Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-16 / 7. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1980. fefiru'ár 10; helytáll Az utóbbi időben a népgaz­daság területén értékelték a tavaly elért eredményeket. A pártszervezetekben különös gonddal mérlegelték a terv teljesítését és szigorú mércé­vel fejtegették a hiányosságok okait. Néphadseregünkben, szintén sokoldalúan mérlegelték az el­ért eredményeket, ezen belül a kommunisták tevékenységét és megállapították, hogy a leg­fontosabb feladatot, a harci felkészültséget a katonák be­csülettel teljesítették és a leg­több esetben a párttagok voltak az élenjárók. Az ifjúsági szer­vezetek szintén aktívan tevé­kenykedtek, s nagyban hozzá­járultak a kitűzött feladatok teljesítéséhez. Jozef Kováčik vezérezredes, örömmél jelentette ki: „A ka­tonák, altisztek, tisztek helyt­álltak és ez megmutatkozik abban is, hogy a szocialista kö­telezettségvállalásokat becsület­tel teljesítették, sőt a párttag­sági igazolvány cseréjével kap­csolatban vállalt feladatok többségét is.“ Katonáink nemcsak a harci előkészületeknél jeleskedtek, hanem a társadalmi tevékeny­ségben is. Az őszi mezőgazda­­sági munkák idején a hadsereg alakulatai szállítóeszközöket bocsátották a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére. Való jában a katonák kettős műsza­kot vállaltak, mert maradékta­lanul teljesítették a hadsereg kötelékeiben a feladatokat, e­­mellett elősegítették a fontos népgazdasági tennivalók elvég­zését is. A bonyolult nemzetközi hely­zetben az idei feladatok még igényesebbek. Hadseregünk fel­­készültsége, erőssége jelenti békénket, biztonságunkat. Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából, a Var­sói Szerződés létrejöttének ne­gyedszázados évfordulóján a hadsereg tagjai" nemcsak a harci felkészültséget növelik, hanem egy egész sor kulturális rendezvényt is szerveznek, amelyekkel ízelítőt adnak, mi­lyen felkészültek kulturális té­ren. Az egységek kulturális in-’ tézményeiben, a klubok, a könyvtárak mindmegannyi lehe­tőséget adnak a művelődésre. A jeles évfordulókon több or­szágos művészeti bemutatóra is sor kerül* amelyen a had­sereg hivatásos és önkéntes együttesei is bizonyságot tesz­nek tehetségükről. Májusban nagyszabású kato­nai szemlére kerül sor Prágá­ban és az SZSZK fővárosában, hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából. A szín­pompás katonai szemléin a had­sereg és a nemzetbiztonsági egységeken kívül felvonul a milícia ég .az ifjúság, s ez a nép, valamint a hadsereg egy­ségének szimbóluma lesz. Ebben az időszakban fontos feladatok közé tartozik a ka­tonaiskolákba való toborzás. A katonai szakiskolák a legkor­szerűbben vannak felszerelve, tehát minden alapfeltétel meg­van a szaközépiskolák és az akadémia elvégzésére. Termé­szetesen olyan előnnyel is jár a katonaiskola, hegy nem kell a szülőknek ruháról, kosztról gondoskodni, sőt még zseb­pénzt is kapnak a diákok. Ter­mészetesen sokoldalú a kultu­rális és a sporttevékenysg is. Emellett a szülőknek nem kell aggódniuk, mert a gyerekük jó környezetbe kerül, ahol sok­oldalúan törődnek fejlődésével. A hadseregünk legrátermet­tebb tagjai is szorgalmasan ké­szülnek az országos spartakiád­­ra. A milliók, akik látták az utóbbi évtizedekben a nagysza­bású tömegsport-rendezvényt, mindig a legnagyobb elismerés hangján szóltak a katonák be­mutatójáról. A járási sparta­­kiádákon 144-tagú gyakorlatozó csoport mutatkozik be. A ke­rületi székhelyeken pedig már hatszáz katona mutatja be gya­korlatát. A katonák öt külön­böző számot mutatnak be, s ebből az egyessel, négyessel, valamint az ötössel a Prágai Strahov stadionban is fellép­nek. Minden bizonnyal nagy sikere lesz a kiválóan betanult számoknak, melyekhez jeles művészeink készítették a zenei kíséretet. A rövid beszámolóból is kitű­nik, hogy néphadseregünk ka­tonái számára legfontosabb a harci felkészültség. Emellett aktívan részt vesznek a politi­kai, a kulturális és a sport­életben is. Szükség esetén pe­dig a népgazdaság fontos sza­kaszán, így a mezőgazdaság kisegítésében is helytállnak. —tt — ♦> ♦> ♦> фТф ♦> ♦> ♦ ♦ ♦> ф-ф ♦’« ф~ф ♦> »> ф> фТф ф’ф ф> ♦> *> ф’ф -Események • eredmények BIRKÓZÁS A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) DAC ifjúsági birkózói a Nitrán rendezett országos bajnokságon léptek szőnyegre. Széllé Lajos és Csömör Károly súlycsoportjában az első he­lyen végzett. Hodossy Rudolf ezüst-. Seregi Vilmos, Buchta Igor és László József pedig bronzéremmel tért haza. Az Író Ferenc edző ringatta „birkózóbölcső“ ifjú reménysé­geinek továbib sikereket kívánunk. ASZTALITENISZ A közelmúltban Diószegen (Sládkovičovo) és Galántán (Ga­lante) rendezték meg a felnőtt-, illetve az ifjúsági asztaliteni­szezők járási bajnokságát. A férfiak egyéni bajnokságát Flórián Lajos, (Galanta) nyer­te, a párosok versenyében pedig a Gašpar—Bitner, szencki­­rályfai (Kráľova pri Senci) kettős diadalmaskodott. Az ifjúságiak egyes kategóriáiban a következők nyertek já­rási bajnokságot: Hovorka, Sellye (Šaľa); Kaprinay, Nagymá­­cséd (Veľká Mača); Belovič—Majo, (Diószeg); Blaho, (Dió­szeg) és Gašparová (Szenckirályfa). Nagy Mihály A régi emlékek felelevenítése né­** ha olyan rezgésbe hozza lel­künket, mint a hajnali madárszó a derűs, tavaszi levegőt, amikor a har­mattól csillogó csendes rónaság felett tovaszáll. Talán nem is halljuk, csak a szívünkön keresztül érezzük ezeket a kellemes hanghullámokat. Így vagyunk mi kultúránk, népha­­gyományunk emlékeivel is. Körtilsi­­mogatnak, zsengenek-bonganak körü­löttünk, s mi a szívünkön keresztül úgy érezzük, mintha valamikor vé­gigéltük volna azokat. Ott állunk a téli napfényben csil­logó Nitra folyó mentén. AÍattunk a vén folyó hömpölyög. így folytak, folydogáltak a napok hetekké, hóna­pokká, évekké, míg végül történelem­mé duzzadtak. Hazai magyar népi kultúránk hagyományos megjelenési formái napjainkban már letűnőben vannak. A jelen és közelmúlt gyors változásai történelmi távlatba állítot­ták azt a paraszti világot, amely en­nek a kultúrának kerete és éltetője volt. Ez a kultúra számunkra mégis igen jelentős. Modern hazai magyar kultúránkat, irodalmunkat, zenénket és művészetünket eltéphetetien köz­vetlen és közvetett kapcsolatok fűzik a népi kultúra örökségéhez. Az örökség megbecsülését, a hagyo­mányok ápolását a közelmúltban a nitrai járásban mértük fel. EMLÉKEZŐ FALVAK Joggal vagyunk büszkék jelenünkre, múltunk emlékeit pedig kötelessé­günk megóvni. A jelen és a közelmúlt gyors változásaival összhangban a néprajz fogalma is megváltozott. Túl­lépte a klasszikus értelemben vett — a nép ősi életével, szokásaival, mun­kaformáival foglalkozó — etnográfiai területet, s ma már bölcs előrelátás­sal emlékként kezeljük a közelmúlt még mindennaposán használt eszkö­zeit is. Unokáink esetleg már csak képről ismerik meg azokat a mező­­gazdasági szerszámokat és használati eszközöket, amelyekkel apáink még oly nehéz munkával termelték a ke­nyeret. így falvainkon foglalkozni kell ezek gyűjtésével. A nitrai járásban három tájház tölti be ezt a fontos küldetést. A lé­deci (Ladice) tájház gyűjteményében a mezőgazdasági és használati eszkö­zök, a koloniban (Kolinany) a népvi­seleti, a zséreiben (Žirany) pedig a tájjelleg domborodik ki. Amióta divat lett a néprajzi tár­gyak városi lakásdísszé tétele, és a magángyűjtők jóvoltából fellendült a régiségkereskedelem, a múzeumok hazánkban is nagy összegeket áldoz­nak gyűjteményeik gyarapítására. Ez­zel magyarázható, hogy egyes régeb­ben értéktelennek tartott eszközök és tárgyak ma már nagy összegekért cserélnek gazdát. így valóban csodál­hatjuk a zoboraijai falvak lakosságá­nak összefogását és áldozatkészségét, akik idejében felismerték saját kultú­rájuk megőrzésének és dokumentálá­sának fontosságát, s ingyen bocsátot­ták régi tárgyaikat a tájházak ren­delkezésére. Nem engedték, hogy ezekből a kincsekből valami is el­vesszen. A néprajz kincsei szépen rendezve, múzeumi környezetben fog­lalnak helyet, s rajtuk keresztül az ember úgyszólván tükörbe néz. A tü­körből saját arcképe, lélekkel teljes szemek tekintenek rá. ERŐT ADO FORRÄS A népművézet tisztavízű romlatlan forrás, ahonnan üdítő italt kap a ma népművelése. Kodály Zoltán a Zobor vidékén folytatott fiatalkori népzene­­kutató útjáról azt írta, hogy a nép művészet csúcsa, s díszes virága a népdal. Ez az értékelés nem túlzás, bár ugyanezt joggal elmondhatjuk a néptáncról, a népsaokásokról, a ha­gyományokról, a népviseletről, a népi építkezésről és a népmesékről is: Ez mind a nép szellemének, a nép vallo­másának kifejeződése. A Zobor vidéki néprajz hagyomá­nyainak feltérképezésében, gyűjtésé­ben, megőrzésében és felelevenítésé­ben szavakkal nem értékelhető mun­kát végez a CSEMADOK járási bizott­sága keretében működő néprajzi al­bizottság: Budai Endre, Jókai Mária, Simek Viktor, Gyepes László, Száraz Ferenc és a többiek tudatosították, hogy a népművészet éppoly jó neve­lő, mint az anvanyelv. A járásban tíz népdalénekes, tíz éneklőcsoport, tíz hagyományápoló csoport és két citerazenekar fejt ki rendszeres tevékenységet. Az éneklő­csoportok és a hagyományőrző cso­portok tevékenységének fő serkentője a „Tavaszi szél...“ népművészeti ver­seny. A Vráblen rendezett járási se­regszemlén újra nagy sikert arattak az országos verseny legutóbbi döntő­jének győztesei: A Charizopolusz Ta­­másné vezette nitracsehi (Nitranyi) férfikórus és a Brat Margit által irá­nyított gesztéi (Hostová) menyecske­kórus. A vidék gazdag néphagyományait a folklórcsoportok őrzik. A villő-ének, az aratási koszorú, a balázsolás, a ta­lajozás, a lakodalmas, a szölőcsősz­­választás megőrzött formái hű képet nyújtanak az itteni nép hiedelemvilá­gáról, ünnepi szokásairól, földrajzi és etnikai sajátosságairól. A gesztéi, az alsóbodoki (Dolné Obdokovce), a lé­deci, a gímesi (Jelenen), a koloni és a kalászi (Klasov) hagyományőrző csoportok közül több a rangoá hazai és külföldi folklórfesztiválokon is si­kert aratott. A geszteiek a Kecske­méti Néndalfesztiválon, a nitrageren­­csériek (Nitranské Hrnčiarovce) Sop­ronban, a nitracseliiek Mórott, a zsé­­r.eiek a Myjaván rendezett kerületi, a gímesi gyermekcsoport pedig a pre­­šovi országos folklórfesztiválon tol­mácsolta Sikerrel az összegyűjtött és az utókor számára megőrzött hagyo­mányok gyöngyszemeit. TÁVOLÍTSUK EL A MEDDŐHÁNYÓT A zene, a vers és a szöveg a nép­dalban elválaszthatatlan. Ezt úgy kell értenünk, hogy a nép sohasem tudott elképzelni dallam nélküli népdalt, vagy puszta dallamot szöveg nélkül. A Zobor vidékén is vándorolt a .szöveg és a dallam is. Az idők során, más-más tájakon egy-egy szöveg kü­lönböző dallamokhoz kapcsolódott, az ismert és kedvelt dallamhoz újabb strófákat faragott a nép, a dallam ívével együtt emelkedett, duzzadt a szöveg is. Az új szöveg és a régi dal­lam azonban mindig egységben talál­kozott. A Zobor aljai népdalénekesek klasszikus vonása abban mutatkozik meg, hogy ezeket az időben távoli elemeket tiszta formában tudják ösz­­szefogni, s a hallgató csak a tiszta formákat élvezi. A népdal eredeti és művészeti szintű tolmácsolásáért min­­denekelőt a csifári (Cifáre) Koczák Andrásnét, a pogrányi (Pohranice) Garai Nórát, a nagycétényi (Veľký A lédeci és a knloni éneklőcsoport. Cetín] Mészáros Ferencet és Szláde­­csek Mónikát, a kolonyi Kemény Er­zsébetet, a kalászi Belányi Terézt és az alsóbodoki Holecz Ilonát illeti di­cséret. Az elmúlt évtizedek alatt a nép­táncmozgalom által kialakított művé­szi igény és színvonal ebben a járás­ban is sokszor változott. Az együtte­sek közül elsősorban a berencsi (Brané) Pillangó nevet viselő csopor­tot illeti dicséret, meíy tavaly jutott el fepnállásának legsikeresebb kor­szakába. A művészeti vezető — Gyu­rién Mária — és a tánckar anyagis­merete, technikai felkészültsége * sze­rencsésen találkozott a sallangtalan­­ság, egyszerűség, friss hang követel­ményével. A tánckar előadói stílusát elsősorban a stilizált folklórkincs ala­pos ismerete és az átélt, sajáttá vált interpretálésmód jellemzi. Tavaly újjászerveződött a nagyhindi (Veiké Chyndice) leánycsoport, s a szorgalmas próbák után a közönség előtt is bemutatkozott a nitracsehi együttes. Pozitívan értékelhetjük - a járás énekkari mozgalmát is. Tavaly négy felnőtt vegyeskar — Berencs, Zsére, Kolon, Gerencsér — és két gyermek­­kórus — Gímes, Királyi — fejtett ki állandó tevékenységet. Sajnos, a legilletékesebb intézmény, a Nitrai Pedagógiai Fakultás ének­kara úgyszólván a népmeséket idézi: Hol volt, hol nem volt! A hol volt, hol nem volt — lenni vagy nem lenni — létkérdés sajnos a többi énekkart is fenyegeti. A járásban ugyanis vé­szesen kevés a szakavatott karmester és koreográfus. A pedagógiai fakultás énekkarának jelenét és jövőjét a kar­mester státusza körüli vita határozza meg, Pogrányban megszűnt a gyer­mekkar. mert Dunajszky Géza, a kar­mester távozott. Jelenleg a gerencsér! kórus küszködik hasonló- problémák­kal, mert a nyolcvanéves Szőke József ma már nem bírja a megterhelő mun­kát. Kodály Zoltán az első zoboraijai gyűjtőmunka után így nyilatkozott: „Van száj, van torok. A Zobor vidé­kén apáról fiúra száll a népdal, a hagyományőrzés“. A természet törvé­nyének megfelelően az öreg „nótafa“ egyre kevesebb hajtást hoz. De vajon hol vannak a régi játszótársak — pontosabban az iskolatársak — akik erről a tájról jöttek a Nitra menti metropolisba, hogy pedagógussá, a nép napszámosaivá váljanak, s az ak­kori tanárok — Erdős Dezső, Kopasz Elemér, Zsakay Erzsébet — Kodályra alapozott metodikája szerint sajátít­­ták el a zeneoktatás fortélyait. * A Zobor havas sapkája alatt a vén folyó méltóságteljesen hömpölyög. Agyunk és szívünk lázasan dolgozik. Hazánk egyik leggazdagabb néprajzi kincsesbányája felől szívet melengető szél fúj. Örvendetes, hogy a kincses­­bányát ma már csak a meddőkőzet vékony rétege borítja. Távolítsuk el ezt a meddőhányót is, s fogjuk fel a hagyományok gazdag üzenetét: Hi­szen ez a jelenné szépült múlt üze­nete. CSIBA LÁSZLÓ I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents