Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-18 / 33. szám

1979. augusztus 18. SZABAD FÖLDMŰVES NYÁRI LÄTOGATÄS EGY MÄTYUSFÖLDI EFSZ-BEN Р@@В1ь11ИЙК áss Mátyusföld peremvidékén lelhető fel a galántai járáshoz tartozó zsigár­­di (Žiharec) szövetkezet, amely az utóbbi évtizedben eléggé gyakran hallatott magáról. Főleg a kerületi méretben is kiváló gabonatermesztési eredményeivel hívta fel magára a mezőgazdasági üzemek vezetőinek, szakembereinek figyelmét. De az ál­lattenyésztési eredményeivel sem vall szégyent. Zöldségtermesztésben pedig ugyancsak a járás élenjáró mezőgaz­dasági üzemei közé tartozik. Felkerestük ezt a szövetkezetét. Az új, pompás székházba néztünk be elő­ször, nem tudván, hogy még át sem adták rendeltetésének ... Igazán dí­szére vélik a községnek, szépen rend­be hozott, üdezöld gyepszőnyegű kör­nyezetével együtt. A már jócskán elavult, kiöregedett székházban csupán egy-két nő talál­ható. A szükebb értelemben vett „ve­zérkar“ átrándult Sókszelőcére (Seli­­ce), ahol járási értekezlet keretében fontos problémákat vitattak meg a résztvevők... molyán a szélsebességű „vastáltosról“ fiatalosan leugró szakembernek. — A, dehogy.... — válaszol hatá­rozottan, s beinvitál néhány percnyi beszélgetésre a „rezidenciájába“, ahol kellemesebb, mint a tűző napon. Menten a tárgyra térünk. — Kik bizonyultak a kombájnosok közül a legjobbnak? — Kiket is említhetnék? Hladký Józsefet, Udvaros Gusztávot, Ambrus Károlyt, Szombati Andrást, akik an­nak ellenére, hogy már több éve dol­goznak kombájnosokként még fiata­lok, s helytállnak nemcsak a gabona­­betakaitásban, hanem egész éven át traktorosként, gépjavítóként is. De a többi kombájnoknak is elismerés jár igyekezetéért, áldozatkészségéért. Ami pedig az istállótrágyázást, a tarlóhán­tást illeti, mindkét munkaművelet elő ... Szerencsénk, hogy a lucerna­szénából 100—110 mázsás hozamát­lagra számíthatunk. Ezt mindenek­előtt az öntözésnek köszönhetjük. Vajon minden lehetőséget megra­gadnak-e a zslgárdi (Žiharec) szövet­­kezetesek, ami a takarmányalap gya­rapítását illeti? Erre utalt az alábbi kérdés: — Vetettek-e tarlókeveréket, illetve másodnövényt? — Hogyne vetettünk volnál? Arra törekedtünk, hogy öntözhető legyen, s tápértékben is megüsse a kívánt mértéket. A tarlókeverékünk napra­forgóból, olajrepcéböl és mustárból áll,s minden remény megvan arra, hogy a mesterséges csapadék révén a hozamátlaggal sem lesz baj. Hatvan hektárnyi a vetésterülete. — Nem kevés ez ...? — érdeklő­döm. — Kevésnek éppen nem mondható, hiszen szövetkezetünk összes földte­rülete alig több másfélezer hektárnál. — Így már érthető...! Az meg szinte természetes dolog, hogy a szűkös szemestakarmány-kész­­let okozta gondokon csakis a terimés­­takarmány-bőség enyhíthet. Vagyis, minden eddiginél nagyobb becsülete lehetne — a szóbanlevő szövetkezet­ben és más mezőgazdasági üzemek­ben — a kukoricaszárnak, a cukor­répafejnek és répaszeletnek, s más, takarmányozásra alkalmas mellékter­méknek, élelmiszeripari hulladéknak. Épp Jön a műhelyvezetőnk — mutat az egyik nő a nyitott ablakon át Végh Bélára. Kissé mentegetőzik, hogy tudniillik csak néhány percre jött, intéznivalója miatt, s aztán... siet vissza a mű­helybe. Dolgavégeztével, csak úgy ku­­tyfuttában néhány szót váltunk: hogy s miként folyt le a gabonabetakarí­tás, gyakori volt-e az üzemzavar a kombájnokat illetően, hol tartanak a talajművelő, betakarító gépek őszi munkákra való gondos előkészítésével stb.? — Hát ami azt illeti, jelentősebb géphibásodások nélkül, egy hét alatt learattunk. Nagy teljesítményű gabo­­kombájnjainkkal miután felszabadul­tak, azonnal a nádszegi (Trstice) és a vágfarkasdi (Vlčany) szövetkezetek segítségére siettünk. Nekik sokkal több volt az aratnivalójuk, mint ne­künk. Ezután pedig a kostofanyi szö­vetkezet által nyújtott segítséget (3 kombájn) viszonoztuk. A korszerű, minden igényt kielégítő szövetkezeti székház, amely rövidesen átadásra kerül. Baloldalt, kissé háttérben a régi, már jócskán elavult szék­ház, tenyérnyi udvarával. (A szerző felvétele) — Tehát, tették azt, amit józan be­látásuk szerint tenni kellett. Az or­szág kenyerének biztos helyen tudása mindennél előbbrevalő. A műhelyvezető egyetértőén bólint, majd átvált az őt közvetlenül érintő témára. Elmondja, hogy az őszi mun­kák sikeres lebonyolításához részben már megteremtették az előfeltétele­ket: a talajművelő és vetőgépek, a si­­lózé- és répakombájnok már kijavít­va, csakúgy a műtrágyaszóró gépek. Végh elvtárs alighogy rövid átte­kintést nyújt, Pápai József, az agro­­nómus robog be motorkerékpárjával a székház „tenyérnyi“ udvarára. — A pokolba kíván most, ugye .. ? *— mondom félig tréfásan, félig ko­gyors ütetaben haladt. Földterületünk­nek a negyedrészét istállótrágyáztuk, hogy elegendő tápanyag jusson a ta­lajba. Tarlőhántásban Tóth Béla nyug díjas traktoros és Dora István trakto­ros tűnt ki szorgalmával, akik a Ki­­rovec-traktorral dolgoztak, napi két váltásban, éjjel-nappal. A továbbiakban arról tesz említést az agronómus, hogy a talajvizes terü­leteik későn szikkadtak fel, s azt ve­tették be silókukoricával. —■ Nehéz év az idei, nagyon szeszé­lyes az időjárása — hangsúlyozza Pápai elvtárs. — Minden erőnket ösz­­sze kell szedni ahhoz, hogy a szemes­­takarmány-szükségletet valamiképpen fedezni tudjuk. Ilyen kritikus helyzet, mint a mostani, még nem fordult Jól kell majd sáfárkodni a szalmával is, mégha sok helyütt lebecsülik is a jelentőségét, figyelemre se méltatva, legfeljebb aljazónak, istállótrágyának szánva. S legvégül még annyit: a takar­­mányszűke megtanít arra, miként kell bánni a szemes- és terimés takar­mánnyal. Akarva-akaratlanul előtérbe kerül a takarékosság, a gazdaságos­ság elvének következtesebb gyakorla­ti érvényesítése. A szemestakarmá­nyok esetében a grammozás, a deká­­zás, teriméseknél a megfontoltabb adagolás, hogy kevesebb kerülhessen az állatok alá... Vagyis, a kevésből jusson is, maradjon is a még szűkö­sebb időkre. (Kovács) SEGÍTŐ KEZEK Harmincnégy lány dolgozik a répatáblán. Fürgén ha­ladnak a sorokban. Jókedvüknél csak a dudva nagyobb. Néhol bizony keresni kell közötte a répát. A lányok fel­adata, hogy megtisztítsák a takarmányrépa-táblát a gyomtól. — Az első két nap volt a legnehezebb — magyaráz­ták a rozsnyói (Rožňava) Egészségügyi Szakközépiskola diákjai. — Mindjárt az első napon megmagyarázták munkánk célját, s így nagyobb kedvvel tevékenykedünk. Bilik Magda osztályfőnök bemutatta diákjait, akik valamennyien harmadikosok, s nem kis büszkeséggel hozzáfűzte: — Szorgalmasak, munkaszeretők, minden tekintetben büszke vagyok rájuk. Az osztály tanulmányi előmenete 1,7 volt, ami valóban szép eredménynek számít. Isko­lánkban komoly kulturális- és sportélet folyik. Énekka­runk, irodalmi színpadunk és bábkörünk van, s a kü­lönböző szintű versenyeken mindig jól szerepelünk. Az itteni munkáról csak annyit tudok mondani, hogy elég nehéz. Valójában azért jöttünk, hogy segítsünk. A sző vetkezet részéről sokoldalúan gondoskodnak rólunk, és ez erőt ad mindennapi munkánkhoz. A pelsőcl (Plešivec) Vörös Csillag Efsz egyik vezető­je, Jablonci Lajos, így vélekedett a diákok munkájáról: — Csak dicsérni tudom a derék lányokat. Munkájukat elsősorban a kertészet igényli, de más munkahelyen is megállják a helyüket. Szeretnénk, ha jövőre Ismét el­jönnének. Örök téma a tábori étrend. Ezzel a lányok most is elégedetlenek. A Jednota által biztosított étel gyenge minőségű. Ezért az efsz vezetősége a lányoknak papri­kát, uborkát, paradicsomot és hagymát ad, hogy vita­­mindúsabb legyen az étkezésük. — Sajnos, szövetkezetünknek nincs saját konyhája —■ magyarázta Jablonci Lajos. — Remélem, hogy jövőre már saját erőből tudjuk megoldani az étkeztetést. Vaszy Mária úgy beszélt a munkáról, mint egy vidám szórakozásról. Megkérdeztem miért választotta az egészségügyet. — Nagykaposi (Veiké Kapušany) vagyok, szüleim pe­dagógusok. Az alapiskolában egyik osztálytársam sokat betegeskedett, s kórházban is volt. Akkor határoztam el, hogy az egészségügyi pályát választom. A rögtönzött bemutatkozás után megjegyezte: — Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz a mezőgazdasági munka. Vagy lehet, hogy még nem jöttem bele? Nagyon kell vigyázni, hogy a gyommal együtt ki ne húzzuk a répát. Nemcsok Éva lukanyényei (Nenince) lány. Jó megje­lenésű, vidám természetű, könnyű szóra bírni. — Nekem egyáltalán nem nehéz a mezőgazdasági munka. Szüleim az efsz-ben dolgoznak, s gyerekkorom óta ismerem a mezőgazdasági munkát. — Milyenek a szórakozási lehetőségek Pelsőcön? —i kérdeztem a mosolygó arcú lányt. — A szórakozásra kevés idő jut. Reggel héttől dél­után öt óráig dolgozunk. Utána lemosakodunk, megva­csorázunk és már este van. Este pedig korán az ágyba bújunk. De azért egy-két dalt elénekelünk, vagy verse­lünk, s élményeinket meséljük egymásnak. Körtvély Erzsébet, az osztályelnök Görgőről (Hrhov) került az egészségügyi iskolába. — Kezdeményező kedv jellemzi osztályunkat. A SZISZ felhívására most Is elsőként Jelentkeztünk a nyári me­zőgazdasági munkára. — Eddig mivel foglalkoztatok? — Felszedtük a hagymát, uborkát, és paprikát kapál­tunk. — Mire költöd a pénzt, amit itt kerestél? — Könyvekre. Nagyon szeretek olvasni. A megszólaltatott fiatalokat nem válogattuk. Önként mondták el véleményüket. Jó volt hallgatni őket... (illés) ANKÉT!­ANKÉT! ANKÉT! —ANKÉT! NAGYOT ,30: FORDULT A VILÁG... Koromhoz képest talán szerény­telenségnek tűnik, hogy tollat ra­gadva bekapcsolódom a Szabad Földműves ankétjába. Szerényen ecsetelem hát azt a nagy változást és fejlődést, amely édesanyám szü­lőfalujában az utóbbi három év­tizedben bekövetkezett. Tornaújfalut ma Nová Bodvának hívják. Ez a kassai (Košice) járás­beli falu valamikor, hajdanában Torna megye egyik legszegényebb települése volt. Lakosságát nem nyomorították ugyan földesurak, gyárosok (mert ilyenek nem vol­tak), de — ahogy azt nagyapám mondta — nincstelen és szegény­paraszt annál több volt, akik a kulákok földjein vagy a közeli kő- és vasércbányában robotoltak. Éle­tüket a munkaadók megtorló in­tézkedései és a különféle járvá­nyos betegségek keserítették. Eb­ből a nyomorból és kilátástalan­­ságból számosán a tengerentúlra menekültek, új munkalehetőséget, emberibb életet keresve ... — Fiam — így szokott nagy­apám becézni —, ha valamikor le­tekintettünk a tornai vár romjai­ról a tájra, itt csupán szalmatetős házakat és mocsarakat láthattunk. A hosszan elynyúló mocsarakra még én is iól emlékszem. Tizenöt évvel ezelőtt arra vitt a Tornáról Tornaújfaluba (Nová Bodva) veze­tő út. S mi van a mocsarak helvén ma? Termő róna. Az emberi ész, a szocializmus nyújtotta lehetősé­gek azzá tették. Ma acélos búzát, kukoricát, cukorrépát termeszte­nek rajta a szövetkezet tagjai, szorgos munkájukkal, csiszolt ész­járásukkal, tudásukkal, a korszerű gépek, a különféle műtrágyák, újabbnál újabb, mind hatékonyabb vegyszerekkel, valamint a tudomá­nyos ismeretek segítségével. Ide kívánkozik még az is, hogv a három község határát egyesítő közös gazdaság élére mezőgazda­­sági főiskolát végzett vezetők ke­rültek. Jobbára nekik, s a célsze­rűbb gazdálkodásnak, a szakosított termelésnek, a tökéletesebb gépki­­használásnak és gazdaságirányí­tásnak, hogy a Nová Bodva-i szék­helyű Győzelmes Február Efsz-ben jó gazdasági eredményeket érnek el. A valahai láoos területek, kis hozamú legelők helvén ma silóku­koricából például 600 mázsás ho­zamot is elérnek hektáronként. A szövetkezeti tagok nagyon büszkék az állattenyésztésükre. S joggal. Hiszen az egykori 1400 literes fejési átlagot közel 4000 literre emelték. A csúcshozamuk például 1971-ben — kelet-fríz faj­­táiú tehenek esetében — elérte a 4423 litert. Ez az eredmény akkor Kelet-Szlovákiai viszonylatában is az évi fejéshozam-átlag csúcsát, je­lentette. Hasonlóképp Jeleskednek a hústermelésben is: évente 50—60 vagon baromfihúst adnak a közel­látás céljára, kilónként négy koro­na tiszta haszonnal. Tehát a hektárhozamok és az állatok hasznossága az elmúlt 30 év alatt a kétszeresére, sőt három­szorosára növekedett. A régi eldu­gott ,szegényes falvak lakóinak életmódja, gondolkozása gyökere­sen megváltozott.. Megboldogult nagy apám szokta mondogatni: „Fiami Nagyot fordult a világ .. .1“ Az az ember mondta ezt, aki átélt sok-sok megpróbállatás, szenve­dést, társaival együtt küszdött az osztályellenséggel szemtől-szembe, hogy emberibb, jobb, könnyebb le­gyen a mezőgazdaság dolgozóinak élete, s főleg az ifjú nemzedékeké. A mi nemzedékünkké is, akik előtt tárva-nyitva állnak a főiskolák, egyetemek kapui. Persze azt, hogy ma nem kell hátgörnyesztő, insza­­kasztó nehéz munkát végeznünk, s a társadalmi érvényesülés leg­magasabb fokárai s feljuthatunk, köszönhetjük mindenekelőtt har­cos elődeinknek, akik megalku­vást, kényelemszeretetet nem is­merve küzdöttek, járva a kommu­nista párt által mutatott, sokszor bizony göröngyös utat. Csakis így juthattunk el a fej­lődés mai fokára. Az utóbbi há­rom évtizedben elért politikai győ­zelmek, gazdasági eredmények, az újarcú községek, városok, az új lelkületű, anyagilag és szellemileg is felemelkedett, sokoldalúan kul­túrált szövetkezeti parasztok — mind-mind annak bizonysága, hogv a kommunista párt Igazat mon­dott. Harminc évvel ezelőtt, és az­óta is! Sokkal több megvalósult azokból a jövőt sejtető, meggvőző­­felvilágosító szavakból, elképzelő sekből, amelyeket az idő tájt a szövetkezeti gondolat megvető! tü­relmesen, házról-házra járva, hir­dettek. Köszönet a lenini szövetkezeti terv sugallta eszméket idejében felismerő kommunistáknak; köszö­net a szocialista mezőgazdaság ve­teránjainak, s a szövetkezetek ala­­pítótagjainnk, köszönet a nyomdo­kaikba lépőknek, akik valóra vál­tották a korszerű, valóban nagy­üzemi, szakosított mezőgazdasági termelés érdekében kitűzött terv­­feladatokat. Köszönet a kommu nista pártnak, amely ma is utat mutat, a fejlett szocialista társada­lom építésének útját! Azt az utat. amelyen mi, a mai ifjú nemzedék­hez tartozók is járnak. Ez az egye­düli, biztonságosan járható út. jár­juk hát közösen, alkotó munkánk, tudásunk kiteljesítésével. Kertész Éva egyetemi hallgató, Kassa (Košice)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents