Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-22 / 51. szám

1979. december 22. SZABAD FÖLDMŰVES Ésszerűen a termelés fellendítésében Pár nap múlva átlépünk a hatodik ötéves tervidőszak utolsó évébe. Ez indokolttá teszi, hogy a gazdaságok­ban felméréseket végezzenek és meg­állapítsák, hol tartanak az előirány­zott tervek megvalósításában, a ter­melés fejlesztésében, valamint a tar­talékok feltárásában. A napokban a hldaskürti (Mostová) szövetkezetben Horváth István el­nök, Ján Skalničky üzemgazdász-mér­nök, Karácsony Sándor főagronómus, Dantner János főállattenyésztő-mér­­nök, és Szabó Ferenc beruházási tech­nikus társaságában arról beszélget­tünk, hogy hol tartanak a célkitűzé­sek megvalósításában. GONDOLATOKAT ÉBRESZTŐ KÉRDÉSEK Az utóbbi évek szélsőséges időjárá­sa jelentős mértékben befolyásolta a szövetkezet növénytermesztésének e­­redményeit. Ebben az évben a gazda­ságban gabonafélékből — az 1976-os esztendő valóságához viszonyítva — 3,68 mázsával termett kevesebb, azon­ban mindent elkövetnek, hogy a ha­todik ötéves tervidőszak célkitűzései­ből rájuk háruló feladatokat a követ­kező évben sikeresen teljesítsék. Okulva a gabonatermesztés problé­máiból, az ősziek vetése előtt kikü­szöbölték az agrotechnikában észlelt rendellenességeket. Legjobban a talaj előkészítésére meg az elővetemény megválasztására ügyeltek. A megoldás azonban nem volt könnyű, mert eddig huszonnégy növényfajtát termesztet­tek, a gabona vetésterülete pedig a szántó 54,5 százalékát foglalja el. A növények választékát tehát tizen­nyolcra csökkentették, s hasznosítják a gabonatermesztésben a szemtermés növelését serkentő, tápanyagfelvételt szabályozó (morforeguláló) készít­ményt, amely a fő termék, vagyis a gabona termésátlagának növelését se­gíti. Ebben az évben a Diószegi (Slád­kovičovo) Vetőmagtermesztő Állami Gazdaságtól sajnos olyan Istra — bú­za — szaporítóanyagot kaptak, amely vetés után százhúsz hektáron hiányo­san kelt, s azért ki kellett szántani. Bíztak a fémzárolt vetőmag Jó minő­ségében, s ezért vetés előtt nem vizs­gálták meg csíraképességét. Ez okoz­ta a bonyodalmat. Utólagosan megál­lapították, hogy a vetőmag (szapo­rítóanyag) cslraképessége a normá­ban meghatározott 96—98 százalék helyett csupán 54 százalékos. A kiszántott terület egy részén — negyvenkét hektáron — Iljičovka bú­zát vetettek, a megmaradt földbe pe­dig tavasszal árpa kerül. A gazdaság tömegtakarmány-termő területe eléggé kiterjedt. A szántónak huszonnégy százalékán termesztenek terimés takarmányokat, s ebből az évelő takarmány tizenhat százalék. A népes állattenyésztés az utóbbi takar­mány termőterületének egy-két száza­lékos bővítését követelné, bár hektá­ronként — szénában számítva — 98 mázsás átlagot értek el. A jövőben arra törekednek, hogy bővítsék az öntözhető, farmkörüli szántóföldi legelők területét. Így le­hetőség nyílhat a szarvasmarhák le­geltetésére, és a hasznosság további növelésére. A hatodik ötéves tervidőszak elő­irányzataiból a cukorrépával jócskán lemaradtak. Az elmúlt négy év tervét csupán hatvan százalékra teljesítet­ték. Mi ennek az oka? Egyrészt a kezdeti évek szárazsága, másrészt az elégtelen fajtaválaszték s a növény­­ápolás kifogásolható minősége. Ebben az évben a cukorrépa vetés­­területén szintén hasznosították a tápanyagfelvételt serkentő készít­ményt, s ez nagyon kedvezően befo­lyásolta a cukortartalom növekedését. Ennek köszönhető, hogy a diószegi cukorgyár körzetében a hidaskürti szövetkezet érte el a legjobb, vagyis a 16,32 százalékos cukortartalmat. Intézkedést tettek, hogy a cukor­répa terméshozama a következő öt­éves tervidőszakban az említett ser­kentő anyag, a tökéletesebb taiajmű­­velés, valamint az öntözés segítségé­vel lényegesen javuljon, s a jó ter­mésátlag állandósuljon. Nagy tartaléknak tartják a répaföl­dekre kihordott és bedolgozott istálló­trágya minőségének javítását Is. Eb­ből a célból trágyakezelő csoportot szerveztek. Ez a csoport hordja ki az istállótrágyát, rakványozza azt, és be­födi, hogy megőrizze az értékes táp­anyagokat. Jelenleg a 4998 hektár szántóból már 1750 hektárt öntözhetnek. A kö­vetkező ötéves tervidőszakban az ősz szrs területet behálózzák öntözőrend­szerrel és szárazságban Is jő termés­átlagot érhetnek el. Öntözhetik a ga­bonát, a cukorrépát, a takarmány­növényeket, állandósíthatják a ter­mésátlagot. TERMELNIE AZ EMBERNEK KELLI A korszerű istállók és más létesít­mények egész sorát adták át, vagy építik, hogy lendíthessenek az állat­­tenyésztés eredményein. A korszerű istállókkal azonban csak a termelés feltételeit javíthatják, termelnie to­vábbra is az embernek kell. Nemrégiben adtak át és népesítet­tek be egy korszerű, 860 férőhelyes tehénistállót. A munkahelyi feltételek nagyon jók, csakhát az állatok tej­hasznossága nem kielégítő. Ez pedig azzal magyarázható, hogy az új léte­sítménybe olyan teheneket telepítet­tek, amelyek a hagyományos tartási viszonyok között nevelkedtek, azt a környezetet szokták meg, s ezek az állatok az új viszonyokban stressz­­állapotba kerültek, hiába etetik és babusgatják őket, nem nyújtják az elvárt tejmennyiséget. A szövetkezet ezért nem teljesítette a tejeladás évi tervét. A helyzet ismeretében ma már arra törekednek, hogy minél hamarabb le­cseréljék ezt az állományt. Évente harminc százalékos selejtezéssel szá­molnak, és a megüresedett helyekre üszőket telepítenek. Ezek megszokják a korszerű feltételeket, ami jelentő­sen befolyásolja későbbi hasznossá­gukat. Ebből a meggondolásból a fekete­nyéki telepen egy 480 férőhelyes kor­szerű üszőneveidét építettek, s egy régebbi építményt korszerűsítettek. Az utóbbiban százötven üsző fér el. A telepen még három épület korszerű­sítésével számolnak, hasonló célokra. Az építési és átépítési munkák során arról is gondoskodnak, hogy a telep szennyvize ne kerülhessen az alta­lajba. A járási program keretében ezen a telepen fokozatosan háromezer férő­helyesre bővítik a üszőneveidét. Így a szövetkezet más gazdaságok részé­re is eladhat tenyészüszőket. A sertéstenyésztés termelésének fel­lendítését segíti a ketreces (batté­riás) malacneveldék építése. Az egyik létesítményt már át kellett volna ad­ni. A szövetkezet építőcsoportja a ne­veidét már egy évvel ezelőtt elkészí­tette, a gépi berendezést azonban a galántai Agrostav vállalatnak kellett szerződésileg biztosítania. A berende­zés elkészítését és beszerelését egy Uherské Janovice-i üzem vállalta. Ne­hezen, de megérkeztek a belső szer­kezetek és be is szerelték azokat. A neveidét azonban még most sem hasz­nálhatják, mert az üzem az infralám­­pákat nem szerelte fel. Közben per­sze megkezdték a másik 1200 férőhe­lyes ketreces malacnevelde építését is. Ezzel tulajdonképpen ismét elkez­dődött a „kálvária“. Hogy a belső be­rendezés késedelme miatt a malacne­velde mikor kerülhet átadásra, azt ma még senki nem tudja. Legutóbb sok gondot okozott a gaz­daság vezetőinek a koca-törzsállo­mány tervszerű felújítása. A létszám­ban tartott ezer kocából évente négy­száz darabot kellene jó haszontulaj­donságú elődöktől származó utódok­kal lecserélni. Ezzel szemben a sza­porító gazdaságok tenyészetéből a múlt évben csak kétszázötven, a folyó év első negyedében hetven, a harma­dik negyedévben pedig kétszáz koca­süldőt kaptak a törzsállomány felújí­tására. Ez arra kényszerítette a főál­lattenyésztőt, hogy a hizlaldából át­meneti kocákkal pótolja a hiányzó törzsállományt. Ezek persze kevesebb malacot ellettek, mint kellett volna, vagyis egyszeri elléssel csak hat ma­lacot biztosítottak, s ezeknek is hu­szonöt százaléka elpusztult HOGYAN TOVÁBB? A helyzet arra kényszeríti a szövet­kezet vezetőségét, hogy a sertéste­nyésztés termelésének fellendítése céljából saját hatáskörében keresse a megoldás kulcsát. Már megtették az intézkedést egy színvonalas, törzs­könyvezett állomány kialakítására. Mindenekelőtt megfelelő férőhelyet készítenek 150 darab törzskönyvezett fehérnemes kocasüldő részére, s ezek­hez landrace apaállatokat vásárolnak fedeztetésre. A leszármazottak alkot­ják majd a szaporítőtenyészetet. Kez­detben a szövetkezet haszonirányzatú koca-törzsállományának tervezett fel­újításához elegendő alapanyagot biz­tosítanak, a tenyészet bővítésével pe­dig más gazdaságok részére is elad­hatnak szaporítóanyagot. Ez a legjobb lehetősége annak, hogy a haszonirányzatü tenyészetben javul­jon a malacelválasztás átlaga, s úgy ütemezzék be az elléseket, hogy az év minden időszakában elegendő egész­séges malac kerüljön a hizlaldába, és ritmikusan teljesíthessék az értékesí­tési tervet. MEGVALÓSULÓ ELKÉPZELÉSEK Az eddigi termelési szerkezet, vagy­is a vetőmag- és dohánytermesztés, továbbá a szőlészet és más speciális ágazatok jövedelmezősége következté­ben a mérleg nyelve a növényter­mesztés javára billent. Ennélfogva a növénytermesztés adta a termelési ér­ték ötvenkét, az álattenyésztés pedig negyvennyolc százalékát. Ez a jövőben a törzskönyvezett ko­catenyészet létrehozásával, de főleg a libatenyésztés nagyméretű bővítésével módosul, s a mérleg nyelve az állat­­tenyésztés oldalára billen. A libate­nyésztő farm építését jövőre fejezik be. A régi farmon a rendelkezésre álló népes törzsállománytól kilenc­venezer libát keltettek. Az új farmon azonban kisebb törzsállománnyal már száztövenezer liba keltetése lehetsé­ges, mert kedvezőbbek a feltételek. A libák egy részét napos korban el­adták, s közülük negyvenezer darabot évente meghizlalnak és értékesítenek. A következő ötéves tervidőszakban tovább .bővítik a farmot és teljes be­fejezése után már 230 ezer libát kel­tethetnek, s így száz vagon vágóállat eladásával számolnak. Ez az ágazat a szövetkezetnek nem kevesebb, mint huszonnégy millió koronát biztosíthat. A hizlada teljes üzembe helyezésével az állattenyésztés termelésének az értéke lényegesen javul, és az üzemi bevételnek ötvennégy-őtvenöt száza­lékát adja. példás építűcsoport A célra törő elképzelések gyakor­lati megvalósításában a szövetkezet vezetőségének nagy segítséget nyújt a hatvannégy személyből álló építő­csoport. A gazdaságban minden léte­sítményt ők építenek, az Időterv be­tartásával. Ez a csoport építette a pelletgyár­­táshoz szükséges épületet, melyben ebben az évben ötszáz vagon jő mi­nőségű takarmányt készítettek —■ szalma alapanyagból — a szarvas­­marháknak. Felépítettek továbbá 12 korszerű dohányszárítót és több más épületét is. Most pedig napirenden van egy minden igényt kielégítő gépesítő köz­pont felépítése. Ennek első szakasza a következő évben készül el, s a köz­pontot a hetedik ötéves tervidőszak­ban teljesen befejezik és átadják. Az elkövetkező évben egy korszerű gabonaszárítót is üzembe helyeznek, hogy a termelt gabonát az előírások­nak megfelelő szárazanyagtartalom­mal raktározhassák és értékesíthes­sék. Ezek a tervek nem elvontak, és nemcsak elképzelések, hanem már megvalósulóban vannak, szerves ré­szét képezik a szövetkezet fejlesztési programjának. A gazdaság szorgalmas dolgozói és vezetői mindent elkövet­nek a termelés fellendítése, a haté­konyság növelése és a tartalékok fel­tárása érdekében. Hoksza István 13 Vártuk a buszt. Lehettünk vagy huszonöt-harmincan a megállónál. A novemberi eső csor­dogált. De azért, amikor felbuk­kant a kocsi a kanyarban, mint­egy vezényszóra, összecsukódtak az esernyők. Már nem számít az a néhány csepp. Fő, hogy minél job­ban számítsa ki az ember, hol is áll majd meg, s aszerint igyekez­zék valamelyik ajtó közelébe ke­rülni. Negyed nyolc volt — bizo­nyos, hogy zsúfoltan érkezik, ezért már csak a szerencsésebbek fér­nek fel. Szuszogva csapódtak ki az ajtók. Egy pillanatig farkasszemet nézett a két tábor. A várat megszállva tartó, magabiztos sereg, meg a fel­törekvő ostromlók. A küzdelem egyenlőtlen volt. Ök ott fent ked­vükre helyezkedtek el, vagyis kö­zel az ajtóhoz, hogy majd köny­­nyebben kerüljenek le úticéljuknál. Persze, hogy nem lehetett fel férni. Megszólalt a berregő. Kisvártatva össze is csukódtak az ajtók, és a Hiesedtt busz ellódult. Hát — megint ott maradtam. Talán gyalog? — ötllk fel bennem a gondolat, de már át is veszi helyét a méltatlankodás, s mondtam ott maradt sorstársam­nak: —- Micsoda emberek vannakI Látta? A busz közepén még tán­colni is lehetett volna, de azért sem mentek beljebb — sziszegtem ingerülten. Ám úgy látszik, rosz­­szul választottam, mert a csöpögő szélű kalapban ácsorgó így röffent vissza: — Mit hőbörög itt? Maga mindig beljebb megy? O G Még két buszos történet kíván­kozik ide. Semmi köze egyiknek a másikhoz. Legfeljebb annyi, hogy mindkettő után így sóhajtott fel valaki: micsoda emberek vannak? О О Már éppen felszálltunk a kocsi­ra, amikor futva érkezett egy bö­­röndös férfi. Nyúlt volna a fogan­tyú után. de beváaódott előtte az ajtó. Néhány másodpercig még ücsörgött a kocsi. Ereztem, hatás­szünetet tartott a „pilóta“. Kinyit­jat — döntöttem el magamban a kocsiszerte felágaskodó kérdést. Tévedtem. A vezető fölengedte a kuplungot, s a busz nekivágott az útnak. Ott álltam a sofőrfülke mel­lett. Behajoltam, hogy lássam, ki 6? Szőke hajú, legfeljebb negy­venéves. és — esküszöm akármire — mosolygott. Mint aki jó viccet csinált. A helyzet nyilvánvaló: a közlekedés e közkatonája még so­ha nem hallotta ezt a szót: ember­ség. 0 О Nem konfliktus feloldásnak szá­nom, pusztán a tények kedvéért jegyzem ide a másik jelenetet. Mert megtörtént az is. Vagy ötven méternyire volt még a megálló, amikor a kocsi fékezni kezdett. Futva próbálta tartani ve­le a lépést egy asszony, hogy majd a megállóban felszállhasson. Hirtelen fékezés. Borultunk egy­másnak, indulatszavak és bocsá­natkérések törtek elő belőlünk. A kocsi megállt, s nyílott az ajtó. Pontosan a liheqö-piheqő asszony előtt. Föllépett. Ajtócsukódás, neki lódulás, és máris a tényleges meg­állóban voltunk. A kényszerközös­ség úi tagokkal frissült, indultunk tovább. Megfigyeltem, senki nem ment a vezetőfülkéhez, hogy valami kö­­szönömfélét intsen vagy mormol­jon a sofőrnek. Én sem. Csak ami­kor leszálltam, fedeztem fel: hi­szen ez a Miska! Azóta is adósa vagyok. Most próbálom leróni: köszönöm, öreg. О о A műhely háromhavonként, „me­netrendszerűen“ utálja Gábort, a ' villanyszerelőt. Főleg azért, mert mindezt nem egy periodikusan is­métlődő munkával, hanem az ilyen időközönként megrendezésre kerü­lő termelési tanácskozáson elhang­zó felszólalásaival vívta, s vívja ki magának. Pedig nem mond 6 semmi különöset. Csupán nagy gonddal megvárja, amíg mindenki kibeszélte magát, amíg elhangzik egy csomó jó, meg néhány telje­sen használatlan javaslat, s az­után áll fel ő maga. Mint egy igazságtevő isten, összefoglalja az elhangzottakat. Kifejti, mivel ért egyet, mivel nem. Mi a jó, s mi rossz. Szép sorban, ahogyan hal­lotta a többiektől. Aztán leül, mint aki elvégezte a reá bízott munkát. — Nem kérdeztétek még meg soha, mi a nyavalyának összegez benneteket? — faggatom ott dol­gozó barátomat. — Kérdezni? Már azt is mond­tuk neki, fogja be eguszer, csak egyetlen eouszer a pofáját. — Megsértődött? — Ez? — Sérthetetlen? — Mi is azt hittük. Aztán leg­utóbb megismételte azt a javasla­tot is, hogy a műhelyben hozzunk össze eay komplex briaádot. Vala­ki azt hitte, hoau tulajdonképpen maga Gábor találta ki a dolgot, Hümmögtünk, húzogattuk a vállun­kat, mígnem választásra került a sor. Egyetlen szavazatot kapott. Titkoson ... — Azóta nem szólal fel? — Nem. Kiléoett a munkából. Csak az a kár, hogy a munka­könyvébe nem írták bele: vioyázat, mindent és mindenkit összeíoalal. Bedő Nándor Biztató sikerek A csirke viselkedése ismeretének, bármennyire is furcsa, de nagy jelen­tősége van a gazdaságos baromfihús­termelésben. Ha tizenkétezer csirke van egy fedél alatt, fontos, hogy min­den állat egy időben és egyszerre a megszokott helyen jusson a takar­mányhoz és vízhez. Csak így lehet elérni az egységes súlygyarapodást, azt, hogy minden szem abrak kedve­zően értékesüljön. Ehhez korszerű technológia szükséges. — Mi az istállöpadlásnkat rendez­tük be csirkehizlaldáknak — magya­rázta Tóbiás Lajos. Egy padláson álta­lában tizenkétezer naposcsibét hizla­lunk. A legkevesebb fizikai erőkifej­téssel végezzük a munkát. Minden gombnyomásra működik. — Ezek szerint nem sok a munka? — Azt nem mondhatnám. Tennivaló mindig akad. Ügyelni kell a tiszta­ságra és arra, hogy a csibéknek ele­delük, ivóvizük mindig legyen, s a szállítás utáni tisztítás, fertőtlenítés mindig sok munkát ad. — Mióta foglalkoznak csirkehizla­lással? — Az első szállítmányt 1975-ben telepítettük be. Gondolhatja, mennyi­re „szorítottunk“, hogy minden az eredeti elképzelések szerint, a tech­nológiai rendnek megfelelően történ­jen, míg végre sikerült. Már az első éven sok baromfihúst értékesítettünk. Azóta természetesen kibővítettük a baromfihizlalást, mert ma már hét padláson és két átalakított sertésistál­lóban egy forgóban hatvanezer csibét hizlalunk. Évente 538 ezer bojlercsir­két adunk piacra, ami hatszáz tonna baromfihúsnak felel meg. — Mondana valamit az eredmé­nyeikről, illetve a gazdaságosságról? — Az eredményeinkről pontos ki­mutatást vezetünk. Az az igazság, hogy padlásonként változik a napi súlygýarapodás, és ezzel párhuzamo­san a hasznosság is. Egy kiló élősúly előállítására a tervezett 2,70 1Ú16 ab­rak helyett 2,40—3,05 kiló takarmányt használtunk. Persze a hasznosságot befolyásolja a takarmánykeverékek minősége. Ezzel nem mindig lehet di­csekedni. Mivel a költségek nyolcvan százalékát az abrak teszi ki, első­sorban a takarmánnyal kell megfele­lően gazdálkodnunk. A Hybro techno­lógiával 1,60 kiló élősúlyt ötven nap alatt, 3,65 kiló takarmánnyal értünk el, de sajnos, hasonló jó fajtákat na­gyon ritkán kapunk. Most, hogy a naposcsibét a kerületből kell besze­reznünk, az eredményeink rosszabbod­nak. A Čierna Voda-i naposcsibék jók voltak, jól hasznosították a takar­mányt, de sajnos, ugyanezt a rozsnyói (Rožňava) járásból kapott csibékről nem mondhatom el, mert ezek gyen­gék és sok elpusztul belőlük. A takarékos abrakfelhasználás mel­lett a nyereséget az elhullás csökken­tése is növeli. Náluk az elhullás hat százalékot tesz ki, igaz egy százalék­kal jobb a tervezettnél, de ezt is sokallják. A nehézségek ellenére elmondhat­juk, hogy a nagykaposi (Veiké Kapu­šany) baromfiüzem eredményei bizta­tóak, hiszen egy kiló húst tizenkét korona költséggel állítanak elő és ál­talában 13,50 koronáért értékesítenek. Az idén nyolcmillió korona értékű termelést érnek el, de ami a legfon­tosabb, ízletes, piacképes árut adnak el az istállók padlásairól. Illés Bertalan

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents