Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-16 / 7. szám

1980. február 16. SZABAD FÖLDMŰVES 7 E gyik magyar szállóigénk néma “ mesternek nevezi a könyvet, olyan mesternek, amely nagy és ki­meríthetetlen ihletével a béke művei­hez édesíti az emberi lelket. Leninnel szólva, szocialista munkánk szerszá­mává válik, mellyel a béke műveit építhetjük. Mert a könyv által nyi­tottá válik a tudat és a lélek, s ki­vallathatjuk általa világunkat: múl­tunkat, jelenünket, jövőnket. Ember és könyv tehát élő és termékeny kap­csolatban vannak egymással, úgy is mondhatnánk, hogy a könyv kérdezői és kérdezettjei is vagyunk. Ismeretes, hogy hazánkban március a könyv hónapja, ami azt jelenti, hogy ebben a hónapban fokozottabb figyelemmel fordulunk a könyvek vi­lága felé, országszerte könyvkiállítá­­sokat, író-oivasótalálkozókat rendez­nek. Ez évtől kezdve pedig Szlová­kiában ünnepi könyvnapokat is tarta­nak majd. Azzal a nemes céllal, hogy a jövőben a könyvvel való találkozás évente egy hétre országos ünneppé váljon: közelebb kerüljenek egymás­hoz írók, költők és olvasók — a mű­veken keresztül és a személyes talál­kozások által is. Az ünnepi könyvna­A népköltészet kincseinek össze­gyűjtése a műit században indult meg, és mind a mai napig folytató­dik. A „termő ékes ág“ hatalmas ko­­ronájú fának bizonyult, melynek min­den virága üde fehéren csillog év­századok óta. Ág Tibor másfél évti­zedes gyűjtőmunkájának eredménye­ként felsorakbznak most a Szlovákia területén föllelhető magyar népdalok és népballadák is, melyet Vétessétek ki szóló szívem címen veheti majd kezébe az olvasó. Üj Mindenes Gyűjtemény. Mi akar ez lenni? — kérdezheti joggal az ér­deklődő. Nos, ilyen név alatt jelenik meg a szlovákiai magyar szerzők társadalomtudományi dolgozatait tar­talmazó évkönyv, amely elsőként vál­lalkozik arra, hogy fórumot biztosít­son az önismeretünket gazdagító tu­dományosságnak, a szülőföldünk va­lóságát vizsgáló történelmi, helytör­téneti, művelődés- és gazdaságtörté­neti tanulmányoknak, a nemzetisé­günk néprajzával, demográfiájával, szociológiájával foglalkozó dolgoza­toknak. Szervesen illeszkedik a Madách Ki­adó néprajzi kiadványainak sorába pok során — mely ez évben március 24-tői március 31-ig tart — a fővá­rosban, a kerületi és járási székhelye­ken az utcákon állítanak majd fel könyvsátrakat, íróink pedig az ország különböző könyvesboltjaiban dedikál­ják legújabb műveiket. Európai rangú, nagy gondolkodónk, Comenius mondta, hogy amelyik or­szág népe bőven el van látja jó köny­vekkel, fényleni fog. Ennek a nagy és igaz gondolatnak a szellemében munkálkodik és szélesíti évről évre — immár 11 éve — munkásságát ha­zánk egyetlen önálló nemzetiségi ma­gyar könyvkiadója, a Madách Könyv­es Lapkiadó is, egyre fokozottabban hozzájárulva közművelődésünk szín­vonalának emeléséhez. Megnyilvánul ez nemcsak a példányszám és a titu­lusok számának emelkedésében, de a témakörök gazdagodásában is, hiszen az utóbbi években a szépirodalom mellett szociográfiai, néprajzi, művé­szeti, történelmi, nyelvtudományi, tu­dományos és filozófiai tárgyú műve­ket is megjelentetett. A kiadó tevé­kenységének jobb megismerése érde­kében nézzünk, illetve rajzoljunk meg egy keresztmetszetet munkássá­gáról, azzal a céllal is, hogy az ol­vasóközönség közelebb kerüljön ezál­tal nemzetiségi kiadónk műhelyéhez. A Madách Könyvkiadó 1980-ban 51 titulust szándékszik megjelentetni, köztük szépirodalmat, ifjúsági és gyermekirodaimat, valamint történel­mi filozófiai, művelődéstörténeti, nép­rajzi, nyelvészeti, irodalomelméleti munkákat. Kevés magyar író kapott az elmúlt években olyan elismerést, mint az egy életen át Stószon alkotó író, Fábry Zoltán. Az elismerés, tisztelet és megbecsülés annak a következete­sen baloldali, megalkuvást nem isme­rő antifasiszta írónak szólt, aki messze kimagaslik a csehszlovákiai magyar irodalomból, elismerést adva annak a szellemiségnek, melynek tá­jainkon vezéralakja volt. Méltó tisz­telgés az egy évtizede halott író em­léke előtt a most induló életmű-soro­zat, melyet 6—8 kötetre tdrvez a Ma­dách Kiadó, s első kötete az idén jele­nik meg Fábry Zoltán összegyűjtött írásai 1 címmel. Martin György és Takács András könyve, a Mátyusföldi népi táncok, amelyben a néptánckutatás ismert szakemberei a kéméndi, a martosi, a nagysallói és a tardoskeddi tánc­anyagot dolgozták fel. A kiadvány hasznos segédanyag lehet néptánc­csoportjainknak, de emellett számot tarthat a szakemberek és laikusok érdeklődésére is. Az interjúk, önvallomások, ars poé­tikák, egyszóval az irodalomról szóló irodalom korát éljük. A műfaj válto­zatai — bizonyítja ezt az Oj Szó Sokszemközt című interjúsorozata is — nagy népszerűségnek örvendenek az olvasók körében. Tóth László in­terjúkötete, a Vita és vallomás tizen­két csehszlovákiai magyar íróról raj­zol közelképet, megvilágítva irodal­munk történelmi, társadalmi és szo­ciológiai összefüggéseit is. Érdeklődésre tarthat számot Jakab Istvánnak, a csehszlovákiai magyar nyelvművelés ismert szakértőjének könyve is, a Nyelvünkről-nyelviinkért, melyben a szerző közérthető formá­ban szól az olvasók legszélesebb ré­tegeihez, hasznos tanácsokat adva, hogy miképpen kerülhetők el a két­nyelvűségből fakadó nyelvi zavarok, s hogyan őrizzük meg anyanyelvűn­ket tisztának, magyarosnak. Tőzsér Árpád nemcsak költőként, hanem kritikusként is irodalmunk is­mert egyénisége. Érdeklődési köre széles, sokoldalú tájékozottságról ta­núskodik. A Szavak barlangjában cí­mű kötetében egyaránt olvashatunk majd esszét a régi magyar irodalom­nak a mai Szlovákiához kötődő alak­jairól (Szenei Molnár Albert, Amadé László), költészetünk újabb jelensé­geiről, valamint a cseh és szlovák irodalom kiemelkedő modern alkotók­ról. A népszerűvé vált Csehszlovákiai Magyar Írók sorozat hatodik kötete­ként lát napvilágot a Szlovenszkói vásár című novellaantológia, amely a két háború között csehszlovákiai ma­gyar írók — Darko István, Egri Vik­tor, Jarno Józesf, Földes Sápdor, Ka­­ezér Illés, Lányi Menyhért, Morvay Gyula, Palotai Boris, Sebesi Ernő, Sellye! József, Sándor Imre, Szenes Piroska, Szombathy Viktor, Tamás Mi­hály, Török Géza, V. Wimberger An­Minden jo könyv egy-egy tanítója a nemzetnek. (Gárdonyi Géza) Foto; Krajő.ovie na — műveit adja közre. A CSMI másik darabja a Rejtett ösvény lesz, amely a két háború közötti költőink válogatott verseit tartalmazza. A kö­tetet hagyományápolásunk jelentős mérföldkövének tarthatjuk. A harma­dik CSMl-könyV Dávid Teréz két sike­res regényét — Ifjúságból elégtelen — Időzített boldogság — teszi hozzá­férhetővé. Ezenkívül a csehszlovákiai magyar prózát több írónk könyve is képviseli majd. Megvásárolhatja az olvasó Egri Viktor életrajzi trilógiá­jának harmadik kötetét, A hallgatás évei t, Duba Gyula összegyűjtött sza­tíráit és humoreszkjeit, amely Az el­rabolt taliga címen jelenik meg, Mács József Szélfúvásban című regényét, továbbá két fiatal író — Fülöp Antal: Kedvező pillanat, Kövesdi János: Álom a ködbikáról — novelláskötetét. A költészetet az idén Rácz Olivér könyve, az Őszi máglya képviseli, amely húsz év termését gyűjti egy­be, és egy elsőkötetes fiatal költő is jelentkezik, Kövesdy Károly Romvá­rosi beszélgetés című könyvével. A kiadó egyik fontos feladata az irodalomszervezés is, fiatal tehetsé­gek felfedezése és elindítása. Ennek a jegyében jelenteti meg legfiatalabb nemzedékünk tizenkét Ígéretesen in­duló költőjének és képzőművészének az almanachját, Megközelítés címmel. Az összeállítók több szempontot is mérlegelve döntötek úgy, hogy a pil­lanatnyilag legérettebb pályakezdők legjellemzőbb és legtöbbet ígérő ver­sei és képzőművészeti alkotásai kap­janak helyet a kötetben, elsősorban minőségi szempontok érvényesítésé­vel. Elsősorban az ifjúság számára író­dott a történelemben jártas, kitűnő tollú író, Szombathy Viktor Száll a rege várról várra című könyve, mely­ben a szerző a leghíresebb szlovákiai várakról szóló regéket és eredetmon­dákat dolgozta fel. Ugyancsak az ifjúságnak ajánlhatjuk Szűtsy Lóránt Boldog vadászévek című könyvét, a­­mellyel a kiadó folytatja vadásztémá­jú könyveinek kiadását. A szerző ér­dekesen, fordulatosán meséli el köny­vében a Kis-Kárpátokban és Közép- Szlovákia hegységeiben szerzett va­dászélményeit; a könyvet színes —> tájakat és trófeákat ábrázoló eredeti képanyag egészíti ki. A kiadó új sorozatában, az Első osztályosok könyve sorozatban az idén Tóth László mesekönyvét, az Ákombákoinot jelenteti meg. A gaz­dagon illusztrált könyv két rajzolt figura, Kriksz és Kraksz kalandjait és vidám történeteit meséli el, mindazo­kat az eseményeket, melyek Ákom­­bákomban estek meg velük. Szólnunk kell még az évente megjelenő naptár­ról, amelyet már nyolc éve ad ki a Madách, s amelyet a Naptári rész. Szép szó, Napjaink, Tudomány és technika, Beszélő múlt, Erős várunk a nyelv, Színes szőttes, Családi kör, Gyermekvilág, Humor, Sport és Rejt­vények című rovataiban olyan gazdag szórakoztató és építő-nevelő szándékú anyagot kínál olvasóinak, hogy a Madách Naptár nem hiányozhat egyetlen művelődni és szórakozni vágyó család asztaláról sem. A Madách másik rendszeresen meg­jelenő kiadványa a Műhely, amelyet rendhagyó antológiának is nevezhet­nénk. Rendhagyónak azért, mert a benne közölt verseket, novellákat, re­gényrészieteket, riportokat, publiclisz­­tikai írásokat az a közös szándék fogja össze, hogy az antológia „kedv­csináló“ olvasmány legyen, hogy „mű­ködés közben“ mutassa a csehszlová­kiai magyar sajtó és a Madách Könyv­kiadó gépezetét, s megközelítőleg egy év terméséből válogatva, . ráirányítsa az olvasó figyelmét egy színesnek, változatosnak, gazdagodónak minősü­lő termés néhány darabjára. A Madách Kiadó termésének csak­nem a felét a cseh és szlovák fordí­tásirodalom alkotja, melynek nagy százaléka a Magyar Népköztársaságba kerül forgalomba. Ezekről a művek­ről helyszűke miatt itt nem esett szó, de minden érdeklődő megtalálhatja őket könyvesboltjainkban. i—kulcs— Találkozásom a hegyek királyával TÉL A HEGYEKBEN. Zúzmarás téli reggel köszöntötte a Murányi fennsík vastag hópárnával bohtott táját. Minden olyan szép volt, mint a mesében. A murányi méntelep istállóiban a lovak jóízűen ropogtatták a zabot, ki­véve hátaslovamat, amely már fel­nyergelve várt, hogy levigyen a köz­pontba. Felhúztam meleg botosom, belebújtam a báránybekecske. Ránéz­tem a puskámra, de gondoltam, hogy most tél derekán, mikor még az erdő királya alszik, feleslegesen verné az oldalam tizenkét kilométeren át. Így aztán otthon hagytam. Megittam egy pohár szilvapálinkát, lovam megkapta szokásos kocka­cukor-adagját és nekivágtunk a meg­szokott kétórás útnak. Az út erdei ös­vényen vezetett. Sok helyen olyan szűk volt, hogy ha a lovam egy téves lépést tesz, mindketten legurulunk a szakadékba. Lovacskám küzdött is a hóbuckákkal, néha szügyig merült a hóban. Ёп teljesen a lovamra bíztam magam. Elbóbiskoltam. Tudtam, hogy a faluban a Vadász nevű vendéglő előtt megáll és egy erélyes horkanlás­­sal úgyis felébreszt. Egyszer, talán a félúton, lovam hangos horkantásába vegyült mély ordítás vert fel álmom­ból. Gyorsan kaptam a kantár után, de már késő volt! Lovam horkantása vad nyerítésbe ment át, felágaskodott, megfordult és én hanyatt vágódtam a hóban. Pár pillanatra hóbuckának vál­toztam, orrom, fülem, szám tele lett hóval. Mikor kinyitottam a szemem, már csak a lovam hátsó részét lát­tam, ahogy éppen bekanyarodik az ösvényen. Úgy, ahogy magamhoz jöt­tem, és megint hallottam az ordítást. Megfordultam és meghűlt bennem a vér. Előttem vagy tíz méterre egy medve állt. A lábam gyökeret vert, meg sem tudtam mozdulni, de még a hangom is elveszett. Ahogy ott állok, halotti rémületben, látom, hogy a bar­na hegy, mert akkor már a medvét annak véltem, ordítva, két hátsó lá­bán állva, lassan közeledik felém. Nyitott száját kisebb forma alagútnak véltem, amely pillanatok alatt felszá­molja gyarló életemet. Rémületemben magam elé emeltem a kezem és egy szörnyű ordítás tört ki belőlem. Erre a barna tömeg, egy pillanatra meg-A MATESZ és Thália Színpadának februári játékterve Rožňava (Rozsnyó) — Egy lócsiszár virágvasárnapja. (19.00) Rimavská Sobota (Rimaszombat) .— Warrenné mester­sége (19.00) Komárno (Komárom) — Egy lócsiszár virágvasárnapja. (19.00) Zemianská Olőa (Nemesócsa) — Egy lócsiszár virág­vasárnapja (19.00) Rašice (Ráska) — Warrenné mestersége (19.00) Marcelová (Marcelháza) — Egy lócsiszár virágvasár­napja (19.00) Orechová Potôň (Dióspatony) — Revizor (19.00) Vojnice (Bátorkeszi) — Revizor (19.00) Senec (Szene) — Warrenné mestersége (19.00) Horné Salíby (Felsőszeli) — Revizor (19.00) Műsorváltoztatás jogát fenntartjuk! 17. Vasárnap 18. Hétfő 21. Csütörtök 22. Péntek 23. Szombat 24. Vasárnap 26. Kedd 27. Szerda 28. Csütörtök 29. Péntek Foto: Nagy Ilona állt, aztán egy .iszonyú lökést éreztem a mellemen, s többre nem emlékez­tem. Mikor magamhoz tértem, a med­vét már nem láttam, de nem is na­gyon néztem se jobbra, se balra. Ami­lyen gyorsan csak bírtam, futottam a faluba. A vendéglőben sápadtan, resz­ketve berogytam egy székbe és el­aludtam. Mikor felébredtem, elbeszél­tem az embereknek, mi történt ve­lem. Nem tudom, elhitték-e, mert na­gyon mosolyogtak, mintha kételked­nének szavaimban. Hazafelé az úton elgondolkoztam a történtekről. Ügy gondolom, bármi­lyen furcsán is hangzik, nemcsak én ijedtem meg a medve ordításától, ha­nem a medve is az enyémtől. Más­képpen nem tudom megmagyarázni, miért hagyott ott olyan hirtelen. Hős lovammal este találkoztam az istálló­ban, ahogy ropogtatta a zabját. A hó ugyanúgy ropogott a láb alatt, mint reggel, a hegyek királya is megbé­­kült azóta, és tovább alussza télt ál­mát. így higgyen az ember a medvék téli álmában! Pálkovács István A fafaragás remekei Fametszetek, ikonok, domborművek láthatók azon a kiállításon, mely a bratislavai Kultúra Házában nyílt meg a közelmúltban. A Moszkvai Állami Történelmi Múzeum több mint két­száz anyagából összeállított kiállítás érdekes, kellemes látványt nyújt. A látogató hű képet alkothat az orosz mesterek fához való bensőséges vi­szonyáról, csodálatos tehetségéről. A fából készült tárgyak hangulato­sabbá teszik a lakást, s az épület külső díszítésére is felhasználhatók. Ilyen alkotásokkal ismerkedhetünk meg a kiállításon, mely tematikailag több részre oszlik: A legrégibb idő­szakot i— 16,—18. századot — szob­rok, kisplasztika! alkotások, fafara­gások képviselik, melyek az akkori orosz házak külső burkolatát ékesí­tették. A második részben a 18. és a 19. században készült apró tárgyak mutatják be az orosz népi építészetet, illusztrálva az akkori vidéki életfor­mát. Megismerkedhetünk a tipikus orosz falusi parasztház tartozékaival: bútorokkal, evőeszközökkel, faedé­nyekkel, melyek a mester tehetségé­ről, kézügyességéről, az egyes tár­gyakhoz való egyéni hozzáállásáról tesznek tanúbizonyságot. A harmadik részben gyermekjáté­kok láthatók, melyekből sugárzik a népi humor és a szatíra. A mesterien kidolgozott tárgyak, játékok szinte életre kelnek a vitrinekben, szinte mesélnek az élet különböző oldalai­ról. Az utolsó részben olyan alkotá­sok láthatók, melyek a NOSZF utáni időszaktól napjainkig készültek. Az alkotások azt igazolják, hogy a régi mesterek tehetségét az utókor tovább fejlesztette. Az érdeklődők a régi mesterek munkáin'kívül megcsodálhatják a mai népművészek munkáját is, akik to­vább fejlesztik a hagyományos mű­vészetet, azt új formával és tartalom­mal gazdagítják. Farait Valéria

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents