Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-15 / 50. szám

Kovács Ferenc mérnöknek, a szövetkezet elnökének ünnepi beszéde után gazdag kultúrműsor szórakoztatta a dolgozókat. Fotó: Biščo Szabad 1979. DECEMBER 15. XXX. évfolyam 50. szám. Ara 1,— K6s Az SZSZK Mezőgazdaság i és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja . - - : v­­• ' r “• I ■■ . földműves Lapunk tartalmából Gondok, távlatok, megoldások * Csak az adhat, akinek van miből * Milliók lángokban * öszvégi számvetés * Egy szeminárium margójára * Hatvanéves a hivatásos színhézmozgalom * Elsőrendű célunk: a vásárlók elégedettsége * A baromfitermékek egyre jelentősebbek a közellátásban * Szakoktatási központok célkitűzései * Haladó tapasztalatok iskolája, IV. lecke * Napkelte A fennállásának harmincadik évfor­dulóját ünneplő szőgyéni (Svodín) Barátság Efsz egyik veterán dolgozó­jának, Jónás Boldizsárnak soha sem volt sok ideje megfigyelni és gyö­nyörködni benne, hogy milyen szép a szőgyéni határban a napkelte. >— Számunkra mindig a ihunka. je­lentette az élet eltéphetetlen láncola­tát. Hogyan is fért volna ebbe bele a hajnalpírra való rácsodálkozás? Ho­gyan is lehettünk volna önfeledt él­vezői a jelenetnek, amikor a nagy fekete búra kifényesedik? Mi arra születtünk, hogy újra és újra sürges­sük az időt. Aztán, ha a nap déli ha­rangszóra átfordult a kék égkalapon, visszafogtuk az idó múlását, mert mindig maradt még jócskán a dolog­ból — hangzanak boldogan a szavak, s Boldizsár bácsi bólogat hozzá. t— Harminc év nagy Idő, egy egész emberöltő, és mi ritka nagy ember­öltőt értünk meg — fűzte tovább az emlékezés szavait. Harminc év valóban nagy idő.,i Oh, hányán, de hányán vannak széles e hazában, akik az új emberöltő ele­jén, Jónás Boldizsárhoz hasonlóan, úgy találkoztak a történelemmel, hogy cselédsorsból, munkássorsból a köz­életbe csöppentek bele. És nem tud­ták, nem tudjják abbahagyni. Az ősi ösztön él bpnnük. MINDIG EGYMÁSRA VOLTUNK UTALVA Szorgalmas, földszerető emberek a szőgyéniek. Oly nagyon ragaszkodtak földjeikhez, hogy mi tagadás, 1949- ben nem mindenki fogadta örömmel az efsz-szervezőket. Az első közös aratásra 1950-ben került sor, amikor a parcellákat még mezsgyék válasz­tották szét. Az év őszén azonban nem­csak a mezsgyék tűntek el, hanem az emberi szivek Is összeölelkeztek. Szánalmas gazdálkodás folyt még akkor a négyszázhatvannyolc hektá­ron. Nem is lehet csodálkozni azon, hogy a szövetkezeti eszme ellenzői feltették a kérdést: „Mit akarnak ezek az ágrólszakadtak!“ És most emlékezhettek, akik meg­élték ezt az időt. Andersen meséjé­nek rút kiskacsájából büszke hattyú nőtt fel. Vagyis: Az ökörfogatos „első közösből“ korszerű mezőgazdasági nagyüzem. A FALUBÓL ORSZÁGOS FŐÚTVONAL INDUL A szó átvitt értelmében Szőgyénből valóban elindult egy „országos út­vonal“. Mégpedig olyan, amelyik for­radalmi változásokhoz vezetett a földművesszövetkezetek életében. A Barátság Efsz kilencszázötven tagja 4967 hektáron gazdálkodik. Ter­méseredményeik országos viszonylat­ban is a legjobbak közé tartoznak és háromszorosaň-négyszeresen is meg­haladják a harminc évvel ezelőtti ho­zamokat. Öntözési lehetőségeik mini­málisát, ennek ellenére a növényter­mesztés szakaszán tizenkét-tizenöt százalékkal gazdágabb termést taka­rítanak be, mint a járási átlag. Kuko­ricából több mint egy, babból pedig 3,5 százalékát adják az ország össz­termelésének. Évente gazdag termést ad a szőlő, gyümölcs és zöldség Is.' Ehhez nemcsak megfelelő mennyi­ségű szerves- és műtrágya, nemcsak fejlett technika kellett, hanem emberi szorgalom és hozzáértés is. Az egy­kori kisgazdák és cselédek ivadékai­nak a keze alatt gazdagon terem a föld. Az a föld, amelyre a mozdulat­lanság, maradiság, az apáról fiúra szálló termelési, gazdálkodási mód­szerek voltak jellemzők. E területen Is gyors változások történtek. Az állattenyésztés talán még a nö­vénytermesztésnél is dinamikusabban fejlődött. Az elmúlt évtizedeket ösz­­szehasonlító grafikonok pedig azt bi­zonyítják, hogy a szőgyéniek várat­lan, kiemelkedő dolgokat sohasem produkáltak. Mindig arra költöttek, amit a népgazdaság megkívánt, s ami­hez támogatásra számíthattak. Amit viszont egyszer elértek, azt nem hagyták elsorvadni. Az utóbbi idő­szakban tovább gyarapodott az efsz sertés-, szarvasmarha- és baromfiállo­mánya és hasznossága is. A hatodik ötéves terv négy éve alatt 896 tonna marha-, 6512 tonna sertés-, 1256 ton­na baromfihú?t,.valarftint tizenegymil­lió liter tejet értékesítettek. Az efsz állatgondozói az Idén is Jelesre vizs­gáztak: negyvennyolcmillió koronára növelték a nyerstermelést, az állatte­nyésztésből eredő bevétel is tovább nőtt. A szövetkezet fenállásának har­mincadik évfordulója tiszteletére pe­dig november végén teljesítették a kétmillió ötszázezer literes tejeladási tervüket. A falu és a szövetkezet ma már szinte ezer szállal kötődik egymáshoz. Száz és száz emberi sors formálódott a kedvezőbb, az új körülmények kö­zött. összekovácsolta, egységessé tet­te az embereket a közös munka, s az, hogy mindenki aszerint boldogul, aho­gyan és amennyit dolgozik. Nem véletlen, hogy Kovács Ferenc mérnök, a szövetkezet elnöke minden­nél szívesebben beszélt az emberek szorgalmáról, jövőbe vetett hitükről. Nem véletlen, hisz maga is átélte a nehéz időket, amikor e két tényezőn múlott minden. Mennyi áldozat, és küzdelem árán jutottak el idáig, s most elmondhatják: Az úttörők nem csapták be a kételkedőket, a kishi­­tüeket sem. Az évforduló alkalmából „A mező­­gazdaság kiváló dolgozója“ minisztert kitüntetést Fazekas János — az efsz alelnöke —; Schindler András, Benye Béla, Turcsik Béla, Landszman Lőrinc, Porubszkyné, Vargáné, Bartal János, Balog László és Kőta József kaptak. Emlékplakettal pedig Jónás Boldizsárt, Kátai Sándort, Barna István és Metz Irént tüntették ki. G О О A szövetkezetben kilenc mérnök és harminchat középiskolát végzett szak­ember dolgozik. A tagok átlagos évi keresete 23 ezer 650 korona. A fia­talabbak közül többen a tengernél is megcsodálhatták már a napfelkeltét. Szerintük azonban a hajnal misztiku­ma, a pirkadat falujuk határában a legszebb. CSIBA LÄSZLÖ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■«■■■■■■■■■■■«•e I |gy tartják, télen a földművesek ^ keveset dolgoznak. Ez részben Igaz, hisz a földeket, réteket vastag hótakaró borítja. Ilyenkor a mezei dolgozók is behúzódnak a jó meleg szerelőcsarnokba, műhelybe, raktárba. Mivel télidőben kevesebb a munka, mint a tavaszi-őszi időszakban, több idő jut a művelődésre, a szakmai to­vábbképzésre. A szövetkezeti tagok közvetlenül a munkahelyükön bővít­hetik szakmai tudásukat, sajátíthatják el ismereteiket a szövetkezeti munka­iskolák keretében. Ezt a tanfolyamot a Szövetkezeti Földművesek Szövetsé­ge a járási mezőgazdasági igazgatósá­gokkal közösen szervezi és. ellenőrzi. Hogyan valósul meg a tagok szak­mai ismereteinek továbbképzése a téli időszakban a somorjai (Samorín) Kék Duna Egységes Földműves Szö­vetkezetben, erről tájékoztatott Csóka Mária, a szövetkezet káder- és sze­mélyzeti előadója. >-* A szövetkezeti munkaiskolának Tanulni sohasem késő! nálunk már hagyománya van. Az el­múlt évek eredményeiből kiindulva nyugodtan állíthatom, hogy szövetke­zetünkben csaknem százszázalékos a részvétel ezeken a tanfolyamokon. Ez elsősorban a jó szervezésnek köszön­hető, s nem utolsó sorban a tagok aktivitásának és érdeklődésének. Dol­gozóink tudatosítják, hogy mindenki saját magának tanul, ami aztán a bé­reken is visszatükröződik. Az idén is számítunk minden tag jelenlétére. A témák három csoportra oszlanak, me­lyeket a kerületi és járási szervek, valamint saját szüvetkezetünk dolgo­zott ki. Az első előadást december közepén kezdjük. Hogy miért ilyen későn? A kezdés pontos dátumát a felsőbb szervek határozzák meg. Járá­sunkban az őszi munkák elhúzódása Mivel kedveskedünk December az ajándékozás hónapja. Szeretteit mikuláskor s karácsony* kor szinte mindenki meglepi valamivel. Ajándékot adunk és kapunk. Az ajándékozásban nem az érték a lényeg, hanem az, hogy nem feled­keztünk meg hozzátartozóinkról, családunk tagjairól, rokonainkról, egy­szóval a figyelmességen van a hangsúly. Egyik ismerősöm mesélte a minap, hogy nagy gondban van, mert nem tudja eldönteni, mit vásároljon egyéves kisfiának, hiszen már agyon van halmozva. Végül a feleségével együtt úgy döntöttek, hogy vesznek neki egy játék-teherautót. Bíró Olga elárusító a dunaszerdahelyl (Dunajská Streda 1 Kék Duna Áruházban, ö elmondta, hogy Kati nővérének hajszárítót, édesanyjának pongyolát vett ajándékba, csak azt nem tudta még eldönteni, mit vegyen az édesapjának. A kedvesét villany borotvával szeretné meglepni, fel­téve, ha kap, mert német gyártmányút nehéz beszerezni. Puková Éva két gyermek édesanyja, ö kilenc éves kisfiának mesésköny­vet és társasjátékot vesz, három éves kislányának hajasbabát. Trecohlavová Helena, a háztartási cikkeket árusító, részleg vezetője Idősebbik (férjezett) lányának mintegy ezer korona értékű ajándékot vett, a fiatalabbnak pedig egy hordozható televízió készüléket. Tőle tud­tuk meg, mi iránt legnagyobb az érdeklődés, mi az, amit a vásárlók zöme keres. •— Ilyenkor, karácsony előtt keresett áru a tranzisztoros rádió, a mag* netofon, a villanyborotva, továbbá a különféle kerámia- és kristálytér­­tárgyak. A férfiak körében nagy az érdeklődés a mosógépek lránt. Több fiatalasszony pedig motorkerékpárt keres. így sorolhatnánk tovább. A fentiekből talán az is kiderül, hogy Ilyen­kor meglepően bőkezűek vagyunk. Mégse feledjük: az ajándék akkor is ajándék, ha kevesebb pénzbe kerül. Ezért tetszett nekem az a többgyer­mekes anyuka, aki minden gyermekének könyvet vásárolt, A könyv d legszebb ajándék, erről ne feledkezzünk meg legalább most, karácsony­kor. S a karácsonyi • könyvpiacon' a választék Is nagy, bőséges. A köny­vek türelmesen és szeretettel várnak mindenkit. Ha nem találjuk meg azt a könyvet, amit szeretnénk, ha tanácstalanok és határozatlanok vagyunkj forduljunk az elárusítókhoz, szívesen és előzékenyen útbaigazítanak. *—nt—« ■imimiiHiHHiimimMHinniiiiimHiiiHiiiiiniii a negyvenen ott lesznek, és sikeresen vizsgáznak. A százhuszonnyolc órás iskolázás márciusban fejeződik be szóbeli és írásbeli vizsgával. A tanfolyam főleg azok számára indul, akiknek eddig nem volt alkalmuk és lehetőségük továbbképezni magukat. E két isko­lázáson kívül rendszeresen figyelem­mel kísérjük a televízióban a haladó tapasztalatok iskoláját. Az adást min­den szövetkezeti tagnak előre beje­lentjük, s itt a szövetkezet irodájában közöspn nézzük meg. A műsor után elmagyarázzuk a hallgatóknak azt, amjt nem értettek meg kellőképpen az adásból, és aplikáljuk a mi mező­­gazdasági üzemünk helyzetére. A somorjai Kék Duna Egységei Földműves Szövetkezetben hasznosan töltik a téli időszakot: tanulnak, hogy boldoguljanak. Az önképzés, művelő­dés mindig is célja volt és lesz a haladó emberiségnek. f a r a h miatt még sehol nem kezdték meg a téli iskoláztatásokat. Különben a té­mák már ki vannak dolgozva, s tud­juk ki, mikor, milyen témát ad elő. A szövetkezeti munkaiskolákon kí­vül decemberben egy szakosított tan­folyam indul a dolgozók továbbkép­zése szempontjából, ahol a sikeres záróvizsga után a hallgatók megkap­ják a Somorjai Mezőgazdasági Szak­tanintézet szaklevelét. Tavaly ugyan­ezen a tanfolyamon tizenhat trakto­ros végzett, s az idén harminc állat­­tenyésztőt javasoltunk erre az isko­lázásra. Ezenkívbül a Szarvai (Rohov­­ce) Állami Gazdaságból tíz állatte­nyésztő hozzánk fog járni, Így negy­ven tanulóval indulhat meg a tanfo­lyam. Remélem, a záróvizsgán mind

Next

/
Thumbnails
Contents