Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-23 / 8. szám
g íi uTtctgfŕcCGVi laviácsa do ф V. Zoltán kisállattenyésztő levelében azt kérdezi: Milyen betegség a hymenolepidózis? A hymenolepidózis a gatandférgességnek egyik ritkán előforduló változata. Általában csak tömeges koprológiai kivizsgálás során lehet rá fényt deríteni, hogy az állatok — más élősködőkön kívül — ezt a veszélyes parazitát Is magukban hordozzák. Attól függően, hogy milyen köztigazdáról van szó, ennek a galandférgességnek többféle változatát ismerjük. A betegséget okozó élősködők a kaparő- és a vízibaromfinál egyaránt előfordulnak. A klinikai tünet súlyossága mindig a fertőzöttség fokától függ. Az erősen fertőzött állatok lesoványodnak, vérszegényekké válnak, véres hasmenésben szenvednek, végül elpusztulnak. Az idős állatok és a fiatalabbak egyaránt hajlamosak a fertőzésre. Boncoláskor könnyen felfedezhetők a bélfalhoz tapadó, körülbelül 1 cm hosszú, hajszálvékony férgek. A beteg állatok kezelésére többféle gyógyszert használhatunk. Ilyen például az Arecolin, a Tetraklórmetán, a Tetramisol, a Davainex, sőt a benzin is. Mindenütt ügyelni kell a tisztaságra és gondolni kell az' állategészségügyi felügyelet mellett végzett megelőző kezelésre. jjc Egy másik olvasónk — felige: Mi az igazság? — az iránt érdeklődik, kell-e házi disznóölés esetén nyúzni a malacot, ha fekete vagy tarka a bőre, ha beteg a malac stb. A rövid és egyértelmű válasz: Igen. A házi vágásokat a 156/68 Zb. számú hirdetmény szabályozza. Nem Ismertetjük, hiszen mindenki áttanulmányozhatja. Ellenben megemlítjük a korábbi hirdetmények szerint ma Is érvényben levő engedményeket, melyek a vágást szabályozó hirdetményben nincsenek felsorolva. A nyúzási kötelesség mellőzését kérhetjük, ha: 40 kg-osnál kisebb malacot vágunk; rejtett heréjű malacról, félkanról vagy kanról van szó; majoron vagy tanyán élünk, legalább 3 km-re a közigazgatási központtól; a község nem tud böllért biztosítani; az állat bőre beteg vagy hibás; valamilyen heveny — főleg fertőző — betegségben szenved az állat. Ha a felsorolt érvek hiányoznak és mégsem akarunk nyúzni, akkor kérvénnyel folyamodunk a nb-hoz, megfizetjük a bőr értékét és a járási mezőgazdasági igazgatóságon jóváhagyatjuk a kérvényünket. Engedmény csupán a levágott malacok 1—2 százalékára adható, ami nagyjából megfelel a vágóhídi normáknak. Kérdés, megér-e ennyi utánjárást a bőrös szalonna? (vajdr) Nagyanyáink valaha kotlóssal keltették ki a tojást és neveltették fel a csibéket. Manapság már csak elvétve találkozunk falvainkon ezzel a hagyományos módszerrel. A szervezett kisállattartók jó eredményei láttán ma már a háztáji baromfitenyésztők is azon fáradoznak, hogy fajtatiszta, kiváló haszontulajdonságú tojóállományt alakítsanak ki. Megveszik és maguk nevelik fel a naposcsibéket. Viszont a korai csibeneléstől még sokan idegenkednek, pedig a valóban jó tojástermelő állomány létrehozásának égik legfontosabb feltétele, hogy a csibék még a kedvezőtlen őszi időjárás beállta előtt teljesen kifejlődjenek. Korai csibéket a keltetéssel foglalkozó üzemektől vagy SZKSZ-alapszervezetektől lehet beszerezni. Természetesen odahaza már jó előre meg kell teremteni az eredményes csibenevelés feltételeit. Elsősorban megfelelő élettérről kell gondoskodnunk. A csibék körülbelül egyhónapos korukig nem képesek szabályozni a testhőmérsékletüket, tehát mestersé-Ne féljünk a korai csibeneveléstől gesen (pl. infralámpával) kell biztosítanunk számukra a legmegfelelőbb hőmérsékletet. A csibék életük első hetében 30 C-fok meleget igényelnek, később hetente két fokkal csökkenthetjük a meleget. Ez természetesen csak az infralámpa alatti hőmérsékletre vonatkozik, hiszen a nevelőben 16—18 C-fok körüli hőmérséklet is elegendő. A lámpát olyan magasságban helyezzük el, hogy körülbeluül fél négyzetméteres alapterületen biztosítsa a kívánt hőmérsékletet, hiszen a csibék megtalálják a legmelegebb helyet. Ha fáznak, csoportba gyűlnek és csipognak, ha viszont melegük van, akkor látott szájjal lélegeznek. A csibenevelőben a levegő páratartalma 50—70 százalék közötti legyen. Ha kicsi a páratartalom, akkor lassan növekednek Az enyhébb napokon télen is engedjük ki a tyúkokat a kifutóba, nem árt meg, inkább jót tesz nekik a friss levegő, a szabad mozgás, kapirgálás. Fotó: — dek Több szakbolt kell A Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége Kertészeti Szolgáltatások néven közismert kereskedelmi szervezetének szakboltjai már évek óta segítik a háztáji és a kerttelepi kertészkedés fejlődését. E szakboltok igyekeznek ellátni egy-egy körzetben a kertészkedésnek hódolókat vetőmaggal, ültetőanyaggal, műtrágyával, vegyszerekkel, fóliával ’és még sok-sok nélkülözhetetlen kellékkel. A kertbarátok zöme elismeréssel nyilatkozik a szakboltok — és alkalmazottaik — tevékenységéről, de sokan azt sem felejtik el megjegyezni, hogy több ilyen szakboltra lenne szükség. Nemrég a galúntai boltban jártunk, melyet immár ötödik éve Magyerka Erzsébet vezet. S tegyük hozzá: a kertbarátok teljes elégedettségére. Évente egy millió korona értéket meghaladó forgalmat bonyolít le. — Nincsen ebben semmi különös — mondta Magyerka Erzsébet —, a kertészkedők igénylik a vetőmagot, a fóliát, meg miegymást, mi pedig azért vagyunk, hogy kielégítsük a keresletet. Általában sikerül, hiszen a Kertészeti Szolgáltatások Nové Zámky-1 kirendeltsége mindig időben megküldi a kért árut. Itt soha nem tátonganak üresen a polcok, így aztán vevő is akad bőven, és nem csupán a galántai járásból. Én pedig örülök, hogy senkit sem kell üres kézzel elküldeném. Krajcsovics F. és tollasodnak a csibék, s nagy az elhullás. Nagy páratartalom esetén viszont légzőszervi megbetegedéssel, tollcsipkedéssel, legrosszabb esetben kannibalizmussal kell számolni. A helyiséget rendszeresen kell szellőztetni, hogy elegendő oxigéndús levegő álljon az állatok rendelkezésére. A szellőztetés elmulasztása lustaságot, étvágytalanságot, végső soron lassúbb növekedést eredményezhet. Nagyon fontos, hogy a helyiség ne legyen túlzsúfolva. Két négyzetméternyi alapterületen ötven csirkét háromhetes korig tarthatunk, utána vagy növelni kell az életteret, vagy kifutót kell létesíteni a csibék számára. Az eleséget rácsozott etetőben tesszük a csibék elé. Olyan hosszú etetőt vásároljunk, hogy minden csibe hozzáférjen a táplálékhoz. Az ivóvizet zárt itatókba tegyük, mert ezekben mindig friss és tiszta marad a víz. Az itatót úgy kell elhelyezni, hogy körülötte ne legyen nedves az alom. Almozásra apróra vágott szalmát, szénatörmeléket, esetleg gyaluforgácsot használhatunk. A fűrészpor nem megfelelő erre a célra, mert a csibék felcsipegetik és megbetegszenek tőle. Egyhónapos korukban a csibék már általában betollasodnak, s kedvező időjárás esetén kiengedhetjük őket a kifutóba. Legelőnyösebb a füves kifutó. Vigyázat! A csibéket és a növendékbaromfit soha ne tartsuk a tyúkokkal egy kifutóban, lói teszi, aki homokfürdőről is gondoskodik, mert jó hatással van a csibék növekedésére. A toliképződés izgatja a bőrt, ezért a baromfi szívesen homokfürdőzik, utána pedig sokat mozog. S végül még a takarmányozásról. Nagyanyáink kukoricadarával etették a csibéket, mi viszont háromféle csibetáp között válogathatunk. A forgalomban levő tápok közül a „K“ jelzésűt válasszuk. Ha pecsenyecsibéket nevelünk, akkor a BR-1 és a BR-2 tápok mellett döntsünk. Ha „K“-tápot használunk, akkor két hét után már búzát vagy kölest is szórjunk a csibék elé. Ha viszont a BR- tápokat vettük meg, akkor búza- vagy árpadarával keverve (1:1 arányban) adjuk a tojáshasznú csirkék elé már az első naptól kezdve, két hét múlva pedig búzát és kölest adagoljunk a tápon kívül. Ha nincsen semmilyen tápunk, készítsünk házilag a rendelkezésre álló szemesekből. A keverék nagyobb hányadát szemcsésre darált kukorica adja. Még az egészséges csirkéknél is gyakori dolog a hasmenés. A cukor nélkül itatott tea általában segít a bajon. BALÁZS FERENC, Jesenské 1 A tél még makacsul tartja * * magát, de azért már most készüljünk föl az első, kora tavaszi munkákra — köztük a metszésre. Ezt a munkát rügyfakadásig el kell végezni. О о A frissen telepített, a már termő, és az idős fákat is metsszük. A fiatal csemetéknél az elsődleges cél, hogy a metszés révén elég erőssé neveljük a koronát a termés „kihordására“. A már termő gyümölcsfáinknál ezzel, az évenként ismétlődő beavatkozással, a termőegyensúlyt tartjuk fönn, a szakaszosságot kerüljük el; vagyis, hogy egyik évben túl sok és apró, a következő évben kevés gyümölcsünk teremjen. A metszés azonban nem az egyetlen módja a csemeték korai termőre fordulásának. Ehhez hozzá tartozik a rendszeres trágyázás és növényvédelem is. Amit a helytelen metszéssel elrontunk, azt esetleg csak több évi munkával tudjuk korrigálni. NEM ÖRDÖNGÖSSÉG a metszés, meg lehet tanulni. Sokan mégis félnek a kezükbe venni a metszőollót. Mások meg épp ellenkezőleg, nemcsak ollóval, de fűrésszel is nekiesnek sokszor még a fiatal fácskának, és vandál munkájukat égnek meredező ágcsonkok jelzik. (Az Újításnak — amikor az idős fa felkopaszodott ágrészeit eltávolítjuk és ezzel a fiatal termőrészek fejlődését elősegítjük, természetesen van helye.) FONTOS TUDNIVALÓK Néhány fogalommal tisztában kell lennie annak, aki még nem metszett. Termörészeknek nevezzük a termőrügyeket (amelyekből virág, majd termés lesz) viselő vesszőket, hajtásofejlódik), 4, 5, sőt 6 termőrügy veszi körül. Az egresbukrokon, a vesszőkön vegyes elrendezésben vannak az egymástól alig különböző hajtó- és termőrügyek. A ribiszkén sűrűn állnak a veszszők végén. A metszést nem egyformán igénylik az egyes gyümölcsfajok. Az őszibarack rendszeres, évi metszés nélkül előbbkat. A termőrügyek elhelyezkedése, formája a gyümölcsfajra jellemző. Az őszibarackra például a hármas vegyes rügycsopurt, ahol a vékony hajtúrügyet két duzzadt virágrügy fogja közre. Az almafákon nagyon jellemző a dárda, amely tulajdonképpen egy rövid (mindössze 3—4 cm-es) hajtás csúcsán ülő, fejlett termőrügy. A kajszifákon hármas, sőt négyes virágrügycsoportok mellett gyakori az iker, és a csoportos hajtórügy. A szilvafán jellegzetes a tövisben végződő termőnyárs. A cseresznye- és meggyfákon a termőrügyek gyakran alkotnak bokrétás termőnyársat, ez esetben a nyárs csúcsán levő hajtórügyet (amelyből hajtás utóbb fölkopaszodik; elsősorban ritkításra szorulnak a bogyós cserjék, a ribiszke, az egres, de a dió szép, szabályos és rendszeresen termő fát nevel metszés nélkül is. Jó tudni azt is, hogy a viszszametszés hatására a megmaradt rész rügyei fokozott mértékben hajtanak ki. Erős metszést igényelnek a gyönge növekedésű idős fák. Az erős metszésnél a vessző kétharmadát levágjuk. Az ifjitásnál vastagabb ágrészeket távolítunk el. Középerős metszést alkalmazunk a termőkorú fáinkon, a termőegyensúly fönntartása érdekében. Az ilyen fákon vastagabb ágrészeket csak nagyon indokolt esetben vágjunk le, például akkor, ha a kérdéses ág vagy ágak miatt a koronát az elsürüsüdés veszélye fenyegeti. Gyengén kell metszeni az erős, vegetatív növekedésű fákát. A gyenge metszéskor a veszszőnek mindössze egyharmadát távolítjuk el. A legtöbb gyümölcsfára jellemző, hogy a függőleges helyzetű vesszők igen erőteljesen hajtanak ki, a csúcsrügyek a legfejlettebbek, az alattuk levők már kevésbé, és a legkisebbek és legfejletlenebbek azok, amelyek a vessző végén vannak. Ennek oka, hogy a növekedési hormonok és szabályozók a csúcs felé a legkoncentráltabbak. Minél inkább megközelíti a vessző a vízszintes helyzetet, annál inkább hajlamos a veszsző egyenletesen „berakódni termőrészekkel. A kertésznek ez a célja akkor, amikor lekötözi — metszés helyett — ■ vesszőket. ÉLES LEGYEN AZ OLLÖ Nem elég tisztában lenni a metszés lényegével, elméletével, a jó szerszám, ez esetben a* éles metszőulló, elengedhetetlen. Ne sajnáljuk a pénzt a jó ollókra. Előfordul, hogy nincs eléggé meghúzva az ollót üszszetartó csavar, ilyenkor a szerszám ahelyett, hogy vágna, roncsol. Sokan húznak a fogószárakra műanyag, vagy bőrltüvelyt, így a metszéshez nem szokott kéz nein törik föl olyan knnnvfln (Tel
