Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-15 / 50. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. december 15. 8. A téma nem a közelgő karácsonytól jutott eszembe, éppen ezért a következő sorokban nem Is játékvásárlásí tanácsokat kívánok adni, nem is a nemzetközi gyermekév sugallta, hanem az, hogy az ember legkorábbi ösztönös, majd tudatos cselekvése a játék, amely aztán végigkíséri egész életén. A gyermek tehát játszik. Játszik, hogy teljen az ideje, lekösse a figyelmét —; játszik, hogy fejlessze (ha 6 nem Is így fogalmazza meg) logikai készségét, gyarapítva tudását; játszik azért, hogy megtudja, mi miből készül (ennek néha az a vége, hogy befellegzett a játék karrierjének); játszik, hogy gyarapítsa kézügyességét, kipróbálja, mit tud. Az utóbbiakból kiderül, hogy a játék nem csupán időtöltés, hanem a gyerek sokoldalú szellemi és fizikai fejlődésének eszköze is. Mindebből következik az is, hogy a játéknak nem az ára adja az értékét, hanem az a cselekvéssorozat, amelyre a játék a gyermeket készteti. Mielőtt a további fejtegetésekbe bonyolódnék, hadd ejtsek néhány szót ez árról és az értékről. Azért szükséges ezt hangsúlyozni, mert a szülők kivagyisága a szomszéd, az óvodabeli Ismerős anyukák és apukák lepipálása a játék megvásárlásánál, s annak eldöntésénél, hogy a választékból mit vegyen meg a szülő a gyereknek, is érvényesül. Nem azt veszik meg, ami a gyermeknek nagyobb szórakozást nyújtana, hanem azt nézik, hogy mennyibe kerül, mert csak akkor lehet beszélgetés közben az óvodában beleszőni, amíg a gyereket öltöztetik, hogy: „Tudja, a gyereknek a születésnapjára villanyvasutat vettem.“ Arról viszont hallgat, hogy a gyerek netán fa építőkockát szeretett volna ... Marad tehát a villanyvonat, amivel a gyerek legtöbbször csak fényes apai segédlettel tud játszani. A játék ugyanis nem csupán a játékkal való szórakozást jelenti, hanem gyakran a játék elkészítését is. De mielőtt erre szót kerítenék, hadd hivatkozhassam gyermekkoromra. Nyáron az egyik legelterjedtebb — és a legolcsóbb — játék a golyózás vplt. Tíz különböző színű agyaggolyóval a következőket játszottuk: bikáztunk, páros-páratlant dobtunk, csinbíliztünk, lukbiliztünk és még mást is, ami néhány évtized távolából már nem jut az eszembe. De elég volt a Játékhoz öt patkószeg vagy kavics is. Ezzel bikabehajtót játszottunk. És elég volt egy darab papír, hogy hajót, repülőgépet hajtogassunk belőle, több órás elfoglaltságot szerezzünk a hajtogatással és az elkészült mű úsztatásával, röptetésével. Szólni kell arról is, hogy mi mindent használhatunk „nyersanyagként“ játékkészítésnél, kettős örömet szerezve ezzel magunknak: az elkészítés nyújtotta örömet és utána a játékot a játékkal. Például a lefogyott cérnaguriga (spulni) kicakkozva, gumit szerelve rá kész volt a páncélautó. Darabka deszka, amelynek egyik végét hegyesre faragtuk, fantáziánkban leiért egy hadihajóval. No, de lássuk a medvét) Amiről először kell szólni: a gyerek fogalma más a játékról, mint a szülőé. A gyerek nem értékeli a játék árát, csak a „használati értékét“. Éppen ezért a gyerek számára nagyobb szórakozást nyújthat két nagyobb kavics egymáshoz ütögetése, szikrákat pattintva belőle, mint a már említett drága és bonyolult működésű villanyvasút, vagy fontosabb lehet neki egy vadgesztenyéből készült, gyufaszál lábú, parafadugó fejű bábú, mint a sokkal szebb és drágább, szépen felöltöztetett baba. Nemcsak azért, mert azt maga eszkábálta, hanem azért is, mert arra nem kell vigyáznia, nem baj, ha bepiszkolódik, ha eltörik a gyufaszál lába. Ide kívánkozik tehát egyik summázatként: nem bizonyos, hogy a gyerek Ízlése megegyezik a miénkkel abban, hogy mivel szeret játszani. Nem szabad megorrolni amiatt, ha a gyerek szívesebben veszi kézbe a maga fabrikálta, fantáziája által valaminek kinevezett tárgyat, mint a drága pénzen vásárolt játékot. A gyerek játszani akar! És neki ehhez gyakran elegendő egy-egy különös formájú krumpli, vadgesztenye, vagy egy kipingált műanyag flakon. A játékhoz az is hozzátartozik, hogy a szórakozást nyújtó tárgyat a gyerek nemcsak rendeltetésének megfelelően használja. Például a faautót nemcsak húzza a zsineggel, hanem ki is próbálja: milyen ülés esik rajta. És ilyenkor következik a katasztrófa: az autó nem bírja a gyerek súlyát, megroggyan, kerekei hűtlenül elhagyják. A szülő számára ez tragédia, a gyerek számára nem az. ö ugyanúgy huzigálja tovább a kocsit, csak nagyobb zajjal, dobhártyát sértő csiszolgatással, mint addig. (Ha a gyerek nagyobbacska, és új kereket akar eszkábálni a járműroncsra, ne akadályozzuk meg benne; segítsünk neki.) A gyakorlati tapasztalatszerzésnek áldozatául esnek értékesebb játékok is. A gyereket nem mindig elégíti ki, hogy az elemes autó megy, arra is kíváncsi, mi az ördög bújt bele, ami hajtja. Ilyenkor előkerül a csavarhúzó (ez a jobbik eset) és megkezdődik a „kibelezés“. A mama meg a papa idegrohamot kap az „eredmény“ láttán, a gyerek pedig jól szórakozik tovább a darabjaira szedett jármű roncsaival. A szülő „Jesszusom, mit tettél?“ a játék árának szól, a gyereköröm pedig a sikernek: — most már tudom, mi van benne. — Ezek a gondolatok második summázatként foghatók fel. Minden, amit eddig elmondtam, feltételezi, hogy a gyerek egyedül játszik, önmagát foglalja el. A gyereknek azonban játszópartnerek is kellenek, és nem feltétlenül mindig a pajtások, hanem a szülőknek is kell rá időt szakítaniuk. A társasjáték közös örömét nehéz mással pótolni. És az öröm megszerzéséhez nem feltétlenül szükségesek drága segédeszközök, elegendő egy kockás füzetlap, egy ceruza, és így minden együtt van a kockázáshoz, vagy sebtében készült malomháló kilenc gombbal és kilenc babbal... Ez az utolsó bekezdés lehetne a harmadik summázat, de az egésznek a veleje is. Ne próbáljuk megváltani drága játékkal kötelezettségeinket a gyerekkel szemben. Ami a gyereknek szórakozás, nekünk is az, olyan perceket, órákat szerezve, amelynek emléke mindenkit elkísér. Rókás Sándor Kik laknak a rongyoszsákban? ír i «а» Г A játék egy novemberi szombat délután kezdődött. Hűvös szél fújt, esett, szobafogságra voltunk ítélve. Három gyermekem egymást hajkurászta a lakásban, nem találták a helyüket. Ekkor mentőötletem támadt: figyeljétek, mintha hangokat hallanék a szekrény felől. Valaki motoszkál a rongyoszsákban. Sebesen előszedték a zsákot és kiborították a földre — édesanya, ebben nincsen senki! Majd segítek nektek, hogy megtaláljuk a rendbontót, szerintem nincs is egyedül. Elővettem a varródobozomat, műszőrme darabkák, filc, színes kartonhulladék között válogatva, úgy döntöttem, hogy szerintem a Piroska és a farkas van a zsákban! Először kerek szemmel, hitetlenkedve néztek rám, de miután lerajzol' tam, hogy is képzelem el — sikerült felkeltenem az érdeklődésüket. Csend *4ett! Együtt válogattunk tovább a földön fekvő tarka halomban, míg külön kerültek a szükséges kellékek, ezután kezdődött az „alkotás“. Mindezt azért írtam le, hátha más is kedvet érez hozzá, hogy felderítse, hogy mi minden kincs van tudtán kívül a birtokában. Nálunk ez a játék bevált, és időn-Takarítás könyedén Van-e látszatja a takarításnak? Sokan tagadják, ám ahol elhanyagolják, hol nem végzik még a minimumát sem, hamar észrevehetővé válik a negatívum. Tehát a nem takarítás válik láthatóvá: a tárgyakat ellepő porréteg, a bútorok alól a légvonat hatására előkerülő ,porcicák“. Napi fél óra plusz heti két óra munka egy átlagos nagyságú lakásban folyamatos rendet, tisztaságot biztosít. Ebben az időszámításban azonban a család valamennyi tagjának ideje bennefoglaltatik: logikusan ahányan vannak, annyi fél óra kell naponta ahhoz, hogy be legyenek vetve az ágyak, ne maradjon mosatlan edény, eltűnjenek a konyhából a lábnyomok, pormentessé váljon a környezet... Takarítani nem kell naponta, de vannak munkák, amelyeket naponta ajánlatos elvégezni ahhoz, hogy mindig mindenki örömmel térhessen haza — mert kiábrándító dolog vetetlen ágyak, mosatlan edények és szétszórt szennyes ruha közé hazatérni. Naponta kell tehát szellőztetni, ágyazni, mosogatni, port törölni (a padlóról is), felmosni a konyhát, feltörölni a fürdőszobát, összeszedni a szőnyegről az esetleg lehullott morzsákat, télen befűteni. Hetenként vagy havonként kétszer érdemes porszívóval megtisztítani a szőnyegeket, a kárpitozott bútort, a parkettát. A hétnek másik napján (napjain) ajánlatos elvégezni az időszerű mosást. Ha mosógépet használunk, gazdaságosabb nagyobb mennyiséget összegyűjteni, kézi mosásnál kevésbé fárasztanak a kisebb adagok. Ha a mosást egy alaposabb fürdőszoba-, konyhatakarltás (csempemosás) követi, csökkentjük a nagy takarítás munkáját. S ha a WC tisztaságával folyamatosan törődünk, akkor is érdemes hetenként egyszer alaposabban kitakarítani, vízkőoldóval speciális fertőtlenítő-, tisztítószerrel kezelni. Havonta, kéthetenként ajánlatos a szekrények tetejét, világítótesteket, ablakokat, tükröket, ajtó- és ablakfákat sorra venni, tisztára törölni száraz, vagy tisztára mosni nedves ruhával. Ilyenkor kerülhet sor azoknak az ujjlenyomatoknak az eltávolítására, amelyek a kilincsek, a kapcsolók környékén gyűltek össze. A függönyök és a szőnyegek alaposabb tisztításához gazdaságosabb a szolgáltatóvállalatokat igénybe venni, ezek mindenképpen meghaladják azt az átlagenergiát, erőt, amivel az átlagháztartást könnyedén rendben lehet tartani. —im— kint még most is felhangzik a kérés -— nézzük meg édesanya, együtt, még kik laknak a rongyoszsákban?I A mellékelt szabásminta — egy kocka 5 cm — talán segítség a keresgéléshez. Bárki meggyőződhet róla, milyen nagy öröm az együtt készített játék, hiszen ezen érvényesül a gyerek saját elképzelése. A részmunkákban szívesen segítenek — így játszva sajátítják el a varrás egy-egy fogását. És, őszintén bevallom, nekem is jólesik elfeledni a hétköznapok rohanását, s ha rövid időre is, egy olyan világba csöppenni, ahol az a legnagyobb gond, hogy milyen színű legyen a farkasbáb szeme. A bábukat, babákat, játékokat persze karácsonyi ajándéknak is szánhatjuk. Katona Kata (Nők Lapja, 1979/46) l___I A kandúrhoz és a kacsához. :erfsztbejtv£ny Mese az egérről, aki macskát evett Egyszer egy egér, akt egy nagy könyvtárban a legbelső polcon élt, elment meglátogatni a polc alatt élő unokatestvéreit, akik — mivel a pincében ts bolyongtak már — világlátott egereknek számítottak. — Világlátott egerek vagytok — szánokolt emez buta rokonainak —, de egészen biztos, hogy olvasni egyikötök sem tud. Ö, te örökké ezt hajtod ■—> sóhajtották a rokonok. — No, például, macskát ugye, még soha nem ettetek? — Ö, te örökké ezt hajtod. Viszont igenis sok macskát ismerünk, akik egereket esznek. — Persze, mert ostobák vagytok. ЁВ például már rengeteg macskát megettem, és mondhatom nektek, még annyit se tudtak kinyőgni, hogy: ejhaI r-. No, és milyen ízű a macska?, — Szerintem papír és festék. De ez még semmi! Ettetek-e már kutyát? — Ugyan, dehogy, hová gondolszI — ёп épp tegnap ettem meg egyet. Egy farkaskutyát. Fogaimmal szétmorzsoltam ökelmét, szép lassan bekebeleztem, még annyit se tudott kinyögni, hogy: ejha! — Es milyen íze volt? — Papírszerü. No, és vízilovat ettetek-e? — Ô, te örökké ezt hajtod. Csakhogy mi vízilovat nem is láttunk soha. Mihez hasonlít? — Természetesen vízilóhoz hasonlít. Es elefántot, királyt, hercegnőt vagy például karácsonyfát sem ettetek még soha? Választ erre már nem kapott, mert egy cica, aki kifülelte az egész beszélgetést, ebben a pillanatban éles nyávogással ott termett. Igazi cica volt, hús és vér, hosszá bajusszal és éles karmokkal felfegyverkezve. Az egerek persze riadtan ezerfelé futottak a könyvtári egérke kivételével, akinek lábacskái rémületében fölmondták a szolgálatot, és a megrökönyödéstói kővé merevedett. így aztán a cica játszva nyakon csíphette, hogy cicaszokás szerint mancsával ide-oda pofozgatva eljátsszon vele. — Szóval, te vagy az az egér, aki macskákat eszik? — 1.., Igenis nagyságos macska űr — dadogta az egérke. — En ugyanis a könyvespolcon élek .. — Értem, értem ... Könyvbéli ábrákat ettél, nyomtatott macskákat, mi? — Néha, de csakis műveltségem fejlesztése érdekében. — Persze, persze. Magam ts méltányolom a műveltségedet. No, de te nagyokos, azt nem tanultad meg a könyvekből, hogy hazudni sosem illik? Jegyezd meg, nem minden macska készült papírból, és nem minden vízilovat ehet meg egy jöttment kis egérke. Egerünk szerencséjére a cica e pillanatban meglátott egy sétálgató pókot, figyelmetlenségében egy szempillantásra elengedte szegény foglyát, annak meg több se kellett: usgyt, egy iramlással könyvei között termett. Az egérke megtanult igazat beszélni, a cica pedig aznap este be kellett, hogy érje vacsorára egy satnya pókkal. (Olaszból fordította: Maróti György) VÍZSZINTES: 1. A rejtvény első része, zárt betűk: ö, e, i, s, k, v, ű. 9. Csacsibeszéd. 10. Eleven. 11. Becézett Etel. 12. Azonosak. 13. Női hangnem. 14. Ékl 15. Nem valódi. 17. Talál. 19. Ezen a helyen. 20. Kicsinyítő képző. 21. Oj több idegen nyelvben. 23. Az ami nincs. 25. A Lengyel Légiforgalmi Társaság neve. 26. Angol hosszmérték. 28. Soha németül. 29. Tisztító eszköz. 30. Gyógykenőcs. 31. Rangjelző. 33. Kefirben vanl 34. Argon vegyjele. 35. Beiktat. 36. Élet angolul. 37. Hamis. 39. A csehszlovák repülőgépek jelzése. 41. Lám. 42. Kettős mássalhangzó. 43. Végzet. 45. Veszélyes betegség. 47. Az egésznek egy hányada. 49. Vissza: érzékszerv. 50. Nagyobb település. 52. ö németül (nőnem). 53. Tojás németül. 54. Török megszólítás. 55. Számtalan. 57. Egyformák. 58. Világifjúsági Találkozó. 60. Fehérneműt tisztít. 62. Ba-be szlovákul. 64. Vetítővászon. 66. Azonos a vízszintes 52-el. 68. A lakás része névelővel. FÜGGŐLEGES: 1. Tantál vegyjele. 2. Szükséges, ék. hiba. 3. Idősebb. 4. Fegyverét használja. 5. Megszólítás. 6. Táplálja. 7. Nem ér rá. 8. Varróeszköz. 9. A rejtvény második része, zárt betűk: r, t, n, s, e. 16. Shakespeare királya. 18. Növény. 19. Lám. 20. Piaci árus. 22. Hordóban van! 24. Béke csehül. 25. A mélybe. 27. Svájci város. 29. Tejtermék. 32. Házikó. 33. Szenvedés. 38. Papagájnév. 40. Veszteség. 42. Fontos eledel. 44. Görög betű. 45. Fogával szétmorzsol. 46. Csillagkép. 48. Kötőszó. 50. Hibája ék. hiba. 51. Gyümölcs. 54. Német sör. 56. Piszok. 59. Morze-jel. 61. Folyó a Dunántúlon. 63. Mesefilm. 65. Részvénytársaság. 67. Kutya. Beküldendő a vízszintes 1. és függőleges 9. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk 47. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: A szakkönyv a szemléletformálás hatékony eszköze. Könyvnyertesek: Ozsvald Gabriella, Hodos (Vydrany), Luky János, Endréd (Ondrejovce), Gazdag Józsefné, Százd (Sazdlce),
