Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-01 / 9. szám
1980. március 1. .SZABAD FÖLDMŰVES, 3 Változás a lengyel kormány élén Mint ismeretes, Piotr Jarosziewicz, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök a most befejeződött VIII. pártkongresszuson korára és egészségi állapotára hivatkozással felmentését kérte említett tisztségei alól, s nyugalomba vonult. A lengyel parlament, a szejm a múlt héten ülést tartott, melynek napirendjén a minisztertanács összetételének meghatározása szerepelt. A szejm helyt adott Piotr Jarosziewicz felmentési kérelmének. Az ülésen részt vevő Edward Gierek, a LEMP Központi Bizottságának első titkára megköszönte Piotr Jarosziewicznek a szocialista Lengyelország érdekében végzett munkásságát, majd a párt központi bizottsága, nevében javaslatot terjesztett elő Edward Babiuch miniszterelnökké választására. Babíuch jelölését a szövetséges pártok is támogatták. A szejm Edward Babiuchot egyhangúlag megválasztotta a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének, s egyúttal felmentette őt az államtanács alelnöki tisztségéből. Az új lengyel kormányfő 1927 decemberében született egy Katowice környéki bányászcsaládban. Már 14 évesként bányában dolgozott. Lengyelország felszabadulása után már 19 éves korában tagja lett a pártnak, s ifjúsági szervezetében működött. Munkája mellett műszaki és gazdasági tanulmányokat folytatott, közgazdasági diplomát szerzett és a párt politikai főiskoláját is elvégezte. 1959- ben a varsói vajdasági pártbizottság titkárává választották, 1964 óta a központi bizottság tagja. A dinamikus szervező, nagy munkabírású vezető hírében állő Babiuch éveken át a LEMP Központi Bizottsága szervezési osztályának munkáját irányította. 1970-ben a KB titkárává, a PB tagjává választották. 1976 óta az államtanács elnökhelyettese volt. 25 éves a Varsói Szerződés Szövetségesünk a béke és a szocializmus védelmében: az NDK nemzed néphadserege Európa szívében mér 30 éve virágzik új típusú német állam — a Német Demokratikus Köztársaság, amelyben a marxizmus—leninizmus elvei következetesen érvényesülnek a gyakorlatban. Az NDK népe a munkásosztály és pártja vezetésével, a Szovjetunió támogatásával szorosan együttműködve a többi szocialista országgal szilárd és modern szocialista társadalmat teremtett. amely Marx és Engels hazájában a szocializmus eszméinek diadalát testesíti meg. A többi szocialista államhoz hasonlóan az NDK kiválóan igazolja a leninizmusnak mint az emberiség modern korszaka marxizmusának nemzetközi érvényét és igazságát. A szocialista forradalom általános törvényszerűségeitől és a szocialista internacionalizmus elveitől vezérelve helyes úton halad s így politikailag, ideológiáilag, gazdaságilag és katonailag a szocialista államok közösségének szilárd láncszemévé vált. Az NDK szilárdan áll a Szovjetunió és a többi szocialista állam oldalán s fennállása óta bizonyítja fényes távlatát. Ez a valóság, amelyet a nemzeti néphadsereg katonái védelmeznek. A nemzeti néphadsereg március 1-én ünnepelt napja szorosan összefügg az NDK nemzeti fegyveres erőinek megalakulásával és építésével. Ez a nap a nemzeti néphadsereget létrehozó törvény alapján megalakult első hadosztály harcosai eskütételének napja. Akkor született meg Németország területén az első munkás-paraszt reguláris hadserg. Osztályjellege elsősorban abban a tényben nyert kifejezést, hogy a munkásosztály és élcsapata, a marxista—leninista párt vezetése alatt áll. A német nemzeti néphadsereg becsülettel teljesíti osztályküldetését. Az NDK többi fegyveres szervezetével, elsősorban a munkásosztály harci osztagaival együtt, a többi szocialista állam hadseregeivel szilárd szövetségben már nemegyszer súlyos megpróbáltatásokat állt ki a szocializmus és a béke védelmében Európa szívében. A népi kamara 1956. január 18-i törvényhozásával az NDK népe megalapozta annak a kötelezettségének teljesítését, hogy hozzájáruljon a szocialista országok kollektív védelméhez. A fiatal köztársaság ugyanis a Varsói Szerződés védelmi szövetségéhez csatlakozva erre kötelezte magát. A nemzeti néphadsereg a Német Szocialista Egységpárt vezetésével mindenkor azt a mélyreható igazságot tartotta szem előtt, hogy jelenünkben a szocialista államok közösségének keretén kívül egyetlen ország sem építheti és védelmezheti a szocializmust. A testvéri hadseregek megbonthatatlan osztály- és katonai szövetsége a legfőbb parancs valamennyi harcos számára. Mint a többi szocialista állam hadseregét, a nemzeti néphadsereget is szoros barátság fűzi a dicső szovjet hadsereghez. A német népnek és Lenin országának, a Nagy Októberi. Szocialista Forradalom országának, a fasizmustól leigázott Európa felszabadítóinak kapcsolatai a Szovjetunió körüli szilárd felzárkózást jelentik, ez pedig a szocialista országok és hadseregeik szövetsége legyőzhetetlenségének alapja. E- zért is voltak a szocialista hadsereg építésének és vezetésének lenini elvei az NDK fegyveres erői építésének a meghatározói is, s a szovjet hadsereg és haditengerészet a német nemzeti néphadsereg példaképe és tanítója ma és a jövőben is. Minden forradalmárnak, a szocializmus és az európai biztonság szolgálatára irányuló minden becsületes erőfeszítésnek próbaköve az SZKP-hez, a Szovjetunióhoz, hadseregéhez és haditengerészetéhez való viszony volt és az ma is. Ezt az álláspontot képviselte, képviseli és fogja képviselni a jövőben is az NDK nemzeti néphadserege. Ezt fejezi ki a nemzeti néphadsereg katonái esküjének a szövege is: „A szovjet hadsereg és a szövetséges szocialista országok hadseregei oldalán a nemzeti néphadsereg katonájaként bármikor készen állok a szocializmus védelmére bármilyen ellenséggel szemben“. JAN MICATEK UNCLE SAM ZAVAROSBAN HALÄSZIK Az Egyesült Államok és az idült belpolitikai válsággal küszködő Kanada között kiújult a „halászháború“, miután amerikai részről durván, rendszeresen megsértik az északi szomszéd vízi határait. [V. Fomicsev rajza) Következetesen folytatódik a lenini külpolitika Választások a Szovjetunióban ■papjainkban rendkívül megnőtt az érdeklődés a külpolitikai kérdések iránt, ami azzal is magyarázható, hogy a diktálás imperialista politikájától búcsút venni képtelen amerikai kormánykörök s a velük szövetséges más nyugati katonai körök mindenképpen szeretnék visszaidézni az ötvenes évek hidegháborús légkörét, saját létérdekeikre hivatkozva önkényesen meghatározni, mit szabad a népeknek és mit nem. Felette önző szemléletükben hitszegőn lábbal tipornak érvényes nemzetközi szerződéseket, fenyegetéseket hangoztatnak, a bizonytalanság érzését akarják felkelteni az emberiségben, hogy a félelem árán szerezzenek érvényt az imperializmus politikájának. Ezt tükrözi a CARTER-kormánynak a Szovjetunióval és más szocialista országokkal szembeni embargo-politikája, a nemzetközi olimpiai játékok körül űzött becstelen játéka, az Iránnal és Afganisztánnal kapcsolatban mind világosabban megnyilvánuló diktátumpolitikája. Éppen ezért megnyugvást, derűlátást, tetterőt sugároztak az emberiségnek kimagasló szovjet vezetők választási beszédei, melyekben nagy szerepet játszott a külpolitikai helyzet magyarázata. A múlt pénteken utolsóként LEONYID BREZSNYEV, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke mondott nagyhatású beszédet. Beszéde bevezető részében jellemezte a belpolitikai és gazdasági helyzetet, s reményét fejezte ki, hogy a nyolcvanas évek a kommunizmus építésében további sikerek időszakát fogják jelenteni, s az elkövetkező években tovább szilárdul és fejlődik a szocialista világrendszer, tovább erősödik a tartós békéért vívott harc. Külpolitikai kérdéseket érintve leszögezte, hogy a baráti országok egységének és a szocialista internacionalizmusnak az ereje igen meggyőzően érvényesül a vietnami nép támogatásában. Szolidárisak vagyunk és támogatjuk Laosz és Kambodzsa népét. A főtitkár hangoztatta: a nemzetközi élet egyik fő tényezőjévé vált a békepolitika. Most, amikor az imperializmus erői ellentámadásba lendültek az enyhülés, a béke és a népek jogai ellen, sokkal fontosabb a szocialista országok akcióegysége ezeknek az értékeknek védelmében, mint bármikor azelőtt. Külpolitikánk ereje abban rejlik, hogy megfelel a szocialista országok érdekeinek éppen úgy, mint’ a világlakosság döntő többsége létérdekeinek. Éppen ezen az alapon fejlődnek jó kapcsolataink és kölcsönösen előnyös együttműködésünk Ázsia, Afrika és Latin-Amerika számos országával. Brezsnyev elvtárs nagyon pozitívan nyilatkozott a szovjetindiai kapcsolatok alakulásáról. Végül rátért a nemzetközi helyzet jelenlegi kiéleződése hátterének, Washington politikájának megvilágítására. Az Egyesült Államok jelenlegi vezetése az enyhülési folyamat aláásására és a nemzetközi helyzet kiélezésére törekszik. A maga akaratát akarja rákényszeríteni a szocialista és más országokra. Váratlan ez? Bizonyára nem. Már kezdettől . fogva világos volt, hogy az enyhülést megbízhatóan csakis kitartó politikai küzdelemmel lehet biztosítani. Minél korlátozottabbak az imperializmus lehetőségei, hogy más országokat és népeket uraljon, annál dühödtebben reagálnak rá legagresszívabb és legrövidlátóbb képviselői. Agresszivitásukat csakis a békeszerető államok ereje, valamint a népek elszántsága tudja megfékezni, hogy meghiúsítsa a világuralomra törők veszélyes térvelt. Mihelyt az Egyesült Államok rákényszerítette rakétaterveit a nyugateurópai országokra, figyelme Ázsia és a Kőzet-Kelet felé fordult. A forradalmi Irán partjainál vonta össze haditengerészeti erőit, állítólag a fogva tartott diplomaták védelmére. Azután, véleményünk szerint, megfelelő ürügyként ragadta meg az afganisztáni eseményeket, s páratlan szovjetellenes .gyűlöletkampányt indított Amerikában. Mindez, persze, csak ürügy. Carter és emberei jól tudják, hogy a Szovjetunió a szovjet—afgán barátsági szerződés értelmében Járt el. Fokozatosan három afgán kormány fordult hozzánk sürgős segítségért, mert ellenforradalmi erők betörésétől tartott. Washington nagyon jól tud erről, a pakisztáni területről kiinduló Afganisztán-ellenes intervencióról is, melyet az amerikaiak a kínaiakkal és más országokkal együtt maguk irányítanak. A Fehér Ház azzal is tisztában van, hogy a Szovjetunió kivonja csapatait Afganisztánból, mihelyt megszűnnek a jelenlétüket szükségessé tevő okok, s az afgán kormány úgy véli, jelenlétükre már nincs szükség. Az Egyesült Államok nagy port verve, követeli a szovjet csapatok kivonását, de a gyakorlatban mindent megtesz azért, hogy a minimumra csökkentse ennek lehetőségét, mert továbbra is beavatkozik Afganisztán belügyeibe, s beavatkozását még fokozza is. Szeretném határozottan kijelenteni: készek vagyunk kivonni csapatainkat, ha megszűnik az afgán kormány és nép elleni külső beavatkozás minden formája. Biztosítsa ezt az Egyesült Államok Afganisztán szomszédaival együtt. s aztán szükségtelenné válik a szovjet katonai segítség. A lényegre rátapintva Brezsnyev elvtárs megállapította: A szovjetellenes hisztéria nemcsak azért volt szükséges, hogy valaki e hullám taraján győzzön az őszi elnökválasztáson. A fő ok: az Egyesült Államok hadttengerészeti támaszpontokat akar kiépíteni az Indiai-óceánon, a közép- és közel-keieti, valamint az afrikai országokban. Uralma alá akarja hajtani ezeket az országokat, hogy akadálytalanul hozzáférhessen természeti kincseikhez. Ugyanakkor területüket a szocialista országok és a nemzeti felszabadító erők ellen irányuló stratégiai terveinek megvalósítására is fel akarja használni. Bz a lényeg. A mai gyarmatosítók azonban el-* számítják magukat. A főtitkár hangoztatta, hogy a Szovjetunió továbbra is támogatja a sokoldalú, békés együttműködés fejlesztését más országokkal, még az Egyesült Államokkal is. Washington előszeretettel beszél olajimportja lebonyolítási útjainak biztonságosságáról, illetve ennek szavatolásáról. Ez még érthető, de vajon ez azzal érhető el, hogy az érintett térség lőporos hordóvá válik? Leonyid Brezsnyev határozottan kijelentette: Az erőpolitika új hirdetőinek kalandor doktrínája nemcsak bizonyos országokra, vagy egyes csoportjaikra veszélyes. Valamennyi ország és nép békéjét és biztonságát veszélyezteti. Mindenki, aki becsült a békét, köteles meghiúsítani e bűnös szándékokat. Senkinek sem sikerül mgfélemlítenie a Szovjetuniót. Hatalmas erővel és lehetőségekkel rendelkezünk. Szövetségeseinkkel együtt mindig képesek vagyunk magunkat megvédeni és visszaverni minden ellenséges támadást. Senkinek sem sikerül bennünket kiprovokálni. A háborús hisztéria és a lázas fegyverkezés doktrínájával szembeállítjuk a békéért és a biztonságért vívott következetes harc doktrínáját. Hívek vagyunk a XXIV. és XXV. pártkongresszus békeprogramjához. A nyolcvanas években is az enyhülési folyamat elmélyítésére törekszünk. A fegyverkezés korlátozását és nem annak fokozását támogatjuk. Síkrászállunk a népek kölcsönös közeledéséért és megértéséért, s nem vagyunk hívei mesterséges elidegenítésüknek és ellenségeskedésüknek, mondotta Leonyid Brezsnyev, majd befejezésül leszögezte: Következetesen folytajtjuk a lenini külpolitikát, védjük a békét, a népek szabadságát és függetlenségét, a társadalmi haladás zászlaját. Külpolitikát kommentárunk Trudeau újra élre tört |#anadában rendkívüli parlamenti ” választásokat tartottak. Eredményük csak a tiszavirág életű konzervatív kormányt lepte meg, mely kilenchavl kormányzás után tavaly decemberben a parlament bizalmi szavazáskor megbukott . Mint ismeretes, s annak idején megvilágítottuk a helyzetet, Kanada az utóbbi években súlyos gazdasági és szociális problémákkal küszködött, s a helyzetet még a fel-feltörő nemzetiségi kérdés is bonyolította. A francia közvélemény, a választók zöme akkor valami mást várt, új alternatívát, s ez okozta a hosszú időn át kormányzó Liberális Párt és elnöke, az ország élén 11 éve álló 60 éves Pierre Elliott Trudeau bukását. Igaz, népszerűsége hanyatlásához volt fiatal feleségének az emlékiratai, a „családi szennyes“ kiteregetése Is hozzájárultak, de úgy látszik, igaz az, hogy minden csoda csak három napig tart, s a jelek szerint a francia közvélemény ismét visszafogadta kegyeibe Trudeau-t. A mostani választások a Gallup Intézet és más neves közvéleménykutató szervezetek jóslatainak, előrejelzéseinek megfelelően alakultak. A kora miatt fiatalnak nem mondható, de rugalmasságával, politikai lendületével, intelligens politikai vonalvezetésével korát meghazudtoló, örökifjú Trudeau fölényes eleganciával győzte le sokkal fiatalabb vetélytársát, a 39 éves Joseph Clarkot, a Haladó Konzervatív Párt elnökét, aki a parlamentben „megmérettetett és könnyűnek találtatott“. Igaz, a választási matematikát tekintve, tavaly is csak a választók pillanatnyi szeszélye miatt csúsztak a liberálisok a második helyre, mert Joe Clark nagyon is szerény többséggel tudott felkapaszkodni a csúcsra, de a rendelkezésére állő háromnegyed év éppen elegendő volt arra, hogy „lecsúszszon“. Oj gazdaságpolitikát kínált az előző Trudeau-kormány hibáinak orvoslására, de az 1980—1981. évi költségvetési tervezetben testet öltő programja még nagyobb szociális bajokat idézett volna elő. Clark, akinek befolyásos párthívei az ország nyugati iparosított részéből, a monopóliumok és nagy ipari társaságok köréből toborzódnak, olyan programot terjesztett elő, mely az objektiven is növekvő terheket a választó kisemberek vállára zúdította volna. Elsősorban a trösztök érdekeit védelmezte volna, profitjuk biztosításéra irányult volna gazdasági programja. A lakosság pedig fokozott adóterheket viselt volna: az idén három és félmillió, jövőre pedig ötmillió kanadai dollárral több adó vándorolt volna a kisemberek zsebáéből az államkincstárba. Clark kormánya nemcsak tehetetlen volt a szociális bajokkal szemben, hanem nyilván semmit sem szándékozott tenni orvoslásukra, mert az ominózus költségvetési tervezetben a munkanélküliség 8,3, és az infláció 11,4 százalékos növekedésével számoltak. Ez pedig, enyhén szólva, még a hűvös természetű kanadaiaknak is vigasztalan távlat. Clark politikájának még egy nagy hibája volt: a központi irányítás és fejlesztés lazítását helyezte kilátásba, ami — tekintettel a nem teljesen rendezett nemzetiségi kérdésre — az ország egységét veszélyeztette, viszont vele szemben a francia nagypolgári származású Trudeau az egységes Kanada feltétlen híve. U- gyanakkor Clark nem jelzett tilosat a multinacionális monopóliumok kanadai terjeszkedésének, amely a múltban az ország számos bajának forrása volt. Trudeau tehát ismét megnyerte a választók bizalmát, de ez egyúttal várakozásukat is kifejezte. Tehát nem kapott kitöltetlen csekket. Elsősorban gazdasági szempontból nehéz helyzetben veszi át a kormánykereket Gondoljunk csak a világot sújtó energiaválságra. Hiszen Clark programjának egyik veszélyes tehertétele volt a benzin árának rendkívüli felemelése, márpedig földrajzi fekvése és közlekedési viszonyai miatt Kanadában rendkívül nagy jelentősége van az üzemanyag árának. Győzelmének bejelentésekor Trudeau két nyelven szólott választóihoz és köszönte meg bizalmukat. Ezt nyilván nem üres gesztusnak szánta, hanem nyilván kedvében kíván járni főként a québeci francia ajkú lakosságnak. Felfigyeltető még az ebből az alkalomból tett azon kijelentése is, hogy — „kötelező udvariasságból“ ugyan — a „legnagyob barátként“ emlegette az Egyesült Államokat, de nem felejtette el hangoztatni, hogy Kanada „a két szuperhatalom között fekszik“, s ezért is mindenképpen érdeke a két rendszer békés egymás mellett élése és együttműködése. Trudeau tehát ismét lehetőséget kapott, hogy bizonyítson. LŰRINCZ LÁSZLÓ
