Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-22 / 51. szám
1979. DECEMBER 22. XXX. évfolyam 51. szám. Ära 1,— Kčs Kellemes ünnepeket kívánunk kedves olvasóinknak! A SZERETET NAGY ÜNNEPE Gyermeki, felnőtti szíveket egyaránt, dobogtató, lelkesítő ünnepekre készülődünk. Már hetekkel ezelőtt megindult az emberáradat, hogy birtokába vegye az üzleteket. Mert a szeretet nagy ünnepének szoros tartozéka, hagyományos szokása: az ajándékozás. Ez nem csupán a gyerekeket érinti —■ habár ők várják a legáhítatosabban az öröm, a szeretetnyilvánítás ünnepét, a feldíszített, villanygyertyás, csillagszórós fenyőfa meglátásának csodás pillanatát, a fenyőfa alatti ajándékot —, hanem a felnőtteket is, főleg az idősebbeket. Mások ezek a mostani karácsonyok, a régiektől jóval gazdagabbak. Jut pénz a drágább ajándékok megvételére is! Egy igen lényeges dolgot azonban nem szabad szem elől téveszteni: az igazi örömet, az igazi szeretetet nem lehet pénzért megváltani, koronákban, kifejezni. Még kevésbé az ajándékvásárlásban másokat „lepipálással“. Ne — és ne! — erre alapozódjék az örömszerzés, a szeretetnyilvánítás, főleg a gyerekek irányában. Mert rossz szokás válhat belőle. A szülők, nagyszülők, testvérek, rokonok arra nem is gondolnak, hogy a legifjabb nemzedék valójában ekkor lépi át az anyagiasságra nevelés küszöbét. S azután már nincs megállás: jön a gyerek életében a semmi-sem-elég korszaka, a semmit-meg-nem-becsülésé... Ne és ne akarjunk minden szeretet-adósságot — ami az egész évben felgyülemlett — a szeretet ünnepén törleszteni >— pénzzel megváltva azt! Ez a legnagyobb képmutatás, hamis szeretetnyilvánítás. A legifjabb nemzedék nem ilyen szeretetre vágyik, az effajta öröm nyújtása tiszavírágéletű. Az idei fenyőünnep tartalmasabb, örömteljesebb lesz minden eddiginél. Legalábbis annak kellene lenni, hiszen gyermekévi szeretetünnep. Az 1979-es évben a világ népeinek figyelme, gondoskodása a gyermekekre összpontosult. Hiszen mindmáig léteznek földrészek, világtájak, ahol gyermekek százezrei, milliói éheznek, a legjobban kizsákmányoltak, gyerekfőve! dolgozni kénytelenek. Jelentős részüket az utca neveli, nyomor sanyargatja. Egyedüli.joguk: a közösségekből kitaszítottan tengődni — egyik napról a másikra. Ezért nyilvánította az Egyesült Nemzetek Szövetsége az 1979-es évet nemzetközi gyermekévvé... Az év végi ünnepek csendesebb óráiban számolgatunk, mérlegelünk: mit valósítottunk meg a gyermekév programjából, célkitűzéseiből? A kisebb-nagyobb közösségekben, üzemekben, vállalatokban, intézményekben, falvakon és városokon afféle ünnepi eredménysommázás lesz, vagy lehetne. Ügy is mondhatnánk: számbavétele mindannak, amit tettünk a legifjabb nemzedék — gyermekeink — sokoldalú fejlődése, boldog jelene és örömteljes holnapja érdekében. S nem szabadna belenyugodni abba, hogy a gyermekév . lezárult, most már nincsenek társadalmi kötelességeink ez irányban. A cselekvés lendületének lanyhulása: önelégültség. Erre pedig nincs okunk: bár a falvak, városok nemzeti bizottságai — az üzemek, vállalatok, intézmények, társadalmi és tömegszervezetek, a lakosok bevonásával — a bölcsődék, óvodák építésére, az égető férőhelyprobléma megoldására, játszóterek létesítésére stb. fordították legfőbb figyelmüket, nem lebecsülendő eredménnyel, azért még tennivaló akad bőven ezen a téren, szinte valamennyi járásban. Ojabb széleskörű kezdeményezésekre, társadalmi összefogásra, a mezőgazdasági üzemek, különböző vállalatok dolgozóinak még nagyobb áldozatvállalására van szükség ahhoz, hogy tovább gyarapodjék a bölcsődei-óvodai férőhelyek száma. Ezzel teremtünk biztos alapot gyermekeink szocialista szellemben történő neveléséhez, a sokoldalú gondoskodáshoz. Tegyük ezt azért is, mert a fejlett szocialista társadalom építése követeli! No meg azért is, hogy példát mutassunk a félgyarmati sorban sínylődő, valamint a fejlődő országok népeinek. Tegyük azért, hogy az öröm rózsája virulhasson az egész világ gyermekeinek orcáján! ... A szeretet nagy ünnepének miliőjét nem képzelhetjük el a felnőttek, főleg a már idősebb embertársaink elégedettsége nélkül. Hiszen ők is tudnak azonosulni a gyermekek határtalan örömével. Nagyon helyénvaló az a nemes gesztus, sőt már hagyományossá vált szokás, hogy a mezőgazdasági üzemekben, közvetlenül a szeretet ünnepét megelőzően nyugdíjasnapot, találkozót rendeznek. A még dolgozni tudók, sőt a munkából kiöregedettek legtöbbje nagyra becsüli ezeket a találkozókat, mert a figyelem — ha csupán néhány órára is! — feléjük fordul. Nagyon hálásak tudnak lenni az ilyen figyelmességért, ami egyébként: a legalapvetőbb embertársi kötelesség. Bár a kisebb összegű járadékot élvezők egyikének-másikának a pénz is jól jön ez alkalommal, de a legtöbbje szeretetre, megbecsülésre vágyik. Ё meghitt légkörű találkozókon kitárulkoznak a szívek, felenged a zárkózottság. Szívük utat talál azokhoz, akik megértőek irántuk, akik gyámolítjék őket, meghallgatva jogos, vagy vélt panaszaikat. Az ilyen, nem formális, igazi emberséget sugárzó rendezvényekből — melyek legfőbb célja az erkölcsi támogatás — erőt merítenek a holnaphoz. Ez többet ér mindennél számukra. Tehát, a szeretet nagy ünnepén — amely az övék is! — együtt örüljön gyermek, fiatal, felnőtt, nyugdíjas. Örüljön a nyugodt, békés életnek, a teremtő munka gazdag gyümölcsének, mindannak, amit szocialista társadalmunk nyújt — és nyújthat. Az 1979-es év karácsonyának békéje nem valami megfoghatatlan szeretetérzés szüleménye. Igenis, a szocialista világrendszer, a szocialista országok összehangolt, tartós világbékére törekvésének — a Szovjetunió céltudatos, szívós békepolitikájának eredménye. Enélkül nem lehetne békés karácsony. Mert napnál világosabb, hogy a hadianyag-gyárosoknak nem tetszik a békés egymás mellett élés politikája. Profitéhségük csillapítására mindent elkövetnek, hogy pénzeszsákjaikat újra megtömhessék. A világhatalmi pozíciók sorozatos elvesztése nincs az imperialisták ínyére. Ebbe nem nyugszanak bele. Ezért fitogtatják haditechnikájuk fejlettségét, s újabb és újabb embermllliók irtására alkalmas fegyverek gyártását szorgalmazzák. Pedig egy újabb fegyverkezési hajsza elindítása bizonyos értelemben beárnyékolja a szeretet ünnepének hangulatát. Csüggedésre ettől függetlenül nincs ok: a világ bekeerőinek éberségén, még szorosabb és eredményesebb együttműködésén, harci felkészültségén megtörik az imperialisták, a hadianyag-gyárosok minden ármánykodása. Nyugat-Európa népei tiltakoznak ez aljas merénylet ellen. Milliók harsogják: „Félre az eurorakétákkal!“ A békeszerető népekkel együtt kiáltjuk mi is, mind a tizenötmilliónyian: Félre az erőegyensúlymegbontására törekvő cselszövésekkel! Békét, békét, békét...! N. Kovács István Népgazdaságunk fejlesztésének 1980. évi fő feladatai A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELNÖKSÉGÉNEK JELENTÉSÉBŐL Hüla elvtárs a jelentés bevezető részében kidomborította azt a tényt, hogy az elmúlt négy esztendő társadalmi-gazdasági fejlődésének józan mérlegelése arról tanúskodik, hogy a szüntelenül rosszabbodó külső feltételek ellenére is gazdaságunk továbbfejlődött, nőtt az ország gazdasági potenciálja. Ezt bizonyítja a nemzeti jövedelem tartós gyarapodása: évi volumene az idén eléri a 486 milliárd koronát, s 1975-höz viszonyítva 72 milliárd koronával, vagyis 17 százalékkal lesz nagyobb. Az ipari termelés volumene a négy év alatt 21 százalékkal, az építőipari termelésé pedig 24 százalékkal nőtt. Két nagyon kedvezőtlen időjárású év ellenére a mezőgazdasági teljes termelés is nőtt. Évi átlagos volumene 80 milliárd korona, vagyis 7,6 százalékkal nagyobb, mint az előző ötéves tervidőszak négy éve alatt volt. Kedvező jelenség az elmúlt négy esztendőben az is, hogy — tekintettel a változó világgazdasági helyzetre — tervszerűen több szerkezeti változtatást eszközölünk gazdaságunkban. Ezek hatása elsősorban abban mutatkozott meg, hogy tovább erősödött a gép- és vegyipar, a hazai nyersanyagokra épülő termelés szerepe, s nagyobb figyelmet fordítdttunk e területek távlati fejlesztési programjaira. A beruházásokról szólva a jelentés megállapítja, hogy a legfontosabb és legigényesebb népgazdasági beavatkozást a fűtőanyag-energetikai bázis szerkezetében eszközölt számos módosítás és az jelenti, hogy következetesebben törekszünk a hazai erőforrások, elsősorban a szilárd fűtőanyag és a nukleáris energia hasznosításéra« Ennek folytán a hazai termelésből származott az energetikai erőforrásoknak e négy év alatt elért növekménye. Jelentős beruházási, eszközöket fordítottunk a termelés további biztosítására a termelésben és a nem termelési szakaszon is. Négy esztendő alatt 564 milliárd koronát fordítottunk e célra, ennek mintegy 64 százalékát a termelésben érvényesítettük, .Olyan jelentős akciókról van szó, mint amilyen új barna- és kőszénbányák létesítése, hőerőművek építése és bővítése, vízierőművek építése. Előkészítettük a dunai vízierőművek építését, földgáztárolókat és gázvezetékeket építettünk. A jelentés szólott a nemzetközi szó* {Folytatás a 2, oldalon] Ülésezett a CSKP Központi Bizottsága Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága december 10-én és 11-én megtartotta 14. ülését. Tanácskozását Gustáv Husák, a Központi Bizottság főtitkára nyitotta meg. Az ülésen részt vettek a tagok és póttagok mellett a szövetségi és a két nemzeti kormány kommunista tagjai, a Szakszervezetek Központi Tanácsának és a SZISZ Központi Bizottságának titkárai, a kerületi pártbizottságok iparügyi titkárai, a kerületi nemzeti bizottságok elnökei, a CSKP és az SZLKP Központi Bizottságának osztályvezetői és szakelőadói és más vendégek. A részvevők kegyelettel adóztak az időközben elhunyt központi bizottsági tagok, Ludvik Svoboda és Vasit Való elvtársak emlékének. A CSKP Központi Bizottsága Elnökségének jelentését a jövő évi legfontosabb népgazdaságfejiesztési feladatokról Václav Hül a elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja terjesztette elő. Az ezzel kapcsolatos vitában húszán szólaltak fel, majd a plénum egyhangúlag elfogadta az előterjesztett határozati javaslatot. A CSKP Központi Bizottsága azzal a felhívással fordult valamennyi dolgozóhoz, hogy a hatodik ötéves tervidőszak utolsó évében minden erejükkel munkálkodjanak a CSKP XV. kongresszusa határozatainak következetes megvalósításán. Gustáv Husák elvtárs zárszavában méltatta a bírálat és önbfrálat lenini szellemét, mely a plénum tanácskozánek adott kifejezést, hogy ez a hozzáállás az ülés eredményeinek megvitatása során az egész pártban érvényesülni fog. Határozottan kijelentette: elérjük a XV. pártkongresszuson kijelölt alapvető szociális-gazdasági célokat. A jövőre nézve fő teendőként említette, hogy egész népgazdaságunkban a lehető leghatékonyabban fel kell használnunk az anyagforrásokat és .a munkaerőt, meg kell gyorsítanunk a tudományos-műszaki haladást. Feltétlenül tökéletesítenünk kell a népgazdasági tervezést és irányítást. A konkrét gazdasági problémákat elemezve hangoztatta, milyen nagy jelentősége van a jól működő belkereskedelemnek. A soron követő feladatok megoldásának kulcsa az emberek kezében van, a kádermunka javításában, abban, hogy a mai szükségletek színvonalára emelkedjék. Ezzel kapcsolatban még a politikai tömegmunka szerepét is kiemelte abban« hogy megnyerjük a népet, támogassa öntudatosan a párt politikáját és céljainak elérését. Hangoztatta, hogy a tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetések után a párt tovább szilárdult, fokozódott cselekvőképessége. Erősödött a milliós tömegek bizalma a párt politikája iránt. Javult a nemzeti bzottságok és a társadalmi szervezetek munkája is. Husák elvtárs zárszavában megállapította: Ma, amikor fokozódik az imperializmus reakciós köreinek szembenállása, mellyel meg akarják akadályozni a feszültség enyhülését, s melynek veszélyes célpontja most Európa lett, újra igazolást nyer, milyen nagy jelentősége van a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szilárd, megbonthatatlan barátságunknak és szövetségünknek állami függetlenségünk és nemzeti szabadságunk biztosításában. Hangoztatta: a jövő év a hatodik ötéves terv utolsó éve, felszabadulásunk 35. évfordulójának éve, а XVI. pártkongresszus előkészítésének éve lesz, s az egész pártnak fokoznia kell törekvését társadalmunk további sikeres fejlesztéséért, népünket a szocialista országépítés újabb győzelmeire kall vezetnie.
