Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-23 / 8. szám
2S80. február 23. .SZABAD FÖLDMŰVES, 3 A szovjet hadsereg és haditengerészet napja A béke vártáján Fontos események vonulnak végig a szovjet fegyveres erők történelmén, harci útjukat az ellenségen aratott ragyogó győzelmek szegélyezik, örök dicsőség ékesíti zászlaikat. 1917 októbere után az imperialisták attól tartottak, hogy a fiatal szovjetköztársaság a többi ország dolgozóinak példaképe lesz, ezért elhatározták, hogy kiéheztetik, tüzzel-vassal megsemmisítik. A háborús veszély reális felmérése után Lenin és a kommunista párt megmutatta a helyes utat a népnek. Lenin 1918 januárjában aláírta a munkás-paraszt vörös hadsereg létesítéséről szóló rendeletet, két héttel később pedig a munkás-paraszt vörösflotta megszervezésére vonatkozó rendeletet. A hadsereg még csak a szervezés állapotában volt, amikor első egységei 1918. február 23-án Pszkov és Narva közelében harcba lendültek a Petrográd ellen vonuló német intervenciós csapatokkal, s leverték őket. Ezt a napot azóta évente a szovjet hadsereg születésnapjaként ünnepük. A Vörös Hadsereg Oroszország különböző részein három éven át elkeseredett harcokat vívott az ellenforradalom és a külföldi intervenció ellen, a harcok füzében megedződött és különösen az uráli, volgai, szibériai, doni és kubányi hadműveleteivel, Perekop és Volocsajevka elfoglalásával nagy tapasztalatokat szerzett. A Vörös Hadsereg azért győzött, mert igazságos ügyért, a kapitalizmus igáját nyögő dolgozók felszabadításáért küzdött, s a kommunista párt és a nagy Lenin közvetlen irányítása alatt állott. Az 6 vezetésükkel megoldódtak a katonapolitika, stratégia és taktika, a felfegyverzés, ellátás, az irányító káderek elosztásának bonyolult problémái. A szovjet nép a külföldi intervenciósok és a fehérgárdisták leverése után megkezdte a szocializmus építését. A párt tudatosította, hogy a hadsereg csak nagyfokú védőképességével és technikai felszereltségével tudhat szembeszállni az imperialista hódítókkal. A háború előtti ötéves tervek éveiben, az állam iparosítása, a mezőgazdaság kollektivizálása, valamint a kulturális forradalom során nagy sikereket ért el a szovjet népgazdaság. Kikovácsolódott a szovjet társadalom szilárd erkölcsi-politikai egysége, megszilárdult a Szovjetunió népeinek barátsága és testvérisége. Az SZKP állandóan törődik a szovjet hadsereg fegyveriparí bázisénak bővítésével és szilárdításával. Nagy sikert jelentett új konstrukciójú repülőgépek, harckocsik, páncélosok, rakétafegyverek kifejlesztése, hatalmas hadihajók, tengeralattjárók építése, egyéb haditechnika létrehozása, beleértve az utász-, vegyi és egyéb fegyvernemek harceszközeit is. Állandóan emelkedtet a katonák politikai és műszaki színvonala. A párt és a nép felbecsülhetetlen munkássága biztosította a szovjet hadsereg harci erejének többszörös növekedését. A szovjet nép és fegyveres erői a Nagy Honvédő Háború éveiben állták ki a legnagyobb megpróbáltatásokat. A szovjet győzelemben a szabadságszerető államoknak és a Hitler elleni koalíció valamennyi tagállamának is része volt. Történelmileg törvényszerű volt a Szovjetuniónak a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelme. Ismét igazolást nyertek Lenin szavai, hogy nem győzhető le az a nemzet, amelynek munkásai és parasztjai többségükben felismerték, átérezték és meglátták, hogy a maguk szovjethatalmát védelmezik, a dolgozók hatalmát, a győzelemért harcolnak, amely biztosítja nekik és gyermekeiknek is, hogy élvezhessék a kultúra összes vívmányait, az emberi munka eredményeit. A szovjet fegyveres erők a háborúban nemcsak megvédték hazájuk szabadságát és függetlenségét, hanem egyidejűleg sok európai és ázsiai ország népeit is megmentették a fasizmus és militarizmus igájától. Több mint nyolcmillió katona több mint egy éven át súlyos körülmények között harcolt tizenegy európai és ázsiai állam területén. Mintegy 170 millió embert közvetlenül szabadítottak fel a fasiszta iga alól. Felszabadító szerepének teljesítése közben több mint hárommillió szovjet katona áldozta életét. A fasizmus veresége társadalmi-politikai változások hatalmas hullámát indította el, mely végigsöpört az egész földkerekségen. Egyidejűleg kedvező feltételeket teremtett a szocialista forradalom győzelmére számos európai és ázsiai államban és világszerte nagyon megszilárdította a béke erőit. A Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem a szovjet társadalmi és államrendszer, a szocialista gazdaság és a haladó marxista-leninista ideológia nagyszerű diadala volt. A háborút kővető évtizedekben világszerte nagy változások történtek. A szocializmus javára alapjában megváltoztak az erőviszonyok. Ma a győzelmes proletariátusnak nem egyetlen országa, hanem a szocializmus hatalmas világrendszere áll a tőke világával szemben. Évről évre szilárdul és fejlődik a szocialista világközösség. Az európai szocialista államok katonai-politikai védelmi szövetségének kialakítása lehetővé tette a külpolitika egybehangolásával, a gazdasági források egyesítésével, a szövetséges államok katonai együttműködésének fejlesztésével kapcsolatos feladatok eredményesebb megoldásét. A Varsói Szerződés megkötése óta eltelt évek nagyon meggyőzően igazolták, hogy ez a szervezet a béke biztos erődje, és akadályozza az imperializmus agresszív kísérleteit. A Szovjetunió reális tényekből, valamint történelmi tapasztalatokból indul ki, s ezért békés erőfeszítéseivel egyidejűleg nagy gondot fordít a szovjetország védelmi képességének szilárdítására és fegyveres erői harcképességének fokozására. A Szovjetunió a maga védelméről gondoskodva nem törekszik katonai fölényre más országokkal szemben. Ugyanakkor azonban nem engedheti meg, hogy a Kelet és Nyugat között, Közép-Európában, a Szovjetunió és az Egyesült Államok között kialakult katonai egyensúlyt a szocialista közösség biztonságának rovására felborítsák. JAN MICATEK Mind nemzetközi viszonylatban, mind a kétoldalú kapcsolatok kibontakozása szempontjából nagy jelentősége volt a Gustáv -Husák vezette csehszlovák párt- és állami küldöttség három indokínai testvérországban — Vietnamban, Kambodzsában és Laoszban tett hivatalos baráti látogatásának, mint ez a napi sajtó beszámolóiban is visszatükröződött. A küldöttség tanácskozásairól kiadott közös közlemény szerint csehszlovák részről elismeréssel értékelték a vietnami népnek az ország újjáépítésében elért sikereit, a VKP és a kormány külpolitikáját, mellyel a korunk nemes céljaiért vívott küzdelmet támogatja. A küldöttségek határozottan elítélték a pekingi reakciós vezetés politikáját. Peking szövetkezett a többi imperialista és reakciós erővel és rágalomhadjáratot folytat egy újabb Vietnam-ellenes agresszió előkészítésére. Mindkét félnek az a véleménye, hogy az imperializmus, főként pedig az amerikai imperializmus — a forradalom legfőbb ellensége — elleni harcot nem lehet elválasztani a kínai terjeszkedés és hegemonizmus elleni harctól. A marxizmus—leninizmus tisztaságának védelmét tehát össze kell kötni a kínai vezető körök reakciós doktrínái elleni harccal. Küldöttségünk kijelentette, hogy a forradalmi hagyományokhoz és nemes internacionalista kötelességéhez híven, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság továbbra is sokoldalúan támogatni fogja a testvéri vietnami népet és igazságos ügyét. Vietnami részről nagyra értékelték hazánk munkásosztályának és dolgozóinak a párt vezetésével elért sikereit, Csehszlovákia hozzájárulását a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, a békés egymás mellett élés és együttműködés kibontakoztatásához. Küldöttségeink kiemelték a Szovjetunió aktív béketeremtő külpolitikáját, az SZKP alkotó szellemű hozzájárulását a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének és öszszeforrottságának szilárdításához, méltatták a Szovjetunió szerepét a békéért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért vívott harcban. Határozottan elítélték az imperializmusnak a nem-' zetközi enyhülési folyamat akadályozására irányuló kísérleteit, különösen az új típusú amerikai nukleáris rakéták nyugat-európai telepítésére vonatkozó NATO-döntést. Támogatták az európai katonai enyhülési és leszerelési értekezlet megtartására vonatkozó javaslatot, és mindent megtesznek a közelgő madridi találkozó sikeréért. Egybehangzó megállapításuk, hogy A barátság diadalútja A CSEHSZLOVÁK PÁRT- ÉS ÁLLAMI KÜLDÖTTSÉG INDOKÍNAI körütia a Vietnami Szocialista Köztársaság és a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság barátsági és együttműködési szerződése, valamint a VSZK és a Kambodzsai Népi Köztársaság barátsági, együttműködési és békeszerződése népeik harci szolidaritása és testvéri barátsága hagyományainak szempontjából fontos tényező, hozzájárul a három ország fejlődéséhez, függetlenségük, szuverenitásuk és területi épségük szilárd védelméhez. A küldöttségek teljes szolidaritásukról biztosították az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt, a Babrak Karmai vezette forradalmi tanács és kormány politikáját. Határozott támogatásukról biztosították a palesztinai nép harcát, melyet a Palesztinái Felszabadító Szervezet vezetésével vív. Küldöttségünk látogatásának fénypontja volt a két ország barátsági és együttműködési szerződésének aláírása. A tíz cikkelyből álló szerződés leszögezi, hogy a magas szerződő felek a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus elveivel összhangban továbbra is mélyíteni fogják a tartós barátság, szolidaritás, testvéri együttműködés kapcsolatait. Kölcsönösen fejlesztik sokoldalú együttműködésüket és kölcsönös támogatást nyújtanak egymásnak az állami szuverenitás és függetlenség, az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás elveinek kölcsönös tiszteletben tartása alapján. Hosszú távon koordinálni fogják népgazdasági terveiket. Segíteni fogják az államhatalmi szervek és a társadalmi szervezetek együttműködését. Tervszerűen fejlesztik és mélyítik az együttműködést a tudomány, a kultúra, az oktatás, az egészségügy, a környezetvédelem, az irodalom, a művészet, a sajtó, a rádió, a televízió, a film, a testnevelés, a sport, a turisztika terén és más területeken. Következetesen törekedni fognak a szocialista közösség országai baráti kapcsolatainak további sokoldalú fejlesztésére, s mindenkor egységük és öszszeforrottságuk szilárdításának szellemében fognak eljárni. Mindent megtesznek a szocialista világrendszer erőinek szilárdításáért, a szocializmus történelmi vívmányainak fejlesztéséért és védelméért. Küldöttségünk útja a VSZK-ból a Kambodzsai Népi Köztársaságba vezetett. Kétnapos látogatás folyamán a kölcsönös megértés szellemében szívélyes megbeszéléseket folytatott a kambodzsai tárgyalóféllel. Küldöttségünk kijelentette: Visszafordíthatatlan a helyzet Kambodzsában. A népi forradalmi tanács ellenőrzése alatt tartja Kambodzsa egész területét, s a kambodzsai nép egyetlen igazi és törvényes képviselője. Csak őt illeti meg a törvényes hely az ENSZ-ben és a többi nemzetközi szervezetben. Küldöttségünk nagy jelentőséget tulajdonított a három indokínai szomszédország külügyminiszterei január S-i konferenciájának. Meggyőződését fejezte ki, hogy e három ország népei még inkább megszilárdítják szolidaritásukat a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal és a világ haladó erőivel. Az ő hatékony támogatásukkal elhárítják a pekingi expanzionisták, az imperialista és reakciós erők valamennyi ármányát, ellenséges cselekedetét, és végső győzelmet aratnak országuk védelmében és építésében. A nemzetközi kérdések értékelésében a küldöttségek azonos álláspontra helyezkedtek. Küldöttségünk harmadik indokínai állomása a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság volt. A tárgyalások során áttekintették a két ország kapcsolatainak fejlődését, és közös nevezőre jutottak abban, hogy országaink sokoldalú kapcsolatai állandóan bővülnek. Tájékoztatták egymást országaik szocialista építéséről. Elítélték a pekingi vezetés hegemonista törekvéseit. Husák elvtárs nagyra értékelte Laosz politikáját, mint a délkeletázsiai stabilitás fontos tényezőjét. Elítélték az amerikai imperialista és a pekingi hegemonisták törekvéseit, melyekkel a nemzetközi feszültség enyhülését, az együttműködés és a biztonság további fejlődését veszélyeztetik. Meggyőződésüket fejezték ki, hogy ezeknek az erőknek nem sikerül visszafordítaniuk a fejlődés irányát a három indokínai országban. A tárgyalások végén barátsági és együttműködési szerződést írtak alá országaink között. A két külügyminiszter megállapodást kötött laoszi állampolgárok csehszlovákiai szakképzéséről, továbbá polgári légiközlekedési egyezményt írtak alá. A Gustáv Husák elvtárs vezette küldöttség a múlt vasárnap hazautazott. Tanácskozott a LEMP Vili. kongresszusa MEDDŐ PRÓBÁLKOZÁSOK (j. Ivanov rajza) A múlt héten öt napon át plenáris ülésen, illetve 18 munkabizottság ülésein tanácskozott a Lengyel Egyesült Munkáspárt Vili. kongresszusa. Varsóban, a Tudomány és Kultúra Palotájában több mint hárommillió párttag képviseletében 1947 küldött vett részt a munkajellegű tanácskozáson, amelyen nemcsak az előző kongreszszus óta eltelt időszak, hanem az egész elmúlt évtized eredményeit értékelték. A kongresszust megelőzően nyilvánosságra hozták a LEMP Központi Bizottságának írásos jelentését a két kongresszus közötti időszakról. E dokumentum részletesen elemezte a párt társadalmi-gazdasági politikáját, az állami élet és a szocialista demokrácia fejlesztését, a kultúra és a tudomány területén végzett munkát, a párt vezető szerepével és belső életével összefüggő kérdéseket. A LEMP Politikai Bizottságának „A szocialista Lengyelország továbbfejlődéséért, a lengyel nemzet sikereiért — az ország 1981—1985. évi társadalmi gazdasági fejlődésének megalapozása“ című programbeszámolóját Edward Gierek, a KB első titkára terjesztette elő. A legutóbbi tíz év eredményeit összefoglalva a beszámoló megállapította, hogy 1971-hez viszonyítva a lakosság reálbére több mint 50, reáljövedelme pedig 75 százalékkal emelkedett. Négyszer annyit fordítottak a társadalmi szükségletek kielégítésére, felemelték az öregségi és rokkantsági nyugdíjakat, s ezeket városon és falun egyaránt minden dolgozóra kiterjesztették. A falusi lakosság is ingyenes orvosi ellátásban részesül. Lényegesen meggyorsult a lakásépítése. A hetvenes években 9 millió lengyel állampolgár költözhetett új lakásba. Javultak a munkafeltételek, tovább fejlődött a tudomány és az oktatás. A hetvenes években csaknem 85 százalékkal növekedett a nemzeti jövedelem, az ipar termelése 1130 százalékkal emelkedett. Harminc százalékkal nagyobbodott a mezőgazdasági termelés, ezen belül a növénytermesztés valamivel több mint 12, az állattenyésztés pedig csaknem 36 százalékkal. A hetvenes évek második felében azonban a belső és külső gazdasági körülmények lényeges roszszabbodása vált jellemzővé. Ezzel foglalkozva, Gierek elvtárs megállapította, hogy emiatt került sor az erők és eszközök átcsoportosításéra. A nemzeti jövedelmen belül csökkent a beruházások részaránya, az erőfeszítéseket pedig a társadalmi és gazdasági szempontból legfontosabb problémákra összpontosították. Hangoztatta, hogy az országnak megvannak a további fejlődéshez szükséges tartós alapjai. Ezzel kapcsolatban kiemelte a szocialista országokkal folytatott gazdasági együttműködésben rejlő nagy lehetőségeket. Szólott a fejlődést korlátozó tényezőkről is, így a munkaerőtartalékok csökkenéséről, a korábbinál kisebb beruházási lehetőségekről, az exportra nézve hátrányos világgazdasági tendenciákról. A gazdaságot a kapott hitelek törlesztése is terheli majd. A további feladatokról szólva Gierek elvtárs hangoztatta, hogy kiegyensúlyozottabbá kell tenni az ország fejlődését. Ennek megfelelően fokozni kell azokat a beruházásokat, amelyek az energia- és nyersanyagtermelés fejlesztését szolgálják, valamint a szállítás korszerűsítését segítik elő. Edward Gierek hangsúlyozta: a nyolcvanas évek első felében érezhető haladást kell elérni a lakossági jövedelmek, illetve az áruellátás kiegyensúlyozottságában. A kormánynak olyan árpolitikát kell folytatnia, amely biztosítja a dolgozók reáljövedelmének tervezett növekedését, mindenekelőtt a legalacsonyabb fizetésűekét. Az agrárpolitikában alapvető irányvonal volt és marad az a törekvés, hogy a termelés állandó növekedését összekapcsoljuk a paraszti gazdaságok fokozatos szocialista átalakításával. A mezőgazdaság részére biztosítani kell azokat a költségvetési eszközöket, amelyek helyes felhasználásuk esetén lehetővé teszik, hogy az 1981—1985. évi időszakban a mezőgazdasági termelés legalább 12 százalékkal növekedjék. Gierek elvtárs hangoztatta, hogy a lengyel népgazdaságnak fokozatosan be kell kapcsolódnia a nemzetközi munkamegosztásba, erősítve együttműködését legfontosabb partnerével, a Szovjetunióval, elmélyítve a KGST tagországaival való termelési szakosodást és együttműködést, fokozva az exportot és csökkentve a gazdaság importigényét. Edward Gierek szólott a nemzet egységének erősítéséről, ami a párt egyik legfontosabb célja. Állást foglalt a szocialista demokrácia íntézméményeinek megerősítése mellett. Hangoztatta, hogy a párt egyik legfontosabb feladata a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus elmélyítése. Ezzel kapcsolatban kiemelte az oktatás, a tudomány és a kultúra fejlődésének átfogó jelentőségét. A beszámoló végül nemzetközi kérdésekkel foglalkozva síkra szállt európai katonai enyhülési és leszerelési értekezlet megtartása mellett- Megismételte a kormány régebbi javaslatát, s kifejezte, hogy Lengyelország kész egy ilyen értekezlet vendéglátó házigazdájának a szerepére. Az SZKP Központi Bizottságának képviseletében Mihail Szuszlov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára köszöntötte a kongreszszust. Beszédében hangoztatta, a testvérpártok azt a törhetetlen akaratukat állítják szembe az imperializmus kísérleteivel, hogy erősítsék egységüket a közös célokért folyó harcban- Csehszlovákia kommunistáinak üdvözletét Vasil Bifak, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a KB titkára tolmácsolta. A kongresszus ötödik napján megválasztotta az új pártvezetőséget. Elfogadta a kongresszusi beszámolóban vázolt fő feladatokat összefogó határozatot. A KB első titkárává ismét Edward Giereket választották.
