Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-11 / 32. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1979. augusztus 1Ĺ 8. JELEŇA és BORISZ NYIKITYIN: Mit tud a gyermek? Bevezetőként: a Nylkityin-házaspár sajátos módszert dolgozott ki hét gyermeke nevelésére. Otthonukban spártai körülményeket teremtettek, és ebben a szellemben nevelték a gyere­keket életUk első napjától kezdve. Mennyi vita folyt erről a családról a Szovjetunióban?! Hány híve és ellen­zője támadt módszerüknek! Teltek­­múltak az évek, és ma már nyugod­tan állíthatjuk: a szkeptikusok aggá­lyai fölöslegesek voltak. Erről győz meg minket a Nyikityin-házaspár két részben közölt cikke, részletes képet nyújtva a nevelési módszerről, s ered­ményeiről. I. Minden családnak megvannak a maga sajátosságai, szokásai, életfor­mája. Nekünk isi Sokan vagyunk: há­rom felnőtt és hét gyermek. Aljosa Idén lesz tizenkilenc éves, a legki­sebb, Ljubocska — hatesztendős. Volt, amikor azzal ijesztgettek ben­nünket, hogy gyermekeink sosem lábalnak ki a betegségekből, kezüket­­lábukat törik, és fegyelmezetlenségük sok bajt okoz az Iskolában. Mindezt pedig azért mondogatták, mert sokak számára nemcsak a nevelési módsze­reink tűntek különösnek, hanem az otthonunk légköre is. Ha valaki az előszobából jobbra el­indul, egy nagy, világos szobába jut, és a csodálkozástól tátva marad a szája. Hogy itt mi van! Különböző méretű gyalupadok, szerszámok, mo­torok, gépek, furnérlemezek, rengeteg vas- és fadarab. Még a mennyezetről is lóg valami, ami szintén „nagyon fontos“. A tornatermünkbe igencsak óvato­san kell belépni: lehet, hogy valaki éppen akkor ugrik le a kötélről, vagy faltól falig lendül a gyűrűn, vagy bukfencezik a gyékényen ... őszintén szólva, nálunk csak a há­lószobákban van rend, meg a nagy­papa szobájában, ahová a gyerekek csak az 6 hívására léphetnek be. Van úgy, hogy mindannyian részt veszünk a játékban, ilyenkor csakúgy zeng a ház a lábdobogástól, a nevetéstől, a zajtól és a kiáltozástól. Teltek-múltak az évek, a gyerekek cseperedtek és a riasztó jóslatok, sze­rencsére nem igazolódtak be. A tanu­lás sem esett nehezükre: nem sokat pepecselnek a házi feladattal, és mégis csupa jó jegy kerül az ellen­őrzőkönyvükbe. Az iskolát a szokásos tanulmányi idő előtt fejezik be, gyak­ran „ugranak“ osztályt. Aljosa már főiskolás, Antonyik egyetemista. S ta­lán ami a legfontosabb: csak ritkán betegeskedtek, a megfázásokat gyor­san kiheverték, a fertőző betegsége­ket is könnyen viselték. Hároméves korukra megerősödtek, ügyesek let­tek, még az orrukat se törték be, fi­cam és törés pedig tizenkilenc év alatt egyszer sem fordult elő. Ma is sokan írnak nekünk levelet, vendégségbe is el-eljönnek, hogy meg­kérdezzék: Hogy nevelem a gyereke­met erőssé, egészségessé?“ ügy vél­jük, ennek sokféle útja-módja van. Elmondjuk a magunk módszerét. Az­az próbálunk feleletet adni azokra a kérdésekre, amelyeket a leggyakrab­ban tesznek fel nekünk. — Miért járnak mezítláb és kisnad­­rágban? Ezt a kérdést nemcsak halljuk, ha­nem látjuk is azoknak a szemében, akik ellátogatnak hozzánk. Némelyik nem is állja meg, és karjára veszi a legkisebbet, Ljubocskát, megtapogatja a hideg lábacskáját: Nem fázol? — Nem, csöppet sem! — feleli vi­dáman Ljubocska, és a vendég karjá­ról lehuppanva, odarohan a tornaszer­hez. A gyerek Igazat mond, a lába tény­leg hideg, ha megtapintjuk. A kicsi­nyeknél azonban jól működnek a „hőszabályozók“. Éjjel, a paplan alatt 33 fok van, a testük és a lábuk is meleg. Ha reggel felkelnek az ágyacs­­kájukból körös-körül csak 18 fok a hőméyséklet, a padlón pedig 15 fok. Ekkor a test a levegő hőmérsékleté­hez igazodik, a talp pedig a padlóé­hoz. Ezért nem fázik meg a gyerek. „Mire jó mindez, hiszen van a gye­reknek ruhája és cipője.“ Igen, csak­hogy a ruha és a cipő rendeltetése, hogy megelőzze a túlzott lehűlést (télen), és a túlzott felhevülést (nyá­ron). A ruházat arra kellett, hogy az ember felvehesse a küzdelmet a kör­nyezet hátrányos hatásaival. Manap­ság viszont a ruhát gyakran afféle termosztátnak használják, hogy állan­dó hőmérsékleten tartsák a testet. No meg a modern lakás is hasonló sze­repet tölt be. Mire jó ez? Csak arra, hogy az ember elveszítse alkalmazko­dóképességét és ellenállását a kör­nyezet változásaival szemben: ide­értve az éghajlat, az időjárás és a hétköznapi életrend változásait Is. Ilyenkor aztán elég, ha egy kis viz éri a gyerek lábát, és máris köhög, egy kis szellő éri, és máris prüszköl. Mi viszont úgy neveltük gyerekein­ket, hogy többet is elviselhessenek, ne kelljen félniük egy kis huzattól, vizes lábtól, a napszúrástól, nyári zá­portól és sok mástól. Ezt nem vala­miféle bonyolult, (okozati eljárások révén értük el. Egyszerűen hagytuk a gyerekeket klsnadrágban és mezít­láb járni otthon és az utcán a leg­mostohább időben is. Sőt, azt is meg­engedtük nekik, hogy netán a forró fürdőszobából kiszaladjanak a hóba. — Minek a sportfelsžerelés a la­kásban? Ezekre mindenütt szükség van, ahol gyerekek vannak, mert örömet sze­reznek nekik, mozgásra késztetik őket, vagyis ügyességüket, erejüket, egészségüket fejlesztik. Amikor elő­ször vettünk gyermek-sportfelszere­lést, gyűrűt, trapézt, hintát, a na­gyobb fiunk még csak két éves volt, a kisebbik pedig nyolchónapos. A tor­naszereket mindig igénybe lehet ven­ni a szobában, és ez lehetővé teszi, hogy a gyerekek váltogassák a külön­böző gyakorlatokat, minden játékot mozgással gazdagítsanak, a fizikai megterhelést a szellemivel váltva, sokféle tevékenység között választ­hassanak, mégpedig nem valamely program, hanem a saját kedvük sze­rint. Veszélyes ez? Persze, hogy veszé­lyes, ha a gyerek nincs rá felkészít­ve. Mégsem tartunk előzetes „bizton­ság-technikai“ foglalkozásokat. Más módon járunk el, Folytatjuk) % kis mosoly A papa kivesz az aktatáskából egy nagy tábla csokoládét és megkérdezi a gyerekektől: — Na gyerekek, ki volt ezen a hé­ten a legtöbb, kt Jogadott szót a ma­mának? — Te, papa! — hangzik a válasz-. ♦ ♦ ♦ — Kérem szépen, a villamosnak melyik végén szállhatok jel? — Teljesen mindegy. Mind a két vége megáll... ♦ ♦ ♦ Biztos vagyok benne, hogy aki a mindennapi mosakodást kitalálta, so­ha nem volt gyerek! — mondja a kis Éviké. Kisbalázs álmosan ébredt. Ilyenkor nyűgös volt és morgós. — Ne a szemed dörzsöld, mosdani menj! — szólt anyukája. Kisbalázs sziszegve-morogva pás­­kolta testére a hideg vizet. Am a kellemetlen művelettől friss lett és vidám. A konyhába már dúdolva lé­pett be. Édesanyja vizet forralt teá­nak, s a lábasba is vizet öntött, ami­be föltette a tojásokat a villanytűz­helyre. — Miért kell víz a tojásokhoz? kíváncsiskodott a kisfiú. —• Mert a tűz átadja a meleget a víznek, a víz a tojásoknak. Így fő meg és így lesz finom. Víz nélkül a tojások megégnének, s nem lehetne őket megenni. Kisbalázs reggeli után leszaladt a parkba. Megakadt a szeme a körkörös vízsugáron, amely csillogva hullt a zöld fűre. Odakiváncsiskodott a ker­tészhez, s nézte, mit csinál. —И a nem locsolnánk a növényeket, minden elhervadna, kiszáradna — magyarázta a kertész a kisfiúnak. Másnap vasárnap volt. Szép, meleg nap. Föl is kerekedett az egész csa­lád, s elmentek kirándulni. Az autó­busz szuszogva kapaszkodott a hegy­re. Egyszer csak megállt a vezető és nagy kannából vizet öntött a motor­házhoz. A kisfiú kérdőn nézett édes­apjára. — Fölforrósodott a motor, mert gyorsan kellett pörögnie. Nem köny­­nyű ám ■fölcipelnl ilyen meredeken egy ekkora autóbuszt, sok emberrel. Á vízzel lehűtötte a motort a vezető, máris mehetünk tovább. Nemsokára szép, sűrű erdőbe 6r Ä tek. Akkorák voltak a fák, s olyan szorosan álltak egymás mellett, hogy a Napot se látták. Nem is vették ész­re, hogy beborult, csak már az eső fejpaskoló kopogására figyeltek föl. Édesapa morogni kezdett, hogy el­mossa az eső a kirándulást. De Kis­balázs szemrehányóan kiáltott föl: — De apukám! A növényeknek kell az eső. Az élteti őket. — Igazad van — mondta a papa, s magában azt gondolta —, ejnye, de megokosodott ez az én kisfiam. A távolban kanyargó vízszalag csil­lant elő. — Majdnem akkora, mint a Duna — újjongott Balázs. — De hiszen ez a Duna. Nagy ere­je van a mozgásának. Elhiszed-e, hogy áramot csiholnak vele? Villa­mosságot. Az hoz világosságot a sö­tétségbe, hajtja a villamost, pirítja ropogósra a tűzhelyen a húst, a ke­nyeret. Hirtelen óriási víztükör tűnt elő. Mint két Duna egymás mellett, vagy mint egy tó. Madarak keringtek fö­lötte, s csaptak le-le a víz színére. Halacskákat fogtak ki belőle. Es két lovacska, meg egy kutya úszott a vízben. A kutya hátán egy cica is ült, s kétségbeesetten nyivákolt, kapaszko­dott. — Hát ezek meg, hogy kerültek a vízbe? Megfulladnak — görbült le a szája Kisbalázsnak. — Talán nem, jól tudnak úszni. De nem a vízben a helyük, az szent igaz -— mondta édesanyja. — Ez ártér. Ha sok a víz, ide öm­lik. Itt még nem csinál bajt. Mert a sok víz is káros lehet. De tényleg, hogy kerültek ide az állatok? Árvíz van? Atszakadt a gát? — idegesked­tek a szülők. — 0, de sajnálom az állatokat —< mondta a kisfiú. — Nem kell sajnálnod őket, mind tud úszni, csak a cica nem, az meg a kutya hátán ül, biztosan megmene­kül — vigasztalták a szülei. — Látod ezt a magas töltést, itt az út alatt? Ez azfút valójában védő­gát, sok föld, kő, beton megállítja a vizet, s megvédi az embereket az ár­víztől. Még sokáig barangoltak, s minden­féle szép fát, bokrot, virágot látlak. Ahány, annyi árnyalata a zöldnek, formája a fakoronának, színe a virág­nak. Gomba is kínálta magát, de nem szedtek. A nagy barangolásban elpil­ledtek. Hiszitek vagy nem, forrásra bukkantak. Felfrissítették kezüket-ar­­cukat, szomjukat is oltották. Kisba­lázs csöndet intett. —1 Halljátok? A forrás azt csobog­ja. belőlem lesz a patakocska, a pa­takból a folyó, folyóból a folyam, s így lesznek a tengerek. Bennem van a tenger ... Hallották, persze, hogy hallották mindnyájan a forrás szavát. Meg is ígérték Kisbalázsnak, hogy egyszer a tengerhez is elutaznak, de legalább is mesélnek majd róla neki. De a kisfiú máris tudta, hogy a víz nagyon fontos az embernek, fának, virágnak. Minden élőnek. Nagy Attila Azt ma már majdnem mindenki tudja, hogy kétféle emelkedett vér­nyomást ismerünk: az eltídlegeset és másodlagosát. Az első a környéki érrendszer el­lenállása fokozódásának a következ­ménye és az oka az, hogy feltehetően érszükítő anyagok szaporodnak el a szervezetben, vagy méginkább, hogy az érmozgató idegek izgalma szűkíti a hajszálerek előtti érszakaszokat. Négyféle káros folyamat segíti ennek a kórképnek a kialakulását. Az első az öröklött hajlam, a má­sodik a hormonrendszer valamilyen rendellenessége, a harmadik a vese­zavar és a negyedik — a legfonto­sabb — az izgalom, a feszültség, a nyugalom hiánya. A másodlagos magas vérnyomás ki­alakulásának valamilyen pontosan ki­deríthető és leletekkel bizonyítható szervi betegség az okozója. Az ilyen módon kialakult magas vérnyomás az elsőhöz viszonyítva igen csekély, csak 10—15 százaléka az összlétszámnak. A hipertónia kialakulásának tehát kétféle lehetősége van. De ezeknek az ismertetése még mindig nem adja meg a választ arra: miért nyugtalan a vérnyomás? Ezt a hullámzást mi okozhatja és a kellemetlenséget ho­gyan lehet megelőzni? Az ok tisztá­zása egyszerű: Feltétlenül látni kell, hngy a ma­gas vérnyomásnak mi az oka, hogy az említett kétféle kialakulás közül melyik a hibás. Ha a szervi elválto­zás, akkor a beteg szervi gyógykeze­lésre szorul. Gyógyításra sorul a má­sik esszenciális) hipertóniában szen­vedő' beteg is, de a hangsúly itt már valóban az állandó egyensúly meg­tartásán van még akkor is, ha az át­lagosnál kissé magasabb. Az egyen­súlyban tartott vérnyomás, ha kissé magasabb is a kelleténél, általában elfogadható. Csakhogy a tájékozatlan beteg éppen feszültségében a vérnyo­más feltétlen csökkentésére törek­szik, mert nem tudja — vagy nem akarja tudni —, hogy a kapott gyógy­szer a betegségnek nem gyógyítója, hanem egyensúiyozója. Ha tehát va­laki a már kellően beállított és ha­tásában megfigyelt gyógyszert nem előírás szerint szedi, akkor az egyen­súly felborul és a vérnyomás nyugta­lanná válik. Ezért olyan fontos a gyógyszerek gondos és több ízben elJ lenőrzött beállítása, illetve azok lel­kiismeretes szedése. A vérnyomás ug­rálásának tehát az egyik oka a kel­lően még be nem állított, vagy hely­telenül szedett gyógyszer. És a többi? Az izgalom! A feszült­ség meg minden, ami az életrendet zavarja: a pihenés hiánya, de a moz­gás hiánya is, a túlzott testi és szel­lemi megerőltetés, a nagyon zsíros vagy erősen sós étel, de legfőképpen az úgynevezett idegeskedés, a nyugta­lanság, a környezet ártalma, vagy azok túlméretezése, a szellemi folya­matok felfokozása, ami akár Jó, akár rossz, idegizgalom formájában jelent­kezhet. Fogjunk mindent egy marokba: a* elsődleges magas vérnyomás betegség Aktív pihenés — teljes kikapcsolódás a hétvégi ház gyepszőnyegén. Fotó: N. Kovács István kialakulásában a főszereplő az Ideg­­rendszer, és kiegyensúlyozásában a gyógyszereken és életrendezésen túl legfontosabb az igalommentesség, a nyugalom, ami bár nehezen biztosít­ható, de legbiztosabb pillére az egész­ség egyensúlyának. Dr. BUGA LÄSZLÖ VÍZSZINTES: Az idézet első ré­sze. 10...........Fe­renc, magyar író. 11. Becézett Mária. 12. Király fran­ciául. 13. Birka, é. h. 14. Eszme, gondolat. 15. Állj németül. 16. Nagy Sándor. 17. irány és hosszmérték. 18. Számjegy. 19. Ép­pen hogy. 20. Ma­gyarországi sport­nyeremény-játék. 21. Oszlopsor. 23. Folyó Szibériában, é. h. 24. Közép­európai Kupa. 25. Város a Szovjet­unióban, betühiány. 26. Indonéziai szi­get. 27. Öl-e be­tűi felcserélve. 28. Verd. 29. Román aprópénz. 30. A madarak dísze. 31. Tamás Zoltán. 32. Gyümölcsös. 33. Egyfajta szín. 34. Oda. 35. Fegyver. 36...........Lescaut. 38. Gyalogos kato­na. 39. Előd fordítva. 40. Sport-csapat. 41. A lúg jelzője Is lehet. 42. Est be­tűi. 43. Mesealak. 44. Számnév. 45. Részvénytársaság. 47. Szövetség ék. hiba. 48. Arany János trilógiája. 49. Tisztviselői állás fokozata. 50. Kínai név. FÜGGŐLEGES: 1. Végzet. 2. Kiherélt kos. 3. Egyiptomi istenség. 4. Sátán. 5. Téli sportot űz. 6. Női becenév. 7. Nátrium vegyjele. 8. A szerelmi köl­tészet múzsája. 9. Magánszám. 10. Az idézet második része. 14. Idei betűi felcserélve. 15. Végnélkül! határ. 17. Mindent megmond ford. é. h. 18. Ha­zai. 19. Kisebb súlyegység fordítva. 20. Színültig. 22. Nem egészen risz­­káns. 23. Hangszer. 24. Város az NSZK-ban. 26. ... Margit, magyar, szín. 27. Angol főnemes, 29 Svájci város. 30. Göngyölegsúly. 32. Vegy­jele. Cr. 33. Hóhér. 34. Égitest név­elővel. 35. Dorong. 37. Ady Endre. 38. Déligyümölcs. 39. Nyáj, csorda csehül. 4Í. ön. 42. Elza betűi. 43. Bé­ke több szláv nyelvben. 44. Gyümölcs. 46. Mássalhangzó kiejtve. Beküldendő a vízszintes 1, és füg­gőleges 10. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk 29. számában közölt ke­resztrejtvény helyes megfejtése: A jövő a szocializmusé és a kommuniz­musé — A népek legfőbb óhaja a béke. Sorsolással könyvet nvertek: Csuka Júlia, Szene (Senec), Újlaki Károly, Gellér (Holiare), Zala József, Felső­­szemeréd (Horné Semerovce). FELJEGYZÉSEK S'- * * Щ a 'Ai- JWk « ju~ I

Next

/
Thumbnails
Contents