Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-11 / 32. szám
1979. augusztus 11. SZABAD FÖLDMŰVES 11 térő. Van közöttünk tizenkilenc és hatvanéves is, de vannak dolgozóink, akik már húsz éve, mások pedig csak egy-két éve dolgoznak az üzemben. Tehát mind korban, mind nézetekben különbözőek vagyunk, mégis megértjük egymást és összetartunk. Persze amíg ezt a kedvező munkalégkört kialakítottuk, sok-sok nehézséget, problémát kellett lekiizdenünk. Például az idősebbekkel meg kellett értetnünk, korunk nem jogosítja fel őket arra, hogy a fiatalabbakka! fölényeskedjenek, vagy kihasználják őket. A fiataloknak viszont tudatosítaniuk kellett, hogy az idősebbekhez f*eődö jó kapcsolatukat a tapasztalatszerzés, a kölcsönös megértés útján kell elmélyíteniük. Ez az „egymást nevelő“ munkatársi viszony meghozta gyümölcsét. Reméljük, hogy a jó munkánkért a jövő évben megkapjuk a brigádmnzgalom arany jelvényét. Végigjárva a húsüzemet megállapítottam, hogy a brigád tagjai aránylag nehéz körülmények között teljesítik feladataikat. Ezt az üzemrészleget már nem fejlesztik tovább, hamarosan megszüntetik. Hogy miért? Már épül a korszerű, hatalmas húskombinát. Ide összpontosítjuk a járás öszszes húsfeldolgozó üzemét, ahol az alkalmazottak kedvezőbb körülmények között dolgozhatnak majd. A szocialista brigád néhány tagjával munka közben beszélgettem a munkaközösség életéről. Mangolt Júlia: — Huszonnégy éve dolgozom ebben a húsüzemben és elmondhatom, hogy Egy szocialista brigád életéből Palkovics István üzemvezető. Amint beléptem a kisüzem ajtaján, hirtelen gyermekkorom egyik meséjének részlete jutott az eszembe: A király lánya esküvőjére fényes lakodalmat készített. Az udvaron sok-sok nyüzsgő ember, fehérsapkás szakácsok, rézkondérban velőlevest kavargató kisinasok. Az asztalon ezüsttálcákra „szervírozott" spékelt pulykák, a polcokon őzkolbász, oldalas, füstölt sonka. Habár jócskán különbözött a lévai (Levice) húsfeldolgozó üzem udvara a mesebeli királyi udvartól, az illatok, az ínyencfalatok itt is fejedelmiek voltak. A kerekeken guruló tartóvázak roskadásig meg voltak rakva szalámi rudakkal, füstölt sonkával és más húskészítménnyel. Persze a szemlélődő, ha nem bűvölik el az étvágygerjesztő készítmények, a fedett udvaron másra is figyelmes lesz. Történetesen egy táblára, melyre a következőket írták: Szocialista brigádunk következetesen teljesíti feladatát. Hurajová Mária, a V. Tyereskova szocialista brigád vezetője, az üzem vezetőjének helyettese, elfoglalt ember. Nem csoda, hiszen a munkaszervezés jó része, a különböző kimutatások kidolgozása, a brigád tevékenységének irányítása őrá hárul. A tapasztalt asszony kiválóan teljesíti a reá bízott feladatokat. Munkájukról, gondjaikról, örömeikről így szólt: — Szocialista brigádunk 1964-ben alakult, s jelenleg tizenkét taggal tevékenykedik. Ha csoportunkat más szocialista brigádhoz hasonlítjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy mi egy .különleges“ brigád vagyunk, ugyanis tagságunk korösszetétele nagyon elm A Valentyina Tyereskova brigád. (A szerzó felvételei) • kezdeti években sokkal nehezebb körülmények között dolgoztunk, mint ma. Amióta létrejött a szocialista brigád, javult a munkaszervezés és a munkához való hozzáállás. Nagyon jó tudni, hogy értékelik, becsülik a munkánkat. Ez adja tulajdonképpen az erűt a szocialista kötelezettségvállalások maradéktalan teljesítéséhez. Linderová Helena: — Mi, idősebb dolgozók vállaltuk, hogy betanítjuk a fiatalabb brigádtagokat, segítségükre leszünk munkájukban. Felajánlásunk a munkakörnyezet szépítésére is kiterjed; társadalmi munkában százharminc órát dolgozunk le. A gyermekév alkalmából eov nagyon szép, humánus vállalást testesítettünk: több alkalommal meglátogattuk a tajnái gyermekotthont, ahol segítettünk a parkosítási munkálatokban. Krnčanová Helena: — Nemrégen vagyok az üzem alkalmazottja, így csak az indulásról beszélhetek. Idősebb munkatársaim, a brigádtagok segítőkészek, barátságosak. Ennek köszönhetem, hogy már én is jártas vagyok a szakmában. Palkovics István üzemvezető 1949 óta alkalmazottja a húsfeldolgozó üzemnek. A sok tapasztalattal rendelkező vezető elismerően szólt a szocialista brigád munkájáról. Elmondta, elsősorban nekik köszönhető, hogy a havi tervfeladatokat az rendszerint túlteljesítette. A brigádtagok teljesítették vállalásukat az áru javításában is. S ez bizony az élelmiszeriparban nagyon fontos követelmény. Ha az ember bemegy egy búsboltba, hirtelen nem is gondol arra, hogy a polcokon, fogasokon lévő húsáru sok-sok ember fáradságos munkájának terméke. Ebből a tevékenységből nagy részt vállal a lévai húsfeldolgozó üzem „aranyérem-várományos" További munkájukban sok jó eredményt, sikert kívánunk! KALITA GABOR Műszak a volánnál A Csehszlovák Autóforgalmi Vállalat (CSAD) rozsnyót (Rožňava) vállalata hétszáztíz alkalmazottat számlál. Közülük több mint a fele gépkocsivezető. Nap mint nap korán reggel kelnek, elvégzik a tehergépkocsijukon, az autóbuszon a nélkülözhetetlen műszaki ellenőrzést és útnak indulnak. Megszokták már a koránkelést. Ugyanis legtöbben a környékbeli falvakból érkeznek. Koleszár Károly, a vállalat vezetője elmondta, hogy a gépkocsivezetők munkájával elégedett. Többségük pontosan betartja az ídulási időt, s mindent megtesz a feladatok maradéktalan teljesítése érdekében. Erről tanúskodnak az elmúlt esztendőben elért eredmények is. Így például a tervhez viszonyítva százharminckétezer tonnával több árut szállítottak, s a tervnél jóval több kilométert tettek meg. Azonban a vállalatban sem megy a munka zökkenők nélkül. Hibák, nehézségek is előfordulnak. De ezeket igyekeznek mielőbb kiküszöbölni. A vállalatnak gondot okoz a munkaerő-utánpótlás. Hiszen egy-egy műszak a volánnál igen fárasztó, igényes, s a fiatalok erre nehezen vállalkoznak, habár a havi kereset csalogató. A munkát gyakran nehezíti a pótalkatrészek hiánya is. A jó eredmények elérésében, a nehézségek leküzdésében sokat segít a huszonhárom szocialista brigád. Közülük öt kollektíva a megtisztelő cím bronz fokozatának tulajdonosa. A brigádmozgalomba háromszázhuszonnégy dolgozó bekapcsolódott. A gépkocsivezetők között széleskörű versenymozgalom bontakozott ki. A verseny fő feltétele a balesetnélküli vezetés. A vállalatban öt gépkocsivezető egymillió ötszázezer kilométert, harminchárom pedig egymillió kilométert tett meg, baleset nélkül. A vállalat dolgozói a társadalmi munkából sem maradtak ki, és az elmúlt esztendőben több mint háromezer órát dolgoztak le az élet- és munkakörnyezet javítása és szépítése érdekében. Koleszár elvtárs elmondotta, hogy igyekeznek a dolgozók munkakörülményein is javítani. Így például a közeljövőben bővítik, korszerűsítik a szociális helyiségeket, amelyek már nem felelnek meg a követelményeknek. Az üzem élenjáró dolgozói, Kupái László és Kardos Lajos autóbuszvezetők nemrégiben a megérdemelt „pihenőre“, nyugdíjba vonultak. Mindketten huszonhat évet dolgoztak le a vállalatnál. Kúpjai bácsi egymillió ötszázezer kilométert tett meg autóbuszon baleset nélkül. Amikor megkérdeztem, hogy hosszú éves, fárasztó munkáját megelégedéssel zárta-e le, könnyes szemmel vallotta, hogy munkáját mennyire szerette. Mihók Ján húsz, Mlynár András pedig tizenkilenc éve dolgozik a vállalatnál. Hetekig úton vannak, de a kimerítő, fárasztó munkájukat példásan végzik. Szanyj Géza és Zsebík Ferenc is hosszú éveken át a vállalatban dolgoznak. Hajnalban indulnak tehergépkocsijukkal és az üzletekbe szállítják a tejet, a tejtermékeket. Ezek a dolgozók hosszú éveken át kitartottak a vállalatban, ahol kiváló munkát végeztek, önkénytelenül felmerült a kérdés, vájjon a fiatalok is vállalják ezt majd? Követik-e az idősebb, tapasztaltabb társaik példáját, elfogadják-e tanácsaikat? Erre a kérdésre a harmincéves Mihók Miklós tehergépkocsi-vezető adott választ. — Az idősebb munkatársaktól sokat lehet tanulni, ezért érdemes elfogadni tanácsukat. Nagy gyakorlatuk, tapasztalatuk van, s ebből mi fiatalok sokat meríthetünk. Hiszen ezáltal sokat könnyíthetünk saját munkánkon is. Koleszár elvárs elmondta, hogy Mihók Miklós két éve dolgozik a vállalatban. Az indulása nem volt zökkenésmentes. Azonban a vezetőség és a munkatársak segítségével sikerült átjutnia a kezdeti .buktatókon“. Most a legjobbak közé tartozik, s munkáját örömmel végzi. A vállalat fontos, össztársadalmi jelentőségű feladatot teljesít. A jó dolgozó gárda biztosítéka annak, hogy az áruszállítás, a tömegközlekedés fennakadás és balesetveszély nélkül, mindenki megelégedésére bonyolódjék le. GÄL EDIT Az eredményes termelés segítői í— Családias gyár vagyunk — magyarázták a rimaszombati (Rimavská Sobota) konzervgyár dolgozói. Az igaz, hogy családias a gyár, viszont rosszak még itt a „családi“ körülmények. Hetvenhét éves a RISO. Mi tagadás, meg is látszik rajta. Különösebb feltűnést nem keltene, ha egyes részlegei ipartörténeti kiállító teremmé lennének átalakítva. Néhány részlegen még azok a gépek ontják a terményeket, amelyek a húszas években is üzemeltek már. — A különbség csupán annyi, hogy akkor még nem villany, hanem gőz hajtotta a gépeket, ezért a gyárban télen melegebb volt — jegyezte meg találóan az egyik dolgozó. — De hiszen úgyis melege lesz az embernek ettől a munkától! — Nehéz, izmot görcsölő elfoglaltság ez — mondta az egyik idős asszony, aki ezerkilencszázhatvantól dolgozik a konzervgyárban. Aztán bizakodva pillantott Jón Kaőírek mérnökre, az üzem termelési igazgatóhelyettesére. — Ezerkilencszáznyolcvanegyben kezdjük a gyár felújítását, több mint huszonkilencmillíó korona ráfordítással — mondta a munkásnő tekintetére reagálva Kaöírek elvtárs, majd hozzáfűzte: — Ez lesz a felújítás első üteme. A befejezés után további száznyolcvanmillió koronát fordítunk az átalakítási munkálatokra. Oj létre kél tehát a RISO. Kiérdemli ezt a gyár közössége, mely a mostoha körülmények ellenére is kiváló eredményeket produkál, s idén is mindent megtesz az igényes tervek teljesítése érdekében. A LEHETŐSÉGEKHEZ IGAZODVA — Jogos az a várakozás, amely üzemünk kiváló eredményei alapján kialakult — állapította meg Kačírek mérnök. — Sajnos a legutóbbi másfél évtizedben a kertészeti termékek termelése erősen ingadozott, egyik évben több, a másikban viszont kevesebb zöldség és gyümölcs termett. Ez a hullámzás kihatott a tartósító ipar nyersanyaggal ‘történő ellátására is. A konzervgyár idei terve százhatvanhatmillió korona értékű zöldséges gyümölcskonzerv előállítását irányozza elő. A főbb termények közül nyolcszáz tonna zöldborsókonzerv előállítását tervezték, a gyengébb hozamok következtében ennek csak a felét sikerült teljesíteni. Az időjárás viszont nagyon kedvezett a zöldbabnak. Ebből a konzervből hatszáz tonnát terveztek, a valóságban azonban minden lehetőség adott a kílencszáz tonna legyártására. Gazdag termés mutatkozik paprikából és salátauborkából is. Ez az alapja a bizokodásnak, hogy a konzervgyár a lecsók, a főzelékek és a savanyúságok előállításának idei tervét túlszárnyalja. — Érdekünk, hogy minél több főzelék- és zöldségkonzervet készítsünk. Már a zőldborsóidény kezdete előtt láttuk, hogy a korai gyümölcs és sárgabarack nagy része elfagyott. Kevés cseresznyét, meggyet és szamócát kapjtunk. Az idei tervet tehát csak akkor tudjuk teljesíteni, ha több savanyúságot és zöldbabkonzervet készítünk — foglalta össze a gyár tervteljesítésének idei lehetőségeit Nagy Zsuzsanna, a gyümölcsfeldolgozó részlegleg raktárosa. EGYMÄSRA utalva A kedvvel és eredményesen végzett zöldségtermesztés alapját a termelő, a felvásárló és az értékesítő közötti jó együttműködés adja. A rimaszombati konzervgyár legjelentősebb járáson belüli partnergazdaságai a lénártfalvai (Lenartovce), a rimajánosi (Rimavskő Janovce), a királyi (Kráľ) és a rimaszécsi (Rimavská Seč) szövetkezetek. Fontos termelők és szállítők a komáromi (Komárno), a lévai (Levice), a nagykürtösi (Veľký KrtíS) és az érsekújvári (Nové Zámky) járás gazdaságai is. — Pontosan rögzítettük az átvétel minden olyan feltételét, amely segíthet a felvásrláskor felmerülő problémák megoldásában. Kedvezőnek tekinthető például, hogy egyre több gazdaság ismerte fel: a vetésidő ütemezése sokat segíthet az áru érési idejének elnyújtásában, tehát ezzel is csökkenhet az értékesítési gond, és javulhat az ellátás. Ugyancsak jelentős változás az idén a terményválaszték. javulása. Alapelvünk a felvásárlásban, hogy a gazdaságoktól minden szerződött mennyiséget, a kistermelőktől pedig minden felkínált árut át kell venni, amennyiben az feldolgozásra alkalmas — fogalmazta meg a termelő és a felvásárló közötti kapcsolat eddigi tapasztalatait Balog István műszakvezető. SEGÍTENEK A BRIGÁDOK A kérdésre: mire irányul az idén a munkaverseny a gyárban, Tóth Elemér, a gazdasági osztály vezetője váleszólt. — Gyárunkban tizennégy kollektíva versenyez — mondta. — Fő célunk, hogy a belföldi fagyasztásra szánt gyártmányokból a lehetőségekhez képest kielégítsük a keresletet. Exportra viszont csak azokat a konzerveket Megy a konzerv „vándorútra". gyártjuk, amelyek gazdaságosan elő-' állíthatók. Gazdasági terveink és elképzeléseink realizálásában sokat segítenek a szocialista brigádok. Tóth elvtárstól a továbbiakban megtudtuk, hogy szocialista brigádok vállalásai a termelékenység követelményeinek érvényesítésére, az exportképes termékek termelésének növelésére, a termelési költség csökkentésére, az ésszerű takarékosságra és a minőség javítására összpontosulnak. NEHÉZ TEHER Az állandó munkaerők száma ötszáz, ebből négyszáztíz a nő. Idényben a diákok is besegítenek. Júliusban kétszázhatvan, augusztusban száznyolcvan fiatal segít, szeptemberben pedig száznnegyvennyolc főiskolás segítségére számítanak a gyár vezetői. Talán a fogadóállomáson a legkönynyebb a munka. Itt nincs gőz, nincs forróság. A teherautókról a zöldség a tisztítóba, a mosóba és az osztályozóba kerül. A vándorútra kelt zöldség feldolgozásának legnehezebb szakasza a forró és zajos üzemcsarnokban kezdődik. Itt már gumícsi?mában kell dolgozni. A lezárt dobozokat hatalmas vaskosárba rakják. A telepakolt vaskosarakat a sterilizálóba szállítják. A több mázsás teher mozgatása bizony sok fizikai munkát igényel. Ezen a részlegen dolgozik Stuller Margit, Gubalová Zlata, ás Balíková Vera. — Nem nehéz ez a munka? kérdeztem Stuller Margitot. — Megszoktam — mondta. — Hány műszakban dolgoznak? — Tizenkétórázunk. — Miért vállalta a tizenkét órát? — Mert szükség van rá — válaszolt. — A zöldség olyan, hogy ha nem dolgozzuk fel időben, akkor tönkremegy. Márpedig a gazdaságokban folyamatosan végzik a zöldség betakarítását, s nekünk ehhez igazodnunk kell. A paradicsom leendő feldolgozó részlegén ottjártunkkor még dzsúszt készítettek. A töltő-záró gépek zajában Juhonák Erzsébettel váltottunk pár szót. — Mióta dolgozik a gyárban? — Tizenkilenc éve. — Hogy bírja a hosszú műszakot? — önként vállaltuk — mosolygott— Mikor pihen? — Majd az idénymunkák után. XXX Elnéztük a műszakból távozó lányokat, asszonyokat. Fáradtak voltak. Az érkezőkön is láttuk, hogy teljesen nem tudták kipihenni magukat. Ez a nyár is fárasztó a Rimaszambati Konzervgyárban. Az igazi munkacsúcs pedig még csak ezután kezdődik. A helytállást önként vállalták. Kötelezi őket a • szocialista verseny, melynek keretében nemcsak a többért, hanem a gazdaságosabb termelésért is versenyben állnak. CSIBA LÄSZLÖ
