Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-18 / 33. szám

1979. augusztus 18. SZABAD FÖLDMŰVES, 3 Szocialista testvawszagunk ünnepin Az alkotú sikerek józan értékelése, a nehézségek megoldására való felso­­rekozás. az anyagi és szellemi érék mozgósítása jegyében ünnepli Magyar­­ország hagyományosan az alkotmány napját. A sikerekről tükörképet ad a tavalyi népgazdasági terv teljesítésé­ről szólö jelentés. Az ország nemzett jövedelme például S10 milliárd forin­tot meghaladó összeggel gyarapodott és négy százalékkal volt nagyobb, mint az előző időszakban, noha nem érte el a tervezett ötszázalékos növe­kedést. Az ipari termelési terv telje­sítése valamelyest elmaradt az elő­irányzathoz viszonyítva, de általában a tervezett szinten mozgott. A terv­nek megfelelően gyarapodott a lakos­ság reáljövedelme és fogyasztása. Ugyancsak a tervezett színvonalon mozgott a mezőgazdasági termelés is. Б néhány jellemző mellett tudni kell, hogy a magyar népgazdaságban nagyarányú korszerűsítési munkála­tok folynak, s a meglevő belső tarta­lékok feltárásával és hatékony ki­használásával törekednek maximális hatékonyság elérésére. Ez talán még fokozottabb érvényben vonatkozik az ország külgazdasági kapcsolataira, E téren a fő cél a magyar exporttermé­kek versenyképességének fokozása, a világpiac meghódítása. Az eredmé­nyek azt bizonyíjták, hogy a magyar árunak jó a hírneve a nagyvilágban. Magyarország KGST-partnerként is jól ismert. Energiabehozatalának 90, nyersanyagimportjának 70 százalékát, beruházási berendezéseinek mintegy 80 százalékát a szocialista országok­tól kapja. Az ország gazdasági életé­ben nagyjelentőségű szovjet—magyar együttműködés keretében Magyaror­szág az idén 1 millió 100 ezer tonna kőszenet és kokszot, hatmUliárd kilo­wattóra villamos energiát, 6S0 ezer tonna hengereltárut, 37 ezer tonna különféle színesfémterméket kap a Szovjetuniótól. Ugyanakkor gépgyárt­mányainak 85 százalékát, közszükség­leti cikkeinek 70 százalékát és mező­gazdasági termékeinek, élelmiszeripa­ri készítményeinek mintegy 80 száza­lékát a szocialista országoknak szál­lítja. Különösen élénk együttműködés fo­lyik a két szomszéd, Csehszlovákia és Magyarország között. A barátsági, együttműködési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződésre épülő, dina­mikusan kibontakozó együttmunkál­­kodás ékesszóló bizonyítéka, hogy ha­zánk Magyarországnak harmadik leg­nagyobb kereskedelmi partnere. Ma­gyarország pedig az ötödik helyen áll a csehszlovák külkereskedelemben. A kölcsönös árucsereforgalom értéké­nek 1980-ig el kell érnie a négymii­liárd rubelt. Magyarország sok nyers­anyagot és egyéb alapanyagot, ener­giaforrást, irodagépeket, gázórákat, traktorokat, textilipari gépeket stb. kap Csehszlovákiától. Budapest utcáin már megjelentek az első Tatra villa­moskocsik. Magyarország viszont szállodákat épít Csehszlovákiában, részt vesz a crossbar rendszerű tele­fonhálózat kiépítésében, magyar víz­gazdálkodási szakemberek segítenek a víz- és környezetvédelemmel kap­csolatos problémáink megoldásában stb. Feltétlenül meg kell említenünk azt a nagy sikert, amelyet egyes magyar találmányok vívnak ki. Lapunk jelle­gének megfelelően lássuk például az állattenyésztést, fgy például a Köz­ponti Élelmiszeripari Kutatóintézetben eljárást szabadalmaztattak az állat­­tenyésztésben felhalmozódott olcsó zsír hasznosítására. Bizonyos fajta élesztők szaporításával értékes fehér­jét nyerhetnek a zsírból. Lényege az, hogy az élesztő elfogyasztja a szapo­rodáshoz a tápoldat ásványi anyagait és a zsírt, közben egy részét fehérjé­vé alakítja át. Tovább dolgoznak a rendszer tökéletesítésén, s a módszer iránt már külföldön is érdeklődnek. Egyébként a magyar állattenyésztés hírnevét öregbíti az is, hogy szerző­déses alapon komplex baromfitelepet szállítanak a jemeni Népi Demokra­tikus Köztársaságba. Aden mellett több mint hárommillió dollár költség­gel korszerű baromfifarmot építenek. A létesítmény évente 60 millió tojást ad majd. A magyar kutatók továbbá sikere­ket értek el zöldtakarmány-granulá­­tumok újszerű előállításával, ami egyebek mellett nagy devizamegtaka­­ritást is jelent. A magyar kutatók más téren is szép sikereket könyvelnek el. Például fűtőanyagot nyernek olajos iszapból. Ennek gyakorlati módszere az olajme­zőkön képződő hulladékanyagok bri­­kettálása. Kettős haszonnal jár: meg­szabadítva a környezetet az olajos szennyeződéstől, ugyanakkor energia­­forrást is nyernek vele. Említésre méltó a Szerszámgépipari Művek új golyósorsógyártó bázisa. E fontos alkatrészeket régebben tőkés importból szerezték be. Mivel a SZIM szerszámgépgyártásának 54 százalé­kát a progresszív gépek, ezen belül is 36 százalékát a korszerű számjegy­­vezérlésű gépek alkojták, a nagy pon­tosságú szerszámgépek nélkülözhetet­len alkatrészének, a golyósorsónak a gyártása a gyár műszaki fejlesztésé­nek fontos állomása lett és nagy va­lutamegtakarítást eredményez. (L) Olaszországban visszatért az widénykormányok korszaka. Vol­tak már .strandkormányok“, „szüreti“ kormányok, röviden tiszavirágéletű Ideiglenes kabinetek, amelyek vala­milyen szükségmegoldásból születtek, hogy áthidalják a pillanatnyilag le­­küzdhetetlennek tűnő nehézségeket. Közös Jellemzőjük az volt, hogy mind­annyian a hírhedt és levitézlett „bal­közép“ koalíció jegyében születtek, ezért nem is voltak hosszú életűek. A balközép formula lényege ugyanis az volt, hogy baloldali pártok, első­sorban a szocialisták kormányalakító szerepével kendőzték el a burzsoázia képviselőinek a kabinetben érvénye­sülő diktálását. A balközép koalíciók irányzata a­­zonban már régen megbukott, s fel­­támasztására hiába tesznek kísérlete­ket az olasz burzsoázia vezető körei A lényeg, ami miatt a kormányalakí­tási kísérletek mindig megbuknak, változatlanul ugyanaz: a kommunis­ták részvétele a kormányban és tevé­keny szerepe a közös politika kiala­kításában. Az Andreotti-kormány bukása után lezajlott, előbbre hozott választások méginkább bonyolították a helyzetet. Inkább a kisebb pártok könyvelhettek el előretörést, s a Kereszténydemok­rata Párt talán ezért is keresi veze­tőik kegyeit. Andreotti, akit Pertini köztársasági elnök elsőként bízott meg kormányalakítással, meddő pró­bálkozások után kénytelen volt visz­­szaadni megbízatását. Partnereivel nem tudott megegyezni olyan prog­ramban, amely mindegyik felet ki* elégített volna. Ma már az olasz tár­sadalom valamennyi politikai ereje tudatosítja, hogy a kommunisták kor-Kivonulás Nyugat-Szaharából Mauritánia kormánya a Polisario vezetőivel folytatott algíri tanácsko­zása és megegyezése alapján úgy dönött, hogy véget vet a nyugat-szaha­­rai háborúnak, „melyet igazságtalannak és testvérgyilkosnak“ bélyegezett, s fokozatosan kivonja csapatait a nevezett területről. A nyugat-szaharai viszály 1976 februárjában robbant ki, amikor Spa­nyolország lemondot egykori gyarmatáról és sorsára hagyta Nyugat-Szaha­­rát, melyet Marokkó és Mauritánia egymás között kívánt felosztani. A nyugat-szaharai népnek mindkét ország ellen vívott nemzeti felszabadító harcát a Polisario front vezette. • Ujosszú vajúdás után végre van "* elnöke Bolíviának. Józan komp­romisszum tette lehetővé Walter Gue­vara Arze államfővé választását. Meg­bízatása mindössze egy évre szól, jö­vőre tehát ismét az urnák elé szólít­ják a lakosságot, hogy válasszon el­nököt. A július 1-i választásokon ugyanis Arze nem szerepelt a jelöl­tek között, mivel azonban egyik el­nökjelölt sem szerezte meg a szava­zatok felét, a kongresszusnak kellett eldöntenie, ki legyen az . elnök. A helyzet pikantériája, hogy egy har­madik, kevésbé ismert személyt jelöl­tek ki és választottak államfővé. A jelenlegi elnökválaszátsban, mint valamilyen minitükörben, verődik vissza az ország immár több mint év­tizedes tragédiája. Tizenkét év múl* tán ideje volt visszatérni a polgári kormányzáshoz, de a jelek szerint a junta nehezen engedi ki kezéből a kormánykereket. A ónköztársaságban, ahogyan Bolíviát hasznos ásványkin­cse miatt jellemzik, hosszú idő óta rendezetlen a bányászok, parasztok, az indián földtúrók helyzete. Ezek je­lentik a fő forradalmi erőt, s ellenük irányul a földbirtokos és nagykapita­lista osztály gyűlölete. Szövetségesük, a hadsereg ugyan féken tudta tartani a forrongó tömeget — ám mennyi áldozat áránl —, de ez korántsem je­lentett tartós megoldást, s mind szé­lesebb társadalmi rétegek mozdultak meg társadalmi változások kivívásá­ért. Bolívia egyébként a legreakció­­sabb rendszerű latin-amerikai álla­mok közé tartozott; annak idején a Cna irányításával és felügyeletével itt gyilkolták meg a kelepcébe csalt lánglelkű forradalmárt, Ernesto Che A HARMINCADIK mányban való részvétele nélkül nem jelenlegi kabinetet. Cossiga sohasem létezhet kormányzóképes kormány, viszont a burzsoázia hallani sem akar a kormányzásba való bevonulásukról. Ha azonban örökös ellenzéki szerepet szánnak a kommunista pártnak, ezzel nem viszik előbbre az ország kormá­­nyozhatóságának ügyét. Emellett a burzsoázia mindenképpen fenn akarja tartani a demokrácia látszatát, mert a terrorizmus elharapódzása, vala­mint készülő katonai puccs hírének szándékos terjesztése felzaklatta a kedélyeket. Andreotti kénytelen volt visszaadni megbízatását, de Craxi, a szocialista párt főtitkára, a következő jelölt sem járt sikerrel. Nem tudott szót érteni a hangadó kereszténydemokrata poli­tikusokkal, akik az egyébként jobb­oldali munkásmozgalmi nézeteiről is­mert Craxiban mindenképpen a „kommuisták szálláscsinálóját“ akar­ták felfedezni. így aztán Craxi is el­kedvetlenedve visszaadta megbízatá­sát Pertininek. Ekkor lépett színre a rendkívül ügyes gazdaságpolitikusként ismert Pandolfi kereszténydemokrata politi­kus, kincstárügyi miniszter. Kabinet­alakítási tárgyalásai kudarccal vég­ződtek, hiába fűztek személyéhez nagy reményeket. Az ütközőpont a partnerek megválasztása volt. Ezek után vállalkozott a szinte lehetetlen­re, a háború utáni 30. olasz kormány megalakítására Francesco Cossiga, akinek kisebbségi kormányát már be is iktatták. Kisebbségi kormány, szín­telen kormányfő — így jellemzik a Guevarát. A hatvanas évek végén ha* ladó szellemű junta élén a hatalmat átvevő Juan Jósé Torrez elnök kor­mányzása sem bizonyult hosszú éle­tűnek. Haladó reformjainak ellenzői megbutatták és száműzték. Tavaly jött a híre, hogy külföldi emigráció­jában orvgyilkosok áldozata lett. Az ország erős emberének sokáig a Torrezt megdöntő Hugo Banzer ez­­reds számított. A német származású, FÉLMEGOLDÁS oligarchikus beállítottságú katonatiszt azonban nem érezhette magát „egyed­uralkodónak“, mert a legszélsősége­sebb jobboldal állandóan fenyegette, rendszerének brutalitásán viszont enyhítenie kellett, mert a bányászok és a parasztok egyesült erejével kel­lett szembenéznie. Büntető osztagai pedig nemegyszer tehetetleneknek bi­zonyultak a sztrájkoló és lázadó tö­megekkel szemben. Banzer rendszere többször is meg­rendült, s hosszas várakozás után ta­valy elhatározta magát, hogy beváltja ígéretét, és választások alapján át­adja a hatalmat a polgári kormány­zatnak. Természetesen lényegében a hatalom átjátszsásáról volt sző Ban­zer embere, Juan Pereda azonban meghamisította a választásokat, s a­­mikor ez kiderült, erőszakosan magá­hoz ragadta a hatalmat. Az önkényes­kedésnek David Padilla Arancibia tá­bornok államcsínye vetett véget. Ö is jobboldali volt a javából, de a helyze­tartozott a Kereszténydemokrata Párt élgarnitúrájához, legnagyobb tisztsége a belügyminiszteri tárca betöltése volt Aldo Moro kormányában. Szemé* lyére éppen egy éve figyelt fel a közvélemény, amikor hivatali köte­lességéből kifolyólag, bizonyos jelek, nyomok alapján hatékony intézkedé­seket kellett tennie a terrorista „vö­rös brigádok“ által elrabolt Moro mi­niszterelnök rejtekhelyének felderíté­sére. Cossiga ezt elmulasztotta, s ak­koriban a baloldali közvélemény majdnem szabotálással vádolta a mi­nisztert. Moro holttestének felfedezé­sekor Cossiga bizonyos önbírálattal kénytelen volt lemondani. Azóta el­merült a névtelenségben. * Ismét felemelkedett volna politikai szerencsecsillagat? Az olasz politikai körök megnyilatkozásai szerint alig­ha. Szükségmegoldásként keresték elő valójában szürke politikai egyénisé­gét. Cossiga megfelel az antikommu* nista szellemű politikai irányadóknak. Ám az ő megbízatása is csak ideigle­nes. Legfeljebb a jövő őszi keresz­ténydemokrata pártkongresszusig szólhat, amelytől nagyobb változáso­kat várnak. A haladó erőknek tehát folytatniuk kell a harcot a kommunisták által már többször is körvonalazott új Olaszországért. Mint az Unitá megír­ta a Cossiga-kabinetről, „ez nem az a kormány, melyre az országnak szüksége van ... Minden okunk meg­van rá, hogy kitartsunk az ellenzék­ben". in—< tét látva, ésszerűbb kivezető utat ke­resett a feszült helyzetből, mint elő­dei. ígéretéhez híven az idén július 1-én elnökválasztást rendezett. Az elnökválasztáson két fő jelölt versengett. A Demokratikus és Népi Egység (UDP) elnevezésű haladó tő­­mörülés jelöltje, Hernan Siles Zuazo és a konzervatív Nemzeti Forradalmi Mozgalom jelöltje, Victor Paz Estens­­soro. Az utóbbi, agg politikus veszé­lyes ellenfélnek bizonyult, mert a parlamentben a polgári jobboldal tá­mogatását élvezte. Bolíviában ugyanis az érvényes alkotmánytörvény értel­mében, ha a jelöltek egyike sem szerzi meg a szavazatoknak több mint a fefét, a kongresszus dönti el, me­lyikük légyért až államfő. A szavaza­tok számát tekintve Siles Zuazo, a baloldal képviselője vezetett, viszont Paz Estenssorőnak befolyásosabb' pártfogói voltak a parlamentben. So­káig nem született, döntés, mert a kongresszus attól tartott, hogy a bal­oldalnak kedvező döntés esetén a hadsereg közbelép. (Paz Estenssoró egyébként választási visszaéléseket követett el.) Egy készülő puccs rémét Banzer, a félreállított diktátor is sie­tett bevinni a köztudatba. Ogy tör­tént, . hogy a súrlódások elkerülése végett a baloldal, köztük a kommu­nisták is, megegyezett a polgári tö­mörüléssel Walter, Guevara Arze sze­mélyében. A 68 éves politikus jogász, annak Idején bel- és külügyminiszter is volt, 1974-től 1978-ig külföldi szám­űzetésben élt. Ideiglens elnökként mindkét tábornak megfelel. A küzde­lem azonban folytatódik, s jövőre nyilván nagy erőpróbára kerül sor. LÖRINCZ LÁSZLÖ Külpolitikai kommentárunk MUZOREWA A „HELYZET MAGASLATÁN“ Margaret Thatcher próbatétele Szenvedélyes szónoklatokkal, heves O vltával kezdődött meg a brit Nemzet­közösség idei értekezlete, melyen a 39 tagállam képviselői első ízben fo­gadhatták körükben Anglia első női miniszterelnökét, Margaret Thatcher asszonyt. A legutóbbi, két évvel ez­előtti Commonwealth-értekezlet őta sok víz lefolyt a Temzén meg Afrika hatalmas folyamain, felhalmozódtak a közös rendezésre váró problémák. Azaz nem is halmozódtak fel, hanem rendezetlenségük, megoldásuk elodá­zása miatt inkább elmérgesedtek. Per­sze igazságtalanság volna azt állítani, hogy semmi sem változott. Valami mégis változott, például a Nemzetkö­zösségen belül. Igaz, már jő pár éve brit Nemzetközösségnek írják az egy­kori Brit Nemzetközösséget, de e laza szervezeti közösség életében több vál­tozott, mint elnevezése, a britnek A jelenlegi rho- mint egyszerű jelzőnek kisbetűs desia rendszer írása. nem más, mint ál- д Nemzetkőzösség értekezlete ép­­cázás a Smith ve- pen akkor ült össze, amikor az üj zette fehér ki- angol kormánynak döntenie kell Zim­­sebbség diktatú- babwe—Rhodesia új kormányának el­­rájának leplezésé- ismerése kérdésében. Azaz teljes re. Muzorewa te- lesz-e a kibékülés az egykori szaka­hát népének áru- dár Smith-rendszerrel, mely annak •ója. Idején a dekolonizáció kérdésének feszegetésekor oda merte vágni a (V, Volkov rajza) kesztyűt Londonnak, vagyis a Muzo­rewa-kormány elismerésével sor ke­rül-e a rhodesiai fehértelepes rend­szer kormánya ellen régebben foga­natosított szankciók eltörlésére, a ke­reskedelmet, a szállítást, a nemzet­közi szereplést korlátozó gátak meg­szüntetésre, vagy pedig újabb rende­zéshez fog ragaszkodni az angol kor­mány. Az értekezletet nem véletlenül előzte meg-a Rhodesiával Szomszédos ún. frontországok vezetőinek tanács­kozása, amelyen megfogalmazták az értekezlet lusakal (Zambia) színhe­lyén képviselendő közös álláspontju­kat. Ennek lényege az volt, hogy Nagy-Britannia ne Ismerje el Muzo­rewa püspök bábkormányát, mely az ún. belső rendezés keretében a lát­szólagos fekete többség kormányzásá­nak külföld felé való bizonyítására hívatott, valójában azonban Smith fehértelepeseinek a bábja. A frontor­szágok mindenképpen arra akarták rábírni a miniszterelnök asszonyt, ne hamarkodja el kormánya az új sa­­lisburyi kormány elismerését, és hagyja érvényben a. fehértelepes rendszerrel szemben hozott embargó­­intézkedéseket. Érdekes, hogy e határozott maga­tartás egyik fő képviselője éppen a nigériai kormány volt, mely Anglia nigériai olajérdekeltségeinek kisajátí­tásával is érvényt szerzett pozíciójának. A lusakai értekezlet tehát prőbaté* telt jelentett Thatcher asszonynak, s nem állíthatjuk, hogy a konzervatív kormányfő tanácstalanul viselkedett volna. Ugyanis kompromisszumos megállapodás született, mely ugyan a Muzorewa-kormány végét jelentheti és megnyithatja az ajtót nemzetközi ellenőrzéssel történő újabb választá­sok előtt, ugyanakkor azonban —i London régi receptjeinek megfelelően — a mellékajtókat is nyitva hagja a megállapodás szabotálására. A hatpontos rendezési tervet, me* lyet Nagy-Britannia, Tanzánia, Zam* bia, Ausztrália, Nigéria és Jamaica képviselői öntöttek formába, rövidé* sen a brit kabinet elé terjesztik. Főbb pontjai: London „új alkotmányos ja* vasiatokat“ dolgoz ki és terjeszt az érdekelt felek elé. Ha válaszukat London „eléggé konstruktívnak“ tart­ja, akkor „alkotmányos konferenciát“ hívnak össze, mely lépéseket tesz a brit kormány fennhatósága alatt és felügyeletével, nemzetközösségi meg­figyelők bevonásával tartandó rhode­siai választások megszervezésére. Az „új“ alkotmány értelmében az „új“ rhodesiai kbrmányt „szabad és tisz­tességes választásokon“ kell megvá­lasztani. A zimbabwei hazafiak Joshua Nko­­mót követő része kereken elvetette a tervezetet, ugyancsak elítélte az érin­tett Muzorewa püspök, viszont ellen­fele, Sithole örömmel fogadta. Való­színű, hogy az érdemi rendezés még sokáig várat magára, mert a gyarmat­­tartók pártfogói továbbra is ügyes­kedni, manőverezni fognak. (—ez)' \

Next

/
Thumbnails
Contents