Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-18 / 33. szám
1979. augusztus 18. SZABAD FÖLDMŰVES, 3 Szocialista testvawszagunk ünnepin Az alkotú sikerek józan értékelése, a nehézségek megoldására való felsorekozás. az anyagi és szellemi érék mozgósítása jegyében ünnepli Magyarország hagyományosan az alkotmány napját. A sikerekről tükörképet ad a tavalyi népgazdasági terv teljesítéséről szólö jelentés. Az ország nemzett jövedelme például S10 milliárd forintot meghaladó összeggel gyarapodott és négy százalékkal volt nagyobb, mint az előző időszakban, noha nem érte el a tervezett ötszázalékos növekedést. Az ipari termelési terv teljesítése valamelyest elmaradt az előirányzathoz viszonyítva, de általában a tervezett szinten mozgott. A tervnek megfelelően gyarapodott a lakosság reáljövedelme és fogyasztása. Ugyancsak a tervezett színvonalon mozgott a mezőgazdasági termelés is. Б néhány jellemző mellett tudni kell, hogy a magyar népgazdaságban nagyarányú korszerűsítési munkálatok folynak, s a meglevő belső tartalékok feltárásával és hatékony kihasználásával törekednek maximális hatékonyság elérésére. Ez talán még fokozottabb érvényben vonatkozik az ország külgazdasági kapcsolataira, E téren a fő cél a magyar exporttermékek versenyképességének fokozása, a világpiac meghódítása. Az eredmények azt bizonyíjták, hogy a magyar árunak jó a hírneve a nagyvilágban. Magyarország KGST-partnerként is jól ismert. Energiabehozatalának 90, nyersanyagimportjának 70 százalékát, beruházási berendezéseinek mintegy 80 százalékát a szocialista országoktól kapja. Az ország gazdasági életében nagyjelentőségű szovjet—magyar együttműködés keretében Magyarország az idén 1 millió 100 ezer tonna kőszenet és kokszot, hatmUliárd kilowattóra villamos energiát, 6S0 ezer tonna hengereltárut, 37 ezer tonna különféle színesfémterméket kap a Szovjetuniótól. Ugyanakkor gépgyártmányainak 85 százalékát, közszükségleti cikkeinek 70 százalékát és mezőgazdasági termékeinek, élelmiszeripari készítményeinek mintegy 80 százalékát a szocialista országoknak szállítja. Különösen élénk együttműködés folyik a két szomszéd, Csehszlovákia és Magyarország között. A barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésre épülő, dinamikusan kibontakozó együttmunkálkodás ékesszóló bizonyítéka, hogy hazánk Magyarországnak harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere. Magyarország pedig az ötödik helyen áll a csehszlovák külkereskedelemben. A kölcsönös árucsereforgalom értékének 1980-ig el kell érnie a négymiiliárd rubelt. Magyarország sok nyersanyagot és egyéb alapanyagot, energiaforrást, irodagépeket, gázórákat, traktorokat, textilipari gépeket stb. kap Csehszlovákiától. Budapest utcáin már megjelentek az első Tatra villamoskocsik. Magyarország viszont szállodákat épít Csehszlovákiában, részt vesz a crossbar rendszerű telefonhálózat kiépítésében, magyar vízgazdálkodási szakemberek segítenek a víz- és környezetvédelemmel kapcsolatos problémáink megoldásában stb. Feltétlenül meg kell említenünk azt a nagy sikert, amelyet egyes magyar találmányok vívnak ki. Lapunk jellegének megfelelően lássuk például az állattenyésztést, fgy például a Központi Élelmiszeripari Kutatóintézetben eljárást szabadalmaztattak az állattenyésztésben felhalmozódott olcsó zsír hasznosítására. Bizonyos fajta élesztők szaporításával értékes fehérjét nyerhetnek a zsírból. Lényege az, hogy az élesztő elfogyasztja a szaporodáshoz a tápoldat ásványi anyagait és a zsírt, közben egy részét fehérjévé alakítja át. Tovább dolgoznak a rendszer tökéletesítésén, s a módszer iránt már külföldön is érdeklődnek. Egyébként a magyar állattenyésztés hírnevét öregbíti az is, hogy szerződéses alapon komplex baromfitelepet szállítanak a jemeni Népi Demokratikus Köztársaságba. Aden mellett több mint hárommillió dollár költséggel korszerű baromfifarmot építenek. A létesítmény évente 60 millió tojást ad majd. A magyar kutatók továbbá sikereket értek el zöldtakarmány-granulátumok újszerű előállításával, ami egyebek mellett nagy devizamegtakaritást is jelent. A magyar kutatók más téren is szép sikereket könyvelnek el. Például fűtőanyagot nyernek olajos iszapból. Ennek gyakorlati módszere az olajmezőkön képződő hulladékanyagok brikettálása. Kettős haszonnal jár: megszabadítva a környezetet az olajos szennyeződéstől, ugyanakkor energiaforrást is nyernek vele. Említésre méltó a Szerszámgépipari Művek új golyósorsógyártó bázisa. E fontos alkatrészeket régebben tőkés importból szerezték be. Mivel a SZIM szerszámgépgyártásának 54 százalékát a progresszív gépek, ezen belül is 36 százalékát a korszerű számjegyvezérlésű gépek alkojták, a nagy pontosságú szerszámgépek nélkülözhetetlen alkatrészének, a golyósorsónak a gyártása a gyár műszaki fejlesztésének fontos állomása lett és nagy valutamegtakarítást eredményez. (L) Olaszországban visszatért az widénykormányok korszaka. Voltak már .strandkormányok“, „szüreti“ kormányok, röviden tiszavirágéletű Ideiglenes kabinetek, amelyek valamilyen szükségmegoldásból születtek, hogy áthidalják a pillanatnyilag leküzdhetetlennek tűnő nehézségeket. Közös Jellemzőjük az volt, hogy mindannyian a hírhedt és levitézlett „balközép“ koalíció jegyében születtek, ezért nem is voltak hosszú életűek. A balközép formula lényege ugyanis az volt, hogy baloldali pártok, elsősorban a szocialisták kormányalakító szerepével kendőzték el a burzsoázia képviselőinek a kabinetben érvényesülő diktálását. A balközép koalíciók irányzata azonban már régen megbukott, s feltámasztására hiába tesznek kísérleteket az olasz burzsoázia vezető körei A lényeg, ami miatt a kormányalakítási kísérletek mindig megbuknak, változatlanul ugyanaz: a kommunisták részvétele a kormányban és tevékeny szerepe a közös politika kialakításában. Az Andreotti-kormány bukása után lezajlott, előbbre hozott választások méginkább bonyolították a helyzetet. Inkább a kisebb pártok könyvelhettek el előretörést, s a Kereszténydemokrata Párt talán ezért is keresi vezetőik kegyeit. Andreotti, akit Pertini köztársasági elnök elsőként bízott meg kormányalakítással, meddő próbálkozások után kénytelen volt viszszaadni megbízatását. Partnereivel nem tudott megegyezni olyan programban, amely mindegyik felet ki* elégített volna. Ma már az olasz társadalom valamennyi politikai ereje tudatosítja, hogy a kommunisták kor-Kivonulás Nyugat-Szaharából Mauritánia kormánya a Polisario vezetőivel folytatott algíri tanácskozása és megegyezése alapján úgy dönött, hogy véget vet a nyugat-szaharai háborúnak, „melyet igazságtalannak és testvérgyilkosnak“ bélyegezett, s fokozatosan kivonja csapatait a nevezett területről. A nyugat-szaharai viszály 1976 februárjában robbant ki, amikor Spanyolország lemondot egykori gyarmatáról és sorsára hagyta Nyugat-Szaharát, melyet Marokkó és Mauritánia egymás között kívánt felosztani. A nyugat-szaharai népnek mindkét ország ellen vívott nemzeti felszabadító harcát a Polisario front vezette. • Ujosszú vajúdás után végre van "* elnöke Bolíviának. Józan kompromisszum tette lehetővé Walter Guevara Arze államfővé választását. Megbízatása mindössze egy évre szól, jövőre tehát ismét az urnák elé szólítják a lakosságot, hogy válasszon elnököt. A július 1-i választásokon ugyanis Arze nem szerepelt a jelöltek között, mivel azonban egyik elnökjelölt sem szerezte meg a szavazatok felét, a kongresszusnak kellett eldöntenie, ki legyen az . elnök. A helyzet pikantériája, hogy egy harmadik, kevésbé ismert személyt jelöltek ki és választottak államfővé. A jelenlegi elnökválaszátsban, mint valamilyen minitükörben, verődik vissza az ország immár több mint évtizedes tragédiája. Tizenkét év múl* tán ideje volt visszatérni a polgári kormányzáshoz, de a jelek szerint a junta nehezen engedi ki kezéből a kormánykereket. A ónköztársaságban, ahogyan Bolíviát hasznos ásványkincse miatt jellemzik, hosszú idő óta rendezetlen a bányászok, parasztok, az indián földtúrók helyzete. Ezek jelentik a fő forradalmi erőt, s ellenük irányul a földbirtokos és nagykapitalista osztály gyűlölete. Szövetségesük, a hadsereg ugyan féken tudta tartani a forrongó tömeget — ám mennyi áldozat áránl —, de ez korántsem jelentett tartós megoldást, s mind szélesebb társadalmi rétegek mozdultak meg társadalmi változások kivívásáért. Bolívia egyébként a legreakciósabb rendszerű latin-amerikai államok közé tartozott; annak idején a Cna irányításával és felügyeletével itt gyilkolták meg a kelepcébe csalt lánglelkű forradalmárt, Ernesto Che A HARMINCADIK mányban való részvétele nélkül nem jelenlegi kabinetet. Cossiga sohasem létezhet kormányzóképes kormány, viszont a burzsoázia hallani sem akar a kormányzásba való bevonulásukról. Ha azonban örökös ellenzéki szerepet szánnak a kommunista pártnak, ezzel nem viszik előbbre az ország kormányozhatóságának ügyét. Emellett a burzsoázia mindenképpen fenn akarja tartani a demokrácia látszatát, mert a terrorizmus elharapódzása, valamint készülő katonai puccs hírének szándékos terjesztése felzaklatta a kedélyeket. Andreotti kénytelen volt visszaadni megbízatását, de Craxi, a szocialista párt főtitkára, a következő jelölt sem járt sikerrel. Nem tudott szót érteni a hangadó kereszténydemokrata politikusokkal, akik az egyébként jobboldali munkásmozgalmi nézeteiről ismert Craxiban mindenképpen a „kommuisták szálláscsinálóját“ akarták felfedezni. így aztán Craxi is elkedvetlenedve visszaadta megbízatását Pertininek. Ekkor lépett színre a rendkívül ügyes gazdaságpolitikusként ismert Pandolfi kereszténydemokrata politikus, kincstárügyi miniszter. Kabinetalakítási tárgyalásai kudarccal végződtek, hiába fűztek személyéhez nagy reményeket. Az ütközőpont a partnerek megválasztása volt. Ezek után vállalkozott a szinte lehetetlenre, a háború utáni 30. olasz kormány megalakítására Francesco Cossiga, akinek kisebbségi kormányát már be is iktatták. Kisebbségi kormány, színtelen kormányfő — így jellemzik a Guevarát. A hatvanas évek végén ha* ladó szellemű junta élén a hatalmat átvevő Juan Jósé Torrez elnök kormányzása sem bizonyult hosszú életűnek. Haladó reformjainak ellenzői megbutatták és száműzték. Tavaly jött a híre, hogy külföldi emigrációjában orvgyilkosok áldozata lett. Az ország erős emberének sokáig a Torrezt megdöntő Hugo Banzer ezreds számított. A német származású, FÉLMEGOLDÁS oligarchikus beállítottságú katonatiszt azonban nem érezhette magát „egyeduralkodónak“, mert a legszélsőségesebb jobboldal állandóan fenyegette, rendszerének brutalitásán viszont enyhítenie kellett, mert a bányászok és a parasztok egyesült erejével kellett szembenéznie. Büntető osztagai pedig nemegyszer tehetetleneknek bizonyultak a sztrájkoló és lázadó tömegekkel szemben. Banzer rendszere többször is megrendült, s hosszas várakozás után tavaly elhatározta magát, hogy beváltja ígéretét, és választások alapján átadja a hatalmat a polgári kormányzatnak. Természetesen lényegében a hatalom átjátszsásáról volt sző Banzer embere, Juan Pereda azonban meghamisította a választásokat, s amikor ez kiderült, erőszakosan magához ragadta a hatalmat. Az önkényeskedésnek David Padilla Arancibia tábornok államcsínye vetett véget. Ö is jobboldali volt a javából, de a helyzetartozott a Kereszténydemokrata Párt élgarnitúrájához, legnagyobb tisztsége a belügyminiszteri tárca betöltése volt Aldo Moro kormányában. Szemé* lyére éppen egy éve figyelt fel a közvélemény, amikor hivatali kötelességéből kifolyólag, bizonyos jelek, nyomok alapján hatékony intézkedéseket kellett tennie a terrorista „vörös brigádok“ által elrabolt Moro miniszterelnök rejtekhelyének felderítésére. Cossiga ezt elmulasztotta, s akkoriban a baloldali közvélemény majdnem szabotálással vádolta a minisztert. Moro holttestének felfedezésekor Cossiga bizonyos önbírálattal kénytelen volt lemondani. Azóta elmerült a névtelenségben. * Ismét felemelkedett volna politikai szerencsecsillagat? Az olasz politikai körök megnyilatkozásai szerint aligha. Szükségmegoldásként keresték elő valójában szürke politikai egyéniségét. Cossiga megfelel az antikommu* nista szellemű politikai irányadóknak. Ám az ő megbízatása is csak ideiglenes. Legfeljebb a jövő őszi kereszténydemokrata pártkongresszusig szólhat, amelytől nagyobb változásokat várnak. A haladó erőknek tehát folytatniuk kell a harcot a kommunisták által már többször is körvonalazott új Olaszországért. Mint az Unitá megírta a Cossiga-kabinetről, „ez nem az a kormány, melyre az országnak szüksége van ... Minden okunk megvan rá, hogy kitartsunk az ellenzékben". in—< tét látva, ésszerűbb kivezető utat keresett a feszült helyzetből, mint elődei. ígéretéhez híven az idén július 1-én elnökválasztást rendezett. Az elnökválasztáson két fő jelölt versengett. A Demokratikus és Népi Egység (UDP) elnevezésű haladó tőmörülés jelöltje, Hernan Siles Zuazo és a konzervatív Nemzeti Forradalmi Mozgalom jelöltje, Victor Paz Estenssoro. Az utóbbi, agg politikus veszélyes ellenfélnek bizonyult, mert a parlamentben a polgári jobboldal támogatását élvezte. Bolíviában ugyanis az érvényes alkotmánytörvény értelmében, ha a jelöltek egyike sem szerzi meg a szavazatoknak több mint a fefét, a kongresszus dönti el, melyikük légyért až államfő. A szavazatok számát tekintve Siles Zuazo, a baloldal képviselője vezetett, viszont Paz Estenssorőnak befolyásosabb' pártfogói voltak a parlamentben. Sokáig nem született, döntés, mert a kongresszus attól tartott, hogy a baloldalnak kedvező döntés esetén a hadsereg közbelép. (Paz Estenssoró egyébként választási visszaéléseket követett el.) Egy készülő puccs rémét Banzer, a félreállított diktátor is sietett bevinni a köztudatba. Ogy történt, . hogy a súrlódások elkerülése végett a baloldal, köztük a kommunisták is, megegyezett a polgári tömörüléssel Walter, Guevara Arze személyében. A 68 éves politikus jogász, annak Idején bel- és külügyminiszter is volt, 1974-től 1978-ig külföldi száműzetésben élt. Ideiglens elnökként mindkét tábornak megfelel. A küzdelem azonban folytatódik, s jövőre nyilván nagy erőpróbára kerül sor. LÖRINCZ LÁSZLÖ Külpolitikai kommentárunk MUZOREWA A „HELYZET MAGASLATÁN“ Margaret Thatcher próbatétele Szenvedélyes szónoklatokkal, heves O vltával kezdődött meg a brit Nemzetközösség idei értekezlete, melyen a 39 tagállam képviselői első ízben fogadhatták körükben Anglia első női miniszterelnökét, Margaret Thatcher asszonyt. A legutóbbi, két évvel ezelőtti Commonwealth-értekezlet őta sok víz lefolyt a Temzén meg Afrika hatalmas folyamain, felhalmozódtak a közös rendezésre váró problémák. Azaz nem is halmozódtak fel, hanem rendezetlenségük, megoldásuk elodázása miatt inkább elmérgesedtek. Persze igazságtalanság volna azt állítani, hogy semmi sem változott. Valami mégis változott, például a Nemzetközösségen belül. Igaz, már jő pár éve brit Nemzetközösségnek írják az egykori Brit Nemzetközösséget, de e laza szervezeti közösség életében több változott, mint elnevezése, a britnek A jelenlegi rho- mint egyszerű jelzőnek kisbetűs desia rendszer írása. nem más, mint ál- д Nemzetkőzösség értekezlete épcázás a Smith ve- pen akkor ült össze, amikor az üj zette fehér ki- angol kormánynak döntenie kell Zimsebbség diktatú- babwe—Rhodesia új kormányának elrájának leplezésé- ismerése kérdésében. Azaz teljes re. Muzorewa te- lesz-e a kibékülés az egykori szakahát népének áru- dár Smith-rendszerrel, mely annak •ója. Idején a dekolonizáció kérdésének feszegetésekor oda merte vágni a (V, Volkov rajza) kesztyűt Londonnak, vagyis a Muzorewa-kormány elismerésével sor kerül-e a rhodesiai fehértelepes rendszer kormánya ellen régebben foganatosított szankciók eltörlésére, a kereskedelmet, a szállítást, a nemzetközi szereplést korlátozó gátak megszüntetésre, vagy pedig újabb rendezéshez fog ragaszkodni az angol kormány. Az értekezletet nem véletlenül előzte meg-a Rhodesiával Szomszédos ún. frontországok vezetőinek tanácskozása, amelyen megfogalmazták az értekezlet lusakal (Zambia) színhelyén képviselendő közös álláspontjukat. Ennek lényege az volt, hogy Nagy-Britannia ne Ismerje el Muzorewa püspök bábkormányát, mely az ún. belső rendezés keretében a látszólagos fekete többség kormányzásának külföld felé való bizonyítására hívatott, valójában azonban Smith fehértelepeseinek a bábja. A frontországok mindenképpen arra akarták rábírni a miniszterelnök asszonyt, ne hamarkodja el kormánya az új salisburyi kormány elismerését, és hagyja érvényben a. fehértelepes rendszerrel szemben hozott embargóintézkedéseket. Érdekes, hogy e határozott magatartás egyik fő képviselője éppen a nigériai kormány volt, mely Anglia nigériai olajérdekeltségeinek kisajátításával is érvényt szerzett pozíciójának. A lusakai értekezlet tehát prőbaté* telt jelentett Thatcher asszonynak, s nem állíthatjuk, hogy a konzervatív kormányfő tanácstalanul viselkedett volna. Ugyanis kompromisszumos megállapodás született, mely ugyan a Muzorewa-kormány végét jelentheti és megnyithatja az ajtót nemzetközi ellenőrzéssel történő újabb választások előtt, ugyanakkor azonban —i London régi receptjeinek megfelelően — a mellékajtókat is nyitva hagja a megállapodás szabotálására. A hatpontos rendezési tervet, me* lyet Nagy-Britannia, Tanzánia, Zam* bia, Ausztrália, Nigéria és Jamaica képviselői öntöttek formába, rövidé* sen a brit kabinet elé terjesztik. Főbb pontjai: London „új alkotmányos ja* vasiatokat“ dolgoz ki és terjeszt az érdekelt felek elé. Ha válaszukat London „eléggé konstruktívnak“ tartja, akkor „alkotmányos konferenciát“ hívnak össze, mely lépéseket tesz a brit kormány fennhatósága alatt és felügyeletével, nemzetközösségi megfigyelők bevonásával tartandó rhodesiai választások megszervezésére. Az „új“ alkotmány értelmében az „új“ rhodesiai kbrmányt „szabad és tisztességes választásokon“ kell megválasztani. A zimbabwei hazafiak Joshua Nkomót követő része kereken elvetette a tervezetet, ugyancsak elítélte az érintett Muzorewa püspök, viszont ellenfele, Sithole örömmel fogadta. Valószínű, hogy az érdemi rendezés még sokáig várat magára, mert a gyarmattartók pártfogói továbbra is ügyeskedni, manőverezni fognak. (—ez)' \
