Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-23 / 8. szám
ÚTMUTATÁS AZ ÖSZIBARACKFÄK METSZÉSÉHEZ A kezdő kertész számára a szakszerűen megmetszett őszibarackfa „siralmas“ látványnak tűnik. Mondom, tűnik, mert csak erélyes metszéssel vehetjük elejét a fák felkopaszodásának, és csak így biztosíthatjuk, hogy jó minőségű, egészséges gyümölcsöt teremjenek a fék. A metszés természetellenes beavatkozás a fák életébe, mellyel a növekedést és a termőképességet szabályozzuk. A csemete felnevelése során azon fáradozunk, hogy megalapozzuk a korai termőrefordulást és kialakítsuk az évekig tartó bő terméshozamok alapját képező, életerős koronát. A metszésmódokat — céljuknak megfelelően — a következőképpen csoportosítjuk: faiskolai nevelő metszés, ültetéskor alkalmazott metszés, koronaalakító metszés ás a termő fák metszése. A metszést lombhullástól riigyfakadásig kell elvégezni. A nagyüzemi őszibarackosokban szinte egész télen csattognak a metszőollók, mert nagy területen nem lehet halogatni ezt a fontos munkát. Viszont a házikertekben módunkban áll megválasztani a metszésre legalkalmasabb időpontot. Tudományos megfigyelések igazolják, hogy a terméshozam nagyságára gyakorolt hatás szempontjából közvetlenül a tenyészidő kezdete előtt legjobb metszeni. Ugyanis a legtöbb rügy a mélynyugalmi időszakban végzett metszések következtében pusztul el. Nem árt tudni, hogy a metszés időpontja nincs hatással a gyümölcs minőségére. Az' őszibarackfáknál a katlan alakú koronaforma a legelterjedtebb, így az alábbiakban az ezt kialakító metszési eljárásokat ismertetjük. S hogy írásunk valóban teljesítse küldetését, nem csupán a termő fák metszésével fogunk foglalkozni, hanem azt is elmondjuk, hogy az ültetéstől a termőrefordulásig hogyan kell eljárni a legmegfelelőbb koronaforma kialakítása érdekében. Az első metszést telepítéskor végezzük. A csemetéket már rendszerint kialakított koronával kapjuk a faiskolából. A törzsmagasság tehát már adott, s a meghagyott három-hat veszszőből kell kiválasztanunk a katlan alakú korona vázágainak megfelelő vesszőket. A koronát legcélszerűbbb három vesszővel indítani. A kiválasztott vesszőket — erősségüktől függően — 20—30 centiméter hosszúra visszavágjuk, mégpedig mindig kifelé álló rügyre. A gyengébb vesszőket rövidebbre, az erősebbeket hosszabbra vágjuk. Nagyon fontos, hogy a kiválasztott vesszők azonos erősségűek legyenek, mert különben a korona egyoldalú lesz. Az egyéves őszibarackfák metszése. Az ültetés sikerétől függően fáinkon három-hat, esetleg ennél is több különböző erősségű vesszőt találunk. Ha ezek a vesszők satnyák (tíz centiméternél rövidebbek), akkor az oltvány életképtelen, újjal kell pótolni. Metszéskor kiválasztjuk a leendő korona alapvázágaként szolgáló, egyenletes távolságban elhelyezkedő, * A szakszerűen gondozott őszibarackfák gazdagon teremnek. Fotó: bor megközelítőleg azonos erősségű három vesszőt, a többit tőből eltávolítjuk. Ha a kiválasztott vesszők ötven centiméternél rövidebbek, akkor felére, ha ennél hosszabbak, akkor kétharmadára bekurtítjuk őket. Mindig kifelé álló rügyre metsz - szünk! Vázág-elágaztatást ebben az évben még nem végzünk, mert akkor szűk középpontú katlankoronát kapunk. Hogyan metsszük a kétéves fákat? A fák gyökere már megerősödött, ezt az erősebb hajtásnövekedés is jelzi. A hajtások már legalább nyolcvan centiméter hosszúak, s rajtuk sok fejlett másodrendű hajtás található. A metszés feladata még mindig az, hogy hozzájáruljon az alapvázágak neveléshez. Az első éven indított alapvázágak csúcsán levő erős vesszőkből kiválasztjuk a legjobb irányban növekvőt, s amely a további vezérvesszőkkel azonos erősségű, majd ezt a felére-kétharmadára bekurtítjuk. A kétéves részeken a vezérvesszőn kívüli további vesszőket megritkítjuk. A ritkítást úgy végezzük, hogy körkörösen maradjanak veszszők, mert ezeknek az a feladatuk, hogy erősítsék a vázágat. A kiválasztott vezérveszszők hajlásszöge 45 fok legyen. Ha a vezérvessző meredeken felfelé áll, akkor célszerű a vezérvesszőt a rajta levő másodrendű vesszők valamelyikére visszavágni, hogy a koronát kifelé irányítsuk. A hároméves fák metszése. A növekedés következtében egyre nagyobb a vázágak közötti távolság, tehát ideje, hogy növeljük a vázágak számát vagy térkitöltő elágazásokat hozzunk létre. Gyakori megoldás, hogy a vázágakon oldalirányú térkitöltő ágakat, vagy a vázágak alatt elhelyezkedő ún. gallérágakat nevelnek. Ezeket a kétéves vesszőkön növő erős vesszőkből kell felére kurtítással kialakítani. A hajlásszög itt is 45 fokos legyen. A vezérvesszőket megint a felére-kétharmadára vágjuk vissza. A hároméves fákon már igen sok egyéb vesszőt találunk. Ezek általában hosszúak, tehát — tekintettel a termőrügyek elhelyezkedésére metszéskor a vesszők felét vagy harmadát távolítjuk el. Ritkítani is kell, de ügyeljünk az egyenletes elosztásra és arra, hogy minél több értékes vesszőt hagyjunk meg. A négyéves fák metszése: az első jelentősebb terméshozam évét vezeti be. A metszés küldetése a vázágak további nevelése és térkitöltő elágazások képzése. Ha a vázágak térbeli elosztását és kívánt szögállását az előző években megoldottuk, akkor most könnyű a dolgunk. Arra kell ügyelnünk, hogy kellő számú, megfelelő elhelyezkedésű, és termőrügyekkel gazdagon berakodott vessző legyen a koronában. Ez a kezdeti terméshozam mellett a következő évek termőfelületének megfelelő alakulását szolgálja. A termő őszibarackfák metszése. Az őszibaracknak természetes tulajdonsága, hogy az ágak legfelső részei, az éves vesszők és hajtások igen erőteljesen növekednek, viszont a koronaágak alsó részén fejlődő vesszők satnyák, gyengék maradnak, lassan elszáradnak, végül a fa felkopaszodik. A vezérvesszők visszametszésének az a célja, hogy a vezérvesszők elágazódjanak, kellő számú termővesszőt neveljenek, vagyis, hogy a fa ágai alulról felfelé kellőképpen berakódjanak termővesszőkkel. Az őszibarackfának a legértékesebb része a termővessző, amelyen sok a hármasrügy és a hajtásrügy. A termővesszők bekurtításának az a célja, hogy a gyümölcsök a korona ágaihoz minél közelebb fejlődjenek, és a vesszőkön, mint póthajtások, a jövő évi termővesszők is kifejlődhessenek. Minden termővesszőt a fajtának megfelelően 4—8 hármasrügyre visszametszünk úgy, hogy az utolsó hármasrügy fölötti hajtásrügyet meghagyjuk, Az így kezelt vesszőn öt-nyolc vagy még több gyümölcs is kötődhet. Azt a vesszőt, amely rövidre metszve meghozza nekünk a jövő évi termést és az ugarhajtást, ugarvesszőnek nevezzük. Azokat a vesszőket, amelyeken csak hajtásrügyek vannak, 2—3 rügyre visszavágjuk, és ezekből neveljük ki a jövő évi termővesszőket. A gyenge vesszőket, vékony nyársakat, amelyeken csak elvétve találunk termőrügyet, tőből eltávolítjuk, mert ezek sem gyümölcsöt, sem pedig megfelelő hajtást nem nevelnek. Vannak őszi barackfajták (Amsden, Mayflower, Redhaven stb.), amelyeknél a termőveszsző végig berakodik hármas rügycsoportokkal. Ezeknél a termővesszőket 25—30 cm-re kell ritkítani. Más fajták (például az Elberta) rövid és középhosszú vesszőkön, a vesszők közepén, felső felén, esetleg a másodrendű vesszőkön is teremnek. Ezeknél csak a felesleges vesszőket távolítjuk el, Azoknál a fajtáknál, amelyek a vesszők csúcsán hozzák gyümölcseiket (például a Champion, Fertilia Morettini), a termővesszőket hosszúra, az ugarvesszőket pedig két-három rügyre kell metszeni. Ezek a fajták hamarabb felkopaszodnak, tehát időnként gondolni kell az ifjításukra is. Teljes termőkorban csak a vázágak fenntartására kell gondot fordítani, a hanyatló hozamok idején viszont a vázágakat is ifjítan! kell. VARGA JÓZSEF ❖ ❖ ♦> *J* ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> »> ♦> ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦> «$♦ ♦$» «$♦ ♦♦♦ «$♦ «$♦ «$► «$♦♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ »•« ♦♦♦ ♦♦♦ .3* «3«.3«.3-Egy falu: 3000 tonna zöldség Baracska (Bardoüovo) ezer ** kétszáz lakosú község a., érsekújvái (Nové Zámky) járásban. Az itt élő emberek már á múltban is igyekeztek kihasználni a kedvező fekvésű domboldalakat, igy gazdag hagyománya van itt a szőlőtermelésnek. A szövetkezet megalakulása után gyakran szóba került, hogy fel kéne újítani ezt a valójában nem sok hasznot nyújtó, mintegy nyolcvan hektáros ültetvényt. A hatvanas évek végén tett követte a szót, s így ma több mint száz hektáros szőlészete van a közösnek. Persze a „szőlősgazdák" sem jártak rosszul, hiszen a szövetkezet minden érdeklődőnek adott négy-öt ár szőlőtermelésre alkalmas területet. A szövetkezet száztizenhét tagja ma Gyarapítják ismereteiket A marcelházi kertészkedők mindig az elsők között kezdik szállítani a korai zöldséget. Fotó: Szerénytelenség és bárminemű részrehajlás nélkül is bátran állíthatjuk, hogy a marcelházi (Marcelováj kertészkedők országos hírnévre tettek szert. S tegyük hozzá mindjárt: nem véletlenül. A vidék sajátos éghajlati és talajviszonyai igen kedvező feltételeket teremtenek a kertészkedéshez, s ezt sokan kihasználták már a kertbarátmozgalom szárnyrakapása előtt is. Gazdag hagyományokra épült, sok lelkes támogatója volt, tehát gyorsan megfogant, fejlődött és terebélyesedett a községben a kiskertészek mozgalma. A Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének alapszervezete másfél évtizeddel ezelőtt alakult, tagjainak száma két év alatt kétszáz főre gyarapodott. Sok problémát okozott a felvásárlás megoldása, mégis egymást követték a sikeresebbnélsikeresebb évek, mert kezdeményezésben, vállalkozó kedvben itt soha nem volt hiány. Az eredmények újabb jelentkezőket vonzottak a szervezetbe, mígnem az ország egyik legnépesebb és legeredményesebben tevékenykedő szervezetévé váltak. Talán éppen a helybeliek szorgalmát értékelve döntött ügy a járás, majd pedig az SZKSZ Központi Bizottsága, hogy Marcelházán is megnyitja a Kertészeti Szolgáltatások kirendeltségét. Nagy szó volt ez annak idején, és nagyban hozzájárult a felvásárlási-értékesítési gondok enyhítéséhez. Es, persze, egyúttal a mozgalom erösbödéséhez is. Hetvenötben még „csak“ négyszázharminc tagja volt az alapszervezetnek, tavaly pedig már több mint ezer kertészkedő kapcsolódott be a szervezeti életbe, a szerződéskötésen alapuló, tervszerű zöldség- és gyümölcstermelésbe. Polovicz Béla, a kertészkedők alapszervezetének elnöke elmosolyodott, amikor megkérdeztem, mennyi zöldséget értékesítettek a múlt évben. ■— Körülbelül annyit, mint egy jó szövetkezet — hangzott a válasz. — Háromezer tonna zöldséget és gyümölcsöt adtunk el, amiért több mint 35 millió koronát kaptunk. Termékeink zömét a szövetség Kertészeti Szolgáltatások kereskedelmi vállalatán keresztül értékesítettük, mert a Zelenina csupán 3,5 millió korona értékű árut volt hajlandó átvenni. A szövetkezet is sokat segített, mert — főleg kora tavasszal — sok-sok tonna zöldséget átvett a tagjaitól. — Háromezer tonna-.-., Elképzelni is nehéz, hát még kitermelni, ládába rakni és elszállítani. Hogyan győzték? — Sok munkát adott, de megbirkóztunk vele — mondta az egyik kertészkedő, Fister Laci bácsi. — Az első években mindenki úgy vitte el a felvásárló központba az áruját, ahogy éppen tudta. Nem a termelésbe fáradtunk bele, hanem a sok cipekedésbe. Ma már két felvásárló telepünk van, és a szervezet gépkocsijai fuvarozzák el az árut a termelőktől a központba, ahol szükség szerint ünnepnapokon is javában folyik az átvétel. A szervezet tagjai körülbelül ötven hektár konyhakertet müveinek, mégpedig a lehető legésszerűbben. Sokan három termést is levesznek évente a földről. Fóliás zöldséghajtatással tizenöt hektáron foglalkoznak. A palántát csaknem mindenki maga neveli fel. Amikor az idei célkitűzések felől érdeklődtem, Polovicz Béla keserűen mondta: — Tartani kívánjuk a múlt évi színvonalat, mert az előbbrelépés — elsősorban a szerződéskötés körüli bonyodalmak miatt — szinte lehetetlen. Köz—bor ponti irányelv, hogy a munkaigényes zöldséget és gyümölcsöt zömmel a kertészkedőkkel kell megtermeltetni, s erre szerződést kell kötni, csak ezt követően kell meghatározni a nagyüzemek feladatait. Sajnos, a Zelenina megint megkerülte a rendelkezést. Kikötötte, hogy vagy kizárólag neki termelünk, vagy vihetünk mindent a Kertészeti Szolgáltatásokhoz. S mert nem engedtük, hogy a szövetség kereskedelmi vállalatát „kizárják a játékból“, nem voltak hajlandók a szerződéskötésre. Így a termékeink zömét isméi a Kertészeti Szolgáltatások, egy hányadát pedig a Jednota fogyasztási szövetkezet fogja felvásárolni. ■— Az egyik kertészkedő említette, hogy kerti traktorokat szeretnének venni. ■— Így igaz. Négy darab kerti traktort akarunk venni, kettőt az idén, kettőt javőre. Sokat segíthetnének tagjainknak a talajmunkákban, főleg az őszi szántás idején, mert a nagyüzemi gépek számára hozzáférhetetlenek a kertek, a lovak száma pedig egyre csökken. Legalább két permetezőre is szükségünk van, hogy bővíteni tudjuk a kertészkedőknek nyújtott szolgáltatást. — Gondolom, már készülődnek az évzáró taggyűlésre. — Igen, készülődünk. Csak nem tudom, hogyan fér majd el több mint ezer ember a kultúrházban? Pedig szép nagy kultúrházunk van ám. Es most újabb negyven-ötven tagfelvételi kérvényt kell előterjesztenünk. Elképzelhető, hogy rövidesen újabb szervezetet alakítunk a községben, mert ilyen népes szervezet irányítása, ügyes-bajos dolgainak intézése már nem lehet csupán néhány ember feladata. kAdek Gábor már korszerű módszerrel termeli a szőlőt, elsősorban Rizlinget, Leánykát, Zöld veltelinit és Rizlingszilvánit. Az ültetvények pár évvel ezelőtt fordultak termőre. Az emberek örültek a szép eredménynek, s rádöbbentek, hogy korszerű fajtákkal és módszerekkel sikeresebbé tehető a munka. Bizony, sokan elővették a könyvet, az újságot, hogy behatóbban megismerkedjenek a növényápolási, metszési és növényvédelmi tudnivalókkal. Ismeretgyarapítási törekvésüket a Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének helyi szervezete is támogatja. Január végén a CSEMADOK helyi szervezetének vezetőségével együttműködve jól sikerült szakelőadást rendeztek az érdeklődők számára. A fűri Korpás András mérnök személyében hozzáértő szakembert hívtak meg előadónak, aki előbb a szőlőtermesztés történetéről szólt, majd arról beszélt, hogyan kell telepíteni, metszeni és permetezni a szőlőt. Az előadáson mintegy hetven kertészkedő vett részt. Az ismeretgyarapító, hasznos előadást versennyel és tapasztalatcserével egybekötött borkóstoló követte. A héttagú bíráló bizottság Kosziba Ernő borát minősítette legjobbnak, a második díjat Nagy László, a harmadikat pedig Bencsík Szerén bora nyerte el. A rendezvény hasznosnak bizonyult, amit az is igazol, hogy a kertészkedők kérték: ezentúl minden évben szervezzen hasonló előadást a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége helyi szervezetének vezetősége. Sőtl Többen kérték, hogy jövőre már a zöldség- és gyümölcstermelőkre is gondoljanak, hiszen ők is ésszerűbbé és eredményesebbé kívánják tenni munkájukat. CZIRIA SÄNDOR (Bardoüovo)
