Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-16 / 7. szám

1980. február 16. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Elsőként vonta meg múlt évi gaz­dálkodásának mérlegét, s hagyta jó­vá az idei igényes tervfeladatokat (a galántai járásban) a hidaskürti (Mos­tová) Vörös Csillag szövetkezet 940 aktív tagját képviselő, mintegy 300 választmányi tag. A küldöttközgyűlésen jelen volt a járási pártbizottság, a járási mező­­gazdasági igazgatóság, a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének járási bi­zottsága, az enyingi Vörös Hajnal Tsz (Magyar Népköztársaság), néhány környékbeli szövetkezet képviselője és a sajtó dolgozói. Horváth István efsz-elnök (a Szlo­vák Nemzeti Tanács képviselője) nyi­totta meg a küldöttgyűlést, s üdvö­zölte a tanácskozás összes résztvevő­jét. Ezt követően a helyi alapiskola pionírjai lepték meg a jelenlevőket kulturális műsorukkal, majd vörös szegfűcsokrokat nyújtottak át a főtri­bünön elhelyezkedőknek. Majd Kürtössy elvtárs, a Vörös Csillag közös gazdaság pártszerveze tei csúcsbizottságának elnöke tömö­ren vázolta a jelenlegi külpolitikai helyzetet, a továbbiakban kihangsú­lyozta a kommunisták felelősségét a termelés, a gazdaságirányítás vala­mennyi szakaszán. Utalt arra, hogy elsősorban a párttagok személyes jó példamutatása, a hatékony tömegpo­­litik'ai nevelőmunka nagyon fontos tényező. Hozzájárulhat a kedvező munkahelyi légkör, az elvtársi segítő­­készség kialakításához és tartóssá té­teléhez, a hibákat, fogyatékosságokat idejében feltáró segítőszándékú bírá­lat széleskörűbb térhódításához. Kérte a vitában felszólalókat, hogy tárgyi­lagosan ítéljék meg a helyzetet, te­gyék szóvá a mulasztásokat. A múlt évi gazdálkodás eredmé­nyeit, tanulságait, továbbbá, az idei tervfeladatokat, célkitűzéseket Sla­­nický Ján főüzemgazdász és Kará­csony Sándor főagronómus ismertette. A főbeszámolóból kiviláglott: nehéz­ségekkel, problémákkal terhes évet zártak, a körülményekhez képest jól. A tiszta jövedelem, ugyan kevesebb lett az előirányzottnál, de azért jutott belőle a termelésfejlesztésre, a külön­böző alapok feltöltésére, de még osztalékként a tagoknak is; kinek­­kinek a végzett munkája és keresete arányában. Kétségkívül a tiszta jövedelem több is lehetett volna; ezt azonban objek­tív és szubjektív tényezők egyaránt kedvezőtlenül befolyásolták. Objektív okként könyvelhető el például: a bú­zavetőmag rossz csírázóképessége (amit úgy vásároltak), az anyag- és gépbeszerzési árak növekedése, a fagy-, vihar-, jégeső- és aszálykár stb. De azért olyan tényezők is közre ját­szottak, amit elkerülhettek volna: a cukorrépa hektáronkénti növény­­egyedszáma tervének be nem tartása, a növénykultúra elgyomosodása, ami a hozamátlagot 5—7 tonnával is csökkentette (még szerencse, hogy ez a növénytermesztők csekélyebb há­nyadára vonatkoztatható, akiket fele­lősségre is vontak s bírságoltak); to­vábbá a betakarítási veszteség lehe­tett volna kevesebb az egyes termé­nyeknél; a tej-, a hústermelés és a malacnevelés szakaszán ugyancsak sok még az olyan tartalék, ami jó­részt az emberekben rejlik. S ez nem más, mint a jobb, lekiismereteseb’b, fegyelmezettebb munkavégzés, a jobb munkaidőhasznosítás stb. Természetesen dicséret illette szá­mos példás dolgozót — név szerint is —, élenjáró munkaközösséget. Így például a legjobb fejőket, a 100 te­héntől 101,6 borjút elválasztókat, a kiváló kocagondozókat, akik 18—22 malacot választottak el a múlt évben kocánként; a vetőmagtermesztőket, akik 1500 tonna vetőmagot termesz­tettek; a 162 ezer naposlibát keltető baromfitenyésztőket (az idén már 1000 tonna baromfihús termelése vár rájuk!); a gépjavítást éjszakai mű­szakban is végzőket; a paprika fólia alatti termesztésében — járási mé­retben — a tisztes II. helyet kivívó zöldségtermesztőket; s az építőcso­port tagjait, akik nemcsak a szövet­kezetben, hanem a járás területén is becsületes, jó munkát végeztek. A legeslegjobb 42 élenjáró dolgozót különjutalomban részesítették. Na­gyon helyesen tették! A kiváló ered­ményeket elérők igazán megérdem­lik, hogy megkülönböztetett figyelmet fordítsanak rájuk. Hiszen a nyilvános dicséretben részesültekkel együtt ők képezik a közös gazdaság derékha­dát, akikre a vezetők, szakemberek, ágazatvezetők mindenkor bizton tá­maszkodhatnak. Am üdvös lenne, ha ezeknek a dolgozóknak a száma a többszörösére gyarapodna. Miként érhető el ez? Ügy, hogy az említett derékhad legyen még szerve­zettebb, összekovácsoltabb, s ilymó­don tudjon hatni a termelés jövedel­mezőbbé, a munkatermelékenység még hatékonyabbá tételére, s nem utolsó sorban a lemaradozó munka­­közösségekre. Ehhez az is szükséges, hogy minden eddiginél több figyelmet fordítsanak a szocialista brigádmoz­­lom fejlesztésére, épp azáltal, hogy 'a legjobbakat megnyerjék s nemes moz­galom számára. A beszámolókat és a tervismerte­tést, valamint annak jóváhagyását kö­vetően gazdag vita bontakozott ki. Elég sokan éltek a szövetkezeti de­mokrácia biztosította jogaikkal, akik egyben tolmácsolták az egész tagság véleményét, bíráló megjegyzéseit, ter­melést jobbító ötleteit. A közös gaz­daság közös gondjai, problémái mi­előbbi megoldása iránti mély felelős­ségérzet hatotta át például Kisela Edita, Mészáros János, továbbá Szol­gai és Csiba elvtársak felszólalását, akik segítő szándékkal tették szóvá az évközben előforduló hibákat, szer­vezési-ellenőrzési fogyatékosságokat. Szolgai elvtárs többek között sür­gette a kommunisták nagyobb elkö­telezettségét, igényességét, a felada­tok következetesebb teljesítését, a személyes példamutatást, ami aztán feljogosítja őket arra, hogy ugyanezt másoktól is megkövetelhessék. Meg­elégedését fejezte ki aziránt, hogy a szárítóüzem kollektívájának sikerült 235 tonna fűtőolajat megtakarítania. Ugyanakkor szóvá tette, hogy a ta­karmányliszt ideiglenes helyen táro­lása nem felel meg a tűzbiztonsági rendszabályoknak. A vágógépek aprí­tószerkezete 3 helyett 10 cm-es szecs­kát vág, ami ellent mond az előírá­soknak. -A vágógépek több alkalom­mal meghibásodtak, ami szintén aka­dályokat gördített a silózás elé, lassí­totta azt. A három újítójavaslat a dolgozók leleményességét dicséri.íMeg az is, hogy a szárítóüzem munkakö­zössége munkafelajánlásait, vállalt kötelezettségeit magasan túlteljesí­tette. A vita keretében felszólalt Csömör Lajos elvtárs is, az SZLKP járási bi­zottságának ideológiai titkára. A járás mezőgazdasági termelése fogyatékos­ságainak legmarkánsabb, legkirívóbb eseteit hozta fel: többek között azt is, hogy az SZLKP KB legutóbbi ülése bírálta a galántai járást is, mivel a mezőgazdasági üzemek indokolatlanul sok erőtakarmányt használnak fel (ez annál súlyosabban esik latba, mert a múlt évben a járás 41 ezer tonna szemesterménnyel maradt adósa az államnak); azt is nehezményezte, hogy a munkaidőpazarlás következ­tében a gépek maximális teljesítőké­pességének ki nem használása tete­mes kárt okoz. Felszólalása további részében azt hangsúlyozta, hogy a bírálatnak, a hatékonyság és a minő­ség javítására kell irányulnia a me­zőgazdasági termelésben. Nagyobb ál­dozatkészséggel, jobb munkával, a tartalékok feltétlen hasznosításával az igényes tervcélok igenis, elérhe­tők. A Vörös Csillag-ban is továbbfej­lesztik a növénytermesztés szakosítá­sát: a növényfélék számát — ami el­érte a 22—23-at —, lényegesen csök­kentik. Tökéletesítik a gazdaságirá­nyítást, az üzemszervezést és az el­lenőrzést, hogy az előző évek hibái meg ne ismétlődhessenek. Javulás áll be az állatállomány férőhely-kérdé­sében is. Mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a CSKP KB -4., vala­mint az SZLKP KB legutóbbi ülése, továbbá a kerületi és a járási pártbi­zottság határozataiból adódó mező­­gazdasági feladatokat teljesíthessék. Ezt a célt szolgálja a hazánk felsza­badulása 35. évfordulója tiszteletére vállalt nagy értékű többletmunka­felajánlás, s nemkülönben a felszaba­dulási munkaverseny széleskörű ki­bontakoztatása, valamennyi munka­­szakaszon. A küldöttközgyűlés résztvevői az­zal a meggyőződéssel hagyták el a művelődésháza küszöbét, hogy a hal­lottakat, a levont tanulságokat nem­csak megszívlelik, közlik azokat az őket megválasztó tagtársakkal, hanem együttes erővel, legjobb tudásukkal és igyekezetükkel azon munkálkod­nak, hogy a 6. ötéves tervidőszak záró éve minden eddiginél sikeresebb legyen. (kovács) Ilyenkor serény munka folyik a gépjavító műhelyekben. A fényképfelvételen: egy nagy befogadóképességű takarmány szállító kocsi készülőben ... futó: |nkJ Sajógömör (Gemer). . Északnyu­gati oldalán meredek, erdős he­gyek, délen a háborgó Sajó. A hegyek és a folyó között a falu. Régi és új lakóházak sorakoznak egymás mellett. Vára a község melletti kis dombon már a hon­foglaló magyarok bejövetelekor állt. A kastély, vele együtt az egész határ Zantay Zoltán ura­ságé és Szent-lvány méltóságé volt. A nyomor, a szegénység nem kímélte az embereket. A lakosság zöme az uraságot szolgálta, vagy elhagyta otthonát másutt keresve megélhetést. Éppen ezért 1945. január tizennegyedike piros betű­vel íródott a község krónikájába. Ezen a napon szabadult fel a falu. Nem könnyen. Több napig tartott a harc, dörögtek az ágyúk. Sok ember vére ömlött a földre. Aztán véget ért a háború, mindenki örült az életnek. Habár a kezdeti évek tele voltak buktatókkal, ellentmon­dásokkal, az emberek bizakodva tekintettek a jövőbe. S negyven­­nyolc februárja meghozta a végső győzelmet. Megkezdődött a szocia­lizmus építése. Az akkori tornai­jai (Šafárikovo) járásban ebben a faluban alakult meg elsőként az egységes földművesszövetkezet, a­­mely 1951-ben alakult át harma­­madík típusúvá. Ezzel egyidőben létrejött a CSEMADOK helyi szer­vezete. A kezdeti években a szövetkezet körülbelül hatszáz hektáron gaz­dálkodott. Nehéz volt az állatállo­mány összpontosítása, a géppark megteremtése. De nagy volt a munkakedv, a lelkesedés. A kez­deti nehézségeket hamarosan le­küzdötték. 1971-ben a sajógömöri szövetkezet egyesült a gömörpa­­nyitival és a beretkeivel. A közös gazdaság egyre jobb eredménye­ket tudott felmutatni, s rövidesen a rimaszombati (Rim. Sobota) já­rás legjobb szövetkezete lett. A szövetkezetét Orbán Ferenc irá­nyította. 1975-ben újabb községek (Szárnya, Tornaija) csatlakoztak hozzá; így jött létre a 3742 hek­táros SZNF 20. Évfordulója nevű mezőgazdasági nagyüzem. A szövetkezet impozáns iroda­épületének ajtaján kopogtatok. Megtudom, hogy azok, akik meg­teremtették az alapokat, ma már nyugdíjasok. Helyükbe fiatalok léptek. * A szövetkezet székházában egy húsz év körüli titkárnő fogad. Tő­le tudom meg, hogy Orbán elvtárs a vályi szövetkezetben dolgozik. Űj és fiatal elnököt kapott a szö­vetkezet. A vezetőség termelési ér­tekezletet tart. Most vitatják a tavalyi eredményeket és problé­mákat, meg az idei feladatokat —• möndja Szabad Margit titkárnő. Kiszalad egy pillanatra, forró fe­ketét és egy pohár vörös bort hoz. — Eredeti — mondja olyan ked­vesen, amilyen kedves csak egy palóc kislány lehet. Amíg a termelési értekezlet tart, beszélgetünk. — Gyermekkoromban az volt az álmom, hogy tanítónő leszek — mondja. — De a szüleim kívánsá­gát teljesítettem. Az építészeti szakközépiskolán érettségiztem. Aztán felkínálták ezt az állást. Örömmel elfogadtam, de arról, hogy taníthassak még nem mond­tam le. A prešovi főiskolára je­lentkeztem: orosz-történelem szak­ra. Édesanyám kárpátukrajnai, tő­le tanultam meg oroszul, ezért is jelentkeztem erre a szakra. Ha si­kerül a felvételi, ismét diák le­szek. Közben — kérésemre — az is­kolát felhívja telefonon. Kozlík, hogy Kovács István tanító nincs Idehaza. A gyerekekkel ment sí­túrára. Vele nem beszélhetek. Ko­pognak az ajtón. Idősebbek, fiata­lok jönnek ügyes-bajos dolgaikkal. Gituska — így becézik a titkárnőt — mindenkit szeretettel útbaiga­zít. Czakó László az állattenyész­tési részleg gépesítője már har­madszor jelentkezik. Egy idősebb bácsi Csetnekről jött „lóügyben“. Várnia kell. Nem sokáig, mert véget ért az értekezlet. Megjelenik az újdonsült elnök (aki nincs még harminc éves) s útbaigazítja a vá­sárlót. Bancsi Gyula agrármérnök, a nyitrai (Nitra) főiskola befejezése utón Lénártfalván (Lenartovce j, mint agronómus dolgozott. Innen helyezték a gömöri szövetkezet élére. A múlt év novemberétől töl­ti be ezt a tisztséget. Mellette ül Kucsera Arpád üzemgazdász, aki az ifjú elnöknél jobban ismeri a szövetkezetét. Az elnök elmondja, hogy az egyesített szövetkezetnek ötszázhatvan állandó dolgozója van. A havi átlagkereset megköze­líti az ezernyolcszáz koronát. A szövetkezet főleg gabonát, vala­mint cukorrépát termeszt. Leg­újabb feladatuk a szőlőtelepítés. Az állattenyésztésben a szarvas­marhatenyésztés dominál. A gépe­sítés jó, viszont kevés a gépke­zelő. A férfi-munkaerő idősebbek­ből tevődik össze. A fiatal munka­erőt elszippantja az ipar. A fele­ségek a szövetkezetben keresik meg a konyháravalót. A lakosok házat építenek, berendezkednek, autót vásárolnak. A fiatalok to­vábbtanulnak. A szövetkezet igyek­szik megnyerni őket, ennek érde­kében megad minden anyagi tá­mogatást. Jelenleg tizennyolc ta­nulóval van szerződéses viszony­ban. Remélik, hogy az iskola be­fejezése után nem hagyják cser­ben a szövetkezetei. — Közel nyolcvan nyugdíjasunk van, akik még dolgoznak — mond­ja az elnök. — A nyolcvanhat esztendős Csík Teri néni, vagy Horváth Pali bácsi munkáját csak dicsérni lehet. * Ballagok az utcán, és arra gon­dolok, hogy harmincöt év nagy idő, sok minden belefér. Ez idő alatt sok víz lefolyt az öreg Sajón, sokat változott a falu, s benne az emberek élete. Gondolataim vissza­szállnak a múltba, a távoliba és a közelibe, s a jelenben is elidőz­nek. Sajógömör történelmi nevezetes­ségű község. Dolgos népe szereti a hagyományokat. A falu közepén a templom és az iskola, tőszom­szédságában kicsi park Mátyás király bronzszobrával. Anya neve­zetes esemény emlékére állította az utókor, hogy itt az egyik domb­oldalon kapáltatta az igazságos Mátyás király a nagyurakat. Gömör szép község. Széles ut­cáival, csinos házaival, melyek között az újak kacérkodva foglal­ják el az öregebbek és az igazán öregek helyét. Egyszóval a mai Gömört /össze sem lehet hasonlíta­ni a régivel. A felszabadulás után kiépítették a villanyhálózatot, asz­faltozták az utakat, ma már jó az autóbusz-közlekedés, az áruellá­tás, a közszolgáltatás. A kilenc­­százötven lakosú községnek van egy hatvan férőhelyes óvodája, ki­lencéves alapiskolája, amelyet 800 ezer korona beruházással korsze­rűsítettek, könyvtára, s rövidesen sor kerül a kastély átalakítására. Mindezt Lóska Jánostól, a helyi nemzeti bizottság elnökétől tudom. És azt is, hogy a községnek kul­­túrháza is van, méghozzá nem is akármilyen: hárommillió korona költségráfordítással épült/ társa­dalmi munkában. A szövetkézét harminc tagú építőcsoportja épí­tette. Építésénél a tömegszervezetek igen sok társadalmi munkát végez­tek. Megtudom tőle, hogy a falu felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére a tömegszervezf* ek ezerkétszáz óra társadalmi munkát vállaltak. A kultúrház környékét hozzák rendbe. A kid túrháznak van egy száz­ötven személyt befogadó nagyter­me, színpada, itt kapott helyet a községháza, a presszó, az eskető- és névadóhelyiség. Egyszóval van benne minden, amire a lakosság­nak szüksége van. Amióta átadták rendeltetésének, pezsgőbbé vált a kulturális élet. Az impozáns kul­­túrházban több alkalommal szere­peltek a bratislaval, valamint a Komáromi Magyar Területi Színház színészei. A közelmúltban ünnepelték a falu felszabadulásának 35. évfor­dulóját. Ebből az alkalomból a női éneklőcsoport, a CSEMADOK helyi szervezetének citerazenekara, va­lamint a kilencéves alapiskola ta­nulói léptek fel, s így méltókép­pen emlékeztek arra a napra, amikor felvirradt a szabadság haj­nala. NAGY TERÉZ i / Szembetűnő változások ^ainonmnr í fiümonl roTalznvn- n\ritrai (Mitral ffíicknla hpfpÍP7.P4P JUSSON ELŐTÉRBE A MINŐSÉG ÉS HATÉKONYSÁG! Küldöttközgyűlés, sok tanulsággal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents