Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-16 / 7. szám

Megmozdult

Pár nappal ezelőtt a komáromi (Komárno) járáshoz tartozó Bogya (Bodza) községben Jártam. Megszólítottam az elsó embert, akit a sors az utamba sodort:

:— Mondja bátyám, van ebben a faluban egy jó kiskertész?

A bácsi végigmért, azután büszkén mondta:

— De van ám, fiam! Nem is egy, száz. Magam is közéjük állnék, ha nem a nyolcvanharmadikát taposnám. Aztán miért érdekli ez magát?

írnék róluk, ha rászolgáltak a dicséretre.

— Hát csak írjon, megérdemlik a jó szót — biztatott az öreg. —' Egész nyáron nyüzsgőit a falu, mint a hangyaboly. Annyi zöldséget még nem termeltek a faluban, mint a múlt évben. Ha többet akar tudni, Kósáékat keresse. A Guszti gyereket tették meg elnöknek. Még aligha lesz otthon, de az apja, Lőrinc elmondja, amire kíváncsa. Az ő kezén ment át minden, amit elvittek innen a Zelenina teherautói.

KÉSÖN ÉBREDTEK

Igaza volt a bácsinak, Kosa Gusztávot nem találtam otthon. Édesapja azonban marasztalt: beszélgessünk egy keveset.

■— Nincsen itt, kérem, hagyománya a kertészkedésnek — mesélte a vendéglátóm. — Mint a legtöbb községben, itt is Jobbára kukoricát, babot, tököt meg krumplit termeltek a kertben, vagy takarmányt, hogy legyen mit a jószág elé tenni. Sokan csak egy szekérnyi földet műveltek, amin megtermett a leveszöldség, a többit meg felverte a gyom. A gyümölcsfák meg... Eh, szóra sem érdemes. Én gátőr voltam, nem érdekelt a 'kertészkedés, meg időm se volt rá. Inkább az állatokkal bíbelődtem, vagy ha úgy tetszik, kínlódtam. Mindig szénagyűjtéssel telt el a szabadságom. Ha elérkezett az ideje, kivonult a család kaszálni, gyűjteni. Ma már nem.

1— Kertészkedni talán könynyebb?

— Nem könnyebb, de legalább lát az ember valamit á munkája után. Sok munka van a földdel, a palántaneveléssei meg az értékesítéssel, de egyelőre megéri a fáradozást.

— Hallom, hogy szervezetet is alakítottak.

— Kicsit ugyan későn, de felébredtünk. A járásban sok jól működő szervezete van a Szlovákiai Kertészkedök Szövetségének. Gyakran olvastunk, hallottunk az eredményeik felől, gondoltuk, mi is próbát

teszünk. Hetvenhétben elkéstünk a szervezkedéssel, hetvennyolcban pedig a szerződéskötésről maradtunk le. Persze, azért megoldottuk valahogy a felvásárlást. Tavaly pedig már szerződéses alapon termeltük a zöldséget.

KÖVETÖKRE TALÄLT A KEZDEMÉNYEZÉS

— Ha jól értettem, hetvennyolcban alakult meg a szervezet.

— Hivatalosan igen. Huszonkilencen kezdtük. A fiam tervező, a járási székhelyen dolgozik, a többség őt javasolta elnöknek. Majd intézkedik, ha kell, mondogatták. Ö pedig nem kérette magát, sohasem vonakodott a közérdekű munkától. Hirtelenjében nem is tudom, hány tömegszervezetben dolgozik. Én meg felvásárló lettem; nyugdíjas vagyok, futja az időmből.

— Mennyi zöldséget termeltek tavaly?

— Sokat. Hogy ez mennyit

«■ . (' ■ ;

f

jelent helyi viszonylatban? Egy pillanat, előkerítem a kimutatást. Szervezetünk nyolcvanöt tagja a múlt évben százöt tonna zöldséget és négy tonna gyümölcsöt értékesített a helyi felvásárló központban. Ez megközelítőleg nyolcszáznegyvenezer korona értéket képvisel.

—- Mit szóltak a falubeliek, akik korábban mosolyogtak a kezdeményezésen? •

— Tudja, milyenek az emberek. Az egyik irigykedik, a másik számol. Körülbelül ötven tagfelvételi kérelmet kell előterjesztenünk az évzáró taggyűlésen. A környező településekről is. ide hordják az árut, tehát tagnak is nálunk jelentkeznek a kertészkedök. Az idén százharmincán több mint tíz hektáron fogunk zöldséget és gyümölcsöt termelni. Összesen másfél millió korona értékű áru kitermelésére kötöttünk szerződést. Sokan még a terebélyes udvar egy részét is feltörték, hogy helyet csináljanak a fóliának. Elvégre: azért van a föld, hogy teremjen.

Kása Lőrinc: „Snk munka van a földdel, a palántaneveléssel, uieg az áru értékesítésével, de egyelőre megéri a fáradozást.“

(A szerző.felvétele)

— Hogyan gazdálkodik a felvásárló? Jut ideje rá, hogy a saját árujával bíbelődjön?

— Nem vagyok időmilliomos, de azért én is termelek. A fiammal együtt műveljük a kertet, van négy árnyi fóliánk is. Az egyik sátor alatt retket, paprikát meg uborkát fogunk termelni, a másik fóliaházat csak egyszer tudjuk kihasználni — ebben csemegepaprika lesz —, mert a felvásárlási tennivalók miatt a salátával már nem tudnánk megbirkózni. A retek egyébként is sok időt igényel. Emlékszem, első éven legfeljebb háromszáz csomó retket tudtunk előkészíteni, pedig egész éjjel virrasztón a család. Azóta sokat tanultunk, természetesen, nem csupán a csomózást illetően. Az említetteken kívül paradicsomot, konzervpaprikát, no meg a család ellátásához szükséges egyébzöldséget és gyümölcsöt is termelünk.

gyarapítják ismereteiket

A mondás azt tartja: minden kezdet nehéz. Gondolom, maguk is így voltak ezzel, hiszen mint említette, a faluban nincsen különösebb hagyománya a kertészkedésnek.

•— Az első évben bizony sok minden nem úgy sikerült, ahogy elterveztük — bólintott Kósa Lőrinc. — Télen előkerültek a könyvek, a szaklapok. Sőt! Még egy előadássorozatot is rendeztünk s ez sokat segített. Az idén februárban ismét meghívjuk az előadókat. S mert érdeklődőkben nincsen hiány, lehet, hogy tanulmányi kirándulásra is elmegyünk. S hogy el ne felejtsem: alapszervezetünk két hozzáértő tagját —i tz egyik növénytermesztő, a másik meg növényvédő vegyszerekkel dolgozik a szövetkezetben — iskolázásra küldjük, hogy legyen, aki tanácsot tud adni a tápanyagpótlással, a talajfertőtlenítéssel, a növényvédelemmel stb. kapcsolatos problémák esetén. Bízunk benne, hogy így már eredményesebb lesz a munkánk.

Vendéglátómtól, Kósa Lőrinctől késő délután köszöntem el. Hiába remötnykedtem, az Idős bácsival, aki déltájban útba igazított, nem sikerült még egyszer találkoznom. Pedig megérdemelné, hogy leírjam a nevét, hiszen ő mondta: csak írjon róluk, fiam, megérdemlik a jó szót! S igaza volt. Megmozdult a falu, mert sokan úgy érezték és gondolják még ma is, hogy az egyéni és a társadalmi érdekek összehangolásával végre nekik is tenniük kell valamit a rendelkezésünkre álló földterület ésszerűbb kihasználása, a fogyasztók zöldséggel és gyümölccsel való színvonalasabb ellátása érdekében. Mosolygók és irigyek —. kövessétek a jó példátl

Kádek Gábor

1

Dióspatunyban (Orechová Potőü) 1967-ben alakult meg a Szlovákiai Kísállattenyésztők Szövetségének helyi szervezete. Közel másfél évtized alatt ebben a faluban is bizonyságot nyert, hogy a kisállattenyésztők össze fogásának egyik legjobban be vált formája a szervezettség.

A szervezettség nyújtotta lehetőségeket a következőképpen foglalhatjuk össze: a tenyésztés és értékesítés tervszerűvé, szervezetté válik, s ezáltal a tevékenység gazdasági hatékonysága Is lényegesen növekszik. A szervezettség jelentősége az értékesítésen túl a termelés korszerűsítésében és a szaktudás növelésében is megmutatkozik.

Az SZKSZ helyi szervezete száz tagot tömörít. A tagság tevékenysége három szakcsoporton belül érvényesül.

BEVÁLT MÓDSZER A BAROMFITENYÉSZTÉSBEN

— Szervezetünkben a barom fitonyésztés gazdag múltra te kint vissza. Tagságnnk évek óta eredményesen foglalkozik a tyúkok, a ludak és a kacsák tenyésztésével. Utóbbi években a baromfitenyésztés alapfeltételei lényegesen megváltoztak — vázolta a baromfitartás korszerűsödését Hudossy Lajos, a szervezet elnöke.

A helyi kisállattenyészlók törekvései egyébként teljes egészében megfelelnek népgazdasági törekvéseinknek. Ugyanis a lakosság életkörülményeiben mélyreható változások következtek be, amelyek megkövetelik a nagy biológiai értékű élelmiszerek termelésének növelését. A tenyésztők közül harmincán fajtatiszta baromfiállománnyal rendelkeznek. Legelterjedtebb fajta a liampshire. Terjedésének, egyre növekvő népszerűségének alapvető magyarázata az, hogy a hús- és tojástermelésre egyaránt alkalmas. Csibéi korán tollasodnak, s jércéi hathónapos korban tojni kezdenek. További jó tulajdonsága az edzettség, a tojások jó minősége és gépi kelthetősége.

A törzsállomány 740 darabol számlál, s a legeredményesebb tenyésztői munkával Csömör Józseféé, Sátor János, Lelkes Mária és Bernáth Róbert dicsekedhetnek. A tenyésztők évente 33 ezer darab tojást ér tékesítenek keltetésre.

A szakcsoport kialakítása leHodossy Lajos már tizenhárom éve, tehát kezdve elnöki tisztséget tölt be.

megalakulástól

Fotó: —blm

Szenezett lenvesztes es értékesítés

hetővé tette az állandó állatorvosi felügyelet mellett azt Is, hogy ilyen mértékben foglalkozhatnak tenyészanyag-szaporltással, s a járás többi kisállattenyésztőinek is elősegítik a fajtatiszta állomány kialakítását.

FEJLŐDŐ NYÜI.TENYÉSZTÉS

A szervezet eredményes nyúltenyésztésében még néhány • akadályozó problémát kell megoldaniuk: a fajtaösszetétel ugyanis tenyésztőnként másjnás képet mutat. Fajtatiszta állománnyal csak Gálffy Sarolta, Sidó Lajos, Lelkes Béláné és Végh János rendelkezik. Meglátásaink szerint ezen a téren a Branko Is sokat tehetne. Felvásárlónak az értékesítési feladatok megoldásán kívül genetikai problémákkal is ‘foglalkoznia kellene.

A nyúlhústermelés összmenvnyisége egyébként egyenletesen növekszik. Tavaly harmincezer korona értékű nyulat értékesítettek a tenyésztők. Az értékesítési szerződésük alapján az idén körülbelül tízszázalékos növekedéssel számolnak.

A szervezet vezetői három pontban foglalták össze az eredményes nyúltenyésztés alapfeltételeit:

■ Az idősebb emberek a munka könnyebbsége miatt szívesen foglalkoznak a nyúltar fással. A felvásárlási ár ked vezö, s rövid a megtérülési idő.

■ A tenyésztők rendszeresen hozzájutnak a szükséges táphoz, a nagyüzemileg kevésbé hasznosítható területeken pedig a szálas takarmányokhoz.

■ Az értékesítést szerződéses alapon oldja meg a szervezet vezetősége. A Brankóval jó kapcsolatokat alakítottak ki: A tenyésztők rendszeres információt kapnak az átvétel időpontjáról és az átvétel feltételeiről.

A nyúltemyésztés korszerűsítését szolgálja, hogy egyre több tenyésztő teremti meg az egészséges tartás feltételeit, a tenyésztésben hosszú távú biztonságra törekednek.

A gereznaértékesítés feltételei sajnos ebben a szervezetben is megoldásra várnaki

Erre a jelenségre az illetékeseknek is jobban oda kellene figyelni. Dióspatonyban és a járás többi falujában is csak határozott intézkedésekkel szüntethető meg a gereznaértékesítés szervezettségét zavaró jelenség.

ELŐTÉRBEN A HÚSGALAMB

A parlagi galambnak régi hagyományai vannak a faluban. Ebből a hagyományból indultak ki a helyi kisállattenyésztök, s az eltelt időszak tervszerű, gondos szervezőmunkájának köszönve jutottak el a céloknak legmegfelelőbb húsgulambtenyésztésig.

A tenyésztői nninka eredményességét bizonyítja, hogy Fekete Lajos és Szabó Zoltán king galambjai a Járási szintű kiállításokon is sikert arattak.

Fajta, takarmányozás, gondos bánásmód, értékesítés: Ez a négy tényező jelenti az eredményes kisállattenyésztés alfáját és ómegáját.

Értékesítési gondokkal nem küszködnek a helyi kisállattenyésztők. Másik kulcskérdést, a takarmánytápok beszerzését is megoldották. Nyúltenyésztésnél is adott a fajtatiszta állomány genetikai háttere: a jövőben viszont ésszerűbben kell hasznosítani a helyi lehetőségeket.

A közös és az egyéni érdekek találkozásának, az egymást segítő önzetlen magatartásnak és a szervezett tenyésztömunkának köszönhetik eddigi eredményeiket.

CSIBA LÄSZLÖ

2» *{* »£» *{♦ >j* 4» »j» >j* >{♦ »j» »{* >j* *{> »*» »j» *1* *1» »2* í* »J* «2» >2* *2» »2» *2* *** *»♦ »2» »2» »2* *2* *>* *2* *** *•* í* *2* »2» »»♦ >2* *2* >J* ^ »?♦ »2* »2« »2* *** '•* *2*