Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-04 / 31. szám

1979. augusztus 4.

SZABAD FÖLDMŰVES

ANKÉT! —ANKÉT! ANKÉT! —ANKÉT! ANKÉT! —ANKÉT!

i < I

SZILARD ALAPOKON

Zlaté Klasy (Nagymagyar,

Csenke, Vajasvata) lakossága az ország többi településeihez hasonlóan felaprózott parcellákon folytatta a mezőgazdasági termelést. Az 1948-as Februári Győzelem után ezekben a községekben is véglegesen a kommunista párt vette kezébe az irányítást.

A községi pártszervezet részéről

Zsigó Mária elvtársnő vett részt a párt IX. kongresszusán. Hazatérése után a közös gazdaság megalapításán fáradozott. Ebben a törekvésében Zsigó Mihály és Bagyura Ferenc, valamint Hammer Hugó és Bencsík János volt segítségére. Csenkén a szövetkezet megalapításában Méry Vince,

Nagy Péter, Mikóczi József, Vass Ferenc és Mikóczi Sándor szerzett érdemeket.

Jellemző, hogy az Itteni közös gazdaságnak már a megalakulásakor hatvan tagja volt, ami azzal magyarázható, hogy ebben a községben többnyire kisparasztok és földnélküliek laktak, akik kevés földet vittek a közösbe, s ennek eredményeként gyakran nem volt számukra elegendő munkalehetőség.

A kezdeti nehéz évek titán 1954-től állandósult a helyzet; állandósult a szövetkezet vezetősége, amely Vass Ferenc elnökkel az élen következetesen valósította meg a párt politikai célkitűzéseit. Míg 1954-ben tíz koronát, addig 1959-ben már tizennyolc koronát fizettek munkaegységenként; a tagság átlagkeresete az említett években 5900 koronáról, 17 ezer koronára emelkedett. Kidolgozták a házirendet, megszilárdult a munkafegyelem. Vajasvatán Horváth Ernő, Buday József, Birsei László, Horváth Jenő,

Csiba Lajos, Horváth Rezső és Mikóczi Béla volt a szövetkezet alapítótagja. Mivel a szövetkezetben kevés volt a munkaerő, csakhamar előtérbe került a gépesítés, amiben nagy segítségükre volt a gép- és traktorállomás.

Mezőgazdaságunkra az ötvenes évek' elején a nagyméretű szétforgácsoltság volt jellemző. A termelés sok, aránylag kevés földterületen gazdálkodó szövetkezetben folyt,, melyek közül több munkaerőhiánnyal küszködött, így volt ez az itteni szövetkezetben is. Bebizonyosodott, hogy a párt politikája, mely a sajátos feltételek figyelembevételével a nagyobb mezőgazdasági üzemek kialakítását szorgalmazta, a továbbfejlődés egyedüli járható útját jelentette. A három szomszédos szövetkezetnek minden szükséges feltétele megvolt az egyesüléshez. 1960. január elsejétől közösen művelik a három község határát.

A szövetkezet vezetősége csakhamar rátért az intenzív termelés útjára. Az ottani határ, talajösszetétele folytán, nem tartja sokáig a nedvességet, ami főleg a vegetációs ídőszakkonstruálásra szoruló épületekben volt elhelyezve, ennélfogva szorosabbá tette együttműködését a szomszédos közös gazdaságokkal. Hozzájárult a Belová Ves-i üzemközi sertéshizlalda építéséhez, a szomszédos lllésházl (Nový Život) szövetkezettel pedig ezer férőhelyes tehénistállót épített.

A szövetkezet pártalapszervezete nemcsak a termelés irányításában és szervezésében, de az új technika és a technológiai eljárások bevezetésében is úttörő munkát végez. Minden termelési ágazatban pártcsoportokat hoztak létre, valamennyi kommunista konkrét pártfeíadatot kapott.

A közös gazdaság vezetőségébe a hatvanas évek közepétől valamennyi felelős posztra szakképzett káderek kerültek. A tagságban végbement az első nemzedékváltás. Sok fiatal az alapiskola elvégzése után szerződést köt a szövetkezettel, ily módon állandóan emelkedik a fiatal dolgozók száma, akik közül sokan az állattenyésztésben dolgoznak.

A szövetkezet vagyonának gyarapodásával párhuzamosan javult a tagság anyagi jóléte, életszínvonala. A három község a pártszervezet vezetésével elindult a dinamikus fellendülés útján. Az egykori vályogházakat téglából készült, korszerű, összkomfortos földszintes és emeletes házak sokasága váltotta fel, melyek többségében a szövetkezeti tagok laknak családjaikkal. A jól működő szövetkezet jelentős anyagi eszközökkel járult hozzá a három község fejlesztéséhez. Az együttműködés a szövetkezet és a helyi nemzeti bzizottság között minden téren példamutató. Az efsz klubhelyiségét a fiatalok használják, a szövetkezet fedezi a sportszervezet kiadásainak jelentős részét. Ugyancsak támogatásban részesítik a vöröskereszt, a nőszövetség helyi szervezetét és a többi tömegszervezet munkáját' is. A három község kulturális életének fellendítésében szintén követésre méltó szerepet vállalt a közös gazdaság. Felépítették a minden igényt kielégítő művelődési otthont, ahol valamennyi rendezvény méltó keretek között bonyolódhat le. Ésszerűen hasznosítják a kulturális alapot, melyet a tagság kulturális igényeinek kielégítésére és szakmai továbbképzésre fordítanak. Kirándulásokat, színházlátogatásokat szerveznek, fedezik a jutalomüdülés és gyógyfürdői kezelés költségeit. A tagság nagy része már járt a Szovjetunióban és a többi szocialista országban. Minden "szövetkezeti tag számára előfizetik a Szabad Földművest.

A harmincéves fennállás alatt a szövetkezet több funkcionáriusa és kiváló dolgozója érdemelte kt a különböző fokozatú párt- és állami kitüntetések egész sorát. A kitüntetettek között szerepel Vasé Ferenc, a szövetkezet elnöke, Both Ferenc, a pártszervezet elnöke, Kevesda Ernő traktoros, Duducz István példás állattenyésztő és többen mások. A nagymagyari Béke Efsz példája is bizonyltja, hogy a harmincéves közös munka átformálta az emberek életét, gondolkodásmódját. Ma a gazdaság szilárd alapokra támaszkodva, biztosan halad előre a további anyagi-szellemi felemelkedés helyes útján.

Svinger István

Néhány percnyi pihenő.

H

T0SL0

A nap delelőn állt, amikor a Dunajská Lužná-i VIRRADAT szövetkezetbe érkeztünk. Az irodákban délidőre alig jellemző nyüzsgés uralkodott. OndruS Koloman, a szövetkezet elnöke a diszpécserasztalnál a napi aratási jelentést tanulmányozta.

— Egy hete kezdtük a gabona betakarítását, de a gyakori esők miatt vontatottan haladt a munka. Két napja az időjárás .jóvoltából“ teljes ütemben dolgozunk. Ez ideig a gabonának egyharmadát csépeltük ki. A szalma begyűjtéséhez is csak nemrégiben fogtunk hozzá. Várni kellett, amíg megszárad s csak azután rakhattuk kazalba. Nálunk a szalma értékes tömegtakarmány. Évente csak a peleit készítéséhez hatezer tonna jó minőségű szalmát hasznosítunk. Sajnos, az idén harminc százalékkal kevesebb szalmával számolhatunk, mint a múlt esztendőkben. Ezért úgy intézkedtünk, hogy a tarló minél riividebb legyen és a begyűjtéskor egy szál se vesszen kárba.

— Szalmabegyűjtő gépekkel jól el

vagyunk látva — vette át a szót Zmeko Stefan főagronómus, aki időközben mellénk telepedett. A szalmát többnyire présekkel és HORAL típusú kocsikkal szedjük fel. Van egy új szalmalehúzó gépsorunk is, amely a legújabb technológiát képviseli. Ezt is kipróbáljuk, habár véleményem szerint az igen rövid tarlón jobban érvényesül a hagyományos módszer, annak ellenére, hogy munkaigénye- ! sr.bb. A munkaerőkérdést sikeresen 1 megoldottuk s reméljük, hogy a nyári 1 munkákat idejében befejezzük. *

Rövid beszélgetés után kocsinkkal a tarlóra hajtottunk, ahol két, traktor vontatta szalmaprés nyelte a rende- 1 két, maga után hagyva a négyszögle- 1 tes bálákat. Egyikük a forgóhoz köze- * ledett.

— Akik itt dolgoznak, Szíjártó Jó- * zsef, és Farkas István, legkiválóbb '

c

(N. Kovács István felvételei)'

~ traktorosaink ■—> tájékoztatott a fóag-Íronómus. — Igyekvők, és mindig jó minőségű munkát végeznek. Farkas tavaly a szalmafelszedők járási versenyén a második lett. Társa csak egy hajszállal maradt el. Helytállásukat ez év tavaszán is bizonyították, amikor kukoricavetéskor a traktorosok versenyében a második és a harmadik dijat nyerték el. Most is igyekeznek a fiúk, mert bekapcsolódtak mind a szövetkezeti, mind a járási ifjúsági versenybe s persze az elsők között akarnak lenni.

Közben a traktor a tábla szélére ért. Bár minden perc drága, Szíjártó Józsefet rövid szóváltásra leállítottam, — Végre kedvez az időjárás —< mondta mosolyogva. — Szükség ia volt erre, hiszen sürget bennünket az idő.

A lábbi cikkünkben két mezőgaz** daságt üzem gabona-betakarítási erőfeszítéseiről számolunk be. Mikorra ez az írás nyomdafestéket lát, majd eljut az olvasóhoz, a kombájnosok már az északibb fekvésű tájakon munkálkodnak, hogy a segítséget viszonozzák.

Aratás Kelet-Szlovákiában

Reggel hat óra. A kisgéresl (Malý Horeš) szövetkezet gépudvarán a kombájnosok Idegesen nézik az eget. Dakó Géza mérnök, az agronőmus nyugtatgatja őket: „Eső ma nem lesz. A napsugár lassan áttör a sűrű ködfellegeken...“

Jóformán fél óra sem telik el, s huszonegy kombájn Indul a gabonamezőkre.

Kissé szomorkásra vált a mérnőkagronőmus arckifejezése, amikor a hozam Iránt érdeklődöm.

и- Tudja, a rossz időjárás jő néhány mázsányi gabonát „elvitt“ hektáráról. Ezt még jobb munkaszervezéssel, a szemveszteség legkisebbre csökkentésével próbáljuk ellensúlyozni. Meg aztán a munkaverseny eredményeinek rugalmas értékelésére Is kellő figyelmet fordítunk. Ez utóbbit a Lőrincz László és Kasko Pál vezette csoportok végzik: az egyik csoport a gépkihasználást és a szemveszteség-csökkentést tartja számon, a másik pedig a szalmabegyűjtést, a terményszállítáist és a tarlőhántást

Ide a sedlicei szövetkezetből (prešov! Járás) érkezett ember és gép. Nemcsak az aratáshoz, hanem a szalmabegyűjtéshez fs segítséget nyújtanak.

Furik Csaba pártelnök a pillanatnyi helyzetről tájékoztat; mennyit arattak le, hány hektárról takarították le a szalmát, s a felvásárló üzem raktárába miből, mennyit szállítottak... (itt a konkrét számok közlésétől eltekintünk). Hanem tarlőkeveréket kétszáz hektárnyi területen vetnek, hogy legyen zöldtakarmány, illetve silóznivaló. Hozzátesszük: az öntözéséről gondoskodniuk kell, másként a remény remény maradhat.. Egyébként a szalmabegyűjtés és a tarlóhántás jó ütemben halad.

Megfelelőképpen gondoskodnak a dolgozók ellátásáról: ebéd, uzsonna, frissítő, pontosan érkezik a mezőre.

Reggel hét óra. Az utolsó harmatcseppeket is felszárította a nap heve. Az úton vonuló kombájnok, mint a béke tankjai duruzsolnak. A kombájnosokban is feloldódott a feszültség: Miklősék és- a többiek derűlátóak, jókedvűek. Okuk van rá: az utolsó búzatáblára igyekeznek... Aztán elfoglalják helyüket, s mintha vezényszó hangzana: indulnak. Hajtja őket a kötelesség, a mindannyiunk kenyeréért való kemény harc tudata. Megmenteni minden szem gabonát...I

A Klrályhelmecl (Královské Chlmec) Állami Gazdaságban 33 kombájn aratja a 2196 hektárnyi gabonát, Bélán János főgépesítő közvetlen irányításával.

Három kombájnosbrigád vetélkedik egymással, melyik végez több és jobb minőségű munkát; hiszen a versenygyőztes brigád megfelelő jutalomban részesül.

Persze, nemcsak erről, hanem kiadós ebédről és frissítőkről’is a gazdaság Igazgatósága gondoskodik.

Kint vagyunk a tarlón.

Két kombájn tetején is villog a sárga lámpa, ami a tartályok megtelvesebb a szem a kalászokban, mint tor, pótkocsival, hogy az „élet“ minél előbb a gazdaság gabonaszérűjére, a tisztító-, illetve szárítógépbe kerüljön.

— Hogy fizet a gabona? — kérdezem Juhász Lajos mérnököt, a gazdaság igazgatóhelyettesét.

i—i Hozzávetőleges becslések szerint a tervezett hozamot nem érjük el; egynegyedével lesz kevesebb. Hiába, az öthetes aszály nyoma érezhető, keveseb ba szem a akiászokban, mint más években.

Megjegyzi még, hogy most köszöntött rájuk az igazi aratási Idő, s a napnak lehetőleg minden óráját, percét jól kell hasznosítaniuk, hogy a begyűjtési veszteséget a lehető legkisebbre szoríthassák. Nagy csapás volt részükre, hogy az őszi kalászosoknak több mint a leiét ki kellett szántaniuk ... 1)

— Segítenek-e más mezőgazdasági üzemek is a gabonabe.takarításban?,

: A szerződést idejében megkötöttük feleli az igazgatóhelyettes *—, sajnos, a kilenc helyett csak nyolc kombájn érkezett a Spišská Novás Ves-i gépállomásról, az is késve, kevésbé üzemképesen. Nekünk kellett jóformán valamennyit javítgatni, hogy boldoguljunk velük. Nagyon szorult helyzetben vagyunk, ami a szalmafelszedő kocsikat, szalmapréseket Illeti.

i—• Ilyen körülmények között mikorra végeznek az aratással...?

— Ha minden jól megy —■ a minőségre nem panaszkodhatunk —, akkor augusztus első hetében végzünk az aratással és a szalmalehordással. A tarlóhántásban sincs fennakadásunk. Ami pedig a másodvetést Illeti: a tervezett háromszáz hektárnyi helyett hétszázba vetünk.

E tény arról tanúskodik, hogy megértették az idők szavát: bőséges és jó minőségű takarmány = kevesebb gond, több jövedelem.

Terebesi Miklós kombájnjára kapaszkodom fel, tartályürítés közepette:

— Pótszékkel nem szolgálhatok >— kiáltja, г—. Kapaszkodjék, hogy le ne essen.. s .

Döccen a kombájn. Egyenetlen a talaj. A pirosra festett motollát figyelem, amint széles sávban tereli, falja a gabonát. A behemót gép tiszta, rövid tarlót hagy maga mögött...

Ojabb tartályürltés. Még mielőtt lekászálódnék a gépről, elköszönök a kombájnostól:

— Viszontlátásra, a kukorica betakarításakor!--i Viszontlátásra ...!

Illés Bertalan

Fel, egyre feljebb! a bálát.. s

'—1 Mióta dolgozik a szövetkezet-' ben? — érdeklődtem.

— Tíz éve mint traktoros, de a szalmapréssel a negyediket taposom* Egy csoportban hárman dolgozunk* Társunk, Kovács László ma a műhely-« ben maradt.

— Nehéz munka a szalmapréselés?,

>— Nem nehéz, csak fárasztó. Na-<

ponta hosszú órákon át kell a traktor nyergében ülni, s ez bizony megviseli az embert. Főleg ha nagy teljesít-1 ményt akarok elérni, derekasan meg kell dolgozni. Tavaly háromszáznegyven hektárról szedtem fel a szalmát, de az idén háromszáznyolcvan hek-< tárnyi teljesítményt tűztem célul. Persze a versenyben nemcsak a teljesítmény számít, hanem a munka minősége is. Ügyelni kell arra, hogy a bálák rendesen össze legyenek kötve, a gép után ne maradjon széthullott szalma, és minél kevesebb legyen a gépjavítás.

Elbúcsúztunk a szimpatikus fiatalembertől, s utunk tovább vezetett, ahol egy négytagú csoport serényen rakta a már tornyosodó pótkocsik tetejére a nehéz bálákat

Borbély Ferenc, Baji Zoltán, Márkus Oszkár és Tóth Ferenc régi, jó ismerősök, barátok, aratáskor pedig munkatársak. Bár lakóhelyük Vágsellye fSaraj és Somorja (Samorín), foglalkozásuk is különbözik — darus, lakatos, villanyszerelő —, szabadságukból immár évek óta két hetet kemény munkával nap mint nap, pirkadástól alkonyatig a tarlón töltenek* Csupán az ebédidő a rövid pihenő.

— Az első napok a legkeservesebbek, amíg hozzászokunk a nehéz munkához — mondja egyikük, s mutatja a villanyéltől hólyagos, felsebzett kezét. — Egy-egy bála súlya kitesz harminc kilót — folytatja a másik —, s bizony jó magasra kell emelni, ha a megrakott kocsi tetejére akarjuk dobni. Naponta húsz hektárról szedjük fel a bálákat. Kazalozunk is — mondják, s büszkén mutatnak a tábla szélén tornyosodó kazalra.

— Kifizetődő-e a verítékes munka a pihenés helyében? — Kérdésemre valamennyien igennel bólogatnak. —i Jól fizet a szövetkezet, nem garasoskodik, nekünk meg jól jön a mellékes.

A tarlón kemény, fárasztó munka folyik. De ezt valamennyien jókedvvel, becsülettel végzik. (km}

uaxi wciufyaöuija fiaiusdit a uuvuuycp

fejlődését. Ennél fogva nagy jelentő • séggel bírt a felső-csallóközi öntöző csatorna megépítése, ami lehetővf tette az egész határ öntözését. Az ön tözés főleg a takarmányfélék termesz tésében jelentett döntő fordulatot Míg 1961-ben a lucernaszéna hozam« harmincegy mázsa volt hektáronként addig az öntözés megindulása utár nyolcvan mázsa. Ennek következtében öt-hét százalékkal csökkenthették vetésterületét, az így felszabadult területen a népgazdaságilag fontos búzát és kukoricát termesztették. A cukorrépa átlagos hektárhozama az öntözés után 450—500 mázsára nőtt.

A szövetkezet továbbfejlődésének útján fontos határkövet jelentett a gyümölcsös létesítése. Az addigi bevételi források, amelyek kizárólag a növénytermesztésre és állattenyésztésre korlátozódtak meggátolták, hogy a szövetkezet nagyobb összeget fordíthasson a korszerűsítésre és az építkezésekre. A gyümölcsös megteremtésének gondolata a szövetkezet elnökétől, Vass Ferenctől származik. Elképzeléseit hosszú évek megfigyeléseire alapozta, melyek a gyümölcstermesztés helyi körülményeinek alapos elemzéséből indultak ki. A százhúsz hektáros gyümölcsös telepítéséhez 1960-han kezdtek hozzá. Néhány év elteltével aztán ez lett a szövetkezet legjövedelmezőbb termelési ágazata, mely döntően befolyásolta az egyéb termelési ágazatok fejlesztését, a géppark bővítését és nem utolsó sorban elősegítette a tagság jövedelmének gyarapodását Is. A gyümölcsészet létrehozása emberi szempontból sem hagyható figyelmen kívül, hiszen az egész év folyamán ötven asszonynak és lánynak biztosít állandó munkalehetőséget és jó keresetet.

A növénytermesztésben első helyen a gabonafélék termesztése áll. A hatvanas évek közepétől termesztik fokozott mértékben a bő hozamú szovjet búzafajtákat. Rádöbbentek arra, hogy a tápanyagadag növelésésével, az agrotechnikai határidők betartásával, a talaj jó előkészítésével ezek a fajták rekordtermést biztosítanak. A búza hektárhozama az 1955-ös tizennyolc mázsáról ötven mázsán felülire nőtt; hasonló a helyzet az árpát illetően Is. A szövetkezetben intenzív takarmánytermesztés folyik, így ezen a téren teljesen önellátóak. Az egy hektárra eső terméshozam-átlagok a belterjes gazdálkodás előnyeit igazolják.

Ezerkilencszázhatvanban kezdték el i szarvasmarha-állomány feltöltését fajtiszta, törzskönyvezett tehenekkel. Másik fő ágazatuk a sertés- és marbahústermelés, melyek a takarmányísszetétel megváltoztatása folytán sgyre nagyobb jövedelmet biztosítalak a közösnek. Az átlagos évi tejhosam meghaladja a négyezer litert, a lízómarhák súlygyarapodási átlaga a tapi 98 dekagrammot, a hízósertéseké Jedig a hatvanöt dekát. A szövetkeset vezetősége látta, hogy az állatillomány szétszórtan, javarészt re-