Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-16 / 7. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1980. fetirüfr le. 12 a termelés lefeeditésében Készül a múlt év mérlege. (Bogoly János felvételei) Nehéz esztendő után Párhuzamok Dolgozó népünk élelmiszerszükségletének rugalmas kielégítése megköveteli, hogy a mezőgazdaság minden ágazatában a termelés tudományosműszaki ismereteinek ésszerű hasznosítására törekedjünk. Tesszük ezt azért, mert társadalmunkban fő tényező az ember, s minden az ő érdekeit szolgálja. A CSKP XV. kongresszusának, s az azt követő pártplénumoknak az irányelvei arra ösztönöznek, hogy a termelés hatékony fejlesztése során a jó minőség legyen figyelmünk középpontjában. Ennek kapcsán került homloktérbe az állattenyésztés és azon belül a szarvasmarha-ágazat programszerű biológiai fejlesztésének társadalmi igénye is. Nem véletlen az sem, hogy ezt a kérdést a gabonaprogrammal párhuzamosan, vagyis a szükségletnek megfelelő és minőségileg kifogástalan tömegtakarmány-termesztéssel egymenetben kell megoldanunk. Ez azt jelenti, hogy az erőtakarmányokat, amennyire csak lehet, fokozatosan iki kell iktatni a szarvasmarhák táplálékából. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a korszerű takarmányozási módszerek ezt lehetővé teszik. A CSKP 13. plénuma is hangsúlyozta, hogy állattenyésztési termelésünk döntő, s egyben legfontosabb ágazata a szarvasmarha-tenyésztés. Ez megköveteli, hogy a tél folyamán ne csak tartsuk az állatok korábbi hasznosságát, hanem további javulást érjünk el. Ez persze csak a technológiai fegyelem -megszilárdításával, a dolgozók szakismereteinek bővítésével, a haladó módszerek elsajátításával valósítható még. Mindezek a termelés összpontosítására és szakosítására, a szervezés minőségi javítására ösztönöznek, hiszen nem kevesebbről, mint a tej- és a marhahústermelés fellendítéséről, s ezen ágazat költségeinek a csökkentéséről van szó. A sókszelőcei (Selice) szövetkezetben például a hatodik ötéves tervidőszak kezdetétől a múlt év végéig a szarvasmarha-állomáhy két farmon volt elhelyezve. A helyszűke miatt eléggé elavult, idők során elhasználódott istállókban mind a két telepen teheneket is tartottak. A munkafeltételek pedig rosszak voltak. Ezzel is magyarázható, hogy az ötéves tervidőszak kezdetén — 1976-ban — egy tehén átlagában 2628 liter tejet értek el. Tálán mondanom sem kell, hogy a gazdaság vezetőinek éš személy szerint Csicsman Tibor főállattenyésztőnek nagy erőfeszítésbe került, amíg a tehénre jutó tejátlag 1979-ben 3333 liter lett, vagyis több mint hétszáz literrel javult. Természetes, hogy ebben a növénytermesztési részleg dolgozói is segítettek az állattenyésztésnek. A munkafeltételek javításának az igénye, s a munkaerő fokozatos csökkenése halaszthatatlanná tette egy ötszáz férőhelyes teljesen gépesített tehenészeti telep építését. A korszerű farmot még a múlt év negyedik negyedében átadták, s a szövetkezet decemberben kezdhette a benépesítést. Dicséretes, hogy ezt a műveletet is az A nagymegyeri (Calovo) szövetkezet állattenyésztői mindenkor a terv sikeres teljesítésére törekedtek. Ehhez a feltételeket mindig az előző évben teremtették meg. Az állatállomány tervezett létszámának az elérése, a takarmányozási és más tényezők betartása, nagyon kedvezően befolyásolta a tejhasznosság és a súlygyarapodás elérését. Letovics Mátyás főállattenyésztő megemlítette, hogy a múlt évben törzsállományukban több mint 680 holstein-fríz keresztezésből származó tehenet tartottak, s ezek tejhasznossága jelentősen felülmúlta a szlováktarka tehenek tejátlagát. A tervezett napi tízliteres tejátíaggal szemben több mint tizenegy litert értek el, s így több tejet adhattak társadalmunknak. A tehenészet munkaközössége példásan teljesíti a feladatokat. Az emberek mindegyike a tej higiénikus kezelésére és tárolására törekszik. Az 6 érdemük, hogy egy tehén átlagában több mint 4300 liter tejet termeltek. A tehenészet legjobb dolgozói között említhetjük R á c z Vincét, B e 1 u c z Károlyt és Bors Lászlót. Körültekintő munkájukkal vált lehetővé, hogy a tej literjének a termeléséhez üzemi átlagban 33 deka erőtakarmányt használtak. A jó tejhasznosság egyik fontos követelménye a betegségek megelőzése. Ebben a szövetkezetnek nagy segítséésszerűség, illetve a fokozatosság elve szerint valósítják meg. Köztudott ugyanis, hogy hasonló farmoknak a benépesítése során előnyös, ha fiatal állatok kerülnek az új, korszerű környezetbe. Ezek jobban megszokják a gumimatracos állást, a boxos kötetlen tartást és a karusszel gépi fejést. Ezért helyeztek az új telepre száz elsőborjas tehenet, és százötven vemhes üszőt. Amint kissé felmelegedik az idő, folytatják a tehenek betelepítését, azonban minden egyedet figyelnek, hogyan viseli el az új környezetet. Azokat a teheneket, amelyek a tejtermelés tekintetében nem illeszkednek bele az új helyzetbe, a régi telepen hagyják, mert az egész állomány úgy sem fér el az ötszáz férőhelyes farmon. Tervbe vették, hogy a szarvasmarha-állományt ez év végéig a déli telepre összpontosítják. Erre azonban csak később kerülhet sor. Sajnálatos, hogy még az új farm teljes benépesítésével sem oldódhat meg a férőhely-probléma, mégpedig azért, mert az eltelt tíz esztendőben az ötszázas tehénfarmon kívül, itt más nem épült, s a régi építményekben tíz évvel ezelőtt 1100, most viszont több mint kétezer szarvasmarhát kell tartani. Az elavult istállókban s a provizóriumként felhasznált „tákolmányokban“ nagyon szűkre szabott a férőhely. A marhahús termelésére csak egy 260 férőhelyes istálló áll rendelkezésükre, к onnét legfeljebb 150 tonna vágóállat kerülhet eladásra, az idei terv pedig 330 tonna marhahús eladását -írja elő. Hogyan oldják meg a problémát? őszintén szólva, keservesen. Kényszerűségből tákolmányokban, külterjes viszonyok mellett hizlalják az eladásra szükséges állatok egy részét, s ezt a célt szolgálják a selejtezett tehenek is. A helyzet komolysága végett el kell mondanom, hogy a hatodik ötéves tervidőszak utolsó évében ugyanarról a férőhelyről 108 tonnával több vágómarhát kell értékesíteniük, mint 1976-ban. Csak a körültekintő vezetés, s az állatgondozók érdeme, hogy a napi súlygyarapodás 0,90—1,10 kiló között váltakozik. Örvendetesnek minősíthető még az is, hogy a CSKP XV. kongresszusa irányelveinek szellemében a termékegységre jutó erőtakarmány adagjának lehető legkisebbre való csökkentésére törekedtek. A múlt évben például az engedélyezett harminc helyett huszonöt deka erőtakarmányt használtak a tej literjére, és a megszabott 2,10 kiló helyett 1,85 kilót használtak a marhahús kilójának a termelésére. Uymódon 85 tonna erőtakarmányt takarítottak meg. Ezért feltétlenül dicséretet érdemelnek. Hogyan lehetséges, hogy aránylag kevés erőtakarmánnyal, eléggé jó hasznosságot értek el? Ügy, hogy a takarmány előkészítésében a legújabb módszereket érvényesítették. A szalmaalapanyagon készült pelett. hasznosítása tette ezt lehetővé. Az ötszáz férőhelyes új tehenészeti telep teljes benépesítésével a pelett takarmány hasznosságnövelő hatásfoka tovább get nyújtottak az állategészségügy dolgozói is. A gazdaság vezetősége a régi istállók korszerűsítésével egészséges környezet kialakítására törekedett, s így Győri Lajos és Botdean János állatorvosok nagyon kedvező feltételek között dolgozhattak. Nagy része van a hasznosság növelésében S ó к у Rudolf inszeminációs technikusnak is. Az ő hozzáértő mesterséges megtermékenyítői munkájával javulhatott csak a száz tehénre jutó borjúszaporulat és az ezzel járó tejhasznosság is. A gazdaság vezetőinek és dolgozóinak az érdeme, hogy saját törzsállományuk felújításán túl más mezőgazdasági üzemek részére is kitűnő haszontulajdonságú üszőket nevelnek, s ebből figyelemreméltó bevétele van a szövetkezetnek. A szarvasmarha-tenyésztés hagyományosan jó hasznosságának a növekedését a rendelkezésre álló tömegtakarmányok is elősegítik. Silókukoricából például 6210 tonnát tartalékoltak. Ebből 2740 tonna a kukoricaszilázs, s ezt nagyon jól kiegészíti a számosállatra jutó bőséges és jó minőségű szálastakarmány. • Ebben az évben is arra törekednek, hogy továbbra is tartsák a színvonalat, s a tartalékok feltárásával a korábbinál még jobb eredményt érjenek el. hatványozódhat, hiszen az új telepen minden művelet programozható, tény persze az is, hogy az ember gondoskodása ott sem nélkülözhető. Míg például a régi körülményekben tizenkettő-tizenhárom tehén jutott egy-egy gondozóra, illetve fejőre, addig a korszerű farmon már mindenkinek 48 tehenet kell ellátnia, s lényegesen javulhat a munkatermelékenység. Az új telepre a korábban legjobb eredményeket elérő dolgozókat helyezik. Eltervezték, hogy a fejést két műszakban, három személy végezheti, s ezen a szakaszon is javulhat a termelékenység. Az új tehenészeti telep átadása és egy részének üzembe helyezése után megállapították, hogy a tervező gondoskodott ugyan néhány járulékos építmény kivitelezéséről, a legfontosabbről, vagyis a takarmány összpontosított előkészítéséről azonban megfeledkezett. Erre ugyanis télen nagy szükség volna, mert a szabadban csontkeménnyé fagy a szilázs. A fagyos takarmány etetésével • köztudottan — a tejelékenység, de az állomány egészségi állapota is veszélyeztetett. Ámulatba ejtő, hogy ilyen „apró“ dolgok elkerülték a tervező figyelmét. Tény, hogy a tervező mindenhez nem érthet. Ezért jó, ha egy új típus tervének az elkészítésekor a mezőgazdaságban körülnéz, és kikéri a szakemberek véleményét. Ugyanis nem az a szégyen, ha valamivel nem vagyunk teljesen tisztában, és kérdezősködünk, hanem az, ha kellő ismeretek hiányában cselekszünk. A szövetkezet vezetősége természetesen felismerte a durva hibát. Nem állt azonban módjában a beavatkozás, mert a központi takarmánykeverő kivitelezése a tervdokumentációban nem szerepelt. A problémát ezért a szövetkezetnek kell érdemben megoldania. Erre rá van utalva, mert ebben az évben 630 tehén ellésével és a tejhasznosság további növekedésével számolnak. Egy tehén átlagában 3350 liter tejet terveztek. Az elmondottak azt bizonyítják, hogy a hatodik ötéves tervidőszak első évében — a tejtermelés terén —• eléggé kedvezőtlen helyzetben levő gazdaságban a hasznosság növelését a fokozatosság elve szerint oldják meg. A termelés korszerűsítésével, ésszerű takarmányozási módszerek alkalmazásával és nem utolsó sorban az állatok szakszerű gondozásával egyre nagyobb hatékonyságra töreki szenek. Figyelemre méltó, hogy a szarvasmarha-állomány termelésének fellendítését a gabonaprogrammal párhuzamosan valósítják meg, hiszen szemes kukoricából hektáronként jóval több mint hét tonnát értek el a múlt évben. Bizonyíték erre még az is, hogy az egységnyi termékre jutó erőtakarmány-felhasználás a tudományosan megalapozott módszerek meghonosításával kedvezően alakult. Nem ártana, ha az objektív okokra hivatkozó gazdaságok mindebből okulnának és a gondosan elkészített indoklások helyett szintén a termelés észszerű fellendítésének járható útját választanák. HOKSZA ISTVÁN A losonci [Luőenec) járásban ** 1985-ig több új, korszerű állattartó telepet építenek. A szarvasmarha-állomány szaporítása több mint 8700 új férőhely építését sürgeti. Ebből a teheneknek háromezer férőhely szükséges. Ezzel szemben a sertésállomány szaporítása több mint háromezer férőhely létesítését teszi indokolttá. A gazdaságokkal karöltve A sertéstenyésztés fellendítése céljából jelentős beruházásokra kerül sor a Füleki (Fiľakovo) Állami Gazdaságban. Ott építik fel a tízezer férőhelyes sertéstelepet. A kivitelezés során arra törekszenek, hogy kellő színvonalú legyen a gépesítés, amely elősegíti az emberi munkaerő csökkentését, a nehéz fizikai munka kiküszöbölését, javíthatja a termelés hatékonyságának a növekedését. A jmi a gazdaságokkal karöltve valósítja meg a termelés összpontosítását és szakosítását. Ezt a célt szolgálja a járás állattenyésztésének nagyüzemi átépítése is. Ez azonban nagyon igényes munka. Szükséges, hogy az irányítók és a mezőgazdasági üzemek ebben a kérdésben szorosan együttműködjenek. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy járásunkban is az összpontosított és szakosított nagyüzemi termelésé a jövő. Tény azonban, hogy ezen a téren még vannak kihasználatlan tartalékok. Csák István A szövetkezet gazdasági épületei mintegy kétszáz méterre vannak a község szélső házaitól. Az új szövetkezeti irodába néhány éve költöztek be. Halk kopogtatásomra az elnök nyitott ajtót. Az ízlésesen berendezett irodában André jános, az abarai (Oborin) szövetkezet elnöke barátságosan fogadott. Miután a gazdaság ügyes-bajos dolgairól jól kibeszélgettük magunkat, a múlt gazdasági év eredményei felől érdeklődtem. • Mi a véleménye a múlt esztendőről? —í kérdeztem a terebesi (Trebišov) járás egyik legjobb szövetkezetének elnökét. — Sajnos sok jót nem mondhatok. Az időjárás jól elbánt velünk. A száraz téli fagyok, majd a kora tavaszi árvizek, későb a belvizek és az ezt követő hosszantartó szárazság miatt a növénytermesztés célkitűzéseit nem André János, elnök. értük el. Az állattenyésztési részleg azonban kitűnő eredménnyel zárt. Ez kedvezően befolyásolja múlt évi gazdálkodási eredményünket. # Az eredményekről mondana néhány szót? — Kalászosokból 3,54 tonnát takarítottunk be hektáronként. A kukorica hektáronként 4,14 tonnát termett. A cukorrépa átlagban megadta a 45 tonnát. Lóheréből — szénában — hektáronként 11 tonnát gyűjtöttünk be. Az állattenyésztés kielégítésére hatvanhét hektáron vetettünk silókukoricát, és a területről közepes termést takarítottunk be. Mivel a magra termett kukoricából több mint kétszáz hektárt lesilóztunk, így a takarmányszükséglet a téli idényben biztosított. Zöldségből ezer tonnát sikerült értékesítenünk. • Milyen a helyzet az állattenyésztésben? — Eredményeink itt túlhaladták az előirányzatot. Tejből például 100,4; vágómarhából 100,3; vágósertésből 100,2; baromfihúsból pedig 110 százalékra teljesítettük az eladási tervet. • Mit jelentenek e számok a gyakorlatban? , — Azt, hogy a közelllátásra nem kevesebb mint 290 tonna marhahúst, 260 tonna sertéshúst, 22 tonna baromfihúst és több mint 1 millió 55 ezer liter tejet adtunk. így az állattenyésztési részleg a bruttó termelését 102,1 százalékra teljesítette és ezzel elsők lettünk a járásban. Közben megérkezett Papp Gyula ökonómus. Neki is föltettem néhány kérdést: # Hogyan értékeli az állattenyésztési részleg termelésének eredményeit és a növénytermesztés lemaradását? — Ha valami eleve rosszul kezdődik, szinte törvényszerű, hogy rosszul is végződik. A növénytermesztésben a veszteségek ténylegesen az időjárás rovására írhatók. Ennek velejárója, hogy amíg a szövetkezet a növénytermesztéssel sehogyan sem boldogult, addig az állattenyésztés szépen fejlődött. Például szarvasmarhából 78, sertésből 200, baromfiból pedig 819 darabbal nagyobb a létszám, s ezzel jó feltételeket biztosítottunk idei tervünk teljesítéséhez. A továbbiak során az okonőmustól megtudtam, hogy a 2900 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodó szövetkezet sokat fejlődött a múlt évben. A teljesítmény egy év alatt 3 millió koronával növekedett. Attól eltekintve, hogy a szövetkezet szántója mindössze ezerháromszáz hektár, az össztermelés meghaladta a 33 miliő koronát, s ez valóban szép eredménynek számít. A kedvező gazdasági eredmény jórészt az üzemi pártszervezet aktív, rugalmas munkájának köszönhető. A gazdasági vezetők a párthatározatok szellemében szabják meg a termelés irányát. Jó agitációs munkával serkentik a dolgozókat a tervfeladatok teljesítésére. A gazdaságban olyan kedvező légkört alakítottak ki, amelyben messzemenően kibontakozhat a szövetkezeti demokrácia. A pártoktatás keretében, nyilvános pártgyűléseken nevelik a párttagokat és pártonkívülíeket. Megkülönböztetett gondot fordítanak a szocialista versenyre és a szocialista brigádmozgalomra. Az abaraiak állattenyésztési sikere kerületi méretben is figyelmet érdemel. Ahogyan az ökonómus elmondta, a jó szervező és irányító munkán túlmenően, ebben nem kis része van a két bronzérmes szocialista brigádnak. Ezek alkotó munkakezdeményezése minden vonatkozásban magával ragadja a többieket. A hízómarhák gondozásában a Dobos Géza, Dobos István és Sipos József, valamint a Tomkó Tibor, Kára Pál és Dobos Sándor szocialista brigádtagok mindenkor jó példát mutatnak, hiszen napi átlagban 1,06 kiló súlygyarapodást értek el egész évben. A hízósertéseknél 0,56 kiló volt az egyedenkénti napi súlygyarapodás. Ezen a szakaszon az abarai Csűri Mihály és felesége mutatták fel a legjobb eredményeket. A borjúistállókban többnyire nők dolgoznak. A tervezett napi súlygyarapodás túllépéséért az abarai farmon dicséretet érdemel Hornyák Sándorné, Kára Pálué, Nagy Ernőné, Mislai Mihályné és Bodnár Margit. A nagyráskain pedig Szerbin Gézáné, Tamás Aladárné és Kacsé Irén. A növendékmarha-gondozók közül dicséret illeti Ráskai Jánost és feleségét. Papp Gyula, ökonómus. A gazdaság vezetősége egyre jobb élet- és munkakörülményeket*teremt a dolgozóknak. A szociális létesítmények és az üzemi étkeztetésen túl a kulturális élet fejlődését is támogatják. Évente öt alkalommal vendégül látják a Thália színház művészeit. A nyolcvan nyugdíjas közül többen kapnak a szövetkezettől nyugdíjkiegészítést, sőt a nyugdíjasok kétszáz kiló terményt is kapnak. A szövetkezeti óvodában 25 gyerek napi ellátásáról, neveléséről gondoskodnak. A szövetkezet erre évente több mint százezer koronát költ. Beszélhetnénk még arról is, hogy évente 168 személy vesz részt külföldi kiránduláson, húsz személy kap ingyenes üdülési beutalót, s harminc gyereket küldenek pionírtáborokba. Illés Bertalan $» »*< »*« »*« »*« »*« «$♦ »*« «j* *$* «j« »$♦ *j* »j« ♦;«*j> *j* »j» »j« »j Hagyományosan jó eredmények
