Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-28 / 30. szám

1979. Július 28.

SZABAD FÖT.DMÜVES

5

ANKÉT!-ANKÉT! ANKÉT!-ANKÉT! ANKÉT!-ANKÉT!

w. Gyökeres változások

A szocialista termelési viszonyok győzelme falvainkon mélyreható minőségi változást eredményezett. A felszabadulás előtti évtizedekben zsellérek, földmunkások ezrei tengődtek egyik napról a másikra, vagy vették kezükbe a vándorbotot, hogy másutt keressenek jobb megélhetési lehetőséget. Ez a helyzet gyökeresen megváltozott a második világháborút követő évtizedekben — pontosabban a szövetkezetesítés óta. Ez a terület, mármint Csallóköz az ország legtermékenyebb mezőgazdasági területévé fejlődött. Szövetkezetei, állami gazdaságai Jobbára országos méretben is élenjárók, s kulturált, jómódú életet biztosítanak dolgozóiknak.

Ezen élenjáró mezőgazdasági üzemek közül egyet mutatunk be, az illésházi (Nový Život) Csehszlovák- Mongol Barátság szövetkezetét, értékelve három évtizedes fejlődését.

— A kezdet nálunk sem volt zökkenőmentes — kezdi a beszélgetést Banké István alapítótag, a szövetkezet elnöke. — Községeink lakosainak többsége földmunkás és kisparaszt volt. A szövetkezetalapításnak ők voltak a legfőbb támaszai. Ezzel magyarázható az, hogy mindjárt a szövetkezetnek III. és IV. típusát hoztuk létre. Kik voltak az alapítótagok? Dolák József, Mucska Titusz, Blahó Ignác, Vacula János, Fongrácz Ernő, Németh János, Buday József, Fenyvesi János és jómagam. A gyors megalakulást elősegítette az is, hogy 1948- ban a községben létesült egy gépi szövetkezet, melynek tagjai sorában kisparasztok is voltak. Ezeknek az embereknek llymódon alkalmuk nyílt a föld gépi művelésének előnyeivel megismerkedni.

— Amikor a IX. pártkongresszus után elkezdtük a tagtoborzó felvilágosító, meggyőző munkát, már tudtunk hivatkozni a gépi művelés efő: nyeíre, amelyekhez csakis a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás nyúj.th’a'r alapot 1.. Mi volt az első dolgunk az alakuló közgyűlés után? Az állatállomány elhelyezése és a takarmányszükséglet előteremtése.

A közös gazdálkodás legelején, eléggé hamar felismerték a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti jó összhang kialakításának szükségességét, s hozzáláttak a takarmánytermesztéshez. Az első évek termelési eredményei? Mai szemmel nézve, mai észjárással megítélve, szinte hihetetlenül soványnak tűnnek. Az évi fejési átlag tehenenként alig érte el az 1500 litert. A hizómarha napi súlygyarapodási átlaga fél kiló körül mozgott; a sertéseké meg ennek a fele volt. Búzából 20, árpából 17, kukoricából 16 mázsás hozamszintet tudtak csak elérni.

Az elnök szavai élő krónikaként peregnek. Kitűnik belőle az is, menynyi nehészséget kellett legyűrniük, milyen problémákkal küszködtek, a vezetőség mennyit tanácskozott, hogy

a másnapi munkák rendjén haladjanak, a problémák sorra megoldódjanak. Mert azokból jutott bőven akkor is.

— Bár a munkát akkor igaerővel és kézzel végeztük — folytatta az elnök —, tagságunk zöme ennek ellenére sem hátrált egy lépést sem. Akkor az évi kereseti átlag hatezer, később, már az egyesítés után, kilencezer korona körül mozgott. S mennyi volt tizenöt évvel ezelőtt? Tizenhétezer korona. Tavaly? Már elérte a 33 ezer koronát. Húsz évvel ezelőtt, amikor a három szövetkezet még külön gazdálkodott, évi összes bevétele nyolc millió korona volt. Mivel akkor még gépparkkal nem rendelkeztünk, a kapott gépi segítség bizony elég költségesnek bizonyult.

Mivel a három község 1960-ban közigazgatásilag egyesült, nemsokára döntés született: egyesítsék a szövetkezeteket is. Ehhez a községhatárok összefüggősége, a géppark hatékonyabb kihasználásának lehetősége, a termelés és a gazdaságirányítás korszerűsítése is kecsegtetett. Nyomós ok volt az egyesítésre még a gép- és traktorállomás fióküzeme, ami az egyesüléssel megszűnt üzemelni, s az egész géppark a szövetkezet tulajdonába került.

Természetesen, a tagság körében akadtak kételkedők is, akik nem sok jót jósoltak ennek a „házasságnak“. A tagság többsége azonban bízott az előrehaladásban.

— Tudtuk, eredményeket csakis céltudatos, jól átgondolt tervek alapján érhetünk el. Felmértük tehát lehetőségeinket. így kezdtük sorra megvalósítani a nagyobb beruházásos építkezéseket az állattenyésztésben, s érvényesíteni a belterjesség elvét a növénytermesztés szakaszán.

Bankó elvtárs ezek után beszédes tényként számokat említ: elmondja, hogy míg 1960-ban a búza hozamszintje 25 mázsát mutatott, 1976-ban már 57 mázsa volt. Ugyanezen időszakban a kukorica hektárhozama 38 mázsáról 62 mázsára növekedett, a cukorrépáé 270 mázsáról ötszáz mázsára. Az évi tejtermelés nyolcszázezer literről több mint kétmillió literre, s a tavalyi fejési átlag már elérte az ötezer litert.

Arról már Ruman József főmérnök tájékoztat, miként sikerült ezeket a szép eredményeket elérniük.

— Pártunk mezőgazdaságpolltikájával összhangban szövetkezetünkben elsődleges célként a termelési mutatók mennyiségi és minőségi javítását tűztük. Valamennyi szakaszon a hatékonyság és a munkatermelékenység növelését tartottuk — és tartjuk jelenleg is — a legfontosabbnak. Nagy jelentőségű közös gazdaságunk növénytermesztése szempontjából a felsőcsallóközi öntözőrendszer. A búzatermesztésben a nagyhozamú szovjet fajták dominálnak, így érünk el ötven mázsán felüli hozamátlagot. A tápanyagadagolást tudományos program szerint végezzük. Harminc év alatt az egy hektárra jutó tápanyag 25 kilogrammról háromszáznegyven kilogrammra emelkedett. Cukorrépából az ilyen tápanyagutánpótlással és mesterséges csapadékkal sikerült elérnünk az ötszáz mázsás hozamátlagokat.

Ez a szövetkezet takarmányból évről-évre önellátó. De nem a termőterületet bővíti, hanem a hektárhozamot emeli. így azután az évelő takarmányok termőterületét csökkentették, márpedig a búza és a kukorica javára. Fejlett a legeltetési rendszerük; tehénállományuk májustól októberig jó minőségű legelőn táplálkozik. A legelőjük negyven hektárnyi, s ilymódon tíz tehén jut egy hektárra. Marhaállományuk hollandiai fekete-tarka fajta, s törzskönyvezett. Száz hektárnyi földterületre negyven tehén jut.

— Szövetkezetünk 30 éves fejlődésének történetében jelentős szerepe volt az önálló géppark létrehozásának — folytatja a tájékoztatást a főmérnök. — Az utóbbi években elsősorban nagy teljesítményű gépek vásárlását szorgalmaztuk. Traktoraink átlagban 40—90 lóerősek. Van hat URSUS, két DT—75-ös, három ZT 300-as, tíz Zetor 56-os és huszonkét kisebb traktorunk. Gépparkunk összértéke mintegy hatmillió korona: évente nyolcszázezer koronát fordítunk gépvásárlásra.

A jő termelési eredmények szilárd gazdasági alapot teremtenek. így azután a szövetkezetnek jut az évi tiszta jövedelemből nemcsak a termelésfejlesztésre, hanem a tagság szociális-kulturális, valamint művelődési igényeinek kielégítésére is. Amíg például a felszabadulást megelőzően a községből úgyszólván csak a frontokon harcoló katonák Juthattak el külföldre, ma a községben nem található egyetlen olyan család, amelyből ne járt volna valaki országhatárainkon túl. Például a legkiválóbb dolgozók közül évente nyolcán üdülnek a Szovjetunióban, s számosán hazai üdülésen vesznek részt, s a rászorulók ingyenes gyógyfürdői kezelésben részesülnek.

Ez a szövetkezet 1970-ben a termelésben és a csehszlovák—mongol barátság ápolásában és továbbfejlesztésébel elért eredményeiért az „Építésben szerzett érdemekért“ magas állami kitüntetést kapta. Húsz éve tart fenn baráti kapcsolatot a mongólial Samon Chasat-i BOHUMIL SMERAL nevű szövetkezettel, mely kölcsönös látogatásokban, hasznos tapasztalatcserékben is kifejezésre jut.

Az illésházi • szövetkezet a 30 év alatt nagyot lépett előre a fejlődés, az anyagi és kulturális felemelkedés útján. Kitűnő termelési eredményei a tagság Jő kereseti lehetőségeit, valamint a három község arculatának megszépülését kedvezően befolyásolták. A három évtized alatt a közös gazdálkodás gyökeres változásokat hozott az emberek életében, pozitívan befolyásolja gondolkodásmódjukat, s szellemileg is jócskán gazdagodtak. Szilárd alapokra építve, újabb és újabb sikerek elérésére törekednek, sorra valóra váltva a XV. pártkongresszus és az efsz-ek IX. kongresszusának határozataiból reájuk háruló feladatokat, célkitűzéseket.

Stinger István,

Dunaszerdahely (Dunajská Streda)

Öntözni — szükség szerint

Élelmiszer-önellátásra törekvésünk is azt diktálja; minden eddiginél jobban kell hasznosítanunk az üzemi tartalékokat; ha például szomjas a növényzet, az öntözést semmi esetre sem szabad halogatni. Tudományos kísérletek tapasztalatai bizonyítják, hogy szakszerű ön főzéssel cukorrépából 0—40, szemeskukoricából 15—20, silókukoricából 35—40, lucernából pedig 30—35 százalékkal több termés takarítható be, mint anélkül. Tehát ha szomjas a növényzet, öntözni kelll

A tőketerebesl (Treblšov) járásnak tizenkét mezőgazdasági üzeme rendelkezik öntözési berendezéssel. Olexa Pál mérnök, a járási meliorációs vállalat szakembere nem titkolja, hogy a járásban mindmáig akadnak olyan mezőgazdasági üzemek, amelyekben az öntözést nem mint termésfokozó tényezőt tartják számon a vezetők, hanem csak mint a növény megmentőjét a pusztulástól. A másik baj: a talaj vízellátottságát és vízszükségletét csak kapásból, „szemre“ állapítják meg, nem pontos felmérések alapján, a növényzet vízigényét hasonlókép pen.

Olexa mérnök többek között arról tájékoztatott, hogy a tušlce—trebišovi öntözőhálózatból a prachovanyi szövetkezet 1218, a vojőicei szövetkezet pedig 327 hektárnyi területet öntözhet. Itt elsősorban az évelőtakarmányokat és a zöldségfélékéi öntözik. Viszont a bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) gazdaságban a kö zel háromezer hektárnyi területből alig száz hektárnyit öntöznek.

Személyes meggyőződés végett ellátogattunk a Szomutori (Somotor) Magtermesztő Állami Gazdaságba is, mi ként hasznosítják öntözési lehetőségeiket.

Juhász mérnök, növénytermesztési főágazatvezető el mondotta, hogy az 5430 hektárnyi mezőgazdasági területnek közel a felén van kiépítve öntözőhálózat

— Sajnos, a csőhálózat több helyütt meghibásodott, felújításra szorul. Ugyanis, húsz évvel ezelőtt létesült. A meghibásodás végett közel négyszáz hektárnyi terület nem öntözhető — a hálózat üzemképtelen.

Állítólag május 20-tól öntöztek rendszeresen. Az öntözés kiterjedt 55 hektár cukorrépára, 150 hektár kukoricára, száz hektár silókukoricára, harminc hektár takarmányra, tizenöt hektár korai burgonyára, harminc hektár napraforgóra és 90 hektár legelőre, tehát 470 hektárra.

— Hát ez nem sokl

— Valóban nem, de az öntözés nem csupán rajtunk múlik. Az öntözési lehetőségeinket sokkal jobban hasz uosíthatnánk, ha legalább 100 szórófejet be tudnánk sze rezni — mondotta a főágazatvezető. A hidrantokról és hordozható csövek hiányáról nem is beszélek. Izoláltak az acélcsöveink, ezekkel az emberek egyszerűen nem hajlandók dolgozni, mert már többen bőrbetegségei kaptak.

Az előbbiekben említettük: nem nagy a teljesítmény. De a nehézségek ellenére három öntözőbrigádnak mint egy 35 dolgozója azért teszi, amit tehet. Ha a SYGMA nemzeti vállalat illetékesei legalább ilyen szorgalommal siettetnék az öntözéshez nélkülözhetetlen szórófejek, s müanyagcsövek gyártását, a mezőgazdasági üzemek a nagyobb területek öntözésével gazdagabb termést takaríthatnának be, kevesebb gonddal-bajjal kellene meg küzdeniük.

Ettől függetlenül a mezőgazdasági üzemek szakvezetői kövessenek el mindent annak érdekében, hogy a kultúrnövényeink vízigényét a szükségletnek megfelelően kielégíthessék, nem feledkezve meg a másodnövényekről sem. (ülés)

Gép manipulál a szérűre hordott gabonával. Fotó: —kalil

Gabonaszárítók helytállása

Javában folyik az aratás. A nagy tét: az ország kenyerének minél előbbi biztos helyen tudása. Csakhogy az időjárás nem éppen a legkedvezőbb most ehhez a felelősségteljes munkához. A gabonát először szárítani kell, hogy megszabaduljon a fölösleges nedvességtől, s tárolhatóvá váljék.

Azok a mezőgazdasági üzemek vannak szerencsés helyzetben, amelyek saját szárítóberendezésekkel rendelkeznek.

XXX

Csallóközben a hodosi (Vydrany) székhelyű DUKLA szövetkezetei kerestem fel a közelmúlt napokban. Itt a nagyabonyi (Veľké Blahovo) üzemegységbe irányítottak. (Ugyanis a DUKLA szövetkezet Dunaszerdahely (Dunajská Streda), Hodos (Vydrany) és Nagyabony (Veiké Blahovo) határát öleli fel — a szerk. megjegyzése.)

Nagy a sürgés-forgás. Szárítják a kenyérnekvalót. A szárítóban Tóth András műszaki-fejlesztési ágazatvezető ügyel arra, hogy rendjén haladjon a munka.

— Mindeddig nem volt fennakadás. Ahogy beérkezik a szállítmány, folyamatosan kerül a szárítóba. Két műszakbafi dolgozunk. A gépeket két ember kezeli.

— Egy műszak alatt mennyi a szárító teljesítménye?

— Ügy tizenöt, tizenhét tonna között mozog.

Tóth ágazatvezető a továbbiakban elmondja, hogy a szárító három éve üzemel, s mellette két évvel ezelőtt felépítették a négyezer köbméter rakterületű raktárhelyiséget, így a gabona raktározásával nincs különösebb gondjuk. Hozzáfűzi még azt is, hogy a dolgozók áldozatvállalása dicsérendő, mert ha kell, éjjel Is dolgoznak.

Ottjártamkor, a nappali műszakban Léskay Mihály és Kázmér Miklós volt szolgálatban. Mindketten villanyszerelők (az éjjeli műszakban dolgozók is azok), szükség van itt rájuk, hiszen a gépek automatikusan működnek, úgymond gombnyomásra, s ha meghibásodás fordul elő, ők a legszakavatottabbak a kijavítására, üzemképessé tételére.

Egy-két percre elhívtam őket a géptől, mert ott az ember a saját szavát sem hallja.

— A szárító képes-e a beérkezett gabona folyamatos szárítására?

— Amint látja — válaszol Kázmér Miklós —, nincs felhalmozódás. A beérkezett szállítmány azonnal a gépbe kerül. Először a TS—50-es szovjet gyártmányú tisztítóberendezés mentesíti a gabonát az idegen anyagoktól, majd innét a magyar gyártmányú gabonaszárítóba kerül.

— Az idő nem nagyon kedvez az idén a gabonának. Mennyi a nedvességtartalma? — érdeklődöm Léskay Mihálytól.

— Hát bizony az esőzések miatt az ide érkező búza nedvességtartalma már elérte a 21 százalékot is. Ezt a nedvességtartalmat nekünk kell 13,5 százalékra csökkentenünk.

— És gyakran fordul elő üzemzavar?

— Eddig nem volt baj — feleli elégedetten Kázmér elvtárs. — Tavaly előfordultak kisebb műszaki hibák, amit azonnal elhárítottunk, kijavítottunk... Ha valamelyik rész meghibásodik, az egész gépezet leáll, mert automatikusan működik. így baleset sem történhet.

— Alkatrész-probléma?

— Ettől mentesek vagyunk.

— Mikorra végeznek a gabonaszárltással?

— Ha minden ilyen jő ütemben halad továbbra is, úgy hét nap alatt mi is végzünk.

Beszélgetés közben megérkezik egy gabonaszállítmány. A ŠKODA—704-es vezetője Csicsai Miklós. A lerakodás után már-már beindítja a motort, amikor megszólítom.

— Honnan szállítja a gabonát?

— Nem nagyon messziről, a csallóközkürti út melletti tábláról, ahol jelenleg két kombájn arat. Ez ma már a harmadik fordulóm. Az éjszaka is dolgoztam: tíz tonnányit szállítottam. Ma pedig reggeltől már hat tonnányi búzát raktam le a szárító elé.

— Milyen intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy a lehető legkevesebb legyen a magszóródás?

— A pótkocsit oldalmagasítókkal szereltem föl — válaszolt a gabonaszállító —, s a réseket zsákokkal szigetelem. Nagyon ügyelek arra, hogy túlrakodás következtében a gabona útközben el ne szóródhasson. A már kiszárított gabonát is jómagam szállítom a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalathoz, ahol a gabonát átveszik tőlünk.

XXX

Derekag munkából, helytállásból, áldozatkészségből nincs hiány az abonyi szárítóban. Jó ütemben halad a munka. Mindnyájan azon munkálkodnak, hogy a lehető legrövidebb időn belül, a legcsekélyebb szállítási veszteséggel kerüljön az ország kenyérnekvalója a. magtárakba. Ezért a példás igyekezetért nekik jár a nyilvános dicséret, az elismerés.

Perhács Valéria

Sor|ázó, telt zsákok a burguuyamidőn ...

Fotó: =-nk—

f