Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-15 / 50. szám

1978. december 15. SZABAD FÖLDMŰVES ANKÉT! —ANKÉT! ANKÉT! —ANKťTi ANKÉT!-ANKÉT! Érdemes volt szövetkezni... (Gemerská A gesztetei (Hos­­tice) székhelyű CÉL szövetkezet a rimaszombati (Ri­mavská Sobota) járásban található. Ez a közös gazda­ság három szövet­kezetei egyesített, mégpedig az 1956 i—1957-ben alakult jeszteit (jestice), a geszteteit és a détérit Dechtáre). Mindjárt az elején el kell mondani, hogy — bár a járás legdélibb fek­vésű része — a hegyes vidékek egyi­ke. Nagyon kell a traktorosoknak, gépkezelőknek ügyelni arra, hogy a hepehupás, domborzati viszonyok miatt a gépek fel ne boruljanak. Vagyis: az összes figyelmüket a gép­re kell összpontosítaniuk. A szántóföldje ennek a szövetke­zetnek aránylag kevés, még az ezer hektárt sem éri el (kevesebb, mint az egyesítéskor). Ehhez hozzájárult az, hogy a gépi művelésre kevésbé alkal­mas hegyoldalakra szőlőt telepítettek, gyümölcsöst létesítettek, valamint az egyes területeket füvesítették, legelő­nek hagyták meg. Persze, azt azért nem lehet mon­dani, hogy a szántőföldterület bővíté­sére nem törekedtek. Például 1978- ban befejeződött a Macskás-patak szabályozása és a könyezö 138 hek­tárnyi terület alagcsövezésére is sor került. Ezáltal ez a terület feljavult, termővé vált. Még az előzményekhez annyit: a szövetkezetesítéstől félő egyéni gaz Г dálkodók egy küldöttsége felutazott Bratislavába, a Földművelésügyi Meg­bízotti Hivatalba, s az illetékesektől azt kérdezte: „Kötelező-e belépni a szövetkezetbe?" A választ tömör volt, világos és egyértelmű: Belépni az efsz-be nem kötelező, de valamennyi egyéni gazdálkodó becsületbeli köte­lessége. Követelmény. Manapság az az idő tájt legmakacsabb ember is áldja a pillanatot, amikor aláírta a belépési nyilatkozatot. Miért?, Mert az itteni mostoha természeti — és termelési — adottságok közepette, a nehéz munka kiiktatásával, gépi erővel könnyebben boldogul. Erre hadd említsek néhány megcáfolhatatlan tényt, *a különbsé­geket jól érzékeltető számadatot: Míg 1965-ben az évi fejéshozam­­átlag alig haladta meg tehenenként az ezer litert, tavaly már nagyon erősen megközelítették a háromezer litert. Akkor 8,4 darab volt a kocánként! évi malacszaporulat átlaga, tavaly már tizenhét darabot könyvelhettek el. A búza liektárhozam-átlaga is megkétszereződött. Kétségkívül igen nagy előrelépés történt a gépesítés szakaszán: a ré­gebbi három szövetkezet 1959-ben mindössze hat kerekes traktorral és egy teherautóval rendelkezett; az egyesített közös gazdaságban viszont jelenleg 24 a kerekes és 7 a lánctal­pas traktorok száma. Ezenkívül az öt gabonakombájn is elegendő a termés­betakarításhoz. Hét tehergépkocsival és öt személyautóval is rendelkezik a szövetkezet. Az egyéb betakarító gé­pekről, gépi eszközökről nem is be­­s* élvre . i - » 1969-ben a három szövetkezet gaz­dasági épületeinek értéke alig halad­ta meg a tízmillió koronát, az 1978-as leltározás viszont már több mint 25 millió korona értéket mutatott ki — épületekben. Vagyis, a tulajdonkép­peni fejlődés üteme az 1971-es egye­sítést követően gyorsult fel, így az építkezések is a termelésfejlesztés ér­dekében történtek, illetve történnek. Például a 80 hektárnyi szőlő telepíté­se több mint 14 millió koronát, az alagcsövezés meg ennek épp a két­szeresét igényelte. De az alig haszno­sítható hegyoldalak, valamint a Macs­kás-patak mente területei így váltak termővé, többszörös jövedelmet ho­zóvá. Még egy összehasonlítás: például 1961-ben a traktoros 580, a könyvelő 650, a juhász 900, a kovácsmester 935 koronát keresett átlagosan, havonta, a tehergépkocsivezetőé meg ezer ко róna volt; jelenleg a havi kereseti átlag 1776 korona, de nem ritkaság a havi háromezer korona az állatgondo­zók, a gépkocsivezetők esetében, stb. No de, elég a számokból! Napnál is világosabban mutatják ezek a tények: a közös gazdaság biztos megélhetést, emberséges munkakörülményeket, kul­turáltabb életet biztosít dolgozóinak. A másik: ilyen nagy összegű beruhá­zásokra csakis az összevont, mező­­gazdasági nagyüzem képes. Olyan be­ruházások ezek, amelyek kivitelezése hat a termelésfejlesztésre, a munka­termelékenység fokozására, s általa munkaerők is megtakaríthatók, ame­lyek más, fontos termelési ágazatba helyezhetők. Legvégül annyit mondhatnék még: a dolgozóknak a közös gazdaságba vetett hite szilárdabb minden eddigi­nél. Azt tartják, szinte valamennyien: érdemes volt szövetkezni... 1 Gacsó István munkavédelmi fplügvelő, Gesztete (Hostice) ti • ■ > 1 .. A LEGSOKOLDALÚBBAN HASZNÁLJUK KI A TÉLI IDŐSZAKOT A TAGSÄG SZAKMAI-POLITIKAI MŰVELŐDÉSÉRE! Őszvégi számvetés Aratás egykor ... és manapság. д második nagy világégés után ** igen lassú fejlődésnek lehet­tünk tanúi. Végeredményben csak az 1948-as Februári Győzelem hozott lé­nyeges változást. Az államosítást kö­vetően a mezőgazdaság szocialista át­építésének programját a CSKP IX. kongresszusa tette közismertté . .. Itt, Szepsiben (Moldava nad Bod­­vou) is megmozdult a nép: gyűlése­ken vitatták, mitévők legyenek. Űsz­­szesen 750 hektár mezőgazdasági földterületen (fele legelő) kezdődött a szövetkezeti gazdálkodás. Hetven tagot számláltak az induláskor; fele földdel, fele meg föld nélkül lépett a szövetkezetbe. Csak később, 1952 ja­nuár első felében döntött úgy a tag­ság, hogy a fejlettebb, III. típus sze­rint gazdálkodik. Természetesen, a kezdet igen nehéz volt: hiányoztak a gazdasági épüle­tek, s hiányzott a nagyüzemi gazdál­kodáshoz a kellő tapasztalat. Szorga­lomból, jő munkából, áldozatvállalás­ból azonban nem volt hiány. Nehezí­tette a helyzetet, hogy a közös gaz­daság földalapja elég gyönge erőben volt. Szűkösen fizetett a fáradozók­­nak. Akkoriban még műtrágya és gép sem volt elegendő. Hiányoztak a fia­talok — és a szakemberek. Az idő tájt még munkaegységre dolgoztunk: ennek a megszabott érté­ke 18—20 korona volt; a teljes érték kifizetésére azonban ritkán került sor. Meg aztán voltak olyan évek, amikor csupán néhány koronát tudtunk fizet­ni munkaegységenként. Tíz évig tud­tuk a szövetkezetét fenntartani, habár továbbra is szerettük volna... A he­lyi és járási szerveknek az volt a véleményük, hogy a Tornai (Turňa nad Bodvou) Állami Gazdasághoz csatolva, jobb előfeltételek teremtőd­nek a földalap célszerűbb kihaszná­lásához. Erre azután 1963 január el­sejével sor is került. Kupec Ferenc, az állami gazda­ság (kassai járás) igazgatója, mint tapasztalt szakember hozzáértésével Tegnap és ma és irányításával igyekezett magasabb szintre emelni a mezőgazdasági ter­melést. A kilenc gazdasági udvarból álló, mintegy négyezer hektáros gaz­daságban lépésről lépésre megvaló­sult a termelésszakosítás. Korszerű is­tállók épültek. Főleg szarvasmarhát, sertést, baromfit s juhot tenyésztet­tek. Továbbá gyümölcsöst és szőlésze­tet létesítettek. A fejlődés valójában 1963—64-ben vett lendületet, s ez nagy hatással volt a dolgozók jobb élet- és munka­körülményeire. Szaporodott a mező­­gazdasági szakemberek (közép- és felsőfokú) száma, sőt nemcsak mér­nökök, tudományos dolgozók is helyet kaptak. A megfelelő gépek szinte tel­jesen kiszorították a kézi munkaerőt. EGY FEJÖGULYÄS PORTRÉJA Szívvel, szakértelemmel Fodor Rudolf az AGROKOMPLEX nagymegyeri (Galovo) gazdasága táj­ioki telepének fejőgulyása. ... Szülei cselédek voltak. 0 is na­gyon fiatalon belekóstolt a sanyarú élet gyümölcsébe, hiszen heten voltak testvérek. Többet dolgozott, mint is­kolába járt. írni-olvasnl már a hadse­regben tanult meg. A felszabadulás után állami gazdasági dolgozó: ko­csis, takarmánybekészítő. 1954-ben el­vállalja a fejést. Azóta is, immár ne­gyedszázada feji a teheneket. Hajnali 3 órakor kel, szólítja a kötelesség, hogy idejében a munkahelyére kerül­jön. Szorgalmas, rendszerető, kedveli kiskorától az állatokat, ezért is tart ki évtizedeken mellettük. Amellett kötelességtudó, fegyelmezett, öntuda­tos, példamutató. És most említsük meg még: 19 te­henet bíztak a gondjaira. Példamuta­tása elsősorban abban nyilvánul meg, hogy az egyedenkénti, napi fejési ter­vét — ami tíz4 litert irányoz elő — rendszeresen túlteljesíti, 2—2,5 liter­rel. Szakértelmét, eredményes munkás­ságát nagyra becsüli nemcsak a gaz­daság igazgatósága, hanem a felsőbb szervek képviselői is: ezt anyagilag és erkölcsileg is honorálják. De folytassuk: a kifejt tej kiváló minőségű. Az idén már nyolc borjút felnevelt. Emellett még körülbelül 200 óra társadalmi munkát is végzett. A 14 tagú bronzérmes szocialista bri­gád tagja — a Példás fejőgulyás cím birtokosa. Nemrégiben, szűk családi körben ünnepelte születésének 50. évforduló­ját. S az szomorítja el csupán, hogy a kerek évfordulókon (negyed évszá­zada fejő is) az illetékesek megfeled­keztek á figyelmességről, az elismerő szó nyilvánításáról, a baráti kézszorí­tásról, a gratulációról. Ezt a hiányt pótoljuk most, a Szabad Földműves hetilap hasábjain, amikor szívből kö­szöntjük Fodor elvtársat, s további példamutató, eredményes munkájához kívánunk erőt, egészséget, sok-sok családi örömötl Öllé Ferenc Kelet-Szlovákia kassai (Košice) já­rásában tettük tiszteletünket a leg­utóbb. Mivel a tél kapujához értünk, megkérdeztük Forgóé Dušan mérnö­köt, a jmi igazgatóját, miként sikerült a járás mezőgazdasági üzemei dolgo­zóinak elvégezni az őszi munkákat, s felkészülni a télre, megalapozni a jövő évi gabonatermést? — A járás mezőgazdasági üzemei idejében elvégezték az istállótrágyá­zást, a talajmeszezést, a rét- és lege­lőjavítást, a cukorrépa, a zöldség és a kukorica betakarítását, valamint az őszi mélyszántást is sikerült a terve­zett határidőre befejezniük. A vetés­ről külön kell szólnom: sajnos a kö zel 16 ezer hektárnyi búzának csupán a fele zöldell, a másik fele pedig az esőzés után bontott csírát... Tehát még rendbejöhet, csak ne jöjjön hir­­telenében a szigorúan hideg időjárás. A gyengécske, zsenge vetés ezt na­gyon megsínylené ... — sajnálkozik Forgáő igazgató. , A másik témakör: a mezőgazdasági üzemek gépparkját minden eddiginél Jobban megviselték a kedvezőtlen ta-r lajviszonyok. Több volt az üzemzavar, a meghibásodás, sőt a törés sem volt éppen ritka eset. — Szükségessé vált — folytatta a jmi igazgatója — a gépállomány kar­bantartásának, javításának alapos megszervezése. Erre vonatkozó tervü­ket a mezőgazdasági üzemek már no­vember elején elkészítették. Jól fel­szerelt javítóközpontokat hoztak létre. Szakosított, szakmailag jó felkészült­ségű javítócsoportokat állítottak ösz­­sze, hogy a téli gépjavítást a lehető legjobb felkészültséggel végezhessék, a legésszerűbb megoldásokat helyez­zék előtérbe, még a sajátkezű alkat­részkészítésből sem viszolyogva. A téli időszak nagyon jó alkalom a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak szellemi tudása — szakmai-politikai ismeretei •— gyarapítására. Erről is adott rövid áttekintést a1 jmi legilleté­­kesebbje: — Húsz szövetkezet harminchat is­kolaközpontjában folyik a téli felnőtt­­oktatás. Az ebbe bekapcsolt dolgozók száma: 1812 férfi és 1529 nő, vagyis a tagság 27,7 százaléka. Ezek a tévé­iskola tananyagait nemcsak rendsze­resen figyelemmel kisérik, hanem meg Is vitatják. Sőt a szövetkezetek által tervezett előadássorozatok vált­ják ki a legélénkebb érdeklődést a tagokból, mivel az előadások a szö­vetkezet legégetőbb problémáira mé­retezettek. Ezenkívül a különféle szakmák elsajátítására indított tanfo­lyamok iránt Is nagy az érdeklődés — például a gépkezelői, a hegesztő-, az állattenyésztő- s egyéb tanfolyamok iránt. Melegen ajánlhatjuk: a tél folya­mán fordítsanak a mezőgazdasági üzemek vezetői megkülönböztetett fi­gyelmet az ésszerűsítő- és újító brigá­dok szervezésére; e brigádok szerep* igen nagy jelentőségű lehet, különö» sen az üzemanyag- és energiainegta* karítás, az üzemszervezés és a gaz« daságirányítás tökéletesítése terüle* tén. Mert mindmáig sok még a feltá« ratlan és kihasználatlan, de egyéb« ként jól hasznosítható tartalék. Err* az új helyzet úgyis rákényszeríti a mezőgazdasági üzemek vezetőit, dől« gozóit... De jobb ma elkezdeni, min* holnapra, holnaputánra halogatni.., XXX Mi a helyzet a tőketerebesi (Trebl» šov) járás mezőgazdasági üzemeiben^ Erre a kérdésünkre Koleszár mér­nök, a jmi főagronómusa válaszolt: — Az ősziek vetési tervét 115,65 százalékra teljesítettük, vagyis a bú« zavetésünk 3169 hektárral több a tér« vezettnél. Erre azért van szükség, hogy számolunk az esetleges kifa« gyással, a vízkárral stb. Már túltelje« sítettük az istállótrágya-szétszórásí tervet. Végeztünk az őszi mélyszán­tással. Némi lemaradás mutatkozik a talajmeszezés és a rét-legelőjavítás, valamint trágyázás szakaszán. Mire ez a lap megjelenik, minden bizonnyal befejezést nyer valamennyi őszi munka a terebesi járásban — így a talajmeszezés és a rét-legelőjavítás is. XXX A nagykaposi (Veiké Kapušany) szövetkezet főagronómusa, André Já­nos azzal fogad: — Bár késne a tél érkezése. Így nagyon gyászos a határ, ha nem zöl­dell a vetés. Márpedig mind az 1600 hektár búzát idejében elvetettük. — S egyáltalán, van-e remény a kikelésre? — Vizsgálgattuk a csíraképződést. Még néhány fagymentes nap kellene, akkor kibújthatna a magágyból. A beszélgetésbe Galgóczy Tibor, az efsz elnöke is bekapcsolódik: — Ha hiszi, ha nem, háromszoros energiával készítettük elő a mag­ágyat. Tizenhat traktorral szántot­tunk. Tárcsáztunk hosszába, kereszt« be, mégis rögös maradt a föld. Ismét a főagronómusé a szó: — Rendkívüli ősz volt ez az Idei: a hagyományostól jóval keményeb­ben, s nagyobb költségráfordítással kellett megdolgozni az eredménye­kért. Jómagam is csak azt mondha­tom: mire a tél beköszönt, végzünk a mélyszántással, az istállótrágyázás­sal, és a rét-legelőjavítással. Az efsz-elnök azért még megtoldja: — Néhány napot várhatna a tél ér­kezése ... j Hát igenl Még várhatna: mondjuk az ünnepekig. Ezt meg én mondom — a cikkszerző jogán. Bizonyára nem neheztelnének érte a mezőgazdasági üzemvezetők és szakemberek. Aztán „rázhatná a szakállát a Télapó .. Hléc B. Leleményesség A mihályfai (Michal na Ostrove) szövetkezet a munkaerőfoglalkoztatas egész évi kiegyensúlyozására vonatkozóan jó megoldást talált. Erre a munkacsúcsokon kívüli időszakban bekövetkezett helyzet késztette a kö­zös gazdaság illetékeseit. Mert a munkaerőidet nem elég megnyerni a közösség javára, azokat meg is kell tartani; s mi mással, minthogy rend­szeresen foglalkoztatják azokat, hogy keresethez jussanak. E célból melléküzemági termelést létesítettek. Ez a melléküzemág ösz­­szesen harmincöt dolgozót foglalkoztat, többségükben nőket. Tulajdon­képpen fát dolgoznak fel, mégpedig hasznos célra: deszkát fűrészelnek (puhafából), majd ezekből azután — saját és a járás mezőgazdasági üze­mel részére — összehajtható ládák, paletták, konténerek készülnek. Kép és szöveg: (nki) Az ipari szintű mezőgazdasági terme­lés évről-évre jövedelmezőbb. Ezt kö­veti az általános jólét, ami abból is ered, hogy az 1950-es évhez viszo­nyítva, például megháromszorozódott a termés, a jövedelmezőség. Feltehető a kérdés: mikor öltözkö­dött, szórakozott, élt úgy a falusi em­ber, mint mostanában? Mikor volt az­előtt annyi motorkerékpár, személy­autó, televízió-készülék (színes is), mint manapság?.'.. A földművesem­ben — három évtizeddel ezelőtt — lekötötte a hajnaltól késő estig tanó, kemény munka. Úgyszólván, csak a járási székhelyig jutott el, akkor is csak hivatalos ügyben. Most meg jár­hatja az ország legszebb tájait, elgyö­nyörködhet a műemlékekben, üdülhet, de még távolabbi országokba is eljut­hat, jó munkája jutalmaként. Szerintem a szövetkezeti gazdálko­dás általános jót hozott anyagiakban és szellemiekben egyaránt. Ezt min­denekelőtt köszönhetjük Csehszlová­kia Kommunista Pártja helyes, előre­látó földművespolitikájának, a nők nagyfokú segltőkészségének a mező­­gazdasági termelésben. Köszönhető mindez továbbá a jobb szakmai-poli- j tikai felkészültségnek, a rendszeres tanulásnak, a műveltségi szint céltu­datos emelésének. £s természetesen a dolgozók szorgalmának, fegyelmezett­ségének, minden nap jobbra törekvé­sének. Gaál János, SzeDsi (Moldava nad Bodvou)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents