Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-11 / 32. szám

1979. augusztus 11. SZABAD FÖLDMŰVES 11 térő. Van közöttünk tizenkilenc és hatvanéves is, de vannak dolgozóink, akik már húsz éve, mások pedig csak egy-két éve dolgoznak az üzemben. Tehát mind korban, mind nézetekben különbözőek vagyunk, mégis megért­jük egymást és összetartunk. Persze amíg ezt a kedvező munkalégkört ki­alakítottuk, sok-sok nehézséget, prob­lémát kellett lekiizdenünk. Például az idősebbekkel meg kellett értetnünk, korunk nem jogosítja fel őket arra, hogy a fiatalabbakka! fölényesked­jenek, vagy kihasználják őket. A fia­taloknak viszont tudatosítaniuk kel­lett, hogy az idősebbekhez f*eődö jó kapcsolatukat a tapasztalatszerzés, a kölcsönös megértés útján kell elmé­lyíteniük. Ez az „egymást nevelő“ munkatársi viszony meghozta gyümöl­csét. Reméljük, hogy a jó munkán­kért a jövő évben megkapjuk a bri­­gádmnzgalom arany jelvényét. Végigjárva a húsüzemet megállapí­tottam, hogy a brigád tagjai arány­lag nehéz körülmények között telje­sítik feladataikat. Ezt az üzemrészle­get már nem fejlesztik tovább, hama­rosan megszüntetik. Hogy miért? Már épül a korszerű, hatalmas húskombi­nát. Ide összpontosítjuk a járás ösz­­szes húsfeldolgozó üzemét, ahol az alkalmazottak kedvezőbb körülmé­nyek között dolgozhatnak majd. A szocialista brigád néhány tagjá­val munka közben beszélgettem a munkaközösség életéről. Mangolt Júlia: — Huszonnégy éve dolgozom ebben a húsüzemben és elmondhatom, hogy Egy szocialista brigád életéből Palkovics István üzemvezető. Amint beléptem a kisüzem ajtaján, hirtelen gyermekkorom egyik meséjé­nek részlete jutott az eszembe: A ki­rály lánya esküvőjére fényes lakodal­mat készített. Az udvaron sok-sok nyüzsgő ember, fehérsapkás szaká­csok, rézkondérban velőlevest kavar­­gató kisinasok. Az asztalon ezüsttál­cákra „szervírozott" spékelt pulykák, a polcokon őzkolbász, oldalas, füstölt sonka. Habár jócskán különbözött a lévai (Levice) húsfeldolgozó üzem udvara a mesebeli királyi udvartól, az illa­tok, az ínyencfalatok itt is fejedel­miek voltak. A kerekeken guruló tartó­vázak roskadásig meg voltak rakva szalámi rudakkal, füstölt sonkával és más húskészítménnyel. Persze a szem­lélődő, ha nem bűvölik el az étvágy­­gerjesztő készítmények, a fedett ud­varon másra is figyelmes lesz. Törté­netesen egy táblára, melyre a követ­kezőket írták: Szocialista brigádunk következetesen teljesíti feladatát. Hurajová Mária, a V. Tyereskova szocialista brigád vezetője, az üzem vezetőjének helyettese, elfoglalt em­ber. Nem csoda, hiszen a munkaszer­vezés jó része, a különböző kimutatá­sok kidolgozása, a brigád tevékenysé­gének irányítása őrá hárul. A tapasz­talt asszony kiválóan teljesíti a reá bízott feladatokat. Munkájukról, gond­jaikról, örömeikről így szólt: — Szocialista brigádunk 1964-ben alakult, s jelenleg tizenkét taggal te­vékenykedik. Ha csoportunkat más szocialista brigádhoz hasonlítjuk, ak­kor megállapíthatjuk, hogy mi egy .különleges“ brigád vagyunk, ugyanis tagságunk korösszetétele nagyon el­m A Valentyina Tyereskova brigád. (A szerzó felvételei) • kezdeti években sokkal nehezebb körülmények között dolgoztunk, mint ma. Amióta létrejött a szocialista bri­gád, javult a munkaszervezés és a munkához való hozzáállás. Nagyon jó tudni, hogy értékelik, becsülik a munkánkat. Ez adja tulajdonképpen az erűt a szocialista kötelezettségvál­lalások maradéktalan teljesítéséhez. Linderová Helena: — Mi, idősebb dolgozók vállaltuk, hogy betanítjuk a fiatalabb brigádta­gokat, segítségükre leszünk munká­jukban. Felajánlásunk a munkakör­nyezet szépítésére is kiterjed; társa­dalmi munkában százharminc órát dolgozunk le. A gyermekév alkalmá­ból eov nagyon szép, humánus válla­lást testesítettünk: több alkalommal meglátogattuk a tajnái gyermekott­hont, ahol segítettünk a parkosítási munkálatokban. Krnčanová Helena: — Nemrégen vagyok az üzem al­kalmazottja, így csak az indulásról beszélhetek. Idősebb munkatársaim, a brigádtagok segítőkészek, barátsá­gosak. Ennek köszönhetem, hogy már én is jártas vagyok a szakmában. Palkovics István üzemvezető 1949 óta alkalmazottja a húsfeldolgozó üzemnek. A sok tapasztalattal rendel­kező vezető elismerően szólt a szocia­lista brigád munkájáról. Elmondta, elsősorban nekik köszönhető, hogy a havi tervfeladatokat az rendszerint túlteljesítette. A brigádtagok teljesí­tették vállalásukat az áru javításában is. S ez bizony az élelmiszeriparban nagyon fontos követelmény. Ha az ember bemegy egy búsbolt­ba, hirtelen nem is gondol arra, hogy a polcokon, fogasokon lévő húsáru sok-sok ember fáradságos munkájá­nak terméke. Ebből a tevékenységből nagy részt vállal a lévai húsfeldol­gozó üzem „aranyérem-várományos" További munkájukban sok jó ered­ményt, sikert kívánunk! KALITA GABOR Műszak a volánnál A Csehszlovák Autóforgalmi Vállalat (CSAD) rozsnyót (Rožňava) vállalata hétszáztíz alkalmazottat számlál. Közülük több mint a fele gépkocsivezető. Nap mint nap korán reggel kelnek, elvégzik a tehergépkocsijukon, az autóbuszon a nélkülözhetetlen műszaki ellenőrzést és útnak indulnak. Megszokták már a koránkelést. Ugyanis legtöbben a környékbeli falvakból érkeznek. Koleszár Károly, a vállalat vezetője elmondta, hogy a gépkocsivezetők munkájával elégedett. Többségük ponto­san betartja az ídulási időt, s mindent megtesz a fel­adatok maradéktalan teljesítése érdekében. Erről tanúskodnak az elmúlt esztendőben elért ered­mények is. Így például a tervhez viszonyítva százhar­minckétezer tonnával több árut szállítottak, s a tervnél jóval több kilométert tettek meg. Azonban a vállalatban sem megy a munka zökkenők nélkül. Hibák, nehézségek is előfordulnak. De ezeket igyekeznek mielőbb kiküszö­bölni. A vállalatnak gondot okoz a munkaerő-utánpótlás. Hi­szen egy-egy műszak a volánnál igen fárasztó, igényes, s a fiatalok erre nehezen vállalkoznak, habár a havi kereset csalogató. A munkát gyakran nehezíti a pótal­katrészek hiánya is. A jó eredmények elérésében, a nehézségek leküzdésé­ben sokat segít a huszonhárom szocialista brigád. Kö­zülük öt kollektíva a megtisztelő cím bronz fokozatának tulajdonosa. A brigádmozgalomba háromszázhuszonnégy dolgozó bekapcsolódott. A gépkocsivezetők között széleskörű versenymozgalom bontakozott ki. A verseny fő feltétele a balesetnélküli vezetés. A vállalatban öt gépkocsivezető egymillió öt­százezer kilométert, harminchárom pedig egymillió ki­lométert tett meg, baleset nélkül. A vállalat dolgozói a társadalmi munkából sem ma­radtak ki, és az elmúlt esztendőben több mint három­ezer órát dolgoztak le az élet- és munkakörnyezet javí­tása és szépítése érdekében. Koleszár elvtárs elmondotta, hogy igyekeznek a dol­gozók munkakörülményein is javítani. Így például a közeljövőben bővítik, korszerűsítik a szociális helyisé­geket, amelyek már nem felelnek meg a követelmények­nek. Az üzem élenjáró dolgozói, Kupái László és Kardos Lajos autóbuszvezetők nemrégiben a megérdemelt „pi­henőre“, nyugdíjba vonultak. Mindketten huszonhat évet dolgoztak le a vállalatnál. Kúpjai bácsi egymillió öt­százezer kilométert tett meg autóbuszon baleset nélkül. Amikor megkérdeztem, hogy hosszú éves, fárasztó mun­káját megelégedéssel zárta-e le, könnyes szemmel val­lotta, hogy munkáját mennyire szerette. Mihók Ján húsz, Mlynár András pedig tizenkilenc éve dolgozik a vállalatnál. Hetekig úton vannak, de a kime­rítő, fárasztó munkájukat példásan végzik. Szanyj Géza és Zsebík Ferenc is hosszú éveken át a vállalatban dol­goznak. Hajnalban indulnak tehergépkocsijukkal és az üzletekbe szállítják a tejet, a tejtermékeket. Ezek a dolgozók hosszú éveken át kitartottak a válla­latban, ahol kiváló munkát végeztek, önkénytelenül fel­merült a kérdés, vájjon a fiatalok is vállalják ezt majd? Követik-e az idősebb, tapasztaltabb társaik példáját, el­fogadják-e tanácsaikat? Erre a kérdésre a harmincéves Mihók Miklós teher­gépkocsi-vezető adott választ. — Az idősebb munkatársaktól sokat lehet tanulni, ezért érdemes elfogadni tanácsukat. Nagy gyakorlatuk, tapasztalatuk van, s ebből mi fiatalok sokat meríthe­tünk. Hiszen ezáltal sokat könnyíthetünk saját munkán­kon is. Koleszár elvárs elmondta, hogy Mihók Miklós két éve dolgozik a vállalatban. Az indulása nem volt zökkenés­mentes. Azonban a vezetőség és a munkatársak segítsé­gével sikerült átjutnia a kezdeti .buktatókon“. Most a legjobbak közé tartozik, s munkáját örömmel végzi. A vállalat fontos, össztársadalmi jelentőségű feladatot teljesít. A jó dolgozó gárda biztosítéka annak, hogy az áruszállítás, a tömegközlekedés fennakadás és baleset­­veszély nélkül, mindenki megelégedésére bonyolódjék le. GÄL EDIT Az eredményes termelés segítői í— Családias gyár vagyunk — ma­gyarázták a rimaszombati (Rimavská Sobota) konzervgyár dolgozói. Az igaz, hogy családias a gyár, viszont rosszak még itt a „családi“ körülmé­nyek. Hetvenhét éves a RISO. Mi ta­gadás, meg is látszik rajta. Különö­sebb feltűnést nem keltene, ha egyes részlegei ipartörténeti kiállító terem­mé lennének átalakítva. Néhány részlegen még azok a gé­pek ontják a terményeket, amelyek a húszas években is üzemeltek már. — A különbség csupán annyi, hogy ak­kor még nem villany, hanem gőz haj­totta a gépeket, ezért a gyárban télen melegebb volt — jegyezte meg talá­lóan az egyik dolgozó. — De hiszen úgyis melege lesz az embernek ettől a munkától! — Nehéz, izmot görcsölő elfoglaltság ez — mondta az egyik idős asszony, aki ezerkilencszázhatvantól dolgozik a konzervgyárban. Aztán bizakodva pil­lantott Jón Kaőírek mérnökre, az üzem termelési igazgatóhelyettesére. — Ezerkilencszáznyolcvanegyben kezdjük a gyár felújítását, több mint huszonkilencmillíó korona ráfordítás­sal — mondta a munkásnő tekinteté­re reagálva Kaöírek elvtárs, majd hozzáfűzte: — Ez lesz a felújítás első üteme. A befejezés után további száz­nyolcvanmillió koronát fordítunk az átalakítási munkálatokra. Oj létre kél tehát a RISO. Kiér­demli ezt a gyár közössége, mely a mostoha körülmények ellenére is ki­váló eredményeket produkál, s idén is mindent megtesz az igényes tervek teljesítése érdekében. A LEHETŐSÉGEKHEZ IGAZODVA — Jogos az a várakozás, amely üze­münk kiváló eredményei alapján ki­alakult — állapította meg Kačírek mérnök. — Sajnos a legutóbbi másfél évtizedben a kertészeti termékek ter­melése erősen ingadozott, egyik év­ben több, a másikban viszont keve­sebb zöldség és gyümölcs termett. Ez a hullámzás kihatott a tartósító ipar nyersanyaggal ‘történő ellátására is. A konzervgyár idei terve százhat­­vanhatmillió korona értékű zöldség­es gyümölcskonzerv előállítását irá­nyozza elő. A főbb termények közül nyolcszáz tonna zöldborsókonzerv előállítását tervezték, a gyengébb ho­zamok következtében ennek csak a felét sikerült teljesíteni. Az időjárás viszont nagyon kedvezett a zöldbab­nak. Ebből a konzervből hatszáz ton­nát terveztek, a valóságban azonban minden lehetőség adott a kílencszáz tonna legyártására. Gazdag termés mutatkozik papriká­ból és salátauborkából is. Ez az alap­ja a bizokodásnak, hogy a konzerv­gyár a lecsók, a főzelékek és a sava­nyúságok előállításának idei tervét túlszárnyalja. — Érdekünk, hogy minél több főze­lék- és zöldségkonzervet készítsünk. Már a zőldborsóidény kezdete előtt láttuk, hogy a korai gyümölcs és sárgabarack nagy része elfagyott. Ke­vés cseresznyét, meggyet és szamócát kapjtunk. Az idei tervet tehát csak akkor tudjuk teljesíteni, ha több sa­vanyúságot és zöldbabkonzervet ké­szítünk — foglalta össze a gyár terv­teljesítésének idei lehetőségeit Nagy Zsuzsanna, a gyümölcsfeldolgozó rész­­legleg raktárosa. EGYMÄSRA utalva A kedvvel és eredményesen végzett zöldségtermesztés alapját a termelő, a felvásárló és az értékesítő közötti jó együttműködés adja. A rimaszom­bati konzervgyár legjelentősebb járá­son belüli partnergazdaságai a lé­­nártfalvai (Lenartovce), a rimajánosi (Rimavskő Janovce), a királyi (Kráľ) és a rimaszécsi (Rimavská Seč) szö­vetkezetek. Fontos termelők és szállí­­tők a komáromi (Komárno), a lévai (Levice), a nagykürtösi (Veľký KrtíS) és az érsekújvári (Nové Zámky) já­rás gazdaságai is. — Pontosan rögzítettük az átvétel minden olyan feltételét, amely segít­het a felvásrláskor felmerülő problé­mák megoldásában. Kedvezőnek te­kinthető például, hogy egyre több gazdaság ismerte fel: a vetésidő üte­mezése sokat segíthet az áru érési idejének elnyújtásában, tehát ezzel is csökkenhet az értékesítési gond, és javulhat az ellátás. Ugyancsak jelen­tős változás az idén a terményválasz­ték. javulása. Alapelvünk a felvásár­lásban, hogy a gazdaságoktól minden szerződött mennyiséget, a kisterme­lőktől pedig minden felkínált árut át kell venni, amennyiben az feldolgo­zásra alkalmas — fogalmazta meg a termelő és a felvásárló közötti kap­csolat eddigi tapasztalatait Balog István műszakvezető. SEGÍTENEK A BRIGÁDOK A kérdésre: mire irányul az idén a munkaverseny a gyárban, Tóth Ele­mér, a gazdasági osztály vezetője vá­­leszólt. — Gyárunkban tizennégy kollektíva versenyez — mondta. — Fő célunk, hogy a belföldi fagyasztásra szánt gyártmányokból a lehetőségekhez ké­pest kielégítsük a keresletet. Export­­ra viszont csak azokat a konzerveket Megy a konzerv „vándorútra". gyártjuk, amelyek gazdaságosan elő-' állíthatók. Gazdasági terveink és el­­képzeléseink realizálásában sokat se­gítenek a szocialista brigádok. Tóth elvtárstól a továbbiakban meg­tudtuk, hogy szocialista brigádok vál­lalásai a termelékenység követelmé­nyeinek érvényesítésére, az exportké­pes termékek termelésének növelésé­re, a termelési költség csökkentésére, az ésszerű takarékosságra és a minő­ség javítására összpontosulnak. NEHÉZ TEHER Az állandó munkaerők száma öt­száz, ebből négyszáztíz a nő. Idény­ben a diákok is besegítenek. Július­ban kétszázhatvan, augusztusban száz­­nyolcvan fiatal segít, szeptemberben pedig száznnegyvennyolc főiskolás se­gítségére számítanak a gyár vezetői. Talán a fogadóállomáson a legköny­­nyebb a munka. Itt nincs gőz, nincs forróság. A teherautókról a zöldség a tisztítóba, a mosóba és az osztályozó­­ba kerül. A vándorútra kelt zöldség feldol­gozásának legnehezebb szakasza a forró és zajos üzemcsarnokban kezdő­dik. Itt már gumícsi?mában kell dol­gozni. A lezárt dobozokat hatalmas vasko­sárba rakják. A telepakolt vaskosara­kat a sterilizálóba szállítják. A több mázsás teher mozgatása bizony sok fizikai munkát igényel. Ezen a részle­gen dolgozik Stuller Margit, Gubalová Zlata, ás Balíková Vera. — Nem nehéz ez a munka? kér­deztem Stuller Margitot. — Megszoktam — mondta. — Hány műszakban dolgoznak? — Tizenkétórázunk. — Miért vállalta a tizenkét órát? — Mert szükség van rá — vála­szolt. — A zöldség olyan, hogy ha nem dolgozzuk fel időben, akkor tönkremegy. Márpedig a gazdaságok­ban folyamatosan végzik a zöldség betakarítását, s nekünk ehhez igazod­nunk kell. A paradicsom leendő feldolgozó részlegén ottjártunkkor még dzsúszt készítettek. A töltő-záró gépek zajá­ban Juhonák Erzsébettel váltottunk pár szót. — Mióta dolgozik a gyárban? — Tizenkilenc éve. — Hogy bírja a hosszú műszakot? — önként vállaltuk — mosolygott­— Mikor pihen? — Majd az idénymunkák után. XXX Elnéztük a műszakból távozó lányo­kat, asszonyokat. Fáradtak voltak. Az érkezőkön is láttuk, hogy teljesen nem tudták kipihenni magukat. Ez a nyár is fárasztó a Rimaszambati Kon­zervgyárban. Az igazi munkacsúcs pe­dig még csak ezután kezdődik. A helytállást önként vállalták. Kötelezi őket a • szocialista verseny, melynek keretében nemcsak a többért, hanem a gazdaságosabb termelésért is ver­senyben állnak. CSIBA LÄSZLÖ

Next

/
Thumbnails
Contents