Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-28 / 30. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. Július 28, A CSEMADOK, RADIO, HETILAPOK csapata. Fehérváriak nyerték a CSEMADOK-kupát Hírül adtuk már, hogy a zselízi (želiezovcei) Slovan sportegyesület kétnapos sportünnepséget rendezett a nemzetközi gyermekév tiszteletére. E délutánoknak — mint ahogyan Nyus­­tyin Ferenc, a vnb-alelnöke ünnepi beszédében elmondotta, — az volt a mondanivalójuk, hogy a különböző sportvetélkedők megtekintése révén két napon keresztül ingyen szórakoz­zanak a Zseliz és környéke legfiata­­labbjaí. És kedvet kapjanak a sporto­lásra, szervezetük folyamatos edzé­sére. ajánlott fel a zselízi sportünnepélyre, amelynek birtoklásáért évről-évre négy labdarúgó-csapatnak, a CSEMA­DOK, RÁDIÓ, HETILAPOK csapatának, a dunántúli megyei lapok szerkesztői­nek, a budapesti újságírók válogatott­jának és a zselízi öregfiúknak kell megmérkőzniük. A torna érdekességét az is emelte,' hogy annak döntő mér­kőzéseit, a CSEMADOK, RÄDIO, HETI­LAPOK — budapesti újságírók, vala­mint a zselizi öregfiúk — dunántúli megyei lapok összecsapásait a Magyar Televízió két ismert snortHnortere, Az elképzelés — dicséretére váljon a rendezőségnek — nemcsak elkép­zelés maradt. Mintegy 2000 gyermek és felnőtt tapsolta végig a kétnapos sportünnepség igen változatos műso­rát. A helybeli pionírok labdarúgó­vetélkedőjét, a gimnazista lányok színpompás tornabemutatóját és né­hány budapesti vendég atraktív aján­dékműsorát. A Magyar Televízió ná­lunk is jól ismert gyérmektornászai, a Schmitt család például megtornász­­tatta a lelátó közönségét. Schmitt Pál párbajtőr-világbajnok a tőrözés szép­ségéről beszélt, juhász jácint a Be­­nvovszky Mór című tévéfilm híres Omahelje néhány csehszlovákiai ma­gyar költő gyermekversét adta elő. Gálcsiki |ános színművész pedig örökzöld gyermekdalokat énekelt. Nem hiányoztak, persze, a komo­lyabb focimérkőzések sem. A CSEMA­DOK KB nagyon szép vándorserleget Egri János és Kopeczky Lajos konfe­rálta, s ezekről a Csehszlovák Rádió magyar adása hangképekben is be­számolt. A CSEMADOK KB vándorserlegét Ideiglenesen a Videoton utánpótlási játékosaival megerősített dunántúliak nyerték. Azért ideiglenesen, mert a zselizi Slovan sportegyesül et éven­ként megrendezi ezt az érdekes ve­télkedőt, és a serleg csak akkor ke­rülhet valamelyik csapat végleges tu­lajdonába, ha legalább háromszor megnyeri a tornát. A II. helyet a zselizi öregfjúk, a harmadik helyezési a budapesti újságírók, a negyedik he­lyet pedig a CSEMADOK, RADIO, HE­TILAPOK csapata érdemelte ki. Mindent egybevéve a zselizi gyer­mekek és felnőttek szép élményekkel emlékezhetnek vissza e nagyszerűen sikerült gyermekévi sportrendezvény­re. In—nj Nagy érdeklődés — színvonalas verseny A közelmúltban Mihályfán jMichaľ na Ostrove) a HNB, a Honvédelmi Szövetség és a sportegyesület helyt szervezete közösen honvédelmi sport­napokat rendezett. Az első napon került sor a sport­egyesület seriegmérkőzésére, melyen a helyi futballcsapaton kívül Nagy­­abony (Veiké’Blahovo), Gelle (Holí­če) és Sárosfa [Blatná na Ostrove) csapata vett részt. Az aznapi verseny a következőképpen alakult: Gelle— Nagvabonv 3:1, Mihályfa—Sárosfa 5:0. Másnap délelőtt a honvédelmi ver­seny került sorra, melyre nyolc há­romtagú csapat nevezett be, a lábte­­nisz-versenyen pedig hat csapat mér­te össze erejét. A versenyek iránt nagy volt az érdeklődés. Délután folytatódtak a labdarúgó mérkőzések. Először az előző napi vesztesek mérkőztek, Sárosfa 3:l-re győzött Nagyabony ellen. A döntőben Gelle csapata bizonyult jobbnak a mt­­hályfai csapattal szemben, s így 1:0 eredménnyel 6 nyerte a serleget. Bognár László Láng ’79 A LÄNG 79 honvédelmi és tűzoltó verseny járási fordulóját Sereden és Gaňon rendezték meg. Az őszi és ta­­tavaszi forduló legeredményesebb 14 csapata mérte össze elméleti és gya­korlati Oldását a tűzoltóstaféta, parti­zángéppuska, és a honvédelmi spori­­játékok versenykategóriáiban. A ver­senyt a soporüai ifjú tűzoltók cso­portja nyerte meg, a šoporftai lányok csoportja és a taksonyl (Matúškovo) fiúk tűzoltóraja előtt. A járási győz­tes a két előbbi forduló abszolút győztese is volt. Az első nap este a tűzoltórajok tá­bortűznél elbeszélgettek Štefan KuriS elvtárssal, a SZNF résztvevőjével, majd kultúrműsort mutattak be. A fiatal tűzoltók másnapi versenyét megtekintette dr. Štefan Major elv­társ, az SZSZK TVSZ KB elnöke is. A fent említett járási forduló sikeres lebonyolításáért köszönetét érdemel a gani TVSZ vezetősége. A galántai já­rásban törődnek a fiatal tűzoltók ne­velésével, s reméljük, hogy ez a mun­ka az aratás Idején is gyümölcsöző lesz, amikor a pionírok járőrökként vigyáznak a termésre, mindennapi kenyerünkre. —száraz— Az NDK megalakulásának 30. évfor­dulója alkalmából az NDK kulturális és tájékoztató központja, a Szlovák Testnevelési Szövetség KB, valamint a nyugat szlovákiai kerület testneve­lési szövetsége megbízásából 1979. jú­nius 24-én nemzetközi labdarúgótor­nát rendezett a Veselé-I (trnavai iá­­rásI E. Thälmann sportegyesület. A Hallei kerület vándorserlegéért Szlovákia részéről a német élenjáró kommunisták nevét viselő sportegye­sületek küzdöttek. Többek között a csicsói (CiCov) VV. Pieck, a nagyőlve­­di (Veiké Ludince) IV. Pieck és a veseléi E. Thälmann sportegyesűlet. A negyedik résztvevő az NDK-ból ér­kezett Niederröblingen sportegyesűlet volt. A megnyitó és a lányok spartakiád­bemutatója után az ünnepi kezdő rú gásra az NDK bratislavai nagykövetéi Gampe elvtársat kérték fel. Ezek után elkezdődött a harc a játéktéren. A labdarúgótorna szabályainak ér­telmében a következőképpen lettek párosítva a csapatok: Veselé—Csicsó, Nagyölved—Niederröblingen. Már a selejtező mérkőzések bebizonyították, hogy keményen meg kell dolgozni a vándorserleg elnyeréséért, ami végül a veseléi csapatnak sikerült. Eredmények: Veselé-*Csicsó 3:0, Nagyölved—Niederröblingen 8:1. A harmadik helyért Csicsó—Niederröb­lingen 8:1. Az első helyért Veselé— Nagyölved 6:3. Az első évben rendezett nemzetközi labdarúgőtorna beváltotta a hozz$ fű­zött reményeket. A négyek találkozó-Tízéves a Szőttes elhatároztuk, hogy ápolni fogjuk TM­a csehszlovákiai magyar nép­művészetet: a népzenét, a népi tán­cot, a népi szokásokat, tehát a dél­szlovákiai magyarság múltból reánk maradt örökségét. Az elmúlt tíz év alatt körülbelül hatszázszor kerül­tünk szemtől-szembe a közönséggel egész estét betöltő műsorral. Azzal a közönséggel, amelynek haladó hagyo­mányaiból ihletet merítünk. Quittner János, a CSEMADOK KB mellett működő Szőttes népművészeti csoport művészeti vezetője és koreo­gráfusa nyilatkozott így, amikor a minap felkerestem őt az együttes fennállásának 10. évfordulója kap­csán. Ezerkilencszázhatvankilenc őszén, amikor megalakult a stúdió-Jellegű csoport, célja csak annyi volt, hogy megtanulja a néptáncot saját és má­sok szórakoztatására. Ez volt az ere­deti cél. Amikor azonban a Tavaszi szél győztesei és a vásárúti Vontsze­­mű János népi zenekara is csatlako­zott a csoporthoz, népiegyüttessé for­málódott, s az eredeti cél és küldetés is megváltozott. Nagyobb, nemesebb célt tűzött maga elé. 1970. június 6-án Alsószeliben (Dol­né Saliby) tartotta első ősbemutató­ját. „A tűznek nem szabad kialud­ni... !“ címmel. Ez a műsor többé­­kevésbé útmutató is volt az együttes további működéséhez. A népi zene, népdal, népi tánc gyűjtése, művészi megfogalmazása a színpad törvényei­nek megfelelően s aztán továbbadása a közönségnek és a következő nem­zedéknek. A második bemutató az első után két évre valósult meg „Mezökapuban“ címmel, amelyet a bratislavai Üj Színpadon mutattak be. Ezt a műsort körülbelül száznyolcvanszor adták elő. A „74-ben szőttük“ című műsor bemutatója 1974 őszén volt. Ezt kö­vette 1976-ban a „Szerelmesek és Nászok“ című táncszínházi összeállí­tásuk, 1977-ben pedig az „Újra itt vagyunk“ című válogatás. Ezenkívül több kis műsorral is jelentkeztek, mint például „A kaszák éneke“ című összeállítással, melyben a „kosúti vé­res pünkösd“ 40. évfordulójáról em­lékeztek meg a kosűtii szabadtéri színpadon. Az idén a 24. országos kulturális ünnepélyen Gombaszögön a csoport nagy sikert aratott a „Tavasztrilógia“ című műsorával, melyet fennállásá­nak tizedik évfordulójára készített. Az együttes tagjai nemcsak fellépé­seiken szerepelne.k nagy sikerrel, ha­nem ifjúsági klubokban Is, ahol a magyar néptáncról tartanak előadá­sokat. A Szőttes bemutatóit széleskörű szakmai vita követi. S nemcsak hazai, hanem magyarországi szakemberek is véleményt mondanak a műsorról és tanácsaikkal segítik az együttes mű­vészi színvonalának emelkedését. Ez nagyon helyes, hiszen közös kultúrá­ról van szó, s Bartók—Kodály hazá­jában mégiscsak gazdagabbak a ha­gyományok. Ahhoz, hogy a Szőttes szép ered­ményeket ér el, nagyon sok próbára van szükség. Még többre, mint ameny­­nyire lehetőségük van. A CSEMADOK Béke-téri pincehelyiségében gépzene és a kiszenekar közreműködésével hetente háromszor próbálnak. A vá­sárúti Vontszemű János zenekara is csak négy évig tartozott a csoport­hoz, mint hivatásos zenekar, aztán bi­zonyos nehézségek miatt kivált ’ a Szőttesből. 1974-ben egy fél évadban magnókísérettel oldották meg a tánc­kar kíséretét, majd 1974 őszére sike­rült létrehozni a 15—18 tagú nagy­zenekart, amelynek 70 százaléka a konzervatórium növendéke volt. Egy népművészeti csoportban a zenekar alapkérdést jelent. Sokszor ezen mú­lik az együttes sikere vagy bukása. A Szőttes e mostoha körülmények között is helytállt. A csoport szerves részévé vált a csehszlovákiai magyar kulturális életnek. Az, hogy ilyen szép eredményeket sikerült a csoportnak elérni, fáradsá­gos, kemény munka következménye. A tanulás, a mindennapi munka mel­lett végzik ezt a lelkes tagok. S ha figyelembe vesszük azt is, hogy az együttesnek mindössze két hivatásos dolgozója van, vagyis csupán két szakember foglalkozik hivatásszerűen az együttes szervezésével és műsorá­nak előkészítésével, valamint művészt irányításával, akkor a kivívttt jó hír­nevet még jobban méltányolhatjuk. Az persze magától értetődik, hogy a Szőttes több hivatásos szakembert ér­demelne, akik nemcsak a szervezés mindennapi gondjaival törődnének, hanem mint gyűjtők, koreográfusok, vagy akár szólótáncosok öregbítenék a népművészeti együttes jó hírnevét. ,A tíz év alatt a tánckarban rész­ben a kiöregedés, elköltözés, s egyéb okok miatt 150 személy cserélődött. Azok közül, akik ott voltak a cso­port születésénél, egynébányan a ne­hézségek ellenére sem tudtak lemon­dani az együttesben végzett munká­ról. Quittner János koreográfus, Se­bők Géza tánckutatú, néprajzi tanács­adó, Varga Ervin, a bratislavai Művé­szeti Főiskola hallgatója még most is az együttes támasza. Azok, akik Idő­közben kiváltak az együttesből, nem vesztek el-, a csehszlovákiai magyar népművészet számára. A főiskola ‘be­fejezése után ugyan elmentek vidék­re, de az együttesben eltöltött tdő, a „világot jelentő deszkák“, olyan él­ményt hagytak bennük, amely népmű­vészeti' csoportok szervezésére ösztö­nözte őket, vagyis a műkedvelő nép­­művészeti tömegmozgalom fejlesztői­vé váltak. A tíz év nem nagy Idő, mégis úgy tűnik, mintha a Szőttes már nem is tudom mióta létezne. Ez azért van,4 mert benne él a köztudatban, hozzá tartozik a csehszlovákiai magyar kul­­túrmozgalomhoz. Ezért beszélünk ró­la, ezért tudunk róluk, ismerjük ne­mes törekvéseiket a szép, az igaz, népművészetért. Perhécs Valéria Daloló Ipolyvölgy A CSEMADOK Nagykürtöst (Veľký Krtí&l ]B-ga, a különböző szervekkel karöltve, a Nemzetközt Gyermekév jegyében, NagycsalQmiján (Veľká Ca­­lomljat a Béke-parkban rendezte meg a már hagyományos járási dal- és tánoünnepélyt. A műsor keretében jelléptek járá­sunk legjobb iskolai és felnőtt cso­portjai és együttesel, valamint egy vendégegyüttes a Balassagyarmati Ál­talános Iskola énekkara. Az Idei rendezvény érdekes és ked vés színfoltja volt, hogy a megszo kottnál több gyermekegyüttes szere pelt a műsorban. Jámbor Valéria la első alkalommal Szlovákia terüle tén bizonyította be, hogy a sport te­rén is lehet fejleszteni a szövetkezeti kapcsolatokat. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik a torna megrende­zésén fáradoztak. Kőszönetünket fe |ezzűk ki az NDK bratislavai nagykö­vetének, Gampe elvtársnak, az NDK kulturális és információs központ igazgatójának, Polixa mérnöknek, s nem utolsó sorban a három szövet­kezet elnökének, Baráth, Urbán és Magala elvtársaknak. Végeredményben nem lényeges ki nyerte az első évben rendezett labda­rúgótornát. Itt mindannyian nyertek, akik részt vettek, mert egymást köl­csönösen megismerték nemcsak gaz­dasági, hanem a sport terén ts. A né­gyek találkozója azzal az elhatáro­zással fejeződött be, hogy „Viszont­látásra 1980-ban Csicsón!“ Vigh Ferenc • A CSEMADOK Komáromi Járási Bizottsága, a kómérnói Járási Műve­lődési Központ és a kolozsnémai he­lyi szervekkel karöltve a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. és a CSEMADOK megalakulásának 30. évfordulója je­gyében Kolozsnémán (Kližská Nemá) megrendezte a XVII. csallóközi dal­es táncünnepélyt. Ezen a hagyományos rendezvényen a komáromi járás legjobb együttesei és szólistái, a körzeti versenyek győz­tesei léptek fel, továbbá a tardosbá­­nyai Vörös Márvány, valamint a ko­máromi Dunaj táncegyüttes. A feszti­nad Dunajom) tánccsoport, a duna­­mocsi (Moča) vegyes énekkar és ci­­teraegyüttes, a nemesócsai (Zemian­­ské Olča) éneklőcsoport és citera­­együttes, a csicsói (Cičov) női ének­kar, táncegyüttes és citeraegV*üttes, a vágfüzesi (Vŕbová nad Váhom) női raegyüttes, a tanyi (Toň) női éneklő­­énekkar, a bátorkeszi (Vojnice) cite­­csoport, a tardosbányai Vörös Már­vány táncegyüttes, a naszvadi (Ne­­svady*) női és férfi énekkar, citera­­együttes és vegyes énekkar mutatta be műsorát; Szabóné Szatmári Eszter, Édes István, Püsky (ánosné, Földes vál közönségét, szereplőit és vendé­geit Ján Bachleda, a komáromi Járási Művelődési Központ igazgatója és Németh Gyula, a CSEMADOK Komár­­nói Járást Bizottságának titkára üdvö­zölte. Megnyitó beszédükben méltat­ták a (áras falvaiban a folklór együt­tesek munkáját, a népművészet ápo­lása és továbbfejlesztése terén elért szép eredményeket. A csallóközi dal- és táncünnepély műsora az énekcsoportok közös fellé­pésével vette kezdetét, majd elsőként a madari (Modranv) női énekkar mu tatta be a hálás közönségnek szép műsorát. Utánuk a karvai (Kravany Márta, Cserepes Ida, Papp Ilona és Gvolh Erzsébet pedig egyéni számok­kal szerepeltek. A délutáni műsor ke­retében az izsai (lža), az ógyallai (Hurbanovo), az aisópéteri (Dolný Peter), a dunamocsi (Moča) gyer­mekcsoport, a Dunaj és a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes lépett fel jól ki­dolgozott műsorszámokkal. A példásan megrendezett fesztivál, elsősorban Horváth Józsefnek, a járá­si művelődési központ szakelőadójá­nak, Németh Gyulának, a CSEMADOK titkárának, valamint a helyi szervek­nek az érdeme. r— bar-5

Next

/
Thumbnails
Contents