Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-16 / 7. szám

MM. február 16. SZABAD FÖLDMŰVES 13 á legelők és a rétek hasznosítására alapoznak Kedvezőtlen adottságú gazdaságba látogattunk el a közelmúltban. Arra kerestünk választ,, hogyan sikerült biztosítani a szarvasmarhaállomány téli takarmányszükségletét. О О О A néveri (Neverice) székhellyel gazdálkodó „Egyetértés“ Efsz ötezer­­nyolcvanhat hektáros mezőgazdasági területéből 4233 hektár a szántó, a többi pedig rét és legelő. A gazdaság természeti és éghajlati viszonyai meglehetősen kedvezőtle­nek. Szántóterülete 165—240 méter tengerszintfeletti magasságban terül el, a tenyészidőszak alatti csapadék mennyisége mindössze 300—350 milli­méter. A talajok összetétele is vál­tozó, főként agyagos. A talaj felső rétege vékony, s bőven akad olyan rész is, ahol az ekés művelés lehetet­len. Az alacsonyabban fekvő rétek és legelők növényállománya elsősorban a sások közül kerül ki, a magassab­­ban fekvő területek a sekély termő­réteg miatt viszont sülevények, a nyári hónapokban rendszerint kiég­nek. Ráadásul a gazdaság öntözési lehetőségei is minimálisak. Tavaly a szántóterület 20,5 száza­lékán termesztettek tömegtakarmá­nyokat. Az efsz szakemberei már jú­niusban látták, hogy takarmányokból nem érik el a tervezett hozamokat. A „kieső“ takarmányt elsősorban mel­léktermékek takarmányozásával pó­tolták. Másodvetésre öntözés nélkül nem sok reményük volt. О О О A szövetkezet szarvasmarha-állomá­nyának darabstzáma 3112, ebből 1250 a tehén, 430 a’hízómarha, a többi pe­dig növendékáilat. A néveri efsz azon gazdaságok közé tartozik, ahol idejében felismerték az intenzív rét- és legelőhasznosításban rejlő lehető­ségeket. Karabinos Imre mérnök zoo­­technikus szerint erre nagy szüksé­gük volt, mert a tejelő szarvasmar­hák tenyésztésére szakosodtak. Az egy tehénre jutó évi tejtermelés ta­valy meghaladta a háromezer litert. A tejhasznosság javulása új követel­ményeket támasztott a takarmányo­zással szemben. A szántóföldi legelőkre valamint a rétekre alapozták a szarvasmarha- és a juhtenyésztést. Az ötszázkilencven hektáros szántóföldi legelőt legelte­tésre alklamas, rágást, tiprást, jól tűrő nagyhozamú füvekkel és fűke­verékkel vetették be. A legeltetés tervét az év elején ké­szítették el. Nagy figyelmet fordítot­tak az elő- és utókaszálásra, valamint a műtrágyázás tervszerűségére. A te­henek és a növendékek legfontosabb takarmányforrását a legelők fűtermé­se képezte. Szenázst az első, szénát pedig a második kaszálásból készítettek. A szenázsolásnál figyelembe vették azt a lehetőséget, hogy az első kaszálás adja általában a leggazdagabb ter­mést, ugyanakkor a rendek nehezen száradnak ebben az időszakban. A rétekről és legelőkről 2,2, a szán­tóföldi legelőkről pedig 5,2 tonna szénaértéket takarítottak be hektá­ronként. A sí:énakészítés és a beta­karítás megoldatlansága viszont ne­héz helyzet elé állította a gazdaság vezetőit és dolgozóit. A rendelkezésre álló gépek teljesítménye kicsi — het­venöt hektár szántóterületre mindösz­­sze egy traktor jut — a szénabetaka­rítás optimális ideje viszont rövid. Az így keletkező ellentmondást egy-egy szerencsés* száraz periódus ugyan megszünteti, de az alapvető problé­mák megmaradnak. Keresni kell tehát azokat a technikai megoldásokat, me­lyekkel a rendelkezésre álló idő alatt a széna biztonságos betakarítása meg­oldható. Általában április végén, május ele­jén hajtanak ki a legelőre, a jó fű, a mozgás és a napfény a tejhozamon is meglátszik. Általában ezekben a hónapokban érik el a legnagyobb havi tejátlagot. Az efsz szakemberei szerint ameddig a jószág a legelőn jóllakik, addig nagyon szerény takar­mánykiegészítésre van szüksége. A téli takarmányozás céljából 2639 tonna vegyesszilázst, 4186 tonna ku­­koricaszilászt és 1224 tonna fűszilázst tároltak. A szárazanyagot takarmány­­szalmából és kukoricaszárbói fedezik. Pótlásként a sör- és malomipari mel­léktermékeket is hasznosítják. Az eddigiekből az következik, hogy igyekeznek olcsó tömegtakarmányok­ra alapozni az állattartást. A szak­szerű és gazdaságos takarmányozás érdekében az idén bevezették a ta­karmányok beltartalml vizsgálatát. A laboratóriumi vizsgálat eredményéből kiindulva limitálják a napi takar­mányadagot. О О О Ideje a takarmányozás terén is gyakran szócséplésekbe csúcsosodó kérdéseket tisztázni, főleg annak ér­dekében, hogy a meglevő ismeretek és megoldások alkalmazása gyorsabb legyen. • A továbbhaladáshoz minde­nekelőtt az. akadályokat kell egyér­telműen látni — s főleg leküzdeni. Puchovszky Sándor elnök és Czakó Pál növénytermesztési ágazatvezetö mérnök, mintegy mottóként hangsú­lyozta az alábbiakat: ♦ Az állattenyésztés alapját a nö­vénytermesztés további korszerűsítése képezi. A kedvezőtlen természeti adottságok között a jövőt csak úgy lehet elképzelni, hogy a növényter­mesztést műszakilag fejlesztik, s je­lentős területekkel az állattenyésztést szolgálják; ♦ A gazdaságosabb takarmány­­hasznosítás érdekében feltétlenül meg kell oldani az állomány össz­pontosítását, amely jelenleg hét far­mon nyer elhelyezést; ♦ A kukorica, a gabonafélék és a cukorrépa melléktermékei a szarvas­­marha- és a növendékállat-tartás igen nagy tartalékait, lehetőségeit rejtik. A jövőben ezeket nem hulla­dékként, hanem értékes, olcsó táplá­lóértékként kell hasznosítani; ♦ A legelőgazdálkodás színvonalá­nak javítását továbbra is szorgalmaz­ni kell. Tudatosították, hogy a lege­lők és rétek közepes hozamának okát a talajok tápanyagszegénységében kell keresni. A talajok éiettelensége és tápanyagszegénysége miatt az ér­tékes, de egyúttal igényes növények nem „telepednek“ meg és nem szapo­rodnak. A rétek és legelők rekultivá­cióját háromszáz hektáron már meg­kezdték, további területeket pedig rendeznek, hogy ezeken is lehetővé tegyék a gépi megművelést és beta­karítást. Intenzív művelés alá vonják a gyepes területeket, s az ezek közé ékelődő gyenge minőségű talajokat pedig gyepesítik; ф Minőségi változást kell elérniük mindenekelőtt a silókukorica termesz­tésében. A fehérjebázis bővítése pe­dig a pillangós növények hozamának növelését indokolja; + A jövőben jobban kell haszno­sítani a köztesnövények és a másod­vetések adta lehetőségeket... О О О A szövetkezetei irányító szakembe­rek látják, ismerik, tudják a hiányos­ságokat. Éppen ezért fokozatosan és átgondoltan tervezik az előrelépést. Természetesen, arra nincs lehetőség, hogy egyik évről a másikra kiugróan jó eredményt érjenek el. Nem érde­mes a részletekben elveszően felso­rolni a jövedelmező állattenyésztést megalapozó növénytermesztés lehető­ségeit: Az okszerű fajtaváltás és a termelésszerkezet kialakításának tar­talékait. A tervek és az állattenyésztés hasz­­nosásgának növelése érdekében tett intézkedéseik reálisnak tűnnek, tehát teljesíthetők. Ahhoz viszont, hogy megvalósítsák elképzeléseiket, tarta­lommal kell megtölteni a munkaidőt. Az utóbbi hangsúlyozását azért tart­juk fontosnak, mert ma még az egyes farmok, kollektívák sőt az egyes dol­gozók eredményei között Is hihetetle­nül nagyok a különbségek. A dolgo­zók többségének hozzáállása komoly húzóerőt jelent, ami jó példa a fe­gyelmezett munkára és a technológia pontos betartásából származó ered­ményekre. CSIBA LÁSZLÓ A szövetkezet élenjáró állattenyésztői: Skulka Gáspár, Molnár László és Nagy Béla. л z utóbbi évek energiafelhasználásának az átértékelése megmutatta, M hogy a mezőgazdaság az élenjáró energiafogyasztók közé sorako­zott! Ez pedig azzal magyarázható, hogy a műtrágyagyártás során felhasz­nált energiát is a mezőgazdaság „számlájára“ írták, s ez a teljes szük­ségletnek negyven százajéka. Ezért vált fontossá, hogy a hatékonyság növekedésének vizsgálata során behatóan foglalkozzunk az optimálisan jövedelmező műtrágyázás kérdéseivel. Számba kell vennünk tehát a mű­trágyázás pozitív és negatív tapasztalatait. Tény, hogy a műtrágyaadagok növelése a többi szempont mellett he­lyénvaló. Világszerte bizonyságot nyert, hogy a legnagyobb termésátlagot a legtöbb műtrágyát felhasználó országokban érték el (Hollandia, Japán). A gabona termésátlaga csak azokban az országokban növekedett, amelyek­ben az új búzafajtákkal együtt fokozták a műtrágyák adagját. A tőszám­­növeléssel elért hozamtöbblet is az okszerű trágyázás következménye. Műtrágyázás nélkül ugyanis hiába sűrítenénk a vetést, terméstöbbletet nem várhatnánk. Tudatosítani kell azonban, hogy a tápanyagok hasznosu­lása a műtrágya adagjának indokolatlan növelésével nem biztosítja a várt hozamot. A terméscsökkenés mértéke a talajerőtől, illetve a talaj „szolgál­tató képességétől“ függ. A növénytermesztésben általában jő eredményeket érünk el, akadnak azonban fogyatékosságok is. Sokszor a szomszédos gazdaságok növény­­termesztési eredményei között lényeges a különbség. Ez rendszerint a kü­lönböző színvonalú trágyázással indokolható. A műtrágyázás, illetve a tápanyagpótlás színvonala főleg az agronómus képességétől függ. Sajná­latos, hogy hiányos a tápanyagszükséglet kihasználásához szükséges talaj­elemzés. Ugyanakkor elkerülhetetlen, hogy a jövőben a műtrágyázás opti-Cél: az optimálisan jövedelmező műtrágyázás! máliš és jövedelmező legyen. Ha ugyanis minden műtrágyánál, minden taiajközegben és növényenként készítenénk el a' műtrágya hasz osulésá­­nak adatanyagát, akkor abból azt az adagot is „leolvashatnánk", amely a gazdaság szempontjából előnyös lehet. Ezt sajnos, csak utólag állapít­hatjuk meg, azonban tájékoztató adatként nagyon fontos a kiinduláshoz. A tápanyagpótlás tehát abból a régi elméletből fakad, hogy a talajba mindazt vissza kell juttatni, amit a terméssel elvontunk. Ezért a szüksé­ges tápanyagmennyiséget a tervezett hozam alapján számítjuk ki. A hoza­mot megszorozzuk a növény átlagos nitrogén, foszfor és kálium beltartal­­mi (százalék) értékével. A beltartalml értékek rendszerint régi adatokból fakadnak, s nem különböztetnek meg fajtát, talajtípust, öntözéses vagy természetes csapadékszintet stb. Az ÜKSÚP szerény törekvésétől eltekintve a mezőgazdasági üzemekben semmilyen mérlegelő adat nem áll rendel­kezésre a talajerő sokéves helyzetéről. Igv aztán nem tudjuk, hogy a táp­anyag mérlege egyensúlyban van-e. Az arány sajnos nem kielégítő. A há­rom fő tápanyag (NPK) és a szerves anyag pótlása terén sajnos az alábbi helyzet alakult ki: В A nagy nitrogénadag folytán romlott a termény minősége! Itt kell megemlítenem, hogy a cukorrépa cukortartalmának a csökkenését, a búza sütőipari tulajdonságainak a romlását, továbbá a burgonya elégtelen tárol­hatóságát stb. a fentiek idézték elő. A túlzott nitrogénlrágyázás miatt nö­vekedett a leszivárgásl és a denltrlftkációs veszteség. Ez ma már — a szakirodalom adatni szerint — húsz-harmincöt százalékos veszteséggel járl В A felhasznált foszfortrágya adagja sajnos kisebb a szükségletnél. Abból kell ugyanis kindulni, hogy a jó mezőgazdász a foszfort nemcsak pótolja, hanem igyekszik többet juttatni belőle a talajba. Ez a tápanyag a talajban jól érvényesül és több évben kedvezően befolyásolja a termés­átlagot. A foszfortrágyázás nemcsak a gazdálkodás, hanem — a ma és főleg holnap — a növénytermesztés stratégiájának fontos tartozéka. A nagy nitrogénadag és az öntözés következtében a termény foszfor­­adagja lényegesen megnőtt. A pótlást azonban a már említett beltartalmi érték alapján számítják ki, s ez helytelen, hiszen évek során a talajok eiszegépyednek tápanyagokban, s foszforból is egyre kevesebb lesz a ta­lajban. В A kálium adagja sok esetben (néhány növénynél) fölöslegesen nagy, ezért csökkenteni kell az adagot. Nem kívánatos ugyanis, hogy a kálium­többlet felbqrítsa a három fő tápanyag egyensúlyát. A foszforral szemben ugyanis a káliumnak ellentétes hatása lehet. Itt jön számításba a gazda­sági stratégia, mert a káliumtrágya beszerzési ára jócskán megnőtt. В A szervestrágya pótlása a gazdaságok többségébfen nélkülözhetetlen. A több éve tartó hígtrágyázási „kalandozás“ után végre rendeznünk kell a szervestrágya-gazdálkodást. A fő tápanyagok új ára szerint át kell ér­tékelni az építésre kerülő állattartó telepek almozását. Módot kell találni a rendelkezésre álló hígtrágya felhasználására Is. Nem lehet ugyanis mindegy, hogy egy tíz köbméteres tartálykocsiból hol ürítik ki a hígtrá­gyát, amely a szerves anyagon kívül 40—50 kiló tiszta nitrogént, 8—12 kilő tiszta foszfort és 30—35 kiló tiszta káliumot tartalmaz. Számba kell venni, hogy milyen az arány a hígtrágya szállítási költsége és a benne rejlő tápanyagok értéke között. Sok helyen éveken keresztül azért kezel­­lék mostohán a hígtrágyát, mert a szál-lítás költsége állítólag meghaladta a benne rejlő tápanyagok értékét. Ezért inkább műtrágyát használtak, a hígtrágyával pedig a környezetet szennyezték. Változtatni kell a műtrágyázás hibás szemléletén is. A műtrágya sem­miképpen sem hozhatja helyre az agrotechnika és más hibás műveletek hiányosságait. Gondoljunk csak a kalászosok múlt évi — öntözést pótló — májusi fejtrágyázására. A martonvásári (MNK) kutatások alapján a jó és az elégtelen agrotechnika kapcsán bekövetkezett hozamkülönbségek a kukoricánál 5 tonna eltérést is okoztak hektáronként. Figyelmet érdemel­ne azonban néhány hazai kutató megállapítása is, akik az agrotechnika minimalizálását vizsgálták. Szoros összefüggések mutatkoznak például az agrotechnika és a növénytáplálás között, főleg a talaj nitrogéngazdálko­dásában. Űgv tűnik, hogy a nagv mésztartalmú tnlaiokon indokolt lenne a szántás mélységének időnkénti gyökérmélységig való módosítása. Az ilyen talajokon például gyors a nitrogén ammóníum formájának a nítri­­fikálódása, a megmunkált rétegben. A talaj nitrogénformái közül minde­nekelőtt az ammóníum kötődik a talajkollodiokra, ugyanakkor a nitrát mozgékony. Így a talajszerkezettől és a csapadéktól függően az mélyre kerülhet, és esetenként ki is lúgozódhat. (Folytatjuk) SZOVJET „KACSAGYÄR“ Az iparszerűen szervezett nagyüze­mi kacsatartó telepen tizenkét darab „Universal 50“ keltetőgép dolgozik. Műszakonként ötezer állat kapacitású vágóvonala van a telepnek. A pecse­nyekacsákat nyolc Izolált technológiai vonalon nevelik. Ezerkilencszázhetvenkettőtől az „X“-hibrtddel foglalkoznak. Három esztendővel ezelőtt 4720 tonna húst termeltek ezen a farmon. A szülőpá­rok éves termelése tojónkénti átlag­ban 255 tojás volt. Ebből is látható, hogy hasonló kacsatartó telepek fenntartása társadalmi szempontból nagyon előnyös, —piv— /WVWVWWWWWVW' ШШ0И0Ш Napjainkban sok szó esik az ener­gia, az üzem- és fűtőanyagokkal való takarékosságról. Nem véletlenül, hi­szen a villanyáram vagy a robbanó motorok üzemanyaga az ember fizi­kai erejét hatványozott mértékben helyettesíti. Ogyis mondhatnánk, hogy napi életünk szerves részét képezik, nélkülözhetetlenek. Az energiaforrá­sok nem kimeríthetetienek. Kötelessé­günk, hogy gazdaságosan hasznosít­suk azokat. A fölösleges világítás ki­küszöbölésével, a villamos energiával működő gépek és berendezések he­lyes használatával jelentős megtaka­rítás érhető el. A közelmúltban a Bratislava-vidéke járásban az oroszvárt (Rusovce) föld­művesszövetkezetbe látogattunk. Elbe­szélgettünk Štefan M i 1 e t i e h ener-NEM KIMERÍTHETETLEN getikussal. Érdeklődtünk, milyen mó­don takarékoskodnak az energiával és az üzemanyaggal. Megtudtuk, hogy az általános csúcsfogyasztás idején korlátozták a villanyáram használa­tát. Intézkedtek, hogy munkanapokon délelőtt héttől tizenegy óráig, délután pedig tizenhét órától huszonegy óráig a lehető legkisebbre csökkentsék a villanyenergia fogyasztását. A csúcs­­fogyasztás idején nem használják az áramigényes gépeket, villanyforrasz­­tókat stb. A villanymotorokat nem járatják egyidöben és a forrasztási munkákat a csúcsidőszakon kívüli órákban végzik. A szemes takarmá­nyokat éjjel darálják. Idényben két öntözőberendezést üzemeltetnek a gazdaságosabb zöldségtermesztés cél­jából. Egy-egy öntözőberendezés 32 kW/óra kapacitású. Olyan döntés született, hogy az ön­tözőberendezést éjjel üzemeltetik. Így jól kihasználják az ipari áramot. Vil­lanyáram-megtakarítást érnek el a gazdasági részlegek megvilágításának csökkentésével is. Ezt időközönként ellenőrzik. Természetes, hogy az el­lenőrzés körülményes, ezért felhív­ták a szövetkezet dolgozóit, hogy tartsák be a takarékossági intézkedé­seket. Senki sem engedheti meg, hogy olyan helyet is kivilágítsanak, ahol senki sem dolgozik, de a folyosókon, a lépcsőházakbau, meg az irodahelyi­ségekben sem okvetlenül szükséges a túlzott kivilágítás. Azokban a központokban, ahol nem folyik termelő munka, a villany­­körtéket kisebbre cserélik. Csak biz­tonsági-tájékozódási égőket használ­nak. Felszámolták a villanyáramra működő fűtőtestek használatát is. Azokban a helyiségekben, ahol nincs központi fűtés, olajkályhákkal fűtő­nek. Az állattenyésztő telepeken a reg­geli órákban szükséges vízmennyisé­get olyan villanymelegítőkkel biztosít­ják, amelyek egyszerre 13 ezer 805 liter vizet melegítenek 177,3 kW'óra fogyasztással. Egyelőre nincsenek ön­működő vízmelegítőik. Ezért melegí­tik a vizet nappal. A közeljövőben ezen módosítani akarnak. A szövetkezetben a múlt évben az ésszerű intézkedések révén 13,8 szá­zalékos villanyáram-megtakarítást ér­tek el. A robbanómotorok üzemanyag­­fogyasztásának szigorú ellenőrzésével, a porlasztók, a karburátorok adago­lóinak helyes beállításával, s az üres­járatok megszüntetésével az üzem­anyag-megtakarítás 1,2 százalékos volt. Az intézkedés és a gyakorlati megvalósítás jó biztosítéka a helyes energiagazdálkodásnak. —Bt—

Next

/
Thumbnails
Contents