Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-04 / 31. szám
Lapunk tartalmából: Aratás Kelet-Szlovákiában ★ 0] művelődési ház, sokrétű tevékenység ★ Biztató a féléves mérleg ★ Az apróvad védelmében ★ Idejében a silózásröl Bárkinek rögvest szöget üthet a fejébe a vezércikk témája. Ilymódon háboroghat: „Mi a jó fenének foglalkoznak ezek már a silózással, amikor még jóformán be sem fejeztük a gabona betakarítását__?“ Valóban sok még a lábon álló gabona, különösen Szlovákia északibb fekvésű vidékein. No de ettől függetlenül az aratás utáni „zöldaratásra“ is nagyon alaposan fel kell készülni. Ha tetszik, ha nem, a silózási probléma mindinkább előtérbe kerül, főleg műszakiszervezési oldalát illetően. Meg más szempontból is! Egyrészt öröm, másrészt gond, hogy a silókukoricából olyan gazdag termés mutatkozik, amilyenre szinte gondolni sem mertünk. A mezőgazdasági üzemek növénytermesztési szakembereinek előzetes becslései szerint nem lesz ritkaság a félezer mázsás hozamátlag. Kétségkívül: a gazdagabb hozam betakarítása, szakszerű — és idejében történő — tartósítása több silókombájnt, több nagy térfogatú szállítóeszközt, s mindenekelőtt tervszerűséget, tökéletesebb munkaszervezést követel. No meg a tartósítási eljárások jó megválasztását, s fölöttébb azok hozzáértő, szakszerű gyakorlati lebonyolítását. Vagyis, legyen a silózásnak ütemterve! Ez ágyazódjék be az őszi munkák tervébe, legyen annak szerves része. A szakvezetők veszik majd legnagyobb hasznát az ilyen tervszerűségnek — épp azok, akik a legjobban idegenkednek, vonakodnak tőle. A jó ütemterv a munkaszervezést és az irányítást könnyíti, ugyanakkor fegyelmezettségre, pontosságra, önellenőrzésre is szoktat. De a legjobb ütemtervet sem kezelhetjük dogmaként, afféle „szentírásként“; merevség helyett a rugalmasság legyen a mérvadó. Vagyis az ütemterv alapos helyzetfelmérést igényel, s számol a különböző eshetőségekkel; bizonyos időrendi kilengés következhet be a gépek üzemzavara, a meghibásodás kijavítása, szállítóeszközhiány, valamely gépkezelő, vagy segéderő betegsége, az időjárás szeszélyesre fordulása (hosszabb esőzés, szélvihar) stb. miatt. S ha már a rugalmasság került szóba, említsünk erre egy követendő jó példát. A közelmúlt napokban a Bratislavavidéke Járási Mezőgazdasági Igazgatóságát kerestük föl, hogy a silózás ügyét közelebbről is boncolgassuk, valamint áttekintést nyerjünk. Markovii Ján mérnök, járási növénytermesztési föágazatvezető, valamint S к a 1 i č á n Justin mérnök, takarmánytermesztési agronómus rendkívül kedvezően nyilatkozott, ami a silókukorica idei terméskilátásait illeti: előzetes becslések szerint a zöldtömeg hozamátlaga elérheti a félezer mázsát. A termőterület — sürűkóróval együtt — közel tízezer hektárnyi. Nos, ebből a silókukorica legjavát, mintegy hatszáz hektárnyit, besorolják a magra termesztett kukorica állományába. Lehetséges azonban az is, hogy a jelzett hatszázból ezer, vagy ezerkétszáz hektár sorolódik a kukorica-állományba. Különösen akkor, ha elemi csapás (jégeső, szélvihar) nem éri. Előrelátó, helyes intézkedés ez, már csupán azért is, mert ezáltal a szemestakarmány-készletet gyarapítják. Hiszen köztudott, hogy az idei nyár nem a legbőkezűbb, ami a gabonatermést illeti. Nagyon ésszerűen, céltudatosan és gazdaságosan kell majd a mezőgazdasági üzemeknek bánni a szűkös szemestakarmány-készlettel. A hiányt nagyon jó minőségű terimés takarmánnyal, mindenekelőtt tápanyagdús szi'lázzsal kelt pótolni, amihez a silókukorica adja a legtöbb nyersanyagot. Ugyancsak jó példa: a jelzett járásban a silózási idényt megelőzően megrendezik az új technika és technológia napját, gyakorlati bemutatóval egybekötve. Természetes, hogy ez a járási méretű rendezvény módot nyújt — kell is nyújtania — a széleskörű tapasztalatcserére, a legjobban bevált tartósítási eljárások és az ezzel kapcsolatos újítások, tudományos ismeretek népszerűsítésére. Melegen ajánlható: a jó és kevésbé jó példák, silózási eljárások összehasonlítása, a tejtermelésre jótékony, vagy káros hatásának szemléltetése, könnyen áttekinthetően, s tanulságosan. Miért ne lehetne például szemléltető módon érzékeltetni azt, hol, melyik mezőgazdasági üzemben fordítanak kellő figyelmet a silózás szervezési problémáinak jó megoldására, s hol nem élnek ezekkel a lehetőségekkel? Hol, melyik mezőgazdasági üzemben, milyen arányú a silózási veszteség, mennyi vész kárba a szilázsból, még mielőtt az állatok azt fogyasztanák; vagy a túladagolás, a bőkezűség következtében mennyi megy belőle veszendőbe? Vagyis: hol sáfárkodnak jól a terimés takarmányokkal, s hol bitangolnak? Mely gazdaságokban teremtik meg a jó előfelételeket a silózáshoz, s hol nem adottságokkal, fittyet hányva a szakszerűség követelményeinek? ... Talán nem árt egy-két mondatban érzékeltetni, konkrétan, melyek a járás silózásban példamutató, valamint erre a fontos és szakmai igényességet kívánó munkaműveletre kevesebb figyelmet fordító mezőgazdasági üzemei? Kétségkívül élenjáró e téren a Gajaryi „Záhoran“, a horvátgurabi (Chorvátsky Grob) HALADÁS, a šenkvicei szövetkezet és a Szenei (Senec) Állami Gazdaság; gyöngébbnek mondható a modrai szövetkezet, amelyben több figyelmet fordíthatnának a begyűjtési technika alaposabb előkészítésére; az oroszvári (Rusovce) DUNA Efsz-ben a silózás szervezése lehetne rugalmasabb, legalább is tavaly ez volt a gyöngéjük. A féli (Tomášov) szövetkezetben máris levonták a múlt évi silózás fogyatékosságainak tanulságait, s módosítanak az idei szervezésen, azonkívül szállítóeszközeiket más munkaszakaszról ide csoportosítják át, hogy a silózás üteme felgyorsuljon. A szilázs felső szigetelését tökéletesítik, hogy a 25 százalékos veszteséget legalább 13—15 százalékra csökkenthessék. A gondolatsort talán azzal zárhatnám a legméltóbban, ha azt mondom: az említett és más járásokban még a silózás megkezdése előtt — az új technika és technológia napján különösképpen — szakmai vita tárgyát képezhetné a mezőgazdasági üzemek szakembereinek körében, mely tartósítószerek váltak be a legjobban (a Chemkosil, a Laktisil, a Baktinokul, vagy az AITK). Az ilyen érdekes és fölöttébb hasznos vita eloszlathatná a tartósítószerek iránti bizalmatlanságot, megcáfolhatná a köztudatba férkőzött téves nézeteket. N. KOVÁCS ISTVÁN Talajtömörítés, talajnedvesség-megóvás a Dunajská Lužná-i VIRRADAT Efsz-ben. N. Kovács István felvétele. Egyek vagyunk mind a húszán Felzúgott a motor, megrázkódott a hatalmas gép. -Többen álltak a tábla szélén s figyelték, nem süllyed-e a kombájn, képes-e felszedni a ledőlt gabonát. Figyelt a kombájnos is, aztán enyhült az arcán a feszültség, mert bírta a megterhelést a rázószerkezet, a kalászokban nem maradt búzaszem. Az első gép után a többi is elindult. — KorAbájnra ült a „bronzkezű brigád“ — jegyeztem meg szinte magamnak. — Semmivel sem különb a mi kezünk, mint bármely becsületesen és pontosan dolgozó gépjavítóé — mondta mintegy tiltakozásként a „bronz“ jelző miatt Rási Sándor, a méhi (VCelince) szövetkezet bronzérmes szocialista brigádjának vezetője. — Ha valamiben mások vagyunk — folytatta —, az nagyobb részt azzal magyarázható, hogy mi nagyobb felelősséggel dolgozunk. ,— Pontosabban, hogy kell ezt értelmezni? 1— Úgy, hogy a ránk bízott gépek karbantartását, illetve javítását jótállással végezzük. Vagyis ha egy gépet kijavítunk, annak mennie kell. Az év közben végzett alkatrészfelújítás Is sokat jelent a szövetkezetnek. — Körülbelül mennyit? — Ezt koronában nehéz lenne kifejezni. — És maguknak személy szerint? — Tisztességes keresetet, biztonságosabb nyereségrészesedést, néha egy kis prémiumot, és a munka utáni nyugodt pihenést. — Nyugodt pihenést... — Ismételtem a brigádvezető szavait és lassan megértettem az általa vezetett kollektíva emberi és társadalmi magatartásának jelentőségét. Ez a húsz ember eljutott odáig, hogy érzelmi, lelkiismereti kérdést csinál a végzett munkából. Tehát csak ügy tud pihenni, szórakozni, ha munkáját a legjobb tudósa, igyekezete szerint, lelkiismeretesen elvégezte. — Párttagok vannak-e a brigádban? — faggattam tovább a brigádvezetőt. — Négyen vagyunk párttagok: Kovács Béla, Szívós István, Béres Sándor és jómagam. — Miben különböznek a pártonkívüliektől? — Szocialista módon élünk és dolgozunk, s brigádtársainkat is erre neveljük. Különben ml párttagok is ugyanolyanok vagyunk mint a többiek. Az életben, a munkában különben sem úgy adják a feladatokat, hogy „te párttag vagy, te ezt csináld, te meg pártonkívüli, neked ez a dolgod.“ Együtt élünk, dolgozunk, és a munka, az élet menetében válik el, hogy ki milyen ember. Egyek vagyunk mind a húszán. Együtt kezdjük a munkát, gyakran még az Időt sem nézzük. Ahogy- felénk mondják, harmattől-harmatig dolgozunk. — A szocialista brigádok leggyakoribb tsmertetőjele, hogy tagjaik jóban-rosszban együtt vannak. Érvényes ez az önök brigádjára is? — Feltétlenül! Nálunk nincs baj a munkafegyelemmel, az emberi érzéssel és a baráti kapcsolatokkal! Ha kell, akkor a társadalmi munkából is kivesszük a részünket. — Naplót vezetnek-e? — Igen. Naplótöredék: „Szocialista brigádunk eredményes munkát végzett az 1979-es év gyors és veszteségmentes gabona-betakarításában.“ A tömör, de kifejező mondat alatt a húsz olajos kezű, de tiszta szívű gépjavító aláírása. A napló oldalra több nem fért. Viszont az is igaz, hogy ez a bronzérmes brigád nemcsak a naplóba írja, hanem éli is azokat az új jelenségeket, melyek társadalmunk arculatát emberibbé formálják. Kozsár István mérnök, az Oj Élet Efsz elnöke így nyilatkozott róluk: — Szocialista brigád. Így tartjuk számon őket. Munkájukat egyetlen ágazat sem nélkülözheti, mindig mindenben számítani lehet rájuk. S ami legalább ilyen lényeges: túllátnak a műhelyen, a felelős gazda tekintetével vesznek részt az egész gazdaság és a szövetkezethez tartozó falvak gondjainak megoldásában is. Csiba László Látogassa meg Nitrán 1979. augusztus 18. és szeptember 9. között az AGROKOMPLEX 79 országos mezőgazdasági kiállítást!
