Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-15 / 50. szám

12

SZABAD FÖLDMŰVES

1979. december 15.

Szakoktatási központunk célkitűzései

Az SZMSZ alapszabályai értelmében a méhészeti szakoktatási központ a szövetség szerves részét képezi, melynek saját szervezeti szabályzata van. A szakoktatási központ részére az SZMSZ Központi Bizottsága hagyta jóvá a távlati feladatokat. A megvalósítás során a szövetség szükségleteiből, a méhészek igényeiből és gazdasági adottságok lehetőségeiből indulnak ki.

A szakoktatási központ szervezeti szabályzata az alábbi tevékenységre ad lehetőséget:

♦ törzskönyvezett méhanyák tenyésztésére — a kutatók felügyeletével;

’♦ a mezőgazdasági üzemeknek nyújtott szolgáltatások kiterjesztésére, vagyis a növények beporzásának szüntelen javítására;

♦ méhészeti készítmények — méz, viaszk, virágpor stb. — termelésére;

♦ méhészeti kellékek — munkaeszközök stb. — szükségletének a felmérésére;

’♦ nektárt és virágport termő növények — bokrok, fák stb. — vetésére és ültetésére;

♦ méhészeti szempontból figyelmet érdemlő tárgyak felkutatására és a méhészeti skanzen kibővítésére;

♦ méhészeti tárgykörű tanfolyamok, tanulmányutak szervezésére, szállás, élelmezés biztosítására, továbbá emléktárgyak árusítására;

a rendelkezésre álló területen zöldség- és gyümölcs termesztésére.

Tény, hogy a legjobb írásbeli tervezet sem valósítható meg a dolgozók széles tömegének az aktivitása nélkül.

A múltban ugyanis sok problémát okozott részünkre a központ vezetőjének állandósítása, továbbá a munkaerő létszámának betartása s ebből eredően a központ feladatainak teljesítése. Az áldatlan állapot főleg az utóbbi két-három évre jellemző. Különféle fák és bokrok telepítését mulasztották el.

Szükséges tehát, hogy még ebben az évben helyrehozzák a mulasztást, mindazon fák és bokrok telepítését befejezzék, amelyek mézelés és virágportermelés tekintetében fontosak a kijelölt területen. Mindenekelőtt a fűz, a hárs, az akác (magyar nemesítés), jávor, gesztenye és más fák telepítése jön számításba, ugyanakkor a bokrok meghatározott választékának is a kijelölt földbe kell kerülnie.

Az alapszervezeteknek és más partnereknek eladott facsemeték iránt ebben az évben nagy volt az érdeklődés, bár a szakoktatási központ részéről a kínálat nem volt kielégítő. Mégis eladásra került több mint ezer fűzfa, 420 gesztenyefa és több ezer más, méhészeti szempontból fontos facsemete.

Attól eltekintve, hogy a facsemeték és bokrok vásárlóinak túlnyomó többsége nem a méhészeti alapszervezetekből került ki, a községekben elültetett fák és bokrok bizonyos idő múlva jól kielégítik a méhészek igényeit. A központ dolgozóinak tehát arra kell törekedniük, hogy a következő évben jobban gondoskodjanak a méhkedvelő fák és bokrok „termeléséről“ és értékesítéséről, bár a fent említett okok miatt erre csak korlátozott méretekben kerülhet sor.

A következő évben a központ fő feladata, hogy további sikereket érjen el a méhtenyésztésben, gondoskodjon a méhállomány szervezett és színvonalas vándoroltatásáról, elősegítse a repce és a gyümölcsültetvények lehető legjobb beporzását, kihasználja az akác, a napraforgó, a herefélék és más növények mézelését stb. A méhek szervezett vándoroltatásáért, a kultúrnövények beporzásáért a központ vezetője és a méhészmester felelős. Ugyanakkor a méhészmesternek törzskönyvezett méhanya neveléséről is gondoskodnia kell. Olyan cél vezérel bennünket, hogy központunk méhtenyésztése nyereségessé váljon, s ezzel lehetőség nyíljon más fontos tevékenység kibővítésére.

Méhészmesterünket azzal is támogatjuk törekvésében, hogy a gondjaira bízott családokat speciális új kaptárakba helyezhesse át. A kaptárokat Brnóból szerezzük be. Ezekkel jól és gyorsan megoldhatjuk a méhek vándoroltatását. Törekvésünkkel tulajdonképpen központunk példás és színvonalas méhészkedését alapozzuk meg. Amennyiben a korábbinál jobb eredményeket mutatunk fel a törzskönyvezett méhanyák nevelésében is, akkor a méhészek nagyobb bizalommal fordulnak hozzánk, a legfontosabb kérdésekben.

A jövőben a központ gyümölcsfaültetvényének a felújítását is napirendre tűzzük. Telepünkről eltávolítjuk az elöregedett fákat és helyükbe újakat telepítünk.

Tény, hogy egy esztendő kevés az összes feladat megvalósítására, ezért a távlati tervet a fokozatosság elve alapján valósítjuk meg. Azt akarjuk, hogy a méhészeti szakotatási központ látogatói a tanulmányutak alkalmával jól érezzék magukat. Kérdéseikre kimerítő és udvarias válaszokat kapjanak a központ vezetőitől. Abból kell kiindulni, hogy a „jó hír gyorsan terjed, a rossz pedig még gyorsabban“.

JURAf FERENCIK mérnök,

az SZMSZ titkára

Méhészeink figyelmébe

KISZOLGÁLÁS igény szerint

■ylelyik méhésztárs ne emlékezne *’* rá, hogyan kezdett, milyenek voltak az elöbenyomásai, mi ösztönözte őt a méhészkedésre, mik voltak a főbb tényezők elhatározásában stb. Erre kaptam sok-sok tanulságos választ, amikor meglátogattam méhésztársaimat.

Ugyanis a somorjai (Šamorín) alapszervezet vezetősége elhatározta, hogy a lehető legszorosabb kapcsolatot hozza létre a tagokkal. Erre az őszi betelelés ellenőrzése adott jó alkalmat. Ezen felbuzdulva még az állami támogatást is tagjaink lakásán fizettük ki.

Ezzel emberközelbe jutottunk, alkalmunk nyílt egy kis beszélgetésre is. A közvetlen találkozásokon sok mindent megtudtunk. Szinte kitárultak a szívek, és megismerkedtünk a problémákkal. Megtudtuk, hogy tagjaink mire büszkék, s azt Is, hogy hol van a hibák gyökere, és miért nőtt annyi tövis a méhészet útján?

Az egyik idős méhész visszaemlékezésében elmondta, hogy mintegy ötven évvel ezelőtt kezdett méhészkedni — látván, hogy a szomszédja szekérszámra hordta haza a mézet hatvan család méhétől. Akkoriban fogalma sem volt, mi is az a méhészkedés. Az volt az összes tudása, hogy befogja a rajokat és pergessen, és nem egyszer, hanem többször nyaranta, pedig kaptárai szedett-vedett tákolmányok voltak. Ahány darab, annyi méretben, ahogyan a deszkadarabokból elkészítette azokat. Egy azonban biztos volt, hogy mindegyikből pergetni lehetett és nem keveset! Volt olyan esztendő, amikor negyven-ötven kilogramm, vagy még ennél is több volt az átlaghozam, de húsz kilónál kevesebb nem volt. Ma ez ámulatba ejtő.

>— Fogalmam sem volt róla <— jegyezte meg idős méhésztársam, — hogy mi is az a serkentés, vagy más ösztönzés a nagyobb mézhozam elérése érdekében. Most már modern, minden igényt kielégítő kaptáraim vannak a vándorkocsiban, az anyákat szériában nevelem, pempőt, virágport, propolist szedek (az utóbbit sajnos, idén át se vették) termeltetek viaszt, serkentek, etetek. Mindent elkövetek

A hiba nem bennünk van!

a jobb mézhozam és az összbevétel érdekében, hogy méhészkedésem kifizetődő legyen, és — mint már többször is — a legnagyobb virágzásban levő heretáblákat lepermetezték. Ebből is látható, hogy már a vándorlás is nagy kockázattal jár.

Méhésztársam arra már nem is emlékszik, hogy korábban védték-e a méhészt valamilyen törvények. Arra azonban semmi szükség nem volt, mert nem károsította őket senki és semmi. Most azonban vannak már törvények, melyek jogainkat messzemenően védik, csak éppen azok nem tartják be, akik a legnagyobb hasznot húzzák belőle. Különböző tanácskozásokon hangoztatják, hogy a mezőgazdaság terméshozamának növelésére fel kell tárni az összes tartalékokat.

Mi méhészek felajánljuk, hogy részt veszünk méhcsaládjainkkal a kultúrnövények beporzásában, ehhez azonban először meg kell teremteni az előfeltételeket. Persze nem úgy, ahogyan eddigi

Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy mi is megalakítottuk a járási koordinációs bizottságot. Ennek tagjai a három alapszervezet elnöke és titkára, a Nemzeti Front, a jmb mezőgazdasági osztályának vezetője és a méhészettel foglalkozó állatorvos. A bizottságnak az lett volna a feladata, hogy közvetítő szerepet töltsön be a méhészek és a mezőgazdasági üzemek között, összehangolja a közös érdekeket.

Az alakuló értekezleten a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) jnb rendelkezésünkre bocsátotta, hol, milyen és mennyi beporzásra váró kultúrnövényt termesztenek. Kidolgoztunk egy tervet a mezőgazdasági üzemekkel való jobb együttműködés kiépítésére. Ennek érdekében a jnb felhívással fordult a mezőgazdasági üzemekhez, de sajnos, azok válaszra sem méltattákl Ügy érezzük, hogy a hiba nem bennünk van.

A Szabad Földművesben megjelent cikkeket olvasva s azokat elemezve meggyőződtem róla, hogy a méhészek mindnyájan szívükön viselik a közös ügyet, kezdeméilyeznek, érdeklődnek, tanulnak, vitatkoznak, oktatnak és minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a méhek beporozzák a növényeket. Sajnos, ez manapság nem mindig sikerül.

Kérjük a mezőgazdasági üzemek vezetőit, tegyék lehetővé, hogy méheinkkel akkor és oda vándoroljunk, ahol a növények beporzására a legnagyobb szükség van. Higyjék el végre, hogy jól járnak!

Safarit József

A múltban megtartott méhészeti tárgykörű értekezleteken más fontos kérdések mellett azt is szóvá tették, hogy Szlovákiában gondoskodni kellene a műléppel való ellátás javításáról. Ez megkövetelte, hogy valamelyik vállalat megkezdje a műlép gyártását. Nem véletlen, hogy a feladattal a galántai MEDOST bízták meg, amely a gyártást meghatározott keretméretekben elkezdte.

Legutóbb felfigyeltünk arra Is, hogy az SZMSZ Dolné Strháre-i alapszervezete, zsélyi (Zelovce) székhellyel, szintén mülépet gyárt. Ez adta az indítékot, hogy megnézzük, milyen feltételek között készül a műlép és mennyire elégítik ki a méhészek igényeit.

Vizi Lajos, a műlépkészítő részleg vezetője elmondta, hogy az alapszervezet tagjai részére korábban is készítettek műlépet. Az ötletet az adta a „gyártás“ bővítésére, hogy más alapszervezetek tagjainak is segítsenek, mert amíg a MEDOS nem kezdte el a gyártást, műlépet csak a CSSZK-ban készítettek és a gyártó vállalat nem mindig elégítette ki a méhészek igényeit.

A Dolné Strháre-i alapszervezet zsélyi műlépkészítő részlege tehát a méhészektől átveszi a sonkolyt és a viaszkot. A sonkolyból kiolvasztott viaszkból a mülép kilóját tizenhét, a beküldött viaszkból pedig tíz koronáért készítik.

A látogatás során megfigyeltem, hogy minden munkaműveletet másmás helyiségben végeznek. Ez azt jelenti, hogy eleget tesznek a „gyártás“ egészségügyi feltételeinek is. A munkamenet utolsó fázisában, vagyis közvetlenül a műlépszalag elkészítése előtt a tiszta viaszkba a fertőtlenítő szerrel együtt foszfort is kevernek, hogy javítsák a műlép minőségét.

Szükséges azonban, hogy a partnerek : a méhészek — a keretekből kivágott hasznavehetetlen öreg lépet odahaza ne tartalékolják, hanem öszszegyűjtés után azonnal csomagolják és küldjék el kiolvasztásra, valamint feldolgozásra, mert a huzamos ideig álló kivágott lépek megpenészedhetnek, megmolyosodhatnak, s ezáltal romlik a viaszk minősége. Az sem helyeselhető, ha valamelyik méhész a

kiolvasztásra beküldött lépeket molyirtó szerekkel kezeli. Ezzel szintén lerontja a kiolvasztott viaszk minőségét, s előfordulhat, hogy az ebből készített műlépet a méhek nem fogadják el.

Az alapszervezet a múlt évben 1235 méhésznek küldött postán műlépet, 300 méhész pedig személyesen cserélte be a sonkolyt műlépre. A részlegen évente mintegy tíz tonna viaszkból készítenek műlépet korszerű berendezésekkel.

A múlt évi szállítmányokra csak kevés reklamálás érkezett, s ez azt bizonyítja, hogy a méhészek elégedettek voltak a küldemények minőségével. Néhány esetben azonban előfordult, hogy a téli szállítás alkalmával a csomag tartalma a postai „kezelés“ következtében megrongálódott, összetört, mert a viaszk a hidegben megkeményedett. Annak ellenére, hogy a szállítmányok megrongálódásáért a gyártó nem hibáztatható, a reklamáló méhészek részére a megrongálódott csomag tartalmának a visszaküldése után új, hibátlan mülépet küldtek.

A fenti esetek arra figyelmeztették az alapszervezet illetékeseit, hogy a műlépek téli postai szállítását szüneteltessék. A gyártás azonban tovább tart, szükség esetén több műszakban is készítik a műlépet. Télen tehát a műlépet raktározzák és csak korán tavasszal —. az időjárás felmelegedésével kezdik a csomagolást és a postai szállítást. Ez természetesen nem vonatkozik azokra, akik személyesen adják át a sonkolyt. Ezek bármikor megkaphatják a nekik járó műlépet.

Nagy előnynek minősíthető, hogy a műlépet >— megrendelésre >—■ olyan méretűre vágják, amilyent a méhészek kívánnak. A partnerek többsége a 25X40 vagy a 27 X 35-ös méretű lépet kéri a gyártótól. Akadnak persze olyanok is, akiknek régebbi típusú kaptáraik vannak s ezeknek az igényeit is kielégítik. Nem ritka az olyan eset, hogy a méhész tekercsben kéri a lépet és meg is kapja. Tehát nincsenek korlátok, mindenkit úgy szolgálnak ki, ahogyan kívánja.

Hoksza István

Közeleg az évzáró taggyűlések időszaka

Legalább tíz fát és cserjét évente!

A gyümölcstermelők egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a méhek munkájának. A gyümölcstermés egyik feltétele, hogy az ültetvényen vagy annak közelében méhek legyenek.

Köztudott, hogy a legtöbb gyümölcsfa virágja — alma, körte és a csonthéjasok — beporzásra szorulnak. Ezt a munkát a virágokat „látogató“ rovarok, köztük a méhek végzik. A testükre tapadt virágport egyik virágról a másikra viszik.

Nagy élmény a gyümölcstermelőknek és méhészeknek a virágba borult gyümölcsfák között hallgatni a méhek zümmögését. Az utánozhatatlan szorgalmas, hasznos munkát figyelni. A gyönyörködés perceit nehéz érzékeltetni.

Talán nem tartozik ide, mégis itt térek ki a fontosnak tartott háztáji méhészkedésre. Egyetlen mondatba sűrítem tapasztalataimat. Háztáji méhészkedéssel nem lehet elérni kielégítő eredményeket. A vándorlás ma már követelmény. A hegyaljai körzetben a méhészkedés eléggé nehéz. Aki eredményeket akar elérni, kétszer is vándorol méheivel Először akácra, majd az erdő — lehetőleg vágás közelébe

A méhészek világszervezetének Budapesten megtartott tanácskozásán kiemelték a mézelő növények termesztésének és telepítésének fontosságát. Hazánkban már évtizedekkel ezelőtt a következőket hallottuk: „Minden méhész évente legalább tíz fát vagy cserjét ültessen“.

Főleg alma- és körtefákat és csonthéjasokat, azonban az erdők szélein előszeretettel ültették a kislevelű hársfákat is. A felhívást kibővíteném még azzal, hogy ha a méhészek, a vadászok, a horgászok s az oktatók vezetésével a pionírok csak egyetlen fát vagy cserjét ültetnének, akkor valóban dús mézelő legelők állnának a méhecskék rendelkezésére! - ,

Méhészkedősem alatt somfát, mogyoró-cserjét és kislevelű hársfát ültettem vadászterületemen. Fő célom az volt, hogy munkám hasznát összekössem a vadászat követelményeivel. Barátaimmal mintegy kilométer hosszúságban semmire sem használható lejtős területet ültettem be facsemetékkel. Tíz év múlva akadt ott minden elképzelhető fa és cserje. Szinte áthatolhatatlan őserdővé vált vadászterületünknek eme része, jó búvóhelyül szolgált vadnak, madárnak és rovarnak.

f

Nehéz lenne felsorolni a sok segítséget, amit társadalmunk a méhészkedés nemes foglalkozásának fölkarolása, szebbé tétele céljából nyújt.

J. M. Habrovský

Akár nagyüzemi, akár egyéni méhészetbe látogatok, mindig megfigyelem a pozitív és negatív dolgokat. A látottakból ítélem meg, hogy bizony sok méhész ráfizetéssel zárja az egymást követő éveket. Ez bosszantó, mert tudom, hogy sikeresen méhészkedni ma is lehet.

Nemrégiben azt olvastam, hogy Szlovákia méhészetének több mint a' fele tíz-tizenöt családból áll. Ez nem is volna baj, hiszen sokan munkaviszonyban vannak, s egyben méhészkednek. A baj szerintem ott van, hogy ezeknek többsége ráfizetéssel méhészkedik. Sok méhésszel találkoztam, akik évek, sőt évtizedek óta próbálkoznak, eredményt azonban soha nem értek el. A kérdezettek közül többnek még csak méhészeti szakkönyve sincs. Nem olvassák a méhészeti szaklapokat, és az alapszervezeti értekezletekre se járnak. Nem csoda tehát, ha azt mondják, hogy „nem érdemes méhészkedni“.

Többször átgondoltam, hogyan és mivel lehetne az ilyen méhészeket meggyőzni arról, hogy rendszeres képzéssel is csak évek múlva sajátíthatják el a legfontosabb ismereteket. Ma méhészkedni már nem lehet találomra. Ismerni kell az alapokat.

Megfigyeltem, hogy az évzáró taggyűléseken rendszerint a tagság kétharmada résztvesz. Itt lehetne meggyőzni őket arról, hogy az alapszervezeti taggyűlésen minden szervezett méhésznek részt kellene vennie. Rámutatni arra, hogy milyen kár származik abból, ha a méhcsaládok sokasága — egyesek tudatlansága miatt — évről-évre semmit sem nyújt a népgazdaságnak.

Ismerek olyan alapszervezeti vezetőket, akik lelkesedéssel dolgoznak. Arra törekednek, hogy meggyőzzék a kezdő méhészeket a szervezeti élet

fontosságáról. Ezt részben az alapszervezeti taggyűlések jó szervezésével érik el. Egy jól szervezett értekezletről minden szervezett méhész megelégedéssel távozik. Ez aztán eredményeiken is meglátszik.

Amint említettem, a ráfizetéses méhészek többsége a kezdők köréből kerül ki. Ezért az előadásokat olyképpen kellene szervezni, hogy az ott hallottakat ezek is megértsék. Nem hiszem, hogy a jó méhész megelégedne azzal, amit tud. Mindenki nagyobb képességre és jobb munkára törekszik.

Részt vettem olyan alapszervezeti taggyűlésen is, ahol a több száz létszámú alapszervezetből alig vettek részt húszan-harmincan. Ezek is a tapasztaltabbak voltak. Ennélfogva rendszerint az alapszervezeti problémákat vitatták. Szakmai kérdésekről alig volt szó. Így az értekezleten részt vevő kezdő méhészt máskor nem lehet meggyőzni a részvétel fontosságáról. Ezt a vezetőségnek figyelembe kell vennie!

Eléggé gyakori eset, hogy a kis méhészeket a taggyűlések időpontjáról nem is értesítik. Azzal számolnak, hogy ezek úgy sem mennek el. Ez helytelen gyakorlat.

Gyakori az olyan eset, hogy a felkészült előadó meglepődve veszi tudomásul, milyen kevés hallgatója van. Ez nagyban befolyásolja őt munkájában. Nem olyan lelkesedéssel beszél, mintha száz-százötven hallgatója lenne.

Tegyünk meg mindent azért, hogy az alapszervezeti évzáró taggyűléseken olyan határozatokat fogadjunk el, amelyek elősegítik a méhészet további fejlesztését és meggyőzik a kételkedőket a méhészkedés kifizetődéséről és a szaktudás fontosságáról.

Nagy Kálmán

HIRDETÉS

A Dolné Strháre-i Méhészegyesület értesíti a tisztelt méhésztársakat, hogy megrendelésre a részére küldött tiszta viaszkból kilónként 10 koronáért, a sejtekből pedig kilónként 12 koronáért |ó minőségű műlépet készít. Azt fertőtleníti, megrendelés szerinti méretre vágja és foszforral feHavítja,

hogy egészségesebb janak.

méhek szaporod-A viaszkot és a sejteket, s persze a megrendelést is erre e címre küldték:

výrobná medzistienok 991 об Zelovce. okr. vefky Krtra