Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-21 / 29. szám

értékesítése nem okoz gondot A Szlovákiai Gyümülcsészek és Klskertószek Szövet­sége vágtornóci (Trnovoc náci Váltom) helyi szervezetének gyű|töközpont)án üres ládák tornyosultak, amikor ottjár­­tunkkor Vények Annálioz, a központ vezetőnőjéhez beko­pogtunk. A szép családi ház tágas udvarát gyüjtőközponttá alakították, s az időjárás vi­szontagságai ellen betetőzték. — Kár, hogy nem jöttek ko­rábban — mbndta sajnálkozva Ványek Anna látogatásunk cél­ja hallatára. — Röviddel érke zésük előtt szállították el a zöldséget az utolsó darabig. Szervezetünkben a zöldség és a gyümölcs értékesítésével ed­dig nem merültek fel nehézsé­gek. A termést a galántai Ze­lenina vágsellyei (Sala) felvá­sárló központjának raktárába szállítjuk. Az idén igen jók a kapcsolataink. Az áruért min­dig pontosan érkeznek, s ha többletünk van, azt is átveszik. Nem fordult elő, hogy a dél­előtt összegyűlt termés itt fonnyadt volna az éjszaka fo­lyamán. Pedig átvételi napokon ötszáz, de sokszor hétszáz láda is megtelik. A kertbarátok számára a zöldség- és gyümölcstermesztés sok munkával járó, de kifize­tődő kedvtelés. Az első félév­ben négyszázezer korona érté­ket meghaladó árut értékesí­tettek, aránylag kedvező átvé­teli áron. A félévi eladási ter­vüket foghagymából, sárgaré­pából, uborkából, paprikából, retekből, salátából, hagymából és cseresznyéből jóval túltelje­sítették. Mivel magyarázza a jó együttműködést a felvásárló vállalattal és a kiskortészkedők igyekezetét? — érdeklődtem. — Én már hét éve végzem ezt a munkát — válaszolta készségesen —, de még nem volt komolyabb gondom az áru értékesítésével, pedig az évek során több felvásárló partnert cseréltünk. Vélemé­nyem szerint a jó kapcsolat megteremtése a szerződésben megkötött mennyiség, és a fel­­vásárlási határidő betartásán, de nem kevésbé az áru kiváló minőségén múlik. Talán az utóbbi a legfontosabb. Eleinte előfordult, hogy egyes ügyes­kedők megpróbáltak „átejteni“, s a láda vagy a kosár tetejére a legszebb terményt helyezték, alulra pedig a selejtet, a gyen­gébb minőségűt. Ma már a kis­termelők rájöttek arra, hogy érdemes jó minőségű zöldséget és gyümölcsöt termelni, s ezt 1. minőségi osztályban értéke­síteni. Hiszen ezáltal nagyobb a bevételük. Az aránylag gyakori áruér­­tékesítési nehézségek Ismere­tében, amelyekkel a helyi szer­vezetek küzdenek, azt lehet mondani, hogy a vágtornóclak szerencsések. Ugyanis a galán­tai járás negyvenöt helyi szer­vezete közül csupán .tizenkettő­nek sikerült szerződést kötni a galántai Zeleninával. De min­den bizonnyal a „szerencséhez" a jó szervezés, a szervezet ak­tív tevékenysége és a tagok önfeláldozó munkája Is páro­sult. Erről meggyződhettünk út­közben, a községen áthaladva. Nem mindennapi látvány egy olyan rendezett község, mint Vágtornóc. Az út mentén, a házak előtt, de minden talp­alatnyi szabad területen ró­zsák pompáztak. Meglátszott, hogy gondos kezekben van a község parkosítása. Később Petrovics Endrétől, a helyi szervezet elnökétől megtudtuk, hogy a község parkosítását a szervezet tagjai vállalták, ök ültették ki a rózsákat, a virá­gokat, a diszbokrokat. Rend­szeresen gondozzák, öntözik, permetezik a virágágyásokat, nyesik a bokrokat, a fákat, kaszálják a füvet. A parkosí­tást társadalmi munkában vég­zik, és az első félévben hat­száz órát dolgoztak le. A má­sodik félévre további hatszáz brigádóra ledolgozását vállal­ták. Aránylag fiatal, mindössze tíz­éves szervezetről van szó, de c rövid idő alutt sokat tettek a kertbarátmozgalom fejleszté­séért. Azelőtt községünkben nem­igen foglalkoztak zöldségter­mesztéssel — kezdte a beszél­getést a hatvankilenc éves Endre bácsi. Hárman indítottuk el, kezdtük népszerűsíteni a kertbarátmozgalmat. Ma a szer­vezetnek százhatvanhat tagja van, többségben fiatalok, tellát még produktív korban. A ker­tészkedés iránt nagy az érdek­lődés, egyre többen akarnak a szervezetbe belépni. Ma már ott tartunk, hogy megválogat­juk a tagokat. Sorainkban csak azQk maradhatnak, vagy azok kerülhetnek be, akik teljesítik kötelességüket, és aktívan részt vesznek a szervezet társadalmi tevékenységében. A szervezet vezetősége példá­san gondoskodik a tagokról. Évente több szakelőadást, ta­nulmányutat szerveznek a ta­­gok szakmai képzése érdeké­ben. A kiskertészek hamarosan elsajátították a zöldség- és gyümölcstermesztés összes szak“ fogását, s ma már a nem rit­kaság számba menő fóliasátrak alatt ős kint, a kertekben úgy­szólván mindent termesztenek, amit az éghajlati körülmények lehetővé tesznek. Így nem vé­letlen, hogy a múlt esztendő­ben több mint egymillió korona éitékű árut értékesítettek. — Igyekszünk a tagok szá­mára biztosítani a feltételeket. Szervezetünk gondoskodik а szükséges vetőmag, ültetvény, mütrágyu és növényvédőszor beszerzéséről. Komoly gondot okoz azonban a védőeszközök hiánya. Hiába fariunk a tagok számára szakelőadásokat, ho­gyan keli a nüvényvédőszerok­­kcl bánni, mérgező hatásuk el­len védekezni, ha a legelemibb védőeszközök sem kuphutók az üzletekben. Sajnos, ez a megállapítás tény és valóság. Hazánkban egyre többen foglalkoznak ker­tészkedéssel, s erős mérgező szerekkel permetezik a fákat, a növényzetet. A munkahelyeken a védőeszközök használata többnyire biztosított, azonban a dolgozók egészségének védel­mét nem helyes csupán a mun­kahelyre korlátozni. Biztonsá­gos munkafeltételeket kell te­remteni a kistermelők számára is. E téren pedig több tenni­való akad. Tíz év alatt a szervezet való­ban szép munkál végzett u kertbarátinozgalom népszerűsí­tésében, fejlesztésében. Nem véletlen, hogy uz elért eredmé­nyekért, de főleg a társadalmi tevékenységükért több kitünte­tést, elismerő oklevelet kaptak. Nem közhely, hogy példájuk valóban követésre méltó. Klamarcsik Mária mérnök ◄ Üresek a ládák, ma is elszállították az összes zöldséget —■ mondja Vá­nyek Anna. # Petrovics Endre nemcsak jó szervező, hanem hozzá­értő, lelkes kertész. Fotó: Kalifa ► 4 A szerződéses állattartás ” lassan nálunk is kezd meghonosodni ... Ez főleg az­zal magyarázható, hogy a me­zőgazdaság irányító szervei több járásban nemcsak felkel­tik a kisállattenyésztök érdek­lődését a lehetőségek iránt, ha­nem azoknak gyakran hatékony segítséget is nyújtanak. Persze a szerződéses állattartás már jobban elterjedt volna, ba a kisállattenyésztök alapszerveze-1 tei e cél érdekében jubb felvi­lágosító és szervezd munkát végeztek volna. Vujon milyen a helyzet a lé­vai (Levice) járásban, amely­ben a szervezett kisállatte­nyésztésnek gazdag hagyomá­nyai vannak — érdeklődtem a minap Nagy Tibortól, a kisál­­lattenyétsztők szövetségének já­rási titkárától. — A háztáji állattenyésztés szerződéses alapon való fej­lesztését sürgető rendelkezés kedvező fogadtatásra talált já­rásunk kisállattenyésztői köré­ben. Ezt az is bizonyítja, hogy az idén huszonötezer szerződés lett aláírva, s a nyugat-szlová­kiai kerületben a negyedik he­lyet tartjuk, {árasunkban főleg a házinyúl tenyésztésével fog­lalkoznak szívesen. Évente kö­rülbelül tízezret adnak el a kisállattenyésztők. A házinyál közcélú tenyésztését nyolc év­vel ezelőtt honosítottuk meg. A kezdet kezdetén nehézségek mutatkoztak. Kevés volt a ta­karmány, tehát a tenyésztés fejlesztéséhez korlátozott lehe­tőségek voltak. Most lényege­sen jobb a helyzet, mert a te­nyésztők az eladott nyulak minden kilója után 2 kg takar­mányt kapnak. Ez kedvező ha­tással van a tenyésztői munká­ra. De talán még ennél is na­gyobb jelentősége van outiak, hogy a tenyésztők a takarmá­nyozási tápokat aránylag ol­csón, a kiskereskedelmi árhuz viszonyítva 50 százalékos ked­vezménnyel szerezhetik be a BRANKO-tól, a házinyulak fel­vásárlójától. — Persze az ,sem mindegy, milyen áron veszi át a BRANKO a nynlakat — mondotta Mészá­ros Károly, a kisállattenyésztők szövetségén belül működő nyúl­ás szőrmeállat-szakcsoport ve­zetője. — A jelenlegi árpoliti­ka, mely szerint az első osztá­lyú nyulakat 17 koronáért, a második osztályba tartozókat 15 koronáért, a harmadik mi­nőségi csoportba tartozókat pe dig 12 koronáért értékesíthet (ük, garantálja a nyúitenyész tés jövedelmezőségét. # Ez valóban így van? Nem volt előnyösebb, amikor tizen hét koronát adtak a felvásárolt nyulak kilójáért? Szerződéses alapon a közellátás javára — Valóban előnyös lett vol­na, ha a 17 koronás felvásár­lási átlagár megmarad. De nem maradhatott meg! S ennek több oka van. Elsősorban azért nein, mert abban az időben, amikor az említett felvásárlási ár do­minált, az exportra tenyésztett házinyulakból annyira kevés volt, hogy a BRANKO a külföl­di piacon nem érvényesiillie tett. Annak idején, mikor ez megtörtént, a BRANKO igazga­tója kijelentette, hogy ha na­gyobb mennyiséget vásárolhat­nak fel, ismét emelik az ára­kat. A tenyésztők hittek az ígéretben, az exportra tenyész­tett nyulak száma lényegesen növekedett, sajnos azonban a felvásárlási ár emelése elma­radt. Javulás csak most tör­tént, a szerződéses állatte­nyésztést szabályozó rendelet életbelépése óta. # A bázinyúl tenyésztésére jó feltételek vannak járásuk­ban. De vajon mi a helyzet a többi állatfajta tartásánál, hiz­lalásánál? Francia ezüst anyanyúl. Nagy Tibor: — A feltételek ezen a téren sem rosszak, csak a kezdőmé« nyezés hiányzik. Amikor bein­dult a szerződéses állattenyész­tés, körleyéllel fordultunk a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége helyi szervezeteihez azzal a kéréssel, hogy fejtse­nek ki népszerűsítő munkát а lakosság körében. S ha ez nem történt meg, nem a ml hibánk. Meg a takarmányellátásnál sincs minden rendben. Például egy sertésre csupán 200 kiló­­gramm takarmánytápot ad a húsipar. A termelők nézete sze­­rint ez kevés. Azt hiszem, ha több tápot kapnának a terme­lők, nagyobb kedvvel csinál« nák ... Mészáros elvtárs: — Bár korlátozott méretek« ben, de azért lehetne járásunk­ban háztáji szinten Is közellá­tási célokra több szarvasmar­hát, juhot, libát, sertést nevel­ni. De valahogy ez nem akar kibontakozni. Talán azért, mert egy kissé olkényelmesedtek az emberek és lényegében elszok­tak attól, hogy a piacra is ter­meljenek. Na meg olyan han­gok is hallatszanak, hogy nem érdemes, mert az adó elviszi a hasznot. Bízunk abban, hogy azért majd előbb-utóbb akad néhány jó példa, amely az ál­lattenyésztés jövedelmezőségét is bizonyítja. S ha ez valóban így lesz, akkor biztosan "lesz­nek majd követői is szép szám­ban. Például a juhtenyésztésben máris vannak jó példák. Ezek« nek egyikével találkozhatunk Aisőszecsén (Dolná Seč). A he­lyi szövetkezet az érdeklődők rendelkezésére bocsátotta ga­­rammenti legelőjét, amit azok gazdaságosan kihasználnak a juhtenyésztésre. Annyi legelő­nap jut egy tenyésztőre, ahány birkát nevei. Amint azt a tények igazolják, a lévai járásban is van még elég tennivaló a közellátás ja­vulását szolgáló háztáji állat­tenyésztés fejlesztése terén. Ki­vételt lényegében csak a házi­­nyál tenyésztése képez. Pedig mint azt az illetékesek is állít­ják, szinte korlátlan lehetősé­gek vannak. Juliban illenék ki­használni azokat a lehetősége­ket! PERllACS VALÉRIA Fotó: Andriskln

Next

/
Thumbnails
Contents