Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-18 / 33. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 1979. augusztus 18. Csak színvonalas képzéssel válunk igazi emberre! A kimagasló képességű pedagógusok kezdettől fogva elismerték a nevelés nagy erejét. Komenský például azt tanította, hogy az ember születésétől fogva magában hordozza a tudás-magvát, mivel érzékszervei vannak, nincs semmi a világon, aminek a megismerése hozzáférhetetlen lenne számára. A tudás vágya s az erkölcsi összehangoltság igénye együtt született az emberrel. Egy ellenvetésre, mely szerint egyes embereknek nincs elegendő képességük, sem kedvük a nagyobb tudás elsajátításához, s akaratuk ellen rákényszeríteni őket a tanulásra egyáltalán nem kellemes, s nem is hasznos, Komenský így válaszolt: „Lemondani arról, hogy a tehetségtelen vagy a tehetséges, azonban makacs és fegyelmezetlen gyermekeket is neveljük és tanítsuk, csak a pedagógusnak a tehetetlenségét bizonyítaná. Esetenként az oktatók idézik elő a gyermek tudománnyal szembeni ellenszenvét“. Az emberek csak képzéssel válnak valóságos emberré, tanítja Komenský: „Senki sem válhat igazán emberré, na nem oktatják“. Szocialista társadalmunk termelőerőinek tudományos alaposságú fejlődése sürgetővé tette, hogy a hagyományos, intézményes oktatás és nevelés korunkra jellegzetes tökéletesítésével újabb és újabb szakágazati oktatási irányzatok meghonosításával, i— a fiatal nemzedék érvényesülésére és sokrétű fejlődésére — az eddiginél több gondot fordítsunk. A CSSZSZK kormányának 264/66 Zb. rendeletére, az SZSZK Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztériuma (a továbbiakban MÉM) 1979. november 10-i hatállyal saját irányítása alá vonta a mezőgazdasági-, élelmiszeripari komplexum fiataljainak szakintézeti oktatását. Azóta a MÉM Oktatásügyi Intézete munkaközösségének a feladata, hogy módszertanilag ellenőrizze a szaktanintézetek tanulóinak elméleti és szakoktatását, figyelemmel kísérje a szakgyakorlati oktatók munkáját, gondoskodjon a termelésbe került végzős fiatalok későbbi továbbképzéséről is. Feladata továbbá, hogy szakmai vetélkedők módszertani irányításával, testnevelési és honvédelmi gyakorlatok s versenyek, továbbá az érdekköri tevékenység szervezésével elősegítse a fiatalok sokrétű fejlődését. Bátran állíthatjuk, hogy amióta a MÉM saját irányítása alá vonta a szaktanintézetek hallgatóinak oktatását, ezen a téren jelentős sikereket ért el mind az alapfokú szakoktatás, mind a termelés fellendülése tekintetében. A közelmúltban Milan Blšák mérnökkel, a MÉM Oktatásügyi Intézetének vezető dolgozójával a fiatalok szakágazati nevelésének irányzatairól beszélgettünk, s arról tájékoztatott, hogy Szlovákia 39 alap- és 21 középfokú szaktanintézetében — a múlt évben — közel tízezer fiatal tizenhét szakágazati irányzatú témakörben gyarapította ismereteit. S az irányzatokat — az igényeknek megfelelően t— továbbiakkal is bővítik. Egyes szakágazati irányzatokon az oktatás két, másokon három, középfokon pedig négy évig tart. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a mezőgazdasági szakágazati irányzatok hallgatói főleg a műszaki szakterületek felé vonzódnak. A fiatalok legtöbbje a gépjavítói, a mechanikai, az elektrotechnikai és más atraktív irányzatokra jelentkezett. Az említett szakterületeken évente többen szereznek oklevelet. A végzősök egy része közép, vagy felsőfokon tovább tanul. Mások pedig a termelésben helyezkednek el. Sajnálattal kell tudomásul vennünk azonban, hogy a szaktanintézetek végzősei közül jónéhányan nem a mezőgazdaságban vagy az élelmiszeriparban, hanem más, tehát eltérő termelési ágazatokban keresik a boldogulás útját! Ez csak azért lehetséges, mert azok a vállalatok, melyek az első évfolyamba beiratkozáskor szerződést kötöttek a fiatalokkal, nem ragaszkodnak ahhoz, hogy az oklevél megszervezése után' náluk vállaljanak munkát. Márpedig ez helytelen, mert a fiatalokat pénzbeli támogatásban részesítették. Kívánatos tehát, hogy a járási mezőgazdasági igazgatóságok ellenőrző szervei kísérják figyelemmel, hogy azok a végzős szaktanintézeti hallgatók, akiket valamelyik vállalat leszerződtetett és pénzbeli támogatásban részesített, eifoglalják-e a számukra fenntartott munkahelyet. Amennyiben ezek önkényesen máshová jelentkeztek, akkor kötelezzék őket a kifizetett összeg megtérítésére, s ha a vállalat engedte el őket, akkor az összeget attól kell behajtani, aki engedélyezte a végzősök más ágazatokban való elhelyezését. Ebben a tekintetben csak így lehet rendet teremteni. Az illetékesek azt is megfigyelték, hogy a fiatalok közül csak kevesen vonzódnak az állattenyésztői szakágazati munka iránt. Ezért egyrészt a járási mezőgazdasági igazgatóságoknak, másrészt pedig a szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak jó kapcsolatot kell kiépíteniük az alapfokú Iskolákkal és a diákokkal. A személyes találkozások és eszmecserék alkalmával ismertetniük kell az állattenyésztői munka szépségeit. Köztudomású ugyanis, hogy az állattenyésztésre berendezkedett fejlett országokban az állattenyésztőket nagy becsben tartják, s a gazdasági állatokat az arannyal egyenértékű kincsnek tartják. Ezt kellene köztudatba vinni nálunk is! Csak fokozatos, türelmes és jól címzett meggyőző tömegpolitikai munkával érhetjük el, hogy állattenyésztési részlegeink, ágazatainak őrségváltása sikeres legyen. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a korszerű állattartó telepekre legalább alapfokú szaktanintézeti végzettségű fiatalok kerüljenek. Ezek ugyanis az oktatás során — elméletben — elsajátítják a korszerű telepek berendezésének kezelési módját, s rövidesen elősegíthetik egy-egy gazdasági termelési célkitűzéseinek a megvalósítását. Mivel ugyanannak a láncnak másik szeme a növénytermesztés, az is szükséges, hogy erre az oktatási irányzatra is több fiatalt nyerjenek meg mint eddig, mert a termelés csak a szakavatott növénytermesztők és állattenyésztők közreműködésével válhat egyre hatékonyabbá, belterjesebbé. Korábban úgyszólván senki nem tartotta számon, hogy a szaktanintézetek végzősei közül egyesek miért vállaltak munkát más — eltérő -ágazatokban. Az illetékesek legfeljebb azt regisztrálták, hogy bizonyos létszámú végzősből hányán dolgoznak a mezőgazdaságban, vagy az élelmiszeriparban. Ogy tűnik azonban, hogy senkit nem érdekelt, miért mentek néhányan a szakmától eltérő munkakörökbe. Érthető, hogy a MÉM Oktatásügyi Intézete újabban a szaktanintézetek vezetőitől azt is megköveteli: öt éven keresztül kísérjék figyelemmel minden végzős helytállását. Nyújtsanak nekik segítséget a munkahelyi problémák leküzdésében, s a további fejlődésben . A MÉM hatáskörébe tartozó alap- és középfokú irányzatú szaktanintézetek hálózatának a kiépítése tovább tart. Az oktatási hálózat és az elszállásolás persze helyenként még javításra szorul. Ennek megvalósításánál manapság sokan fáradoznak és belátható időn belül lényeges javulásra van kilátás. A hagyományos szakágazati irányzatokon a tansegédeszköz-ellátás jónak mondható, ugyanakkor az új irányzatok tankönyvkészlete még foghíjas. Ezeknek az új irányzatoknak az oktatási programja ugyanis még csak részben készült el, s ez befolyásolja a tankönyvkiadást is. Bizonyos időbe telik, amíg az oktatási program elkészül, s akkor valószínűleg nem lesz fennakadás a tankönyvek kiadásában. Ezen a területen a szakemberek sokasága dolgozik. A feladat azonban az iskolaügyi tárcára hárul. A tankönyvkiadást ennek a tárcának kell sürgősen megoldania! Az alapfokú szaktanintézetek elméleti oktatói háttere már színvonalas. Ogy tűnik azonban, hogy néhol kevés a szakmai és pedagógiai szempontból képzett gyakorlatvezető mester. Az illetékesek ezt a problémát úgy oldják meg, hogy a rendelkezésre álló, fejlődőképes személyzetből válogatják ki azokat, akik képesek a szakmai és a pedagógiai ismeretek intézményes elsajátítására, s távlati szempontból is számolhatnak velük az oktatásban. Az idősebb, vagyis я nyugdíjazott vzakotatók helyét pedig szakmai és pedagógiai szempontból jól felvértezett fiatalokkal töltik be. Az intézet dolgozói arra törekednek, hogy a lehető legrövidebb időn belül valóra váltsák a „Csehszlovák Oktatási és Nevelési Program“ célkitűzéseit. Szoros tartozéka ennek a mezőgazdasági-élelmiszeripari szaktanintézetek hálózatának tökéletesítése is. Ezért 1985-ig az alapfokú szaktanintézetek bázisán létrehozzák a középfokú szaktanintézetek színvonalas hálózatát. Szlovákiában összesen 55 mezőgazdasági és élelmiszeripari irányzatú középfokú szaktanintézettel számolnak, s egy-egy intézetben 250 hallgatóra van kilátás. A MÉM oktatási-nevelési programjában számolnak azzal, hogy 1982-ig fokozatosan áttérnek az új, vagyis a tökéletesített oktatási rendszerre. Ez azt is megköveteli, hogy tovább növeljék a szemléltetőeszközök készletét, és a programnak megfelelelőn gondoskodjanak az oktató személyzet intézményes szakmai és pedagógiai továbbképzéséről is. A MÉM Oktatásügyi Intézete munkaközösségének a feladatköre a szaktanintézeti neveléssel korántsem merül ki. Gondoskodniuk kell a mezőgazdasági- és élelminszeripari termelés szervezőinek és irányítóinak totovábbképzéséről is. A Agrokomplexumban а III. és IV. munkakörbe tartozó vállalati vezetők közül az eltelt években — ciklikus oktatáson — több mint kilencezren sajátították el az irányítás és vezetés politikai-szakmai művészetét. Ezzel egyidejűleg szlovákiai méretben a felépítményi tagozatokon több mint ezren, a hoszszabb távú szakoktatásban pedig a dolgozók százezrei részesültek. A rövid távú vállalati szakmai nevelés keretében azonban tizenhét-tizennyolc ezer szakmunkás, a nyelvművelő kurzusokon pedig hatszáz-hétszáz személy részesült színvonalas oktatásban. A fentiek jól bizonyítják, hogy a MÉM Oktatásügyi Intézete a felmerülő nehézségek ellenére nagy erőfeszítéseket tesz azért,, hogy a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum szakágazataiban a CSKP XV. kongresszusa, valamint azt követő pártplénumok irányelveiből rájuk háruló feladatokat minél jobban teljesíthessék. Napjaink tudományos-műszaki haladása mindenkitől azt követeli, hogy hatékonyan segítse a népgazdaság célkitűzéseinek megvalósítását. Erre főleg az képes, aki politikai és szakmai szempontból alaposan felkészült. HOKSZA ISTVÁN Mezőgazdasági dolgozok a Magas-Tátráhan A véletlen hozott össze Michal Bánskyval, a Komáromi (Komárno) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság dolgozójával. Akit kerestem, nem leltem, és így vele váltottam néhány szót. A beszélgetés közben kiderült, milyen munkaterületen tevékenykedik. Nemes feladatot lát el, a szövetkezeti dolgozók Tátra Lomnic-i üdülését szervezi, a mezőgazdasági dolgozók házába. Bánsky elvtárs mesélte el, hogyan is került sor a szálloda építésére, ahol most a dolgozók töltenek kellemes napokat. i — Amikor az egykori mezőgazdasági társulás feloszlott, a szövetkezetek és állami gazdaságok irányítói úgy döntöttek, hog a társulás pénzét nem osztják szét, hanem valami nemes célra használják fel, amely főleg azokat szolgálja, akik az anyagi javak teremtői. így került sor a Tátra ormai alatt szálló és kempingtábor szállítják vissza, és viszik a kővetkező csoportot, vagyis maximálisan kihasználják az autóbuszt. Sok esetben a jói dolgozóknak jutalom az üdülés, és helyettük a mezőgazdasági üzemek térítik a kiadásokat. A szálló egész évben üzemel, tehát télen-nyáron lehetőség van az üdülésre. A sísport kedvelői főleg a téli időszakot választják, amikor a legkedvezőbbek a hóviszonyok. A komáromiak legszívesebben a nyári hónapokban utaznak, mert akkor együtt nyaralhat a család és különösen az asztmás gyerekeknek tesz nagyon jót az ózondús levegő. De többen az őszt választják, mert akkor a legszebb, legkellemesebb a Magas-Tátrában. Igaz a legideálisabb időben, augusztus 20-tól október közepéig a burgonya betakarításában segítő brigádosok laknak a táborban. A mezőgazdasági üzemek vezetői ezt megértik, tudják milyen Jf§|i A mezőgazdasági dolgozók egyik üdülőcsoportja. építésére. Mivel az üdülőtábor építéséhez nem lett elég a komáromiak pénze, a poprádi Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság és a Felvásárló- és Ellátó Vállalat központi igazgatósága is hozzájárult bizonyos öszszeggel az építkezéshez. A befektetett pénz arányában kapják a szobákat a beruházók. A komáromi járás mezőgazdasági üzemeiből évente közel hétszázan üdülnek a Tátrában. Az egyhetes üdülés ára nagyon kedvező. A felnőttek részére hétszázötven korona, és a gyerekeknek tízéves korig mindössze kétszáztíz koronába kerül. Az említett összegben nemcsak a szálloda és az étkezés van beszámítva,, hanem az utazási költség, kirándulás a lengyelországi Zakopanéba és egy körút a Szepességbe. Az autóbusz szombatonként Komáromból indul, illetve azokból a községekről, ahonnan jelentkezők vannak és ugyanoda fontos feladat, hogy időben a tárolóhelyekre kerüljön a második mindennapi, s ne legyen zavar a közellátás-' ban. Jó néhányan a szilveszter estét is a szállóban töltik. Az érdeklődés nagy, a szállás meg kevés, így nem lehet az igényeket maradéktalanul kielégíteni. Tény, hogy a szövetkezeti dolgozók közül drága pénzen sokan nyaralnak külföldön. Az is igaz, hogy közülük sokan nem ismerik Tiazánk szépségeit, amelyeket a külföldi turisták is nagyra becsülnek. Egész biztos, hogy a komáromi járásból sokan nem ismerték volna meg a Magas-Tátra csodálatos világát, a Szepesség nevezetességeit, ha nem építik fel az üdülőtábort, ahol kellemes és élménydús napokat töltenek a mezőgazdaságban dolgozók és családjaik. TÖTH DEZSŐ A nyári csúcsmunkák idején a ** zöldség- és gyümölcsszüretről sem lehet megfeledkezni. A lakosság friss áruval valö ellátása mellett a feldolgozó ipar is megköveteli a szükséges nyersanyagot. Ezért a munkál úgy kall beosztani, megszervezni, hogy a zöldség- és a gyümölcs szüretelésére is jusson idő és elegendő munkaerő. A komáromi (Komárno) járás mezőgazdasági üzemeiben száztizenöt hektáron fóliaházakban zöldséget termesztenek, főleg paprikát ás salátauborkát. Azonban a szántóföldi zöldség területe is jelentős. A tavaszi és a nyári zöldségből bőven termett, ezért a zöldségtermesztő üzemeknek fokozott igyekezetét kellett kifejteni, hogy az aratási munkálatokkal egyidejűleg a zöldség termése is lekerüljön a földekről. Hamran Koloman mérnök, a jmi agronómusa elmondotta, hogy a zöldség betakarítása gyors ütemben, zavarmentesen haladt. A felvásárlás sem okozott különösebb gondot, július derekán a fólia alatt termesztett zöldpaprikából a szerződésben megjelölt mennyiséget ötven százalékkal túlteljesítették. A salátauborka felvásárlási tervét is száztíz százalékra teljesítették. A salátauborka szedését folytatják, habár a felvásárlási ára — az idény vége felé — csak egy korona kilónként. Ottjárlunkkor a szántóföldi zöldség szüretje is kezdetét vette. A mezőgazdasági üzemekből nagyobb mennyiségű nyári káposzta, tök, sárgadinnye és paprika került a Zelenina raktáraiba. A érsekújvári (Nové Zámky) Slavlikba pedig a konzervuborkát szállították, az ütemtervnek megfeleld időben és mennyiségben. Paradicsomból gyengébb terméssel számolnak. Több helyen a helybe vetett paradicsom kifagyott. Sajnos, a gyümölcstermesztésben * a munkaerők száma gyorsabban csökken, mint ahogyan a gépesítés fokozódik. A zöldségtermesztés gépesítésében már bizonyos előrehaladás tapasztalható. A kooperációs társulás — melynek a járás valamennyi zöldségtermesztő mezőgazdasági Üzeme tagja — igyekszik minél több gépet beszerezni. Így például három paradicsomter-Eredményes megoldás helyzet igen kedvezőtlenül alakult. A mezőgazdasági üzemek gyümölcsöseiben a kajszi úgyszólván teljesen elfagyott, de őszibarackból is nagyon kevés termett. — A járás nagyözemi gyümölcsöseiben a kajszi- és az őszibarack már több éve igen gyenge termést hoz — pontosította a kedvezőtlen tényállást Kováé Ján mérnök, a járás zöldségtermesztési társulásának főagronúmusa. Ennek elsődleges oka a kora tavaszi fagyok okozta kár. A bizonytalan termés jelentős kockázatot jelent, ez pedig a termelői kedv csökkenéséhez vezet. Ennek következtében a kajsziültetvények többnyire kiöregedtek és a mezőgazdasági üzemek ezek gondozását elhanyagolják. A gyümölcstermesztés fejlesztését jelentős mértékben hátráltatja a gépi eszközök hiánya. — Ez a zöldségtermesztésre is teljes mértékben vonatkozik. Ugyanis a mezőgazdasági üzemekben mesztő gépsorral, továbbá gyökérzöldség, hagyma, borsó, fűszerpaprika és eltevési uborka betakarítására alkalmas gépekkel rendelkezik. Azonban ez még mindig kevés a jelentős területű zöldség betakarítására. XXX Az ógyaliai (Hurbanovo) szövetke zetben sikeresen megoldották a nyári zöldség betakarítását és értékesítését, Fólia alatt tizennégy hektáron papri kát és három hektáron salátauborkát termesztenek. Szántóföldön százhar mine hektáron fűszer- és konzervpap rika, tfz-tíz hektáron pedig görög dinnye és káposzta terem. A kerté szetben három állandó csoportban száz ember dolgozik, ami meglehetősen kevés, ha figyelembe vesszük az aránylag nagy területet. — Jelenleg a fóliaházakban a paprikát és a salátauborkát szedjük — tájékoztatott Kovács László kertészeti csoportvezető. — A munka gyors ütemben halad. Az asszonyok már reggel öt órakor munkához látnak. A paprika szedésénél egy-egy dolgozó napi teljesítménye eléri a három mázsát. Így naponta százötven mázsa paprikát is elszállítunk. Kertészetünk július 27-ig már négymillió ötszázezer korona értékű árut értékesített. Pedig még hátra van a szántóföldi paprika szüretelése. A korai szántóföldi paprika és a dinnye szedéséhez csak nemrégen fogtunk hozzá. Ezekből jó termés várható. A jelek arra utalnak, hogy a fűszerpaprika termésében sem csalódunk és a tervezett 12 millió 500 ezer korona" bevételt túlteijesitjük. — Az áru értékesítése sem okoz gondot — vette át a szét D i k a s z Mihály agronóinus. — A žilinai Zeleninával kötöttünk szerződést a zöldség felvásárlására. Az árut naponta saját tehergépkocsijainkkal szállítjuk. A megrakott teherautók kora hajnalban indulnak útnak, s reggel hét órakor már Közép-Szlovákiában van a friss zöldség. Termésünk e kérőiét hat járásában kerül forgalomba. Ha az adásvételi kapcsolatok jók, zökkenőmentesek, vagyis ha mind a a két fél betartja a megállapodást és rugalmas a szervezés, akkor nagyobb munkateljesítmény érhető el. Az ógyallai szövetkezet eddigi tapasztalata biztató. A gazdaságosabb megoldásnak mindenekelőtt a fogyasztó látja előnyét. KLAMARCSIK MARIA mérnök
