kádek Gábor felvételei) szocialista országok mezőgazdászai­nak életébe is betekintsenek. S arra a következtetésre jutottak, hogy az olvasók hatékonyabb tájékoztatása, szakmai ismeretük gyarapítása céljá­ból feltétlenül ki kell tárni a kapu­kat, tehát lapunknak sokkal nagyobb betekintést kell adni más népek és nemzetek életébe is. Dr. Durdiak Mihálynak a Szövetke­zeti Földművesek Szövetsége felada­tait ismertető, és a levelezői, tudósí­tói munkához jó tanácsokat adó elő­adása nyomán az értekezlet résztve­vői fontosnak tartják, hogy- a Szabad Földműves összes levelezői és tudósi­től a jövőben nagyobb figyelmet szen­teljenek a Szövetség munkájának. Tu­dósításaik és helyzetelemző cikkeik jobban tükrözzék azokat az eredmé­nyeket, melyeket az SZFSZ és annak alapszervezetei, az egységes földmű­vesszövetkezetek a dolgozók politikai és szakmai ismereteinek gyarapításá­ban, a szocialista munkaverseny, vagyis a dolgozók sokrétű kezdemé­nyezésének kibontakoztatásában, vala­mint az élet- és munkafeltételek és egyéb szociális vívmányok fejleszté­sében elérnek. Az értekezleten sok szó esett arról is, hogy a Szabad Földműves nem re­kedhet meg a mezőgazdasági termelés fejlesztésével járó kérdések szellőzte-A III. dijat dr. Szla­dovnyik József kap­ta, aki a vitában behatóan elemezte lapunk munkáját, s nagyra becsülte azt. tésénél. Hatékonyabban kell hozzájá­rulnia a kulturális tömegmozgalom és a falu sportéletének fejlesztéséhez is. Főleg azáltal, hogy keresi és feltárja — helyi és esetleg járási méretekben is — a társadalmi, kulturális és sport­élet fejlesztésének rejtett tartalékait, az eléggé ki nem használt lehetősé­geit. Ezzel párhuzamosan fokozni kell azt a propagandát, amely a hazai, el­sősorban Is a csehszlovákiai magyar irodalom és művészet, — beleértve a festő- és szobrászművészetet is — értékeit megismerteti az olvasók szé­les rétegeivel, s így elősegíti a dol­gozók általános műveltsége színvona­lának emelkedését. Az értekezletnek ünnepélyes jelle-Az ipolysági aktíva másik csoportja. get adott a szocialista mezőgazdaság 30. évfordulójának tiszteletére — a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Bizottsága és a Szabad Földműves szerkesztősége által hirde­tett ankét keretében megjelent cikkek értékelése, valamint a jutalomtárgyak ünnepélyes átadása. Az értékelő bizottságnak a cikkek­ről alkotott véleményét Pathó Imre, a bíráló bizottság elnöke ismertette a jelenlevőkkel. Megállapította, hogy az ankét teljesítette küldetését, mert a megjelent cikkek hiteles áttekintést adtak arról a nagyszerű fejlődésről, melyet szocialista mezőgazdaságunk az eltelt harminc esztendő alatt elért. Tükrözték a mezőgazdasági dolgozók példás kezdeményező készségét és falvaink megváltozott, megszépült ar­culatát. Az ankét keretében húsz szerzőtől 25 cikk jelent meg. A megjelent cik­kek minőségi sorrendjének alapján a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Bizottságának neyében Dr. Durdiak Mihály, a Szabad Földműves szerkesztősége nevében a főszerkesz­tő, a bíráló bizottság nevében pedig a bizottság elnöke gratulált a nyerte­seknek és nyújtotta át a jutalomtár­­gyakat. Svinger István és dr. Kertész Pál 2300 korona, dr. Szladovnyik József 1500 korona, Varga József 1000 ko­rona, Búkor József, Száraz Pál és Szombath Erzsébet 500 korona, dr. Hofer Lajos, Iván Sándor és Jakab Sándor 300 korona értékű tárgyi ju­talmat kapott, míg Obert János, Kras­­csenics Géza, Parajos László mérnök, Kertész Éva és Miriák Ferenc 120 ko­rona értékű könyvjutalomban része­sült. PATHÖ KAROLY, főszerkesztő Kora reggel még derűs volt az idő. A vörös napkorong épp, hogy csak felült a hegytetőre. Ám ahogy kocsink Losonc (Luče­nec) után átbukott a vasúti síne­ken, egyszerre tejfehér lett min­den körülöttünk. — Klimazőnal — állapította meg bosszúsan a Zsiguli tulajdonosa, aki menten azt javasolta, a következő faluban (ha addig elvergődünk), térjünk be réglátott, kedves roko­nához, hátha azalatt míg ott Idő­zünk, a köd is felszáll. Így kerül­tünk Szabó fánosné, született Var­ga Zsuzsa néni földszintes házába. Ott ismertem meg ezt a szimpa­tikus paraszt nénit, küzdelmes sor­sát, szépre vált jelenét. — faj, leikecském ... nem gon­doltam volna, hogy magát is látom mostanában — fogadott minket az udvaron idős vendéglátónk, ba­romfietetés közben. — Hogy van Zsuzsa nőném? — kérdezte közös ismerősünk. — Amúgy jól lennék — vála­szolta kurtán s tán még az ízüle­tek hajnali fájdalmát is felidézte volna, ha nincs ott egy először lá­tott vendég. Később mosolyogva egészítette ki szavait: — fin mos­tanában már inkább csak nevetek. Sokat sírtam valamikor. Legtöbb­ször volt is miért. Most nyugodt vagyok. Csak a szarkalábak gyűl­nek a szemem köré, az öregség meaannyt jele. Es azután bemutatta a lakást: — Zsúpfödejes kulipintyó volt ez. Akkoriban négyen laktunk ben­ne, most kettecskén. Van egy kis udvar és kert is. A házról ledobál tűk a zsúpot, a szobát parkettáz­tattuk, így lett modern a régi ház. Az üveges verandát később ra­gasztották az épülethez. Az apró konyhában a székek műbőrösök, bordó színűek. Az asztal meg a ho­kedli is újszerű. — Mindent lehet újat venni — jegyezte meg Zsuzsa néni —, csak minket nem lehet kicserélni. Az öregemberek már csak kopnak. Pedig, de magas, derék lány vol­tam én: százhetvenöt centi. Nem gondolnák, ügye? Aztán milyen gör­be vénasszony lettem ...t A szek­rény felső polcát is alig érem már fel. Ágaskodnom kell. Asszonyélet É^yújtóztatná fájós derekát, TM egyenesítené gerincét, de nem megy. Nem engedik a görcsbe merevedett izmok, a meghajlott csontok. — Mintegy tíz éve már — só­hajt — nem járok el sehová. Csak itt a ház körül teszek-veszek, eset­leg a szomszédokkal tereferélek. Elfoglalom magamat a takarítás­sal, a főzőcskével, a mosogatással. Este azután könyveket, újságokat olvasok. A Szabad Földművest már harminc éve járatom; elejétől a hátuljáig kiolvasok belőle mindent. Tegnap éppen ,kertészkedtem meg méhészkedtem". Zsuzsi néni a 36 éves lányával lakik együtt, aki megözvegyült. A férjét autóbaleset érte. Esténként eljár a barátnőjéhez, beszélgetni, együtt mennek moziba, a CSEMA­­DÓK-rendezvényekre, szórakozni. — Tizenkét éve már, hogy egy tavaszi napon lőtt a szomorú, le­sújtó hír, hogy a Zolit, a szövetke­zetből biciklin hazafelé tartva, el ütötte egy autó. Látják, megkérné nyedtem. Az öregasszonyok az em lékezéstŐI ts sírni szoktak. De so­kat kibír az ember ... I Mert a fér­jemet is sokszor hajkurászlák a csendőrök, kommunista mivolta miatt. Mint megbízhatatlant, mun­kaszolgálatosként rukkoltatták be, a reuma mellé szív- és tüdőaszt­mát kapott. Ötvenben, kora ősz­szel temettem el... issé felderül az arca, amikor ■» elmondja, hogy a másik lányát orvos vette feleségül. Bra­­tislavában élnek. Két szép gyere­kük van. Karácsonykor jártak itt utoljára. Büszke volt arra, hogy kis mosdófülkét rendeztek be szá­mára, villanybojlerrel, hideg-meleg vízzel, meg zuhanyozóval. — A lányaim meg a vejem csi­náltatta. Arra is büszke, hogy Teruska lánya, aki a szövetkezetben dolgo­zik, a maga erejéből, már özvegy­asszonyként leérettségizett a me­zőgazdasági szakiskola levelezői tagozatán. Az irodában dolgozik, s persze, megbecsülik. Elismert munkaerő, többször részesült már jutalomban. — lzliek-e a süteményem? — Finom, ilyen jót már réq et­tünk. — Örülök, ha ízlett. Különben ilyent sütök az idei nőnapra is egy vájlinggal, a köszöntőknek, a lányom férfi kollégáinak. A nőna­pon ketten-hárman eljönnek, cso­kor virággal, édességqel a kezük­ben. Jólesik a figyelmességük, de főleg az, hogy a magamfajta öreg­asszonyról sem feledkeznek meg. Beszélgetés közben gyorsan ® múlt az idő. Odakint már elillant a völgyek aljára iszorult köd, épp ideje volt hát elköszön­nünk. Távozóban Zsuzsa néni a verandaajtóból intett búcsút nagy­kendője sarkával és visszaindult megfiatalodott otthonába. Az út kétoldalán még hófoltok alatt szenderqett a táj. várta a pezsdítő, szivet-lelket felfrissítő, melegebb tavaszi napokat... Kanizsa István

Next

/
Thumbnails
Contents