Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-11 / 32. szám
A baromfitoll hasznosításáról Fotó: —bim. Ä belterjes és szakszerű gazdálkodás megkívánja, hogy a mezőgazdasági ágazatok melléktermékeiből semmi se vesz szén kárba. Ennek dacára a baromfitenyésztés melléktermé keit, így például a tollat sem vettük figyelembe addig, amíg nem ismertük az értékét. Különösen vonatkozik ez a tyúk- és pulykatollra. Ezek értékét csak az utóbbi években becsüljük. Ez a probléma már a múltban sem volt újdonság. Anyáinkat a kereskedők figyelmeztették arra, hogy a tyúkot és a pulykát ne forrázzák le, inkább szárazon knpasszák meg, s a tollat osztályozzák. Már régen is tudták, hogy a lúdtoll a legértékesebb. Ezután a kacsa és a pulyka, majd végül a tyúk tolla következik. Hogy értékük mitől függ? Nem mástól, mint a kupasztás menetétől. Ugyanis valamikor a Iudakat és kacsákat nemcsak a levágáskor kopaszották, hanem az élő állatokat menesztették is, ami szintén tollat jelentett. Ezt a műveletet a múltban különféle módon, de legtöbbször rosszul végezték. Ennek a következménye az lett, hogy egyrészt a megkopasztott baromfi betegessé vált — sok esetben elpusztult — másrészt a nyert toll sem volt jó minőségű. A hiba abból eredt, hogy az állatokat nem akkor menesztették, amikor a tollúk érett volt. Ma, amikor a mezőgazdasági és az ipari hulladékok gyűjtését különös hangsúllyal szorgalmazzuk úgy gondolom, hogy a baromfitoll hasznosítása sem hagyható figyelmen kívül. Természetesen, mint mindenhez, ehhez is szakértelemre van szükség. Felmerül a kérdés, hogy mit kell tudni a kopasz tásrői, menesztésről? A ludak és a kacsák menesztése nagy ügyességet kíván. Ezt a műveletet akkor végezzük, amikor a tollak érettek és szárazak. Erről úgy győződhetünk meg, hogy a baromfi hasi táján levő tollak közül néhányat kitépünk. Ha azok szárazuk és a tövük korpás, akkor a menesztés minden nehézség nélkül elvégezhető. A fiatal, egyéves ludak évente kétszer-háromszor, az idősebbek négyszer-ötször mellesztlietők. Az áprilisi keltetésű ludak júniusban és szeptemberben, a vedlés beállta előtt melleszthetők. A menesztést nem lehet időhöz kötni. Minden attól függ, hogy a tollak érettek-e. Egyes ludaknál és kacsáknál a tollak igen gyorsan növekednek. Sok esetben két. hónap elteltével már teljesen érett tollazatuk van. A menesztésnél az új toll teljes kifejlődéséig terjedő időszakot szigorúan tartsuk be, mert az éretlen, véres tollak kitépése káros következményekkel jár. Októbertől májusig a menesztés szüneteljen. A víziszárnyasoknak ugyanis ebben az időszakban a tollazatuk igen nehezen nő, a menesztett állatok a hideg időjárás következtében megbetegedhetnek, sőt el is pusztulhatnak. Hogyan kell melleszteni? Ügy, hogy a tollazat egy hányada az állat testén maradjon. Ezt azért fontos tudni, mert az állatok teljesen toll nélkül még nyáron sem maradhatnak. A tollak közül csak azokat tépjük ki, melyeknek a kihúzása vagy kitépése nem kerül megerőltetésbe. A lúdnak csak a mell-, az alsó nyak-, a has- és a háttollait kell melleszteni. Az evező- és farktoliakat érintetlenül kell hagyni. Hizlaláskor a hidakat nem célszerű melleszteni, mert ezáltal a hús- és zsírtömegükből veszítenek, ami nagyon nehezen pótolható. A gyenge, beteges víziszárnyasokat nem tanácsos melleszteni, mert mind a fejlődés, mind pedig a toliképződés tekintetében hátramaradnak. Egy lúd négyszeri meliesztés során 230—-250 gramm tollat és 30—40 gramm helyhet ad. Arra feltétlenül ügyeljünk, hogy a meliesztés ne legyen állatkínzás! KMOSKÚ LÄSZLÖ mérnök Az élő szervezet „szobrásza“ A kisállattenyésztök „műhelyének“ tárháza végtelenül gazdag és sokrétű A toliforgatók számára a kisállattenyésztök mindig tartogatnak meglepetést; valami újat, amivel az em bér ritkán találkozik. A közelmúltban, a tornaijai (Šafárikovo) kisáilattenyésztök tevékenységével ismerkedve, bukkantam ilyen érdekességre. Megtudtam, hogy a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének helyi szervezetén belül leg eredményesebb tevékenységet a röpgalambok tenyésztésével foglalkozó szakcsoport fejti ki. Rási Arpád — a szakcsoport legeredményesebb tenyésztője — szerint a galambtenyésztés nem csupán a galambok iránti érdeklődés, hanem a galambok életének, tulajdonságainak, az öröklés törvényszerűségeinek állandó tanulmáinkább a festő- és szobrászművészhez hasonlítható. Ű is az óhajtott formák és színek kialakításán fáradozik, egyéni ízléssel, stílussal, amit alkotásában a hozzáértők azonnal felismernek. De a galambásznak nehezebb a dolga, mert ő az élő szervezet „szobrásza“. Rási elvtárs állományát standard röpgalambok és távrepülő postagalambok alkotják. Tapasztalatai alapján a galambok röpteljesítménye nem a fajtától, hanem a tenyésztőtől, jelen esetben a röptetőtől függ. Ha a röpgalamb elsőrendű teljesítményt nyújt, az nem annak bizonyítéka, hogy az illető galamb kitűnő repülő, hanem gyakorlatilag azt igazolja, hogy a tulajdonos elsőrangúan képzett, hozzáértő tenyésztő, illetve röptető. A galambok röpkészségének kialakulása tehát a többéves körültekintő tenyésztői munka eredménye. Rási Árpád a röptetéssel járó viszontagságokhoz galambjait fokozatosan szoktatja. Galambjait egyébként a CSSZK-ban röptét! a leggyakrabban, de sikeresen próbálkozott a Balti-tenger partvidékén való röptetéssel is. Tapasztalatai szerint a tenyésztőnek éltetőeleme a verseny. Versenyeznek, hogy galambjaik a legtökéletesebb, legjobb teljesítményt nyújtsák. Rási Árpád a járási és kerületi szintű versenyeken kiváló eredményeket ért el. Arra a legbüszkébb, • hogy törzsállománya világhírű holland és belga tenyésztőktől származik. A röpgalamboknak legnagyobb ellenségei a környezettszennyeződés és a ragadozó madarak. A csoportosan repülő galambok közül a ragadozó mindig azt a madarat támadja meg — felülről lecsapva —, amelyik kiválik a sorból. A ragadozók és a galambok közötti „légi párbajra“ leggyakrabban télen kerül sor, ezért télen ritkábban röptét. —t— A galambtenyésztőt magányos embernek tartják, mert szabad idejét egyedül a galambjai között tölti. A valóságban a galambtenyésztő szereti, sőt igényli is a társaságot, a szervezeti életet. Itt beszéli meg a számára soha unalmassá nem v. '.6 tenyésztői tennivalót, itt alakul ki a nemes versengés, amt a galambtenyésztés elengedhetetlen tartozéka. Mindezek a tulajdonságok, igazi emberi tulajdonságokkal párosulva, megtalálhatók Rási Árpádban Is, aki gyermekkorában kezdte a galambtenyésztést a vidéki szülőház padlásán. CSIBA LASZI.Ö kirán Ínyenc falatokat kedvelő, ■ gasztronómiában jártas kollégám így szólt hozzám a minap: — Ettél már kirántott tököt? Mert én tegnap azt vacsoráztam. — Spárgatököt vagy csillagtököt? — kérdeztem, ezzel is jelezve, hogy jártas vagyok a tökfélék elkészítésében. — Ezt, látod, nem tudom, készen tette elém a szépaszszony. Enyhén tök izű, de finnm falat volt. Petrezselymes burgonyával, uborkasalátával tálalta. Jólesett. Kollégám valószínűleg csillagtököt, azaz patisszont vacsorázott. Ismerkedjünk csak meg közelebbről is ezzel a könnyen emészthető, alacsony kolóriatartalmú, zsenge gyümölccsel! A zöldségféléknek beltartalmi értékük (szénhidrátok, ásványianyagok, vitaminok) révén van jelentőségük a táplálkozásban. A patisszon — a spárgatökhöz hasonlóan — tartalmaz Bt-es és B2 es vitamint, az előbbiből 0,05, az utóbbiból pedig 0,10 mg-ot 100 grammonként. C-vitamin tartalma meglehetősen nagy. A frissen szedett, 3—12 cm átmérőjű gyümölcsben-100 grammonként 30 mg-ot is találunk, ami felér a paradicsom C-vitamin tartalmával. Karotintartalma, amely szervezetünkben А-vitaminná alakul, nem túl jelentős. A spárgatökkel szemben sokrétű felhasználhatósága biztosít előnyt a patiszszonnak. A mindig siető háziasszony számára az sem mindegy, milyen hosszú az elkészítés ideje. A csillagtököt elég alaposan megmosni, hámozni nem kell, vékony héja a főzés vagy sütés során kellően megpuhul. A kirántott patisszon sütési ideje másfél-két perc. Jobb, ha előzőleg nem sózzuk, így zamata, nedvei belül maradnak. Előnye még, például a karfiollal szemben, hogy lisztben, tojásban, morzsában való forgatás előtt nem kell főzni. Olvasóink közül bizonyára többen láttak, netán fogyasztottak is csiilagtököt, de termelési tapasztalatokkal csak kevesen dicsekedhetnek. Pedig nincs jobb érzés, mint magunk nevelte gyümölccsel, zöldséggel — és persze virággal! — kedveskedni családtagjainknak, gyönyörködni a növény fejlődésében, s örülni, ha ízlik-tetszik szeretteinknek. Sokkal nagyobb kedvvel fogyasztjuk a magunk termelte gyümölcsöt, mint az üzletben vásároltat. Nem beszélve arról, hogy a frissen szedettben mindig több a vitamin, izesebb is, zamatosabb is, mint a tárolt. Hogy olvasóinkat megkíméljük a csalódásoktól, amelyek a patisszon termesztése során érhetik, pár mondatban ismertetjük a tudnivalókat. Először is a szaporításról szólunk. A szakirodalom egyaránt ajánlja a palántaneveléses és a helybevetéses szaporítást. Tapasztalatom szerint az utóbbi módszer az egyszerűbb, legalábbis azok számára, akik csupán a család ellátása érdekében kívánnak néhány bokorral ültetni, és nem rendelkeznek palántanevelő melegággyal vagy növényházzal. Magját — a vetőmagboltokban elvétve kapható — április közepén, de Inkább a hónap második felében, 4—6 kg érett trágyából vagy komposztból készített fészekbe vetjük. A magvakat — háromnégy szemet fészkenként — 4— 5 cm mélyre helyezzük. Földdel betakart trágyadomb vagy komposzttelep is kitűnően alkalmas a csillagtök termesztésére, és fordítva: a csillagtök kitűnően árnyékolja a trágya- vagy komposzttelepet. A szakemberek tanácsa szerint a fészkeket 1X1 m-es vagy 80 X 80 cm-es kötésben kell készíteni. Megfigyeléseim szerint jobb, ha nagyobb, 1,5 X 1,5 m, esetleg még ennél is nagyobb távolságot hagyunk, mert a dús és nagy levelű növény talajának porhanyósításakor — háromszor kell kapálni —, a növények öntözése során (főleg a tenyészidő elején), de később a szedés is nagyon körülményes, ha minduntalan levélre, indára lépünk. A levélzet ugyanis szúrós, ezért csupasz karral, mezítláb nem tanácsos hozzálátni a szedéshez. Másodveteménvként is alkalmazhatjuk a patisszont, de legr később június végén el kell vetni, mert a későbbi vetésű a korai fagyok miatt már nem tud teljes termést adni. Virága 0, levele 0,5, szára és termése pedig —1 °C-on elfagy. A tavaszi hideg napokat sem kedveli. Akkor érzi jól magát, ha a nappali hőmérséklet 16—30 °C közötti, az éjszakai pedig nem csökken 12 °C alá. A 10 °C alatti hőmérséklet következtében csökken az asszimiláció, a növény „elrúgja“ a termését. A folyamat megtévesztő, rothadásos betegségre is gyanakodhatnánk, de nem arról van szó. A kis gyümölcs a virágzás után sárgul és elhal. Egy-egy hidegebb éjszaka nem befolyásolja a már növekvő, 6—12 cm átmérőjű gyümölcsök további fejlődését vagy minőségét, sem pedig a további virágzást. Az április közepén vetett patisszon július elejére hoz termést, s jó években még szeptemberben is szedhetünk róla. Hetente kétszer, kora reggel vagy késő délután szedjük. A fehér színű termések csillagként világítanak a levelek között. Minél nagyobb a gyümölcs, annál fejlettebb magvainak a héja. A kisebb gyümölcs húsosabb, finomabb, a nagyobből a magvakat fogyasztás előtt kanállal vájjuk ki. Nem árt, ha a hétvégi kertben nem csak az otthon elfogyasztásra kerülő zöldséget, gyümölcsöt tudjuk megtermelni. A patisszont szállíthatjuk és raktározhatjuk. Szobahőmérsékleten 2—3 napig, hűtőben 6—7 napig is megőrzi frisseségét, de vigyázzunk a tárolásnál, mert könnyen törik. Téli eltevésre, savanyításra, esetleg — az uborkához hasonlóan — kovászolásra a kisebb gyümölcsök valók. Tölteni, pörköltnek, pogácsának, kirántani a nagyobbakat használjuk. —era—A bőven istállótrágyázott földbe vetett és gondosan ápolt patisszon gazdagon virágzik és bő termést nyújt. Fotó: —bor 3 ByBint ahogy azt előző szá""" munkban jeleztük, ismertetjük ennek a szemzési módnak a menetét, amely a következő: Az alanyt a szemzés előtt tiz nappal tisztítsuk meg, vagyis a hajtásokat és a tüskéket éles kacorral vágjuk le. A szemzésre kiválasztott hely legyen közel a talaj felszínéhez, hogy a szemzés helyén keletkező megvastagodás, forradás ne legyen feltűnő és feltöltéssel bizonyos esetekben védhető legyen. Továbbá az északi oldalon legyen, nehogy a nap kiszárítsa, és a sorok irányában, nehogy a nemes hajtás a sorközökbe hajoljon. Szemzésnél az alanyon egy hosszanti és egy keresztvágást végezzünk „T“-alakban, a héjat pedig nyissuk fel. A szemzőhajtásról a szemet vékony szempajzzsal együtt vegyük le, majd a szemet toljuk az alany héja alá, tehát a „T“-alakú nyílásba. Ezután a szemet rafiával vagy PVC-szalaggal kötözzük be A kötözőanyag rövidebb szárát az alanyhoz szorítjuk, a hosszabb szárát pedig két kézzel csavarjuk a szemzésre. - -"••»nv ПРГ8. nfih^pv a 5'7^Tn elmozduljon. Arról se feledkezzünk meg, hogy a kötés a „T“vágást teljesen fedje, de a szem lehetőleg maradjon szabadon. A szemzés sikeréről már tiz nap elteltével meggyőződhetünk. A levélnyél megbámul és kis érintésre a szemlapról letörik. Ha valami oknál fogva a szemzés nem sikerült, tavasszal oltással pótolhatjuk. Meg kell azonban jegyezni, hogy nem minden növény oltható tavaszszal. Például többek között az ô«»ibarack sem mí-i Ья az alany még „lében van“, adja a héját, akkor jobb ősszel pótszemzést végezni. A megeredt szemzésről a kötést húsz nap múlva az ellenkező oldalon zsilettel vagy kacorral vágjuk le. Az alanyt a szemzés felett ősszel nem szabad visszavágni, mert a szem Tcihajt és elfagy. Kora tavasszal az alanyokat a szemzés felett 15 cm-re vágjuk vissza, a nemes szem hajtását ehhez a csaphoz kössük ki, a többi hajtáskezdeményt pedig tőből vágjuk le. A rózsánál, a mandulánál és az őszibaracknál biztosító csapot nem kell meghagyni, itt az alanyt közvetlenül a szemzés felett tavasszal vágjuk le. (Varsányi) Az alvószemzésről nyozása, örökös szórakoztató küzdelem egy teljes egészében soha el nem érhető tökéletes állományért. Az igazi galambtenyésžtô kis túlzással >— leg-Rási Arpád kedvenceinek egyikével.
