Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-28 / 30. szám

1979. fúlius 20. .SZABAD FÖLDMŰVES­Baráti találkozó GUSTAV HUSAK, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára, köztársasági elnök, a múlt héten nyári szabadsá­gának töltésére a Szovjetunióba ér­kezett. A Krímben találkozott és ba­ráti beszélgetést folytatott LEONYID BREZSNYEVVEL, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárával, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnökével. Megelégedéssel álla­pították meg, hogy a szovjet—cseh­szlovák együttműködés minden terü­leten tovább szilárdul, ami a két or­szág és az egész szocialista közösség javát szolgálja. Kiemelték, hogy to­vább kell bővíteni a termelési koope­rációt és szakosítást mind a kétolda­lú kapcsolatokban, mind a KGST- célprogramok megvalósításában. A szocialista országok termelési és tu­dományos-műszaki erőforrásainak hasznos egyesítése helyes mód a nem­zeti népgazdaságok tervszerű fejlődé­sének biztosítására és a dolgozók életszínvonalának emelésére. Eszmecserét folytattak időszerű nemzetközi kérdésekről. Egyetértettek abban, hogy a bécsi csúcstalálkozó eredményei nemzetközi jelentőségűek. A SALT-II. szerződés lehetőségeket te­remt a tényleges leszerelésre és az új világháború veszélyének enyhíté­sére teendő reális lépésekre. A két vezető kijelentette, országaik a többi testvérországai egyetemben arra törekszenek, hogy bővüljenek a bizalomerősítő intézkedések az Euró­­pa-értekezlet részvevői között, s a politikai enyhülést katonai enyhülés egészítse ki. Mindkét fél az együttmű­ködéssel és az európai biztonsággal foglalkozó, tervezett értekezletek és találkozók építő szellemű megrende­zésére törekszik. Támogatják a Viet­nami Szocialista Köztársaságnak a vi­lágbéke megteremtésére és a délke­let-ázsiai helyzet stabilizálására irá­nyuló erőfeszítéseit. Abból indulnak ki, hogy a menekültek kérdésével foglalkozó, a közeljövőben összeülő genfi értekezletnek hozzá kell járul­nia a kérdés humanitárius vonatkozá­sainak rendezéséhez, de semmiképpen sem korlátozhatja az indokínai orszá­gok szuverenitását. A találkozó szívélyes légkörben, a teljes nézetazonosság jegyében zaj­lott le. Indiai válaszuiak Klement Gottwald Érdemrend Andrej Gromikónak Andrej Gromiko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere a múlt héten ünne­pelte 70. születésnapját, jubileuma alkalmából Gustáv Husák köztársa­sági elnök a CSKP Központi Bizottsá­ga Elnökségének javaslatára a Kle­ment Gottwald Érdemrendet adomá­nyozta a szovjet külügyministzernek a csehszlovák—szovjet barátság meg­szilárdításában és együttműködésünk fejlesztésében szerzett rendkívüli ér­demei elismeréséül. Köszöntő levelében Husák elvtárs kiemeli, hogy Andrej Gromiko életé­ben a szovjet nép jólétéért, a világ­béke ügyéért fáradhatatlanul és al­kotó módon munkálkodott. Nagyra Kölcsönös együttműködéssel Bohuslav Chüoupek külügyminisz­ter a Fülöp-szigeteken tett látogatá­sával befejezte ázsiai körútját. Kollé­gájával, Carlos Romulóval jegyző­könyvet írt alá az 1979—1981. évi kulturális egyezmény kiegészítéséről, s pontosították á szerződésben sze­replő rendezvényeket. Külügyminisz­terünket Ferdinand Marcos, a Fülöp­­szigetek elnöke is fogadta. A látogatásról kiadott hivatalos közlemény megállapította, hogy mind­két fél érdeklődést tanúsított egy gazdasági és kereskedelmi együttmű­ködési vegyes bizottság létrehozása iránt. A külügyminiszterek kiemelték a fejlett és fejlődő országok bővebb együttműködésének jelentőségét s megegyeztek, hogy együttes erőfeszí­téseket tesznek a nemzetközi keres­kedelem igazságosabb és szilárdabb rendszerének megteremtésére az új gazdasági világrend keretében. Megerősítették, hogy minden állam­nak be kell tartania a függetlenség, önállóság és területi épség tisztelet­ben tartásának, az erőszakról való lemondásnak, Illetve az erőszakkal való fenyegetéstől! tartózkodásnak, a belügyekbe való be nem avatkozásnak és a vitás kérdések békés rendezésé­nek alapelveit. Hangoztatták, hogy ezeknek az elveknek a betartása a Nem volt titok, az indiai kormány­zó koalícióban, a Dzsanata Párt kö­rüli tömörülésben komoly nézetelté­rések ütötték fel a fejüket és több esetben a koalíció vezéregyénisége, Morardzsi Deszai, az agg miniszter­elnök simította el az ellentéteket és akadályozta meg az összeütközést. Az ellentétek azonban annyira elmérge­sedtek, hogy a koalíció széthullását Deszai sem gátolhatta meg. Kormánya a múlt héten előbb adta be lemondá­sát, mielőtt még a bizalmi szavazás folytán csúfosan megbukott volna. Gazdasági és poliykai kérdésekben mutatkozó, áthidalhatatlan ellenté­tekről van szó. Mint ismeretes, a kongreszsuspárti kormányzás, Indira Gandhi miniszterelnöksége idején a Dzsanata Párt nagyon reakciós poli­tikát képviselt. Tömörftette a vallási és egyéb konzervatív erőket, nemze­tiségi viszályt szított, s nemegyszer védelmébe vette a kisajátított maha­radzsádat. Két év előtti páratlan vá­lasztási győzelmét nem politikájának, hanem a nagy ellenfél, Indira Gandhi kormánya hibáinak köszönhette. De­szai azonban nagyon képzett, ügyes államférfinak, reálpolitikusnak bizo­nyult, s ezzel is magyarázható, hogy India nem került a tőkés Nyugat be­folyása alá, hanem kitartott a Szov­jetunióval folytatott barátsági politi­kája, valamint pozitív el nem köte­lezettség mellett. Az ellentétek azonban Deszai ké­pességeinél is erősebbek voltak. A koalíciós többség lassan lemorzsoló­dott, sőt a Dzsanata Párton belül is szakadás történt. Az önálló párttá szerveződött ún. világi része Csaran Szingh volt minlszterlnök és pénzügy* miniszter vezetésével tekintélyes poli* tikal erőként lépett a színre és keresi a kapcsolatot az ugyancsak kettévált Kongresszuspártnak Indira Gandhit követő tagjaival. Hosszú politikai kibontakozás vár­ható Indiában, de nagyon valószínű az a feltevés, hogy Csaranh Szing lesz a következő indiai kormányfő, vagy esetleg más vezető egyéniség az em­lített ellenzéki körökből. (L) Mórájában - nemcsak Afrikáról Külügyminiszteri előkészítő értekez­let után Libéria fővárosában, Monró­­viában megkezdődött az Afrikai Egy­ségszervezet csúcsértekezlete. Fontos kérdések szerepelnek napirendjén, így az az ajánlás is, hogy hozzanak létre pánafrikai védelmi erőt. Vita tárgya a volt Spanyoi-Szahara kérdése, a Polisario szervezet elismerése, és élénken vitatott napirendi pont a dél­afrikai nemzeti felszabadító mozgal­mak helyzete — a dél-afrikai apar­theid rendszer felszámolása, Namíbia függetlenségének kivívása és a Zim­babwe— rhodesiai MUZOREWA-kor­mány elismerésének kérdése. Az értekezlet ádáz küzdelem szín­helye a haladó erők és a Nyugat pártfogását élvező rendszerek között. Csád kormányának képviselője nincs jelen, mert illetékességét nem ismer­ték el. jelen van azonban Szadat el­nök, akinek felszólalását a legtöbb képviselő bojkottálta. Viszály almája az ugandai—tanzániai kapcsolatok kérdése is, melyet a Nyugat exponen­sei kihasználtak az AESZ egységének megbontására. Ugyanez tapasztalható más afrikai országok kölcsönös viszá­lyának kérdésében is. Az afrikai csúcs értékeléséhez még visszatérünk, ám a tagországoknak éberséget tanúsítva, mindenképpen szem előtt kell tartaniuk a legfőbb dolgot: a tényleges afrikai egység megteremtését. (ez) értékeljük a lenini békepolitika érvé­nyesítése terén tett fáradhatatlan erőfeszítéseit, személyes kezdeménye­ző hozzájáráulását a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom egysé­gének és felzárkózottságának erősíté­séhez, a tartós békéért, biztonságért, a feszültségenyhülésért és a nemzet­közi együttműködés kibontakozásáért vívott küzdelemhez. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak Elnöksége a 70. születésnapját ünneplő Andrej Gromikónak másod­szor ítélte oda a Szocialista Munka Hőse címet. Gromiko elvtárs egyes szocialista országok államfőitől is magas kitüntetésben részesült. Carter kötéftánca szilárd és tartós világbéke biztosítá­sának egyedüli ésszerű alapja. Külügyminiszterünk körútjáról ha­zatérve kijÄéntette, hogy a délkelet­­ázsiai országokban folytatott megbe­szélései hozzájárultak a CSKP külpo­litikai irányvonalának következetes érvényesítéséhez, ahhoz, hogy az egyenjogúság, a kölcsönös tisztelet és a belügyekbe való be nem avatko­zás alapján fejlesszük kapcsolatain­kat Thaifölddel, Indonéziával és a Fülöp-szlgetekkel, haladást érjünk el a világbékéért, a nemzetközi bizton­ságért és a leszerelésért folyó küzde­lemben. — Mivel fejlődő országokban jár­tam, megbeszéléseink során azt is egyértelműen kifejeztük, hogy a gaz­dasági együttműködés további bővíté­sére és tökéletesítésére törekszünk a kölcsönös előnyök és a közös érdekek tiszteletben tartása alapján, hogy igazságos nemzetközi gazdasági rend­szer jöjjön létre, és megszűnjék a ki­zsákmányolás, a hátrányos megkü­lönböztetés minden formája. Minden megbeszélésemet pozitívnak és gyü­mölcsözőnek tartom a kapcsolatok továbbfejlesztése, a szocialista közös­ség pozícióinak erősítése, valamint Csehszlovákia és a meglátogatott or­szágok intenzívebb együttműködése szempontjából, — hangoztatta Chftou­­pek elvtárs. A PENTAGON „TŰZOLTÓ CSAPATA“ Némi halasztás után elhangzott az elnöki bejelentés: szigorú energiata­karékossági intézkedéseket vezetnek be az Egyesült Államokban. Carter minden amerikai hazafias érzésére hivatkozott, hogy az energiafogyasz­tás terén „húzzák összébb a nadrág­szíjat“, zúgolódás nélkül vessék alá magúkat a korlátozó intézkedéseknek. Erre a nyilatkozatára nehezen szánta rá magát az elnök, s amikor előre beharangozott beszédét elhalasztotta, a közvéleménykutatők úgy vélték, te­kintélye nagyon hanyatlott, s ez vég­zetesen kihathat szereplésére a nem i? olyan sokára elkezdődő elnökvá­lasztási kampányban. Carter hivatalos^ megbízatása a vé­géhez közeledik, 's a körülmények nem kedveznek újraválasztásának. Az Egyesült Államok nemzeti jövedelme az idén fél százalékkal csökkent, az áremelkedés elérte a 10,1 százalékot, a munkanélküliek száma egymillióval nagyobbodott, most 5,6 százalékos, de az év végéig várhatóan 6,6 százalék­ra emelkedik. Érthető, hogv hanyat­lott az elnök népszerűsége, pedig e téren is sokat vártak a bécsi csúcs­találkozón. Most a megkérdezetteknek csak 26 százaléka helyeselte Carter további elnökségét. Általában feltűnő­ben van a legifjabb Kennedy fivér politikai csillaga, s ezt nemcsak a Demokrata Párt berkeiben vélik így. Hogyan is fest az elnök energiata­karékossági programja, melyet szigo­rúbbnak vélnek a tőkés világ főbb vezetőinek tokiói értekezletén vállalt kötelezettségeknél? A hatpontos elnö­ki program értelmében napi 4,5—5 millió hordóval csökkentik az Egye­sült Államok olajbehozatalát, s a ki­eső mennyiség felét hazai szinettikus üzemanyagokkal pótolják. Tizmilliárd dollárt irányoznak elő a tömegközle­kedés fejlesztésére. Mint ismeretes, az Egyesült Államokban a közlekedés súlypontja a magánautók üzemelésé­ben volt. A század végéig napenergiá­ból pótolják az energiaszükséglet húsz százalékát. Az energiatakarékos­sági program végrehajtásának bizto­sítására különleges, háborús viszo­nyokra emlékeztető testületet állíta­nak fel. A különféle energiatakaré­kossági programok támogatására köt­vényeket bocsátanak ki. Az energia­­szolgáltató vállalatok- tíz éven belül ,a felére csők ken ti kőolaj fogyasztásu­kat, s az olajat fokozatosan szénnel pótolják. Az elnöki intézkedések számtalan gondolatot ébresztenek. Visszatér a szén aranykora? így próbálja magát az Egyesült Államok függetleníteni az olajexportáló országok tömbjének nyomásától? Hatástalanná válik ez­által az olajfegyver? Washington to­vábbra is egyoldalúan előnyös, ki­használó politikát szándékozik foly­tatni az energiaforrásokkal rendelke-Külpolitikai kommentárunk A Pentagon 110 ezer főnyi expedicíós hadtest létrehozását tervezi „rend­kívüli körülmények“ esetére, ha „szélsőséges helyzetek alakulnának ki bolygónk forró pontjain". Az Amerikai Államok Szervezetének állásfogla­lása eddig meghiúsította ennek a nyílt beavatkozási tervnek a kivitelezé­sét. (N. Liszogorszkij rajzaj Portugáliában ismét elemi erővel ■ kirobbant a politikai válság azt követően, hogy a kormány a költ­ségvetéstervezetével kapcsolatos jú­nius 6-i bizalmi szavazáskor veresé­get szenvedett és kénytelen volt le­mondani. Mivel Mota Pinto techno­krata kabinetje helyébe nem sikerült aktív átmeneti kormány alakítására megfelelő személyt találni, Eanes ál­lamelnök a legfelsőbb forradalmi ta­náccsal egyetértve úgy határozott, hogy feloszlatja a parlamenetet és idő előtti választásokat ír ki. Bebizo­nyosodott, hogy Portugália problémái olyan jellegűek és társadalmi termé­szetüket tekintve annyira kényesek és elmérgesedtek, hogy kudarcra van ítélve minden olyan kísérlet, amely ún. politikamentes, vagy „pártok fö­lötti, megoldásra törekedne. Monta Pinto kormánya állítólag pártatlan és elfogulatlan szakemberekből állt, s mégis a legtöbbet tett a portugál forradalom vívmányainak felszámo­lása és kiárusítása terén. Érthető, hogy a baloldal örömmel fogadta e kabinet bukásának hírét. A helyzet, illetve a kormányzás megítélésében, persze, eltérnek a vé­lemények. A reakciónak megfelelt Mota Pinto kormánya, de ha már odáig fajultak a dolgok, hogy a pár­tok képtelenek voltak megegyezni akár átmeneti jellegű nemzeti egy­ségkormány alakításában, a rendkí­vüli választások révén — különféle praktikákkal — olyan átmeneti kor­mány létrehozását akarja kicsikarni, amely lényeges alkotmánymódosítást ‘hajtana végre, s a forradalmi vívmá­nyok utolsó intézményes rögzítését is felszámolná. Egészen másként szemlélik a hely­zetet a kommunisták. Nem kergetnek ábrándokat, de józan derűlátással reális lehetőséget látnak az elnöki döntésben, az idült viszály alkotmá­nyos és demokratikus megoldására. Amellett vannak, hogy a lemondott Mota Pinto kabinetje ügyvezető kor­mányként is szüntesse be tevékenysé­gét, s olyan átmeneti kormány kerül­jön hivatalba, amely felelősségteljesen és demokratikusan előkészíthetné az őszre tervezett idő előtti választáso­kat. Ezzel kapcsolatban még egy pontban merőben eltér a baloldalt képviselő kommunisták véleménye a jobboldali tömörülésekétől. Az idő előtt megtartandó választások nem pótolnák a jövőre esedékes normális választásokat, hanem lényegében át-Permanens válság meneti megoldást jelentenének az erőviszonyok rendezésére, s az őszi választások eredményeként létrejövő képviselőháznak nem lenne joga pél­dául az alkotmány módosítására. A kommunisták magatartására jel­lemző, hogy ragaszkodnak a forrada­lom eredményeként létrejött intézmé­nyes rendhez, az ország alkotmányá­hoz, melyet mindenképpen megtarta­ni, konkrét tartalommal megtölteni kívánnak, nem pedig megváltoztatni. Természetesen tisztában vannak azzal Is, hogy egyedül nem képviselhetik hatásosan a baloldalt, hogy nagy je­lentősége van számukra a másik munkáspárt, a szocialisták szövetsé­gének. Am itt sok múlik a szocialisták vezetőin, akik a múltban felelősek voltak azért, hogy forradalmi pozíció­kat feladva, kommunistaellenes elfo­gultságukkal nemegyszer a szélső­­jobboldal malmára hajtották a vizet, egyik válság után a másikba sodorták ző, de egyéb téren fejletlen országok irányában? Mit szólnak hozzá az olaj árának emelésével manipuláló nagy tőkés érdekeltségek, a multinacionális társaságok? E kérdésekre az elnök sem tudna választ adni, nincs is olyan állapotban. Mindenesetre elren­delte, hogy az amerikai olajfogyasz­tásnak nem szabad az 1977. évi szint fölé emelkednie, és dollármilliókat irányoznak elő a különféle takarékos­­sági programok megvalósítására. Az „energia-bomba“ robbanásának politikai következményei is vannak, ez egyébként várható volt. A jövő évi elnökválasztás küszöbén erősen meg­ingott Carter tekintélye. Intézkedései­vel egyébként a kormány egyes tagjai sem értettek egyet, s talán ezzel is magarázható, hogy a kabinet felaján­lotta lemondását Carternak. Brzeziň­­ski nemzetbiztonsági főtanácsadó és Vance külügyminiszter mint kulcsfon­tosságú személyek a helyükön marad­nak, ás több tárca élén lehetségesek a személyi változások..Ez módot adna az elnöknek valamilyen szemfény­vesztésre, bár valójában politikájának lényege nem sokat változhat. Talán kozmetikázni szeretné politikai arc­élét az elkövetkező választási küzde­lemre. A SALT-szerződés ratifikálása valamelyest emelhetné Carter tekinté­lyét, de a washingtoni „héják“ lázas aknamunkát fejtenek ki ellene a sze­nátusban. így általánosságban komor fellegek árnyékolják be az Egyesült Államok gazdasági és politikai életét. L. L, az országot, mely nem tud kikecme­­, regni a bizonytalanságból, és haté­kony gazdaságpolitikai feladatok megvalósításának útjára lépni. Mario Soares egykori szocialista párti kormányfő most újra aktivizáló­dott. Nagy reményeket fűz a hata­lomban való részesedéshez. Bizonyos feltételekkel vállalná is átmeneti kor­mány alakítását. A kommunisták a munkásérdekek egysége, közösen el­fogadható politikai platform alapján küzdenek a két párt választási és a Jövőre nézve kormányzási tömbjének kialakításáért, hisz együtt roppant erőt képviselnek a forradalom utáni Portugáliában. Nem véletlen ragasz­kodásuk az alkotmányhoz, mert en­nek jelentőségével a jobboldal is tisztában van és megkezdte sorainak átszervezését, tömörítését olyan poli­tikai célok eléréséért, melyek között az alkotmány lényegének a megmásí­­tása is szerepel. Ezzel nyilván mesz­­szebb menő célokat követ a reakció. Mindenekelőtt említést kell tennünk a keresztényszocialista színezetű De­mokratikus Szocialista Centrumpárt, a Monarchista Néppárt és a jobbol­dali Szociáldemokrata Párt tömörülé­séről, mely nyíltan az alkotmányos­ság, a forradalom és a demokrácia kibontakoztatása ellen Irányul. Mes­terkedéseikkel, hatalmi üzelmeikkel, népámító jelszavaikkal és szónokla­taikkal nagy veszélyt jelentenek a munkásérdekekre nézve, ezért na­gyon is helyénvaló az igazi baloldal­nak éberségre figyelmeztetése. A bonyolult portugállal helyzetkép­hez tartozik még az is, hogy az utób­bi időben igen megnőtt a Nyugat ér­deklődése a lisszaboni politikai küz­delem iránt. Az sem véletlen, hogy az Európai Gazdasági Közösség, vagyis az ismert, szinte leküzdhetetlen prob­lémákkal küszködő Közös Piac éppen most ajánlott fel 20 millió dollárnyi hitelt az amúgy is eladósodott Portu­gáliának. LŰRINCZ LÄSZLÖ

Next

/
Thumbnails
Contents