Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-22 / 51. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. december 22 12 Nemcsak a gyertyát gyújtó estéken Nehéz eldönteni, mikor válik egy közösség szocialista brigáddá. Úgy gondoljuk, hogy ebben a közösség tagjainak tudata is meghatározó tényező. A brigádtagoknak belülről is érezniük kell az összetartozást, a közös munka örömét. Úgy is fogalmazhatnánk: amikor már nem szólam a mozgalom hármas jelszava, hanem tartalmat nyer, belső kényszerré válik az aszerinti cselekvés. Az illésházi (Nový Život) Csehszlovák—Mongol Barátság Efsz tehénfarmján dolgozó héttagú szocialista brigád tagjait hallgatva, ilyen gondolatra jutottunk. Hordósy János brigádvezető, Szabó Ernő, Farkas Ernő, Király László, Nyársik Lajos, Balián Gyula és Kudoba Lajos ugyanis erről győztek meg bennünket. A szövetkezetben 1977-ben négyezer, 1978-ban ötezer liter volt az egy tehénre jutó évi fejési átlag. Idén tovább javult a tehenek tejhasznossága. . i— Hogyan? Erről kérdeztük Hordósy Gyula brigádvezetőt, erről beszélgettünk a kollektíva tagjaival. 3jc Hordósy Gyula brigádvezető: i— Négyszázhetven tehenünk van. Az állatokat öt istállóban helyeztük el. Ami a tartási körülményeket illeti, nem állítom, hogy a tejhozam növekedéséhez adottak a feltételek. Fontos azonban a brigád szakértelme, jó hozzáállása, és az efsz vezetőségének megértő, segítő szándéka. A tejtermelés további két fontos meghatározója a megfelelő takarmányozás és a fajta megválasztása. Állományunk feketetarka keresztezett tehenekből áll. Nyugodt természetű jószágok, s ilyenek a borjak is. Nehéz ellés csak ritkán fordul elő. Tőgyük alakulása a gépi fejősre kedvező. Sajnos, néha gondunk van a takarmány minőségével. Ennek az okát abban látjuk, hogy a növénytermesztők nem a minőséget, hanem a mennyiséget nézik. Az állatok etetéséhez azonban a jó minőség a fontos. >—i Hogy mi lenne a megoldás? Az, hogy mi is beleszólhassunk a takarmánybetakarítás „menetrendjébe“. Ügyeljünk arra, hogy a betakarítást és a keverést a jó gazda gontosságával végezzék. sjc Szabó Ernő: ! Tény, hogy fontos a fajta megválasztása, azonban még fontosabb a takarmány; de úgy vélem, hogy a legfontosabb az ember hozzáállása. Tizenkét éve dolgozom a tehenészetben és elmondhatom, hogy nemcsak engem becsülnek meg, hanem a munkatársaimat is. Ez keresetünkben is tükröződik. Megtaláljuk számításunkat. Hogy mit szólok az idei eredményekhez? Tizenöt tehenet gondozok, s év végére' minden bizonnyal meglesz a tehenenkénti 5300 literes fejési átlag. Ügy érzem, hogy ami tőlem telt, a siker érdekében megtettem. Az összhang jó, a brigádban megértjük egymást. Boldogulásunk a jövőt illetően is attól függ, hogy mit teszünk a közösség asztalára, és mennyi lesz a tej, miként alakulnak a költségek. з(с Kudoba Lajos: — Sokat beszélgetünk arról, hogy mi a legfontosabb teendő. Annyit én is megállapítottam, hogy lehet még többet tenni. Éz a feladatunk. A takarmány minősége bizony nem minden esetben olyan, mint ahogyan a „nagykönyvben“ . előírják. Ezen mindenképpen változtatni kellene. Szót kell értenünk a termelés többi területén dolgozó kollektívákkal is. A jövő évben is mindent megteszünk annak érdekében, hogy teljesítsük a hatodik ötéves tervidőszak célkitűzéseiből ránk háruló igényes feladatokat. XXX A szövetkezetnek nemcsak a tehenészete, hanem a sertéstenyésztése is országos jó hírnévnek örvend. Kiváló belga-landrace állományunk a tonkházai (Tonkovce) telepen van. A száz darabot számláló törzskönyvezett állományt apaállat nevelésre állították be. Évente háromszáz-háromszázhúsz törzskönyvezett apaállatot értékesítenek. Az országos kiállítások, a tenyészállat-vásárok és a bonitálások eredményei azt igazolják, hogy ezen a téren is jó úton járnak. — A belga-landrace sertés kimondottan hústípus, legfeljebb 1,6—1,7 centi szalonnájának vastagsága. A tiszta vérvonalban tenyésztett belgalandrace nagyon igényes a takarmányozásra, az új környezetet nehezen szokja meg, s szaporasága eléggé kicsi. A keresztezett utódok azonban már sokkal jobb tulajdonságokkal rendelkeznek s—< ismertette a tenyészanyag tulajdonságait Farkas Gyula farmvezető. Az apaállatok darabjáért tizenkétezer koronát kapnak. A telepen tehát nagy feladat hárul a gondozókra. Évente kocánként tizenöt malacot választanak el, s a tiszta vérvonalban tenyésztett belga-landrace sertés tulajdonságait ismerve, szlovákiai viszonylatban ez a legjobb elválasztási átlag. A sikerekhez nagymértékben hozzájárul Méri József, Kiss Rezső és Sipns Mária. A hatvanegyedik életévét taposó Méri Józsi bácsi a koránkelők közé tartozik. — A vekkernek nincs szíve, s hajnali három óra után könyörtelenül csörög. Négy órakor már a telepen vagyok, naponta gyakran tíz órát töltök ott — mondta, s az évek és a korai kelés okozta szarkalábak mosollyá váltak arcán. Az eredményekre büszke a kis közösség. Leglényegesebbnek tartják a választási súly növelését és az elhullás csökkentését. Abból indulnak ki, hogy az újszülött malacok gondozása igényli a legnagyobb szakértelmet. Ennek megfelelően végzik munkájukat. Erre csak összeszokott, fegyelmezett közösség képes. XXX A koránkelők jól keresnek. Családi házat építettek a szülőföldön. Udvaraikban várakozóan lapul a karácsonyfa. Az örökzöld fenyő szimbólum, amely alat a család minden tagjának jut az élet legfontosabb kellékeiből: Az egyenlő lehetőségekből, munkából és kenyérből, nem luxuscikk a meleg ruha, a biztos fedél, a nyugodt álom. —Amit tegnap abbahagytunk, azt holnap folytatjuk. Reményünk és alapunk van a békés, boldog életre. De ami még fontosabb, nemcsak a gyertyát gyújtó estékre, hanem az évek 385 napjára is >— mondották búcsúzáskor. A vekkernek az ünnepek alatt is fémből van a szíve. Az ünnepek alatt is folytatják azt, amit a hétköznapokon. Nekik és a hozzájuk hasonló ezreknek és százezreknek is köszönhetjük, hogy gazdag lesz az ünnepi asztal, s a dolgozó nép karácsonyfája alatt új iskolák, autók, gyárak, metróvonalak, jól öltözött gyerekek, s béke jut mindenkinek. Csiba László gtatisztikai kimutatások szerint * évente az energiafelhasználás pégy-öt százalékkal emelkedik a mezőgazdaságban. Ez a folyamat természetesen csökken majd a távoli jövőben, de addig is tenni kell valamit a takarékos energiagazdálkodás érdekében. Csehország szövetkezeteiben, állami gazdaságaiban, de már Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben is akad több hasznos kezdeményezés az energia takarékosságra. Csehországban eddig száznegyvenezer efsz-tag kapcsolódott be a szocialista és ésszerűsítő brigádok versenyébe. A verseny célja a nyersanyag, az energia és a fehérjetakarmányok takarékosabb, ésszerűbb felhasználása. Különösen az állattenyésztésben értek el számottevő eredményeket az energia- és anyagmegtakarítás területén. A hatékonyabb anyag és energia kihasználása mellett a redkovicei szövetkezetben — tŕebiči járás — jóval több tejet termeltek a tervezettnél. Turanóban, a brnői járásban, a szövetkezeti tagok kezdeményezésére napenergiával fűtik az üvegházakat. A zöldség- és gyümölcstermesztésben új módszereket alkalmaznak. Így energiát is megtakarítanak és területegységenként több zöldséget termesztenek, kisebb költség mellett. A šumperki járásban is hasonló eredményeket értek el a szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozói. A mohelnicei, dubiskai, jeseníki és libi-Kevesebb energiával nái szövetkezeti tagok a fehérjetartalmú takarmányok helyesebb adagolásával és tárolásával a tervezettnél 430 ezer liter tejjel adtak többet a felvásárló szerveknek. Az említett szövetkezetek dolgozói, állattenyésztői nemcsak arra törekedtek, hogy kevesebb energiát vagy takarmányt használjanak fel, hanem céljuk volt az is, hogy hatékonyabban, hasznosabban használják ki anyagi lehetőségeiket. Hogyan kell ezt csinálni? Egyértelmű választ erre lehetetlen adni, mert a lehetőségek a szövetkezetek, állami gazdaságok egyéni adottságai szerint változnak. Az üzem vezetőinek és dolgozóinak kell a járható utat megtalálni. A mezőgazdaságban is óriási lehetőségek nyílnak az újító és ésszerűsítő mozgalom kibontatkoztatásával. Helyes, ha az újítókat a mezőgazdas.ági üzemekben is jutalmazzák. Nehanicén, a Hradec Králové-i járásban az állatgondozók bizonyára nem véletlenül jöttek rá, hogyan lehet huszonnégy dekagramm fehérjedús takarmányból egy liter tejet előállítani. A szövetkezet szakemberei bizonyára összefogtak a lelkiismeretes állatgondozókkal és így érhették el a szép eredményt. Az energiatakarékossággal kapcsolatban említést érdemel a Párkányi (Štúrovo) Állami Gazdaság kismuzslai részlege is, ahol újra működik a szélmalom kereke. Hosszú ideig kihasználatlanul állt, de kijavították, és így most a szél erejével biztosítják az üzemrészleg vízellátását. В. I. Az Agrostav vállalat, amely a mezőgazdasági építkezéseket végzi, aránvlag kellő ütemben teljesíti feladatait. Előzetes számítások szerint teljesítménye száz százalékot érhet el. Az anyagi természetű költségeket több mint hárommillió koronával csökkenti. A nyereségtervet előreláthatólag 350 ezer koronával túlteljesítik. Az agrokémiai vállalat mindenekelőtt a talaj termőerejének növelésén munkálkodik. Becslések szerint sikeresen megbirkóznak célkitűzéseikkel. Nemcsak a teljesítmények tekintetében, hanem az anyagi természetű költségek csökkentése terén is sikereket érnek el. Figyelembe kell venni azt is, hogy új vállalatról van szó, mely évről-évre bővül. Abel Gábor Hogyan alakul a mérleg? A lévai (Levice) járásban négy közös mezőgazdasági vállalat működik, váltakozó sikerekkel. A négy vállalatot felkerestük, hogy választ kapjunk a tervek teljesítését érintő kérdésekre. Mint már annyiszor, az idén is a legeredményesebben teljesíti feladatát a Közös Mezőgazdasági Állattenyésztési- Vállalat. A háromnegyedévi elemzéskor megállapították, hogy a mezőgazdasági bruttőtermelést közel nyolcvan százalékra teljesítik, s ezt a mutató valószínűleg mintegy öt százalékkal túlhaladják, hárommillió korona értékű töblettermelési eredménynyel. Mivel a termelési irányszámokat túlszárnyalják, úgy tűnik, hogy a vállalat nyeresége az év végén elérheti a 107 százalékot. Sajnos, nem ilyen rózsás a helyzet a HRONFRUCT vállalatban, mely a zöldség- és gyümölcstermesztés összehangolására hivatott. Gazdasági tervüket nem a legsikeresebben teljesítik, s ez azt eredményezte, hogy a teljesítmények értékmutatóját csupán 61,5 százalékra teljesítették kilenc hónap alatt. Év végéig mintegy háromnegyedmillió koronás „kieséssel“ számolnak, azonban hétszázezer koronát takarítanak meg az anyagi és egyéb természetű kiadások terén. A termelési mérleg hiánya mindenekelőtt abból adódik, hogy néhány műszaki berendezést nem sikerült beszerezniük. Nyugodtabban fekszenek és kelnek Az utóbbi évek mezőgazdasági termelésének objektív és szubjektív jellegű fogyatékosságai miatt sok szó esett a szemestakarmányok, a szántóföldi tömegtakarmányok — főleg a herefélék — valamint a rétek és legelők termésének ésszerű termesztéséről, tárolásáról és gazdaságos hasznosításának módozatairól. Már megszoktuk, hogy a takarékosságra intő és ösztönző szavak nem a bőség idején, hanem a szűkös esztendőkben találtak megértésre. Sokan ugyanis akkor takarékoskodnak, amikor készletük már fogytán van. A józan ész azonban arra int, hogy akkor kei) takarékoskodni, amikor van mivel. Nem ártana ezt megszívlelni. Megfigyelhettük, hogy a téli takarmánykészlet mezőgazdaságunkban szinte állandó problémát okoz. Így került napirendre a szalmának szálastakarmányként való hasznosítása. Tápértéke nem nagy, bendőtöltőnek szárazanyagánál fogva azonban megfelel, s adalékokkal keverten már jó takarmánya a szarvasmarháknak. Hőkezeléssel, pel létként pedig a hozzákevert adalékokkal teljes tápértékűvé válik. TERMELNI PEDIG KELL! Hojeska Pál elvtárs, a palásti (Pláštovce) szövetkezet elnöke említette, hogy a gazdaság növénytermesztésének szerkezete a földterület kedvezőtlen adottságai következtében sok problémát okoz. Ügyszőlván minden talajtípust megtalálunk itt. Sajnos, a bőven termő, jó minőségű talaj a legkevesebb. A Palást és Ipolyfödémes (Ipeľské Ofany), valamint Felsőtúr (Horné Túrovce) körzetében elterülő földek minősége eléggé gyönge. Ezekben a körzetekben nem kevés az olyan föld, melynek termőképessége kicsi, termőrétege tizenöt-húsz centiméter között váltakozik, alatta sziklával vagy vizet át nem eresztő réteggel. Termelni pedig kell. Ezt megköveteli a terv és a becsület. Úgy kell elrendezniük a vetésforgót — ha egyáltalán lehet vetésforgóról beszélni —, hogy a gabona meg a talaj jó minőségére érzékeny növények a legjobb területekre kerüljenek. És ami marad? Ügy vannak ezzel, mint az a bizonyos gyerek a cseresznyével. Amikor a java elfogyott, sorra kerül a gyöngébbje is. Még azok a parcellák is, amelyekből a sziklák „kivetik“ az ekét. Kényszermegoldás? Így is nevezhetnénk. Az állattenyésztés meglehetősen nagy. Sok takarmány kell a szarvasmarháknak, azonban a gyöngébb talaj termésátlag tekintetében nem nagyon jeleskedik, hiába serkentenek, a talaj olyan, mint a fejlődésben visszamaradt kismalac, alig javul, termése pedig szegényes. HONNAN SZERZIK A TAKARMÁNYT? Pár évvel ezelőtt a gazdaság vezetősége elhatározta, hogy a felsőtúri farmon létrehozzák a pelletkészítő ágazatot, s a szövetkezet melléktermékeiből és hulladékanyagaiból — a szalma felhasználásával — minimális abrakkal teljes tápértékű pelletet készítenek a hízómarhák és a tehenek részére. Trencsényi József ágazatvezető, aki egyben a szocialista brigád büszke cím elnyeréséért versenyző tizennyolctagú munkaközösség brigádvezetője, elmondta, hogy az állami terv szerint évente ötvenezer mázsa pelletet kell gyártaniuk. Ebből mintegy harmincezer mázsát saját szövetkezetükben, húszezer mázsát pedig — megosztva — az ipolysági (Šahy) szövetkezetben, valamint az Ipolysági Állami Gazdaságban hasznosítanák. A tervet október végén teljesítették, és további tízezer mázsa pellet készítését vállalták. A kooperációs viszony persze 1980 januárjától módosul. Az ipolysági szövetkezet beindítja saját pelletkészítő ágazatát, s így a palásti szövetkezet az ötvenezer mázsa pelletet januártól fogva a saját és az Ipolysági Állami Gazdaság részére készíti. A szövetkezet pelletgyártó ágazatában két, szükség esetén pedig három műszakban dolgoznak, s arra törekednek, hogy a jó minőség meglegyen. Ezt saját állattenyésztőik, de partnereik is megkövetelik. Csak lelkiismeretes munkával, következetes ellenőrzéssel érhették el, hogy a pellet minősége tekintetében már har♦ madik éve tartják az első helyet Szlovákiában. Ez azért lehetséges, mert a bronzfokozatért versenyző munkaközösség vállalásaiban a jó minőséget tartotta a legfontosabb kritériumnak. Beszélgetésünk során még az is szóba került, hogy nagyon jó kapcsolatuk van a nitrai Állattenyésztési Kutatóintézettel. Az intézet dolgozói jelentős segítséget nyújtanak a szövetkezetnek a hizlaló és a tejtermelő receptúrák kidolgozásában, összeállításában. Ezzel is magyarázható, hogy a pellet minősége kitűnő, a hízómarha napi átlagos súlygyarapodása egy kiló körüli, a tehénre jutó napi tejátlag pedig meghaladja a kilenc litert és az is nagy érdem, hogy tartják a növendékállatok kondícióját. TAKARÉKOSAN, DE NEM MINDEN ÁRON! A munkaközösség a villninosenergia gazdaságos hasznosítását a meddő áramfogyasztás csökkentésével, a berendezések optimális kihasználásával éri el. így az egy mázsa pelletre jutó önköltséget ebben, az évben az 1976-os év valóságához viszonyítva, ötvenkét fillérrel csökkentették, illetve a villamosenergia ésszerű felhasználásával 27 189 korona megtakarítást értek el. Munkájuknak a tulajdonképpeni értéke azunban az állatok jó hasznosságában, a súlygyarapodásban és a tejtermelésben jut kifejezésre. Előfordul, hogy áramkorlátozás miatt le kell állítaniuk a pelletgyártást s ez kezdetben eléggé sok problémát okozott. Vásároltak egy nyolc köbméteres nyersolaj üzemeltetésű keverőkocsit, hogy áramkorlátozáskor se szüneteljen az adalékok és kiegészítők, valamint az alapanyagok keverése, vagyis a pellet gyártása. Korábban problémát okozott a pellet nagyobb mennyiségének raktározása, mert a hőkezelés miatt a takarmány eléggé nedves maradt, ^ ha hét-nyolc napon belül nem használták fel, akkor megpenészedett, étrendi hatása romlott. Ez ma már nem fordulhat elő, mert a „masszához“ egy százaléknyi propionsavat kevernek, s ezzel kiküszöbölik a penészesedést. A propionsavval kevert pellet fél évig is tárulható, károsodás nélkül. A gyártást úgy ütemezték be, hogy állandóan tíznapos készlettel rendelkezzenek. Ezért meglepetések nem érhetik őket. Az 1979-es év a pálásti szövetkezet szorgalmas dolgozóihoz sem volt kegyes. A növénytermesztők mindent megtettek a lehető legjobb termés eléréséért, a lépés azonban nem úgy jött ki, ahogyan eltervezték. Hojeska Pál elnök és a többiek azonban állandóan az ütőéren tartották kezüket. Jól ismerik a közös gazdaság „szívének“ dobbanását. Időben felmérték a helyzetet. Számba vették a lehetőségeket. Igaz, hogy többen keveset aludtak a válságos napokban. Éjjeleken át virrasztottak — gondolatokba merülve —, hogyan lehetne behozni azt, amit a mostoha, fukar természet elvett tőlük. Az elnök és az összeforrott kollektíva fejtörése nem maradt hiábavaló. Megtalálták a lehetőségek kulcsát. Ma már az elnök is s a többiek is nyugodtabban fekszenek és kelnek, mert bár a természet nem nyújtotta a várt eredményt, az emberek erős akarata, kezdeményezőkészsége, a vezetés rátermettsége szinte csodákat művelt. Ennek köszönhető, hogy a szövetkezet kedvező mérleggel zárja az évet. Lehet, hogy a kívülálló szemében mindez magától értetődő, a palásti szövetkezeiben azonban annál több. Ugyanis rendkívül bonyolult helyzetben nem mindenhol és nem mindenki találja meg a kivezető utat, s ebben az évben a szóbanforgó szövetkezet tagjainak és vezetőinek az a legnagyobb érdeme, hogy uralják a helyzetet. —hai—<
