Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-15 / 50. szám

Í979. december 15. SZABAD FÖLDMŰVES, Felhívás a NATO-államokhoz: Ne bonyolítsák a helyzetet Berlinben közleményt adtak ki a Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés tagállamainak kétnapos berlini ta­nácskozásáról, melyen a miniszterek véleményt cseréltek az időszerű nem­zetközi kérdésekről. A közlemény hét pontba foglalva tárgyalja az ülés anyagát. A miniszterek újból meg­erősítették államaik elkötelezettségi szándékát, hogy más államokkal és békeszerető erőkkel együtt állhata­tosan munkálkodnak az enyhülés el­mélyítésén és megszilárdításán, s a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének 1978. no­vember 23-i moszkvai nyilatkozatá­ban foglalt javaslatok valóra váltá­sán. Kiemelték a SALT-I1. szerződés nagy jelentőségét, valamint annak fontosságát, hogy hatályba lépése után haladéktalanul kezdődjenek tár­gyalások a SALT-IIl. szerződésről, vagyis a hadászati fegyverzetek to­vábbi korlátozásáról és érdemi csök­kentéséről. A miniszterek újból kife­jezték, hogy halaszthatatlan feladat a fegyverkezési verseny megfékezése, a tényleges leszerelési intézkedések­re való áttérés, különösen a nuk­leáris leszerelés területén. Az ülé­sen képviselt államoknak erre vonat­kozó javaslatai érvényben maradnak és mielőbbi megvalósítására várnak. Az ülésen megállapították, hogy a Szovjetunió újabb kezdeményezései teljes összhangban vannak a politi­kai tanácskozó tesület tavaly novem­beri moszkvai nyilatkozatával, s le­szögezték: a szocialista országok mélységesen békeszerető politikáját kifejező kezdeményezések célja, hogy elősegítsék a katonai szembenállás szintjének csökkentését, az európai fegyverkezési verseny megszünteté­sét, beleértve a közép-hatótávolságú nukleáris rakétafegyvereket is, s hogy erőteljes lendületet adjanak az eu­rópai biztonság katonai vonatkozá­sait érintő fontos megállapodások elérésének. Nagy aggodalommal álla­pították meg, hogy a NATO-ban foly­tatják, sőt erőltetik az európai fegy­verkezési hajsza további fokozását, mindenekelőtt azzal, hogy új típusú amerikai közép-hatőtávoíságü nuk­­lofiris rakétafegyverek nyugat-európai (/helyezésére irányuló terveket dol­goznak ki, hogy ka'tonai fölényre té­­gvenek szert a szocialista országok­kal szemben. A miniszterek felhívás­sal fordulnak a NATO tagországai­nak kormányaihoz,, hogy a Varsói Szerződés tagállamai konstruktív és békeszerető lépéseinek fényében új­ból tekintsék át az Európában ki­alakuló helyzetet, és ne tegyenek olyan lépéseket, amelyek bonyolíta­nák ezt. A katonai enyhülést szolgáló in­tézkedések egyeztetésének gyakorlati módozatait áttekintve, a miniszterek tájékoztatták egymást azokról a megbeszélésekről és konzultációkról, amelyeket országaik az európai biz­tonsági és együttműködési értekezle­ten részt vett többi állammal foly­tattak összeurópai politiki színtű konferencia összehívására. Első sza­kaszában a munkát a bizalomerősítő intézkedésekre kellene összpontosíta­ni. Az ülésen képviselt államok ké­szek megállapodni arról, hogy — a záróokmány által meghatáro­zott körzetben tartott nagy hadgya­korlatokról nem 25 ezer, hanem 20 ezer fős szint feletti szárazföldi csapatmozgásokat bejelentik; —■ az ebben a körzetben tartott nagy légi hadgyakorlatokat bejelen­tik; — az összeurópai értekezleten részt vett többi állam parti vizeinek közelében folytatott nagy haditenge­részeti gyakorlatokat bejelentik; — a hadgyakorlatok méreteit 40— 50 ezer fős szintre korlátozzák. Készek megvizsgálni a bizalom­­erősítő intézkedésekkel kapcsolatos más javaslatokat is. Véleményük sze­rint a katonai enyhülést és a lesze­relést célzó kézzelfogható intézkedé­sek annál hatékonyabbak és messze­­hatóbbak lesznek, minél határozot­tabban párosulnak a háború kitörése veszélyének csökkentését, az államok biztonsága szavatolásának erősítését szolgáló politikai és szerződéses jogi lépésekkel. Ez egyaránt érvényes globális és európai méretekben. A konferencia gyakorlati előkészítését illetően, az ülés részvevői azon a véleményen vannak, hogy az előké­szítés kapcsolódjék az összeurópai keretekben megvalósuló más gyakor­lati lépésekhez, amelyek közül a so­ron következő az összeurópai érte­kezleten részt vett államok képvi­selőinek küszöbönálló madridi talál­kozója. Ogy vélik, konzultációiknak lényeges szerepet kell játszaniuk ab­ban, hogy egyetértésre jussanak a konferencia összehívásáról és előké­szítéséről. Meggyőződésünk, hogy lehetőleg minél előbb, például 1980 tavaszára össze kellene hívni egy sokoldalú előkészítő munkatalálkozót. Az ülés részvevői újból megerősí­tették, hogy államaik érdekeltek a közép-európai fegyveres erők és fegy­verzetek csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások sikerében. A Szovjetunió döntése Közép-Európában állomásozó csapatai létszámának és fegyverzeté­nek egyoldalú csökkentésére az elő­rehaladás új feltételeit teremti meg a bécsi tárgyalásokon. Az előrehala­dás megköveteli a tárgyalások nyu­gati részvevőitől, fejezzék ki politi­kai akaratukat és készségüket, hogy ténylegesen hozzájárulnak megállapo­dás eléréséhez, a katonai enyhülés­hez Közép-Európában. A miniszterek újból megerősítették, hogy államaik fontosnak tartják az összeurópai értekezlettel megkezdő­dött folyamat továbbfejlesztését, ami az enyhülést, a biztonság megszilár­dítását és az együttműködés erősíté­sét szolgálja Európában. A madridi találkozónak hozzá kell járulnia az összeurópai eszmecsere kibővítésé­hez, új ösztönzést kell adnia a hel­sinki záróokmány, mint egységes egész, megvalósításához. Reményüket fejezték ki, hogy a madridi találkozó alapos előkészítése, tárgyszerű és konstri^ktív légkörben történő lebo­nyolítása érzékelhető előrelépést tesz tehetővé a találkozón a záróokmány­ban foglalt elvek és ajánlások valóra i'áitásában. A miniszterek kifejezték államaik aggodalmát a reakciós erők szűnni nem akaró, sőt erősödő pró­bálkozásai miatt, amelyek fékezik az snyhülés elmélyítésének folyamatát, bizalmatlanságot és ellenségeskedést szítanak a népek között, s aláássák az államok közötti kölcsönös együtt­­nűködést és kölcsönös megértést. Az ülésen véleménycserét folytat­tak a Varsói Szerződés fennállásá­nak közelgő 25. évfordulójáról, s /ele kapcsolatban ajánlásokat fo­gadtak el. Ülésezett a Varsói Szerződés honvédelmi miniszteri bizottsága Szovjet csapatkivonás az NDK-ból Külpolitikai kommentárunk A harc újabb szakaszába lépett MADE IN PENTAGON (Kukrinyikszi rajza) hegedűs szerepét. Valószínű, Carneíro lesz a miniszterelnökjelölt. “ A portugál tömegek változásokat akarnak. Nem kétséges, hogy haladó változásokat. Soares szocialista párti politikája, főként egységbontó an ti. kommunizmusa miatt, képtelen volt érvényre juttatni a tömegek érdekeit. Ezért is pártoltak el tőle választói. Hasonló helyzetbe kerültek, mint a legutóbbi parlamenti választásokon az olasz szocialisták. Mkrio Soares pártja jellegtelenné vált/ mert hütJ len lett eredeti küldetéséhez. A kommunisták ennek tudatában számítanak azoknak a dolgozó töme­geknek a bizalmára és támogatására, amelyek a múltban Soarest támogat­ták. Mint Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára a válasz­tások után kijelentette, a portugáliai társadalmi küzdelmek újabb szaka­szában fő feladat a demokrácia, az eddigi demokratikus vívmányok meg. védése, bárki kerüljön kormányra. Erre törvényes alap a forradalom szülte alkotmány, s a párt erre táj maszkodva .fog ellenzéki szerepében küzdeni a demokráciáért és a haladó fejlődésért. Elvszerű és időszerű ál­lásfoglalás, mert a jövő kormányfőié­ként emlegetett Carneiro már célzott arra, hogy szándékában állna a de­mokratikus intézmények és az alkot­mány lerombolása. Persze, sok függ az ország politikai erőitől és nem utolsó sorban a forradalom fő ere. jétől, a hadseregtől. Sajnos, a csatavesztett Soares nem okult, és nem is látja a helyzetet a maga komolyságában, ö gratulál a győztesnek, akivel szemben a jövőre „kemény ellenfélként“ ajánlja be magát, ugyanakkor esztelenül a „kommunisták és szocialisták konflík. tusos kapcsolatairól“ fecseg.... LÖRINCZ LÄSZL0 Az iráni események hetek óta izga-' ** lomban tartják a világ közvéle­ményét. Sok minden történt, zajla­nak az események, s úgy látszik, ami Iránban történik, az egész térségre kihat, világpolitikai rangra emelked­nek az események. ■t Próbáljuk meg legombolyítani az j. események fonalát. Ф Mehdi Bazargan kormányát he­­n tekkel ezelőtt súlyos bírálat érte, к hogy nem kormányoz, s főként nem szerez következetesen érvényt a Kho­meini ajatollah által követett és . szorgalmazott éles antiimperialista irányzatnak. Bazargan kormánya le­­_ mondott, s amennyiben miniszterei s valamilyen ügyvezető kabinetként gyakorolják a kormányzást, ez’ az iszlám forradalmi tanács vezetésével és felügyeletével történik. A Mohammed Reza Pahlavi volt- iráni sah mexikói menedékhelyéről 3 visszatért az Egyesült Államokba, c hogy kezeltesse magát. Az exuralko­­t dó mirigyrákban és epebajban szen- i ved, állapotának súlyosságáról vitáz- 5 nak. Az iráni kormány letartóztatást 1 parancsot adott ki ellene és kiada­­t sát követelte Washingtontól, amely ' ezt várhatóan megtagadta. ф Az iráni kormány és közvéle- i mény arra a meggyőződésre jutott,- hogy az amerikai kormány még min­• dig a megdöntött iráni sah mellett • áll, s logikusan ellensége a népnek ■ és mostani államrendszerének, emiatt- haragját tiltakozásokkal és tömeg- 1 tüntetésekkel fejezte ki. Az iráni tö­­' megek antiimperialista, Amerika- I ellenes hangulatát az is fokozta, ■ hogy a teheráni amerikai nagykövet­ség több munkatársáról kiderült, I aknamunkát folytatnak különféle hír­­' szerző szervek szolgálatában. Feldü­■ hödött diákok megszállták az ameri­kai nagykövetséget, túszokat szedtek és így akartak nyomást gyakorolni ’ Cartér elnökre, hogy szolgáltassa ki IRÁNI HELYZETKÉP Ha az imperializmus a zavarosban halászik a sahot az új iráni rendszernek, hogy forradalmi bíróság elé állítsák, fele­lősségre vonják gonosztetteiért és bi­zonyos „vagyoni körülményeket“ is tisztázzanak. A túszok jelentős ré­szét, főként a nőket és négereket, azóta már szabadon engedték, a túsz­kérdés megoldása, mely pillanatnyi­lag a leginkáb vet árnyékot az iráni­amerikai kapcsolatokra, azonban még várat magára, noha már az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt is szerepelt. ф A Biztonsági Tanács többszöri halogatás után összeült és úgy dön­tött, hogy ezt a diplomáciai kapcso­latokra vonatkozó nemzetközi egyez­ményekkel össze nem egyeztethető lépést az iráni kormánynak, mely a valóságban támogatja a diákok moz­galmát, orvosolni kell: a túszoknak vissza kell nyerniük szabadságukat. A határozat ugyanakkor nyitva hagy­ja az ajtót az amerikai-iráni viszony békés rendezése előtt. ф Khomeini ajatollah kormányzata azonban nem tartja a Biztonsági Ta­nácsot illetékesnek arra, hogy Irán viszonylatában ilyen kérdésről dönt­sön. A BT tárgyalásain nem Ghotbza­­deh külügyminiszter képviselte a kor­mányt, hanem egy jóval kisebb be­osztású ügyvivő, akinek nem volt felhatalmazása kötelezettségek válla­lására. A további tárgyalások, egyez­kedések útját azonban Teherán sem vágta el. Á Polarizálódnak a nézetek. A tú­szok sorsa érthetően izgatja az ame­rikai és általában a nyugati közvéle. ményt. Ezzel kapcsolatban "olyan né­zetek is felütötték a fejüket, hogy az Egyesült Államok állami büszkeségé­től eltekintve, megéri-e az exuralko. dó patronálása az amerikai-iráni vi­szony végsőkig való kiéleződésének kockáztatását. Sőt, Andrew Young volt ENSZ-nagykövet, az uralkodó ki­adása mellett foglalt állást, nem von. va kétségbe, hogy Pahlavi bűntette, két követett el, s ezek kivizsgálást kívánnak. Henry McDonald, Young utóda, óvatosabban fogalmazott, de végülis a BT határozata nem zárta ki egy ilyen vizsgálat lefolytatásának lehetőségét. ф Az események hátterében az ázsiai térség népeinek antiimperialista megmozdulása áll. A túszkérdés az amerikai politika más területeire is ráirányította a figyelmet. A túszkér­désben Carter elnök nem átallott vol­na a régi amerikai módszerhez folya. modní, a rohamnaszádok politikájá­hoz, ám nagyot változott a világ, erre rá kellett ébrednie. Az iráni nép dön­tő többsége Khomeini mellett áll, ezt az iszlám alkotmány elfogadásával kapcsolatos népszavazás eredményei is megmutatták. Sőt, a nemzetiségi kérdésben Khomeinivel szemben álló szunita mohamedán kurdok, arabok és más nemzetiségek is támogatták a Washingtonnal szembeni kiállását. Pakisztánban forrongó muzulmán tö­megek felgyújtották az amerikai nagykövetség épületét- A Szaúd-Ará­­biában fellázadt csoport, amelyet a mekkai szentélyben tettek ártalmat, lanná, szintén rokonszenvezett az iráni diákokkal. Washington minden erőszakos lépésével mohamedán ten­gerrel találná magát szemben. ф Az amerikai imperializmus ag­resszív fellépésének fg akadálya azonban a Szovjetunió elvszerű és világos állásfoglalása. A Pravda ve-' zércikkeiből és más hivatalos állás-' foglalásokból kitűnik, hogy szovjet részről nem helyeslik a túszszedés módszerét, de jogosnak tartják az iráni nép felháborodását, azt a köJ vetélését, hogy szolgáltassák ki fele­­lősségrevonás végett a sahot, és szár­maztassák vissza az Iránból kivitt, a néptől elorzott vagyonát. Az elvszerű szovjet állásfoglalás mellett nagy súlya van annak a figyelmeztetésnek is, hogy a Szovjetunió nem nézné tét­lenül, ha az Egyesült Államok ag­ressziót kísérelne meg a túszok ki. szabadítására, és ezzel olyan veszélyt idézne elő, hogy véres háború törhet ki a térségben. Az amerikai flotta hadmozdulataiból ugyanis következ­tetni lehetett ilyesmire, noha Carter elnök az utóbbi időben már béké­sebb húrokat penget. A szovjet állás­­pont tehát e térségben is a béke meg­őrzésének fontos tényezője. i—in—< A múlt héten Varsóban, a Lengye Népköztársaság fővárosában a Varsó Szerződés tagállamainak honvédelm miniszteri bizottsága is ülést tartott A tanácskozáson részt vettek a tag országok honvédelmi miniszterei, to vábbá az egyesített fegyveres erőt főparancsnoka és vezérkari főnöke Az ülésen Wojciech Jaruzelski hadse­­regtábornok, a Lengyel Népköztársa­ság honvédelmi minisztere elnökölt. A honvédelmi miniszteri bizottság űm/hanoi'ílacr ác +ct 1 ioc mártál/hűn +á. mogatja a Szovjetunió új békekezde ményezését, amelyet Leonyid Brezs nyev terjesztett elő Berlinben, a Né met Demokratikus Köztársaság fővá rosában mondott október 8-i beszédé­ben. A tanácskozáson megvitatták az egyesített fegyveres erők szokványos tevékenységének kérdéseit s vonatko­zó határozatokat hoztak. A munka jellegű ülésen a kölcsönös megértés légkörében folyt a tanács­kozás. A múlt héten Wittenbergben baráti találkozón búcsúztatták az NDK-ban állomásozó szovjet hadseregcsoport egy páncélos alakulatát, mely Brezsnyev elvtárs október 6-i berlini bejelentésének megfelelően elhagyja az NDK területét és vissza­tér a Szovjetunióba. A találkozóra NATO-álIamokből való tudósítókat is meghívtak. Mint ismeretes, a legutóbbi szovjet békekezdeményezés szerves részeként az elkövetkező 12 hónap során húsz­ezer szovjet katonát, ezer harckocsit és meghatározott mennyiségű hadi­­technikát vonnak ki az NDK területé­ről. Pintassilgo asszony többhónapos kormányzása után a várakozásnak megfelelően ismét urnákhoz járultak a portugál választók. Már ötödször, de az első, 1976-ban megtartott sza­bad parlamenti választások után má­sodszor álltak ilyen sorsdöntő kér­dés előtt: kinek a kezébe adják az ország kormányzását. Igaz, a prob­léma élét valamelyest tompítja, hogy a mostani választások eredménye­ként megalakuló kormány csak egy évre kap megbízatást, jövőre ugyan­is — az alkotmánnyos előírások sze­rint — megtartják az esedékes ren­des választásokat. Miért váltak szükségessé a most lezajlott rendkívüli választások? A portugáliai fejleményekről időszerű­ségüknek megfelelően tájékoztattuk olvasóinkat. Mario Soares szocialista párti kormányfő annak idején anti­­kommunista manőverezésével annyira elszigetelődött a parlamentben, hogy a gazdaságpolitikai kérdésekben megejtett bizalmi szavazáskor meg­bukott. Mota Pinto és mások tech­nokrata, „apolitikus“, de nyíltan kon­zervatív, jobboldali kormányai tisza­­virágéletűeknek bizonyultak, s a kor­mányválság megoldása egyetlen mód­jának rendkívüli választások kiírása mutatkozott, miután Soares szocia­listái megtagadták az összefogást a kommunistákkal, akik erélyes intéz­kedéseket és határozott politikai irányvonalat követeltek a demokrati­kus szellemű reformok folytatására, az eddigi vívmányok megvédésére és a szélsőjobboldal egyre agresszívabb térhódításának visszaszorítására. Szabálytalan a nyugati világ vá­lasztási matematikája, és kiszámítha­tatlan a választók hangulata. Ám sejthető volt, hogy a jobboldal előre­tör, noha óriási tömegek álltak a kommunisták választási tömbje mö­gött. A jobboldali veszélyt Eanes köztársasági elnök is felismerte, s legutóbb egyik beszédében fel is hívta rá a figyelmet azzal kapcso­latban, hogy puccskísérlet céljával történt jobboldali tiszti szervezkedést lepleztek le. Ha a portugáliai választások ered­ménye meglephetett valakit, az Ma­rio Soares exminiszterelnök és szo­cialistái. ök a választások egyetlen vesztesei. A 263-ról 250 tagúra szű­kített parlamentben ugyanis a szava­zatoknak mintegy 27 százalékát sze­rezték meg, mandátumaik száma 107-ről 73-ra csökkent. Ezzel szem­ben — az előző választásokhoz ké­pest — a kommunisták előretörtek, mert választási tömbjük, az Egyesült Népi Szövetség 47 mandátumot ka­pott, ennek keretében a kommunis­tákat 44 mandátum illeti meg. Mondottuk, a jobboldal agresszívan előretört. Választási tömbje, a hang­zatos elnevezésű Demokratikus Szö­vetség 125 mandátumot mondhat ma­gáénak, s a három Jobboldali párt tömbjén belül Francisco Sa Carneiro szociáldemokratái játsszák až első

Next

/
Thumbnails
Contents